Íme a tudományos magyarázat, hogy tárgyak helyett miért inkább élményekre költsünk
A tulajdon paradoxona
Egy 20 éves tanulmány, melyet Dr. Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológia professzora vezetett, erőteljes és egyértelmű következtetésre jutott: Ne költsük a pénzünket tárgyakra. A különböző kézzel fogható dolgokkal ugyanis az a probléma, hogy a boldogság, amelyet megszerzésük okozhat, villámgyorsan elhalványodik. Ennek három fő oka van:
Hozzá szoktunk ahhoz, hogy időről időre új dolgokat birtokolhatunk. Ami egykor újszerű volt és izgalmas, hamar megszokottá, ezáltal unalmassá válhat a szemünkben.
Folyamatosan "emeljük a lécet". Az új beruházások új elvárásokhoz vezetnek. Amint hozzászoktunk legújabb tulajdonunkhoz, máris egy még jobbra vágyunk.
A birtoklás kéz a kézben jár az összehasonlítgatással. Vásárolunk egy új autót és egészen addig örülünk neki, amíg egy barátunk meg nem vásárol egy még jobbat - és míg a világ világ, mindig lesz olyan, akinek az autója még jobb.
"A boldogság egyik legnagyobb ellensége az alkalmazkodás" - állítja Gilovich. "Vásárolunk dolgokat, hogy boldoggá tegyenek minket, és sikerrel is járunk. De csak egy ideig. Az új dolgok kezdetben izgalmasak, de aztán szép lassan életbe lép az adaptáció, vagyis egyfajta alkalmazkodási folyamat."
A vagyon paradoxona, hogy azt feltételezzük, hogy a boldogság, amit valami vásárlásból kapunk, addig tart, amíg a dolog maga. Az ösztönünk azt súgja, hogy befektetni valamibe, amit láthatunk, hallhatunk és bármikor megérinthetünk, a lehető legjobb üzlet. Márpedig nem.
A tapasztalat ereje
Gilovich és más kutatók is úgy gondolják, hogy a tapasztalatok és élmények - bármilyen gyorsan is legyen a lefolyásuk - tartósabb boldogsághoz vezetnek, mint a dolgok.
A tapasztalatok az identitásunk részévé válnak. Mivel nem a vagyonunk határozza meg azt, hogy kik vagyunk, hanem mindaz, amit láttunk, a dolgok, amiket tettünk, és a helyek, ahová eljutottunk. Egy legújabb iPhone vásárlása nem fogja megváltoztatni a személyiségünket; az viszont, ha a szabadnapunkon megmászunk egy hegyet, minden bizonnyal igen.
"Az élményeink nagyobb részünket teszik ki, mint az anyagi javaink," mondja Gilovich. "Imádhatod a tárgyaidat. Még azt is gondolhatod, hogy az identitásod egy része kapcsolatban áll ezekkel a dolgokkal, mindazonáltal sosem fogják a részedet képezni. Ezzel szemben az élményeid valóban a részeddé válnak. Valamennyien az élményeink összessége vagyunk."
A összehasonlítgatások kevésbé számítanak. Az élményeket nem hasonlítjuk össze úgy, mint az anyagi javakat. Egy Harvard-tanulmány szerint amikor az embereket megkérdezték, hogy inkább egy magas fizetést választanának, ami kevesebb, mint társaiké, vagy pedig egy szerényebb fizetést, ami mégis magasabb, mint a többieké, nem voltak biztosak a válaszban. De amikor megkérdezték ugyanazt a kérdést a nyaralás hosszával kapcsolatban, a legtöbb ember a hosszabb vakációt választaná, akkor is, ha az rövidebb volna, mint másoké. Nehéz számszerűsíteni két tapasztalat relatív értékét, ez pedig sokkal élvezetesebbé teszi őket.
Gilovich tanulmányozta a várakozást is, és megállapította, hogy az élményeket megelőző várakozása izgalomhoz és élvezethez vezet, míg egy tárgy birtoklása előtt inkább türelmetlenséget érzünk. A tapasztalatok élvezhetőek a tervezés első pillanataitól kezdve egészen a későbbi visszaemlékezésig. A vásárlás ráadásul nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket - egy élménnyel kapcsolatban azonban ritkán mondjuk, hogy "ez aztán nem érte meg a pénzét".
Gilovich és kollégái nem az egyetlenek, akik azt vélik, hogy a tapasztalatok boldogabbá tesznek a tárgyaknál. Dr. Elizabeth Dunn, a British Columbia Egyetemen szintén tanulmányozta a témát. Ő azt az átmeneti boldogságot, melyet a dolgok megvásárlásával érhetünk el, az "öröm pocsolyáinak" nevezi, mivel az ilyen fajta boldogság gyorsan elpárolog. A tárgyi javak ugyan több ideig a birtokunkban lehetnek, mint az élmények, ugyanakkor az átélt tapasztalatok emlékei valójában örökre velünk maradnak. Ez az, ami számít.
Forrás: Forbes