GYEREK

Nem kell hozzá szaltó, hogy baj legyen a trambulinból – hogyan lett az inuitok vadászeszközéből csonttörő gyerekjáték?

Honnan ered a trambulin, mire kell figyelni az otthoni használat során és baj esetén hogyan támogat minket az állam?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. augusztus 10.


Megosztom
Link másolása

"Nicht ugri-bugri, hanem langsam spazieren!" A Moldova György kamionsofőrös riport-könyvéből (is) ismert idézet szólhatna a gyerekorvosok szájából is, amikor arról kérdezik őket, hogyan előzhetőek meg a szünidei balesetek.

Dr. Szakolczai Annamária, Szentendre gyermek háziorvosának tapasztalata alapján ugyanis a klasszikus napszúrás, kullancs csípés vagy szalmonella okozta megbetegedések mellett a legtöbb ellátást igénylő nyári balesetet a trambulinok okozzák. De honnan indult ez a népszerű sporteszköz, mire kell figyelni az otthoni használatnál és ha mégis baj történik, mekkora összeggel segíti az állam a felépülést?

Három másodperces magasles vagy rituális eszköz?

Kutatások szerint a minden második kertes házban ott kéklő vagy feketéllő trambulinhoz hasonló eszköz születésénél az inuitok bábáskodtak.

A levegőbe emelkedés lehetősége ugyanis egyet jelentett számukra az élelemforrás energiagazdaságos helymeghatározásával. A sikeres rozmár-és bálnavadászat az inuitok lakta magaslatokat nélkülöző sík terepen távcső nélkül sokszor csak a szerencsén múlott. Ezért minden lehetőséget megragadtak az elejtendő vad minél kevesebb keresgéléssel való becserkészéséhez.

Az állatok megfigyeléséhez és a vadászat irányának meghatározásához ezért a férfiak kifeszített rozmárbőrből készült ponyvából dobálták fel éles szemű társaikat a levegőbe.

A távcső megjelenésével aztán ez a messzelátást elősegítő funkció okafogyottá vált, és a levegőbe dobálás a sikeres vadászat utáni „bálnator” közösségi játékává alakult. A hagyományőrzésnek ezen formája ráadásul a szimpla ügyességi megmérettetésen túl nagyon erős identitás -és közösségépítő erővel is bír. Az Eszkimó olimpián a mai napig emberek helyettesítik a trambulin rugóit, 40-50 fős csapatokban dobálják a versenyzőket a levegőbe, az eredmény- a magasság és a pontos landolás- pedig nagyban függ a lent állók összehangolt munkájától.

A hagyományos tavaszi bálnavadászatot követő fesztivál , a Nalukataq központi elemeként szolgáló levegőbe hajigálást az eszkimókat kutatók a drog-és alkoholproblémákkal való küzdelemmel állítják párhuzamba:

az egyén saját félelme és bizonytalansága idején is számíthat a közösség iránymutató és megtartó erejére.

Az inuit trambulin mellett persze a régészek a világ más pontjain is találtak olyan ábrázolásokat, piktogrammokat- többek között a mai Kína, Irán és Egyiptom területén - amelyek hasonló eszközöket ábrázolnak. A tűzoltóktól ismert életmentő funkció mellett rituális célokra is használhatták őket, az ugrálás okozta idegrendszeri változások és a különböző boldogsághormonok felszabadulása ugyanis a kerengő dervisekéhez hasonló állapotot idéz elő az agyban.

Mit trambulinnak hívunk, bárhogy nevezzük, éppúgy veszélyes

Maga a kifejezés származhat a ,,Du Trampoline” néven ismert 19. századi francia artistától. Ő volt az, aki felfedezte, hogy a védőeszközként használt háló kellő feszítés mellett nem csak elkapja, de vissza is dobja a bele eső mutatványost.

A ma is használt sporteszköz viszont biztos, hogy két amerikai tornász, Larry Griswold és George Nissen találmánya, a nevet pedig a spanyol trampolín (ugródeszka) szó után kapta. A gimnasztikai eszközt 1936-ban látványos marketingfogással a Central Parkban közepén mutatták be, egy élő kenguru közreműködésével. A bemutató valószínűleg jól sikerült, hiszen pár évtizeddel később olimpiai sportág lett a (kenguru nélküli) ugrálásból.

És el is érkeztünk a cikk egyik legfontosabb részéhez: a trambulinozás egy sport. A sport pedig kellő tudás és fizikai felkészültség nélkül veszélyes.

Azért, mert a gyerek már nem süllyed el a mély vízben, még nem indítjuk a Balaton-átúszáson. Azért, mert tud ugrálni, még nem hagyjuk felügyelet és védelem nélkül trambulinozni, pláne nem többedmagával.

A felhőtlen ugrabugrálásnak ugyanis nagyon sokszor ficam vagy zúzódás a vége, de nem ritka a csonttörés sem. A koronavírus-járvány alatt gombamód kezdtek szaporodni a kertes házakban a trambulinok, amik a karanténban rekedt ifjúság felhalmozódott energiáit voltak hivatottak levezetni. Ebben az időszakban Nagy Britanniában 30%-kal kevesebb gyermekbaleset történt, viszont a trambulinozással összefüggő sérülések száma 168%-ot ugrott. Ezek a balesetek legtöbbször akkor következnek be, amikor egyszerre több gyerek használja a sportszert, a megfelelő védőháló hiánya vagy nyitva hagyott rés miatt leesnek róla, vagy az eszköz alá kerülnek. Sajnos Magyarországon is egyre több csukló-, alkar-, könyök- vagy lábszártöréssel végződő sérülést kell az orvosoknak ellátni, gyakran altatásos műtéttel. Amerikában és Kanadában már legalább 20 éve hangoztatják az orvosok, hogy a trambulinok veszélyesek, 6 év alatti gyerekeknek pedig egyenesen tiltják a használatát.

A 6 év alatti gyermekek váz-izomrendszere nincsen felkészülve arra a rengeteg, ismételt becsapódásra, amit a trambulinozás közben szenved el.

Megdöbbentő, de a statisztikák alapján nagyságrendileg ugyanannyi gyermek szorul műtéti ellátásra trambulinos baleset, mint kerékpáros baleset miatt. Ezért nagyon fontos rendeltetésszerűen és körültekintően használni ezeket a spoteszközöket. A teljeség igénye nélül csak néhány jótanács Dr. Kőnig Róbert gyermeksebésztől:

– Egyszerre csak egy gyerek legyen bent. (Ha ugyanis többen vannak, akkor összekoccanhat a fejük, fellökhetik egymást vagy egymásra eshetnek.)

– Tegyünk a rugókra szivacsokat. (A rugók sok bőrsérülést okozhatnak, ha ráesnek.)

– Szereljük fel a hálókat. (Előfordul ugyanis, hogy kiesnek belőle a gyerekek és az okoz balesetet)

– A trambulint ne tegyük fa alá. (A gyerekek beütik a fejüket a faágakba.)

– Ne a legmagasabb pontra állítsuk fel. (Nagyobbat eshetnek, ha kirepülnek.)

– Semmiképp ne másszon be a trambulin alá a gyerek. (Törvényszerű, hogy rá fognak ugrani.)

– Csak folyamatos szülői felügyelet mellett használják a gyerekek a trambulint. (Nem jó babysitter, ez az akrobatikus eszköz.)

Ha viszont minden igyekezetünk ellenére megtörténik a baj, jó tudni, milyen anyagi támogatásra számíthatunk egy kéz-vagy lábtörés esetén.

Törött kézért családi fagyizás

Szerintem sok szülő nem tud róla, hogy a 3 és 18 év közötti gyermeke a magyar állam által finanszírozott általános gyermek- és ifjúsági balesetbiztosítással rendelkezik. Mondjuk ezzel a tudással se lenne sokkal előrébb, hiszen az erről szóló kormányrendelethez 2003 óta nem nyúltak hozzá.

Ezért aztán az akkor megállapított összegek, például egy csonttörés esetén járó 3000 forint egy fillérrel sem lett több, így ma már ebből az összegből egy doboz fájdalomcsillapítót se tudunk venni a gyereknek. Viszont kijön belőle  3 kétgombócos fagyi. A hőséget mondjuk az is csillapítja.

A biztosítás maga egyébként automatikusan, a szülő mindenféle közreműködése nélkül jön létre az állam és a biztosító között. Kétévente közbeszerzési eljárásban dől el, melyik biztosító vagy biztosítók szerződhetnek rá. 2022. január 1-től 2023. december 31-ig a Groupama és a CIG Pannónia nyújtja a szolgáltatást. A csonttörés vagy 1-9% fokú rokkantságot okozó baleset esetén járó 3000 forint viszont legalább egyformán jár otthon vagy intézményben, Magyarországon vagy külföldön történt sérülés esetén is.

Ahhoz, hogy ez az összeg kifizetésre kerüljön, szükséges a biztosítók honlapjáról letölteni a megfelelő nyomtatványt és az orvosi dokumentumokat hozzácsatolva eljuttatni az adott céghez.

Aki viszont szeretné, hogy gyermeke széleskörűen (és komolyan vehető összegekkel) legyen biztosítva, annak érdemes körülnéznie a biztosítási piacon. Az elmúlt évek eseményei mind a tudatosságot, mind a kockázatokra való érzékenységet erősítették az emberekben, így sokan kötnek biztosítást nem csak maguk, de a család legfiatalabb tagjai számára is.

And now my watch begins

A gyerekorvosok és a statisztika is azt mondja, hogy a gyerekbalesetek nagyon nagy százaléka megelőzhető odafigyeléssel. Ez az állandó készenlétiség, a veszélyforrások folyamatos monitorozása azonban nagyon kimerítő tud lenni, és minden elővigyázat és odafigyelés ellenére is meg tud történni a baj. Ilyenkor a legfontosabb, hogy nyugodtak maradjunk, és mondjuk egy esővíz gyűjtő dézsába esett gyerek mellől ne fussunk el a másik irányba segítségért kiáltozva.

Aki gyereket vállal, az egy nem hivatalos, sírig tartó őrségre esküszik fel.

A gyermek őre lesz. A tűz lesz, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely a gyermek birodalmát védelmezi. A Gyermek Őrségnek ajánlja az életét és becsületét az első éjszakára és mindegyikre, amely azután következik.

Védelmezi őt nem csak (a) Másoktól, de önmagától is. Nem engedi felügyelet nélkül ugrálni, konnektorba nyúlkálni, és később is igyekszik a nagyobb bukásoktól megóvni őt. Jó esetben végül nem kell érte adnia az életét, és egy idő után az eskü tárgya egyszercsak átveszi az őrséget. De addig is a jó őrző mindig legalább két és fél szemmel figyel.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A 7 éves kislány olyan beszédet mondott a közös játék fontosságáról, amitől leesik az állad
Ha csak egy videót nézel meg ma, ez legyen az!

Megosztom
Link másolása

A mindössze 7 éves Molly Wright kiállt a színpadra, és mindenkit lenyűgözött.

Az ausztrál iskolás lány 2021-ben adott egy inspiráló TED-előadást, amiben a közös játék fontosságáról beszélt a gyermekkori agyfejlődés korai szakaszában.

A kislány olyan magabiztossággal mondta el a hozzáértő felnőttek által összerakott beszédet, hogy azt sokan megirigyelhetnénk.

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a ’kukucska’ játék megváltoztathatja a világot?”

– kezdi az előadást.

Ezek után egy ismerős kisbaba példáján keresztül mutatta be, milyen hatással van a kicsikre, ha a szülők a rájuk fordított figyelem helyett inkább telefonjukat nyomkodják.

Kutatások kimutatták, hogy a korai fejlődési szakaszban a gyerekeknek rendkívül fontos a megfelelő figyelem és gondoskodás, mert ez az időszak alapozza meg az agy fejlődését és a későbbi érzelmi, szociális, valamint kognitív készségeket.

A figyelemhiányos környezetben felnövő gyerekek gyakran nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat. A kötődés hiánya gátolhatja az érzelmi szabályozás képességét, ami növelheti a szorongás, depresszió és más érzelmi problémák kockázatát a későbbi élet során.

A kis Molly előadásából megtudhatjuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyire meghatározó az első 5 év. Ebben az időszakban hihetetlen mértékben fejlődik az emberi agy.

A kislány előadása arra világít rá, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a közös játék, aminek talán nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mégis mekkora hatással lehet gyermekeinkre.

„Látjátok, a kukucska tényleg meg tudja változtatni a világot!”

– fejezte be beszédét a kis Molly, aminek üzenete napjainkban is igazán aktuális.


Megosztom
Link másolása