GYEREK

Melyik szó idegesít jobban: a babuci, a gazdisodás vagy az üccsi? És mi a helyzet a mozival?

A debreceni rockzenészek szlengje és Csehov drámái is tartalmaznak tündibündi szavakat. De mit kell róluk tudni ahhoz, hogy elviseljük őket?

Megosztom
Link másolása

Mindenkinek van egy nyelvi kriptonitja, ami bárhol és bármikor ki tudja billenteni a béketűréséből: van, akinek a kisbabás szülők kifejezései, van, akinek az aktuális kamasz szleng vagy éppen a zöldségesek ubi-pari-cserkó feliratai emelik olyan magasságokba a vérnyomását, amit mások 4 dupla kávéval érnek el.

De van-e olyan becézett vagy rövidült kifejezés, ami ma már senkit sem idegesít?

A cuki tacsi tegnap már az idi gazdijánál vacsizott

Vagyis az aranyos tacskó tegnap már az ideiglenes gazdájánál vacsorázott. Leírni is hosszú, hát még kimondani.

Sokszor az utóbbi ok, tehát a rövidítés, a gyorsítás igénye áll a hasonló, gügyögésnek hangzó szavak keletkezése mögött. Ez természetes fejleménye felgyorsult világunknak, gondolhatnánk, pedig rövidíteni nem a 2000-es években kezdtünk el.

Az állítólag Heltai Jenőtől származó mozi szavunk például 120 éve került először nyomtatásba, a kicsinyítő képzős cafka kifejezést pedig 1782-ben jegyezték fel a hajdú városokban elfogott vásári tolvajok argójának leírásában.

Ugyan a második szót egyáltalán nem gondolnánk kedveskedő, becéző kifejezésnek vagy rövidítésnek, a nyelvészek számára nagyon is sok közös vonást mutat a mozi-val, ugyanis a szleng, az argó, a becéző dajkanyelv vagy a különböző csoportnyelvek kifejezéseit a szakma általában együtt tárgyalja.

Ezek mindegyikében megtalálható a kicsinyítés használata, természetesen nem azonos célból. Ennek kétféle érzelmi iránya lehet: az egyik a közelítő becézés, melynél pozitív értelembe vett érzelmi kötődés áll fenn.

Ilyen az édesanyák által használt dajkanyelv számos kifejezése (anyuci babukája), a szerelmesek becézése (nyuszikám, kismackóm) vagy akár a házikedvencekkel való kommunikációnk is (Itt a kutyuka vacsija).

A másik változat pedig a távolító lekicsinylés: ilyenkor a fizikai értelembe vett kicsinyítés, például a ház-házikó helyett pejoratív, erkölcsi értelembe vett kisebbítés történik (nő-nőcske). Bár érdekes módon például a családi becézéseket utóbbira is lehet használni, amikor például idegenekhez intézve hangzik el az anyukám, apuskám kifejezés.)

A kicsinyítés használata egyébként gyakran az udvariasság egyik jele, enyhítheti egy kérés vagy parancs szigorúságát (Van egy szabad órácskád?)

A holland nyelvben például az ilyenfajta kicsinyítés kötelező eleme az udvarias társalgásnak, ha kávét kínálnak vagy kérnek, azt rendszerint az egy csésze kávé (een kop koffie) kifejezés helyett az egy csészécske kávé -val (een kopje koffie) teszik.

Az oroszokról pedig Csehov drámái nyomán mi is tudjuk, hogy a formális társalgás meghatározó elemeként akár idegenek és férfiak is előszeretettel hívják egymást galambocskámnak, kedveskémnek vagy szívecskémnek.

Csiripöri nokival és ubisalival

 A fenti mondatot sok ember énekóráról vagy kóruspróbáról ismeri, mint vicces beéneklő dalocskát.  A többieknek pedig a strandbüféből, a sarki kifőzdéből a piacról lehet ismerős.

Ebben az esetben a becézésnek látszó rövid szavak a szűkös felirathely és a hosszadalmas, kézzel és krétával történő, sokszor naponta változó feliratozás kiküszöbölésére születtek.

A zöldségesek pari, nari, cserkó feliratainak helyszínhez való viszonyára annak idején Lackfi János is felhívta a figyelmet az alábbi, általa csak tündibündi nyelvnek hívott jelenségre reflektáló írásában:

„A magyar ember járt egyszer egy budapesti aluljáróban, ahol a fal mellett heverésztek szegény hajléktalanok, míg a rend jegyében ki nem terelték őket szépen az utcára megfagyni, hogy mindenki jobban érezze magát.

A csavargóktól pár méterre a zöldséges nem átallotta táblácskájára kiírni: CSÖVI KUKI KAPHATÓ.”

Az írás-spóroló megoldások végül a beszélt nyelvbe is átszöktek, gyorsítva ezzel a szakma csoportjainak - zöldségtermesztők, áruszállítók és értékesítők - egymás közti kommunikációját. És itt a kulcsszó: csoportok.

A csoportnyelv (szakszleng), vagyis a különböző szakmák vagy hobbik képviselőinek csoporton belül használt argója ugyanis teljesen elfogadott, és kevés kivételtől eltekintve csak a kívülállók számára idegesítő.

Csoportnyelve ugyanúgy lehet például a kismamáknak és a gamer-eknek is, ahogy a zöldségeseknek vagy a debreceni rockzenészeknek. A csoportok sajátos kifejezései persze egy másik csoportból nézve feleslegesnek és irritálónak tűnhetnek.

Egy kívülálló számára az informatikában használt proci vagy vinyó, az italozókban használatos söci vagy vegyigyümi kifejezések ugyanolyan idegesítőek tudnak lenni, mint egy gyerekkel nem rendelkező számára a tentézés vagy az alvóka.

De természetesen, mivel valahol a köznyelv is csoportnyelvnek számít (csak egészen nagy nagynak) keletkeznek olyan szavak is, amik valamelyik csoportnyelvből átkerülnek a köznyelvbe, először általában a beszélt, majd később az írott változatba, majd ott rögzülnek. Ilyen számos mozaikszó (APEH, Nébih), az olyan összevont vagy összerántott szóalakok, mint a művház és a szocdem, vagy a szórövidülésnek olyan ismert formái, mint a mozi, a labor vagy a fotó, amik használatától már senkit nem ráz ki a hideg.

Ha te azt mondod merdzsó, én azt mondom: király!

Akármilyen és akárhány csoportnyelvet is használjunk, van egy szleng, amit valaha mindannyian beszéltünk: a gyereknyelv.

„Nem a felnőttek nyelvének egy kevésbé tökéletes formája, hanem egy olyan rendszer, amely előre meghatározható stádiumokon keresztül fejlődve mindinkább megközelíti a felnőttek beszédét"

A nulláról indulva számos nehézséggel kell megküzdenie a kicsiknek, hogy az emberek számára oly fontos nyelvi kommunikációt lépésről lépésre el tudják sajátítani. A kisbabák és a gyerekek saját fizikai és átvitt értelembe vett hangjuk keresése közben nem egyszerűen átveszik a felnőttek nyelvét: megteremtik, megformálják azt, majd a felnőttekéhez igazítják.

Ezért sincs két egyforma gyereknyelv még akkor sem, ha az egyes beszélt változatoknak sok a közös vonása, hiszen a célnyelv és a nyelvelsajátítók is hasonlóak.

Jó esetben az ember elsősorban az édesanyjától, a családjától és a gondozóitól tanul beszélni. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy alakulnak velük a beszédszervek is, melyek hatással vannak például a hangmagasságra vagy a hangszínre is. A fizikai fejlődés mellet egyre több, jellemzően kortárs személy és élmény lesz hatással a beszédükre. Az iskolába kerüléssel aztán az írás és olvasás elsajátítása fogja leginkább befolyásolni a szókincs gyarapodását, még akkor is, ha ez a mindennapi élet párbeszédeiből nem is mindig tűnik ki, hiszen a passzív szókincsünk mindig nagyobb az aktívnál.

A felnőttek és a nyelvészek világából nézve aztán a sokszor szidott kamaszkor nyelve a legnehezebben érthető és viselhető.

Az 1988-as helyzetről így írt egyik nyelvészünk:

„Végül a kamaszironizálás, értékmegvonás az utóbbi évtizedben a gyermeknyelvi becézés gügyögésével bővült. A diri, suli, lufi mintájára jött az édi, a ruci, […] a lovi (lóverseny) és rengeteg társa. E gyermeteg nyelvhasználat felnőttek, főleg idegenek között visszatetsző, bizalmaskodó, s a kamaszmagatartást még lejjebb szállítja a kisgyermekek szintjére a felnőttek között. Divatjának terjesztésében [az argó szavak közismertté válásához hasonlóan] szintén a középrétegek, hivatalnokok, eladók s közöttük is a nők jártak az élen.”

A nyelvész ezen megállapításában érezhetünk némi ellenszenvet, melyet igyekszik minél több csoportnyelvre - és az azt használók feltételezett homogén csoportjára - ráönteni. Saját csoportját, a felnőtteket is egy kalap alá veszi, akik szerinte egy emberként undorodnak minden gyermeteg kifejezéstől.

Holott elég lenne annyit megállapítania: a kamaszok csoportnyelve, akár a dajkanyelv, általában életkorhoz és szituációhoz kötődik, és a felnőttkorral, az iskolák befejezésével elhalványul, és passzív szókincs részévé válik.

Hogy végül ebből mikor és hol bukkan fel egy-egy kifejezés, vagy milyen újabb becézések, rövidítések vagy új szóalkotások kerülnek melléjük, az szakmai szempontból csak érdekes vagy érdektelen lehet, rossz vagy jó soha.

Egy nyelvész szubjektív fülét bánthatja egy formális társalgási helyzetben szokatlan, közvetlenkedő piaci koviubi vagy egy étterem felszolgálójának szájából kiugró üccsi, lehet egyik vagy mindkettő a maga nyelvi kriptonitja.

Ez azonban nem jogosítja fel az ítélkezésre. Ugyanis ha őszintén magába néz, biztosan talál olyan nyelvi gerendát, ami valaki másnak a fülét bizony szúrhatja.

Mondjuk, hogy fiacskámnak hívja a hallgatóit.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
A 7 éves kislány olyan beszédet mondott a közös játék fontosságáról, amitől leesik az állad
Ha csak egy videót nézel meg ma, ez legyen az!

Megosztom
Link másolása

A mindössze 7 éves Molly Wright kiállt a színpadra, és mindenkit lenyűgözött.

Az ausztrál iskolás lány 2021-ben adott egy inspiráló TED-előadást, amiben a közös játék fontosságáról beszélt a gyermekkori agyfejlődés korai szakaszában.

A kislány olyan magabiztossággal mondta el a hozzáértő felnőttek által összerakott beszédet, hogy azt sokan megirigyelhetnénk.

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a ’kukucska’ játék megváltoztathatja a világot?”

– kezdi az előadást.

Ezek után egy ismerős kisbaba példáján keresztül mutatta be, milyen hatással van a kicsikre, ha a szülők a rájuk fordított figyelem helyett inkább telefonjukat nyomkodják.

Kutatások kimutatták, hogy a korai fejlődési szakaszban a gyerekeknek rendkívül fontos a megfelelő figyelem és gondoskodás, mert ez az időszak alapozza meg az agy fejlődését és a későbbi érzelmi, szociális, valamint kognitív készségeket.

A figyelemhiányos környezetben felnövő gyerekek gyakran nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat. A kötődés hiánya gátolhatja az érzelmi szabályozás képességét, ami növelheti a szorongás, depresszió és más érzelmi problémák kockázatát a későbbi élet során.

A kis Molly előadásából megtudhatjuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyire meghatározó az első 5 év. Ebben az időszakban hihetetlen mértékben fejlődik az emberi agy.

A kislány előadása arra világít rá, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a közös játék, aminek talán nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mégis mekkora hatással lehet gyermekeinkre.

„Látjátok, a kukucska tényleg meg tudja változtatni a világot!”

– fejezte be beszédét a kis Molly, aminek üzenete napjainkban is igazán aktuális.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Egyik fülére születése óta siket a kisfiú, aki most új hallókészüléket kapott - nézd meg a videót az első pillanatokról, szem nem marad szárazon
Az egyik fülére siketen született nyolcéves kisfiú boldogsága, arcára kiült döbbenete leírhatatlan.

Megosztom
Link másolása

A manchesteri Henri Turkington egyik fülére siketen született, most nyolc éves. Élete során többféle hallókészüléket kipróbált, amelyek közül egyik sem volt a legjobb számára. Most viszont bekapcsolták neki a tutit!

Egy szívmelengető videót tett közzé a Daily Mail arról, ahogy

Henri arca felragyog, amikor beüzemelik a csonthoz rögzíthető hallókészülékét.

A rezgések segítségével működő eszköz és annak erőssége láthatóan lenyűgözi a kisfiút.

Az erről készült, TikTokon megosztott rövid videón egy nővér beállítja az eszközt, és azt mondja Henrinek, lehet, fütyülő hangot hallat majd a hallókészülék.

"Hallom" - kiáltja. Valaki megkérdezi, jobban hall-e ezzel az eszközzel, mint korábban Henri pedig egy hatalmas, sugárzó vigyorral ad igen választ.

A kisfiú végig nagyon izgatott, és amikor hangosabban kezdenek beszélni mellette a felnőttek, mosolyogva döbben meg azon, mennyire élesen érzékeli ezt.

Henri apja, Lee Turkington elmondta, hogy

fia mindig pozitívan, néha komikus megjegyzésekkel viszonyult a füléhez és az állapotához.

A gyerek fejlődése során derült ki még kicsi korában, hogy a bal oldalára nem is hall. Henri beszéde egyébként nagyon szépen fejlődött, ez a hallókészülék pedig jobban segít majd neki ebben is.

Korábban is szerettek volna számára csonthoz rögzíthető implantátumot, de akkor még túl fiatal volt ehhez a fiú.

Most eljött az ő ideje, és már a koponyájára érkező rezgésekkel hallhat, így ugyanis a belső fülbe jutnak ezek az impulzusok, amivel lenyűgöző tisztaságban és erősségben érzékelheti a fiú a külvilágot.

A koponyához rögzített implantátumot egy kisebb műtét során a koponyához csatlakoztatják. Ez aztán felveszi a hangot, és a fülben lévő hallócsontocskák vibrálásával továbbítja azt a belső fülbe. Az implantátum fel- és lecsatolható, így alváshoz, úszáshoz vagy zuhanyozáshoz levehető.

@leeturkingtonfitness_ Life is precious • Henri has a new hearing aid!! • For those who don’t know, Henri was born with one ear… if you ask him he will tell you a shark bit it off • I am so proud of how Henri embraces how unique and special he really is! • I want to post this to share awareness for not only the @ndcs who support families and children who have hearing difficulties, but to also highlight how important it is to embrace how we all have our own little quirks! #children #deaf #hearing #hearingaid #firsthearingaid #childrendeaf #hearingaidchildren #baha #boneanchoredhearingaid #fyp #fyppage ♬ original sound - LeeTurkingtonfitness_


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Válóperes nonszensz: az apa még a gyerek cipőjét is bepoloskázta, hogy információkat gyűjtsön az anyáról
Gyomorforgató módon használta fel gyermekét egy kecskeméti apa arra, hogy megfelelő pozícióba kerüljön a válás során. Úgy látszik, a lehallgatósdi divat lett.

Megosztom
Link másolása

A kiskorú gyermeke kabátjába és cipőjébe is lehallgatókészüléket tett az apja, hogy az éppen zajló válóper alatt információkhoz jusson.

A férfi azt akarta megtudni, mit mond az anya a jelenléte hiányában.

Amellett, hogy ez masszívan kimeríti a kontrollmánia fogalmát, bűntett is. A Kecskeméti Járási Ügyészség tiltott adatszerzés bűntette miatt állítja bíróság elé a férfit, írta meg a 24.hu.

A Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség közleményt adott ki az esetről. Eszerint polgári peres eljárás volt folyamatban ekkor a férfi és a nő közt, egyrészt

a válópert indították meg, másrészt a gyermek elhelyezéséről kellett dönteni.

Amíg zajlott az eljárás, a gyerek az apánál volt hétköznap, a hétvégéket pedig az anyánál töltötte február óta. A lehallgatósdit márciusban kezdte meg a férfi.

Ekkor a kabát bélésébe helyezte el akkurátusan az eszközöket, amit az anya viszont észre vett, és eltávolított. Azonban

a gyerek cipőjébe is került 1-1 mini hangrögzítő,

az apa a cipőket meghekkelve a sarokrészbe helyezte a diktafonokat. Ezekkel az anya beszélgetéseit rögzítette. A nő egy héttel később találta meg ezeket a hangrögzítőket.


Megosztom
Link másolása