GYEREK

Melyik szó idegesít jobban: a babuci, a gazdisodás vagy az üccsi? És mi a helyzet a mozival?

A debreceni rockzenészek szlengje és Csehov drámái is tartalmaznak tündibündi szavakat. De mit kell róluk tudni ahhoz, hogy elviseljük őket?

Megosztom
Link másolása

Mindenkinek van egy nyelvi kriptonitja, ami bárhol és bármikor ki tudja billenteni a béketűréséből: van, akinek a kisbabás szülők kifejezései, van, akinek az aktuális kamasz szleng vagy éppen a zöldségesek ubi-pari-cserkó feliratai emelik olyan magasságokba a vérnyomását, amit mások 4 dupla kávéval érnek el.

De van-e olyan becézett vagy rövidült kifejezés, ami ma már senkit sem idegesít?

A cuki tacsi tegnap már az idi gazdijánál vacsizott

Vagyis az aranyos tacskó tegnap már az ideiglenes gazdájánál vacsorázott. Leírni is hosszú, hát még kimondani.

Sokszor az utóbbi ok, tehát a rövidítés, a gyorsítás igénye áll a hasonló, gügyögésnek hangzó szavak keletkezése mögött. Ez természetes fejleménye felgyorsult világunknak, gondolhatnánk, pedig rövidíteni nem a 2000-es években kezdtünk el.

Az állítólag Heltai Jenőtől származó mozi szavunk például 120 éve került először nyomtatásba, a kicsinyítő képzős cafka kifejezést pedig 1782-ben jegyezték fel a hajdú városokban elfogott vásári tolvajok argójának leírásában.

Ugyan a második szót egyáltalán nem gondolnánk kedveskedő, becéző kifejezésnek vagy rövidítésnek, a nyelvészek számára nagyon is sok közös vonást mutat a mozi-val, ugyanis a szleng, az argó, a becéző dajkanyelv vagy a különböző csoportnyelvek kifejezéseit a szakma általában együtt tárgyalja.

Ezek mindegyikében megtalálható a kicsinyítés használata, természetesen nem azonos célból. Ennek kétféle érzelmi iránya lehet: az egyik a közelítő becézés, melynél pozitív értelembe vett érzelmi kötődés áll fenn.

Ilyen az édesanyák által használt dajkanyelv számos kifejezése (anyuci babukája), a szerelmesek becézése (nyuszikám, kismackóm) vagy akár a házikedvencekkel való kommunikációnk is (Itt a kutyuka vacsija).

A másik változat pedig a távolító lekicsinylés: ilyenkor a fizikai értelembe vett kicsinyítés, például a ház-házikó helyett pejoratív, erkölcsi értelembe vett kisebbítés történik (nő-nőcske). Bár érdekes módon például a családi becézéseket utóbbira is lehet használni, amikor például idegenekhez intézve hangzik el az anyukám, apuskám kifejezés.)

A kicsinyítés használata egyébként gyakran az udvariasság egyik jele, enyhítheti egy kérés vagy parancs szigorúságát (Van egy szabad órácskád?)

A holland nyelvben például az ilyenfajta kicsinyítés kötelező eleme az udvarias társalgásnak, ha kávét kínálnak vagy kérnek, azt rendszerint az egy csésze kávé (een kop koffie) kifejezés helyett az egy csészécske kávé -val (een kopje koffie) teszik.

Az oroszokról pedig Csehov drámái nyomán mi is tudjuk, hogy a formális társalgás meghatározó elemeként akár idegenek és férfiak is előszeretettel hívják egymást galambocskámnak, kedveskémnek vagy szívecskémnek.

Csiripöri nokival és ubisalival

 A fenti mondatot sok ember énekóráról vagy kóruspróbáról ismeri, mint vicces beéneklő dalocskát.  A többieknek pedig a strandbüféből, a sarki kifőzdéből a piacról lehet ismerős.

Ebben az esetben a becézésnek látszó rövid szavak a szűkös felirathely és a hosszadalmas, kézzel és krétával történő, sokszor naponta változó feliratozás kiküszöbölésére születtek.

A zöldségesek pari, nari, cserkó feliratainak helyszínhez való viszonyára annak idején Lackfi János is felhívta a figyelmet az alábbi, általa csak tündibündi nyelvnek hívott jelenségre reflektáló írásában:

„A magyar ember járt egyszer egy budapesti aluljáróban, ahol a fal mellett heverésztek szegény hajléktalanok, míg a rend jegyében ki nem terelték őket szépen az utcára megfagyni, hogy mindenki jobban érezze magát.

A csavargóktól pár méterre a zöldséges nem átallotta táblácskájára kiírni: CSÖVI KUKI KAPHATÓ.”

Az írás-spóroló megoldások végül a beszélt nyelvbe is átszöktek, gyorsítva ezzel a szakma csoportjainak - zöldségtermesztők, áruszállítók és értékesítők - egymás közti kommunikációját. És itt a kulcsszó: csoportok.

A csoportnyelv (szakszleng), vagyis a különböző szakmák vagy hobbik képviselőinek csoporton belül használt argója ugyanis teljesen elfogadott, és kevés kivételtől eltekintve csak a kívülállók számára idegesítő.

Csoportnyelve ugyanúgy lehet például a kismamáknak és a gamer-eknek is, ahogy a zöldségeseknek vagy a debreceni rockzenészeknek. A csoportok sajátos kifejezései persze egy másik csoportból nézve feleslegesnek és irritálónak tűnhetnek.

Egy kívülálló számára az informatikában használt proci vagy vinyó, az italozókban használatos söci vagy vegyigyümi kifejezések ugyanolyan idegesítőek tudnak lenni, mint egy gyerekkel nem rendelkező számára a tentézés vagy az alvóka.

De természetesen, mivel valahol a köznyelv is csoportnyelvnek számít (csak egészen nagy nagynak) keletkeznek olyan szavak is, amik valamelyik csoportnyelvből átkerülnek a köznyelvbe, először általában a beszélt, majd később az írott változatba, majd ott rögzülnek. Ilyen számos mozaikszó (APEH, Nébih), az olyan összevont vagy összerántott szóalakok, mint a művház és a szocdem, vagy a szórövidülésnek olyan ismert formái, mint a mozi, a labor vagy a fotó, amik használatától már senkit nem ráz ki a hideg.

Ha te azt mondod merdzsó, én azt mondom: király!

Akármilyen és akárhány csoportnyelvet is használjunk, van egy szleng, amit valaha mindannyian beszéltünk: a gyereknyelv.

„Nem a felnőttek nyelvének egy kevésbé tökéletes formája, hanem egy olyan rendszer, amely előre meghatározható stádiumokon keresztül fejlődve mindinkább megközelíti a felnőttek beszédét"

A nulláról indulva számos nehézséggel kell megküzdenie a kicsiknek, hogy az emberek számára oly fontos nyelvi kommunikációt lépésről lépésre el tudják sajátítani. A kisbabák és a gyerekek saját fizikai és átvitt értelembe vett hangjuk keresése közben nem egyszerűen átveszik a felnőttek nyelvét: megteremtik, megformálják azt, majd a felnőttekéhez igazítják.

Ezért sincs két egyforma gyereknyelv még akkor sem, ha az egyes beszélt változatoknak sok a közös vonása, hiszen a célnyelv és a nyelvelsajátítók is hasonlóak.

Jó esetben az ember elsősorban az édesanyjától, a családjától és a gondozóitól tanul beszélni. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy alakulnak velük a beszédszervek is, melyek hatással vannak például a hangmagasságra vagy a hangszínre is. A fizikai fejlődés mellet egyre több, jellemzően kortárs személy és élmény lesz hatással a beszédükre. Az iskolába kerüléssel aztán az írás és olvasás elsajátítása fogja leginkább befolyásolni a szókincs gyarapodását, még akkor is, ha ez a mindennapi élet párbeszédeiből nem is mindig tűnik ki, hiszen a passzív szókincsünk mindig nagyobb az aktívnál.

A felnőttek és a nyelvészek világából nézve aztán a sokszor szidott kamaszkor nyelve a legnehezebben érthető és viselhető.

Az 1988-as helyzetről így írt egyik nyelvészünk:

„Végül a kamaszironizálás, értékmegvonás az utóbbi évtizedben a gyermeknyelvi becézés gügyögésével bővült. A diri, suli, lufi mintájára jött az édi, a ruci, […] a lovi (lóverseny) és rengeteg társa. E gyermeteg nyelvhasználat felnőttek, főleg idegenek között visszatetsző, bizalmaskodó, s a kamaszmagatartást még lejjebb szállítja a kisgyermekek szintjére a felnőttek között. Divatjának terjesztésében [az argó szavak közismertté válásához hasonlóan] szintén a középrétegek, hivatalnokok, eladók s közöttük is a nők jártak az élen.”

A nyelvész ezen megállapításában érezhetünk némi ellenszenvet, melyet igyekszik minél több csoportnyelvre - és az azt használók feltételezett homogén csoportjára - ráönteni. Saját csoportját, a felnőtteket is egy kalap alá veszi, akik szerinte egy emberként undorodnak minden gyermeteg kifejezéstől.

Holott elég lenne annyit megállapítania: a kamaszok csoportnyelve, akár a dajkanyelv, általában életkorhoz és szituációhoz kötődik, és a felnőttkorral, az iskolák befejezésével elhalványul, és passzív szókincs részévé válik.

Hogy végül ebből mikor és hol bukkan fel egy-egy kifejezés, vagy milyen újabb becézések, rövidítések vagy új szóalkotások kerülnek melléjük, az szakmai szempontból csak érdekes vagy érdektelen lehet, rossz vagy jó soha.

Egy nyelvész szubjektív fülét bánthatja egy formális társalgási helyzetben szokatlan, közvetlenkedő piaci koviubi vagy egy étterem felszolgálójának szájából kiugró üccsi, lehet egyik vagy mindkettő a maga nyelvi kriptonitja.

Ez azonban nem jogosítja fel az ítélkezésre. Ugyanis ha őszintén magába néz, biztosan talál olyan nyelvi gerendát, ami valaki másnak a fülét bizony szúrhatja.

Mondjuk, hogy fiacskámnak hívja a hallgatóit.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Egyedül nevelte fel 19 éves fiát a Kozmix sztárja, Lányi Lala, és szerinte nem hős, csak tette, ami a feladata
„Apaként, férfiként mi képesek vagyunk önmagunkon erőt venni és a gyermekünkért képesek vagyunk akár önmagunkon is túlnőni” – mondta.

Megosztom
Link másolása

Idén 30 éves Kozmix együttes, és ebből az alkalomból a formáció frontembere, Lányi Lala volt a Három igazság podcast vendége.

Lányi Lala őszintén beszélt az adásban az apasággal kapcsolatos érzéseiről, például arról, milyen sokat jelentett számára az édesapja. A vele való kapcsolat, a tőle kapott minta határozta meg azt is, hogy ő milyen apa lett később.

Azt érezte, ehhez neki is fel kellett nőnie.

Sajnos korán, 17 éves korában elvesztette az édesapját, és emiatt akkor dühös volt a világra.

Kevesen tudják, hogy Lányi Lala egyedül nevelte fel a ma már 19 éves fiát. Természetesen a gyereknevelésében örök példaképe a saját édesapja volt.

Az is kiderült:

annak idején a Pető Intézetbe kellett járniuk, de most már egészségesen és egészségtudatosan éli az életét. Ma már kéttannyelvű iskolába jár.

Lányi Lala elárulta:

nem tartja hősnek magát amiért egyedülálló apa volt, szerinte ő csak tette a dolgát.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Szívszorító: az eltűnt lány szülei könyörögnek, hogy nyilvánítsák őt halottnak
A 20 éves Konanki március 6-án tűnt el barátaival a Dominikai Köztársaságban, egyelőre nem került elő.

Megosztom
Link másolása

A Pittsburghi Egyetem eltűnt diákja, Sudiksha Konanki

családja azt kérte a Dominikai Köztársaság rendőrségétől, lányukat nyilvánítság halottnak.

Diego Pesqueira, a Dominikai Köztársaság nemzeti rendőrségének szóvivője elmondta, hogy Konanki családja levélben közölte velük ezt a furcsa kérést.

A 20 éves Konanki tavaszi szünetében pihent volna meg barátaival a karibi szigetországban. A kirándulás során, március 6-án azonban eltűnt. Utoljára a strandon látták barátaival.

A hosszas keresés ellenére holttestét nem találták meg.

Miután barátai elhagyták a strandot, ő ott maradt azokkal az emberekkel, akikkel az odaút során találkozott. Aznap hajnali négy után veszett nyoma.

Az utolsó személy, akiről feltételezik, látta Konankit, a 22 éves Joshua Riibe volt.

A dominikai hatóságok pénteken egy nyomozás keretében lefoglalták Riibe útlevelét, és mindenhová követik, az országot nem hagyhatja el. Vasárnap kihallgatták a helyszínen, az NBC News riportere pedig látta, ahogy a nyomozókkal beszélve a tenger irányába mutat. Az NBC News-nak Riibe annyit mondott: "Csak próbálok segíteni nekik. Az óceán veszélyes hely."

A lány eltűnésekor azt nyilatkozta,

derékig érő vízben voltak, beszélgettek és csókolóztak. Egy hullám mindkettőjüket elragadta, és a nyílt tengerre rántotta.

Maga is sok vizet nyelt, alig bírt kiúszni, de végül ő és Konanki is kijutottak a partra. A lány csak ez után tűnt el.

"Amikor utoljára láttam, megkérdeztem, hogy jól van-e, de nem hallottam a választ.

Körülnéztem, de nem láttam senkit, azt hittem, felkapta a holmiját, és elment"

- mondta utalva rá, hogy a kérdés során a nő már nem volt mögötte.

A Dominikai Köztársaság hatóságai közölték, hogy senkit sem tartanak gyanúsítottnak Konanki eltűnésével kapcsolatban. A strandon nem találtak erőszakra utaló jeleket.

A szálloda szóvivője úgy nyilatkozott az NBC News-nak, hogy Konanki eltűnésekor vörös zászlók lobogtak odakint,

ezek jelzik, ha a tenger erős áramlattal és nagyon magas hullámokkal háborog.

Konanki a Pittsburgh-i Egyetem biológiát tanult, a virginiai Loudoun megyéből származik, ahol a családja él. A Konanki család egyelőre nem kommentálta a hírt.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Kozma Orsi szerint ő későn lett anyuka, mert 36 évesen szült, és érzi a generációs különbségeket közte és ikerlányai között
„Azt gondolják, azért jó, ha az ember idősen lesz szülő, mert akkor már lenyugodott, bölcsen rá tud látni a gyermekére. ”

Megosztom
Link másolása

Palikék vendége volt nemrég Kozma Orsi.

Az énekesnővel Palik László, Dombovári Vanda és Wágner Tamás beszélgetett az anyaságról, a szülői feladatokról és arról, milyen kihívást jelentenek egy családnak, ha ikergyermeik lesznek.

Kozma Orsi elárulta, hogy ő "későn lett anyuka", mivel 36 évesen szülte meg az ikerlányait, és érzi a generációs különbségeket.

"Azt gondolják, azért jó, ha az ember idősen lesz szülő, mert akkor már lenyugodott, bölcsen rá tud látni a gyermekére."

Erre Palik László így reagált:

"Tagadom. Teljesen más már a türelmi kapacitásunk hozzájuk. Nekem sokkal több van."

Kozma Orsi egy kérdésre, hogy különlegesnek gondolják-e az emberek ma is, ha valakinek ikrei vannak, azt válaszolta, hogy igen.

Őt magát sokkolta a hír, amikor megtudta, hogy ikrei lesznek, különösen, hogy hármasikreknek indult a terhessége.

Miután megszületett a két lánya, a legnagyobb gond az volt, hogy ki alszik, mikor alszik, ki eteti a gyereket, mikor megyünk sétálni, mi mikor tudunk pihenni, és még úgy is kemény volt az első másfél év, hogy a párja szülei és az ő szülei is tudtak nekik időnként segíteni.

Bevallotta, nem mindig tud mit kezdeni azzal, ahol a gyerekei tartanak. Próbál a fejükkel gondolkodni, empatikus lenni, de 48 éves nőként máshol tart az életben, mint a lányai, akik csak nyáron lesznek 12 évesek.

Ráadásul nagyon eltérő személyiség a két lánya. Arról is szó volt, hogy néha rá van kicsit feszülve a teendőkre, különösen akkor, amikor valamilyen határidős, iskolai feladatot kellene megcsinálniuk, ám a gyerekei éppen valami mással szeretnének foglalkozni.

A teljes adást itt nézheted meg:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Beatrix hercegnő elárulta: hetekig sírt, mert a gyermeke koraszülöttként jött világra, és nagyon pici volt
Borzasztóan aggódott, mert a baba lábacskája akkora volt, mint nagyobbik lánya plüss nyuszijáé.

Megosztom
Link másolása

Mi is beszámoltunk róla, hogy a brit királyi család tagja, Beatrix hercegnő nemrég visszatért hivatalos teendőihez gyermeke születése után.

A baba januárban jött világra, de azt kevesen tudják, hogy koraszülöttként, több héttel a kiírt időpont előtt.

A 36 éves Beatrix a Vogue magazinnak elárulta:

annyira pici volt a kislánya, hogy hetekig sírt. Olyan aprók voltak a lábai, mint a nagyobbik gyermek plüss nyuszijának a tappancsa.

Athena Elizabeth Rose most már egészségesen fejlődik, a hercegnő pedig a Borne nevű szervezet védnöke lett. A szervezet koraszüléssel kapcsolatban ad tanácsot.

Azt mondta, az aggodalommal töltött idő elszánttá tette. Most az a célja, hogy másoknak segítsen, és felhívja a figyelmet arra, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a koraszülésekben.

"Azoknak a családoknak, akiknél a vártnál korábban érkezik a baba, azt üzenem: nincsenek egyedül."

Beatrix most babaváró bulikhoz készült kollekciót is piacra dobott a Mrs Alice nevű márkával együttműködésben. A kollekció bevételét a Borne számára ajánlják fel.

András herceg és Sarah Ferguson legidősebb lánya egyébként már egy hároméves kislány, Sienna édesanyja. A hercegnő férje pedig Edoardo Mapelli Mozzi ingatlanfejlesztő.

A videó, amiben bejelentették a második gyermek érkezését:

Forrás: The Sun

Megosztom
Link másolása