Kelemen Gáspár: „Nem emlékszem rá, hogy pontosan mennyi idősen fogtam először hangszert a kezemben”
Kelemen Gáspár hegedűművész, Kelemen Barna hegedűművész fia. Apában és fiában közös, hogy mindketten nagyon fiatalon lettek nagyon sikeresek. Azonban Gáspár története abban is különleges, hogy előbb fogott a kezébe hangszert, minthogy megtanult járni, és már óvodás korában a híres Szily Éva növendéke volt. Ma tizenhat évesen a világ egyik legjobb zeneiskolájában, a londoni Yehudi Menuhin School-ban tanul.
- Mióta készülsz arra, hogy édesapád nyomdokaiba lépj?
- K.G.: Ez nem volt tudatos, egyszerűen zenész családba születtem, és minden adott volt ahhoz, hogy kipróbáljam a hangszereket.
mert olyan kicsi voltam. Talán másfél éves lehettem, de azt sosem fogom elfelejteni, hogy négy évesen már hegedűórákra jártam, és az első pillanattól kezdve beleszerettem a hangszerbe. Azóta is ez az életem, minden napomnak része a gyakorlás.
- Kelemen Barnabás: Gáspár nagyon korán döntött úgy, hogy zenész akar lenni. Bár a feleségemmel sokféle utat mutattunk neki, de ő mindig is a hegedű felé vonzódott, és mi támogattuk ebben. Azt mondanom sem kell, hogy milyen büszke apa voltam, amikor a tanárai is elismerték Gáspár tehetségét. Azt hiszem, a családi környezet és a pedagógusok támogatása kellett ahhoz, hogy ilyen szép pályát fusson be ilyen fiatalon.
- Más szóba sem jött, csak a zene?
- K.B.: Dehogynem, mint a legtöbb kisfiú, Gáspár is kipróbálta a sportot, de végül a hegedű iránti szeretete erősebb volt.
- K.G.: Profi fociedzésekre jártam a hegedűórák mellett, méghozzá több évig. Egyszer még az is felmerült bennem, hogy akkor most merre tovább, focista legyek vagy hegedűs? Viszont hamar rájöttem, hogy számomra sokkal több lehetőség van a zenében, ezért a hegedű mellett döntöttem. Úgy éreztem, hogy ebben tudok igazán kiteljesedni.
- Biztosan voltak más nehézségek is a zenei karrier építése alatt.
- K.G.: Természetesen voltak akadályok. Előfordult, hogy elment a kedvem a gyakorlástól, különösen amikor fociedzésekre is jártam, de valahol mindig ott volt az a belső hajtóerő, ami elég erőt adott a folytatáshoz. Már tudom, hogy ezt hívják elhivatottságnak, és ma is ez segít át a nehéz időszakokon.
- K.B.: Bizony a zenei élet nem mentes a nehézségektől, ezt jól tudom. Gáspár kisfiú kora óta keményen gyakorol, látszik rajta, hogy elszánt és kitartó, és hogy tudja, a sikerhez kemény munka kell. Amikor pedig jön egy nehézség, akkor itt vagyunk neki mi.
Igyekszem mindenben segíteni, amiben csak tudok, mert fontos, hogy lássa, mindenben mellette vagyok. A tapasztalataimat is megosztom a fiammal, így próbálom a legjobb úton terelni. Aminek különösen örülök, hogy Gáspár hamar megtanulta kezelni a stresszt és a versenyhelyzeteket.
- Jól gondolom, hogy erre nagy szükség van, ha valaki a világ egyik legerősebb zeneiskolájában tanul?
- K.B.: A londoni Yehudi Menuhin School-ban, ahol Gáspár is tanul, valóban a világ legtehetségesebb zenészei járnak. Ide aztán kell kitartás, de úgy látom, hogy a fiamban minden megvan ahhoz, hogy helytálljon ebben az erős közegben. Saját maga döntött úgy, hogy itt fog tanulni, ezért nagyon örültünk, amikor két éve ösztöndíjat kapott. De hozzá kell tennem, hogy
többek között ezért jött olyan jól a Junior Príma-díjjal járó pénzbeli elismerés is.
- K.G.: Ez egy bentlakásos zeneiskola, ahol fantasztikus zenészekkel élek együtt. A környezet nagyon inspiráló, sokat tanulunk egymástól. Látom, hogyan gyakorolnak a többiek, és ez engem is motivál. A kitartásra persze szükség van, hiszen itt tényleg rengeteget dolgozunk, hogy jobbak legyünk. Sokszor reggeltől estig próbálunk.
- Gáspár, nemrég elnyerted a Junior Príma Díjat. Igaz, hogy még sosem ítélték 16 éves művésznek ezt a díjat?
- Kelemen Gáspár: Valóban én vagyok a legfiatalabb, aki megkapta ezt az elismerést, nagyon felemelő érzés volt. Meglepett, hogy így értékelték a munkámat.
Még nem adok önálló koncerteket, hanem hangversenyekre járok, és minden eddigi közül ez volt a legfontosabb versenyem. Remélem, hogy még sok hasonló versenyen játszhatok egészen addig, ameddig felnövök, és én is koncertezhetek, mint az édesapám.
- Hogyan gondoltok a jövőre?
- K.G.: Csak azt tudom, hogy minden nappal szeretnék jobb zeneművész lenni, és egyszer, talán nem is olyan sokára, én is adhatok koncertet nagy közönség előtt. Jelenleg ez a legfontosabb célom, amiért mindent meg fogok tenni.
- K.B.: Látom, ahogy Gáspár gyakorol, és arra gondolok, hogy ezzel az elszántsággal még nagyon sokat elérhet. Most tizenhat éves, még két évig fog a londoni zeneiskolában tanulni, és valami azt mondatja velem, hogy nem akkor fogja befejezni a zenei tanulmányait. Bárhogyan alakul a jövője, én itt leszek mellette, és támogatni fogom őt.
