Ilyenek a „páva szülők” - 4 jele annak, hogy téged is ilyen szülő nevelt fel
Vannak szülők, akik szeretetteljesen terelgetnek. Vannak, akik hibáznak, de igyekeznek jóvátenni.
A „páva szülő” fogalma egyre nagyobb karriert fut be, mióta a brit pszichoterapeuta, Kathleen Saxton kiadta My Parent the Peacock című könyvét, amely elég pontosan fogalmaz: felnőni egy nárcisztikus szülő árnyékában nem kis meló.
A social media trauma-coach, Candice Tamara négy konkrét jelet sorolt fel, ami arra utalhat, hogy az ember gyerekkora inkább egy díszszemlének tűnt – ahol a reflektor sosem őt világította meg, csak a szülőt.
1. A megbánás nem az ő műfajuk
A páva-szülő sosem hibázik – legalábbis saját narratívája szerint. Bocsánatot kérni? Nem tud. Nem akar. Nem érti. Candice szerint:
A pszichoterapeuta Sharon Martin hozzáteszi: az ilyen emberek gyakran felsőbbrendűnek érzik magukat, és úgy vélik, ők szabályon kívüliek. Ha szóvá teszed a viselkedésüket, abból is az lesz, hogy „már megint túl érzékeny vagy”.
A tanács: ne vitázz velük. Ha mégis muszáj beszélni, „én-üzenetekkel” kommunikálj („Én úgy éreztem, hogy...”), ne váddal, mert abból úgyis csak újabb cirkusz lesz. A cél nem az, hogy nyerj, hanem hogy megőrizd a saját mentális egészségedet.
2. Gaslighting – amikor te vagy a bolond
Ha egy beszélgetés végére már nem emlékszel pontosan, mit is akartál mondani, vagy hogy egyáltalán jogos volt-e a panaszod – akkor lehet, hogy épp gaslighting áldozata lettél.
„Nem is úgy volt.”
„Túlreagálod.”
„Csak vicc volt.”
„Egyébként is, te most mit csinálsz velem?”
Candice szerint:
„Ha elmondod nekik, hogyan érezted magad, azt fogják mondani, hogy rosszul érzékeled a helyzetet, vagy hogy túlérzékeny vagy.”
Ez nem csak bosszantó, hanem szisztematikus valóságtorzítás, amely hosszú távon önbizalomhiányhoz és szorongáshoz vezet.
3. A határok? Azokat nem nekik találták ki
Próbáltál már nemet mondani egy páva szülőnek? Próbáltál saját időt kérni, vagy nem visszahívni három perc múlva? Igen?
A legjobb, amit tehetsz: újra és újra kijelölni a határaidat, és következetesen jelezni, ha valaki átlépi azokat. És nem, ez nem lázadás, nem tiszteletlenség – hanem önvédelem.
„A határok nem a szülők elleni lázadásról szólnak, hanem arról, hogy a családtagok megtanulják felismerni és tiszteletben tartani egymás különbözőségeit.”
Ne nevezd „mérgezőnek”, ne címkézz – teljesen felesleges, nem éred el őket ezzel, de jelezd, meddig mehetnek el.
4. Az időd az övék – mert nekik jár
A páva-szülő úgy érzi: az ő boldogsága a te dolgod. Ha te időt töltesz mással, ha van egy jó kapcsolatod, ha nevetve hív fel egy barát – jön a passzív-agresszió. Féltékenység. Elvárás.
A páva-szülő nem fogadja el, hogy te is külön személy vagy, saját érzésekkel és igényekkel. Ő a tükörben csak saját magát látja – még akkor is, ha közben te állsz előtte.
