5 lépés, hogy végre meggyógyulj (és továbblépj) a nárcisztikus szülőd okozta traumákból
Belenézel a tükörbe, és egy kompetens, teljes értékű embert látsz? Valakit, aki mindenért felelős, aki mindig dicséretet kap és a reflektorfényben van. Amikor otthon vagy, és nincs rajtad a figyelem, üresnek érzed magad, és ezt az űrt azzal töltöd ki, hogy lépten-nyomon figyelmet próbálsz lopni. Ha ilyen vagy, akkor bizony nagy valószínűséggel nárcisztikus szülő gyermeke vagy.
A másik lehetőség, hogy belenézel a tükörbe, és olyasvalakit látsz, aki azzal tölti az életét, hogy másoknak próbál megfelelni? Újra és újra kimerülsz érzelmileg, miközben folyamatosan azzal foglalkozol, hogy boldoggá tegyél másokat, de semmit sem kapsz cserébe. Lehet, hogy te is egy nárcisztikus szülő gyermeke. Lehet, hogy olyan szülő gyermeke vagy, akiből hiányzott az empátia. Egy olyan szülőé, aki megkövetelte, hogy minden csak róla szóljon.
Íme 5 lépés, hogy végre meggyógyulj (és továbblépj) a nárcisztikus szülőd okozta traumából:
1. Fogadd el az igazságot
Szüleid következetesen a saját igényeiket és vágyaikat helyezték előtérbe, és ezzel szemben nem vették figyelembe a te igényeidet. Pedig egy gyereknek gondoskodó figyelemre van leginkább szüksége. Fájdalmas lehet, ha úgy érzed, hogy gyermekként nem szerettek, különösen, ha ezt a szüleid felől érezted. Ha elrejtőzöl ez elől a személyes igazság elől, attól még nem fog elmúlni vagy eltűnni a múltadból.
A benned élő kisgyermek olyan tapasztalatokat szerzett, amik felnőttként minden cselekedetedet és reakciódat befolyásolják, és ez így is fog maradni mindaddig, amíg történeteiket meg nem hallgatják, és igazságukat el nem ismerik. Mondhatod magadnak, hogy a szüleid a legjobbat tették, amit tudtak, de ez csak az igazság egy része. A legjobbat tették, amit tudtak, de nem tudtak megfelelni a TE igényeinek. Ennek az igazságnak az elfogadása megszabadíthat a bűntudattól, és segíthet feloldani a szülőddel szembeni negatív érzéseket, amelyek gátolhatják a kiteljesedésedet és a boldogságodat.
Mit tehetsz: Vedd át újra és sorold fel azokat az alkalmakat, amikor csak emlékszel, hogy elnéző voltál velük szemben, és ismerd el, hogy mindent megtettek, majd tedd hozzá: „De, nem tudták kielégíteni az igényeimet, én pedig a koromhoz képest a legjobbat tettem”. Írd le, amilyen érthetően csak tudod, mire lett volna szükséged életednek azon az időszakában, amit a szüleid nem adtak meg neked.
2. Engedd el a régi tapasztalatokat
Még ha nem is vesszük észre, ezek a tapasztalatok a testünkben tárolódnak. Ezek a tárolt emlékek, tudtunk nélkül, cselekedeteket és reakciókat váltanak ki belőlünk. Ezért aztán érdemes inkább elengedni ezeket.
Mit tehetünk? Írj le egy felbukkanó emléket a lehető legrészletesebben, különösen azt, hogy mit éreztél, amikor az adott szülőd nem ismerte el a szükségleteidet. Gyűrd össze ezt a papírlapot. Aztán állj fel, miközben a karodat magad elé tartod, és szorítsd ökölbe a papírt olyan erősen, hogy már szinte fájjon.
Érezd, hogy a papír tartása milyen kellemetlenséget okoz, és nem segít, nem táplál, és nem hoz megnyugvást. Nyisd szét a kezed, és engedd, hogy az összegyűrt papír a földre hulljon, miközben azt mondod: „Elengedem a (helyettesítsd be: az adott helyzet által kiváltott érzéseket)”. Ismételd addig, amíg nem érzed az elengedést az egész testedben.
3. Kapcsolódj bátorsággal
Hidd el, hogy gyerekként a lehető legjobbat tetted minden olyan helyzetben, amikor nem fogták a kezed, legyen az fizikai értelemben vett kézfogás, vagy lelkileg véve. Az, hogy nárcisztikus szülő nevelt fel, egészen biztosan sok kihívást állított eléd - kihívásokat, amiknek bátorsággal és rugalmassággal néztél szembe, akár tudtad, akár nem.
Mit tehetsz:
Sorold fel azokat az alkalmakat, amikor a lehető legjobbat tetted egy-egy félelmetes helyzetben. Ismerd el a bátorságodat a félelemmel szemben, lásd meg az okosságodat a problémamegoldásban, és ismerd fel a rugalmasságodat. Óvatosan hajtsd össze ezt a papírt, és pihentesd könnyedén, pillangóként a nyitott tenyeredben.
Érezd szinte súlytalannak a kezedben, és tudd, hogy ez te vagy - mindig is te voltál. Lassan forgasd el a csuklódat, hogy a papír a biztos tudattal repüljön a földre, hogy az a kisgyermek, akiben ez a bátorság, rugalmasság, okosság és még sok más van, te vagy.
4. Folytasd együttérzéssel
Ettől a pillanattól kezdve meggyógyíthatod magad, ha megadod a gyermeki énednek az együttérzést, a törődést, a gondoskodást, a dicséretet és mindazt, amit gyermekként hiányoltál.
Amit tehetsz:
Állj gyengéd együttérzéssel azzal a fiatal, elhanyagolt, és bizonyos esetekben bántalmazott gyermekhez. Amikor feléd fordul, figyelj rá szelíd empátiával, ítélkezés nélkül. Ne ellenkezz azzal, hogy „Igen, de...”.
5. Tartsd fent a tudatosságot
Ez a jelen életedben a reakcióid tudatosításáról szól. Lehet, hogy még mindig azokkal az ismerős érzésekkel találod szemben magadat, amik miatt úgy cselekszel, ahogyan kell, és amik a szüleid legrosszabbik énjére emlékeztetnek. Ha így van, állj meg, gondold át, milyen hiedelmeket tartasz még mindig arról, hogyan fogsz túlélni ebben a világban, és szánj néhány percet arra, hogy jobb utat találj.
Amit tehetsz: Tarthatsz szünetet. Ha tudsz, keress egy csendes helyet. Fogadd el és üdvözöld, ami jön. Érezz együtt azzal a feleddel, amelyik fél és fogadd el az érzéseit.
Egy szülő, aki kiszívta belőled a fiatalság vibráló életerejét, és ami miatt felnőttként magadon kívül keresed a kiteljesedést és a megbecsülést. Vagy a nyilvános elismerés tapsa, vagy azok elismerése, akiknek mindent megadsz, az, amiről azt hiszed, hogy szükséged van a túléléshez, ahhoz, hogy "elég jó" legyél. De nincs minden veszve. Meggyógyíthatod ezt az egészségtelen körforgást. Gyermekként megtettél mindent, amit tudtál, de nem voltak meg az erőforrásaid ahhoz, hogy ennél többet tegyél. Most már megvannak.
Forrás: YourTango
