Ajándék plüssállat helyett vigyünk levest – hogyan és mivel érdemes a kismamákat megajándékozni?
Egy kisbaba érkezése a legtöbb emberből kihozza a legjobbat- vagy legalábbis annak a szándékát.
Szeretünk tárgyi szinten is gratulálni az édesanyának a hosszú hónapok édes (bár sokszor inkább szó szerint csak terhes) várakozásában tanúsított türelméhez, a szülés embert próbáló hősiességéhez, de
Holott az újszülöttnek sokkal nagyobb szüksége van egy stabil idegállapotú, a körülötte lévők által fizikailag és érzelmileg is helyesen támogatott anyára, mint a negyedik horgolt plüssállatra vagy a nyolcadik cuki body-ra, amit rövid törzsű és duci babákra terveztek, az ajándékozott meg hosszú felsőtestű és vékony lett. De akkor hogyan és mivel érdemes az anyukákat megajándékozni?
Komatálat hoztam
A néprajzi adatok alapján régebben sokkal praktikusabb és anya-központúbb volt a társadalmi hozzáállás ehhez az élethelyzethez.
Egyfelől mindenki pontosan tisztában volt azzal, hogy a csecsemő jól-léte az anyjától függ, másrészt a magas halandóság miatt inkább az anyát óvták, akitől még származhatott új élet. Ezért aztán a rokonságon kívül a bábaaszonytól kezdve a szomszéd néniig mindenki azon volt, hogy
(Ez egyébként számtalan babona is segítette, környezetéből csak rokon és a koma mehetett a közelébe, nem főzhetett-süthetett, nem nyúlhatott olyan kenyérhez, amiből más is ehet, de nem merhetett vizet se a kútból, mert elromolna a kút vize; gyakorlatilag a házat se nagyon hagyhatta el, mert ha kimegy az eresz alól, elverné a jég a határt.) Így a család élelmezését a rokonság, komaság látta el ezekben a hetekben.
„A szoptató anyáról való gondoskodással azt biztosították, hogy az anya minél hamarabb megerősödjék a szülés után, és bőséggel tudjon szoptatni. A komatál a lehetőségekhez mérten gazdag, tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után. Egyes helyeken az asszonyavatásig vittek komatálat.”
Utóbbira a mai gyerekágyas időszak 6 hete után került sor, jellemzően ekkor rakták át először a gyermekágyból, az anyja közvetlen közeléből a bölcsőbe a kisbabát. Az asszonyavatáskor az anya a bába, esetleg egy jó barátnője kíséretében templomba ment, ahol egyházi áldásban részesült, amely egyúttal feloldást jelentett a gyermekágy idején érvényes tilalmak és az asszony „tisztátalansága” alól.
addig a törökök például egy erősen fűszeres és nem meglepő módon nagyon cukros piros itallal, a lohusa Şerbeti-vel itatják az anyukákat, de a rokonlátogatókat is. A tömbökben kapható “lohusa cukor” a fűszeresnél szerezhető be, szegfűszeg, fahéj és piros ételszínezék is található benne, ez utóbbitól kapja jellegzetes rubintvörös színét. A vízben frissen feloldott lohusa cukorhoz ízlés szerint további cukrot, szegfűszeget, fahéjat, gyömbért és szerecsendiót adnak.
Japánban a vörös szín az élet, a termékenység szimbóluma, így nem véletlen, hogy az újdonsült édesanyáknak is vörös színű rizzsel kedveskednek. A sekihan eredetileg vörös rizsből készült, amit manapság már inkább vörös babbal együtt párolt fehér rizzsel helyettesítenek.
A hollandok anyasági sütijükben összeboronálták az egeret, mint a szaporaság szimbólumát a tejtermelés fokozó ánizzsal. A gyermekágyas időszak kedvelt sütije a beschuit met muisjes vagyis „egeres keksz”, melynek tetejét rengeteg apró cukorral bevont ánizsszemmel szórják meg- ha fiú született, akkor kék-fehér, ha lány, akkor rózsaszín-fehér színkombinációban, a királyi család újdonsült tagjainak pedig narancs színű változat dukál.
A koreai rokonok algás levest, miyeok guk-ot adnak az anyáknak, mely a mi húslevesünkhöz hasonlóan tartalmas, tápláló étel, serkenti a tejtermelést és segíti a gyors felépülést. Az édesanyát és családját étellel megajándékozni tehát nagyon is jó ötlet.
Mindenképpen kérdezzük ki a kedvenceiről (és természetesen a vele együtt élő apa, nagyobb testvérek kedvenceiről is), hiszen lehet, hogy a közkedvelt madártejjel adott anyukát ki lehet kergeti a világból, viszont néhány adag lefagyasztott bolognai szósszal az életét mentjük meg.
Dologtiltás reloaded
Az előző bekezdésben már szó volt arról a nagyon is szimpatikus hozzáállásról, mely szerint a gyerekágyas időszakban nem hogy nem javasolt, de egyenesen tiltott volt mindenféle házimunka végzése a kismama számára.
A test regenerálódásához értelemszerűen szükség van annak pihentetésére, ám ezt mondjuk egy hasfájós, nyűgösebb baba mellett végképp nehéz kivitelezni.
Ezért is lesz minden édesanya hálás, ha pelenka helyett felajánljuk neki a segítségünket a háztartásban. Ez lehet bevásárlás, kiteregetés, vasalás, porszívózás- bármi, amit az anyuka szívesen ad ki a keze közül. Nagyon fontos megjegyezni, hogy bármilyen segítségnyújtást adunk, azt úgy tegyük, ahogy azt az édesanya kéri. Ha bevásárlással segítenénk, és ő adott drogéria adott pelenkáját szeretné, ne vegyünk neki másik, hasonló terméket akkor se, ha meg vagyunk győződve arról, hogy az sokkal jobb. Ha felszabadítanánk a vasalás alól, és ő az alsógatyákat is ki szokta vasalni, akkor szájhúzás és okoskodás nélkül vasaljuk ki azokat is.
Elmehetünk a nagyobb testvérért az oviba, iskolába, sőt, csinálhatunk vele házon kívüli programot, hogy ne érezze magát a kistestvér érkezése miatt elhanyagolva. Kutyát sétáltathatunk, kertet gazolhatunk, biciklikereket javíttathatunk- ami nekünk nem teher, de az anyukának segítség.
Ha pedig se időnk, se kedvünk, vagy a távolság miatt fizikai lehetőségünk nincs a „jól-segítéshez”, ma már pár kattintással is meg tudjuk könnyíteni a kismama dolgát. Rendelhetünk neki egész hétre ebédet, házhozszállítással nagybevásárlást, vagy bevállalhatjuk, hogy minden kötelező orvosi vizsgálat előtt küldünk nekiemlékeztetőt. De akármit is teszünk, azt az ő engedélyével és szabályai szerint tegyük.
Ez a pár hét ne a kéretlen jótanácsokról szóljon, hanem a megerősítésről, támogatásról.
Nyugvópontok az érzelmi hullámvasúton
A fizikai mellett sokszor elsikkad a lelki támogatás, pedig egy érzelmileg is kimerült édesanyának sokszor többet jelent egy elismerő szó, mint egy nagybevásárlás elintézése.
Már a terhesség alatt is valószínűleg annyi kéretlen tanácsot kap az anyuka, hogy abból folytatásos regényt lehetne írni. Aki még nem szülő, az azért, aki meg már szülő, az azért érzi úgy, hogy meg kell mondania a tutit, nehogy rosszul csinálja az egyszeri anya. Holott egyrészt ezek a tanácsok rendre ellent mondanak egymásnak (hagyd sírni/ne hagyd sírni, külön aludjon/veled aludjon, adj neki köményteát/vizet se igyon amíg tejed van,stb.), másrészt ahogy nincs két egyforma felnőtt, úgy nincs két egyforma csecsemő sem. Adott babával pedig az édesanyjának van a legtöbb tapasztalata, de ha rendre felülírjuk a döntéseit, azzal aláássuk az anyai ösztöneibe vetett hitét, elbizonytalanítjuk, és ennek mindig a kicsi issza meg a levét.
Aki viszont emlékszik a saját hibáira, az nyugodtan mesélje el őket, minden anyukának jó látni, hogy nem csak ő csinál néha butaságot. Az én nagyszüleim például először szárazon szappanozták be elsőszülöttjüket, és csak utána próbálták az ide-oda csúszó csecsemőt megmosdatni. Ma már 26 dédunokájuk van, és az őszinteségüknek köszönhetően senkinél se fordult elő többet ez a kis malőr.
Levegőt az anyukának!
Már említettük, hogy egy újszülöttnek az édesanyja a legfontosabb, 9 hónapig együtt élt vele, ezért nehezen viseli a hiányát. Ám ez nem feltétlenül igaz a fordított esetre. Egy anyának a gyermeke születése előtt is volt élete, amikor jobbára azt csinált, amit és amikor akart, de az alvását, az evését vagy a tisztálkodását biztos nem kellett egyetlen emberhez igazítania.
Ezért aztán sokszor azzal segítünk a legtöbbet, ha alkalmanként eltávolítjuk az anyjától a kisbabát.
Elvihetjük egy babakocsis altatásra, amíg az anyuka alszik egyet, nyugodtan megeszi az ebédjét vagy lezuhanyzik (így hivatalosan tényleg csak hallucinálhatja a folyamatos gyereksírást. Ebben egyébként sokat segít az, ha legalább két utcányira eltávolodunk).
Küldjük el kávézni, újságot, virágot venni, kiülni a parkba - csak arra figyeljünk ebben az esetben is, hogy esélye se legyen meghallani az esetleges gyereksírást.
Akárhogy is mutatjuk ki az örömünket, azt tegyük az édesanya igényeinek ismeretében.
