INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Írnál nekem egy verset arról, hogy imádom, ha a barátom huncut?” – Költőmatának mindenre van ríme

Rutai Gábor szerint a versírás egy nagyon magányos műfaj, ő viszont szereti a közönséget. Ezért találta ki, hogy a tőlük kapott témákból farag verseket, és hamar óriási rajongótáborra tett szert.

Megosztom
Link másolása

Költőmatának ismerik sokan a bloggert, aki így hirdette magát: csak kívánnod kell és minden rím teljesül! Mások Rutai Gábor rádiós műsorvezetőnek, táncosnak, vagy épp a Mensa HungarIQa tagjának, aki ifjabb korában lányszíveket tört, most pedig azokat szépen összeragasztja.

Versekkel, mi mással.

- Valamiért 2017-ben kitaláltad, hogy költő-automatává válsz. Miért gondoltad, hogy ez a te utad?

- Korábban volt már egy verses blogom, ahol saját kútfőből merítettem témákat, de nem voltam vele elégedett. Inkább csak szárnypróbálgatásnak nevezném azokat a rímeket. Aztán kimaradt egy jó év. Nem tudnám megmondani, hogy mi volt az, ami elindította bennem, hogy kérésekre írjak verset, de egy villanásszerű ötlet volt, és ennek lett az a vicces formája, hogy adott egy automata, egy robot, amibe be lehet dobni a kéréseket, és az alján meg kipotyog a vers. Így indítottam el az új blogot, és nagyon gyorsan népszerűvé vált.

- Próbálom elképzelni azt a pillanatot, amikor először mondod azt, hogy nem arról írok, amit én érzek, hanem arról fogok írni, amit más érez. Belefutottál egy mondatba valahol, amiből elindult a fejedben egy vers? Hiszen igazából mégis arról írsz, amit te érzel – azzal kapcsolatban, amit más érez.

- A klasszikus értelemben vett versírás egy nagyon magányos műfaj. A saját gondolataimat saját magamnak írom le, mindegy, hogy a fióknak, vagy a blogra, az akkor is magányos műfaj marad.

Én viszont nem vagyok egy kifejezetten magányos típus, szeretem a közönséget, minden formájában.

Korábban rádióztam, előtte táncoltam 20 évig. Nekem az, hogy ott a közönség, aki tapsol, mindig része volt az életemnek. Ez az igény a versírásban is működött. Sokkal szorosabban tudok az olvasóimmal kapcsolatot tartani akkor, ha hozzám tudnak szólni, és nem csak azt írják le, hogy hú, de szép ez a vers, vagy hogy engem most megérintett, hanem már az elején ott vannak az alkotási folyamatban.

Sziaaa Mata! :D picit bonyolult a téma. De kaphatok egy verset arról, hogy együtt vagyok az egykori legjobb barátnőmmel, szeret, de ő fél felvállalni ezt a dolgot ami közöttünk van?!

nem az akarok lenni

nem a titkod akarok lenni

hanem akit zászlódra írsz

nem egy buta hazugság csak

ha megkérdik, hogy miért sírsz

nem a zseb mélyén kabala

hanem kitűző a táskán

nem puska a dolgozatnál

hanem felelet a táblán

nem elrejtett bomba vagyok

hanem puskádon a szurony

nem lopott csókot akarok

hanem smárt a tömött buszon

- A saját verseidben is megvolt ez a pátoszmentesség, ahogy írsz mostanában?

- Pátoszmentesség? Igen. Az egy klasszikus anonim blog volt, ahol kendőzetlenül, a mai nyelvezettel írtam, talán a Költőmatánál is nyersebb és profánabb hangvételt ütöttem meg.

- Ha az ember végigolvassa Költőmata verseit, egy komoly lelki tanácsadó munka képe sejlik fel. Ezt az olvasóközönség igényelte és kényszerítette ki, vagy alapvetően volt benned szándék arra, hogy felnyisd a szemét a hozzád forduló, lelki bánattól sújtott közegnek?

- Ez a dolog engem is meglepett. Hogy egy idő után a szívemen kezdtem viselni egy-egy versigénylő sorsát. Ha valaki a legnagyobb bánatáról kér verset, akkor hiába van bennem szarkazmus vagy cinizmus, és hiába tudom, hogyan lehetne ezt kicsavartan-viccesen elütni, úgy éreztem, jobb, hogy ha mondok valamit. Igényem volt arra, hogy segítsek valahogy. Ez abból is adódhat, hogy azért én apuka vagyok, van három lányom, és az olvasóim egy része is a lányaimmal egyidős generáció, és ilyenkor picit előbújt belőlem a lányos apuka, aki megsajnálja a verset kérőt, és próbál vigaszt nyújtani.

- És ne hagyjuk ki, hogy ezekben a válaszokban azt is elmondtad, hogy mi lehet a háttérben. A segítségeddel bele lehetett látni a férfiak fejébe. Lehet, hogy fájt az olvasónak, amikor szembesült azzal, hogy mi lehet az ő drámájának az oka, de legalább megérthette, hogy mi történt vele.

- Én se tudok másból kiindulni, mint amilyen én vagyok, és én az a férfi voltam, meg fiatal felnőtt, meg kamasz, akitől menteném a lányaimat. Nem ilyen férfit kívánnék a saját gyerekeimnek.

Úgyhogy vannak tapasztalataim, és amikor kilóg nagyon a lóláb, hogy valaki hogy jutott el addig, hogy ilyen mélységeket él meg, akkor én azt gondolom, hogy miért ne mondjam el neki, hogy mi lehet a háttérben.

Persze én magamból indulok ki, de az esetek nagyobb részében bele tudok trafálni.

Kedves Mata! Írnál nekem egy verset arról hogy imádom, ha a barátom huncut?

huncut

az én pasim

olyan huncut

csak az jár a

fejében

hogy járhatna

hogy járhatna

most inkább az

enyémben

keze sosem

tétovázik

rátapint a

lényegre

akár héven

akár buszon

nyúl az intim

részekre

azt tudnám,

ha nem vagyok ott

olyankor is

ilyen-e

mit csinál ha

mit csinál ha

épp rájön az

ilyene

- A követőid nagy része fiatal lány. Mit gondolsz, miért? Választ kapnak a problémáikra, vagy fogékonyabbak a versekre?

- A hordozó felület hozta ezt. Ők voltak ott. Ha más fórumot találok, talán más közönség alakulhatott volna ki. Nem tudom, milyen sors vitt oda, ez a közönség talált meg, és az ő problémakörüket kellett megfejtenem.

- De ők inspiráltak téged.

- Én a fiatal közönséget nagyon szeretem, és nagyon hiszek a fiatalságban. Gyűlölöm, amikor osztják az észt az idősebbek. A mai napig azt gondolom, hogy rohadtul nem az öregek kezében van az igazság forrása. Persze van tapasztalat, el is lehet mondani, hogy én így jártam, de szerintem itt a mi dolgunk véget ért. Azt már én nem mondom sem a saját gyerekeimnek, sem az olvasóimnak, hogy azért, mert így vagy úgy jártam, te ne csináld.

Nem értjük azt a világot, amiben ők élnek, és attól nem kell megijedni, hogy nem értjük.

Sokkal jobban fogják csinálni, mint mi. Teljesen másként gondolkodnak, és nekik már úgy kell gondolkozniuk, ami az ő új világuk működéséhez kell. És ahhoz meg mi már nem értünk.

Szia! Kérhetnék egy verset a "most minden jó"-val?

most minden jó

most minden jó, ne moccanj

idő állj, ne ketyegj

ne vegyél levegőt

halkabban pityeregj

megfordult a világ

egyetlen ütemre

szép volt a dallama

itt cseng a fülembe’

most minden jó, elmehetsz

megleszek egymagam

árad a tengerem

partja is parttalan

elvesztem súlyomat

széthord a nyári szél

hamvammal égre ír

jobb voltál bárminél

- Ez a blog annyira népszerű volt, hogy egy idő után kopogtak az ajtódon, hogy össze kellene rakni a verseidből egy kötetet.

- Furcsa, mert eredetileg nem akartam ebből nyomtatott verziót. Szeretek haladni a korral, és látom, hogy a tartalomfogyasztási szokások merre változnak. A könyv az örök, ez igaz, de sokkal könnyebben és gyorsabban el tudok jutni a közönségemhez más úton. Viszont azzal nem számoltam, hogy a követőim nagy része azért szereti a verseimet, mert egyébként is szereti az irodalmat, és ha szereti az irodalmat, akkor szereti a könyveket is. Az ő részükről érkezett a kérdés, hogy miért nem jelennek meg ezek a versek egy kötetben. Azt feleltem, hogy jó, csináljunk egy közösségi gyűjtést, és ha összegyűlik megfelelő mennyiségű pénz, akkor elsétálok a nyomdába és kiadom őket.

Ezt kitettem a blogomra, erre megjelent egy kiadó, hogy állítsuk le a gyűjtést, mert ő kiadja a verseimet.

Így lett ebből a Költőmata blogból verseskötet.

- Alig egy év után.

- Igen, viszonylag gyorsan jött a kötet. Azóta is kapható, nagyjából 2500 példány fogyott el belőle, ami innen nézve kevés, de azóta hallom, hogy verseskötetekből mennyi megy el ma Magyarországon, ahhoz képest ez egy bitangjó szám. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Viszont, mivel ennél sokkal több követőm van az Instagramon és a Tumblr-en, ezután is ezek maradnak a fő hordozóim.

- Az utóbbi évek eléggé megcincáltak mindenkit, jött a Covid, a háború, és a blogodon is azt jelezték az olvasók, hogy megváltozott a Költőmata. Miért?

- Az az igazság, hogy a saját életemben is történt változás, párkapcsolati fronton fordult az életem, és valószínűleg ez egy olyan dolog lehetett, ami a fókuszt egy kicsit máshová vitte el. Főleg ennek volt betudható.

- Szomorúbb lettél?

- Hát, volt egy nehéz időszak, igen. Utólag persze kiderült, hogy így jártam jobban. Én nem az a fajta költő vagyok, aki akkor tud jól írni, ha tépi a balsors, mert nyilván van ilyen is, aki ebből tud táplálkozni, hiszen remek klasszikus költőink vannak, akik végignyomorogták az életüket, miközben a legszebb verseket írták.

Nyilván belőlem is ki-kibuggyant ekkoriban egy-egy vers, hát azokat nem fogom a főműveim közé betenni.

Én inkább akkor tudok és akkor van kedvem írni, amikor elégedett, vidám, jó kedvű vagyok. Ez az egyik oka ennek. A másik, hogy több ezer kérés érkezett. Nem tudom, hány verset írtam, de annak a többszöröse érkezett kérésként, amikor aktívan írtam a blogot, és egy idő után azt éreztem, hogy ezekre a témákra én már mind írtam verset. Jött egy kérés, ránéztem és azt mondtam, hogy erre már megvan a válaszom, ott van a blogomon. Aztán jött a következő ilyen, meg a következő, és egyre több. Azt éreztem, hogy nem akarnám magam ismételni, úgyhogy szerintem ha valaki szünetet tart, alkotói szünetet, eltelik pár év, és őt is sokféle hatás éri közben, az jót fog tenni, mert amikor visszatér, ugyanazokról a dolgokról már másként gondolkodik.

Öröm nézni ahogy az exem szerencsétlenkedik. Erről írj Matám!

látom hogy keresed

az igazit félholtan

nyugodtan hagyd abba,

az igazi én voltam

- Viszont a verseket azóta sem engedted el, most egy sokkal modernebb műfajban nyúlsz hozzájuk, podcastod és rádióműsorod van.

- Az életemnek volt egy másik nagyon fontos szakasza, amikor műsorvezető voltam a régi Radio Café-ban, ami nagyjából 10 éve szűnt meg. Voltam a reggeli műsorban, a délutáni műsorban, csináltam magazinokat, azt nagyon szerettem. Nagyon jó volt. Amikor megszűnt, ez kiesett az életemből. Később jött a versírás, és tavaly novemberben azt látom, hogy újra indul a Radio Café. Megdobbant a szívem, hogy újra lehet rádiózni, de közben én meg már Költőmatává váltam. Tudtam, hogy a régi Rutai Gábor műsorvezető nem leszek, én már Rutai Gábor Költőmata vagyok. Gondolkoztam, hogy lehetne ezt a két dolgot összefűzni, hogy rádiózhassak is és Költőmata is maradhassak. Így született meg egy új magazinműsor ötlete, a Hozz egy verset! című, ahol versekkel is lehet foglalkozni, miközben ismert, érdekes emberekkel beszélgetek. Érkezzen egy ember és hozzon egy verset - ez volt az alapötlet, amit eladtam a rádiónak. Nyitottam YouTube csatornát, TikTokot, aztán elindult a műsor.

@koltomata Péterfy Bori mesélt az anyaságról, az őt megmentő édesanyjáról, a veszteségtől és a haláltól való félelemről, párkapcsolatokról, illetve fehér- és barnazajról. Nem érted? Hallgasd meg! Péntek 21h radiocafé98 (vágott) 22h Youtube és Spotify (vágatlan) www.koltomata.hu #költőmata #foryou #nekedbe #péterfybori ♬ eredeti hang - Gábor Rutai

Menet közben kiderült, hogy az a része működik, hogy egy híres ember hoz egy verset, de aztán a vers szövetét szorosabbra fűzni az adott vendég életével – ez kicsit erőltetett tud lenni. Így aztán szabadjára engedem a beszélgetést. Ahogy Novák Péter, az egyik vendégem mondta: hogy ha egy verssel indítunk, az megemeli a beszélgetés színvonalát. A stúdióban egyébként van 3 kamera, ami veszi az egészet. Amikor vége, akkor csinálok egy vágott verziót a rádiónak, az péntek esténként 9-kor megy le. Vágatlanul kiteszem a Spotify-ra és a YouTube-ra. Vágok még promóvideót, és posztolgatom különböző felületekre. Vannak kommentek, vannak sikerélményeim is. Egyelőre mindent magam csinálok, pedig milyen jó lenne, ha lenne erre egy kisebb produkciós cég, és Költőmatának csak annyi lenne a dolga, hogy cseveg egy jót, aztán átbaktat egy kávézóba és bedob egy espressót.

Szia Mataaa! Írnál egy verset egy félig sikerült német nyelvvizsgáról? Köszönöm!

félig sikerült német

itt lennék gutentág

kissé sájsze e nap

ferstéen, hogy ez vizsga

amit ih ein bishen összecsap

bite legyen elnéző

tegnap sokat drinken

veisz du volt kis gebursztág

ezért van lehányva az ingem

suldigung kérem nézze el

sprehhen zi jól a dajcsot

hír zind tauzende juró

tartsa azt a mancsot

- A legemlékezetesebb vendéged ki volt?

- Egyet nehéz kiemelni, mind a 13 az volt. Novák Petivel például annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy már elkezdtük az élet értelmét megfejteni. Aztán ott van a finom lelkű Pokorny Lia, aki a szépség és a szeretet nagyasszonya, az is egy lélekmelengető beszélgetés volt. És hát Dolák-Saly Robi, aki Fodor Ákos költőnek tíz éven át barátja volt, és erről soha nem beszélt senkinek. Megjelent a műsoromba, és mondta, hogy ő Fodor Ákost hozott, egy olyan vereset, amit a költő Dolák-Salynak írt. Megdöbbentem, hogy ez hogy lehet. Erre mesélte el, hogy több mint tíz évig ők nagyon szoros barátságban voltak. Döbbenetes pillanat volt. Alaposan fel szoktam készülni minden egyes beszélgető partneremből, hogy még véletlenül se kérdezzek olyat, amitől elkezdik magukat unni. Ne ugyanazt a kérdést kapják, amit már huszonegyszer feltettek nekik. Igyekszem ezért olyan kis rejtett témákat előásni, amik nem kerültek még elő.

- És érdeklik az embereket a versek?

- Egyre népszerűbbek újra. Azáltal, hogy a social media lehetőséget biztosít egy csomó minden elérésére, a jó versek, a jó előadások, a kortársak népszerűek tudnak lenni. Megváltozott a versekhez való viszony. És ez jót tesz a klasszikus irodalomnak is, mert aki a kortársak, a slam poetry irányából ismeri meg a verseket, az belefut abba is, hogy költők előveszik a klasszikus verseket, azt a pár sort, ami a legütősebb, melyeket ma is rá lehet tenni egy pólóra, mert ma is nagyon igazak. Igen, szerintem népszerű a vers, és van tábora, olvasója. Kamaszkorban szinte mindenki versel, mert megírni egy verset jó. Olvasni lehet, hogy rossz, de megírni nagyon jó, és nagyon sokat segít. Amikor az útkeresés zajlik a fiataloknál, akkor van, aki gitárt ragad, az összes közhelyet elgitározza, de neki az nagyon fontos. Ő akkor éli meg azt az érzést először. És lehet, hogy más verset ír, és el fogja szavalni, leírja novellában, slam poetryban, vagy elrappeli, ilyesmi, szóval az, hogy van felület, ahol meg tudja mutatni magát, az nagyon fontos.

Megírja, hogy nekem ez fáj, és tízen azt válaszolják rá, hogy pont nekem is épp így fáj,

akkor ez sorsközösséggé lesz, máris ki tudtam ventilálni, máris vannak társaim és ki tudok jönni a gödörből és arccal előre a következő oltári nagy hülyeség felé.

Most már ott tartunk, hogy minden versnek számít, ami nem akkor kezdi el a következő sort, amikor a lapnak vége, hanem megszakítod azt valahol. Nekem a vers inkább a klasszikus értelemben vett versforma, szóval vannak benne ritmusok, rímek, én ezeket szeretem. Nagyon érdekes, pont Bérczesi Robi mondta, hogy ő nem szeret verseket olvasni, soha nem is olvasott verseket. És hogy most együtt dolgozik Müller Péter Sziámival, és hogy a Sziámi lerak elé dalszövegeket, amik azért jók, mert van ritmusuk meg vannak benne rímek. Hát te most pont elmondtad, hogy mi a vers – mondtam neki. De ő állította, hogy nem, mert hogy azok dalszövegek.

- Van olyan versed, amit megzenésítettek.

- Volt rá példa. Balassi tök jól tudta, hogy nem azért írunk verset, hogy elszavaljuk, mert akkor meg fognak dobálni száraz kenyérrel a nézők, hanem elő kell venni egy lantot, és a verset úgy kell előadni, hogy eléneklem. Ez a mai napig igaz, a legpocsékabb verset, ha egy szál gitárral előadom, könnyes szemű lányok fognak körülvenni, míg ha a legszebb verset elszavalom, akkor is a gitáros fiú lesz a nyerő aznap este.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása