INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Az influenszer kutyák élete – akiknek pitizniük kell az online népszerűségért

A kutyás tartalmak elárasztják a közösségi médiát, hiszen sok állattartó megállás nélkül posztol kedvencéről. De vajon milyen hatással van gazdára és kutyára a népszerűség?

Megosztom
Link másolása

Ocztos Panka kutyakiképző közel tíz éve foglalkozik professzionális szinten kutyákkal. Az egyetemmel párhuzamosan végezte el a habilitációs kutyakiképző iskolát, majd a kisállatgyógyászati asszisztens képzést. Szakterülete a félelemből adódóan agresszív kutyák kezelése, kiképzése, a félelmük oldása erőszak nélkül. Munkáját több ezren követik nap mint nap a közösségi médián keresztül. Hiszi, hogy az információ érték, amit nem magunknak kell tartogatni, hanem mindenkivel meg kell osztani.

 - Egyre gyakoribb, hogy a gazdik saját közösségi média profil helyett a kutyájuknak készítenek személyes oldalt. Mi érzékelnek ebből a kis kedvencek?

- Vitathatatlan, hogy a gazdák számára sok előny származik egy jól futó profilból, ami a kutyáról szól. A szponzori együttműködéseknek köszönhetően így lehet nem kell tápszerre és egyéb kellékekre költeni, sőt a magasszámú követőtábor még plusz bevételt is hozhat a konyhára. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a gazdának származik előnye a jól menő kutyás oldalból.

Egy kutya semmit sem észlel az üzleti érdekből, számára az influenszer munka rossz időtöltés,

aminek hatására kiegyensúlyozatlanná, félőssé vagy rosszabb esetben agresszívvá is válhat. Arról nem beszélve, hogy sokan a könnyebb pénzszerzés reményében hajlandóak bármit eladni a kutyával, még olyan dolgokat is, amelyek károsak lehetnek a kis kedvenc egészségére. A felelősség tehát a gazda kezében van.

 - Milyen előnye származhat egy kutyának az online népszerűségből?

- A jól menő profil az állat számára is sok előnyt tartogathat. Például a reklámokért cserébe a kutya jobb minőségű eledelt és kiegészítőket kap a gyártótól, vagyis javulhatnak a körülményei. Ezen kívül segítséget jelent, ha egy kutya elkóborol. Éppen az interjú előtt történt velem egy ilyen eset. Egy gazdi, akivel már meg volt beszélve időpontunk, megkeresett, hogy elveszett egy kis kedvence, és a hírt azonnal megosztottam a saját profilomon. A posztot több ezren osztották meg, egészen elképesztő volt.

Terjedni kezdett az elkóborolt kutya képe és hamarosan megtalálták őt, a poszt alapján ismerték fel, így még épségben visszakerült a gazdájához.

A poszt azért is fontos, mert így, ha valaki felismeri a kutyát, birtokában fontos információknak a kutyáról: egészséges, barátságos idegenekkel, nyugodtan meg lehet fogni, pórázhoz van szoktatva stb. Ez a történet arról tanúskodik, hogy igenis lehet nemes célokat szolgálni a kutyás oldalakkal.

 - Az influenszereket nem kerülik el a negatív kommentárok. De mi a helyzet a kutyás posztokkal? A kis kedvencek kimaradnak a kommentár háborúkból?

- A kutyák bizonyos értelemben kimaradnak belőle, hiszen a gazdi olvassa és értelmezi az ilyen jellegű bántásokat. Sajnos én is rendszeresen kapok rosszindulatú megjegyzéseket, bántó, kritizáló kommentárokat, sőt zaklató üzeneteket is férfiaktól és feltételezem ez így van mindenkivel, aki vállalja, hogy a közösségi médiában rendszeresen posztol kedvencéről. Nem az egyszeri képekre gondolok, hanem a marketing tartalmakra, amelyek a kutya életét vagy gazdájának a tevékenységét hirdetik.

A profik már sokszor tudják, hogyan kell reagálni a gyűlölködő hozzászólásokra, de teljes mértékben nem lehet kizárni a mindennapokból szerintem.

A kutyával szembeni túlzott rajongásnak sok oldala van, nem csupán a negatív kommentárok. Számomra például kellemetlen tud lenni, amikor Lutri kutyámmal együtt felismernek az utcán, a vendéglátóhelyeken és szórakozóhelyeken és azonnal kutyaképzési tanácsokat kérnek tőlem, kérdésekkel bombáznak, én pedig egyszerűen nem tudok kikapcsolódni. Sokszor találkozom persze kedves emberekkel, akik tapintatosak és pozitív visszajelzéseket adnak, hogy szeretik olvasni a cikkeim vagy a poscastunk sokat segített neki.

 - Jó, hogy említetted a kutyakiképzést. Az interneten rengeteg videó terjed különböző nevelési tanácsokról és trükkökről.

- Véleményem szerint ennek két oldala van. Ott vannak a hiteles tartalmak, a jó tanácsok, amelyeket a szakértők adnak, viszont ott vannak azok a felhasználók is, akik szakismeretek nélkül gyártják az oktatóvideókat. Kevés veszélyesebb dolog van ennél. Nem értek egyet azzal, hogy sokan a népszerűség érdekében a saját kutyájukkal kísérletezve akarják megragadni az állattartók figyelmét. Ennek érdekében különböző tanácsokat és trükköket osztanak meg a kutyaneveléssel kapcsolatban, de tudás nélkül ebből semmi jó nem származik.

„Kellemetlen tud lenni, amikor Lutri kutyámmal az utcán felismernek és tanácsot kérnek

 - Ezek egyszerű trükkök. Milyen hátránya származhat belőle a kutyának?

- Egy kezdő kutyás számára ezek valóban nem többek egyszerű trükköknél, de szakmai szemmel én egészen mást látok. Mondjuk egy viccesnek tűnő, több ezer embert elérő videóban egy jól képzett szakember azonnal észreveszi, hogy a kutya stresszes, negatív érzelmi állapotban van. Ezt persze a laikusoknak nehéz kiszúrni, akik rosszabb esetben nemcsak végignézik ezeket a videókat, hanem kipróbálják saját kutyájukkal, majd csodálkoznak, hogy a kedvencük nem hallgat rájuk, és közben agresszív lesz.

 - Hogyan tudjuk kiszűrni a hiteles tartalmakat, amelyekből valóban jót tanulhatunk?

- Ellenőrizzük a feltöltőt. Amennyiben referenciákkal rendelkező szakképzett személyről van szó és látjuk, hogy a videóban szereplő kutya boldog, akkor jó helyen járunk. Én magam is készítek olyan tartalmakat, amelyekből tanulhatnak az állattartók. Hasznos nevelési tanácsokkal szolgálok a követőim számára, amelyekben bemutatom, hogy erőszak nélkül is képezhetők a kutyák, még az agresszívabb fajták is. Egy bizonyos követőszám mellett felelősségünk, hogy hasznos tartalmakat gyártsunk, amelyekkel segíthetünk az állattartóknak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása