Kipróbálnád az elutasító terápiát? Nem jó érzés, de épp ez a lényeg

Íme, a Microsoft agyának, Bill Gates-nek 15 fontos jóslata az ezredfordulóról - amelyek azóta mind valóra váltak.

Sokan állítják magukról, hogy ők az új Nostradamus vagy a következő Baba Vanga, de ritkán találnak el bármit is abból, ami ránk vár.

Az egyik személy, akinek sikerült csatlakozni a Simpson család alkotóinak jövőbelátó csapatához, a technológiai mogul Bill Gates, aki 1999-ben megjelent Business @ the Speed of Thought című könyvében merész állításokat tett a technológiai fejlődésről.

A Netflix új dokumentumfilmjének, a What's Next? The Future with Bill Gates című dokumentumfilmje nyomán 15 olyan jóslatot tekintünk át, amelyek ma már mindennapi életünk alapkövei:

Ár-összehasonlító oldalak

Az olyan ár-összehasonlító oldalak, mint az Ár-Gép, Árfigyelő, Cashmap, és az Árukereső a hitelkártyától kezdve az új edzőcipőkön át az utasbiztosításig mindenre a legjobb ajánlatot találták meg. Íme, mit mondott erről Gates:

„Automatizált ár-összehasonlító szolgáltatásokat fogunk kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek több weboldal árait is láthassák, így minden iparágban könnyedén megtalálhatják a legolcsóbb terméket”.

Mobiltelefonok

Ez az első tárgy, amit reggelente előkapunk, és amin életünk nagy részét tároljuk, de 1999-ben a legtöbb mobiltelefonnal rendelkező ember Nokia, Siemens vagy Phillips készülékeket hordott magánál.

Lehet, hogy lehetett rajtuk Snake-et játszani, de a mai piaci kínálathoz képest ezek a készülékek semmit sem érnek.

Gates minden bizonnyal meglátta a mobilokban rejlő lehetőségeket, amikor könyvében megosztotta gondolatait a témáról. A háromgyermekes apa azt mondta: „Az emberek olyan kis eszközöket fognak magukkal hordani, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjanak és elektronikus ügyeket intézzenek, bárhol is legyenek. 

és szinte bármi mást is megtehetnek majd ezeken az eszközökön.”

Online pénzügyek

Valamikor régen a helyi bank volt a legmegfelelőbb hely minden nagyobb pénzügyi tranzakció lebonyolítására, de ezek az idők már rég elmúltak.

- ahogy Gates mondta.

Azt is felvetette, hogy az orvosi terület egyes aspektusai is haladni fognak a korral, és az internetre kerülnek, ami szintén jó tipp volt - mivel a vállalkozások ma már dátumvezérelt egészségügyi ellátást, online konzultációkat és digitális recepteket kínálnak.

A Microsoft társalapítója jósolta: „Az emberek az interneten keresztül fogják fizetni a számláikat, intézni a pénzügyeiket, és kommunikálni fognak az orvosaikkal”.

Virtuális asszisztensek

Bár azt nem mondta, hogy mindannyian torkunk szakadtából kiabáljuk majd, hogy „Alexa”, és megkérünk egy kis kör alakú eszközt, hogy mondjon nekünk egy viccet, Gates azt jósolta, hogy mostanra már lesz egy automatizált kis segítőnk.

A technológiai mogul úgy vélte, hogy a „személyes társak” az elkövetkező években mindenki életét megkönnyítik majd, mondván: „Okosan összekapcsolják és szinkronizálják majd az összes eszközt, akár otthon, akár az irodában vannak, és lehetővé teszik, hogy adatokat cseréljenek.

„Az összes általad használt eszközt tájékoztatja a vásárlásaidról és az időbeosztásodról, így azok automatikusan alkalmazkodnak ahhoz, amit éppen csinálsz”.

Otthoni felügyeleti rendszerek

Kiderült, hogy Gates már messziről látta az olyan technológiákat, mint a Ring ajtócsengő és a Google Nest technológiái, a technológiát a CCTV-kamera továbbfejlesztett változatának látta.

- írta.

Lehet, hogy azt nem tudta megjósolni, hogy a bejárati ajtónkat egy mobilalkalmazásból fogjuk tudni figyelni, de így is elég pontos.

Közösségi média

1999-ben általában vezetékes telefonon kellett felhívni a barátaidat, vagy személyesen meglátogatni őket. Ez azonban nem akadályozta meg Gates-t abban, hogy egy olyan világot képzeljen el, ahol a világ minden táján mindenki hiperkapcsolatban van.

- írta.

Igaz, a közösségi média nem éppen egy „privát weboldal”, de az olyan alkalmazások, mint a Twitter, az Instagram és a TikTok, valamint az olyan üzenetküldő platformok, mint a WhatsApp és a Telegram lehetővé teszik, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk kisebb és nagyobb csoportokkal egyaránt.

Automatikus hirdetések

Az automatikusan generált hirdetések térnyerését előrevetítve a következőket írta: „Egy szoftver, amely tudja, ha lefoglaltál egy utazást, és ezt az információt arra használja, hogy tevékenységeket javasoljon a helyi úti célnál. Tevékenységeket, kedvezményeket, ajánlatokat és olcsóbb árakat javasol mindazokra a dolgokra, amelyekben részt szeretne venni”.

Intelligens hirdetések

A hirdetések manapság mindenhol jelen vannak. Lehet, hogy arról beszélsz egy barátodnak, hogy szeretnél egy új pár cipőt, a következő pillanatban pedig a Google edzőcipők képeit mutatja neked - Gates ezt is megjósolta.

- mondta Gates. „Ismerik majd a vásárlási trendjeidet, és olyan hirdetéseket fognak megjeleníteni, amelyek a preferenciáidra vannak szabva”.

Online beszélgető weboldalak

Gates 1999-ben tette meg a jóslatot: „Miközben egy sportversenyt nézel a televízióban, a szolgáltatások lehetővé teszik majd, hogy élőben megvitasd, mi történik, és részt vegyél egy versenyen, ahol szavazhatsz arra, hogy szerinted ki fog nyerni”.

Ebből manapság a fiatalok profitálnak a legtöbbet, hiszen ők a számítógépes játékokat is így játszák már.

Linkek az élő televíziós közvetítésekhez

Gates minden bizonnyal előre látta a reklámok dominanciáját az életünkben, és azt jósolta, hogy a jövőben a reklámok olyan linkeket fognak tartalmazni, amelyek segítségével a nézők online kereshetnek, QR-kódot olvashatnak be, vagy követhetik a márkát a közösségi médiában.

Ezt írta könyvében: „A televíziós adások olyan releváns weboldalakra és tartalmakra mutató linkeket fognak tartalmazni, amelyek kiegészítik azt, amit éppen nézünk”.

Virtuális vitafórumok

„A városok és országok lakói internetes alapú vitákat folytathatnak majd az őket érintő kérdésekről, például a helyi politikáról, a várostervezésről vagy a biztonságról” - írta.

A közösségi média térnyeréséhez hasonlóan Gates azt jósolta, hogy az internet lehetővé teszi majd számunkra, hogy virtuálisan tartsuk a kapcsolatot, és megvitassuk barátainkkal és szomszédainkkal a számunkra legfontosabb kérdéseket.

Online közösségek

Gates az emberi kapcsolatok jövőjét is látta, amely lehetővé teszi, hogy az emberek világszerte megosszák érdeklődési körüket, és a világ másik felén is találjanak hasonlóan gondolkodó embereket, akiket a távolság nem korlátoz többé.

- mondta.

Ki gondolta volna, hogy Bill Gates megjósolta a Reddit felemelkedését?

Projektmenedzsment szoftver

A modern munkahelyet minden bizonnyal megkönnyítette az olyan alkalmazások feltalálása, mint a Slack, a Google Workspace és a Microsoft Teams - kiderült, hogy Gatesnek már 25 évvel ezelőtt is volt egy terve az iroda digitalizálására.

A projektmenedzsment-szoftverekkel kapcsolatos elképzeléseit megosztva a következőket írta: „A projektmenedzserek, akik egy csapatot szeretnének összeállítani, képesek lesznek online belépni, leírni a projektet, és ajánlásokat kapnak a rendelkezésre álló, az igényeiknek megfelelő emberekre”.

Online toborzás

A Linkedin minden bizonnyal megváltoztatta a játékot az új álláskeresés és a jelenlegi és korábbi munkatársaiddal kapcsolatos szakmai eseményekkel való naprakészség terén, valamint kész önéletrajzot ad a toborzók számára. Gates határozottan meglátta a piaci rést a szakmai kapcsolatteremtés terén is, és ezt a jóslatot a könyvében is megfogalmazta.

„Hasonlóképpen, a munkát kereső emberek is képesek lesznek online álláslehetőségeket találni érdeklődésük, igényeik és speciális képességeik bejelentésével” - írta.

Üzleti közösségi szoftver

Gates az üzleti közösségi szoftverekkel kapcsolatban a következő jóslatot tette könyvében:

Ez hatékony lesz mind a nagyvállalatok számára, amelyek olyan munkákat akarnak kiszervezni, amelyekkel általában nem szembesülnek, mind az új ügyfeleket kereső vállalkozások számára, mind pedig azon vállalatok számára, amelyeknek nincs az említett szolgáltatáshoz megfelelő szolgáltatójuk”.

Manapság olyan oldalak állnak rendelkezésünkre, mint az Upwork, a Fiverr és a Craigslist, amelyek lehetővé teszik a kisvállalkozások számára, hogy ügyfeleket és szabadúszókat vásároljanak.

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél mellettük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Folytatás jövő vasárnap.

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Jelentkeztünk rá.

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.

Ha ő annyit nyom, mint egy kacsa, akkor boszorkány! - vallják a Gyaloggalopp középkori szereplői.

Ha ő egy éven át csak vadon termő dolgokat eszik, akkor boszorkány! - gondolhatják a mai kor kétkedői, ha eléjük kerül a skót etnobotanikus, Mo Wilde munkásságának egyik szenzációhajhásznak tűnő eleme.

Pedig Monica – és a többi etnobotanikus vagy etnobiológus szakember - tevékenységének egyetlen ördöngös része a kitartás, minden más eleme vegytiszta tudomány, amelynek hasznos információit mi magunk is hasznosíthatjuk.

Tünkány vagy boszordér az etnobotanikus?

Lázár Ervin Bab Berci kalandjai című könyvében van egy rövid történet arról, hogy a főszereplőnek egyszer csak megjelenik egy tündérnek tetsző alak, aki Bab Berci állandóan savanyú kedvére megoldást kínál neki egy szelence képében, majd szó nélkül eltűnik.

Valahogy így van az emberiség is a számára ismeretlen tudással, például az erdők-mezők által nyújtott segítséggel: a bizonytalanság miatt sokszor jobbnak látja eldobni, hiába származhat belőle akár haszna is.

Amit pedig eldobnak, az sokszor örökre megsemmisül.

Ennek a tudásnak a megőrzését, újraélesztését és mélyítését végzik az etnobotanikusok, etnobiológusok.

Az etnobotanika tudományága az emberek hagyományos növényismeretét, a növények használatát, valamint azok kulturális és vallási jelentőségét vizsgálja. Az etnobotanikusok azt kutatják, hogyan használták és használják az emberek növényeket a táplálkozáson túl gyógyászatra, rituális célokra, ruházat és építőanyagok készítésére, valamint egyéb mindennapi tevékenységekhez.

Munkájuk során végeznek néprajzi kutatásokat, azonosítanak és feljegyeznek az adott térségre jellemző növényfajokat, tanulmányozzák például a tájban élt vagy élő emberek gyógynövény felhasználási szokásait. Eredményeik nem csak történeti fontossággal bírnak, hanem a mai kor természetvédelméhez is hozzájárulnak, az általuk felhalmozott tudást pedig más tudományágak- orvostudomány, mezőgazdaság- is használni tudják.

Az etnobotanika célja tehát nemcsak a növények tanulmányozása, hanem annak megértése is, hogyan járulnak hozzá ezek a növények az emberi kultúrák fennmaradásához és fejlődéséhez.

Mo Wilde, a skót vadonevő

„Lélegzetvisszafojtva vártuk az esőt, aztán egy nap mennydörgés hallatszott a horizonton, és hirtelen több ezer kis csíra bújt elő a földből. Tudták, hogy az eső már csak pár óra távolságra van tőlük. Elképesztő”.

Monica Wilde gyerekkori élménye nem a zord éghajlatáról híres Skóciában, hanem Kenyában történt. A kislány hat éves volt, amikor kiköltöztek Nairobiba, ahol a családfő a legfőbb ügyész tanácsadójaként dolgozott. A kis Mo reggelente kimászott az alagsori WC ablakán, és amíg a ház népe (köztük négy kisebb testvére) aludt, ő felfedezőutakra ment. A helyi kikuyu törzs tagjai ismertették meg először a vadnövényekkel, miközben segített nekik a gyűjtögetésben, és

Később hazaküldték Angilába bentlakásos iskolába, ahonnan egyik nagynénjéhez ment a szünetekben. Vele is sokat járta a környéket, festőnövényeket gyűjtöttek, így Mo megismerte az ottani növényvilág hasznos tagjait is.

Felnőttként sem maradt egy helyben sokáig:

„Az 1980-as évek elején díszlettervező voltam a londoni Royal National Theatre-nél, mielőtt kivándoroltam Nyugat-Indiába, hogy a tengerparton pólókat szitanyomjak! 1995-ben visszatértem az Egyesült Királyságba, ahol a márkaépítés, a vállalati kommunikáció és a marketing területén dolgoztam,

 és az élettapasztalatomat az ajándékiparban operatív igazgatóként szerzett tapasztalataimmal egészítettem ki. Három gyermeket egyedül nevelő szülőként kész voltam bármihez hozzányúlni.”

- írja honlapján.

Később az egyik legpatinásabb, 160 éve működő gyógynövényes termékeket és étrendkiegészítőket gyártó céghez, a Napiers vezetőségébe került, ahol végre kiteljesedhetett a vad növények iránti szeretete, 50 évesen pedig mesterdiplomát szerzett gyógynövény-gyógyászatból.

2022-ben Mo egy éven át kizárólag a természetből származó élelmiszereken élt. Ennek az évnek a tapasztalatait a "The Wilderness Cure" (A vadon gyógymódja) című könyvében osztotta meg, mely egyfajta napló és útmutató, amely bemutatja,

A könyv központi témája a fenntarthatóság, az önellátás, valamint az ember és a természet közötti kapcsolat újjáélesztése. Wilde emellett megosztja tapasztalatait és véleményét az étkezési szokásokról, kritikával illeti az élelmiszeripart, de leginkább arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel a természetben rejlő elfeledett vagy sosem ismert (l)ehetőségeket.

Néhány receptjét a honlapján is megtaláljuk: elleshetjük tőle a lóheréből készült ropogós kenyérféleség vagy Skóciában ananászgyomnak nevezett vadon növő kamilla fajtából, a Matricaria discoidea-ból készült zselé elkészítésének titkát.

Fogásaiból egyik évben egy komplett Burns Night ünnepére menü is készült, melyben olyan érdekességeket kóstolhattak a vendégek, mint a vadgombapástétom hínáros zabkeksszel, a fácánkakas-moszat-póréhagyma leves, a legismertebb skót ételnek- és egyben mitikus lénynek- számító haggis szarvasból készült változata, vagy a kökényes pohárkrém.

Mo 2023-ban az Association of Foragers nevű szervezettel közösen kísérletet hirdetett:

A Wildbiome 1 projekt jelenleg is feldolgozás alatt áll, egy másik pedig 2025 áprilisában indul majd, hogy tovább bővítsék az adatbázist.

A vadon termő alapanyagok iránt érdeklődők számára szerencsére nem csak külhoni útmutatók állnak rendelkezésre: a közösségi médiában régóta jelen lévő etnobotanikával is foglalkozó Andrea abból főz, süt és tanít, ami az itthoni vadonban található.

Dénes Andrea, a sárközi vadonevő

Ma még talán kevés polgármester fejében verne gyökeret az a gondolat, hogy a rá bízott köztereket az ehető növények miatt tartsa a lehető legtisztábban.

Dénes Andrea, a pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi részlegének főmúzeológusa szerint azonban az idő és a klímaváltozás okozta kihívások bizony efelé terelik a vezetőket is.

Most még illúziónak tűnik, de talán egyszer eljön az az idő is, amikor szempont lesz egy falu egy város tisztaságát azért óvni, mert

- nyilatkozta még 2015-ben.

Andrea botanikusként biztonsággal merült el a vadon termő, ehető növények világában, és ugyan kutatóként sokkal tudományosabb szinten foglalkozik az etnobotanikával, Erdőkóstoló néven futó blogját és az ehhez kapcsolódó social media felületeket a laikusok is könnyen és élvezettel bújhatják.

A szezonalitást szem előtt tartva vezeti az olvasók kezét és szemét a hazai erdők és mezők kínálta növények között, konkrét receptek segítségével mutatva be a helyes felismerés, etikus gyűjtés és otthoni felhasználás fortélyait.

Amire viszont minden finomság elkészítése előtt figyeljünk oda, az a gyűjtés helyének tisztelete és védelme.

Etikus természetjáróként csak olyan növényt szedjünk, amit egészen biztosan ismerünk, és csak annyit, amennyi az adott csoportosulást nem veszélyezteti, és magunk után ne hagyjunk se zoknit, se kőrakást, se keresztet.