GYEREK

Veszekedni a gyerek előtt? Állítólag mégis szabad. Csak nem mindegy, hogyan.

Ha igaz lenne, hogy csak azok a párok veszekednek, akik ezt látták a szüleiktől, már rég eltűnt volna ez a probléma a világból. Lehet úgy veszekedni, hogy ne ártsunk vele? Eláruljuk, hogyan.

Megosztom
Link másolása

Egy pszichológus, Laura Markham szerint a neurológiai kutatások szerint ha egy gyerek kiabálást hall, a stresszhormonjai felszöknek. Még egy alvó csecsemő is érzékeli a hangos, dühös hangokat, és a stressz olyan rohamát éli át, amelynek lecsengése időbe telik - írja a YourTango.

Ez a stresszre adott reakció hatással lehet a gyerek fejlődésére, mind pszichológiai, mind fizikai értelemben - derült ki egy 2015-ös tanulmányból, amely kimutatta, hogy az ordítva veszekedős családban felnövő gyerekek másképp dolgozzák fel az érzelmeiket, mint szerencsésebb társaik.

A gyerek számára a szülő a világmindenség közepe. Amikor egy vita apu és anyu között kiabálásba torkollik, a gyerek világa ijesztővé válik.

A későbbiekben ezek a gyerekek többek közt szorongóvá válnak és hajlamossá lesznek a depresszióra. Ráadásul, amikor a szülők veszekszenek, a gyerek úgy érezheti, hogy valamiért ez az ő hibája.

Ha például a nem fejezi be a házi feladatát vagy nem pakolja össze a szobáját vacsora után, és szülei aznap este veszekedni kezdenek, a gyerek kapcsolatot feltételez a saját mulasztása és a szülei veszekedése között.

Bűntudata lesz, szégyent és más fájdalmas, negatív érzelmeket érez, amelyek még sokáig benne maradnak a veszekedés befejezése után is.

Amikor a szülők veszekednek, a gyerekek nem tudnak hova menekülni. A szóváltás hevében a szülők pedig kizárják a külvilágot, és saját érzelmeik, a sértettség, a félreértés és a tiszteletlenség miatt érzett szorongás emészti őket.

Pontosan ezekben a pillanatokban lenne a gyereknek a legnagyobb szüksége rájuk, hogy stabilitást és vigaszt kapjon.

Egy 2008-as tanulmány így magyarázta ezt:

„A gyerekeknek fontos, hogy érzelmi biztonságban érezzék magukat a családon belül; a szülők konfliktusai, különösen a romboló konfliktusmegoldások aláássák az érzelmi biztonságukat.”

Azzal, hogy a szülők a gyerekük jelenlétében veszekednek, gyakorlatilag elérhetetlenné teszik magukat érzelmileg a gyermek számára. Ettől a feldúlt gyerek rossz megküzdési technikákat alakít ki.

Idővel visszahúzódással és elszigetelődéssel próbál megoldást találni a problémáira, ettől felnőttként képtelen lesz sikeres kapcsolatokat kialakítani.

Csakhogy van egy kis bökkenő, nagyon nem lehet olyan steril életet élni, amibe nem jut hely a nézeteltérésnek.

A konfliktus az emberi lét része, persze nem mindegy, hogyan birkózunk meg vele, és hogyan reagálunk a gyerekek előtt. Mit mondasz, ha úgy érzed, hogy a házastársad nem hallgat rád? Talán elutasító, általánosító kijelentéseket teszel, vagy rosszabb esetben sértegetésbe torkollik a vita?

Akkor nem érhet senkit meglepetésként, ha a 3 éves gyereke az előző esti veszekedés egy részletét ismételgeti, és például azt kiabálja a babájának, hogy Pofa be! - pontosan utánozva a társa hangszínét is, amikor az este így ordított. Ilyenkor fontos leállni, és felmérni, mennyire heves és káros mindez.

Egyesek most mégis azt állítják, fontos, hogy a gyerekek lássanak egészséges veszekedést, bár már a szókapcsolat is lehetetlenül hangzik.

A legjobb, ha a szülők megtanulják, hogyan lehet veszekedni anélkül, hogy a vita a robbanásig fajulna, produktívan, tisztelettudó módon bevonva a partnert, miközben az álláspontjukat is megértetik egymással. Minden párnak vannak nézeteltérései. De magától értetődőnek kellene lennie, hogy különbség van a nézeteltérés és a veszekedés között.

A gyerekeknek az a legjobb, ha példát látnak arra, hogyan lehet a nézeteltéréseket kölcsönös tisztelettel és együttérzéssel kezelni, a hibáztatás helyett a megoldásokat keresve.

A cél az, hogy a gyerek megfigyeljen két felnőttet, akik képesek egészséges, tiszteletteljes nézeteltérésekre, veszekedés közben és utána is kedvesen és szépen bánva egymással.

Így a gyerek megtanulja, hogy a sikeres problémamegoldáshoz hozzátartozik, hogy elgondolkodik rajta, közli az ötleteit a másik féllel, végül pedig meghallgatja a másikat, és tanul tőle.

Ezért a szülők közti konfliktuskezelés a hatékony kommunikációról és a határok fenntartásáról szól.

Hogyan mutathatjuk meg az egészséges konfliktusmegoldásokat a gyerekek számára?

Adunk 12 tippet. Nem baj, ha sorvezetőként használjátok.

1. Próbáld meg a házastársad szemszögéből látni a dolgokat.

Hallgasd meg és ismételd meg, amit a társad mondott, így biztos lehetsz benne, hogy azt érted, amit ő mondani akar, és ő is látja, hogy átment az üzenet.

„Szóval azt mondod, hogy szeretnél egy nagyobb tévét venni, és a dolgozószobába tenni?”, vagy: „Úgy érted, hogy inkább elmennél szombaton horgászni a fiúkkal, és átütemeznéd a terveinket egy másik időpontra néhány hét múlva, amikor nagyban kárpótolsz engem?” A végére jöhet a mosoly.

Fontos, hogy ezek elismétlése még nem megállapodás, csak a másik gondolatainak tükrözése, a tények pontos ismeretéhez.

2. Ne emeld fel a hangod.

Ha eltérő a véleményetek, akkor úgy mondd el a sajátodat, hogy a dühöd ne emelje meg a hangodat.

„Hallom, amit mondasz.... Nekem más javaslatom van. Arra gondoltam, hogy megkaphatnád a nagyobb tévédet, de nem egészen ekkorát. Megbeszélhetnénk erről még egy kicsit?”

3. Szükség esetén tegyél fel tisztázó kérdéseket.

Ne feltételezz, ha gyanús, hogy nem pontosan értitek egymást, kérdezz bele a dolgokba.

4. Ha kell, lassú, mély lélegzetvételekkel csillapítsd le magad.

Ez segíteni fog abban, hogy nyugodt, higgadt és összeszedett maradj, bárhová is fajuljon a vita.

5. Legyél legalább olyan tisztelettudó, mint a munkatársaiddal.

Ugyanilyen tisztelettel bánj a házastársaddal is. Sosem jó, ha azt hallod otthon, hogy a társad szívesebben lenne a kollégád, mint a házastársad.

6. Legyél pozitív, türelmes és figyelmes.

Egy egyszerű köszönöm vagy egy kedves mosoly megváltoztathatja az egész beszélgetés - vagy az egész este - hangnemét.

7. Amikor észreveszed, hogy mindketten ugyanazt mondjátok, ismerd el.

Mondhatsz valami olyasmit, hogy „Úgy tűnik, ebben mindketten egyetértünk.”

8. Ne versengjetek, hogy kié legyen az utolsó szó.

Tényleg nem ez számít. Tudod, okos enged…

9. Vedd észre magadon, amikor növekszik benned a feszültség.

Ha ideges vagy, akkor mondd ki: „Azt hiszem, szükségem van egy kis szünetre, most feszültnek érzem magam, és nem akarok veled vitatkozni.”

10. Legyél az első, aki elnézést kér

Ha gondolkodás nélkül visszacsattansz, vedd észre, és lépj hátrébb. Mondd ezt: „Sajnálom, csak feldúlt voltam. Kérlek, hadd próbáljam meg újra elmondani.”

11. Pozitívan támogassátok egymást, miközben beszélgettek.

Mondjatok olyan dolgokat, mint például: „Ez nagyszerűen hangzik!” vagy „Hűha - értékelem, hogy észrevetted, hogy ezt csináltam.”

Meg is kérdezheted: „Hogy érzed magad ezzel kapcsolatban?” vagy „Mi az, amire most szükséged van tőlem?”

12. Ne őrizz haragot

Egy nehéz beszélgetés végén egy nagy ölelés vagy mosoly azt üzeni a gyerekeknek, hogy nincs harag.

Persze a tippjeink csak akkor működnek, ha mind a ketten eléggé magas érzelmi IQ-val léptetek be a kapcsolatba. Ha a másik fél lesöpri a kulturált vita lehetőségét, ne gondolkozz sokat. A dolgok általában csak rosszabbak lesznek. A váltáshoz ilyenkor, már csak a gyerek érdekében is, nincs mire várni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Megdöbbentő kísérlet: egy család arra kényszerítette 9 hónapos fiát, hogy egy csimpánzzal éljen - fotóval!
A kísérlet során szoros kötelék alakult ki a két „testvér” között, de a történet tragikus véget ér

Megosztom
Link másolása

Az 1930-as években egy mindössze 9 hónapos emberi csecsemőt arra kényszerítettek, hogy egy csimpánzzal együtt nőjön fel, ám a kísérlet szomorú következményekkel zárult.

Winthrop Niles Kellogg állatpszichológus és felesége, Luella, fiukat, Donaldot, egy Gua nevű csimpánzlánnyal együtt nevelték fel. Gua hét és fél hónapos volt, amikor csatlakozott a családhoz.

A felkavaró kísérlet során Donaldot és Guát testvérként kezelték: babaruhát viseltek, etetőszékben ettek, és lefekvés előtt jóéjt-puszit kaptak.

„Milyen lenne az az egyed, aki ruházat, emberi nyelv és saját fajával való kapcsolat nélkül érne felnőttkorba?” – írta Winthrop The Ape and the Child című könyvében.

A beszámolók szerint a házaspár kilenc hónapon át naponta órákig végzett teszteket Donaldon és Guán. Az egyik kísérletben például addig pörgették őket székekben, amíg sírni nem kezdtek.

„Az alapkérdés az volt, hogy vajon a csimpánz azért viselkedik csimpánzként, mert csimpánz génekkel rendelkezik, vagy azért, mert csimpánzok nevelték?”

– írta Theodore Dumas az Adult Health and Early Life Adversity: Behind the Curtains of Maternal Care Research című könyvében.

„Ha Gua emberi környezetben is csimpánz-szerű marad, akkor a gének a döntőek. Ha azonban emberibbé válik, akkor a környezet az erősebb hatás.”

Ennek megfelelően Gua úgy élt, mintha Donald testvére lenne: ugyanazt a fürdetési, öltöztetési és etetési rutint kapta.

A kísérletet eredetileg öt évre tervezték, de idő előtt le kellett állítani, mert a szülők aggódni kezdtek Donald viselkedése miatt.

A fiú ugyanis morogni kezdett az ételért, Guával birkózott, sőt még harapott is.

Más elméletek szerint a szülők attól tartottak, hogy Gua, ahogy erősödött, idővel veszélyt jelenthet Donaldra.

Szomorú módon mind Donald, mind Gua élete tragikus véget ért. A kísérlet leállítása után Guát elvitték a család szerető környezetéből, és egy sivár ketrecbe zárták.

„Ez már a második alkalom volt, hogy megfosztották az 'anyjától/gondozójától', és egy meleg, szeretetteljes családi életből egy sivár ketrecbe került, más furcsa és nem túl jól viselkedő csimpánzok közé”

– mondta Dumas.

„Kevesebb mint egy évvel később, körülbelül a harmadik születésnapján meghalt. A hivatalos halálok tüdőgyulladás volt, de valójában az összetört szive vitte el.”

Donald szintén tragikus véget ért: 1973-ban, 43 éves korában halt meg. Úgy vélik, hogy önkezével vetett véget életének, egy évvel azután, hogy szülei elhunytak.

Via LADbible.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
9 dolog, amit az apa nélkül felnőtt csajok tesznek, anélkül, hogy felfognák: ártanak maguknak
Az apa hiányából fakadó lelki sebek mély és tartós hatást gyakorolhatnak a lányokra, még akkor is, ha úgy érzik, minden rendben van velük.

Megosztom
Link másolása

Az apahiány vagy az apa következetlen jelenléte (akár fizikailag lép ki a családból, akár „csak” érzelmileg) súlyos érzelmi és pszichológiai hatást gyakorol a lányokra, amely szerencsétlen esetben felnőttkorukban is meghatározhatja kapcsolataikat és az önértékelésüket.

Az alábbiakban kilenc olyan viselkedési és érzelmi mintát mutatunk, amelyek gyakran megjelennek és rombolnak az apahiányos nők életében:

1. Megfelelési kényszer

Az apahiányos lányok gyakran próbálnak mások kedvében járni, hogy elkerüljék az elutasítást. Ez a gyerekkorban kialakult reflex felnőttkorban is megmarad, és azt eredményezheti, hogy

az érintett nők elnyomják a saját szükségleteiket, csak hogy boldoggá tegyenek másokat a környezetükben, hogy elérjék, hogy mások szeressék őket és velük maradjanak.

Patricia Bonnard életvezetési tanácsadó szerint ez alááshatja a kapcsolatokat, mert a megfelelési kényszerrel élők nem mindig tudnak jól kapcsolódni a partnerükhöz.

2. Kötődési nehézségek

A gyerekkori elhagyatás fájdalma miatt sok nő érzelmi falakat épít maga köré, ami megnehezíti az egészséges kötődést. Félnek megnyílni más előtt, hiszen úgy gondolják, újra el fogják hagyni őket. Ezek a falak gyakran elriasztják a potenciális partnereket, és megakadályozzák az érintetteket abban, hogy valódi intimitást éljenek meg.

3. Függőség a kapcsolatokban

A kapcsolati függőség, például az állandó megerősítés és figyelem igénye, gyakran az apahiányos gyerekkor következménye. A nők olyan viselkedési mintákat alakítanak ki, amelyek célja az érzelmi biztonság elérése, de ezek gyakran megterhelik a kapcsolatot, és végül annak felbomlásához vezethetnek.

4. Depresszió és szorongás

Az apahiány traumája gyakran depresszióhoz és szorongáshoz vezet. A depresszió a veszteség fájdalmából ered, míg a szorongás a jövő bizonytalanságából fakad – abból a félelemből, hogy a történtek megismétlődhetnek. Ezek az érzelmi állapotok hosszú távon akadályozhatják az érintettek boldogulását.

5. Alacsony önértékelés

Az apahiányos nők gyakran úgy érzik, hogy nem elég jók, és ez mélyen gyökerező önértékelési problémákhoz vezethet.

Úgy gondolják, hogy ha rendben lennének, nem hagyták volna el őket,

ami hosszú távon megakadályozza őket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki. Gyakran belemennek olyan kapcsolatokba, melyek mélyen s saját szükségleteik alatt vannak, mert azt gondolják, úgysem érdemelnek jobbat.

6. Intimitás zavarai

Sokan úgy próbálnak intimitást elérni, hogy rövid időn belül fizikailag is közel kerülnek a másikhoz, abban a hitben, hogy a korai szex erősebb érzelmi kötődést eredményez. Ez a módszer azonban gyakran nem hoz tartós kapcsolatot, és újabb csalódásokhoz vezet.

7. Bizalmi problémák

A bizalom elvesztése egy másik gyakori következmény.

Ha az apa, aki a gyerekkori biztonság alapja, kilép a családból, akár fizikailag, akár csak lelkileg, a lányok később nehezen bíznak meg bárkiben,

különösen a romantikus kapcsolatokban. Ez az állandó bizalmatlanság megakadályozza, hogy egészséges, stabil kapcsolatokat alakítsanak ki.

8. Hűtlenség

Néhányan az apahiányos nők közül úgy gondolják, hogy ha előbb hagyják el a partnerüket, mint ahogy az elhagyná őket, akkor kevésbé fognak sérülni a kapcsolatban. Ezért néha hajlamosak a hűtlenségre, hogy érzelmileg idő előtt elhatárolódjanak a párjuktól, ami végül még nagyobb fájdalmat okoz mind a két félnek.

9. Érzelmi instabilitás

Az érzelmi szabályozás nehézségekbe ütközhet, például intenzív hangulatingadozások, impulzivitás vagy kontrollálási kényszer alakulhat ki.

Az érzelmileg vagy fizikailag elérhetetlen apa traumája az agyi folyamatokat is befolyásolja,

ami megnehezíti az érzelmek kezelését.

Megoldási lehetőségek

Bár ezek a minták mély gyökerekkel rendelkeznek, kezelhetők. A terápia, a gyógyszeres kezelés és az önismeret fejlesztése segíthet az érintetteknek a gyógyulásban.

Az apahiányos nők számára fontos felismerni, hogy a múlt fájdalma nem határozhatja meg a jövőjüket,

és léteznek eszközök a kapcsolatok javítására és az érzelmi stabilitás elérésére.

A gyógyulás folyamata hosszú lehet, de az érintettek képesek egészséges, boldog életet élni, ha időben segítséget kérnek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A szülőknek tényleg van kedvenc gyerekük - eláruljuk, hogy melyik a legvalószínűbb favorit
Egy friss kutatás szerint határozottan igaz az a feltételezés, hogy a szülőknek van kedvenc gyerekük.

Megosztom
Link másolása

Egy amerikai tanulmány, amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság publikált, kimutatta, hogy a szülők gyakran a leginkább lelkiismeretes, együttműködő vagy éppen nőnemű gyerekükre szavaznak, ha kedvencet kell választani.

De mielőtt bárki pezsgőt bontana, érdemes tudni: ez a téma komoly családi balhékhoz vezethet. Alexander Jensen, a Brigham Young Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint a szülői különbségtétel hosszú távú károkat okozhat.

„Ez a kutatás segít megérteni, hogy kik azok a gyerekek, akik nagyobb eséllyel kapják meg a kedvenc szerepét – ami lehet jó, de akár káros is”

– mondta.

Hírességek kedvencei

Hogy ez mennyire általános probléma, azt hírességek nyilatkozatai is bizonyítják. Kris Jenner például egyszer lazán beismerte, hogy a hat gyereke közül Kylie a kedvenc. Hasonlóan őszinte volt Jaime Pressly, aki bevallotta, hogy három fia közül Dezit részesíti előnyben. Steve Carell? Ő óvatosabb volt, és bár elismerte, hogy az egyik gyereke közelebb áll a szívéhez, nem árulta el, ki az.

A nyolcgyermekes Samah Furrha viszont nem kertel: legkisebb fia, Kies az abszolút kedvenc.

„Ő az utolsó, és a legközelebb áll hozzám” – mondta.

A család nem is próbálja tagadni a dolgot, a testvérek még egy TikTok-videóval is kiparodizálták az anyai lelkesedést, ami 10 milliónál is több nézőt hozott.

Miért pont az a kedvenc, aki?

A kutatás szerint a szülők hajlamosak a leglelkiismeretesebb gyereküket választani, mivel őket könnyebb kezelni. Az extrovertált gyerekek? Meglepő módon ez nem számít annyira, hiába értékelik általában az ilyen személyiségeket.

Azok a gyerekek, akik nem érzik magukat „kedvencnek”, gyakran rosszabb mentális állapotban vannak és több családi konfliktust élnek meg.

Jensen szerint ezért fontos, hogy a szülők felismerjék az ilyen helyzetek árnyoldalát, és mindegyik gyerekük felé egyformán mutassák ki a szeretetüket.

Azért a kutatás eredményeivel nem könnyű egyetérteni azokban a családokban, ahol a szülők a fekete bárányokat vagy a tékozló fiúkat részesítik előnybe a többi, gondot nem okozó tesó ellenében.

Vagy beszéljünk az elsőszülötteket megillető kivételezettségről, esetleg a legkisebbeket övező általános kényeztetési hullámról.

Szóval, ha legközelebb azt érzed, hogy szüleidnek a tesód a kedvence, lehet, hogy csak azt látod, ahogy kompenzálnak,

hogy egyikőtök se tudja meg, valójában ki is az, akiért kitüntetett mennyiségű szeretet lobog a szívükben. A szülők nagy svindlerek!


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Kembe Sorel: Hogyan nevelj önző, nárcisztikus, gyereket? Kényeztesd el, és teljesítsd minden kívánságát!
Tanulságos videóban magyarázta el a műsorvezető, miért nem jó, ha egy gyerek úgy érezheti, ő a világ közepe.

Megosztom
Link másolása

Ismét tanulságos videót osztott meg TikTokon Kembe Sorel.

A műsorvezető arról beszélt, hogyan lehet elbaltázni egy gyerek nevelését azzal, ha a környezete elkényezteti.

"Ha egy gyerek kicsi korában megkap mindent, amit csak akar, az több szempontból is negatívan befolyásolhatja a személyiségfejlődését"

- kezdte a mondanivalóját.

"Ha minden kívánságát azonnal teljesítik, nem tanulja meg az értékteremtés fogalmát, és azt, hogy az erőfeszítés és a türelem szükséges a célok eléréséhez"

- folytatta.

"Az azonnali jutalmazás hatására kialakulhat majd az érzelmi éretlenség: a gyerek nehezen viseli a várakozást, a frusztrációt vagy azt, hogy valaki nemet mond neki. Az a gyerek, aki állandóan a figyelem középpontjában van, megkap mindent csak akar, azt érezteti vele, hogy ő különb másoknál, és ez a nárcisztikus hajlamok alapja lehet"

- magyarázta Kembe Sorel.

"Ha egy gyerek mindig csak azt tapasztalja, hogy az ő igényei állnak a középpontban, nem alakul ki benne az empátia mások érzései vagy szükségletei iránt. Emiatt nekhezen tud együttműködni másokkal, előfordulhat, hogy lenézi a társait, és úgy érzi, hogy különleges bánásmódot érdemel" - mondta.

Arról is beszélt Kembe Sorel, hogy az ilyen gyermek nem tudja majd kezelni a későbbiekben a kudarcot.

A teljes videót itt láthatod, várd meg, amíg betölt:

@iamkembesorel A mindent megkapó gyermek esete a személyiségtorzulással‼️IG: iamkembesorel #fyp #kembesorel #gyerek #ajándék #szülők ♬ Babel Sound - edivieira

Te erről mit gondolsz?


Megosztom
Link másolása