FONTOS
A Rovatból

„Kis híján nővé operáltak, mert depressziós voltam” - meghökkentő történet a kilátástalanságról

Világhírű fotós fiaként született, az élet napos oldalán nőtt fel, majd találkozott valakivel, aki megmutatta neki, milyen a pokol.

Megosztom
Link másolása

A középkori festményeken a pokol egy ritka undorító hely, ahol patás, gonosz ördögök válogatott módszerekkel kínozzák a bűnösöket. A valóságban a pokol teljesen máshogy nézhet ki. Például egy normális lakás is lehet, benne a házastárs, és még valami. Félelem, gyanakvás, agresszió, mindez állandóan, vagy kis megszakításokkal váltakozva. És nem a bűnösök szenvednek. Legalábbis Sascha Bailey esetében biztosan nem. A világhírű fotós, David Bailey (ő fotózta Diana hercegnőt de a Rolling Stones-t is) fiaként korábban el sem tudta képzelni, hogy az életben gonosz dolgok is történhetnek. Ezért volt védtelen. Aztán a kiúttalanság és bántalmazás hatásra súlyosan depressziós lett. Sascha olyan kétségbeesett volt, hogy azt fontolgatta, véget vet az életének.

Ekkor az internetes chat-szobákban meggyőzték arról, hogy van más kiút is a kétségbeeséséből: átváltozhatna nővé.

Ezek szerint a 29 éves, művészeti kurátorként dolgozó férfi egy életen át azt érezte, hogy rossz testbe született?

Azt állítja, hogy nem. Az a gondolat, hogy nővé operáltassa magát, akkor kezdett körvonalazódni benne, amikor egy nehéz és bonyolult házasságban élt, ami miatt olyan mély depresszióba esett, hogy még az ágyból is alig tudott kikelni. Egyetlen menekülésként az öngyilkosság jutott eszébe. Az interneten barangolva egy netes chat-szobába keveredett, ahol azt javasolták neki, hogy inkább operáltassa át magát nővé.

„A műtét jó módja lett volna annak, hogy megöljem magam anélkül, hogy meghalnék, mert annyira elégedetlen voltam az életemmel”

- mesélte DailyMailnek. - Azt gondoltam, hogy ha ezt bevállalom, az mindent megváltoztathat, teljesen új emberré válhatok.”

Sascha annyira meg volt győződve arról, hogy ez a helyes út, hogy nem is akart tovább várni. Hogy felgyorsítsa a folyamatot, felkeresett egy magánorvost, aki minden további nélkül megerősítette őt abban, hogy rossz testbe született, hogy transznemű, és rögtön fel is írta neki a női hormonokat, amelyekre ahhoz volt szüksége, hogy később női testben élhessen tovább.

Aztán közbejött valami. Szerelmes lett. Új partnere, a 32 éves fotós Lucy Brown visszarántotta őt az életét megváltoztató és - most már úgy gondolja - az életét tönkretevő beavatkozástól. Ha azt mondjuk, hogy mélységesen hálás, az enyhe kifejezés. Valójában hatalmas megkönnyebbülést érez, és ez az oka annak, hogy rendkívüli nyíltsággal beszél erről a durván személyes témáról. Eltökélt szándéka ugyanis, hogy tapasztalatait megossza a világgal, és azokkal, akik esetleg hasonló cipőben járnak, mint ő.

„Úgy érzem, óriási probléma a nemi diszfória túldiagnosztizálása - mondja Sascha. - Nyilvánvaló, hogy egyesek számára ez egy nagyon valós, nagyon súlyos probléma, de

szerintem vannak olyanok is, akik hozzám hasonlóan igazából nem transzneműek, csak hihetetlenül boldogtalanok, és a nemi átalakító műtét az egyik módja annak, hogy új személlyé változtassák magukat,

és erről a változásról azt gondolják, hogy majd mindent megold az életükben. Hogy ennek az új személynek nem lesznek meg a régi problémái, vagy nem kell megfelelnie a régi társadalmi elvárásoknak. De persze ez nem teljesen igaz.”

Sascha tudja, hogy azzal, hogy ilyen nyíltan beszél, rosszindulatú támadások célpontjává válhat. „De azt senki sem mondhatja, hogy nem saját tapasztalatból mondom mindezt. Csak arról beszélek, amit ismerek” - állítja szomorúan.

Sascha jómódú családban nőtt fel. Édesapja, a híres fotós Lady Dianán túl a legszebb színésznőket és modelleket fényképezte, sőt, Catherine Deneuve hét éven át a felesége is volt (egészen addig, míg a szép színésznő teherbe nem esett Marcello Mastroiannitól, de ez egy másik írás témája). A már 86 éves David Bailey portfóliója tehát rendkívül izgalmas divat-, royal- és sztár-portrékból áll.

Sascha Bailey családjával. Szülei és bátyja, Fenton társaságában

Sascha édesanyja szintén Catherine - de ő a fotós negyedik felesége, Catherine Dyer - szintén híres modell. A fiú idősebb testvéreivel, Fentonnal és Palomával együtt bohém és kiváltságos körülmények között nőtt fel London és a család vidéki birtoka között ingázva. Szeretetben éltek, ma is rendkívül közel állnak egymáshoz.

„Fantasztikus volt a szüleimmel felnőni - mindketten inspiráló emberek”

- meséli a lapnak, és boldogan emlékezik vissza még a hétköznapokra is, melyek során a legnagyobb sztárok voltak bejáratosak hozzájuk.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Sascha Bailey (@baileysascha) által megosztott bejegyzés

Sascha magániskolába járt, mert kiderült, hogy diszlexiás. A londoni speciális iskolát 16 évesen fejezte be. Egy éven belül (mert örökölte édesanyja törékeny alkatát és szép hajszínét), már le is szerződtette őt egy neves divatcég. Modell lett.

„Lázadó korszakomat éltem, és szabad akartam lenni, a saját dolgaimat akartam csinálni” - mondja.

19 évesen aláírt egy több hónapos japán szerződést. Nagyon jól érezte magát Tokióban, és miután visszatért Londonba, egy közös barátján keresztül találkozott Mimi Nishikawa japán ügyvédnővel. A nő 20 évvel volt idősebb nála, de ez nem volt akadály, szinte azonnali egymásba szerettek.

„Vonzó és elbűvölő volt, és egyszerűen összejöttünk - idézi fel most, 10 évvel később a megismerkedésük körülményeit. - Azt hiszem, mindketten egy kicsit magányosak voltunk, és talán emiatt egymásra találtunk.”

A korkülönbségről így nyilatkozott: „Néhányan felhúzták rá a szemöldöküket, de őszintén szólva ez a része a dolognak nekem soha nem volt érdekes, és most sem az.”

A kapcsolat mindenesetre elképesztő gyorsasággal bontakozott ki: három hónapon belül a pár már az anyakönyvvezető előtt állt, mindössze két tanú - Sascha legjobb barátja és Mimi szobatársa - jelenlétében, a barátok és a család aggályai ellenére.

Feleségével, a 20 évvel idősebb Mimivel tíz évig élt együtt.

„Rengetegen mondták, hogy ez a házasság rossz ötlet, de amikor az ember ilyen zónában van, akkor nem látja ezt át - mondja. -

Tudom, hogy az emberek aggódtak, bár apám csak nevetett és azt mondta: 'Csinálj, amit akarsz'. Ő nagyjából ugyanennyi idősen nősült meg először, szóval mit is mondhatott volna?”

A házasság eleinte elég boldog volt, a pár a kelet-londoni Whitechapelben telepedett le. Idővel azonban egyre mérgezőbbé vált a helyzet.

„Eljutottunk arra a pontra, amikor már elég szörnyű volt - mondja. - Rengeteg probléma merült fel, ráadásul Mimi nem is volt túl kedves” - így fogalmaz egy angol úr.

Sascha egyre boldogtalanabbá és elszigeteltebbé vált, már nem tudott megbízni senkiben, a családjában és a barátaiban sem.

„Az ember egy képzeletbeli ketrecbe zárja magát amikor ilyen helyzetben van, és elkezd kitalálni mindenféle indokot, hogy miért nem szabadulhat ki onnan - mondja. - Bizonyos értelemben egy ilyen helyzetben rabszolgasorba taszítod magad.”

A házassága hiába volt rossz, a fiúban nem merült fel a válás gondolata. Ehelyett 2019 végén azt javasolta a feleségének, hogy költözzenek Japánba, hogy új életet kezdhessenek. Hátha ott minden jobb lesz. Tokió külvárosában telepedtek le, de hiába a környezetváltozás, a dolgok csak tovább romlottak. Ő még elszigeteltebb lett, a helyzet pedig egyre tarthatatlanabb.

Sascha ott, Tokióban kezdett bele a tranzícióba. 2022 szeptemberére ugyanis annyira boldogtalan volt, hogy nem látta már értelmét az életének, nem látott kiutat, jövőt, és komolyan azt fontolgatta, hogy öngyilkos lesz.

„Írtam egy üzenetet - árulta el. - Még mindig megvan a telefonomon. Az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Ezután hosszú ideig ki sem tudtam kelni az ágyból.”

Ekkor, a depressziója legmélyén kezdett megérni benne a nemváltoztatás gondolata. „Ez az ötlet egyre csak nőtt és nőtt. Úgy éreztem, ez a módja annak, hogy ne kelljen megölnöm magam, hanem valaki mássá váljak.”

Menekülőútnak érezte kilátástalan helyzetéből. Ez a meggyőződése egyre csak erősödött azokban az internetes chatszobákban, amelyeket elég gyakran látogatott. Ezekben a tranzícióról úgy beszéltek, mint egy új életre szóló jegyről.

„Mintha ez lenne a végső módja a problémáid megoldásának: azt mondják neked, hogy minden ami rossz veled kapcsolatban, erre az egy dologra fut ki, és ha ezt az egy dolgot meg tudod változtatni, akkor utána minden tökéletes lesz”

- fogalmazott Sascha. Miután 2022 szeptemberének vége felé meghozta a döntést, hosszú idő után először végre felszabadultnak érezte magát: „Amikor eldöntöttem, hogy transz vagyok, nagyszerűen kezdtem érezni magam, mert úgy voltam vele, hogy végre egy értelmes cél felé haladok, valami elérhető felé. Ha ezt az utat követem - szedem a hormonokat, elvégeztetem a műtétet -, akkor eljutok majd oda, ahová kell. Amikor az ember annyira elveszett, mint én voltam, ez megváltoztatja a játékszabályokat.”

Elment egy japán magánklinikára, ott találkozott egy pszichiáterrel, aki transzneműként „diagnosztizálta”.

„Tíz percig tartott az egész - mondja. - Ő küldött el egy sebészhez, és kaptam egy doboz HRT (hormonpótló terápia) tapaszt, majd útnak indított. Sosem szerettem a félmunkát, így a tervem az volt, hogy elég keményen nekilátok és teljesen átműttetem magam” - mondja.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Sascha Bailey (@baileysascha) által megosztott bejegyzés

Elképzelte, hogy szoborszerű szőke szépséggé válik csodálatos idomokkal és hosszú szőke hajjal. „Hoztam a teljes Barbie-klisét - ahogy most fogalmaz, és hozzáteszi: - Valójában van egyfajta irónia ebben; nem menő ragaszkodni a sztereotípiákhoz, hacsak nem vagy transznemű.”

Talán a sors keze, a karma vagy mi játszott közre, de a házasságában a döntése után hirtelen elfajultak a dolgok, és ez megakadályozta abban, hogy eljusson a műtétekig. A klinika felkeresése után pár nappal Sascha Londonba menekült.

„Őszintén úgy éreztem, hogy ha nem jövök el, valami katasztrofális dolog fog történni velem - mondja. - Úgyhogy eljöttem.

Volt összepakolva egy menekülő táskám egy szekrényben, amiről Mimi nem tudott, és másnap reggel fogtam a táskát, és egyenesen a repülőtérre mentem, a terminálon vettem meg a Londonba szóló repülőjegyet.”

A szüleinél keresett menedéket, és azt mondja, hogy ők, valamint mindenki, akit ismert, hihetetlenül támogatta, amikor elárulta, hogy azt tervezi, nővé operáltatja magát. „A végletekig támogattak. Anyukám eleinte egy kicsit zavarodott volt, de határozottan mellém állt, ahogy a bátyám is, és a nővérem is szuperül támogatott - mondja. - Ez egyfelől csodálatos, de úgy érzem, hogy ilyenkor ott van a háttérben egy másik dolog - szinte olyan, mintha a társadalom pisztolyt tartana a fejedhez: Ha nem támogatod a dolgot, akkor transzfób vagy; nincs középút.”

Sascha terveit aztán az egészségügyi rendszer működése lassította le. Addig nem kezdte el a hormonterápiát, amíg nem tudta biztosan, hogy az otthoni egészségbiztosítási rendszerben hozzájut-e majd a második havi adagjához. Csakhogy Angliában sem könnyű bejutni egy orvoshoz, nehezen tudott időpontot szerezni. Hazaérkezésekor úgy nézett ki, mint a poszt második kepén. Egy évvel később már újra saját magára hasonlított:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Sascha Bailey (@baileysascha) által megosztott bejegyzés

„Úgyhogy azt hiszem, mondhatjuk, hogy az NHS lassúsága megmentett engem” - mondja mosolyogva. Hazatérése után, a támogató családdal a háta mögött több ideje volt átgondolni a helyzetét. Rájött, hogy a nemi identitásának megváltoztatása nem fogja megoldani a belső problémáit. Pszichológushoz kezdett járni.

Poszttraumás stresszt diagnosztizáltak nála, ami a házassága során átélt szörnyűségek következtében alakult ki.

Azt mondja, két dologra jött rá: „Az egyik, hogy valójában nem tudom, milyen érzés nőnek lenni, mert sosem voltam az, így az, hogy kimondjam: "Ó, nőnek érzem magam", abszurd. A második dolog, amire rájöttem, hogy nem kell megváltoztatnom a külsőmet attól, hogy belülről úgy érzem magam, mintha nő lennék. Csak meg kell békélnem vele.”

Mindez nem volt könnyű. Miután egyszer már átjárta az, amit ő „nemi eufóriának" nevez - vagyis az az érzés, hogy a depressziójára van kézenfekvő, külső „megoldás” -, most szembe kellett néznie a valósággal.

„Ez azt jelentette, hogy ténylegesen szembe kellett néznem a problémáimmal, és ez még inkább padlóra küldött”

- mondja. Bár már sokkal jobban érzi magát, bevallása szerint még mindig eléggé elveszett.

„Bármilyen traumatikus élménnyel való megküzdés időbe telik - mondja. -

Fel kell dolgoznom azt a tényt is, hogy tíz év eltelt az életemből, elvesztettem az otthonom, felépítettünk együtt egy művészeti céget a feleségemmel és ez is eltűnt.”

De a családtól és a barátoktól kap időt arra, hogy nyalogassa a sebeit. „Jelenleg a szüleimmel élek, és ők nagyon megértőek” - mondja. Ahogy új párja, Lucy Brown is, aki szeretetteljes, nem ítélkező támogatást nyújt neki. „Lucy sok szempontból megmentette az életemet - mondja. - Ő egy fantasztikus ember.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Lucy Brown (@sweetlucybrown) által megosztott bejegyzés

Saschának újra vannak tervei. Hamarosan önálló lakásba költöznek és egy művészeti kiállítás kurátora lesz.

„Hála Istennek, hogy nem kezdtem el szedni a hormonokat, mert azzal már néhány hónapon belül a meddőséget kockáztatod, és a gondolat, hogy nem lehet gyerekem, elviselhetetlen. És ez rávilágít arra a tényre is, hogy 15 és 16 éves gyerekeket kérünk, hogy maguk döntsenek arról, akarnak-e majd később gyereket, és ez egyszerűen nem helyes.”

Sascha tudja, hogy az ő sztorija nagy visszhangot keltett az Egyesült Királyságban, ahol egyre több fiatalnál diagnosztizálják a transzneműséget. Elismeri, hogy a tapasztalatai csak a társadalom egy része számára elérhető dolgokra vonatkoznak, ahol, ha van pénzed, akkor túl sok kérdés nélkül megvalósíthatod az álmaidat.

Azt hiszem, ha később visszatekintünk majd ezekre az időkre, meg fogunk döbbenni azon, ami jelenleg történik. Teret és időt kellene hagynunk az embereknek, hogy felfedezzék, mi van az érzéseik mélyén, mielőtt a végleges döntést meghozzák és az orvosi megoldást választják.”

Azt is reméli, hogy az ő története erőt adhat azoknak, akik hasonló problémával küzdenek: „Nekem is van még mit tennem. De mindazok után, amin keresztülmentem, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek és újraépíthetem az életem.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
A Z generációs eladók, pincérek, ügyfélszolgálatosok köszönés nélkül bámulnak az idősebbek szerint
A jelenség valóban létezik, sokakat zavar. Többféle magyarázat is született a fiatalok viselkedésére.

Megosztom
Link másolása

Ha valaha léptél oda úgy egy kasszához vagy ügyfélszolgálati pulthoz, hogy csak néma néztek köszönés nélkül, vagy ha jártál már úgy étteremben, kávéházban, hogy köszönés nélkül bámult rád a fiatal felszolgáló, akkor már te is tudod, milyen az a "Z-generációs pillantás".

És nem vagy egyedül ezzel a tapasztalattal. velem is megtörtént már, például amikor laptopot vásároltam egy műszaki üzletláncnál. Se köszönés, se kedvesség, és amikor a kb. 20-21 éves eladótól kérdeztem valamit, szó nélkül faképnél hagyott. Amikor utánamentem, és megkérdeztem, csak rám mordult, hogy megnézi a raktárban a terméket.

A jelenség a világon egyre több helyen ismert.

Az idősebb generációknak nagyon nem tetszik, ahogyan a Z-generáció egyes tagjai kommunikálnak - pontosabban NEM kommunikálnak. Ezt foglalta össze nemrég egy cikkében a New York Post.

Azt írják, elárasztották az X-et (a hajdani Twittert) a posztok, amelyekben arról panaszkodik a többi generáció, hogy a mai fiatalok hogyan végzik az ügyfélszolgálati munkát.

"Elegem van az újfajta ügyfélszolgálatból, ahol az emberek csak néznek rád, amikor odaérsz a pulthoz."

Egy másik felhasználó is hasonlót tapasztalt, ám ő vendéglátóhelyen futott bele.

"Új jelenség terjed: bemégy egy kajáldába vagy kávézóba, és csak bámulnak rád – nem köszönnek, nem kérdeznek semmit." Ezt a reakciót nevezték el "Z-generációs pillantásnak".

Sokan számoltak be arról, hogy amikor csak üres tekintettek, szótlanul néznek rájuk, az zavarba ejtő, és nem ezt várják el az ügyfélkapcsolatban dolgozóktól.

Az emberek, amikor szolgáltatónál járnak, szeretnének reakciót kapni, szeretnék tudni, hogy jó helyen járnak-e, a megfelelő személyhez fordultak-e a problémájukkal.

A hostesstől elvárják, hogy rájuk mosolyogjon, az étteremben ne szó nélkül vezessék őket az asztalukhoz, és az üzletben ne nézzenek rájuk úgy, mintha rossz helyen járnának.

Akadt, aki megvédte ezt a viselkedést. Van, aki szerint a vevőknek egyáltalán nem jár a kedvesség, más pedig azzal érvelt hogy ha másnak is napi 8 órában kellene elviselni a világ összes idiótáját, az is így viselkedne.

Többféle oka lehet ennek a távolságtartó - és valljuk be, tényleg nem kedves - viselkedésnek. Például az is, hogy dolgozni muszáj, de sokan nem szeretik a munkájukat.

Vannak, akik a koronavírus járványra vezetik vissza az okokat.

A karantén és lezárás erőteljesen befolyásolta a Z-generáció szocializációját, hiszen egyrészt sokan akkor jártak iskolába, másrészt a társadalmi elszigetelődéssel együtt járt a kommunikációs készségek visszafejlődéésével. Nem tanulták meg kezelni a társas helyzeteket, és nem tudják, hogyan lehet másokkal offline gyorsan és hatékonyan kapcsolódni.

De akad olyan magyarázat, amelyik az okoseszközök elterjedésével és a túlzott képernyőhasználattal hozzák összefüggésbe a modortalanságot. A fiatalok egyrészt a képernyőhöz szoktak – olyan dolgokat néznek, amelyek sosem néznek vissza.

Másrészt a közösségben elsajátítható készségek hiánya miatt szoronganak társas helyzetben. Harmadrészt új norma alakult ki arról, hogy ne zavard a másikat – vagyis ne lépj be mások személyes terébe, hacsak nem muszáj.

Te mit gondolsz erről?

Forrás: The New York Post


Megosztom
Link másolása

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Ha ezeket a jeleket tapasztalod, akkor utál a főnököd, és jobb másik munkahelyet keresni
Amikor a reggeli kávé már nem segít felébredni és a gyomrod görcsbe rándul az e-mailek gondolatától is, lehet, hogy nem te változtál meg, hanem a munkahelyed mérgező.

Megosztom
Link másolása

A munkahelyi légkör nem csupán a napi hangulatodra van hatással, hosszú távon akár az önbizalmad, az egészséged és az egész pályád is rámehet. A rejtett, de árulkodó jelek és a szakértői tanácsok segíthetnek időben felismerni: itt az ideje váltani, mielőtt túlságosan mélyre süllyednél egy mérgező közegben.

Ezek a jelek figyelmeztetnek, hogy a főnököd nem annyira kedvel

A  mérgező vezetők egyik jellemző magatartása a folyamatos kritika, miközben a valódi teljesítményekért járó elismerést másoknak tulajdonítják. Ez a viselkedés hosszú távon aláássa a munkatársak önbizalmát, csökkenti a motivációt és rontja az egyén és a csapat teljesítményét is.

A Harvard Business Review és a Stevens Institute of Technology kutatásai szerint a legkárosabb főnöki típus nem feltétlenül az állandóan ellenséges, hanem az, aki kiszámíthatatlanul váltogatja a kedvességet és a durvaságot az úgynevezett „Jekyll és Hyde” típus.

Ez az érzelmi hullámvasút fokozott stresszt, bizalmatlanságot és érzelmi kimerültséget okoz, sokszor súlyosabb következményekkel, mint a nyílt elutasítás.

Ezen túlmenően a pszichopátiára hajlamos vezetőkre gyakran jellemző a mások munkájának kisajátítása, a felelősség elhárítása, manipulatív játszmák, valamint az empátia teljes hiánya. Az ilyen főnökök hosszú távon rombolják a munkahelyi légkört és az alkalmazottak mentális egészségét is.

Milyen jelek esetén érdemes megfontolni a munkahelyváltást?

Ha a munkahelyi szorongásod átragad a magánéletedre (pl. alvászavart, ingerlékenységet, gyérülő emberi kapcsolatokat észlelsz).

Ha már az értékeidet, határaidat rendszeresen megsértik például megaláznak, figyelmen kívül hagyják az észrevételeidet.

Ha a teljesítményed nem számít, csak a lojalitás, félelem, vagy hízelgés.

Ha a vezető félelemmel irányít, és az átláthatóság helyett csak utasít.

A munkahelyváltás még akkor sem  mindig könnyű, ha egy jól prosperáló gazdasági időszakban váltasz. Vannak ugyanakkor olyan körülmények, amikor érdemes megfontolni a maradást, a kitartást.

Mikor érdemes mégis kitartani?

Ha a főnök nem személyesen rád fókuszál, hanem általános szervezeti nyomás alatt áll (pl. új menedzsment, külső válsághelyzet).

Ha tudsz vele nyíltan beszélni, és elkezdődött a változás, még ha lassan is.

Ha a szervezet más tagjai (pl. HR, mentor, más vezető) támogatnak és hitelesen képviselnek téged.

A munkahelyed nemcsak a fizetésed forrása, hanem a mindennapi életed része. Ha rombol, nem épít: lépned kell.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
„Nem Birkinre gyűjtünk” – így kampányol Görög Zita a kerekesszékes gyerekeknek mellett
A modell arra buzdít, hogy te is adományozz: olyan buszt vesznek a pénzből, amivel kerekesszékes gyerekeket tudnak szállítani kórházi épületek között.

Megosztom
Link másolása

Görög Zita egy olyan kampány élére állt, ami kerekesszékkel közlekedő gyerekek szállításával kapcsolatos.

A modell és influencer szokatlan módját választotta a kampányolásnak: Instagramra feltöltött videójában egy táblát tart. Rajta felirat:

"Nem Birkinre gyűjtünk."

Mellette gyerekek ülnek kerekesszékben.

"Nem táskára, hanem 2 db, kerekesszékes gyermekek szállítására alkalmas autóbuszra gyűjtünk a Bethesda Gyermekkórház számára"

- írta a poszszövegben.

"A kórháznak több épülete van. A Bethesda utca 3. és az Ilka utca 57. között néhány száz méter a távolság. De próbáltad már ezt megtenni kerekesszékkel télen a Városligeten át? Nyáron 200 fokban? Álmunk, hogy olyan speciális, akadálymentesített kisbuszokat vásárolhassunk, amelyekkel biztonságosan, méltósággal és kiszámíthatóan szállíthatjuk a gyerekeket a fejlesztésekre és vizsgálatokra, az ezzel nyert időt pedig a gyógyításukra fordíthatjuk."

Hozzátette:

"Egy ilyen kisbusz a kényelmesebb szállítás mellett, a szülők válláról is levesz egy hatalmas terhet.

Sok család számára ugyanis minden egyes lépés egy küzdelem – de most lehetőségünk van arra, hogy ezeket a lépéseket együtt könnyebbé tegyük! Ahhoz, hogy a kis betegek egyszerűbben és még nagyobb biztonság mellett juthassanak el a gyógyulásukig vezető célig, összesen 40 millió forintra lenne szükségünk.

Csatlakozz hozzánk az adománygyűjtésben, és tegyük meg együtt a tízezer lépést!"

Így segíthetsz a gyűjtésben:

Bankkártyás adományozással: EZEN AZ OLDALON, KATT IDE

Banki átutalással: Bethesda Kórház Alapítvány 10300002 – 20350699 – 70073285 (MBH Bank) számlaszámra, és írd a megjegyzés rovatba a “kisbusz” szót.

A videót itt láthatod - vár meg, amíg betölt:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
A lányos apák tovább élhetnek – és minél több lányuk van, annál tovább
Visszafele is jótékony a hatás: azok a lányok, akiknek az életében aktívan jelen van az apjuk, ritkábban küzdenek magánnyal.

Megosztom
Link másolása

Napjainkban a hosszú élet titka rendkívül népszerű téma, és mindenki szeretné kifürkészni, mi a titka. Bár továbbra sincsen csodálatos módszer az élet meghosszabbítására, a lányos apák jó hírünk van.

A kutatások szerint azok az apák, akiknek lányuk van, tovább élhetnek.

A @females nevű Instagram-oldal érdekes tudományos eredményeket osztott meg.

A lengyelországi Jagelló Egyetem kutatásai szerint a lányos apukák hosszabb életre számíthatnak – minden egyes lánygyermek születése átlagosan 74 héttel hosszabbítja meg az életüket. A több mint 4300 fő adatait vizsgáló kutatás nem talált hasonló hatást a fiúgyermekek esetében. Ráadásul a lányos apák érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, jobban kommunikálnak és magasabb az önértékelésük is.

A kutatásban 2147 anyát és 2163 apát vizsgáltak. Az eredmények szerint sem a fiúk száma, sem a gyermekek összlétszáma nem volt hatással az apák életének hosszúságára – kizárólag a lánygyermekek számával mutatott összefüggést.

Bár a kutatás jót jelent az apák számára, az anyákra nézve kevésbé pozitív. A kutatók azt feltételezték, hogy a fiúk "több energiát vonnak el" az anya szervezetéből, és a tényező negatív hatással van a várható élethosszra. És az eredmények szerint fiú- és a lánygyermekek ugyanúgy csökkenthetik az anya életének hosszát.

Ennek több oka is lehet, például az, hogy manapság a nők egyre későbbi életkorban vállalnak gyermeket, és ezzel együtt nagyobb boldogságot és beteljesülést társítanak az anyasághoz.

Az apa-lánya kapcsolat érzelmi és élettani szempontból is különleges.

Az All For Kids nonprofit szervezet – amely hátrányos helyzetű gyerekeket, szülőket és közösségeket támogat – egy blogbejegyzésében hangsúlyozta: az apák pótolhatatlan szerepet töltenek be minden gyermek életében, de különösen szoros és egyedi kapcsolatot alakítanak ki lányaikkal.

Az Ohio State University kutatásai szerint azok a lányok, akiknek az életében aktívan jelen van az apjuk, ritkábban küzdenek magánnyal. A Family Studies Intézet pedig megállapította, hogy azok a lányok, akiknek jó a kapcsolatuk apjukkal, később lépnek párkapcsolatba, és inkább a tanulásra koncentrálnak, stabilabb életet építenek.

Forrás: Yourtango


Megosztom
Link másolása