GYEREK

Bolondfalvi Csudás Henrik, az egyetemes embernevelés influenszere

Egy jóravaló férfi, akinek valódi nevét a körülötte lévő erős nők nélkül valószínűleg ma senki sem ismerné, de nekik köszönhetően szellemi örökségét még a dalai láma is továbbviszi

Megosztom
Link másolása

Egy kis német falucskában, nem messze a bodeni tótól, az egyszeri magyar nyaralónak feltűnik egy vissza-visszatérő olasz hangzású név: Pestalozzi.

Először csak az utcanevek között, aztán egyre több helyen: az iskolánál, a pékségnél, a zöldségtermelő fóliasátrak kerítésén.

Az egyszeri magyar nyaralót pedig nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy vajon ki lehet ez a híres ember, ezért felcsapja az internetet.

Utána pedig csak pislog, mi minden fért bele egy egyszeri svájci pasi életébe a XIX. század forradalmi időszakában, milyen hatása lehet egy emberre az, ha a gyerekkorából hiányzik a férfi minta, és mire képes egy nő, ha szerelmes.

Szív, fej, kéz

A svájci Johann Heinrich Pestalozzi nevét Magyarországon többnyire csak a  pedagógusok ismerik, pedig élete és munkássága nem csak neveléstörténeti szempontból volt érdekes és mértékadó.

Az 1746-ban született, gyerekkorában csak Bolondfalvi Csudás Henriknek csúfolt szelíd, humanista érzelmektől fűtött Pestalozzi egész életét arra tette fel, hogy a szegények oktatása ne csak száraz magolás (vagy egyáltalán, csak ábránd), hanem szó szerint emberré nevelés legyen.

Korának forradalmaiban írásaival és kísérleti intézményeivel vett részt, Rousseau eszméivel rokon meglátása szerint az egyszerű nép gyermekeinek erkölcsi (szív)  és szellemi  (fej) felemelését a munka (kéz) segítségével lehet elérni.

Céljait sok szeretettel és lelkesedéssel, de gazdasági ismeretek nélkül alapított iskolákkal próbálta elérni - tartós siker nélkül.

A bukások elemzése és a folyamatos írásos önvizsgálat azonban olyan szellemi hagyatékká vált, melyre a mai napig követendő példaként hivatkozik a szakma.

Első, szegény gyermekeknek szóló, a kétkezi munkát és az alapvető ismereteket egyszerre oktató iskolájának megalapítását azonban még nem a segítő szándék, hanem a kényszer szülte.

Teológiai tanulmányait hátrahagyva a Zürichtől nem messze fekvő Birr községben telepedett le, hogy mezőgazdasággal foglalkozzon, amihez nem értett. Így feleségével úgy döntöttek, magukhoz vesznek pár környékbeli szegény gyereket, és munkájukat (fonás, szövés) a koszt-kvártély mellett oktatással és neveléssel hálálják meg.

Az egyszerű gyerekmunkának tűnő történet Pestalozzi filantróp személyének köszönhetően gazdaságilag viszonylag hamar megbukott (sokkal többet foglalkozott a gyerekek lelki-szellemi fejlesztésével, mint az üzlettel),

pedagógiai tanulságokból azonban egy életre elég gyülemlett fel. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva igyekezett később a család, mint a legtökéletesebb nevelési közeg elveit az iskola intézményébe átültetni.

Felépítette, összedőlt, megírta… aztán újra kezdte

Pestalozzi minden tervének a jószándék volt a legnagyobb hátráltatója. A mindent elhomályosító eszme mellett ugyanis vajmi kevés figyelem jutott az intézmények működtetésének anyagi oldalára.

Azonban az elkerülhetetlen bukások között legalább volt ideje a lánglelkű nevelőnek papírra vetni gondolatait.

A neuhofi iskola utolsó napjaiban született például első jelentős pedagógiai munkája, az  "Egy remete esti órája".  A művelt közönségnek szánt aforizmagyűjtemény után egy szélesebb társadalmi körnek szóló regénysorozatot írt Lénárd és Gertrúd címmel, mely a történetmesélés eszközével mutatja be egy jóakaratú asszony küzdelmein keresztül, hogyan érdemes a gyerekeket (és a neveletlen felnőtteket) helyes erkölcsi és életmódbeli útra terelni.

A négyrészes sorozat első kötete hatalmas siker lett: szószékrõl olvasták fel a gyülekezeteknek, részletei folyóiratokba, kalendáriumokba kerültek bele.

A munkáért a francia forradalom törvényhozó gyűlésé 1792-ben a Francia Köztársaság Polgára címmel jutalmazta az írót.

1798-ban aztán a sors újra gyakorlati munkát adott Pestalozzi kezébe: a háborúban megárvult számtalan, fizikailag és lelkileg is megnyomorodott gyerek felkarolására kapott feladatot Stans városában. A rövid életű Helvét Köztársaság vezetősége fontosnak tartotta  a népnevelés eme formáját, ezért pénzzel és épülettel is támogatta Pestalozzi munkáját, aki így közel 80 gyereknek tudott otthont és segítséget nyújtani.

Azonban ez az iskola sem maradt fenn sokáig: 5 hónapos emberfeletti munka után az épületet át kellett adniuk, hogy hadikórházzá alakítsák. Az elcsigázott Pestalozzinak is vissza kellett vonulnia egy időre egy alpesi üdülőbe, melynek tulajdonosa a pedagógus munkásságának nagy tisztelője volt.

Megerősödve Burgdorf elemi iskolájában folytatta tevékenységét, ahol hosszú távra be tudott rendezkedni, és végre sikereket érhetett el.

Ugyan az épületet itt is elkobozták végül, új helyén,

Yverdonban már akkora híre volt az iskolának, hogy a világ minden tájáról sereglettek a tanítványok és a látogatók, köztük az első magyar óvodákat megalapító  Brunszvik Teréz is.

A világhír azonban nagy stresszel és teljesítménykényszerrel járt, ami felerősítette a munkatársak közti viszálykodást, így 1824-ben végül az anyagi alapok is megrendültek és be kellett zárni az iskolát.

Pestalozzi csalódottan, elszegényedve vonult vissza Neuhofba, a birtokra, ahol 1827 telén érte a halál.

Minden nagy férfi mögött ott áll egy (csapat) erős nő

A történészek és a lélektani szakemberek szerint is alapvetően határozta meg Pestalozzi életét az, hogy édesapja korán meghat és édesanyja, Susanna, valamint a Babelinek becézett dajkája nevelte őt férfi segítség nélkül.

„Élete merőben női jellegű zárt körnek jól rejtő anyai melegében kezdődik. Létének mindvégig ez a tény adta meg alapját”  - írta róla Eduard Spranger .

Susanna, Pestalozzi számára az önfeláldozó anyai szeretet és gondoskodás megtestesítője volt, ami később pedagógiai elveiben is tükröződött. Pestalozzi hitte, hogy az oktatásnak és nevelésnek is tükröznie kell azt a szeretetet, törődést és erkölcsi útmutatást, amit ő ezektől a nőktől kapott.

Felesége, Anna Schulthess mindezen jellemvonások mellett még az anyagiak terén is támaszává tudott lenni a nem túl gyakorlatias pedagógusnak.

A gazdag zürichi kereskedőcsaládból származó nő saját anyjától, Anna Holzhalb-tól tanulta a vagyon kezelésének fortélyait, mivel apja céhes feladatainak eleget téve nem tudta egyedül vinni a családi üzletet. Holzhalb a boltvezetésen kívül maga intézte a vásárokon és kiállításokon való megjelenést is, olyannyira eredményesen, hogy konfliktusba is keveredett a férjével, ezért két évig külön éltek. Jegyezzük meg ehhez a tényhez, hogy az 1700-as évek második felét írjuk…

Holzhalb egyébként Pestalozzi anyjának teljes ellentéte volt: rendkívül szigorú volt a gyerekeivel, lányát állítólag annak 30 éves korában is megverte, ha úgy látta jónak.

Ebből a közegből menekült végül a lány a nincstelen, de melegszívű, nála nyolc évvel fiatalabb Pestalozzi karjaiba.

Megismerkedésüket egyébként egy közös barát hirtelen halálának köszönhették, a közös gyász kapcsán levelezésbe kezdtek (több, mint 460 levelet váltottak egy év alatt!), amit a lány szülei nem nézték jó szemmel, ezért az egyik fivér segítette őket a titkos kapcsolattartásban.

Házasságuk során Anna minden vagyonát Pestalozzi víziójába fektette, többek között az yverdoni iskola is az ő örökségének köszönhetően maradt fenn még 12 évig az intézmény anyagi megrendülése után.

Egyetlen vér szerinti gyerekük Hans Jakob Pestalozzi volt, akinek nevelésében a rousseau-i elvek követésére törekedtek. (Ezt a szellemi kapcsolatot a gyermek neve is tükrözi: a francia Jean-Jacques német változata.) Az ő fia, Gottlieb mentette meg végül a neuhofi birtokot a pusztulástól. Pestalozzi szellemi hagyatékának gondozása azonban sokkal több örököst hívott életre.

Pestalozzi örökségét a dalai láma is ápolja

A cikk elején tárgyalt falu csak egy a számtalan intézmény és szervezet közül, mely Pestalozzi nevét viselve továbbadja a pedagógus által teremtett értékeket. A dalai láma például nagyköveti posztot tölt be az angliai székhelyű Pestalozzi International Foundation nevű szervezetnél, mely ösztöndíjprogramokkal segíti a hátrányos helyzetű gyerekeket Indiában, Nepálban és Zambiában.

Az eredeti Birr-i intézmény továbbviszi Pestalozzi a szakma tanítással egybekötött lakhatási és oktatási rendszerét.

A szerző által látott Pestalozzi-faluban pedig 1947 óta kapnak otthont és teljeskörű, szeretetteljes nevelést a rászoruló gyerekek. A Pestalozzi Gyermek- és Ifjúsági Falu mintegy húsz családi házból, egy fesztiválteremmel ellátott faluközpontból, egy iskolából, kilenc képzési létesítményből, valamint gyakornokok és alkalmazottak számára kialakított lakóépületekből áll. Olyan emberek élnek és dolgoznak itt, akik teljes szívükkel elkötelezettek amellett, hogy a gyerekeknek jövőt adjanak.

A település élő példája a közmondásnak: egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell.

Pestalozzi unokájával a család ugyan kihalt, a szárnya alá vett több száz gyerek és szellemi öröksége azonban még sokáig őrizni fogja Csudás Henrik nevét.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Egyedül nevelte fel 19 éves fiát a Kozmix sztárja, Lányi Lala, és szerinte nem hős, csak tette, ami a feladata
„Apaként, férfiként mi képesek vagyunk önmagunkon erőt venni és a gyermekünkért képesek vagyunk akár önmagunkon is túlnőni” – mondta.

Megosztom
Link másolása

Idén 30 éves Kozmix együttes, és ebből az alkalomból a formáció frontembere, Lányi Lala volt a Három igazság podcast vendége.

Lányi Lala őszintén beszélt az adásban az apasággal kapcsolatos érzéseiről, például arról, milyen sokat jelentett számára az édesapja. A vele való kapcsolat, a tőle kapott minta határozta meg azt is, hogy ő milyen apa lett később.

Azt érezte, ehhez neki is fel kellett nőnie.

Sajnos korán, 17 éves korában elvesztette az édesapját, és emiatt akkor dühös volt a világra.

Kevesen tudják, hogy Lányi Lala egyedül nevelte fel a ma már 19 éves fiát. Természetesen a gyereknevelésében örök példaképe a saját édesapja volt.

Az is kiderült:

annak idején a Pető Intézetbe kellett járniuk, de most már egészségesen és egészségtudatosan éli az életét. Ma már kéttannyelvű iskolába jár.

Lányi Lala elárulta:

nem tartja hősnek magát amiért egyedülálló apa volt, szerinte ő csak tette a dolgát.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Szívszorító: az eltűnt lány szülei könyörögnek, hogy nyilvánítsák őt halottnak
A 20 éves Konanki március 6-án tűnt el barátaival a Dominikai Köztársaságban, egyelőre nem került elő.

Megosztom
Link másolása

A Pittsburghi Egyetem eltűnt diákja, Sudiksha Konanki

családja azt kérte a Dominikai Köztársaság rendőrségétől, lányukat nyilvánítság halottnak.

Diego Pesqueira, a Dominikai Köztársaság nemzeti rendőrségének szóvivője elmondta, hogy Konanki családja levélben közölte velük ezt a furcsa kérést.

A 20 éves Konanki tavaszi szünetében pihent volna meg barátaival a karibi szigetországban. A kirándulás során, március 6-án azonban eltűnt. Utoljára a strandon látták barátaival.

A hosszas keresés ellenére holttestét nem találták meg.

Miután barátai elhagyták a strandot, ő ott maradt azokkal az emberekkel, akikkel az odaút során találkozott. Aznap hajnali négy után veszett nyoma.

Az utolsó személy, akiről feltételezik, látta Konankit, a 22 éves Joshua Riibe volt.

A dominikai hatóságok pénteken egy nyomozás keretében lefoglalták Riibe útlevelét, és mindenhová követik, az országot nem hagyhatja el. Vasárnap kihallgatták a helyszínen, az NBC News riportere pedig látta, ahogy a nyomozókkal beszélve a tenger irányába mutat. Az NBC News-nak Riibe annyit mondott: "Csak próbálok segíteni nekik. Az óceán veszélyes hely."

A lány eltűnésekor azt nyilatkozta,

derékig érő vízben voltak, beszélgettek és csókolóztak. Egy hullám mindkettőjüket elragadta, és a nyílt tengerre rántotta.

Maga is sok vizet nyelt, alig bírt kiúszni, de végül ő és Konanki is kijutottak a partra. A lány csak ez után tűnt el.

"Amikor utoljára láttam, megkérdeztem, hogy jól van-e, de nem hallottam a választ.

Körülnéztem, de nem láttam senkit, azt hittem, felkapta a holmiját, és elment"

- mondta utalva rá, hogy a kérdés során a nő már nem volt mögötte.

A Dominikai Köztársaság hatóságai közölték, hogy senkit sem tartanak gyanúsítottnak Konanki eltűnésével kapcsolatban. A strandon nem találtak erőszakra utaló jeleket.

A szálloda szóvivője úgy nyilatkozott az NBC News-nak, hogy Konanki eltűnésekor vörös zászlók lobogtak odakint,

ezek jelzik, ha a tenger erős áramlattal és nagyon magas hullámokkal háborog.

Konanki a Pittsburgh-i Egyetem biológiát tanult, a virginiai Loudoun megyéből származik, ahol a családja él. A Konanki család egyelőre nem kommentálta a hírt.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Kozma Orsi szerint ő későn lett anyuka, mert 36 évesen szült, és érzi a generációs különbségeket közte és ikerlányai között
„Azt gondolják, azért jó, ha az ember idősen lesz szülő, mert akkor már lenyugodott, bölcsen rá tud látni a gyermekére. ”

Megosztom
Link másolása

Palikék vendége volt nemrég Kozma Orsi.

Az énekesnővel Palik László, Dombovári Vanda és Wágner Tamás beszélgetett az anyaságról, a szülői feladatokról és arról, milyen kihívást jelentenek egy családnak, ha ikergyermeik lesznek.

Kozma Orsi elárulta, hogy ő "későn lett anyuka", mivel 36 évesen szülte meg az ikerlányait, és érzi a generációs különbségeket.

"Azt gondolják, azért jó, ha az ember idősen lesz szülő, mert akkor már lenyugodott, bölcsen rá tud látni a gyermekére."

Erre Palik László így reagált:

"Tagadom. Teljesen más már a türelmi kapacitásunk hozzájuk. Nekem sokkal több van."

Kozma Orsi egy kérdésre, hogy különlegesnek gondolják-e az emberek ma is, ha valakinek ikrei vannak, azt válaszolta, hogy igen.

Őt magát sokkolta a hír, amikor megtudta, hogy ikrei lesznek, különösen, hogy hármasikreknek indult a terhessége.

Miután megszületett a két lánya, a legnagyobb gond az volt, hogy ki alszik, mikor alszik, ki eteti a gyereket, mikor megyünk sétálni, mi mikor tudunk pihenni, és még úgy is kemény volt az első másfél év, hogy a párja szülei és az ő szülei is tudtak nekik időnként segíteni.

Bevallotta, nem mindig tud mit kezdeni azzal, ahol a gyerekei tartanak. Próbál a fejükkel gondolkodni, empatikus lenni, de 48 éves nőként máshol tart az életben, mint a lányai, akik csak nyáron lesznek 12 évesek.

Ráadásul nagyon eltérő személyiség a két lánya. Arról is szó volt, hogy néha rá van kicsit feszülve a teendőkre, különösen akkor, amikor valamilyen határidős, iskolai feladatot kellene megcsinálniuk, ám a gyerekei éppen valami mással szeretnének foglalkozni.

A teljes adást itt nézheted meg:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Beatrix hercegnő elárulta: hetekig sírt, mert a gyermeke koraszülöttként jött világra, és nagyon pici volt
Borzasztóan aggódott, mert a baba lábacskája akkora volt, mint nagyobbik lánya plüss nyuszijáé.

Megosztom
Link másolása

Mi is beszámoltunk róla, hogy a brit királyi család tagja, Beatrix hercegnő nemrég visszatért hivatalos teendőihez gyermeke születése után.

A baba januárban jött világra, de azt kevesen tudják, hogy koraszülöttként, több héttel a kiírt időpont előtt.

A 36 éves Beatrix a Vogue magazinnak elárulta:

annyira pici volt a kislánya, hogy hetekig sírt. Olyan aprók voltak a lábai, mint a nagyobbik gyermek plüss nyuszijának a tappancsa.

Athena Elizabeth Rose most már egészségesen fejlődik, a hercegnő pedig a Borne nevű szervezet védnöke lett. A szervezet koraszüléssel kapcsolatban ad tanácsot.

Azt mondta, az aggodalommal töltött idő elszánttá tette. Most az a célja, hogy másoknak segítsen, és felhívja a figyelmet arra, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a koraszülésekben.

"Azoknak a családoknak, akiknél a vártnál korábban érkezik a baba, azt üzenem: nincsenek egyedül."

Beatrix most babaváró bulikhoz készült kollekciót is piacra dobott a Mrs Alice nevű márkával együttműködésben. A kollekció bevételét a Borne számára ajánlják fel.

András herceg és Sarah Ferguson legidősebb lánya egyébként már egy hároméves kislány, Sienna édesanyja. A hercegnő férje pedig Edoardo Mapelli Mozzi ingatlanfejlesztő.

A videó, amiben bejelentették a második gyermek érkezését:

Forrás: The Sun

Megosztom
Link másolása