GASZTRO
A Rovatból

Így spórol Borbás Marcsi - még a csontot sem dobja ki!

Néhány trükköt elárult, van mit tanulni tőle!

Megosztom
Link másolása

Borbás Marcsi szerint a legjobb módszer az élelmiszer-pazarlás elkerülésére az otthoni tervezés. Azt javasolja, hogy ne csak egy-egy napra gondolkodjunk előre, hanem próbáljunk meg heti vagy akár havi szinten tervezni.

Gyakran azért keletkezik sok hulladék, mert egy étel elkészítéséhez túl sok alapanyagot vásárolunk, és mire újra használnánk őket, már megromlanak

vagy használhatatlanok lesznek. Ezért fontos, hogy a megmaradt élelmiszereket is figyelembe vegyük a következő heti menü tervezésénél.

Marcsi a tudatos főzés híve, és soha nem készít ételeket csak találomra. Mindig pontos adagokat főz, annyit, amennyit biztosan elfogyasztanak. Ha teheti, minden nap főz, de például lecsót gyakran készít két napra elegendő mennyiségben.

„A kertben sosincs fölösleg: eleve az ember úgy tervezi a vetést, hogy tudja, hány főre termel, és általában meg tudjuk enni a zöldségeket és a gyümölcsöket

– mondja a műsorvezető, aki azt is hozzáteszi: – Tavasztól ősz végéig, amíg terem a kert, nem köretként esszük a zöldséget, hanem főételként: zöldségebédeket főzök. Már millió receptet találtam ki, hogy minden alapanyagot felhasználjak, de azért sincs maradék, mert ami pluszban van, azt elteszem télire” - nyilatkozta a Meglepetésnek.

Így folytatta:

„Rengeteg paradicsomom van, amiből nemcsak paradicsomlevet vagy -szószt rakok el, hanem csak úgy leforrázom a zöldséget, lehúzom a héját, és negyedelve a saját levében kidunsztolom.

Külön teszem el a piros és a sárga paradicsomokat. A későbbiekben számos ételhez fel tudom majd használni, például töltött paprikához, lecsóhoz, shakshukához, de akár mártásnak is zseniális. A patisszonból általában pástétomot készítek: megsütöm, majd fűszerekkel, főként bazsalikommal leturmixolom. Finom mártogatós lesz belőle, de húsok mellé is tökéletes. Előfordul az is, hogy a zöldségeket blansírozva fagyasztom le, és arra is figyelek, hogy a héjuk se kerüljön a szemetesbe. Mindig alaposan megtisztítom őket zöldségkefével, megmosom, majd meghámozom. A leveshez használt zöldségek héjából alaplevet főzök, amit később is felhasználhatok, hogy plusz ízeket adjon az ételekhez.”

És hogy mihez kezd a csontokkal? Marcsinak erre is van megoldása:

„Amikor sült húsokat vagy oldalast készítek, lefejtem a húst, és a csontokból húslevest főzök. Hihetetlenül erős és ízletes alaplé lesz belőle, és jó érzés, hogy így máris kétszeresen hasznosítottam az ételt, hiszen a maradék csontból is kifőzöm az összes ízt.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Roppanós vagy puha? Egyetlen apróságon múlik a tökéletes kovászos uborka, és ez nem a napfény
Eláruljuk a tökéletes, roppanós kovászos uborka titkát, hogy ne csak akkor lepődj meg a végeredményen, amikor már nem tudsz változtatni rajta.
Sassy - sassy.hu
2026. június 04.


Megosztom
Link másolása

Felejts el mindent, amit a nagymamád az ablakpárkányon érlelt kovászos uborkáról tanított. A tűző nap nem a barátod, hanem a legfőbb ellenséged, ami a roppanós csoda helyett egy szottyos, szomorú zöldséget fog produkálni. A tökéletes koviubi mögött nem mágia, hanem kőkemény biokémia áll, és a legtöbb, amit tehetünk érte, ha békén hagyjuk egy stabil hőmérsékletű, árnyékos helyen.

A legnagyobb tévedés ugyanis a hőmérséklet körül van.

A tapasztalatok szerint a 20–21 Celsius-fok körüli tartomány az ideális, ahol a tejsavas erjedés szépen, egyenletesen, szinte méltóságteljesen zajlik.

Amint a hőmérséklet 30 fok fölé kúszik, a folyamatok felgyorsulnak, a sejtfalakat bontó enzimek turbó fokozatra kapcsolnak, és az uborka elveszíti a tartását.

Éjszakára sem kell bemenekíteni, amíg a hőmérő higanyszála 18–20 fok felett marad, a rendszer stabil. A lényeg nem a napfény, hanem az egyenletes, közepesen meleg környezet.

Ha a helyszín megvan, jöhet a lé, aminek a pontossága egy laboratóriumi kísérlet precizitását igényli. A bevált arány szerint 1,8 kilogramm uborkához nagyjából 3,8 liter víz és 155 gramm só kell.

A víz legyen klórmentes (szűrt vagy palackozott), mert a klór kinyírja a jó baktériumokat, a só pedig jódozatlan, mert a jód ugyanezt teszi.

Ha túl kevés a só, az uborka simán megrohad, ha túl sok, az erjedés lelassul vagy le is áll. Ez nem játék, ez a fermentálás tudománya.

Mielőtt azonban bármit is az üvegbe pakolnánk, van egy kritikus lépés: az uborkák virág felőli végét le kell vágni. Itt olyan enzimek bújnak meg, amik később a puhulásért felelnek. A mosás után érdemes őket függőlegesen és szorosan az üvegbe állítani, hogy a sós lé mindenhol egyenletesen érje őket. Az erjedést beindító klasszikus kenyér helyett egyre többen használnak krumplit, ami tisztább megoldás és gluténmentes is.

Pár nap után az üveg élni kezd: apró buborékok jelennek meg, a lé opálossá válik. A felszínen képződő fehéres hab nem a világvége, sőt, az erjedés természetes velejárója, időnként elég leszedni.

Akkor kell gyanakodni, ha kellemetlen szagot érzünk, vagy az uborka nyálkássá válik.

A folyamat általában hat-hét napig tart, de hőmérséklettől függően akár tíz nap is lehet. Akkor van kész, ha a buborékképződés leállt és az íze kellemesen savanykás. Ekkor jöhet a hűtő, ahol az ízek tovább érnek.

Létezik persze az egynapos kovászos uborka receptje is, ahol a kenyeret szénsavas ásványvízzel helyettesítik, drasztikusan lerövidítve a várakozási időt.

Ez a módszer a mai, türelmetlen kor szüleménye, ami gyors, gluténmentes megoldást kínál, bár az ízek mélysége nem éri el a hagyományos, lassú érlelésű változatét.

Ha pedig a bolti megoldások felé kacsintgatunk, érdemes résen lenni. A polcokon sorakozó savanyúságok jelentős része hőkezelt, ami azt jelenti, hogy

a fermentáció során keletkezett jótékony baktériumokat elpusztították.

A probiotikus hatás érdekében a címkén a „pasztőrözetlen” vagy „élőflórás” szavakat kell keresni. Enélkül a termék csupán egy finom savanyúság, de elveszíti azt a biológiai hozzáadott értéket, amiért a fermentált élelmiszereket annyira szeretjük.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Egynapos kovászos uborka recept kenyér nélkül ezzel a pofonegyszerű trükkel
Egy új recept szerint szénsavas ásványvízzel helyettesíthető a kenyér a kovászos uborka készítésénél. A módszerrel egy nap alatt roppanós, friss savanyúság készül.

Megosztom
Link másolása

Felejtsd el a nagymama ötliteres üvegét a párkányon, amit napokig kellett kerülgetni, és amiért az egész család azért imádkozott, hogy ne robbanjon fel a kánikulában.

A nyári kovászosuborka-szezon szent és sérthetetlen rituáléját most egyetlen trükkel a 21. századba került. A nagy titok nem más, mint a szénsavas ásványvíz, ami nemcsak a napokig tartó érlelést vágja haza, de a kenyeret is feleslegessé teszi, így az egész projekt gluténmentes lesz.

A recept egy gasztronómiai lifehack, ami pont azoknak szól, akiknek nincs idejük napokig bábozódni egy üveg uborkával. A módszer egyáltalán nem kompromisszum, sőt.

„Roppanós, friss és elképesztően üde lesz tőle az uborka… és nem mellékesen kenyér nélkül készül, így gluténmentes is.” A lelkesedés pedig ragadós: „Nálam ez most abszolút favorit lett. ” - írják a kommentekben.

Az egész mutatványhoz kell egy kiló fürtös uborka, kb. 1-1,5 liter szénsavas víz, két evőkanál só, ugyanennyi cukor, egy csokor kapor, 6-7 gerezd fokhagyma és egy teáskanál tarkabors.

Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd hosszában bevágjuk, de nem teljesen ketté, mintha egy kis zsebet nyitnánk rajtuk. Egy nagyobb üvegben rétegezzük az uborkát a kaporral, fokhagymával és borssal, a tetejére szórjuk a sót és a cukrot, majd az egészet nyakon öntjük a szénsavas vízzel, amíg el nem lepi.

Egy kistányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy minden a víz alatt maradjon, lazán lefedjük, és kint hagyjuk a pulton egy napra.

Másnap, amikor már kellemesen savanykás illata van, mehet is a hűtőbe. Hidegen az igazi.

Az egyik legfontosabb tipp, hogy az alapanyag minőségén áll vagy bukik minden. Minél frissebb az uborka, annál roppanósabb lesz.

A mostanában felbukkanó konyhai praktikák is rendre az időtakarékos, mégis minőségi megoldások felé mutatnak.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Azt hitted, mind egészséges? A savanyú káposzta és a kombucha is árthat, ha erre az egy dologra nem figyelsz
A fermentált élelmiszerek vásárlásakor a címkén szereplő „élőflórás” vagy „pasztőrözetlen” jelölés a legfontosabb. A hőkezelés ugyanis elpusztítja a jótékony baktériumokat, így a termék elveszíti legfőbb probiotikus előnyét.

Megosztom
Link másolása

Tegyük tisztába a bélflórával és a fermentálással kapcsolatos őrületet.

A fermentált ételek tényleg a mindennapi egészség kulcsai lehetnek.

De csak akkor, ha nem hiszel el mindent azokról a termékekről, amelyekről azt hirdetik, hogy jót tesznek a bélflórádnak, és tudod, mi az, ami tényleg neked való.

 

Az egész felhajtás mögött az áll, hogy a tudomány végre rácsodálkozott a régi receptek nagyszerűségére.

Például arra, hogy dédanyáink, nagyanyáink a spájzban tárolt kovászos uborkái és savanyú káposztái jót tesznek.

Sőt.

Ma már azt is tudjuk, hogy az egészséghez vezető úton nagyon fontos a bélflóra állapota.

Csak most már mikrobiomnak hívjuk, és menő kutatások igazolják, hogy a jó baktériumok serege szó szerint az agyunkra és az immunrendszerünkre is hatással van.

Úgyhogy nézzük, mit érdemes ma a kosárba tenni.

Az olyan hazai klasszikusok jöhetnek, mint amilyen a savanyú káposzta, a kovászos uborka, a kefir és a natúr joghurt.

A koreaiak csípős kimchije igazi vitaminraktár. Aztán ott van a hipszterek kedvence, a kombucha, meg a japán miso és az indonéz tempeh, amelyek a vegán fehérjeforrások királyai.

A kulcsszó a címkén az „élőflórás” vagy a „pasztőrözetlen”, mert ha egy terméket hőkezeltek, akkor a benne lévő jótékony baktériumoknak annyi.

A trükk viszont a részletekben rejlik, mert nem mindegy, mit emelsz le a polcról – erről ír a Harvard Health is.

Figyelj, tartalmaz-e a termék hozzáadott cukrot, mert egy agyoncukrozott kombuchával többet ártasz, mint használsz. Ezen kívül a nátriumtartalom is fontos egy-egy gyári savanyúságnál.

A kombuchánál azt is érdemes tudni, hogy nyomokban alkoholt tartalmazhat, az Egyesült Államokban például 0,5% alkoholtartalom felett már alkoholos italnak minősül.

Ráadásul a legjobb termék sem ér semmit, ha a te szervezeted épp nem bírja.

Az alapszabály, hogy kis lépésekben haladj: ne egy egész üveg káposztával indíts, hanem napi egy-két evőkanállal, és figyeld a tested jelzéseit.

Van ugyanis, akinek kifejezetten rosszat tesz: a magas hisztamintartalom miatt hisztaminintoleranciánál tilos, a rengeteg só miatt magas vérnyomásnál csak óvatosan ajánlott. Az érzékeny bélrendszerűeknél (IBS) is okozhat puffadást. A pasztőrözetlen tejtermékek pedig a várandósoknak és a legyengült immunrendszerűeknek jelentenek kockázatot.

És ha már itt tartunk, ideje eloszlatni pár óriási tévhitet is. A Gorgonzola és más kékpenészes sajtok nem „artériatisztító csodaszerek”. A kombucha sem detoxkúra, ami kimossa a szervezetedből a hétvégi masszív piálás következményeit.

A probiotikus hatás pedig nem általános, hanem törzsspecifikus, vagyis nem mindegy, milyen baktérium jut a szervezetedbe.

A valóság, mint mindig, egy kicsit unalmasabb, de sokkal hasznosabb. Ezek az ételek azért működnek, mert a bennük lévő enzimek és baktériumok előemésztik a tápanyagokat, így a tested könnyebben fel tudja szívni azokat. Mivel az immunrendszered jelentős része a bélrendszerben székel, a jó baktériumok egyensúlya közvetlenül támogatja a védekezőképességedet. Az erjesztés során ráadásul egyes B-vitaminok szintje növekedhet, a C-vitamin sorsa viszont már bonyolultabb, nagyban függ az alapanyagtól és az eljárástól.

Az utóbbi időszak tudományos eredményei pedig azt üzenik: a bélflóra állapota döntő. Egyes kísérleti adatok szerint egy népszerű édesítőszer, a szorbit a májban landolva zsírmájat kockáztathat, de hogy kinél igen és kinél nem, azt a bélmikrobiom állapota szabhatja meg. Sőt, az is egyre világosabb, hogy a korai életkori antibiotikum-használat tartósan alakíthatja az újszülöttek bélflóráját és a benne lévő rezisztens baktériumok arányát, ami az egész immunrendszerük jövőjére kihat.

Ezek a felfedezések arra tanítanak, hogy a táplálkozásunkat személyre kell szabni. Aki tudatosan, rostokkal és élőflórás ételekkel támogatja a bélrendszerét, annak sokkal nagyobb esélye van a kedvező hatásokra. Nem egy-egy étel varázsereje számít, hanem a rendszer, amiben a fermentált ételek – a gyűlölt kelbimbóhoz hasonló rostforrásokkal párban – tudatosan és mértékkel kapnak helyet.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Évek óta rosszul használod a sajtreszelőt: egyetlen mozdulattal krémes pasztát csinálhatsz vele
A sajtreszelő tüskés oldala valójában a fokhagyma és a gyömbér pépesítésére lett kitalálva. A hagyományos reszeléssel ellentétben ez a felület széttépi a rostokat, így több aroma szabadul fel.

Megosztom
Link másolása

A konyhafiók mélyén lapuló, klasszikus négylapos sajtreszelő a legtöbb háztartásban csendes megbízhatósággal teszi a dolgát. Reszelünk vele sajtot, zöldséget, néha csokoládét.

De van egy oldala, amit a legtöbben ösztönösen elkerülnek: a hegyes, kiálló tüskékkel borított felület, ami inkább tűnik kínzóeszköznek, mint konyhai segédletnek. Pedig ez a mellőzött oldal a konyha titkos fegyvere, ami olyan textúrákat hoz létre, amilyenekről a hagyományos reszelőlyukakkal csak álmodhatunk.

A cél nem az, hogy az étel átessen a lyukakon, hanem hogy a felületén egy finom por vagy selymes pép képződjön – írja a Meglepetés magazin.

A trükk az, hogy ez a felület nem reszel, hanem dörzsöl és pépesít, az alapanyagot mikroszkopikus szálakra tépve.

Ez a technika adja azt a „porhó” állagú parmezánt, ami szinte ráolvad a forró tésztára, és ez teszi lehetővé, hogy a fokhagymából vagy a gyömbérből egy pillanat alatt krémes pasztát készítsünk pácokhoz, öntetekhez.

Ugyanígy működik a citrusfélék héjával, amiből robbanásszerűen szabadítja fel az illóolajokat, de tökéletes szerecsendió, fahéj vagy épp díszítéshez szánt csokoládé porítására is.

A siker kulcsa a megfelelő technika. A brutális erő helyett rövid, könnyed mozdulatokra van szükség, így az alapanyag a csúcsok között marad, és nem az ujjbegyeinken landol.

A stabil, csúszásmentes talp itt aranyat ér, ahogy az is, ha munka közben időnként az asztalhoz koppintjuk a reszelőt, hogy a megtapadt finom reszelék kiessen a tüskék közül – tanácsolja a Leite's Culinaria.

Grace Elkus, a The Kitchn helyettes élelmiszer-szerkesztője szerint kár lenne lebecsülni ezt a funkciót.

„Ha szerinted fölösleges ez az eszköz, még nem használtad arra, hogy citromhéjat szórj vele vagy egy sajtgerezdből tökéletes parmezánhavat készíts”

– fogalmazott a szakértő a The Kitchn cikkében.

Sokan éppen a tisztítás nehézségei miatt ódzkodnak tőle, pedig pár egyszerű trükkel ez is gyerekjáték.

A legfontosabb a gyorsaság: használat után azonnal öblítsük le langyos vízzel, mielőtt bármi rászáradna.

A makacsabb maradványokhoz egy régi fogkefe a legjobb barátunk. Ha pedig különösen ragacsos alapanyaggal, például gyömbérrel dolgozunk, egy leheletnyi olajfilm a reszelő felületén csodákra képes.

Az örök kérdés persze felmerül: mikor elég a dobozreszelő és mikor érdemes beruházni egy speciális Microplane reszelőre?

A dobozreszelő tüskés oldala egy sokoldalú harcos, ami nagy felületen, gyorsan dolgozik, és kiválóan alkalmas paszták és sajtporok készítésére.

A Microplane ezzel szemben a precíziós műszer: pehelykönnyű, tökéletesen egyenletes reszeléket ad, ami főleg citruszestnél és finom díszítéseknél verhetetlen. A választás tehát a céltól és a kívánt textúrától függ.

Vannak azonban olyan kulináris hagyományok, ahol a gépesítés helyett a kézi munka alapkövetelmény.

„Aki ad magára a latkekészítésben, annak ez nem kérdés, hogy csakis a kézi reszelés jöhet szóba” – állítja Dori Fern The Guardian hasábjain, ezzel is hangsúlyozva, hogy bizonyos ételeknél a textúra és a tradíció mindennél fontosabb.


Megosztom
Link másolása