Mindent a házassági szerződésről: 9+1 ok, amiről jobb ha tudunk!
A házassági szerződés megvéd a bizonytalanságtól, kiszámítható, védelmet biztosít a házasfelek különvagyonának, valamint számtalan közös kockázat is kizárható.
A házassági szerződés mindenki számára előnyös lehet, de hogy mik is ezek, ezekről kérdeztük meg szakértőnket Dr. Bagi Évát, az RSM családjogi és válóperes ügyvédet.
1. Miért kell a házassági szerződés?
„Bár a házasulandók tisztában vannak azzal, hogy a házasságban minden közös lesz, a tapasztalat az, hogy a házasság fennállása alatt nem foglalkoznak a vagyoni viszonyokkal. Kizárólag az életközösség megszűnését követően fognak feléledni az „enyém-tied-miénk” igények.”
Ha nincs házassági szerződés, akkor a törvényes vagyonjogi szabályok lépnek életbe. Ez azt jelenti, hogy a házasság felbontásakor a közös vagyon fele-fele arányban oszlik meg a felek között.
Természetesen létezik különvagyon, például a házasság előtt szerzett tulajdon vagy a házasság alatt kapott ajándék, örökség, de ezt bizonyítani kell a vagyonmegosztás során. Emiatt gyakran hosszú bírósági eljárásra lehet számítani.
A házassági szerződéssel a felek saját igényeik szerint rendezhetik vagyonjogi viszonyaikat.
A házassági szerződés célja, hogy válás esetén egyértelmű legyen a vagyon megosztása, és elkerülhetők legyenek a bonyodalmak. Általában azok kötnek házassági szerződést, akik már többször házasodtak vagy jelentős vagyonnal rendelkeznek.
A házassági szerződésben meg lehet határozni, hogy mi legyen a házasság előtt szerzett vagyonnal, és el lehet különíteni az egyik fél adósságait, így a másik fél mentesül az üzleti kockázatoktól és felelősségektől. Ez azt is jelenti, hogy ha tartozások keletkeznek, azokat nem lehet behajtani a másik féltől.
A házassági vagyonjogi szerződés lehetőséget ad arra is, hogy gondoskodjanak a korábbi házasságból származó gyermekek anyagi biztonságáról, valamint a hagyatékba kerülő vagyont és öröklési szabályokat is tartalmazhatja.
Gyakran a gazdag szülők gyermekei kötnek ilyen szerződést, hogy megvédjék a családi vagyont.
2. Mi a helyzet, ha külföldivel köt valaki házasságot?
„Kiemelkedő problémaként jelentkezik, ha eltérő állampolgársággal rendelkező felek házasodnak össze és a házasságkötésük időpontjában még azt sem tudják megjelölni, hogy mely országban (ez lehet akár a saját hazájukon kívül eső 3. ország is) fognak letelepedni, életvitelszerűen tartózkodni.
Az uniós szabályokon belül a házasfelek megállapodásban szabályozhatják, hogy vagyonjogi rendszerükre melyik ország joga legyen irányadó.”
Ha a házassági szerződésben nincs megadva, hogy melyik ország jogszabályai érvényesek, akkor általában a házaspár lakóhelye szerinti jogszabályokat alkalmazzák. Válás esetén ugyanaz a bíróság osztja el a vagyont, amely a válási ügyet is intézi.
Az Európai Unió különböző országaiban eltérőek a házassági szerződések formai követelményei, ezért fontos, hogy a szerződés megfeleljen az adott ország szabályainak.
Mindig annak az országnak a formai követelményeit kell betartani, ahol a szerződést megkötik, függetlenül attól, hogy a házaspár hol él vagy hol válik el.
Például Németországban közjegyzői igazolás szükséges, míg Magyarországon ügyvédi ellenjegyzés kell a házassági szerződés érvényességéhez.
3. Ha külföldön él valaki, de a vagyona máshol van akkor hol kössön házassági szerződést?
A vagyonjogi igények elbírálásánál nem az számít, hogy hol található az adott vagyontárgy. Ez azt jelenti, hogy bárhol is legyen az a dolog, amiről a szerződés rendelkezik, a benne foglaltak szerint kell eljárni jogilag.
Amikor a házaspár házassági szerződést köt, a szerződés minden, a házasság előtt és alatt szerzett vagyonra vonatkozik, legyen az ingó (például autó, pénz, ékszerek) vagy ingatlan (például ház, földterület). A szerződésben rögzítik, hogy mi legyen ezeknek a vagyontárgyaknak a sorsa válás vagy más esemény esetén. Így egyértelművé válik, ki mit kap, függetlenül attól, hogy a vagyon fizikailag hol található.
4. Mitől véd meg a házassági szerződés és kiknek ajánljuk?
A megelőzés nagyon fontos, akár az egészségünkről, akár a vagyonunkról van szó.
„Teljesen elfogadható, hogy a család félti a családi vagyont és senki sem szeretné, hogy egy szerelmi fellángolás elvigye a vagyon felét.”
Ha időben meg lehet előzni a nagy vagyoni problémákat, érdemes tenni érte.
„Családjogi és válóperes ügyvédként
minden házasság előtt álló párnak, különösen azoknak, akik már másodszor házasodnak, azt tanácsolom, hogy készítsenek házassági szerződést. Ez segít megvédeni a vagyonukat és biztosítja a későbbi vagyonmegosztás átláthatóságát.
Tapasztalataim szerint egyre többen kötnek házassági vagyonjogi szerződést.”
Sok esetben a házassági szerződés célja az egyik házastárs anyagi felelősségének kizárása is. Különösen hasznos a házassági szerződés azoknak, akik jelentős vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkeznek, élettársi kapcsolatból házasodnak, vagy akik újra házasodnak és már vannak gyermekeik. Az élettársi kapcsolatok egyre gyakoribbak, és ezeket kiemelten kell kezelni, mert a törvényes vagyonjogi szabályok az együttélés kezdetétől érvényesek, még akkor is, ha a párok csak később házasodnak össze.
Tehát az élettársi kapcsolat beépül a házasságba a házasságkötéssel. A házassági szerződés abban is segíthet, hogy az élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyon sorsát rendezzék, mielőtt hivatalosan házasságot kötnek.
5. Milyen helyzetekben érdemes mindenképpen vagyonjogi szerződést kötni?
„Egy házassági szerződés az általánosan elterjedt nézettel szemben nem csak akkor segíti a feleket, ha véget ér a kapcsolatuk.
Kifejezetten hasznos lehet, ha egy aktív házasságban az egyik fél fokozott pénzügyi kockázatnak teszi ki magát, például cégvezetőként a magánvagyonával is felelnie kell szakmai döntésekért vagy egy nagyobb hitelt vesz fel.
A házassági vagyonjogi szerződéssel mentesíteni lehet a házasfelet számos kockázattól, így egy vállalkozás gazdasági csődjének, felhalmozott hiteltartozás következményeinek terhétől is megkímélhető a másik házasfél. Házassági szerződés hiányában a házasfelek bármelyike nevére felvett hitel közös adósságnak számít, és a felvett hitel visszafizetéséért mindkét fél felel.”
6. A szerződést csak házasságkötés előtt lehet megkötni?
Házassági szerződést azok is köthetnek, akik házasodni készülnek, és azok is, akik már házasok. Ez a szerződés azonban csak a jövőre vonatkozik, egy meghatározott időponttól kezdve, és a házasság ideje alatt rendezi a vagyoni viszonyaikat.
A szerződést meg lehet kötni az esküvő előtt, de akár a házasság ideje alatt is.
7. Mikor nem lehet házassági szerződést kötni?
Házassági szerződést csak akkor lehet kötni, ha a házaspár együtt él. A szerződés tartalmát a felek szabadon határozhatják meg,
de nem sértheti a családi érdekeket, nem teheti tönkre a másik házastársat vagy a családot, és nem lehet a hitelezők megkárosítására használni.
A házassági szerződés csak a házaspár vagyoni viszonyait szabályozhatja, nem érinthet harmadik felet. Például nem használható arra, hogy egyik felet utólag mentesítsék a közös adósságok kifizetése alól.
8. Mikor, hogyan lehet érvényesíteni a házassági szerződést?
„Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy a házasfelek a vagyon megosztásánál csak előveszik a vagyonjogi szerződést és az alapján minden vita nélkül megosztják a vagyont.”
Természetesen hivatkozni kell a házastársak között korábban létrejött házassági szerződésre, és a keresetet benyújtó fél ennek alapján készíti el a vagyonmérleget és kéri a vagyon megosztását.
Fontos szabály, hogy a házassági szerződés csak a házassági együttélés időszakára érvényes.
Az életközösség átmeneti megszakadása nem befolyásolja a szerződésben rögzített vagyonjogi rendszer folytonosságát. Az együttélés megszűnésének időpontja gyakran vitás kérdés. Ezért érdemes a házassági szerződésben pontosan meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján a felek maguk is megszűntnek tekintik a házassági együttélést.
9. Mi történik akkor, ha az egyik fél meghal?
„Ebben az esetben már nem beszélhetünk szokványosan a házasfelek vagyonmegosztásáról, a túlélő házastárs házastársi vagyonjogi igényeinek érvényesítésére a hagyatéki eljárás keretein belül fog sor kerülni.”
A hagyatéki eljárás során a házassági szerződés segítségével lehet igazolni, hogy hogyan tervezték az elhunyt házastársával rendezni a vagyonukat.
A közjegyző ilyenkor különválasztja a túlélő házastárs tulajdonát az örökségből, így a hagyatéki eljárás csak az elhunyt házastárs vagyonára fog vonatkozni.
+1. Milyen egy jó házassági szerződés?
Egy jól megírt házassági szerződés biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a házaspár számára. A házassági szerződés lehetőséget ad a feleknek arra, hogy szabadon rendelkezzenek vagyonukról, akár teljes egészében, akár csak bizonyos részeiről, mindaddig, amíg a törvény nem tiltja ezeket a rendelkezéseket. A törvény csak a formai követelményeket szabja meg, de nem ír elő kötelező tartalmi elemeket a szerződéshez.
Érdemes a szerződésben feltüntetni a felek együttélésének kezdő időpontját, valamint azt, hogy a házasságkötés előtt élettársi kapcsolatban éltek-e. Ez segít a későbbi viták elkerülésében.
A szerződésben szokás felsorolni a meglévő vagyontárgyakat, meghatározni, hogy azok közös vagy különvagyonba tartoznak, és rendelkezni a különvagyonból származó hasznokról is. Fontos rendezni a cégvagyon tulajdonát is, ha van ilyen.
Különösen lényeges, hogy
a szerződés ne csak az aktív vagyonról szóljon, hanem tartalmazza az adósságokat, kötelezettségvállalásokat és felelősségi szabályokat is.
Ez segít elkerülni a későbbi vitákat és félreértéseket.
Mivel a házassági szerződés nem csak a meglévő vagyon felsorolásáról szól, fontos meghatározni benne, hogyan kívánnak a felek a jövőben a vagyonukkal gazdálkodni, beleértve a később megszerzett vagyonelemeket is. Ez biztosítja, hogy mindkét fél tisztában legyen a jövőbeni pénzügyi tervekkel és kötelezettségekkel.
Az ember néha reménykedik abban, hogy az emberiség fejlődik, és egyre intelligensebbé válik. És ezzel együtt az a fajta viccelődés, ami 50-60 éve még természetes volt, az ma már nem oké. Például hogy a nőkön "humorizálunk" bunkó módon.
Azt gondoltam, a gyerekeken való gúnyolódás és a gyerekek megalázó helyzetbe hozása ma már nem oké.
És most itt az újabb mélypont, ezúttal a bulvársajtóból.
Most ugyanis egy celeb gyerekkori videóján gúnyolódnak és röhögnek az emberek. Azon, hogy gyerekként hogy nézett ki (szerintük), mit mondott és hogyan beszélt.
Mint azt ti is tudjátok, Szépréthy Roland influenszer kommentátorként csatlakozott a 2024-es Sztárboxhoz. Megosztó személyiség, valaki szereti, valaki nem, és utóbbiak talán többen vannak, mivel elég csúnyán viselkedett Curtissel.
A kommentátorról nemrég valaki előásott róla egy régi felvételt, felrakta TikTokra, majd egyik-másik bulvárlap ezt azzal hozta le, hogy "rajta röhög az internet". Egy gyereken. Ez a minta, hogy gyereken röhögünk és gúnyolódunk, azután csodálkozunk, hogy ugyanezt csinálják egymással az iskolában a gyerekek.
Kolumbusz Kristóf valójában nem volt olasz, és eredetileg nem is katolikus, hanem szefárd zsidó származású lehetett Spanyolországból – legalábbis ezt állítja egy új genetikai kutatás, amely arra is utal, hogy a híres felfedező azért titkolta származását, hogy elkerülje a vallási üldöztetést.
A spanyol tudósok évtizedekig tartó vizsgálata most újabb adalékot szolgáltat a régi vitához, amely Kolumbusz valódi származásáról szólt. A BBC szerint a kutatás célja az volt, hogy végre fényt derítsenek arra, hol is született az 1492-ben az Atlanti-óceánon átkelő felfedező, aki felkeltette az európaiak érdeklődését az amerikai kontinens iránt.
A hagyományos elméletek szerint Kolumbusz 1451-ben született Genovában, egy független köztársaságban Olaszország északnyugati partján.
De sok történész kételkedett ebben, és úgy tűnik, az új DNS-vizsgálatok igazolhatják őket. A Kolumbusz sevillai katedrálisban őrzött csontmaradványaiból származó DNS-elemzések most ugyanis azt mutatják, hogy a felfedező zsidó származású volt.
„Kolumbusz Kristóf DNS-e részleges, de elegendő” – mondta Miguel Lorente igazságügyi szakértő és a kutatás vezetője a Columbus DNS: Az igaz eredet című dokumentumfilmben.
„Kolumbusz fiának, Hernando Colónnak a DNS-e is megvan, és mind az Y kromoszómában, mind az anyai ági mitokondriális DNS-ben zsidó eredetre utaló vonások találhatóak”
– tette hozzá.
Bár a kutatók nem biztosak abban, hogy pontosan hol született Kolumbusz, valószínűnek tartják, hogy talán a spanyolországi Valenciában. Azt is feltételezik, hogy
Kolumbusz vagy eltitkolta zsidó származását, vagy áttért a katolikus hitre, hogy elkerülje az inkvizíció üldöztetését.
A kutatás 2003-ban indult, és azóta dolgoznak a tudósok a rejtély felgöngyölítésén. Lorente, aki a Granadai Egyetem igazságügyi orvostani professzora, és Marcial Castro történész ekkor exhumálták Kolumbusz maradványait a sevillai katedrálisban.
Az elmúlt évszázadokban rengeteg teória született Kolumbusz eredetéről:
egyesek szerint Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Görögországban, Portugáliában, Magyarországon, de még Skandináviában is születhetett.
Ezek a teóriák – köztük a viking Kolumbusz ötlete – most úgy tűnik, megdőltek. Lorente szerint a DNS-vizsgálatok eredményei megbízhatóak.
Az eredmények összhangban vannak a korabeli spanyol történelmi feljegyzésekkel is, amelyek szerint 300 000 zsidó élt Spanyolországban, mielőtt Izabella és Ferdinánd katolikus uralkodók elrendelték, hogy a zsidók vagy térjenek át a katolikus hitre, vagy hagyják el az országot. Sokan elmenekültek, inkább, mint hogy feladják a hitüket. A szefárd zsidók neve is erre a korszakra utal: a „Sefarad” héberül Spanyolországot jelenti.
Kolumbusz öröksége négy amerikai expedíciójából származik, amelyeket a spanyol uralkodók támogattak, hogy új kereskedelmi útvonalat találjanak Ázsiába. Kolumbusz a Karib-térség szigeteire jutott, és ezzel megkezdődött az európai felfedezések és hódítások kora.
Kolumbusz 1506-ban halt meg a spanyolországi Valladolidban, de azt kívánta, hogy Hispaniola szigetén temessék el, ahol ma a Dominikai Köztársaság és Haiti osztozik.
A maradványait 1542-ben átszállították Hispaniolára, majd 1795-ben Kubába, végül 1898-ban Sevillába kerültek vissza.
A nagy felfedező tehát halálában sem nyughatott, további utak vártak még rá. Most pedig utolsó titka is lelepleződött.
Jocó bácsi: „Nem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be”
Hogy lehet az, hogy Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem szakos lett, amikor ilyen élvezettel beszél az irodalomról? Erről is szó esik, de az is kiderül, hogyan születnek a könyvei, miért nem jó közben borozni és mire jó a mulatós zene.
Balatoni József tanár, és nem mellesleg megjelent már 8 könyve. Az oktatási rendszerünk is megkerülhetetlen téma lesz természetesen és feltettük a nagy kérdést is: „Hova vigyem iskolába a gyerekemet?” Rutai Gábor interjúja.
- Szerinted mitől lesz valaki karakteres tanár? És biztosan nem a szerethetőségen múlik.
- Szerintem ez személyiségtípus kérdése. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azzal dolgozik amilyen, ahogy beszél, ahogy tanít, amilyen módszerekkel tanít, amilyen közvetlen vagy nem közvetlen. Nem a szerethetőség a legfontosabb a pedagógiában. Valahogy nekem is azok az emberek ragadtak meg, akik kultikusak, vagy pozitív, vagy negatív érelemben, mert én azt gondolom, hogy a negatívat is fel tudjuk idézni, hogy ki volt az a szigorú néni, aki a pecsétgyűrűjét megfordítva ütött bennünket.
Azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb kulcs pedagógusként, hogy ki az, aki önazonos.
Mert hogyha látod, hogy valaki önazonos, és látod, hogy ő az életben is ilyen, akkor sokkal könnyebben elfogadod, mint azt, hogyha valaki eljátssza, hogy szigorú, vagy eljátssza azt, hogy jó fej. Nagyon sokan tanárszerepet vesznek magukra, ő kitalálja azt, hogy a fejében milyen a jó tanár, vagy milyen a megközelíthetetlen tanár, és azt játssza. De a diák észreveszi, hogy ez így nem stimmel.
- Nagyon-nagyon jó, amit mondtál. Eszembe sem jutott volna ez a megközelítés, vagyis hogy önazonosnak lenni. Annál nagyobb csend, mint a matektanárom, Terike néni. óráin volt, nem létezik. Rettegett tőle mindenki. Gondolkodás nélkül pofon vágott bárkit, aki nem megfelelően viselkedett. De annyira érthetően magyarázta a matekot, mindent ott tudtam összeszedni nála. És én is kaptam tőle pofont, de kitűnő tanuló voltam.
- Az alapokat megkaptátok, igen. Az egy más kérdés, hogy ilyenkor az ember félelemből tanul és koncentrál vagy a tanár tényleg nagyon jól tanít. De akkor ő régi típusú pedagógiát képviselt, maradjunk ennyiben.
- Te viszont történelemtanár vagy, de vajon miért választottad ezt? Nekem az a gyanúm, hogy jó mintát kaptál.
- Abszolút. A gimnáziumi történelemtanárom javasolta, hogy az egyetemen menjek történelem szakra, mert ő azt látja bennem, de mellette magyar fakultációra is jártam. De be kell vallani, általános iskolában gyűlöltem olvasni. Amikor hatodik osztályban az Egy magyar nábobot kell elolvasni vagy inkább végigszenvedni egy gyereknek, az szerintem nem annyira jó, és nem igazán szeretteti meg az irodalmat. De képzeld el, hetedikes voltam, amikor Sütő AndrásAnyám könnyű álmot ígért című műve volt a feladat egy könyvtári versenyen. Én attól a könyvtől annyira megszerettem olvasni, hogy aztán elkezdtem falni a könyveket.
- Egy kis településen nőttél fel, faluszélen. Akik nagy vágyakkal képesek rendelkezni, azok általában az irodalom útján kezdik bejárni a világot. Nálad mégsem így volt.
- Apukám nagyon szeretett olvasni. A gyerekkorom úgy telt, hogy télen ment a kályha, apukám olvasott, anyukám meg kötögetett, és sült gesztenyét ettünk közben. Én meg vagy játszogattam, vagy valamit csináltam. Viszont valahogy nem tudtam megbarátkozni az apukám ízlésével, vagy a nagypapám ízlésével. Nekem ezek az indiános könyvek, vagy akár a Rejtő Jenő-féle könyvek egyszerűen valamiért nem ragadtak meg, és maradtak a kötelezők, amik meg nem voltak jók.
- És hogy vagy az írással? Most már több könyved is született.
- Már nyolc. 2015-ben jelent meg az első, és aztán 16, 17-ben kettő, 18-ban kettő, és aztán most.
- Ezt nagyon irigylem, mert sok történetem van, kettőt már el is kezdtem, de egyik sincs még befejezve. Meg kell kérdeznem, hogy te hogy csinálod?
- A kiadóm felé ötlettel állok elő, és leszerződök, tehát van határidő. Onnantól kezdve nagyon szabálykövető vagyok, a határidőket tartom az életem minden területén. Viszont előtte van, hogy évekig egy-egy könyvön dolgozom magamban, fejben gondolkodom, és utána, ha leülök és írok, akkor az már nagyon-nagyon gyorsan készen van. A Kamaszharc regényem, ami az első volt 2017-ben, ott augusztus végén álltam neki és szeptember második felére kész lett a regény. Egy 250 oldalas regény. Onnantól kezdve már, hogy valami gondolat van a fejemben, akkor nagyon gyorsan írok.
- Írsz előtte vázlatot, hogy körülbelül hogyan fogod beosztani a tempóját a könyvnek?
- A tempóját nem, azt fejben szoktam végig gondolni. „Oké, akkor még van harminc napom, hogyha kétnaponta egy fejezetet megírok, akkor baromi jó vagyok.” Aztán persze elcsúszom, és akkor az utolsó két hétben általában éjjel-nappal írok. Ilyen kicsi papírkákra írogatok dolgokat, ami útközben eszembe jut. Felkelek reggel, és megyek a kutyával, aztán „uh, ez az egy gondolat, de jó lenne valamilyen fejezetben”, és akkor azt leírom magamnak kézzel.
- Aztán leülsz írni, és azt mondod magadnak: 4-5 órát most föl se állok.
- Igen. Vagy éppen amennyit, vagy kitűzöm azt, hogy ha megvan az 50 ezer karakter, akkor kimehetek enni egy csokit, vagy elszívhatok egy cigit, vagy nem tudom. Átlagban azért napi 20-30 ezer karaktert írok és nekem mindig kell hozzá zene. Mindig van egy kifejezett stílus.
- Amire jól tudsz írni?
- Minden könyvemnél más volt. Elkezdek zenéket hallgatni írás közben és egyszer csak valamilyen stílus bekattan. Például mondjuk a Tanár vagyok én is könyvemnél két éve a latin zenék. Most mivel kamasz téma, ezért az Azariah és mindenféle ilyen, de például volt olyan könyvem, aminél a rockosabbakat, volt aminél a retrót, és volt aminél a mulatós zene szólt.
- Tehát csinálsz egy mesterséges atmoszférát.
- Igen, és nagyon sokszor ez éjszaka megy, ami azért egy házasságnak nem tesz túl jót, főleg hogyha egy térben vagytok, amikor írsz, és ott kalimpálsz. Bár most már megtanultam napközben is írni. De régen csak éjszaka és aztán
írókkal beszélgettem, és mondták, hogy ők úgy szokták, hogy megisznak egy pohár bort például, hogy megteremtődjön a hangulat.
Egyszer próbáltam ki, és aztán amikor a második üveget is kibontottam, és még nem írtam egy betűt sem, ellenben elkezdtem felöltözni és elindulni az éjszakába, akkor rájöttem, hogy nekem nem szabad innom írás közben.
- Igen, a vörösborra mondják, hogy nagy gondolatokat tud elindítani.
- Hát nem tudom. Most például Olaszországban voltam, és gondoltam, hogy én úgyis korábban kellek, mint a párom, akkor ott lesz a laptop, és reggel kiülök a szőlősbe, a kőháznál. De annyira elragadott a táj, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy milyen szép a napfelkelte meg a szőlő. Tehát nekem tényleg otthon kell egy magam által létrehozott mesterséges környezet, ahol dolgozom.
- Igen, én is arra szoktam gondolni, hogy ha egy hónapra el tudnék vonulni egy kis erdei faházikóba, akkor ott meg tudnám írni a regényem, de ezt soha nem próbáltam ki, és valószínűleg nem is nagyon lesz erre lehetőségem. Esetleg 65 évesen, majd akkor ki fog derülni. De most felmerül bennem, hogy ha ilyen közel áll hozzád az irodalom, akkor miért nem ezt tanítod? Ehhez képest a történelem, az egy száraz tárgy.
- Dehogy is.
- Most csak sarkítok. De ott emberek, dátumok, események sora van, amit lehet nyilván izgalmasan tálalni, de kamaszokkal, versekről, könyvekről, irodalomról beszélgetni, az egy teljesen másfajta tevékenység, ami mintha közelebb állna a te személyiségedhez.
- Igen, mert nem hallottál még történelemről beszélgetni. Nekem azért volt szerencsém többször, hosszabb ideig magyart tanítani helyettesként és nagyon szerettem. Szerettem beszélgetni velük, eljátszani, továbbírni, kitalálni, és a többi, és a többi. Mert ez egy sokkal szubjektívebb történet. De igen, persze a töri az ugye évszámok és személyek és dolgok, de ugyanolyan érzéseket tud kiváltani egy történelmi téma, mint egy vers pl. Mert az ember érintett benne, mert az embernek van róla gondolata, mert az ember egyetért, vagy nem ért egyet az adott történelmi korszakkal, döntéssel, dolgokkal.
Én például nagyon sokszor csináltam egyveleget, amikor a történelembe becsempésztem az irodalmat, vagy fordítva, mert hogy ezt a kettőt együtt tökre jól lehet kezelni és tökre jól lehet tanítani.
Akkor pedig már az egészről lehet beszélgetni, hogy most a történelemkönyvben lévő nagyon harcos Petőfi és az irodalomkönyvben lévő nagyon szerelmes Petőfi az ugyanaz az ember volt.
- Ez nagyon jó, amit mondasz.
- …mindezt úgy, hogy Petőfit nem szeretem annyira.
- Sokan mondják, hogy nem szívesen lettek volna a barátai abban az időben. Valószínűleg egy nagyon idegesítő kis pojáca lehetett.
- Egy igazi influencer.
- Hogy lehet átjárás különböző tantárgyak között, az egy nagyon izgi kérdés. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, talán valamelyik skandináv országban tanulnak úgy, hogy nincsenek tantárgyak, hanem csak projektek vannak. Csoportban dolgoznak ugyanazokon a projekteken az osztályban, és ahogy ezt a projektet végigviszik valami cél felé, kénytelenek menet közben fölszedni azt az összes tudást történelemből, matematikából, fizikából, ami kell, hogy eljussanak a végcélig. És ez annyira izgalmas.
- Nagyon izgalmas, sőt, ennek hallottam Angliából az egyetemi verzióját is, amikor egy közös projekten dolgoztak, és összeraktak gazdaságit, művészt, bölcsészt, tehát 5-6 féle szakterületről embert, és nekik közösen kellett dolgozni. Mondjuk egy művész meg tudott világítani olyan dolgokat egy matematikusnak, ami annak magától soha nem jutott volna eszébe, vagy nem látta volna ezt át. Tanítottam epochális rendszerben még ez előtt tíz évvel.
Az epocha rendszer az azt jelenti, hogy több tantárgy van egy blokkban, és ott például történelmet tanítottam egy-két hétig, utána a következő tantárgy a technika, illetve a rajz volt, azok erre épültek.
Tehát ugyanazt folytatták. Amikor az őskort tanítottam, akkor technikából például barlangot készítettek a gyerekek, és aztán meg kis baltát, majd rajzórán barlangrajzot festettek rá. Nagyon fárasztó, tehát szaktantárgyat művészeti tárggyal együtt oktatni, az nagyon-nagyon nehéz, mert hogy az egyik az egy sokkal szabadabb és sokkal kisebb követelmény-rendszerű történet, de én baromira hiszek abban, hogy akár a kémiát, a fizikát, matematikát lehet együtt tanítani a történelemmel, mert hogyha komplex világot akarunk vizsgálni, akkor komplexen kell nézni. Pont
az a baj az ennyire tantárgyas oktatással, hogy a gyerekek fejében dobozok alakulnak ki. Még azt sem rakja össze, hogy a 7. év végén töriből tanult Petőfi, meg a 4. év elején irodalomból tanult Petőfi az ugyanaz,
mert közte neki eltelt három-négy év az életéből, és az agyában azok ilyen különböző rekeszekbe ment. És ha mondjuk töri órán kérdezel más tantárgyból, akkor a diák azt fogja mondani, hogy ez nem az az óra, ezt nekem itt nem kell, hogy tudjam. Blokkok vannak az agyukban. Ezért tök jók ezek az oktatási típusok, ahol nem tantárgyak vannak, és hogy közben meg ugyanaz a történelmi adatmennyiség átmegy, azokat a képleteket megtanulják, amit meg kell tanulni, csak egy tök más rendszerben. Nekem ez egy nagy vágyam, hogy ilyen oktatási rendszer felé menjen a magyar oktatás.
- Igen. Nagyon szoros átjárás van akár a matematika, fizika, kémia között is, és hogyha ezeket külön tanárok, különféle időpontban, külön módszerekkel tanítják a gyereknek, lehet, hogy nem is áll össze, hogy az egyik készségemet tudom használni egy másik fajta tantárgynál is. Nekem négy gyerekből három érintett per pillanat a magyar oktatási rendszerben, és nem csak az a probléma, hogy milyen az oktatási rendszerünk, hanem az, hogy milyen az oktatói állományunk.
- Hát az meg egy másik kérdés.
- Mert az valamilyen rémesen elkeserítő dolog, ami történik. A nagyszüleim korában a faluban a pap meg a tanár volt a két értelmiségi.
- Hát abszolút, és kiemelt személyek voltak a közösségi életében is. Ma már nem annyira.
- …és te ugye a státusztörvény kapcsán meg is lépted a magadét, ami teljesen indokolt. De van-e kiút? Mi a te víziód arra, hogy bármi is itt megváltozhat, és hogyan kéne ennek nekiállni szerinted?
- A kiút az egyértelműen az, hogy végre a pedagógustársadalom az nem megalkuvó és mindent végrehajtó, hanem a gyerekek és a szabad oktatás érdekeit néző emberek legyenek újra, és akkor van kiút. Addig nincs. Addig az van, hogy történik, ami történik.
Láthatjuk azért azt, hogy a státusztörvény miatt azért jó páran felmondtunk, viszont utána a csekély béremelésnek a hatására nagyon elcsendesedett mindenki, aki addig mondjuk lázadozott.
A tíz pontból egy, ami minimálisan megvalósult, és annyi elég volt nagyon sokaknak, hogy akkor újra visszaálljanak a rendszerbe. Holott nem a pedagógusfizetés a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Én továbbra sem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be, ez teljesen egyéni döntésem volt.
Azóta is látom, hogy nagyon sokan büntetést kapnak, hogyha véleményt mernek alkotni,
és azt gondolom, hogy ez nem jó, mert ilyen emberek hogy fognak gondolkodásra és önmagukért kiállni képes emberekké nevelni?
- A legnagyobb probléma az, hogy nincs elég nagy szabadság a tanárok kezében?
- Nincs, egyáltalán nincsen szabadság. Jó, természetesen amíg becsukom az ajtót, addig továbbra is az történik, amit én akarok, és olyan módszerekkel lehet dolgozni, ahogy, de közben ott van egy teljesíthetetlen nemzeti alaptanterv, egy elvárás halmaz.
A teljesítményértékelési rendszer teljes őrület, és csak arra jó, hogy a pedagógusokat leminősítse és a fizetésüket lecsökkentve lehessen őket még inkább sakkban tartani vagy rendszerhűvé tenni.
Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben nincsen szabadság. A szabadság az az lenne, hogy egyáltalán minden iskola összerakhatná magának, hogy milyen struktúrában tanít, és mi az a tényleg kötelező minimum amit megtanít, és azon felül pedig hadd válaszon, amit akar. Most mondjuk akár a magyar irodalmat nézzük, ha megnézed, akkor több kötelező mű van, mint ahány tanóra a középiskolában. És ennek mondjuk a 40 százaléka az regény, tehát egy óra van két regényre, és emellett ott van az, hogy vannak kötelezően szabadon választható elemek, amiből felsorolnak ötöt és akkor abból lehet választani. Tehát be vannak szorítva a tanárok, és annyi mindent kell megtanítani kötelező jelleggel, és annyiféle módon lehet ellenőrizni egy pedagógust, hogy egyszerűen agyrém, ami van. Erre mondom azt, hogy nincsen szabadság.
- Vannak még elhivatott tanárok?
- Rengetegen vannak. Nagyon sokan már magánintézményekben tanítanak, vagy egyéni utakon járnak, vagy pedagógusokat képeznek, ez is nagyon érdekes és izgalmas, vagy egyszerűen kicsinálja őket a rendszer.
De nagyon sok tantestületben én is tudok sok lelkes pedagógust, aki akkor is minőségi munkát végez, amikor már összedől az iskolai épülete,
mert olyan rossz állapotban van, de ő szívből tanít, mert vérbeli pedagógus. Ilyenből rengeteg van, és én iszonyatosan sajnálom azokat, akik nem kapnak elég eszközt, elég pénzt, elég szabadságot, mert hogyha így, ebben a formában ennyire ki tudnak teljesedni mellettük a diákok, akkor mit lehetne velük kezdeni, hogyha meg lehetne a szabadság, és meg lehetne az eszköz hozzá. Szóval ez egy nagyon messzemenő történet, én nagyon szomorú vagyok.
Nekem a legszebb dolog ebből az elmúlt két évből, ami a tiltakozások, a felmondásom és az én lelki utam volt az, ahogy a diákok kiálltak a pedagógusok mellett.
Az volt az egyetlen pozitív ebben az egészben, és ami megmutatta azt, hogy hátha a jövőben ez már másképp lesz.
- Ennek nagyon sokan drukkolunk szülők is. A nem iskolaérett gyermekek szüleinek, akik már most vakarják a fejüket, - és mondjuk nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek Dániába beiskoláztatnia a gyereket, - mit tudnál tanácsolni, javasolni? Mert szerintem sokan vagyunk bajban, hogy hol és hogyan taníttassuk a gyereket.
- Régen konzulensként azt mondtam, hogy ne iskolát válasszanak, hanem tanítót. De ma már nem tudom ezt mondani, mert lehet, hogy márciusban kiválasztja, és szeptembertől az illető felmond, elmegy, külföldre költözik, és a többi. Tehát ma már ezt nem lehet. Rengeteg alternatív lehetőség van, csak sajnos ezek már piaci alapon működnek, és bármennyi pénzt elkérhetnek, mert a szülő elő fogja teremteni, hogyha annyira akarja. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül megoldás.
Tegyük hozzá, hogy azért a most nyíló vagy nemrég nyílt alternatív iskolák egy része semmivel sem jobb, mint egy állami oktatási színvonal, csak szebb a pad, és több a laptop.
Tegyük hozzá, ez csak az én véleményem. Mert van egy piaci igény, amit nagyon sokan megláttak. Ők ezt üzleti alapon csinálták meg, és arra már nem futotta, hogy a tanárállományt összerakják. Én tudok olyan magániskolát is, ahol állami iskolában dolgozó pedagógusok tanítanak be. Tehát ugyanazok tanítanak itt is, meg ott is.
- Nyilván azt gondolják, hogy az államiból amikor átsétál egy másik órát megtartani a magániskolába kétszer annyiért, akkor majd kétszer olyan lelkes lesz.
- De nem. Ugyanazt fogja csinálni ugyanabban az intézményben is, mert megteheti. A szülő meg felhatalmazva érzi magát, hogy ő kifizette ezt az x millió forintot évente, akkor már pedig az legyen, amit ő mond, és a gyerek ne kapjon egyest. Abba már nem szól bele a szülő sok esetben, hogy milyen módszerekkel tanítsák a gyereket, csak abba, hogy ne kapjon intőt vagy egyest. Szóval óvatosan ezekkel a gombamód kinövő alternatív iskolákkal. Az a helyzet, hogy nagyon megnyugtató és nagyon elfogadható választ jelenleg nem tudok adni. Lesz majd egy választás két év múlva, amikor alaposan végig kell gondolni, hogy ki az, aki tényleg valós oktatási koncepciót fog letenni, mert még nem nagyon tudom, hogy ki az, aki egyáltalán bármilyen változást generálni tud vagy akar. Mert az, hogy ami eddig volt, azt megszüntetjük, az nagyon jól hangzik, de mi lesz utána? A választásokon nagyon jól meg kell gondolni az X-et, és addig is nyitott szemmel kell járni és tényleg pénzt gyűjteni. Sajnos ezt tudom mondani. Én nagyon bízom benne, hogy lesz változás. Csak az oktatási rendszer változásához az oktatási szereplőknek is kéne, hogy cserélődjenek és utánpótlás meg nem nagyon van.
Hollandiában egyre nagyobb problémát jelentenek az elszaporodó farkasok, amelyek már nemcsak vadon élő állatokra, de házi kedvencekre és haszonállatokra is vadásznak. Az ország egyes területein, különösen a Veluwe nevű erdős-mezős részen már a helyi lakosok biztonsága is kérdésessé vált a farkasok jelenléte miatt.
Az Európai Unió szigorú élőhelyvédelmi irányelvei miatt a farkasok kilövése gyakorlatilag lehetetlen, aminek következtében a kontinensen élő farkaspopuláció jelentősen megnőtt az elmúlt években, és számuk mára több mint 20 000-re tehető.
Hollandiában, ahol a vadon területek kicsik, és az ország népsűrűsége is rendkívül magas, a farkasok egyre közelebb kerülnek az emberek életteréhez.
A Veluwe vidékén fekvő Wekerom településen nemrégiben történt egy megrázó eset, amely tovább fokozta az érintett közösség aggodalmát.
Egy farkas betört a Van Roekel család pónijának karámjába, a farkas támadásának a család gyermekei, Boaz és Febe is szemtanúi voltak
– ezzel életreszóló traumát szereztek. A család az eset kapcsán fotókat osztott meg a közösségi médiában:
„Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogyan fordult fel a világ,” mondta az apa. „A farkas szabadon kóborolhat, mi pedig az áldozatok vagyunk.”
Az utóbbi napokban ez a szívszorító kép futótűzként terjedt el az interneten. Mivel az emberek megosztottak az újonnan megjelent ragadozókat illetően – amelyek egyre gyakrabban bukkannak fel nemcsak vidéken, hanem városok és települések szélén is –, a reakciók jól mutatják a közvélemény tanácstalanságát.
A helyi lakók körében egyre nagyobb az elkeseredettség, hiszen a farkasok nemcsak az állatokra, hanem általános biztonságukra is veszélyt jelentenek.
Sokan felhívással fordultak a hatóságokhoz, hogy tegyenek lépéseket a helyzet kezelésére.
A viták középpontjában a farkasok jelenlétének hatásai állnak.
Egyesek szerint ezek a ragadozók segíthetnek a vadvilág egyensúlyának helyreállításában, és természetes módon szabályozhatják a vadon élő állatok, például a szarvasok populációját, amelyek több európai országban túlszaporodtak.
Ugyanakkor a hollandiai valóság azt mutatja, hogy a farkasok megjelenése komoly problémákat okozhat. A Veluwe vidékén az utóbbi időkben több alkalommal is találkoztak farkasokkal falvak szélén és kisebb településeken, ami tovább fokozta az emberek aggodalmait.
A témával kapcsolatban egyre többen fordulnak kritikával az EU szigorú védelmi irányelvei felé, amelyek akadályozzák a farkaspopuláció szabályozását.
Sokan úgy érzik, hogy egy ilyen népsűrűségű ország, mint Hollandia, ahol a vadon területek korlátozottak, nem alkalmas arra, hogy a farkasok szabadon kóboroljanak.
Az ökológusok és természetvédők ugyanakkor támogatják a farkasok jelenlétét, és azt vallják, hogy az ökoszisztéma fontos részét képezik.
A farkasok jelenléte azonban komoly viták tárgyát képezi, a közösségek és a hatóságok egyaránt keresik a megoldást arra, hogyan lehetne biztonságot nyújtani az embereknek és az állatoknak, miközben megőrzik a vadon élő ragadozók szerepét az ökoszisztémában.
