GYEREK

Katartikus császármetszésem volt – igenis van ilyen!

Bele se gondoltam, hogy hány ezer meg ezer ember elszántsága kellett ahhoz, hogy én és a kisfiam a lehető legnagyobb biztonságban legyünk.

Megosztom
Link másolása

Április a császármetszésről való információszerzés hónapja volt. Hát én annak idején elölről, hátulról, kívülről, belülről kiolvastam mindent a szülés minden lehetséges módjáról. A császárról is.

Bevallom, végül én hoztam meg a döntést, hogy hasi szülés legyen. Mérlegeltük az ilyen-olyan kockázatokat az orvosommal, amik sajnos felmerültek a terhességem során. És arra jutottam, hogy én ennek a döntésnek a veszteségeivel tudok majd hitelesen és megbékélve együtt élni.

Amikor toltak be a műtőbe, még egy utolsó sóhajtással elbúcsúztam attól az élménytől, amiről nekem annyit mesélnek a természetes úton szült anyák. Attól, amikor megtapasztalják, hogy megvan bennük az erő, hogy testük minden sejtje felett átvegyék az uralmat, és a vágyott célnak rendeljék alá.

Hogy érezzék, hogy megszűnik a tér és idő, és minden valaha volt vajúdó anya ott áll mellettük. És ők azt az utat járják be, amit a természet ősidők óta jelölt ki az élet továbbadásához. Amit millió és millió nő taposott már kínok közt.

Tudom, hogy minden szülésélmény más. Tudom, hogy ezer meg ezer módon élik meg a nők ezt az állapotot. A varázslatos metamorfózis legkevésbé sem garantált. A katarzis meg pláne nem.

De nekem ott a műtő felé gurulva akkor is búcsút kellett vennem ettől a képtől - akármennyi is a valóságalapja. Innentől már csak a kisfiamra fókuszáltam, és róla szólt minden gondolatom. És egy ismeretlen mélységből tört elő belőlem a zokogás, amikor meghallottam a hangját. Anya lettem.

Amíg ő a férjem mellkasán pihent, és én a legkülönbözőbb koktélokat kaptam infúzión keresztül, a kábult, hormonittas lebegésben egyszer csak elkezdtem befelé figyelni. És rájöttem, hogy kicsit most is megnyílt a tér és az idő. És nagyon sokan itt vannak velem. Itt van sok-sok orvos és kutató, akik éjszakába nyúlóan keresték a választ, hogy miként menthetnék meg anyák és babák életét (és egészségét), ha nem várt kockázatok merülnének fel. Az ő tudásuk és elszántságuk szolgálja most a gyermekem megszületését.

Velem volt mindaz az erő és akarat, ami a szülészorvost, az aneszteziológust, a nővérkét hajtotta, hogy éveken át képezze magát azért, hogy most velem és a kisfiammal minden rendben legyen. Elbukott és megismételt egyetemi vizsgák, átügyelt éjszakák, alázattal megszerzett tapasztalat és gyakorlat. Anyává válásom pillanatában mindez benne volt.

Ahogy ott feküdtem “középen kettévágva” önmagam egy új arcát ismertem meg. Bár az már rejtve marad, hogy miként tudtam volna minden sejtem minden energiáját arra összpontosítani, hogy megszülethessen a gyermekem, mégis felfedeztem lelkem egy ismeretlen bugyrát. Átadtam magam. A kiszolgáltatottságtól és kontrollvesztéstől való félelmemen lettem úrrá, és bizalommá formáztam. Minden irányítást elveszítve feküdtem fel a műtőasztalra, és ennek a szűrrealitásában hirtelen jelentéktelenné vált minden rossz érzésem és szorongásom. Csak a cél számított. Csak a fiam. Így történt, hogy az “erő katarzisa” elmarad. De az erőtlenség végül katartikussá vált.

Tudom, hogy rengeteg császáros anya traumatikus és fullasztóan megalázó szülésélményt kellett, hogy átéljen. Csak az én testi és lelki értelemben is szerencsésen sikerült hasi szülésem is egy “érvényes” élmény. És talán reményt adhat pár császármetszés előtt álló anyának. És talán emlékeztet pár orvost, hogy nagyon nem mindegy, hogy bánnak a szülő nővel – akkor is ha “csak” vágni kell. Éveket, életeket határozhat meg, hogy tisztelettel bánnak-e azzal, aki a szike alatt fekszik.

Nem azt akarom bizonygatni, hogy ugyanazt éltem meg, mint ami a hüvelyi szülés misztériumában engem olyan nagyon vonzott. De nem “üres kézzel” távoztam a műtőből. Se testi, se lelki értelemben.

Persze a gyász nem egy pillanatig tartó folyamat. Még sokszor eszembe jutott az elveszett kép a meg nem történt hüvelyi szülésem vágyott mélységeiről és magaslatairól. Azt hiszem akkor engedtem el igazán, amikor rájöttem, hogy az Anyaság nevű utazás során még végeláthatatlanul sokszor élem majd meg, hogy asszonyok, anyák millióival kapcsolódok. Átvirrasztott éjszakákon, kimerültségtől a fürdőszoba padlóján zokogva, az ügyeleten beteg gyerekkel a karjaimban órákat várakozva, a zebrán pici puha kezeket szorítva… Ilyenkor egy-egy pillanat erejéig megéreztem, hogy nem vagyok egyedül. Velem volt minden valaha volt anya, aki ugyanezeket élte át. Az ő kitartásuk összeért az én kitartásommal. Ilyenkor szüljük meg újra és újra a saját anyaságunkat.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet
Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

Megosztom
Link másolása

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Megalázó üzenetekkel zaklatta a feleségét, mert az szoptatni merte a kisbabájukat - A férfi végül el is vált a nőtől
Egészen szürreális beszélgetést hozott nyilvánosságra egy szoptatós édesanya. A férjével chatelt újszülött gyermekük táplálásával és a férfi orvul elvett "játékával" kapcsolatban.

Megosztom
Link másolása

Különböző álláspontok vannak a szoptatással kapcsolatban, például meddig tartson, illetve ott a klasszikus nyilvánosan szabad-e vagy sem téma. Megosztó az is, hogy az anyatej vagy a tápszer-e a jobb egy újszülött csecsemőnek, vagy elég csak akkor mesterséges élelmiszerhez folyamodni, ha az édesanya valamiért nem tudja természetes úton táplálni a gyermekét.

Egy internetes fórumon egészen bizarr beszélgetést osztott meg egy édesanya, ami a férje és közte zajlott,

szúrta ki a Bored Panda.

Az is megérne egy pszichológiai tanulmányt, hogy fontos párkapcsolati dolgokról miért nem face to face beszélnek az emberek, miközben a metakommunikáció és a testbeszéd is fontos része a teljes kommunikációnak, de az apa reakciói az igazán érdekesek. Inkább tűnik verbális és érzelmi bántalmazásnak, mint párbeszédnek.

A megosztott üzenetváltás alatt több kommentelő fejezte ki abbéli véleményét, hogy az édesapa patológiás eset, ami túlmutat a véleménynyilvánítás szabadságán.

A férfi kerek perec kijelentette, hogy nem ért egyet a kisfia, Walter szoptatásával, ezért elválik. Azt pedig egyenesen vérfertőző anya-fia kapcsolatnak tartja, ha a felesége 2 éves kora után fürdeti a gyerekeit.

Megdöbbentő véleményét hosszasan fejtegeti az üzenetváltásban, miközben az anya egyébként hihetetlenül összeszedetten próbál társalogni arról, mi is a baj.

A férfi kikérte magának, hogy bár a felesége tisztában van a véleményével, távollétében mégis megszoptatta a kis Waltert. Ezzel tiszteletlenül semmibe vette őt.

A nő azzal érvelt, hogy azt gondolta, az apának csak az a baja, ha látja a történést. Nem így volt.

A nő egyik üzenetére, hogy rossz anyának gondolja-e a szoptatás miatt, ezt írta a férfi:

"Rossz feleségnek gondollak. Azt gondolom, nem tisztelsz, elvetted a játékom, és még sok minden mást gondolok."

Az elvett játék jelen esetben a nő melleit jelentette, mint később kiderült. Az apánál a tudat, hogy "más férfi szájában" van szeretett kedvesének keble, leverte a biztosítékot. Ennél a pontnál válik igazán világossá, hogy mennyire

szexualizálta a gyermek táplálását, és a saját kisded fiában konkurens férfit látott.

A kompromisszum, hogy az anya akkor eteti gyermekét anyatejjel, amikor ő nem látja, nem jött be neki.

Fotó: BoredPanda
Felháborodott, árulásnak vette, elhordta mindennek a feleségét, és beadta a válópert.

"Gálánsan" felajánlotta, hogy a felesége addig maradhat a közös otthonukban, amíg nem talál más lehetőséget, addig ő meghúzza magát kusfiuk szobájában, anyát gyermekével a hálószobában tudva. De legalább így örülhet, hogy a saját kisfián revansot véve trófeaként a szobája az övé lehet.

A párnak két fia van, a férfi az ügyvédeitől 50-50%-os felügyeleti jogot kér az üzenetváltás szerint.

Az eset után a beszélgetés fotóit közétevő nőt kitiltotta a Reddit, mert az a válási papírokat is feltöltötte, bizonyítandó a chatelés igazságtartalmát. Ezt viszont nem nézte jó szemmel az oldal, és törölte a teljes fiókját, pedig többek véleménye szerint ezt a fajta erőszakos tartalmat azért kell tovább osztani, hogy a szoptatásról kialakult túlszexualizált vagy elavult néphit változni tudjon.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 mérgező mondat, amit inkább soha ne mondj a gyerekednek
Ismerjük a pattanásig feszült idegeket, amikor egyszerűen csak kijönnek a szádból azok a mondatok, amiket később megbánsz. Mégis van három olyan, amit a gyereked érdekében mindenképp érdemes elkerülni.

Megosztom
Link másolása

Érzed, hogy jön. Szülőként a törésponton vagy. A gyerekeid minden egyes gombot megnyomtak, amit csak tudtak, és a józan eszed egyre és egyre inkább átadja az irányítást egy mélyebb, mindent elsöprő felsőbb hatalomnak.

Minden ismert szülői trükköt kipróbáltál már, persze teljesen eredménytelenül. Csendben elszámoltál a fejedben 10-ig, majd rájöttél, hogy már régen túl vagy azon a ponton, ahonnan még lett volna visszaút.

Frusztrációd a tetőfokára hág, és elveszíted a türelmedet.

Minden szülő volt már a helyedben, és minden szülő mondott már olyat, amit azonnal vissza akart szívni. Látjuk a gyermekünkre gyakorolt azonnali hatást, amint a szavak elhagyják a szánkat. Íme három olyan mondat, amit azonban mindezek ellenére is feltétlenül el kell kerülnöd.

Íme 3 mérgező mondat, amit inkább soha ne mondj a gyereknek:

1. Mi a baj veled?

A gyerekeink néha a legszürreálisabb döntéseket hozzák meg, ami felnőtt fejjel egyértelműen hülyeség, azt néha ők egyáltalán nem annak látják. Ilyenkor csak a fejünket fogva ámulunk, és akaratlanul is kicsúszik a szánkon, hogy: „Mégis mi a bajod?”

Gyermekeink persze visszahőkölnek a kemény szavaktól, és próbálnak okot találni arra, hogy miért is kerültek ilyen helyzetbe. A valóság a következő: semmi baj nincs a gyerekkel. Az ég egy adta világon semmi. Az agyuk ilyenkor még fejlődésben van, és szó szerint nincs meg sem a fizikai, sem az intellektuális képességük ahhoz, hogy valóban végiggondolják, mi is a döntéseik következménye.

@connectedparentingau What not to say to your kids #parentingtips #parentinghacks #parenteducation #gentleparenting ♬ vlog, chill out, calm daily life(1370843) - SUNNY HOOD STUDIO

Persze, ha egyszer már elhagyták a szavak a szádat, nyilván nem lehet visszaszívni. De bocsánatot tudsz kérni, és el tudod mondani, hogy ez hiba volt. Esetleg érdemes más szavakkal megkérdezni, miért tette, amit tett, hiszen végeredményben csak meg akarod érteni, miért hozta meg azt a bizonyos döntést. Ezután érdemes lehet alternatív választást felajánlani, hogy ha legközelebb ilyen helyzetbe kerül, tudja, van más mód is.

2. Miért nem tudsz olyan lenni, mint...?

Ez a kérdés minden gyerek önbizalom-gyilkosa! Minden gyermek csodálatosan megalkotott egyéniség és minden tekintetben egyedi. Soha nem lesznek olyanok, mint a testvérük, az unokatestvérük vagy egy másik gyerek az osztályukban. Ők mindig egyediek lesznek. Ez a csodálatos dolog az emberi létben. Mindannyian hihetetlenek vagyunk a magunk módján.

Hogyan lehet ezt helyrehozni? Ugyanúgy, mint az előző esetben. Kérj bocsánatot! Mondd el neki, hogy sajnálod, amiért többet vagy éppen mást vártál tőle, ettől függetlenül szereted őt.

3. Annyira dühös vagyok rád, hogy ...(a megfelelő szülői fenyegetés jön ide) tudnék

Egy túlfeszített helyzetben sajnos túl hirtelen mondunk ki dolgokat, ami lehet egy büntetés, fenyegetés vagy bármi ehhez hasonló. Ezek úgy hatnak, mint egy képzeletbeli korbács, egy-egy kemény szó megfelel egy-egy csattanással a gyermeked érzésein. Nem érdemes tehát ilyesmikkel dobálózni, tényleg igyekezzünk kivonni magunkat a helyzetből, megnyugodni, és később lehiggadva, nyugodtan átbeszélni az elmérgesedett szituációt.

@mrchazzmrchazz There are so many things you can do for everyone to be successful before you get to #consequences #preschoolparents #preschoolteacher #moms #dads ♬ original sound - Chazz Lewis

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása