FONTOS

Ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, bátorság-érdemérmet osztanának miatta egymásnak

Bárhogy is hívod, a hónapnak ez az időszaka nem népszerű téma. Főleg a munkahelyen. Pedig itt lenne az ideje, hogy beszéljünk a menstruációs szabadságról.

Megosztom
Link másolása

Mint a legtöbb radikális ötlet, a menstruációs szabadság koncepciója is egészen egyszerű. Kínzó görcseid vannak, amelyek miatt alig tudsz felegyenesedni? Olyan erős a vérzésed, hogy rettegsz, hogy átvérzed a nadrágodat is? A PMS-től szorongsz, vagy éppen olyan alacsony az ingerküszöböd, hogy elsírod magad bármitől? A legjobb, amit tehetsz: kiveszel egy nap fizetett szabadságot. Ha fiatal vagy, akkor abból a huszonegy-kettőből, ami életkor szerint jár. Pedig a koncepció nem is annyira új: a világ bizonyos kultúráiban évezredek óta létezik a menstruációs kunyhó valamilyen formája - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Japánban pedig 1947 óta törvényben rögzített jog, hogy menstruáció idején hazamehetsz a munkahelyedről következmények nélkül.

És mégis,

alig van olyan cég, amely menstruációs szabadságot kínál, és ha egy munkaadó úgy dönt, hogy felajánlja - mint például a VI. kerületi önkormányzat -, annak akkora a sajtóvisszhangja, mintha újra ember szállt volna le a Holdon.

Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pontosan abban a pillanatban ejted el a markodban rejtegetett tampont, amikor az IT-s Marci szembejön a folyosón, mint annak, hogy olyan vállalatnál dolgozhass, amelynek a HR kézikönyve kifejezetten kimondja, hogy a menstruációs tünetek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra.

Pedig a menzesz egy elég átlagos testi funkció. Tizenhét évig dolgoztam nagyvállalati környezetben, és a menstruációról való nyílt beszélgetés vagy a menstruációs tünetek miatti szabadság témájának még a felvetése sem fordult elő. A legtöbb nő fiatal korától tanult szégyenérzetet él meg a menstruációjával kapcsolatban. A téma nagyrészt még mindig tabu, annak ellenére, hogy a betétreklámokban a furcsa kék folyadékot mára vörös festék váltotta fel. Ez sajnos a munkahelyeken fokozottan így van,

általában nem bátorítják a nőket arra, hogy beismerjék, ha a menstruálnak - különösen olyan személyek jelenlétében, akik nem menstruálnak.

Ami abszurdum, amikor egy olyan bolygón élünk, ahol 1,8 milliárd nő menstruál. Ez elég szép szám, mégis lenézik őket emiatt. Arról ne is beszéljünk, hogy

ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, akkor biztos, hogy az dicsőségnek számítana, és bátorság-érdemérmet osztanának egymásnak azért, mert szembenéztek a görcsökkel, és egy óra alatt átáztatták azt a szuper tampont.

Nevetséges vagy sem, a menstruációról kínos beszélni a munkahelyen - pedig a menstruációs szabadság vállalati politikává tétele egy mindenki számára méltányosabb, befogadóbb munkahelyet eredményezhetne.

Különösen érdekes, hogy a menstruációs szabadságról szóló beszélgetés hogyan nyithatná meg az utat a menopauzáról szóló párbeszéd előtt, ami talán még tabusítottabb téma a munkavállalók között, mint a menzesz. Egy olyan világban, ahol a nő értéke úgy csökken, ahogy az évei száma gyarapodik, a menopauza-témája is kritikusnak számít.

Egy fecske nem csinál nyarat, de amikor Terézváros önkormányzata (majd nem sokkal később a budapesti VII. kerület is) bevezette a menstruációs szabadságot az általa fenntartott intézményekben, azt hihettük, megtört a jég. A polgármester akkor ezt írta ki a facebook oldalára:

A fájdalmas menstruáció nem gyengeség. Nem lehet stigmatizálni. Nem lehet elvárni, hogy „dobj be két algoflexet meg nospát, szorítsd össze a fogadat, és végezd a munkádat”.

Nem lehet hatékony munkavégzést várni attól, aki akár a katedra mögött állva, a számítógépnél ülve vagy a gyártósor mellett fájdalomtól szenved. Márpedig jelenleg a jogalkotás nem vesz tudomást ezekről a nőkről. Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. (…) Terézváros képviselő-testülete ma a javaslatomra elfogadta, hogy az önkormányzat tulajdonában álló cégekben havonta egy extra, fizetett szabadnapot biztosítsunk a dysmenorrheás nőknek. A szabadság nem alanyi jogon jár, a közelmúltban elfogadott spanyol szabályozáshoz hasonlóan orvosi igazolást kell beszerezni a nőknek arról, hogy a menstruáció időszaka alatt erős fájdalmakat élnek át, mely jogosultságot kétévente kell felülvizsgálni.”

Havi 1 nap, és orvosi igazolásra. Már ez is sokkal több, mint amit mások megtesznek. Csakhogy ha azt gondolod, mennyire menő lehet a budapesti belvárosban a polgármesteri hivatalban dolgozni, nagyot tévedsz. Ez a szabadság ugyanis csak az önkormányzat tulajdonában lévő cégek dolgozóira vonatkozik. A polgármester így folytatta:

„Nem véletlenül írtam, hogy a cégeinkben vezetjük be az intézkedést. Egyelőre ennyit tehetünk, hiszen erre a polgármesteri hivatalban a törvények miatt egyszerűen nincs lehetőségünk.

Nem elég, hogy a jogszabályok nem írják elő, hogy a fájdalmas menstruációjú nőknek pótszabadnapot kell biztosítani, még aktívan akadályozzák is, hogy a köztisztviselőkre nézve bármilyen állami intézmény hasonló intézkedést bevezessen.”

De a polgármester hiába ígérte meg, hogy majd törvényjavaslatot nyújtanak be, ami változtat a helyzeten, a helyzet azóta is változatlan.

A munkáltatók nem nagyon szeretnék elfogadni a munkatársaik biológiai szükségleteit. A menstruációs szabadság ennek egy része lenne, de mi a helyzet az összes többi hormonális témával, amin a nők keresztülmennek, mint például a menopauza, vagy a terhesség, a szülés utáni időszak?

A puszta elismerése annak, hogy az alkalmazottaknak fizikai testük is van, ami hatással lehet a munkavégzésükre, még mindig várat magára.

Pedig az is sokat jelentene, ha a HR kézikönyvekbe bekerülne, hogy a menstruációval kapcsolatos kellemetlenségek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra, ez azt jelezné, hogy a munkáltató megérti, hogy vannak fizikai változások, amelyek a dolgozóik testével történnek.

Ehhez szemléletváltásra van szükség, és a szemléletváltást az iskolában lehet kezdeni. Abban az iskolában, ahol még a tornaóra alól is vagy sikerül felmentést kapni a nehéz napokon, vagy nem. Akad ugyankkor egy iskola Magyarországon, ahol már áttörte a hallgatás falát a téma.

Az IBS tavaly tavasszal ezt tette ki az oldalára: „Az International Business School a menstruációs görcsöket és az ezzel járó nehézségeket mostantól olyan elháríthatatlan körülményként kezeli, amely a megengedett hiányzási kvóta feletti igazolt hiányzást indokolhatja. Az ilyen kéréseket a korábbi gyakorlattal ellentétben nem utasítjuk el úgy, mint a hiányzási keretbe „beleférő” kisebb betegségeket, és orvosi igazolásra sincs szükség.” - A továbbiakban felsorolják, hogy hány vállalat él ezzel az eszközzel a világon, a helyzet az, hogy a lista nem túl hosszú, belefért egy cikkbe. Meghökkentő módon ebben az üzleti iskolában azt tanítják a tanulóiknak, hogy mindez a termelékenységet javítja: „Itthon a Sigma Technologies Magyarország cégnél, és pár önkormányzatnál is elérhető a menstruációs szabadság. A termelékenység javulásán túl azt is kimutatták, hogy az effajta kezdeményezések csökkentik a stigmatizációt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jóléti és egészségügyi kérdések a szervezeti kultúra részévé váljanak.”

A gondolat alulról indult, a diákönkormányzat ötletét karolták fel, és joggal büszkék arra, hogy felsőoktatási intézményeket tekintve az elsők között vannak a világon, akik a menstruációt figyelembe veszik hiányzások esetén. Az innen kikerülő üzletemberek talán már más vállalati kultúrát fognak építeni.

De az ideális az lenne, ha a vezérigazgatók is használnák ezt a kifejezést, nem csak az ifjúsági aktivisták és a menstruációs termékeket gyártó cégek.

Egyes aktivisták szerint a menstruációs szabadság elfogadottá tétel megkönnyítheti például azt is, hogy a férfiak kivehessék a cégük által kínált apasági szabadságot, amelynek igénybevétele körül sokszor egyfajta megbélyegzést érezni. És ha egy vállalat valóban méltányos akar lenni, akkor ezt a juttatást nemcsak az irodai dolgozóknak kell felajánlani, hanem a frontvonalban dolgozóknak is, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre.

A menstruációs szabadságnak azonban van egy másik oldala is. Negatív hatással lehet azokra, akik igénybe veszik, ha a cégnél nem foglalkoznak a mögöttes szexista hiedelmekkel és attitűdökkel, valamint a nemi alapú megkülönböztetés egyéb formáival. Könnyű ugyanis átcsúszni a másik térfélre, ahol úgy láthatják, hogy a menstruáció a nőiesség és a női törékenység jele, és ennek szabadságban kifejezése megerősítheti azt a sztereotípiát, hogy

a nők létének értelme csak a gyermekvállalás, helyük pedig otthon, a négy fal között van. Különösen Magyarországon nem mondhatjuk, hogy erre a férfiak egy jól körülhatárolható csoportja részéről ne lenne igény.

Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kellene menstruációs szabadságot biztosítani a dolgozóknak, sokkal inkább azt, hogy össze kellene kötni bizonyos diszkrimináció ellenes képzésekkel.

Felmerülhet még kérdésként a magánélet védelme. Felajánlják ezt a szabadságot, tehát akkor ezt fel kell tüntetni valakinek a naptárában, vagy titokban kell kivenni? A spanyolok már tudják erre is a választ. Spanyolország lett az első európai ország, amely törvényt fogadott el a fizetett menstruációs szabadságról. A törvény értelmében az állam betegszabadságot fizet a súlyos menstruációs fájdalomtól szenvedő nőknek, ha rendelkeznek erről orvosi igazolással. Persze a spanyolok még tovább mentek:

a menstruációs és fogamzásgátló termékeket ingyen osztják a középiskolákban.

Hogy haladunk, azt mutatja egy brüsszeli pártcsalád nőnapra időzített bejelentése is: „A Baloldal az Európai Parlamentben képviselőcsoport az elmúlt hat hónapban lehetővé tette az alkalmazottaknak, hogy havi három nap szabadságot vegyenek ki a menstruációs szabadságra vonatkozó politika részeként. A sikeres eredmények miatt másokat is felszólít, hogy kövessék példájukat. ‘A munkatársaink nagyjából fele menstruál, és egyesek számára ez néha kihívást jelenthet - mondta Francisco Orozco Dopico főtitkár a The Brussels Timesnak. - A munkahelyi mentális és fizikai egészséget nagyon komolyan vesszük, és ahol vannak olyan területek, amelyeken javíthatunk, azon gondolkodunk, hogyan tehetnénk ezt meg.’"

Egyes ellenzők azzal érveltek, hogy a nőknek inkább a menstruációs fájdalmak okának feltárására kellene összpontosítaniuk, és orvoshoz fordulniuk. Akadnak ellenzők, akik úgy érzik, hogy a menstruációs szabadság növelné a munkahelyi egyenlőtlenséget vagy a női alkalmazottak diszkriminációját, míg mások tartanak a rendszerrel való visszaéléstől. Ez utóbbira megfelelő választ adhatott márciusban a brüsszeli képviselőcsoport főtitkára:

„A próbaidőszakban a 92 fős létszámból hat különböző személy összesen 13 alkalommal vett ki ilyen szabadságot. Akik nem vették igénybe ezeket a napokat, azt mondták, azért, mert nem volt rá szükségük.

Ez azt mutatja, hogy a nők szükség szerint használják.”

Ismételjük el: 6 hónap alatt a 92 fős kollektíva összesen 13 napot vett igénybe. Vagyis attól, hogy valami elérhető a számunkra, még nem feltétlenül fogjuk használni is. Csak ha baj van. Ha szükségünk lenne rá.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
A 15 éves fiú felvágta a húga hasát és telerakta a szobát a szerveivel – megrázó bűnügyeket látott a szakértő
Dr. Patócs Ilona, Magyarország első női bűnügyi vizsgálója, jelenleg védőügyvéd volt nemrég Lakatos Levente beszélgetőpartnere.

Megosztom
Link másolása

Nemrég Dr. Patócs Ilona, Magyarország első női bűnügyi vizsgálója volt Lakatos Levente beszélgetőpartnere.

A podcast adásban elmondta, hogy nem indult könnyen a karrierje a rendőrségnél.

Dr. Patócs Ilona elárulta, hogy amikor ő fiatalon elhatározta, hogy bűnügyi vizsgáló lesz, hiába végezte el hozzá a jogi egyetemet, gyanakodva fogadták a megyei rendőrkapitányságon a férfi kollégák. Abban az időben csak azt tudták elképzelni, hogy egy nő a rendőrségnél gépíró vagy laboráns lehet, azt már nem, hogy képes kihallgatni egy gyanúsítottat.

Azt is gondolták, hogy nem fogja lelkileg bírni a munkát. Ő azonban már az első napon bebizonyította, hogy ki tud állni magáért.

Az adásban elmagyarázta, mi a különbség a nyomozó és a vizsgáló munkája között: előbbi felderíti, ki lehet a lehetséges elkövető, utóbbi az átadott gyanúsítottal folytatja a nyomozást, és a vizsgálók kutatják fel a tanúkat, hallgatják ki a gyanúsítottat és folytatják le a bizonyítási eljárást.

Dr. Patócs Ilona arról is beszélt, hogy nem szabad abba a hibába esni, hogy valakit bűnösnek tartanak a rendőrök, és ahhoz keresnek bizonyítékokat, hanem a bizonyítékok alapján kell eldönteni, hogy az illető elkövethette-e a bűnügyet.

A leszerelése után védőügyvéd lett, és könyvet írt.

A kötetben a nyomozói munkája alatt tapasztalt élményekről és esetenként brutális bűnügyekről írt.

Az egyik kiemelt bűnügye, amiről az adásban is beszélt, egy "sátánista gyilkosság" volt 1991-ben, amit egy tinédzser fiú követett el.

Dr. Patócs Ilona parancsnok volt már akkor, a szemlét ő vezette.

Egy szobában lakott a 15 éves fiú és a 12 éves húga. Már amikor beléptek, látták, hogy mindent vér borít, a szobában piros fény világított, a szőnyegen feküdt a kislány, a hasa felvágva, a belső szervei pedig szétpakolva a szobában. Mindenki megdöbbent az eseten.

A falu azt hitte, egy sátánista szekta volt az elkövető.

Amikor azonban Patócs Ilona a kislány bátyját - akit vér borított - az orvos jelenlétében megkérdezte, mit csinált, az gúnyosan annyit kérdezett: "Látták, nem?". A tettét pedig azzal indokolta, hogy kíváncsi volt, milyen érzés.

A fiú 6 év szabadságvesztést kapott. A nyomozás során az is kiderült, hogy már kisebb korától állatokat kínzott, a kislány félt a testvérétől, mert megpróbálta kiszúrni a szemét, de hiába kérte a szüleit, nem kapott külön szobát.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
Speciális kalapáccsal zúzzák szét Ferenc pápa gyűrűjét - ezért semmisítik meg az ikonikus ékszert
A több mint 500 000 dollár értékű gyűrűt sziinte szertartásosan pusztítják el - kiderült, miért van szükség erre a barbárnak tűnő tettre.

Megosztom
Link másolása

Az ikonikus pecsétgyűrűt, amelyet Ferenc pápa jobb kezén viselt, a 88 éves korában bekövetkezett halála után megsemmisítik, írja a Unilad.

A Buenos Aires-i születésű Jorge Mario Bergoglio húsvét hétfőn halt meg szerény vatikáni szállásán. Mint kiderült, nem a korábbi tüdőgyulladásának szövődményébe halt bele.

Egy agyvérzés következtében hirtelen kómába esett, amely szívelégtelenséghez vezetett.

A pápa vasárnap még elmondta Urbi et Orbi áldását, húsvét hétfőjének reggelén hunyt el. A Vatikán közben vadul szervezi a temetést, amely Ferenc pápa kérésére a megszokott pompától eltérően szerényebbnek várható.

Ugyanakkor a pápai gyűrűt egy erre a célra specializált kalapáccsal biztosan megsemmisítik a búcsúzás egyik mementojaként.

A pápai gyűrűt a megválasztáskor ajándékozzák a mindenkori egyházfőnek, majd a tradíció szerint halálukkor elveszik tűlük. A római katolikus egyház hagyománya szerint a gyűrűt és a bullát egy speciális kalapáccsal semmisíti meg a camerlengo bíboros (vagyis a bíboros kamarás), aki jelen esetben Kevin Farrell lesz, aki a pápa halálát is bejelentette.

A katolicizmus egyik jelképének tekintett pápai ékszer összezúzása bűnnek tűnhet, de meg van ennek a folyamatnak is az oka.

Mégpedig az, hogy megakadályozzák a gyűrűvel való visszaélést, hiszen korábban a pápák ezzel a gyűrűvel pecsételték személyes leveleiket. Manapság már a Vatikán is modernizálódott, és a pecsétgyűrű léte, illetve annak megsemmisítése már csak szertartásos elem.

A gyűrűt a pápa halálának hivatalos megerősítése után,

de a konklávé összeülése előtt kell összezúzni - a pápaválasztás folyamata jellemzően 15-20 nappal a halál után kezdődik meg.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Katy Perry máris megbánta a Blue Origin űrrepülést, ami nem ért véget a földet éréssel
„Volt három perc súlytalanság, most van három nap pofára esés” – Katy Perry (és a többiek) kényszerleszállása a valóságban.

Megosztom
Link másolása

Hétfőn délelőtt, a texasi sivatag porából lőtte fel a Blue Origin az első száz százalékban női személyzettel repülő New Shepard‑kapszulát. A 11 perces szuborbitális kitérőtól Jeff Bezos cége eredetileg óriási #girlpower‑mémre, a közönség pedig meghatott könnyezésre számított. Ehelyett

pár órán belül lyukra futott a marketing: a küldetést ma már sokan érzéketlenségnek, sőt ciki luxusturának nevezik.

A fedélzeten Katy Perry, Gayle King és Lauren Sanchez mellé ült be a NASA‑mérnök Aisha Bowe, a producer Kerianne Flynn és az aktivista Amanda Nguyen – papíron szívmelengető hatosfogat, a gyakorlatban viszont gyorsan szétszedte őket az internet azért, mert:

* brutális volt a jegyár,

* a rakéta kipufogógáza bár szén‑dioxidot nem, ózonbontó gőzt annál inkább termel,

* és mert a landolás után jött a képernyő elé tolt instant‑lakodalom: Katy Perry földre rogy, száz kamerának integet, százszorszépet lobogtat, dalra fakad, majd bejelenti, hogy „szuper kapcsolatba került a szeretettel”.

A Daily Mailn forrása szerint

az énekesnő most azon bánkódik, hogy túl nagy feneket kerítettek az egésznek, és különösen a földcsókolás lett számára cringe.

A legemlékezetesebb pillanat tényleg a kapszula ajtajában történt: Perry először felmutatott egy százszorszépet az égnek, aztán letérdelt, majd látványos csókkal köszönte meg a gravitáció visszatértét. Azonnal jött a mikrofon, ő pedig megmagyarázta a kozmikus élményt:

„Nem arról szól, hogy elénekeljem a dalaimat.

Ez egy közös energiáról szól odabent. Rólunk szól. Arról, hogy helyet csináljunk a jövő női számára, hogy elfoglaljuk a helyünket és otthon legyünk.”

„És arról is szól, hogy értékeljük ezt a csodálatos világot, amit odakint látunk. Mindez a Föld érdekében történik.”

Mi volt ez a százszorszép‑show?

A virág egy négyszeres anyai tribute‑rekesz: Perry előre bejelentette, hogy „megható gesztus” lesz négyéves lányának, Daisy Dove Bloomnak (hogy jobban értsd, a kislány neve magyarul: Százszorszép Galamb Virágzás). A kislány először jelent meg nyilvánosan – komplett miniasztronauta‑overallban – mert a szülők egy „nehéz döntés” után úgy gondolták, megmutatják, hogy anyu tényleg „bármit megtehet”. Most viszont a bennfentes szerint Kathy

„megbánta, hogy megosztotta a virágos cuccot a világgal”, sőt „azt kívánja, bárcsak soha nem került volna nyilvánosságra a kapszulában készült videófelvétel”.

A podcast‑súlytalanságban készült felvételeken Perry a kamerába tolja a kis virágot, dalol és turné‑setlistet promózik – ezek lettek az első körös mémgyár alapanyagai.

A celeb‑drónraj sem kímélte

Nemcsak névtelen kommentelők röhögtek: Emily Ratajkowski, Olivia Wilde, Olivia Munn és Amy Schumer is nekiment, a Wendy's gyorsétteremlánc pedig odakommentelte Katy űrruhás‑fotója alá, hogy „küldjétek vissza”. Ezen zsigerből örvendezett Perry ősi popriválisa, Kesha, aki egy Wendy's‑pohárral pózolt: az insider szerint az énekesnő úgy érzi, ezzel Kesha csak „olajat öntött a tűzre”

A galaktikus offenzívára először Gayle King kontrázott rá kedden a CBS Mornings-ban, Aisha Bowe társaságában:

„Ez az, ami igazán bánt – mondta elérzékenyülve. –

Olvastam, miket írnak az interneten, és az a legrosszabb benne, hogy olyan emberektől jön, akiket ismerek, akiket a barátaimnak tartok.”

„Úgy nevezik, ami tettünk, hogy egy kis ‘kirándulás’, és ez rettentően idegesít, mert férfiaknál sosem mondják, hogy csak ‘kirándultak egyet’. Az ilyesmit repülésnek vagy küldetésnek hívjuk.

A ‘kirándulás’ olyan, mintha valami jelentéktelen, kis könnyed kaland lenne. Márpedig abban, amit mi csináltunk, semmi sem volt jelentéktelen.”

„Nagyon csalódott és szomorú vagyok a gyűlölet miatt. Amit tettünk, az inspiráció lehet más nőknek és fiatal lányoknak – kérlek, ezt ne hagyjátok figyelmen kívül.”

Klímabajusz versus vízgőz

Az online felháborodás másik tengelye: mennyire zöld dolog milliárdos játékrakétával lyukasztani az eget, miközben a fedélzeten többen régóta klímavédelmi kampányok arca(i). A Blue Origin boostere ugyan csak vízgőzt pöfög, de a tudósok szerint az is üvegházhatású, ráadásul ózonréteg‑károsító. Az internet gyorsan előásta Katy Perry 2015‑ös UNICEF‑videóját, ahol a klímaválságra figyelmeztetett.

A forrás szerint az énekesnő „egyáltalán nem számított ekkora visszhangra”,

de a vádak ellenére továbbra is elkötelezett a környezetvédelem mellett.

Reakciók helyett turnéplakát

Amíg a kritika tovább savaz, Perry hivatalos csatornáin nem a Blue Origin‑ügyről posztol, hanem legújabb Lifetimes‑turnéját hirdeti – pont, ahogy a háromperces súlytalanságban is tette.

Katy Perry és társai a tervek szerint példát akartak mutatni, hogyan lehet az űrt elfoglalni a nőknek. Ehelyett most mind a hatan

kommunikációs tűzoltást hajtanak végre, a főszereplő pedig – az informátor szerint – már csak abban bízik, hogy az emberek egyszer elfelejtik a virágos földcsókot.

Ami tény: Sunita Williams és Butch Wilmore a Nemzetközi Űrállomás hiba‑daktilusában ragadtak kilenc hónapra, különösebb elismerés nélkül, míg a Blue Origin‑szelfi‑brigádjának háromnegyed nap is elég lett volna, hogy megszerezze a hősi címet. Fájdalmasan érinti őket, hogy nem hagyták nekik.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Azonnal megindultak a találgatások: fekete, ázsiai vagy a magyar Erdő Péter lesz a következő pápa?
Ferenc pápa 88 éves korában bekövetkezett halála után gyakorlatilag órákkal már kint az esélyesek listája, és mindenki találgat. Hol marad a mély gyász ideje?

Megosztom
Link másolása

Ferenc pápa volt az első latin-amerikai pápa, és ez önmagában egy szélesebb körű változást jelentett a katolikus egyházon belül. Jorge Mario Bergoglio 12 esztendőn át volt egyházfő, aki nem a szelektív szeretet híve volt, így pártolta a melegházasságot, és liberálisabb irányba próbálta terelni a katolikus egyházat.

Nyitottsága legendássá tette.

A pápa húsvét hétfőn hunyt el, most pedig a székére esélyesekről olvasni többek közt a Daily Mail oldalán is.

A 76 esztendős Peter Turkson például azok közt az első, akiből a következő pápánk lehet. Turkson afrikai, ami a katolikus egyház szemében legalábbis nem mindennapi választás lenne;

a Cape Coast egykori püspöke lenne az első fekete pápa, ami sokoldalú frissítést jelentene az egyház életében.

Turkson Ghánában született, Ferenc pápa békekövetként küldte Dél-Szudánba. A középutat foglalja el a melegekkel kapcsolatos témákban, szerinte sok helyütt túl szigorúak a törvények, de tiszteletben kell tartani a konzervatív értékeket vallók véleményét is. 2013-ban ő volt a fogadóirodák szerinti legesélyesebb a pápai posztra, amikor Bergogliot megválaszották.

A 67 éves Luis Antonio Tagle Manila egykori érseke is esélyes a pozícióra a brit lap szerint.

Ő lenne az első ázsiai pápa,

a leggyorsabban növekvő katolikus lakosságú régióból. Ellenezte az abortuszjogot a Fülöp-szigeteken, de ezt leszámítva a legliberálisabb jelöltnek tartják. Nehezményezte, hogy a katolikus egyház túl keményen viszonyult a meleg és elvált párokhoz, így ő biztosan tovább vinné Ferenc pápa nézeteit.

Pietro Parolin áll még a legközelebb a jelöltséghez, hiszen bíboros államtitkárként dolgozott együtt Ferenc pápával.

Ő már kevésbé megengedő bíboros. Amikor Írország 2015-ben megszavazta az azonos neműek házasságának legalizálását, Parolin az emberiség vereségének minősítette. Az utóbbi időben Parolin csillaga kissé megkopott, egyesek szerint a Kínai Kommunista Párt felé túlzottan nyit.

Erdő Pétert is az esélyesek közt tartják számon,

János Pál után az esztergom-budapesti érsek lenne a második pápa, aki az egykori szovjet blokkból érkezik. Elődje, Minszenty József felmentéséért kampányolt, miután letartóztatták, mert szembeszállt a magyarországi kommunista rendszerrel. Erdő mélyen konzervatív, aki szerint az elvált vagy újraházasodott katolikusok nem részesülhetnének szentáldozásban.

A madeirai Jose Tolentino érsekként szolgált,

valamint számos vatikáni szerepet töltött be. Szorgalmazta, hogy a bibliakutatók filmnézés és zenehallgatás segítségével foglalkozzanak a modern világi dolgokkal.

Matteo Zuppi 2015 óta Bologna érseke, 2019-ben pedig Ferenc pápa nevezte ki bíborossá.

Két évvel ezelőtt a pápa a Vatikán ukrajnai békekövetévé nevezte ki,

és Moszkvába látogatott egyfajta békét teremteni. Noha Putyinnál nem járt audiencián, találkozott az elnök ellentmondásos szövetségesével, Kirill pátriárkával, az orosz ortodox egyház vezetőjével, de erőfeszítései nem sok diplomáciai haladást mutattak.

A máltai Mario Grech korábban Gozo püspökeként szolgált, jelenleg pedig a Püspöki Szinódus főtitkára.

Arra szólította fel az egyházat, hogy új nyelven szóljon a hívekhez,

különöösen, amikor meleg párokkal és elváltakkal foglalkozik, jóllehet hagyományőrzőnek tekintik.

A 79 éves Robert Sarah szintén színesbőrű.

A francia-guineai születésű Sarah a II. János Pál éra óta dolgozik vatikáni beosztásokban.

Konzervatívként elítélte a gender ideológiáját, amit a társadalomra veszélyes dolognak tart, az iszlám fundamentalizmus ellen is felszólalt.


Megosztom
Link másolása