Szép is, hazai is, jótékony is - 9 ajándék, amivel hátrányos helyzetben élőket támogathatsz!

Ijesztő és ígéretes hatásokkal is lehet számolni, de az orvosok maguk is óvatosságra intenek. Egyre több használó állítja, hogy a gyógyszer szorongást, depressziót és öngyilkossági gondolatokat okozott, még akkor is, amikor egyébként olvadtak lefelé a kilók.

Az életet megváltoztató injekciót vizsgálva a szakértők rájöttek, hogy az eredetileg cukorbetegség kezelésére szánt gyógyszerek miért változtatják meg az emberek személyiségét és viselkedését. Az Ozempic és más népszerű kezelések, mint például a Wegovy, hatással vannak a dopaminszintre, amely számos funkcióért felelős.

Dr. Kent Berridge, a Michigani Egyetem pszichológia és idegtudományok professzora a Daily Mailnek kifejtette, hogy mind a függőséget okozó szerek, mind az ételek ugyanazokat a dopaminjeleket és jutalomszerző régiókat aktiválják az agyban.

Azt is megjegyezte, hogy:

Mivel ezek a gyógyszerek segítenek a betegeknek abban, hogy hosszabb ideig jóllakottnak érezzék magukat, a szakértők úgy vélik, hogy az ételeken kívül más dolgok, például a kábítószer és az alkohol iránti sóvárgást is csökkentik.

„A jóllakottság nemcsak az étel iránti vágyat csökkentheti, hanem más dolgok iránti vágyat is” - mondta Dr. Berridge.

Úgy tűnik, hogy ezek a gyógyszerek megváltoztatják a motivációs dopaminrendszereket, tompítják a vágyakat. A betegek azt tapasztalták, hogy nem veszítik el az étvágyukat, de kevesebbet esznek, amíg ezeket a gyógyszereket szedik, ami a szakértők szerint más szenvedélyekre is hathat.

„Ez egy jó lehetőség - csökkenteni a sóvárgások erejét, amelyek problémát okoznak, ha valaki fogyni próbál, vagy ha valaki megpróbál leszokni a drogokról” - mondta Dr. Berridge.

Dr. Berridge kifejtette, hogy a jutalmazási útvonal elnyomása csökkent szexuális vágyhoz vezethet.

Kutatások kimutatták, hogy a gyomorszűkítő műtéten átesett embereknél megnő az öngyilkosság és az önkárosító viselkedés kockázata. A tanulmány vezető szerzője, Dr. Alexis Conason, egy New York-i pszichológus, megjegyezte, hogy ez azoknál is előfordul, akik más fogyókúrás kezeléseken, például az Ozempic-en mennek keresztül.

Dr. Gregory Dodell, a Central Park Endokrinológia munkatársa azt is megjegyezte, hogy az étvágyat elnyomó gyógyszereket szedő betegek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, ami viszont megzavarja a mentális stabilitásukat.

„A testünk egyensúlyának nagy része arról szól, hogy mit eszünk és mit iszunk” - mondta.

A mentális egészség felborulása egy komoly veszély, amire figyelmet kell fordítani a kezelések alatt - állítják a szakemberek. Azonban a gyógyszerek megnyithatnak egy új utat is, amellyel a szenvedélybetegeket lehetne kezelni, amennyiben ők maguk is úgy gondolják, hogy szeretnének lejönni az alkoholról, a drogról vagy épp a szexuális függőségről.

A Daily Mail számolt be a sokkoló történet cunamiról azt illetően, micsoda állatjóléti kakaskodás megy egy kertvárosi vidékeken.

Az idős pár azzal védekezik, hogy szeretik a vadállatokat, ezért etetnek mindent, ami arra téved, a kertet pedig meghagyják a természet üteme szerint rendeződni. A szomszédok ezt úgy látják, hogy az elhanyagolt, gondozatlan telek az egész környékre vonzza a rókákat, borzokat, vadmadarakat, és a végtelen hangerővel szocializálódó sirályokat is.

A pár ugyanis annak ellenére eteti a sirályokat, hogy már több ízben megtiltották nekik, ugyanis nemcsak zavaró a jelenlétük, hanem lassan közegészségügyi problémát is okoznak.

A brit lap számos hasonló szomszédharcról tesz még említést.

A vadetetés itthon sem ismeretlen jelenség, azon kívül, hogy vannak, akik konkrét takarmányt vásárolnak erdei állatoknak, dívik még kivinni az erdőszélre a Halloween tököt, és madáretetők is sokasodnak városon és falvakban egyaránt.

A tök ugyanis nem természetes része az erdőnek, több fajt megbetegíthet. Hogy a maradék viasz és mécsestartó veszélyeit ne is említsük. Kisebb állatoknak ez maga a halál. Az ilyen tököknek kommunális hulladékgyűjtőben a helyük.

Na, és mi a helyzet a madáretetéssel? A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint Magyarországon egyébként a madáretetés még mindig rémesen félreértelmezett tevékenység.

Madáretetés - tévhitek és a valóság

Szigorúan véve hazánkban nem lakik olyan őshonos madárfaj, amelyik akár csak télen is etetésre szorulna. Mindannyian találnak élelmet, a madáretetés így igazából öncélú. Régen a földekre, kertekbe csábították ezzel a gazdák a madarakat, amik így később visszajárva lakmározhattak a kártevő rovarokból. Városokban inkább a gyerekek okítása miatt maradt meg ez a szokás.

„A szükségtelenül végzett nyári etetés infantilizálja az egyedeket, elkényelmesíti a szülőket, a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, a mesterséges táplálékbőség pedig folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintre „pumpálhatja fel" a fészkelőállományt” - írja le a folyamatot a Madártani Egyesület.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint nem ördögtől való a madáretetés, ezzel lehet segíteni a csökkenő életterületű madaraknak. Ám a jelenlegi természeti környezet nem igényli az egész éves etetést.

A szakemberek szerint a madarak többsége március-április közt tartja fészekrakó programját. A fészeképítés, a tojásrakás és a visszatérő költöző madarak regenerációja miatt még jól is jöhet a plusz táplálék. Ám egyáltalán nem mindegy, mivel etetik a madarakat.

A magevőknek szánt aprómagvakat és az almát ajánlják ebben az időszakban, sőt! Hogy a madarak rügyevésétől megóvjuk a fákat, csíráztatott kölest és búzát, valamint reszelt répát is lehet az etetőkbe szórni zöldeleségként.

Azonban fontos, hogy a madarak természetes élelmét is biztosítsuk - ehhez elengedhetetlen, hogy a teljesen tövig vágott gyep képét elengedjük. Ahhoz ugyanis, hogy a természetes eleség magot hozzon, szükség van a normális gyepkezelés visszavezetésére, ennek pedig része a növények magérlelése. Le lehet kaszálni a füvet, ám hagyjunk meg 1-2 oázisként szolgáló területet magasra.

A nyári etetés a madarak pusztulását okozta

Angliában figyelték meg majd publikálták az esetet, de rengeteg hazai példa is van arra, amikor az egyébként rovarevő fiókáknak a madáretetőben talált magvakat hordanak a szüleik tavasszal és nyáron.

A nyáron talált szotyi héj sajnos komoly kínokat okozhat a madaraknak pusztulás előtt, az egészben lenyelt mag pedig számukra nem emészthető. Gyakorlatilag úgy halnak éhen, hogy tele a gyomruk.

Pedig az enyhe telek miatt dúskálunk rovarokban. A madár viszont hozzászokott az etető kényelméhez, ezért onnan viszi haza a finomnak vélt falatokat.

A vízi madárnak nem jó a kenyér!

Az énekesmadarak mellett a víziek etetését is sokszor elrontjuk a gondoskodást.

Szegény galambok és kacsák meg fogják ezt enni, mert szeretik, ám súlyos gyomor- és bélnyulladást okozhat náluk ez a fajta táplálék. Ha tehát szeretjük ezeket az aranyos madárkákat, ne etessük őket kenyérrel.

Sérült madarat találtál? Ne itasd meg!

Az összes vadmentő- és madárvédő szervezet évek óta folyamatosan próbálja tájékoztatni az embereket, hogy a sérült madarak itatása sajnos egyenes út az állat elpusztulásához.

A madarak testfelépítése eltér az emberétől, nekik a nyelvük végén van a légcsövük. Ha itt vizet kapnak, bármilyen nemes szándék is vezérli az itatót, megfulladnak tőle. Külön érdekesség, hogy az énekesmadarak

Sérült madár láttán az első és legfontosabb, hogy megfelelő szakembert keressünk hozzá, vegyük fel vele a kapcsolatot, és kövessük az utasításait. Így lesz jobb a madárnak és embernek egyaránt.

Amivel segíteni lehet az állatokat

Az élettér szűkülésének problémáját most nem tudjuk taglalni, ám

Ilyen például, ha a fákra odúkat telepítünk (és ezeket rendszeresen karban is tartjuk), ha porfürdőt helyezünk ki, ha támogatjuk a fecskefészek-építést például sárgyűjtő hely kialakításával vagy művészek kihelyezésével. Vizet is tehetünk nekik keréknyomba.

Hogy pedig ne kerüljünk összetűzésbe a szomszédokkal, beszéljük meg velük a dolgot. Sőt, akár bevonhatjuk őket is, és rossz szomszédság helyett egy egész madárbarát közösség is kialakulhat a környéken.

Az utóbbi években elöntötte a magazinokat és pszichológiai oldalakat a téma, nincs olyan ember, aki ne találkozott volna már a nárcizmus fogalmával.

Olyan lett a nárcizmus az elmúlt években, mint egy vírus, amely megállíthatatlanul terjed.

És ahogyan egy betegség esetében is általában az a legjobb, ha felkészülünk és igyekszünk megelőzni, a nárcizmus kapcsán is kívülről fújja a legtöbb ember a már-már unásig ismert jellemzőket, hogy minél hamarabb kiszűrhesse az életéből ezeket a személyeket. Arrogáns önteltség és önimádat, felsőbbrendűségi érzés, alacsony empátia és brilliáns manipuláció az elsőre lehengerlő személyiségüknek köszönhetően. Ez csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyekre általában egy nárcisztikus személy kapcsán a legtöbben gondolunk. Ugyanakkor létezik a nárcizmusnak a köztudatban egy kevésbé ismert formája is: a rejtett nárcizmus.

Mi is pontosan a nárcizmus és miért alakul ki?

Ki számít egyáltalán nárcisztikusnak? A kifejezést a pszichológia egyik legnagyobb alakja, Sigmund Freud alkotta meg a hiú és önmagába menthetetlenül szerelmes görög mitológiai alakból, Narkisszosz nevéből eredeztetve. A nárcisztikusok önmagukat mindenkinél jobbnak, szebbnek, kiválóbbnak és különlegesebbnek tartják. Felmerülhet a kérdés, hogy mi állhat annak hátterében, hogy valaki a saját értékét mindenki más fölé helyezi, vagyis mi vezet a túlzott mértékű nárcizmushoz?

Sok más lelki problémához hasonlóan, a nárcizmus gyökerei is gyermekkori hiányokban és sérülésekben keresendők. A nárcisztikus felnőttben egy sérült és bizonytalan kisgyerek lakozik, akinek sorozatosan mellőznie kellett a megfelelő szülői gondoskodást. Többségük magányos és elhanyagolt gyerekként nőtt fel, nem kaptak elég szeretetet, szüleik képtelenek voltak érzelmi biztonságot nyújtani nekik. Hiányzott az őszinte szeretet és az érzelmi kötődés, amelyek az egészséges önértékelés, énkép és a többi emberrel való kapcsolódás fontos pilléreit jelenthették volna.

Gyakran tapasztalhatták azt is, a szüleik csak és kizárólag akkor fogadják el és szeretik őket, ha meg tudnak felelni a velük szemben támasztott elvárásoknak. Ha ez sikerült, végre különlegesnek érezhették magukat, ha viszont nem, gyakran szembesülhettek erős kritikával, szeretetmegvonással, az értéktelenségük hangsúlyozásával, sőt akár bántalmazással is. A folytonos leértékelésből és kritikából fakadó elviselhetetlen szégyen ellen védekezésképp a gyerekben kialakult egy, az átlagnál kiválóbb és nagyszerűbb énkép, amely a későbbiekben a nárcisztikus felnőtt egyik legfőbb jellemzője lesz.

Amikor az önimádat már kóros mértéket ölt

A korábban bemutatott koragyerekkori sérülések tehát túlzott mértékű nárcizmushoz vezethetnek. Ugyanakkor súlyosabb esetben kóros állapothoz, a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához is hozzájárulnak.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő jellemzően:

- saját fontosságával kapcsolatban nagyzoló elképzelésekkel rendelkezik,

- gyakran fantáziál határtalan sikerről, hatalomról, szépségről,

- különlegesnek és egyedinek tartja magát, akit csak a hozzá hasonló emberek érthetnek meg,

túlzott csodálatot vár el,

- feljogosultság és feljogosítottság érzése jellemzi, tehát neki mindent lehet és mindent szabad,

- elvárja, hogy különlegesen bánjanak vele,

- kapcsolataiban másokat kihasznál,

- hiányzik belőle az empátia képessége: nem ismeri el és nem is képes megérteni mások érzéseit és szükségleteit,

- gyakran érez irigységet másokkal szemben,

- arrogáns és gőgös magatartás jellemzi.

A nárcizmus kevésbé felismerhető formája

A nyíltan öntelt és arrogáns nárcisztikus mellett azonban létezik ennek a működésnek egy nehezebben azonosítható formája is, amelynek a felismerésébe néha még a szakemberek bicskája is beletörhet. Ez pedig a rejtett (vagy más szóval sérülékeny) nárcizmus.

Miközben a grandiózus nárcisztikus feljogosítva érzi magát, arrogáns, kizsákmányoló és irigy, addig

Fontosságának és különlegességének megélése ugyanolyan jelentőséggel bír számára, mint a nyíltan önimádó nárcisztikus számára. Azonban, ha ez nem teljesül, extrém mértékben jelentkezhet nála az alkalmatlanság érzése és a harag önmaga felé.

A rejtett nárcisztikusban első pillantásra tehát a sokak által jól ismert nárcisztikus személyiség tökéletes ellentétét fedezhetjük fel.

Éppen ezért viszonylag sokáig tudnak e mögé az „álca” mögé bújni anélkül, hogy a külvilág észrevenné rajtuk a nárcisztikus működést.

Azáltal, hogy önmagukról kifejezetten negatívan és kritikusan nyilatkoznak, elérik, hogy a környezetük pozitív megerősítésekben részesítse őket. Hiszen, ha valaki azt mondja nekünk, hogy „mennyire hülye vagyok”, gyakran reagálunk arra úgy, hogy „dehogyis!” Ily módon sokszor tudattalanul is szerezhetnek maguknak elismerést és pozitív megerősítést. A rejtett nárcizmus legfőbb veszélye tehát az, hogy egy szerény, esendő és sérülékeny ember álruhájába bújva, az együttérzésünkre játszva rejtőzhetnek hosszú időn át.

Létezik-e olyan, hogy egészséges nárcizmus?

A nárcizmus többdimenziós jelenség és többféle viselkedésben is megnyilvánulhat. Vajon létezik-e olyan együttállás, amikor a nárcizmus egészséges működést takar?

A nárcizmus jelentheti azt is, hogy tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, képesek vagyunk szeretetteljesen és harmonikusan viszonyulni önmagunkhoz. Rendelkezünk önbizalommal, amely a valós tulajdonságainkon alapul. Ily módon a nárcizmus a pozitív énképünk és az egészséges önértékelésünk egyik záloga.

Az, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, képesek vagyunk önmagunkról pozitív hangnemben beszélni és kiemelni azokat a tulajdonságainkat, amelyeket értékesnek és szerethetőnek tartunk, egyáltalán nem önzés vagy beképzeltség. Egészséges mértékű nárcizmus mindenkiben kell, hogy legyen! Túlzott vagy rejtett formája viszont komoly szenvedést okoz mind az érintetteknek, mind a környezetüknek.

Az okos eszközök különösen vonzóak a gyerekek számára, hiszen korlátlan mennyiségben kínálnak interaktív és szórakoztató tartalmakat, amelyek a tanulást is játékos formában teszik lehetővé. A gyerekek természetükből adódóan kíváncsiak, és az okos eszközök egy új világot tárnak fel előttük, ahol azonnali válaszokat kaphatnak a kérdéseikre, és szabadon fedezhetik fel mindazt, ami egybevág az érdeklődési körükkel.

Nézzük meg, miért találják őket annyira elbűvölőnek:

Színes, élénk képernyő

Először is, az okos eszközök képernyője élénken színes, ami azonnal felkelti a legkisebb gyerekek figyelmét is. A mozgó képek, animációk és a változatos tartalmak magukhoz vonzzák a kíváncsi kicsiket és fenntartják az érdeklődésüket.

Interaktivitás

A gyerekek imádják, hogy az okos eszközöket használva nem csak passzív nézők, hanem aktív résztvevők lehetnek; érintésekkel, pöccintésekkel és görgetésekkel maguk befolyásolják a dolgokat. Ez az interaktivitás megadja nekik az irányítás és a felfedezés örömét.

Azonnali visszajelzés

Az okos eszközök gyorsan reagálnak, legyen szó játékokról, oktató programokról vagy kreatív alkalmazásokról, a gyerekek élvezik, hogy azonnali visszajelzést kapnak, ami motiválja őket a folytatásban.

Szórakoztatóan oktató tartalmak

Az okos eszközök egyedülálló kombinációját kínálják a szórakoztató és oktató tartalomnak. Az alkalmazások és játékok tervezésénél gyakran veszik figyelembe azt, amit a fejlődéslélektanban a gyerekekről tanítanak, így célozzák meg a kognitív készségek, a problémamegoldó képesség és a kreativitás fejlesztését.

Személyre szabott tartalom

Ezek az eszközök lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy személyre szabott élményt kapjanak, legyen szó játékokról, tanulási alkalmazásokról vagy média tartalmakról. A gyerekek saját érdeklődésüknek megfelelően válogathatnak, ami fokozza az érdeklődésüket és ragaszkodásukat.

A végtelen út élménye

Végül, de nem utolsósorban, az okos eszközök a végtelen felfedezés lehetőségét kínálják a gyerekek számára. Mindig van valami új a láthatáron, legyen az játék, tanulási app, vagy egy videó, ami fenntartja az érdeklődésüket és visszatérésre ösztönzi őket.

Ezeknek az eszközöknek a vonzereje tehát az interaktivitásukban, a szórakoztatásukban és a tanulási lehetőségeikben rejlik. Fontos azonban, hogy szülőként aktívan részt vegyünk a digitális élmények irányításában, ugyanis

Egy új tanulmány szerint a 2 év alatti gyerekek hosszas képernyőnézése megzavarja az érzékszervi feldolgozás folyamatát.

Hogy ez mit is jelent pontosan?

Az érzékszervi feldolgozási problémák következtében a gyerekek nehezen dolgozzák fel az érzékszerveiken keresztül érkező információkat, mint például a látványt, hangot, ízt, szagot, vagy érintést. Ez az állapot jelentősen befolyásolja a mindennapi életet, mivel az érintettek másképp reagálnak az érzékszervi ingerekre, ami nehézséget okozhat később a tanulásban, a viselkedésben és a mindennapi tevékenységekben is.

A Drexel Egyetem kutatói tanulmányt tettek közzé arról, hogy a csecsemők és kisgyerekek érzékszervi fejlődésük során túlzott képernyőidőnek való kitettsége káros lehet, annak ellenére, hogy a legtöbb felnőtt is úgy nőtt már fel, hogy egészen fiatalon tévét nézett.

David Bennett, a Drexel Egyetem pszichológia professzora, a tanulmány vezető szerzője megállapította, hogy a 2 év alatti gyerekek képernyőnek való kitettsége érzékszervi feldolgozási problémákhoz vezethet.

A tanulmány szerint

Másfél éves korban minden további napi egy óra képernyőidő 23%-kal nagyobb esélyt jelentett a későbbi problémás viselkedésre. Kétéves korban minden további napi egy óra képernyőidő 20%-kal megnövekedett esélyt jelentett a problémás viselkedésre 33 hónapos korban.

Az eredmények a csecsemők és kisgyermekek képernyőidővel kapcsolatos egészségügyi és fejlődési korlátainak egyre bővülő listáját gyarapítják, beleértve a később meginduló beszédet, az autizmus spektrumzavart, a viselkedési problémákat, az alvási nehézségeket, a figyelemzavart és a problémamegoldási késedelmeket.

„Ez az összefüggés fontos következményekkel járhat a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és az autizmus szempontjából, mivel az atipikus szenzoros feldolgozás sokkal gyakoribb ezekben a populációkban" - mondta a vezető szerző , Dr. Karen Heffler, a Drexel Orvosi Főiskola pszichiátriai docense.

Ezek az eredmények tehát arra utalnak, hogy a korai fejlődési szakaszban a képernyőnek való tartós kitettség hátrányosan befolyásolja a gyerek érzékszervi feldolgozási képességeit sok más fejlődési probléma mellett.

Ha ettől különösebben így nem is ijednénk meg, a tanulmány részletezi a várható gondokat:

A gyerek lassan túlérzékennyé válik bizonyos ingerekre:

zavarhatja a zaj, a fény vagy akár az érintés is, ezért kerülheti ezeket az ingereket. Ez sajnos korlátozhatja a társas kapcsolatait és az életminőségét. Az intenzív vagy kellemetlen érzékszervi tapasztalatok elkerülése érdekében később szokatlan vagy szélsőséges viselkedési formákat fejleszthet ki, mint például a folyamatos mozgásigény vagy egyes ingerek teljes elutasítása.

- mondta Bennett.

Azoknál a gyerekeknél, akik az életük korai szakaszában sok időt töltenek képernyő előtt – mint például televízió, számítógép, tablet vagy okostelefon –, előfordulhatnak bizonyos problémák az érzékszerveik által fogadott információk feldolgozásában. Ez elsősorban a csecsemőkorra és a kisgyermekkorra vonatkozik, amikor a gyerek agya és érzékszervi rendszerei még nagyon fejletlenek, fogékonyak és gyorsan fejlődnek.

Ha egy gyerek túl sok időt tölt képernyő előtt, kevesebb ideje lesz olyan tevékenységekre, amelyek fontosak az érzékszervi készségek fejlődéséhez, mint például a tapintás, a mozgásérzékelés és a térbeli tájékozódás fejlesztése.

A következmények változatosak, de köztük van a figyelemzavar, a tanulási nehézségek és az érzékszervi feldolgozási zavarok. Ezért tanácsolja a tanulmány, hogy a szülők korlátozzák a képernyő előtt töltött időt, különösen a nagyon fiatal korosztály esetében, és ösztönözzék a különféle fizikai és érzékszervieket stimuláló tevékenységeket, amelyek elősegítik az egészséges fejlődést.

Az alacsony érzékelési küszöb jelei

A gyerekek lassabbnak vagy kevésbé érdeklődőnek tűnhetnek.

Ami a képernyő előtt töltött idő és az autizmus közötti kapcsolatot illeti, a tanulmány felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a képernyő előtt eltöltött idő befolyásolhatja a gyerekek fejlődését, beleértve az autizmus spektrum zavarainak kockázatát is. Azonban fontos megjegyezni, hogy a kapcsolat megállapítása nem jelenti azt, hogy a képernyő előtt töltött idő közvetlenül okozza az autizmust. Lehetséges, hogy más, még nem azonosított tényezők is szerepet játszanak, vagy hogy az autizmus spektrum zavarával élő gyermekek hajlamosabbak lehetnek több időt tölteni képernyők előtt. Ezért további kutatásra van szükség a pontos összefüggések megértéséhez.

- mondta a professzor.

Szülői útmutató az okos eszközök kezeléséhez

A gyerekek számára kulcsfontosságú lehet tehát a korhatárok és korlátozások észszerű rendszerének kialakítása. Ez segíthet nekik abban, hogy ne töltsenek túl sok időt a kütyükkel, és hogy csak koruknak megfelelő tartalmakhoz férjenek hozzá.

Hasznos lehet bevezetni „okos eszköz-mentes” időszakokat, akár napokat is, amikor a család együtt tölti az idejét - de olyankor sajnos te sem kaphatod elő a mobilodat, sőt a párod sem.

Állíts fel szabályokat és korlátokat, és legyél következetes a betartásukban. Használj nyugodtan applikációkat és eszközbeállításokat, amelyek segítenek nyomon követni és korlátozni a képernyő előtt töltött időt. Használd a szülői felügyeleti beállításokat és alkalmazásokat az eszközökön, hogy korlátozd a hozzáférhető tartalmakat és nyomon követhesd a gyerek online tevékenységét.

Mivel nem tagadhatjuk, hogy a XXI. században élünk, és ha teljesen kitiltjuk a gyerek életéből ezeket az alkalmazásokat és eszközöket, akkor komoly versenyhátrányba fog kerülni a későbbiekben a kortársaival szemben, a kreatív és oktató alkalmazások kiválasztása során keress olyanokat, amelyek interaktívak és érdekesek a gyerekek számára, de elsősorban a tanulást és a készségfejlesztést támogatják.

Képezzünk egyensúly az online és offline világ között

A digitális detox, azaz az okos eszközök használatának szüneteltetése segíthet abban, hogy a gyerekek több időt töltsenek a valós világban, javítva ezzel a szociális készségeiket és fizikai aktivitásukat. A közös családi programok, mint a kirándulások, meseolvasás, vagy társasjáték-estek erősíthetik a családi kötelékeket és

És ha már kell a képernyő, próbáljatok együtt filmet nézni, együtt játszani videójátékokkal, mert ez lehetőséget nyújthat a közös élmények szerzésére, közös témáitok lesznek, amelyek mélyíthetik a kölcsönös megértést és a jó kapcsolatokat.

Az okos eszközök kezelése a gyereknevelés részévé vált. A szülők feladata most az, hogy megtalálják az egyensúlyt, amely megengedi a gyerekeiknek, hogy kihasználják az okos eszközök által nyújtott lehetőségeket, miközben megóvják őket az online veszélyektől. Jó kis házi feladat mindannyiunknak, ugye?