Hogyan válhatsz azzá a szülővé, akire a gyerekednek minden életkorban szüksége van?
Egy jó szülőre addig van szükség, amíg csak él, és ez az élet legyen nagyon hosszú. De miért van szükségünk a szüleinkre az után is, hogy a saját lábunkra álltunk? Hogy magunk is gyereket vállaltunk? Akár az után is, hogy más országba költöztünk? Elsősorban a lelki támasz, a nem vagyok egyedül a világban-érzés miatt.
Sokszor elég, ha csak meghallgatnak, vagy megfogják a kezünket. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, nekik mindent elmondhatunk, mindig mellettünk állnak, támogatnak. De ez tényleg csak akkor van így, ha a szüleink szuperek.
Más esetekben sajnos a szülők lassabban vagy gyorsabban eltávolodnak a gyerekeiktől, a nagy ünnepeken kényszerűen lehet azért velük találkozni, de akkor is legtöbbször az órát nézik az utódok, hogy mennyi időt kell még velük eltölteni semmitmondó beszélgetésekkel, amíg cirkusz nélkül el lehet jönni. Addig megfelelő téma az időjárás, és meg lehet hallgathatni őket, ahogy elégedetlenül szidják a világot. És lehet csendben üldögélni is.
Mi adja a különbséget a kétféle szülő-gyerek működés között? Mondhatnánk, hogy a hálátlan vagy a hálás gyerek viselkedése, de ez így egyáltalán nem lenne igaz. A különbség legtöbbször a korábbi, szülői nevelési módszerekből, a szülő személyiségéből fakad.
A jó hír az, hogy a gyerekek folyamatosan küldenek jeleket nekünk arról, hogy mire lenne éppen szükségük. A trükkös rész az a dologban, hogy meg tudjuk-e fejteni ezeket a kódokat!
Újszülöttként apró jelekkel adják tudtunkra, hogy mire van szükségük. Felismerhető, hogy melyik sírás kér pelenkacserét, vagy melyik jelzi, hogy éhes a baba. És az elején azt hisszük, ez a legnehezebb rész az egész szülőségben. Friss anyukaként vagy apukaként mindenképpen a legfélelmetesebbnek ezt érezzük, mert nem tud szólni hozzánk a kicsi, nekünk kell kitalálni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy életben maradjon. Ez kinek könnyebb, kinek nehezebb.
Aztán később kiderül, hogy ahogy idősebbek lesznek, a gyerekek kódjait és a szülő segítségét kérő jeleket egyre nehezebb megfejteni.
Ha egyszerűen csak megkérdezed a gyerekedtől, hogy „Mi volt ma az iskolában?”, a legtöbbször megvonja a vállát, vagy azt mondja, hogy „Semmi”. Egyszavas válaszokat ad a legtöbb kérdésedre. De ne aggódj! Ez a normális. Még jó sokáig a te dolgod marad rájönni, hogy valójában mikor mire van szüksége, mert különféle okok miatt az ő jelzései nagyjából soha nem egyértelműek.
Hogy akkor hogyan lehetsz olyan szülő, akire a gyerekednek minden életkorban szüksége lesz?
Összeszedtük a legfontosabb pontokat, amiket érdemes szem előtt tartani. Azon kívül, hogy feltétel nélkül szeresd őt nagyon és fogadd el úgy, ahogy van:
1. Legyél kíváncsi arra, hogy mi érdekli épp a gyerekedet
- Van egy új TikTok-sztár, aki lenyűgöző videókat tesz fel? Gyere, mutasd meg, hadd lássam én is!
- A madárcsontú dínók életének újabb titkos fejezetét nézted meg egy videón? Mutasd meg légyszi!
- Van a kedvenc énekesednek egy új száma, ami elképesztően jó? Hol az a videóklip, nézzük meg együtt!
- Hétvégén paintball meccs lesz? Rakjuk össze a felszerelésedet!
Azzal, hogy támogatod őt abban, ami fontos számára, megmutatod a gyerekednek, hogy téged is érdekel, ami neki számít. Gondolj bele: hogyan éreznéd magad, ha a házastársad vagy a szerelmed soha nem kérdezne téged az életedben zajló legfontosabb dolgokról!
Azzal, hogy odafigyelsz a gyerek érdeklődési körére és vágyaira, egyben ápolod is a vele való kapcsolatodat, és megmutatod neki, hogy jelen vagy és részt akarsz venni az életében. Ha így teszel, képessé válsz arra, hogy olyan szülő legyél, amilyenre a gyerekednek szüksége van, mert mélyebb, alapvetőbb szinten fogod megérteni őt.
2. Hallgasd meg, amikor beszélni szeretne
- Becsörtet a szobába, és te épp egy érdekes résznél tartasz a filmben? Állítsd meg a jelenetet, és figyelj rá.
- Másodszor kezd bele egy történetbe, de te még mindig a hazavitt munkáddal babrálsz? Tedd félre a melót.
- Elképesztően meghökkentő történetbe kezd, és már a második mondatnál kikívánkozik belőled a megmondtam előre… kezdetű szöveg? Nyeld vissza és szépen hallgasd végig, amíg elmondja az egészet.
Bár kísértésbe eshetsz, hogy nevelő célzatú szülői útmutatással szakítsd félbe őt, amikor beszélgetni kezd veled, inkább ne tedd. Csak hallgasd meg, és ne ítélkezz. Gondolj bele: te hogy éreznéd magad, ha az emberek minden hibádra rámutatnának, amikor csak beszélgetni szeretnél velük?
Ezzel nem csak nagyobb valószínűséggel jutsz őszinte információkhoz, de a gyereked is szívesebben fordul hozzád, ha legközelebb problémája lesz.
3. Nézd a helyzetet az ő szemszögéből
- Civakodott a legjobb barátnőjével? Úgy érzed, lesz ennél rosszabb is az életében, mégse mondd ezt ki.
- A tanár direkt kiszúr vele, és még te is annak adnál igazat? Ne tedd.
Próbáld megérteni a gyerek szempontjait, és igyekezz időről időre az ő szemüvegén át nézni a világot. Emlékszel, mennyire frusztráltnak érezted magad gyerekként, amikor úgy érezted, hogy senkit sem érdekel a véleményed egy témával kapcsolatban, sőt, még csak meg sem hallgatnak igazán?
Ha megérted a gyerek szempontjait, akkor később is jobban tudod értelmezni a jelzéseket, és olyan szülő lehetsz, amilyen szeretnél lenni.
4. Érezz együtt vele
- Nem találja este a kedvenc alvós pólóját? Nem, a másik nem ugyanolyan, ilyet ne is mondj.
- Elmarad a koncert, amire fél éve vár? Ne ajánld neki, hogy nézzen a bandáról videókat.
- Egy kicsit görbének látja az orrát egy bizonyos fényben? Vedd komolyan, és hallgasd végig.
Nem számít, mennyire kicsinek vagy jelentéktelennek látszik számodra a gyereked problémája vagy aggodalmai, fontos, hogy empátiával állj hozzá, amikor megosztja veled ezeket.
És ha már egy kicsit jobban érted őt, olyan szülő lehetsz, amilyenre a gyerekednek szüksége van az adott helyzetben.
5. Fogadd el őt, a korlátaival együtt
- Hiába kérted, nem kezdte el időben a beadandóját, nem is lett kész vele.
- Mondtad, hogy ne vegye meg a hófehér cipőt, mert nem lehet tisztán tartani. Megvette.
A gyerekednek nincs még elég élettapasztalata, és ez a döntéseit is befolyásolja. Ahogy nő és fejlődik, fontos, hogy támogasd a függetlenségét.
Azzal, hogy elfogadod őt a korlátaival együtt, olyan szülő leszel, amilyenre szüksége van. Csak így segíthetsz neki tanulni és egészséges, boldog emberré fejlődni.
6. Felejtsd el örökre a minőségi időről szóló hülyeséget
Gyakran ajánlják neveléssel foglalkozó cikkek, hogy minden alkalommal, amikor a gyerekeddel töltöd az idődet, győződj meg róla, hogy ez minőségi időtöltés lesz - a mennyiség nem számít.
A mennyiség nem számít? Úgy tűnik, néhány elismert kutató egyetért ezzel, és azt állítja, hogy az anya és az apa által a gyerekeikkel töltött idő mennyisége nem igazán számít, amíg az együtt töltött idő koncentrált, minőségi időt jelent.
Mondunk néhány példát: megérkezel a kedvenc kávézódba, megrendeled a kedvenc extra nagy fehércsokoládés kapucsínódat, a barista azonban egy aprócska mokkáscsészében nyújtja át az italt. Azt mondja: lehet, hogy kevés, de ez a legmagasabb minőségű fehércsokoládés kapucsínó!
Mit válaszolsz? Ez szép. De most add ide az extra nagy italomat.
Még könnyebben átélhető a randis szituáció. A szerelmeddel végre megállapodtok egy olyan estében, ami mindkettőtöknek megfelel. Nem éreznéd magad csalódottnak, ha ezt az eltöltött időt minőségben mérné a párod - mennyiség nélkül? Tíz perccel a vacsora után megfogná a kezed, a tekintetetek összekapcsolódna egy mély, szeretetteljes beszélgetés közben, megcsókolná az arcodat, és azt mondaná: Drágám - minőségi időt töltöttünk együtt - most már egy kis énidőre van szükségem - és lelépne.
A legfontosabb, hogy fizikailag és érzelmileg is jelen legyél a gyereked életében. Ez azt jelenti, hogy időt szánsz rá, hogy meghallgasd a napját, érdeklődsz az érzései és gondolatai iránt, és részt veszel azokban a tevékenységekben, amelyeket szeret. Ez a jelenlét adja a gyereked számára a biztonságérzetet, ami elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez.
Végül, de nem utolsó sorban, fontos, hogy rendszeresen mutasd ki a gyerekednek, mennyire szereted. Ez nemcsak a szavakban, hanem a tettekben is megnyilvánul.
A legtöbbünknek nagyon fontos a házastársi és a szülői szerepünk. Senki sem akar csalódást okozni a szeretteinek. De a közhely igaz - mielőtt észrevennénk, a gyerekek felnőnek és kirepülnek. Ha azt akarod, hogy jó sok időt töltsenek veled később, az idősebb éveidben, tedd meg ugyanezt értük most.