INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Legyen a tavalyi csúnyapulcsid az idei csomagolópapírod! Tippek a környezetbarát ajándékcsomagoláshoz!

Hogyan hasznosítsuk újra a házhozszállítós dobozokat, pecsétes terítőket vagy a gyerek százharmickettedik csodálatos rajzát?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. december 18.


Megosztom
Link másolása

Minek kellett megvenni ezt a szemetet? - kérdezzük hangosan vagy hangtalanul a rövid életűnek, esetleg csak simán porfogónak vélt karácsonyi ajándék láttán. Környezettudatos olvasók sokszor már a csillogó, szalaggal átkötött, kísérőkártyával és plusz karácsonyfadísszel is megfejelt csomagolástól is karbonláb-viszketést kapnak. Utóbbi társaságnak mondjuk általában igaza van: az ajándékcsomagolás a szemétgyártás magasiskolája, hiszen az átadástól számított 2 percen belül már csak kukába kívánkozó papírfecnikről és tépett zsinórokról beszélünk.

De mit lehet ez ellen tenni?

Ne csomagoljunk???

Aki kapott már szépen becsomagolt, figyelmes és személyes kis szöveggel ellátott apróságot és nagy értékű, de csomagolás-és odafigyelésmentes ajándékot, az tudja, hogy előbbi mennyivel nagyobb örömöt tud okozni.

Szerencsére a két véglet között van némi átjárás, lehet úgy csomagolni szinte bármilyen ajándékot, hogy meglegyen a meglepetés, az extra figyelem érzése, mégse terheljük vele a környezetet.

Ráadásul sokszor még csak ki se kell ezért tennünk a lábunkat a lakásból!

FIGYELEM! Idő szűkében lévők görgessenek a cikk végére, nem szeretnénk az értékes csomagoló-idejüket feleslegesen rabolni!

Örkénytelen dobozolás

Akinek nincs legalább egy, de inkább 4-5 darab kartondoboza jelenleg is a háztartásban, annál vagy nemrég járt a szelektív kukásautó, vagy már elhasználta az aktuális adagot gyújtósnak/szezonálisan nem kellő ruhák tárolójának/gyerekházikónak. A kartondoboz-legyen az lábbeli, pelenka vagy netről rendelt bármi csomagolása- a fogyasztói társadalom egyik legőszintébb szimbóluma. A covid alatt ugrásszerűen megnövekedett online vásárlási kedv ugyan lecsengőben van, a karácsony előtti időszakban így is sokan nyúlnak az egyszerűbb és kényelmesebb megoldásért, még akkor is, ha sokszor nem az, nem akkor és nem úgy érkezik meg az ajtó elé, ahogy arra a netes megrendelésnél számítottak.

Doboz tehát valószínűleg van otthon. A kérdés csak az, milyen állapotban.

Értelemszerűen kevesen fogják eredeti, házhozszállítós dobozában átadni az adott ajándékot- egyrészt muszáj meggyőződnünk arról, hogy az van a dobozban, amit rendeltünk, másrészt a számlák, a kísérőlevelek (és töltőanyagok, reklámok, termékminták)természetesen nem képezik az ajándék szerves részét. Ha viszont a dobozt erre alkalmas eszközzel, türelmesen és odafigyelve nyitottuk fel, az igazi összképhez tökéletes vázat adhat ez a hajtogatott, masszív karton tárgy. Ha az ajándék mérete megkívánja, és szükségünk van töltőanyagra, gondolkozzunk környezetbarát fejjel.

Kertes házzal vagy közeli közparkkal rendelkezők tehetnek bele fenyőágakat, borostyánt, többgyerekes családok a Mikulástól kapott arany virgácsokat tudják ilyenkor hasznosítani, adócsalók beizzithatják az iratmegsemmisítőt…kinek miből van otthon feleslege.

A külső csomagolásnál is dolgozzunk abból,  ami otthon fellelhető. Legegyszerűbb, ha van olyan dobozunk, amiről sikerült nyomtalanul eltüntetni minden logót, fényes ragasztószalagot és egyebet, ezeket ugyanis elég egy fekete alkoholos filccel az ajándékozott ízlésének megfelelően kidekorálni (vagy csak ráírni a gondolatainkat, és akkor a kísérőkártyát is kipipáltuk). Mehet rá pár fenyőág és masni helyett kenderzsineg, és kész is vagyunk. Persze ha valakinek ott áll az évek alatt felhalmozott karácsonyi (vagy ünnepsemleges mintájú ) csomagolópapír, műanyag masni, szatén szalag és csillámba hempergetett képeslap, az első körben azokat használja el.

Ráérősök fehér ceruzával vagy akril filccel mézeskalács házikót is varázsolhatnak a pucér kartondobozokból, amelyeknek pedig nem sikerült maradéktalanul leszedni a logóit vagy megcsúszott a sniccer a vágáskor, a kisebb, ép részeit használjuk fel névkártyának.

Az ajándék karosszériájának tuningolása egyébként idő és csomagolópapír híjján is egyszerűen megoldható, csak nézzünk körül a ruháink között.

Furoshiki és barátai

Természetesen nem a szennyeskosárra utaltunk, hanem azokra a vastagabb, akár kötött ruhaneműinkre, amik talán már évek óta várják, hogy valaki azt az egy szem lyukat befoltozza rajtuk, vagy hogy az ujjából majd egyszer sikerüljön kivenni az ecetes ollóért kiáltó marhapörkölt foltot. Ezeknek a daraboknak ugyanis a nagy része még teljesen ép, és remekül felhasználható az egyik legfenntarthatóbb csomagolási technikához, a furoshiki-hez!

A furoshiki ugyanis nem egy japán anime film, hanem az a falatnyi (vagy sokszor lepedőnyi) textildarab, amiben régen a japánok a közfürdőbe járva a ruháikat hordták. Vagy az ebédjüket őrző dobozkáikat. Vagy bármit, amit nem akartak puszta kézzel vinni.

A furoshiki használata a fenntarthatóság előtérbe kerülésével hamar újjáéledt, immár leginkább szatyor és ajándékcsomagolás alternatívaként.

Egy cikkcakk ollóval vagy egy körsniccerrel gyorsan négyzetes elemeire szedhetjük a menthetetlenül pecsétes abroszt vagy más, jobb sorsra érdemes  textilneműnket, hogy a különböző dobozokat be tudjuk velük borítani.

Akinek pedig nincs kéznél ilyesmi, de mondjuk kötött pulcsi, sál vagy sapka terén van mitől megválnia, az vegyen egy mély levegőt, és vágja szét azt a helyenként foltos vagy lyukas kötött holmit, és használja fel! Kardigánok ujjába például remekül lehet üvegneműt csomagolni, legyen az bor, házi pálinka vagy instant házi sütikeverék egy csinos befőttesüvegben, de a már említett dobozok is pikk-pakk bevonhatók a tavalyi csúnyapulcsi-nap azóta sem hordott résztvevőivel.

Ha pedig az ajándék valamilyen ruhanemű (sapka, sál, kesztyű, ing), fordítsuk meg a technikát: töltsük meg a textilt egy zacskó keksszel, diákcsemegével vagy más aprósággal! A csomagolás, mint a benne foglaltakkal egyenértékű ajándék persze nem csak ruhanemű, hanem más, praktikus tárgy is lehet: például egy szép kosár.

Kosarat adni nem mindig rossz dolog

Az ünnepek alatt sokan sok helyen adnak és kapnak ajándékot, emiatt aztán valós problémát jelent a sok csomag biztonságos szállítása. Az adott ajándék oda-, a kapott ajándék hazajuttatása sokszor okoz fejtörést, ezen viszont könnyen segíthetünk azzal, ha rögtön egy szép szállító eszközbe csomagolunk!

Egy füllel ellátott vessző, drót vagy pamut kosár, egy menő mintájú vászontáska egyszerre tud szép csomagolás és praktikus szállítóeszköz lenni, hazaérve pedig tovább használható eredeti funkciójának megfelelően.

Családok gasztro-csomagjainak egyébként az egyik legpraktikusabb csomagolása egy szép faláda vagy masszívabb gyümölcsös rekesz, melyet akár állandósíthat is az adott rokonság: mindenki az előző évben kapott rekeszben adja a következő évi ajándékot.

Jó hírek hozója

Sokan vannak, akiknek az újságolvasás életük egy részében/egészében még nyomtatott, papír alapú sajtótermékeken keresztül történt. Ezek felhalmozása egyeseknek hobbi, másoknak viszont sokszor már kényelmetlen.

Utóbbi csoportnak ajánljuk, hogy az 1990 óta felhalmozott Garfield, Nimród vagy a női magazinoktól úgy vegyen könnyes búcsút, hogy közben jót tesz a környezettel is: használja fel őket ajándékcsomagolásra!

Az ajándékozott érdeklődésének és humorának biztos ismeretében nyugodtan csomagolhatunk kitöltött sudoku lapokra, gasztro újságba vagy Ifjúsági Magazinba, de a belsős poénokra vevő ismerősöknek akár Playboy-ba vagy fesztiválfüzetbe is rejthetjük az ajándékot.

Az újság szöveges részekből kihúzhatjuk/bekarikázhatjuk személyes üzenetünket, vagy csak az ajándékozott nevét, a képes részekre plusz elemeket rajzolhatunk, a maradékból pedig hajtogathatunk a kész csomagra szalagcsokrot is.

Akinél halmokban áll a gimis énekkaros kotta, régi határidő napló vagy a gyerek kiapadhatatlan alkotókedvének csillió 2D-s megnyilvánulása, és nem köti őket minden egyes darabhoz elszakíthatatlan érzelmi szál, azok nyugodtan ritkítsák a készleteiket.

Mielőtt a papírgyűjtésen, a szelektívben vagy a bogrács alatt végeznék kétsíkú életüket, még mindegyiknek adhatunk egy utolsó hasznos feladatot.

Rövid összefoglalás azoknak, akiknek nem volt idejük a cikket elolvasni

  • Használjunk fel bármit, ami otthon van, legyen az régi csomagolópapír, füles kosár vagy lyukas pulóver!
  • Ha nincs otthon semmi (de van! ), akkor első körben kérdezzük meg a szomszédot, neki nincs-e ezek közül bármelyik, amitől szívesen megszabadulna! A körforgásos gazdaság a környezetvédelem egyik alapköve!
  • Ha mégis úgy alakulna, hogy új, boltban vásárolt csomagolóanyagot kell vennünk, válasszuk a tartós és környezetbarát megoldásokat, mint a textil zsákok, fém dobozok vagy természetes alapanyagú kosarak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása