Eláruljuk, hol tudnál túlélni egy zombiapokalipszist Magyarországon - nincs mindenki számára jó hírünk
Amerikában már kiszámolták, mely államok húznák legtovább, ha egyszer tényleg elkezdődne a zombiapokalipszis. A New York Post szerint az eredmény nem túl biztató a New York-iakra nézve: a zsúfolt metropolisz lenne az első, ahol minden összeomlik. De ha Magyarországon törne ki a fertőzés, hova menekülnénk? Hol lenne esélyünk túlélni, miközben a kertkapun dörömböl a szomszéd néni félig foszladozó fejjel?
Mitől „zombiálló” egy régió?
A zombiapokalipszisra persze nem létezik hivatalos felkészültségi mutató, de az amerikai kutatás logikája meglepően racionális volt. A kutatók hat szempont alapján mérték, mely államokban lehetne a leginkább túlélni a „fertőzést”:
népsűrűség,
vízfelületek aránya,
egészségügyi ellátottság,
repülőterek száma (vagyis mennyire könnyű elmenekülni),
vadász- és horgászboltok sűrűsége,
valamint katonai bázisok jelenléte.
Az a hely, ahol nem kell naponta tízezer idegennel egy villamoson nyomorogni, a világégés (vagy zombiinvázió) idején is előnyösebb. Ehhez jönnek még a vízforrások, a természetközelség és az a képesség, hogy legalább néhány napig el tudjuk látni magunkat bolt, vezetékes víz és benzinkút nélkül.
Budapest: az első, ami elbukna
Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hol nem szabadna lenni. Budapestet valószínűleg már az első 24 órában elárasztanák a zombik. A zsúfoltság, a közművek túlterheltsége, a gyorsan kialakuló pánik és a rengeteg szűk menekülési útvonal mind garantálnák, hogy a főváros hamar elszabaduló pokollá váljon. Ráadásul a városlakók túlnyomó többsége nincs hozzászokva ahhoz, hogy magának termeljen ételt, vagy hogy egyáltalán tudjon tűzet gyújtani.
A nagyobb megyeszékhelyek – Győr, Szeged, Pécs, Debrecen – sem állnának sokkal jobban. Ezek a városok elég sűrűn lakottak ahhoz, hogy a fertőzés villámgyorsan terjedjen, de túl kicsik ahhoz, hogy valódi, önellátó közösségek alakuljanak ki a túlélők között. A zombiapokalipszisben a város nem menedék, hanem csapda.
Észak felé menekülni – nem csak a zombik elől
A magyar túlélési térképen a legnagyobb eséllyel Észak-Magyarország kerülne ki győztesen. A Mátra és a Bükk hegyvidéki, erdős régiói természetes akadályt jelentenének az élőhalott hordák számára, és bőven akadnak ott vízforrások, barlangok, sűrű erdők és elhagyatott falvak. Az is fontos, hogy az északi megyékben eleve alacsonyabb a népsűrűség, ami lassítaná a fertőzés terjedését. Ráadásul a helyiek jelentős része megszokta a vidéki életet – tudják, hogyan kell fát vágni, kertet művelni, vagy éppen megvédeni magukat.
Ráadásul az elzárt erdei falvakban – mint Répáshuta vagy Parád környéke – az emberek valószínűleg már másnap megszerveznék a helyi „őrséget”, kaszákkal és házilag szerelt vadászfegyverekkel.
A zombik és a Balaton
Sokan gondolnák, hogy a Balaton ideális menedék lehetne, de ez tévedés. A tó környéke nyáron ugyan tele van vízzel és nyaralóval, de épp emiatt zsúfolt is.
Egy járvány idején a parti sávban élő ezrek könnyen egymásra ragaszthatnák a fertőzést, és a szigetszerű menekülés is csak illúzió. A déli part sík terepe ráadásul nem kínál természetes védelmet, és bár a víz jó ivóforrás lenne, az ottani infrastruktúra gyorsan bedőlne.
Alföld: a végtelen látóhatár ára
A Duna–Tisza köze és az Alföld egy másik érdekes eset. A ritka népesség előny, de a sík terep hátrány. A zombik messziről látszanának, de te is messziről látszanál nekik.
Itt az lenne a kulcs, hogy minél hamarabb eljuss egy tanyára vagy egy magánkutakkal és napelemmel felszerelt kisbirtokra – ez lehetne az új aranyat érő valuta.
Ki bírná legtovább?
Ha rangsorolnánk, a magyar zombiapokalipszis túlélési toplistája valahogy így nézne ki:
Észak-Magyarország – hegyek, erdők, kevés ember, sok vad.
Nyugat-Dunántúl – jó infrastruktúra és határközelség, ami menekülési útvonalat is jelenthet.
Alföld peremvidékei – elszigetelt tanyák, de kevés rejtekhely.
Balaton-felvidék – szép, de túl sokan lennének ott egyszerre.
Budapest és környéke – elsőként bukna el.
A zombiapokalipszis nyilván csak játék a gondolattal. De a mögöttes üzenet komolyabb, mint hinnénk: a modern társadalmak sérülékenyek.
A kérdés nem az, hogy jönnek-e zombik, hanem az, hogy mi mennyire vagyunk képesek újra megtanulni túlélni – a természetben, egymásra utalva.
