INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Azért lettem vegán, mert nem szeretnék az állatok szenvedéséhez hozzájárulni”

Antal Évi, vagy ahogyan sokan ismerik, a „Vászonzsákoslány” évek óta készíti videóit a hulladékmentes életmódról és a fenntartható megoldásokról.

Megosztom
Link másolása

Antal Éva környezetvédelmi aktivista saját zero waste és vegán esküvőjéről készített videója hatalmas sikert aratott, laikus szemmel is érdekes volt. Erről azt mondta, többek közt szerette volna megmutatni, hogy nem kell milliókat elkölteni álmaink esküvőjére.

A hulladékmentes életmódról beszélgettünk.

- Izgalmas volt az, ahogyan a ruhát, a dekorációt, a meghívót megoldottátok az esküvőtökön. Edukációs céllal készültek a felvételek, hogy más is inspirációt meríthessen belőlük?

- Mindenképpen szerettem volna megmutatni, hogy még egy ilyen eseményt is meg lehet oldani környezettudatosan, kevesebb vagy minimális hulladékkal, vegán módon, mint amilyen egy esküvő.

Amúgy is jó buli volt, nagyon élveztem a készülődés hónapjait. Azóta pedig sok olyan üzenetet kaptam, hogy bizonyos alternatívákat, amiket bemutattam TikTokon vagy Youtube-on, mások is alkalmaztak az esküvőjükön. Bízom benne, hogy sokak számára volt inspiráló.

- Volt egy nagy lendület 2016 és 2019 között, sokan belevágtak a műanyagmentes júliusba, a kevesebb hulladékkal járó életmódba, előtérbe került a bolygó megmentése. Majd jött 2020-ban a koronavírus-járvány, azután 2022-ben az orosz-ukrán háború, most érezhető az infláció és úgy tűnik, megtorpant a lendület. Te hogyan tapasztalod?

- Hasonlóak a tapasztalataim. Valóban volt egy erős hullám, amiben felfutott a zero waste mozgalom, most pedig egymás után zárnak be a csomagolásmentes boltok.

Úgy látom, azok maradtak talpon és lettek sikeresek, akik nem csak a csomagolásmentességre építenek, hanem kiterjesztették a vállalkozásukat és több lábon állnak, például kávézót is üzemeltetnek. A wekerlei Boldog Föld csomagolásmentes a gourmet vonalra erősített rá, különleges kézműves termékekkel. De fontos az is, hogy hol található az üzlet, mert attól is függ, hogy mekkora vásárlói kört tud magához vonzani.

Szerintem egyébként még mai napig sokan folytatnak hulladékmentes életmódot és sokan csatlakoznak az olyan kihívásokhoz, mint a műanyagmentes július. Azonban az emberek tömegei számára a recesszió miatt elérhetetlen az, hogy egyik napról a másikra áttérjenek a hulladékmentes életre, illetve hosszú távon a zero waste életmódra. A saját bőrömön tapasztalom, hogy nem tudok mindent úgy csinálni, mint néhány évvel ezelőtt.

-Miben érzékeled? Mi az, ami most nehezebb, mint 4-5 éve?

- Korábban a vásárlásaink nagy részét csomagolásmentes boltokban intéztük. Most viszont eleve minden üzlet drágább lett, a csomagolásmentes boltok pedig különösen megdrágultak. Emiatt arra kényszerülünk, hogy azt figyeljük, mit érdemes és mit nem érdemes csomagolásmentesen beszerezni. Most is járunk csomagolásmentes üzletekbe, de a korábbinál többször fordul elő, hogy inkább az olcsóbb, nagyobb szupermarketekben vásárolunk nagyobb kiszerelésben.

- Akkor ér egyáltalán valamit, hogy a saját vászontasakjainkkal és szatyrainkkal járunk vásárolni?

- Persze, hogy ér valamit, hiszen nagyon fontos, hogy az általunk termelt hulladékmennyiséget minimalizáljuk.

Magyarországon minden egyes ember naponta átlagosan másfél kilogramm kommunális hulladékot termel. Ez hatalmas mennyiség, de különféle praktikákkal le lehet csökkenteni.

Mi ezt a másfél kilót szokványos hétköznapokon egy hét alatt termeljük meg.

- Hogyan csökkenthető leggyorsabban a hulladék mennyisége?

-Többek közt komposztálással és szelektív hulladékgyűjtéssel. Ne vegyünk felesleges dolgokat, többször használható háztartási eszközeink legyenek egyszer használatosak helyett. Amit csak tudunk, csomagolásmentesen szerezzünk be.

Ugyanakkor az olyan égetőbb és nagyobb problémákkal szemben, mint a klímaváltozás, pusztán ezekkel a praktikákkal nem tudunk küzdeni. Ezért fontos, hogy változtassunk az étkezési szokásainkon, a közlekedési szokásainkon, az otthonaink fűtési rendszerén is és csökkentsük az energiafelhasználásunkat.

Már azzal is teszünk valamit, ha egy családban csak egy autót használunk, vagy ha nagyvárosban, ahol jó a tömegközlekedés, nem használunk autót. Mi például nem látjuk értelmét egy autó fenntartásának, hiszen a ház előtt áll meg a busz. Az is számít, milyenek a lakásunk nyílászárói, milyen a fűtésrendszere, mennyire korszerűek és milyen energiabesorolásúak a háztartási gépeink.

Ezen kívül pedig lényeges, hogy az általunk fogyasztott élelmiszereknek mekkora az ökológiai lábnyoma. Az állati eredetű termékeknek például általánosságban nagyobb, mint a növényi eredetűeknek, de persze a növények között is óriásiak lehetnek a különbségek. Nem mindegy, honnan érkezik az élelmiszer, milyen mezőgazdasági technológiával állították elő, hogy ökológiai vagy nem ökológiai gazdálkodásból származik-e, hogy milyen ellátási láncon keresztül érkezett hozzánk.

- Nálad ökológiai szempontok játszottak közre, amikor áttértél a vegán életmódra?

- Egyszerűen nem szerettem volna az állatok szenvedéséhez semmilyen módon hozzájárulni. Elsősorban etikai okokból választottam tehát a vegán étrendet, de emellett a környezetvédelem is jelentős szempont. A veganizmus alapvetően egy állatvédelmi mozgalom: olyan életforma, olyan életfilozófia, ami elutasítja az állatok tárgyként kezelését és használatát, amennyiben lehetséges és kivitelezhető, az élet olyan praktikus területein, mint amilyen az étkezés, a ruházkodás, a kozmetikai termékek, a szabadidős és sporttevékenységek és a többi.

- Mi volt a legnehezebb, amikor belevágtál? Milyen akadályokkal szembesültél?

- Ki kellett tapasztalni, melyik alternatíva a legfinomabb. Mivel 12 éves korom óta vegetáriánus vagyok, nem volt radikális változás a vegán életmód. De azért így is kellett kísérletezni a receptekkel, hogy tényleg olyan ételeket együnk, amelyek ízlenek. Ez időbe telt.

Alapjában véve nem olyan nehéz Magyarországon vegán étrendet folytatni, különösen a fővárosban. Az utóbbi időben rengeteg vegán márka jelent meg a piacon, így ha most egy átlagos budapesti szupermarketbe bemegy az ember, talál növényi tejet, növényi sajtot, növényi húspótlót. Ám mivel ezek az élelmiszerek feldolgozott termékek, inkább mi magunk állítunk elő, amit csak lehet zöldségek, gyümölcsök, gabonák, olajos magvak, hüvelyesek és gombák felhasználásával.

- Gyakran kapsz kritikákat a vegán életmód miatt azoktól, akik ragaszkodnak a mindennapos húsfogyasztáshoz? Vagy ez a téma már lecsengett?

- Nap mint nap kapok ilyen kommenteket. Most például azért, mert várandós lettem, és nem hagytam fel a növényi alapú étrenddel. Ezek az üzenetek és hozzászólások dietetikusi tudás és hozzáértés nélkül születnek. Akin érzem, hogy csak gonoszkodni szeretne, azzal nem foglalkozom, ám ha valaki kulturáltan fogalmazza meg a kérdését vagy véleményét, akkor interaktívan állok hozzá.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ha megfelelően állítunk össze egy vegán étrendet, és folsavval, vitaminokkal egészítjük ki, akkor semmilyen hiánybetegséget nem okoz. A Pécsi Tudományegyetem például már behatóbban foglalkozott ezzel a témával, és osztják a legtöbb nagy nemzetközi dietetikai szervezet véleményét, hogy a megfelelően kivitelezett vegán étrend rendszeres vérkép-ellenőrzés mellett az élet minden szakaszában fenntartható az emberi szervezet számára.

Azt tartom furcsának, hogy mindez csak azokkal szemben merül fel, akik növényi alapú étrendet követnek. Azokkal a mindenevő kismamákkal szemben, akik egyoldalúan, sok feldolgozott élelmiszert fogyasztva táplálkoznak, már nem ennyire kritikus a hangnem.

- A gyermekedet milyen útravalóval szeretnéd majd ellátni?

- A természetet és az állatok tiszteletét mindenképpen szeretném átadni neki. Szeretném arra tanítani, hogy ha módunkban áll, próbáljunk meg úgy élni, hogy ne ártsunk se magunknak, se másoknak sem a természetnek. Szeretnék vele sokat kirándulni, kertészkedni.

Ugyanúgy, mint most, komposztálni fogunk, szelektíven gyűjteni a szemetet, megjavítani az elromlott eszközöket és továbbra sem veszünk felesleges dolgokat. Szeretnénk, ha úgy nőne fel, hogy számára is fontos, milyen gazdálkodásból származik az a zöldség vagy gyümölcs, amit megeszik.

De nehéz dolga lesz a következő generációnak, mert már most a klímaváltozás idejét éljük.

- Szoktál előadást tartani a témában?

-Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem humánökológia mesterszakának végzős hallgatója vagyok és a gyakorlatokon is részt kell vennem a diploma megszerzéséhez. A Magyar Természetvédők Szövetségének voltam a gyakornoka, így vettem részt egy környezeti nevelési program megvalósításában. Hónapokon keresztül jártam az iskolákat, hetedik-tizenkettedik osztályos tanulóknak tartottunk előadásokat és foglalkozásokat klímaváltozással, illetve környezeti igazságossággal kapcsolatban.

Az előadás része volt a hondurasi beszámolóm. Nyáron ugyanis részt vettem egy olyan nemzetközi projektben az Európai Unió támogatásával, amelyben Közép-Amerikában figyeltük meg a klímaváltozás helyi közösségekre gyakorolt hatását. Az előadás részeként arról is beszéltem, hogy mi magyarok az életmódunkkal hogyan járulunk hozzá hondurasi emberek életének megnehezítéséhez. A Földön ugyanis minden mindennel összefügg.

Azt tapasztaltam, ez a korosztály nyitott, empatikus és megértik az összefüggéseket. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy ők hogyan tudnak változtatni, vagy mit tudnak csinálni akár diákként annak érdekében, hogy megváltozzon a harmadik világbeli országok lakóinak helyzete.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása