Az AI tücsköt-bogarat összehord… és én ezért nagyon hálás vagyok!
A mesterséges intelligencia nélkül talán sose tudom meg, milyen mesébe illő bogár lárvájával találkoztam fényes nappal a teraszunkon. Rovar- és növényfelismerő appok, a Búvár Zsebkönyvek amazonja és Weöres Sándor elmélete a trágya helyéről: ezekről is szól ez a pro-AI cikk!
Okos nagyítóval a célirányos biodiverzitásért
A minap a kertünkbe futó terasz egyik kövén egy furcsa, narancssárga oldalpettyes fekete hernyóra lettem figyelmes, ami valamiért hátrafelé megy. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy három pár hosszabb lába is van, és azokkal célirányosan előre megy, úgyhogy vagy nem hernyóval van dolgom, vagy még homályos a kép így reggel negyed kilenckor, háromból két gyerek intézménybe juttatása után. Így jobbnak láttam megkérdezni a Google-t, pontosabban a Google Lens-t , mi lehet a fent, illetve lent nevezett egyén. Gyorsan lőttem róla egy képet kövön araszolás közben, és pár másodperc múlva már fülig érő szájjal motyogtam magam elé: Ezt nem hiszem el! Ez egy szentjánosbogár lárvája!
Épp előző nap beszélgettünk a férjemmel arról, milyen jó lenne idén megnézni valahol a szentjánosbogár rajzást a gyerekekkel.
És most tessék, valami nagy algoritmus meghallotta a beszélgetésünket, és a szentjánosbogár házhoz jött. (Azt mondjuk nem hinném, hogy ezek után a Normafánál tapasztalt nagyságrendű rajzást prognosztizálhatunk a falu sűrűn lakott környékén lévő kertünkbe. Ráadásul valószínűleg egy nőstény lárvához volt szerencsém, a lámpás társaság meg a hím egyedekből áll - bár világítani a hölgyek is tudnak, csak ők szemérmesen, a fű között teszik ezt. Mindenesetre reménykedünk.)
Minden beleképzelt-vagy magyarázott eredménynél fényesebben ragyogja be ez az apró- bár nappal nem feltétlenül megkapó látványt nyújtó- rovar a három éves kerti munkánkat, mely során igyekeztünk az évtizedekig kukoricatermesztésre használt, kizsigerelt telket nem csak a magunk, de a többi élőlény számára is élhetőbbé varázsolni. És hogy miért nem csak vizuális öröm egy ilyen különleges rovart is a házunk táján tudni? Hát mert ezek a lárvák főként csigákkal táplálkoznak, ami egy vegyszermentesen működtetett kertben bizony nagy segítség.
Ez volt az első olyan eset, amikor hasznosnak éreztem a mesterséges intelligenciát. Úgyhogy ezt megünneplendő, gondoltam, írok is végre a témáról, ami eddig többnyire teljesen hidegen hagyott.
Weöres Sándor, a Comlogo, meg a trágya helye a világban
A mesterséges intelligencia (meg úgy en bloc az egész informatika) engem kizárólag a napi szintű használatig érdekel, az összes többi részétől valami megmagyarázhatatlan hidegrázást kapok. (Mondjuk az biztos nem volt jó kezdése a kapcsolatunknak, hogy a számítástechnika órák Comlogo rajzai nekem minden erőfeszítésem ellenére rendre őskáoszba fulladtak.)
Az alábbi Weöres-idézet mindenesetre sokszor eszembe jut, ha olyan dologgal találom szembe magam, ami belőlem valamiért masszív ellenállást vált ki, miközben a társadalom nagy részének láthatóan fontos és hasznos.
(...) Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.”
A szentjánosbogár-incidensig az AI is kicsit ilyen volt nekem: egy számomra mélységeiben nem megfogható, ismeretlen, ezért ellenszenves valami, aminek, mivel még nem láttam konkrét hasznát (vagy nem tudatosult bennem, hogy épp használom), nem láttam értelmét a saját életemben.
Miután végül mint képdiagnosztizáló és rendszerező eszköz, helyére került a világomban ez a „trágya”, rákerestem egy másik képfelismerő rendszer, a Plantnet hátterére is, és nem meglepő módon az is használ AI-t. Ezt a honlapot amúgy már három éve használom, és nélküle simán kigyomláltam volna a kertünkből egy csomó hasznos gyógynövényt, vagy biztos nem mondanám olyan nagy mellénnyel egy-egy útszéli gazra, hogy ó, az nem gyom, hanem bürök gémorr, és nekünk tök jó vérzéscsillapító, a beporzóknak meg hosszan nyíló, igénytelen és szép nektárforrás.
Szóval én régóta alkalmazom az AI, még ha nem is tudtam róla. És hasznosnak találom. És minden humán beállítottságom mellett még a sokak által a mesterséges intelligencia egyik lehetséges veszélyeként emlegetett munkahely-elbitorlás lehetőségét se látom benne. Mert korábban hogyan is működtek ezek a rendszerek? Néhány mindenre elszánt, szó szerint elhivatott ember által, akiknek a munkájára ma már csak kevesen vállalkoznának.
Illusztrátor wonderwoman, multikulti orvosbotanikus
Dr. Csapody Vera például a fent említett kevesek közé tartozott. A fizikus hölgy neve három éve kapott újra nagyobb visszhangot, amikor is a Búvár zsebkönyv sorozat botanikai kiadványainak illusztrátora hat évtizedes munkájának Józsefváros emléket állított a Baross utcában. 95 dolgos éve alatt amellett, hogy ő volt az első, aki nőként a Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomát szerzett, 12 ezer akvarellt, 3 ezer táblarajzot készített, és több mint 20 könyv társszerzője volt.
Az első világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozó Csapody előtti növénybarátok pedig egy külföldi botanikus állhatatos munkájának köszönhették, hogy élő szavas segítség nélkül is meg tudtak határozni egy-egy hazai virágot. A mohácsi vész évében született Charles de L’Écluse, vagy ahogy abban az időben Európa-szerte ismerték, Carolus Clusius korának egyik legkiválóbb orvosbotanikusa volt, akinek a hazai herbalisták is sokat köszönhetnek. Abban az időben, amikor Clusius nálunk járt (1574–1587), Vas megye a tudományos fellendülés nagy korát élte. Sárvárott Nádasdy Ferenc (akinek feleségével történő névnapi levelezéséből nemrég idéztünk), Németújvárott Batthyány Boldizsár udvara adott platformot az akkori idők irodalmi és tudományos krémjének.
Clusiusra visszatérve, az eredetileg jogásznak készülő holland botanikus élete megérne egy egész estét filmet, de minimum egy Erasmus-programot népszerűsítő animációt. A kor szokásának megfelelően ugyanis Clusius is európai peregrinációval töltötte a huszas éveit. Egy barátja közvetítése nyomán kapcsolatba került a gazdag augsburgi Fugger családdal (Igen, "A" Fuggerekkel!), náluk ismerkedett meg Leonhard Rauwolf augsburgi orvossal, akinek préselt növénygyűjteményének gazdagsága ámulatba ejtette. A történészek innen datálják Clusius botanikai érdeklődését.
Az augsburgi tartózkodás végül anyagi szempontból is ebbe az irányba terelte: a tehetős apa, Anton Fugger Clusiust bízta meg két fia utazásainak felügyeletével. Az eredeti terv szerint Olaszországba utaztak volna, de végül már csak az egyik Fugger fiúval, Johann Jacobbal 1564 tavaszán inkább az Ibériai-félszigetre utazott. Nyolc hónap alatt bejárták Spanyolország és Portugália nagy részét, a sok járkálás közben pedig Clusius több mint 200, addig ismeretlen növényt írt és rajzolt le, valamit elkészítette a félsziget térképét is. A sok fáradsággal és balesetekkel is járó utazás botanikai eredményeit összegző mű – az első ilyen témájú spanyol-portugál könyv – 1576-ban jelent meg. Nem vitatva ezen munka fontosságát, két másik tette talán nagyobb ismertséggel büszkélkedhet.
A másik, hogy a bécsi udvar (I. Ferdinánd) flandriai származású konstantinápolyi nagykövetétől kapott tulipánhagymákkal állítólag ő robbantotta be a máig tartó tulipánmániát. Akárhogy is, Csapodyhoz hasonlóan neki is hosszú életet adott a növényekkel való szelíd foglalatoskodás: 84 éves korában, a legenda szerint egyetemi előadása közben hunyt el.
E két növénybarát munkája nélkül sokkal kevesebbet tudna ma a mesterséges intelligencia. Az ő gyűjtésük, megfigyelésük és rendszerezésük nyomtatott átörökítése nélkül csak egy érdekes képtár lenne a sok feltöltött fotó. A ma használt alkalmazások tartalmát ők és a hozzájuk hasonló szorgalmas úttörők alapozták meg.
Ezt is elviszem magammal
Mindig is azokat a ruhákat részesíttettem előnyben, melyeket számos és kényelmes méretű zsebbel láttak el. Amikbe belefér az állandó menetfelszerelés mellé az út közben talált szép kavics, apró csigaház, vetésre alkalmas vadvirágmag is. Mióta gyerekeim vannak, ez kiegészült a csemeték hasonló kincseivel, így lassan bérleti díjat kéne szednem a zsebeimben tanyát vert kisautók, kukoricaszemek, diók, gesztenyék és fontos kavicsok lakhatásának biztosításáért.
Ezekkel az appokkal viszont csak egy telefonnyi helyre van szükségem ahhoz, hogy bárhol és bármikor utánanézhessek fűnek-fának-szentjánosbogárnak.
Abban meg továbbra is hiszek, hogy az AI belőlünk, miattunk és értünk van, csak meg kell találnunk a valóban hasznos helyét a saját kis privát és a nagy közös életünkben is.