INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Tükörneuronok? Kinesztetikus empátia? Avagy miért jó trappoló kiviket meg szökkenő brazil kukásokat nézegetni a neten?

Az internet egy emberként öleli keblére ezt a három táncos lábú pasit, nem véletlenül.

Megosztom
Link másolása

Profi férfi táncosokat nézegetni mindig öröm. De mi van azokkal, akiknek egészen más a hivatása, vagy egyáltalán nem olyan a testfelépítésük, mint amit egy táncostól várnánk? Milyen hatással van ránk egy önfeledten táncoló fehér zokni-makkos cipős fura páros trappolása, vagy egy kukás autóról Ed Sheeran-re fel-le ugráló pasi csípőmozgása?

A tudománynak is van erről néhány gondolata, de a témában érdemes önálló kutatásokat is folytatni, mutatjuk az alapanyagot!

Fehér zokni, Céline Dion, meg két fantasy karakter

„Hát nem úgy néznek ki, mint a felnőtt Harry és Ron?”

Ez a teljesen helytálló komment került ki Nepia Takuira-Mita és Harrison Keefe egyik Instagram-videójára. A két, egyébként főleg sorozatokban szereplő új-zélandi színész ugyanis tényleg úgy néz ki első pillantásra, mintha a Harry Potter két főszereplője a varázsvilágot maga mögött hagyva élné fehér zoknis mindennapjait - és a mindennapjait alatt most a raktárban, garázsban és ipari csarnokban történő random táncolást értjük.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nepia Vaeau Takuira-Mita (@nepiatm) által megosztott bejegyzés

Az általában a „Come Vibe with Us” felszólítással kezdődő videóik ehhez hasonló helyeken készülnek, ezek akusztikája passzol ugyanis a legjobban különleges ismertető jelükhöz:  a zenék ellenére is jól hallható cipőcsattogáshoz.

Kicsit olyanok, mint amikor egy jól sikerült házibuliban hajnali fél 5-kor két kocka srác delíriumban fogant szinkronicitással csapatja a freesytle-t.
Csodásan meghökkentőek és szeretnivalók.

Az internetnek köszönhetően hamarabb ismerik a velük készült, futótűzként terjedő mémeket, mint magát az eredeti párost, és kitörő örömmel üdvözlik, amikor végre eljutnak a forrásig.

Egyik legtöbbet használt videójuk Céline Dion That’s the way it is című számára készült.

@nepia_tmThis is how we warm up to go on set celine dion for the win ♬ original sound - nepia_tm

Használták már munkahelyi barátnős mémhez, megihletett anya-lánya kapcsolati dinamikáról elmélkedő felhasználókat, és úgy látszik, a kanadai énekesnő legalább annyira megihleti őket, mint a német bűvészpáros, Joy&Siegfried kettősét (akikről ebben a cikkünkben írtunk). A művésznő I drove all night, Roy Orbinsontól kölcsönzött klasszikusára is sikerült a két srácnak olyat ropni, amiből gyorsan jól használható mém alap vált.

Remekül demonstrálható vele a felnőtt létnek azon időszaka, amikor a régi bulizós slágerek a boltban vagy a turiban hallva is táncra perdítik az embert.

Hogy a jól megválasztott, a most negyvenes-ötvenes generáció közös zenei múltjára építő muzsikák, vagy a helyenként persze előre megbeszélt, de összességében csak kiválóan improvizált, jókedvű tánc az, amitől ennyire szereti őket az internet népe, az igazából nem is lényeges kérdés.

„Fizetnék, hogy együtt lássalak titeket Céline Dion-al turnézni, mint táncosok! - írta nekik egy rajongó.

„Legszívesebben a konyhaszekrényben tartanálak titeket, hogy ha egy kis vidításra van szükségem, csak előkaphassalak benneteket!” - írta egy másik.

„Ezt elmentettem a „Pasik, akik akkor is élhetnek, ha a nők átveszik az uralmat”- gyűjteményembe!

„Na ezek azok a típusú férfiak, akiket a medve helyett is szívesen választanék.”

A rajongók egyébként most összefogtak, hogy eljuttatják a srácokat Drew Barrymore vagy Jimmy Fallon show-jába, hogy minél több emberhez eljusson a két trappolóművész jókedvre derítő munkássága, és minden videójuk alatt megjelölik a két műsorvezető sztárt, hátha a menedzsment veszi a lapot és felveszik velük a kapcsolatot.

Ettől függetlenül érdemes elmentegetni a videóikat, hogy dopamin-és endorfinínséges időszakokban lekaphassunk a virtuális konyhaszekrény polcairól egy kis Shania Twain-pralinét, egy adag Earth, Wind and Fire-chipset vagy egy újabb, más ízesítésű Céline Dion-nasit, és vidámabbra együk magunkat a trappolásban gazdag vizuális csemegékből.

Mikor jön a kukás? Barátnőm kérdezi…

Brazíliai hírességek kapcsán a legtöbben focistákat és szupermodelleket kezdenek sorolni. Alessandra Ambrisio vagy Giselle Bündchen, Neymar vagy Ronaldinho mellett azonban érdemes egy eddig ismeretlen nevet is megjegyezni, vagy legalábbis bekövetni őt Instán:

Luís Fernando Sanches, a táncoló kukás pasi.

A Sao Paolotól két órányi autóútra fekvő Araras városának hulladékszállító alkalmazottja ugyanis ékes példája annak, hogy megfelelő hozzáállással bármilyen munka élvezetes lehet.

Míg a legtöbb ember a szemét begyűjtését monotonnak, fárasztónak és igen, büdösnek tartja, Sanches örömét leli minden egyes munkanapjában, amelyet a háztartási hulladék összegyűjtésével tölt a város utcáin. Boldogságának kulcsa nem a fizetésében rejlik, amely - mint azt sokan sejtjük - nem tükrözi munkája fontosságát, hanem abban a szenvedélyben, hogy vidámságot hoz az emberek életébe.

A brazilok gondtalan életfilozófiáját követve Sanches egy nap úgy döntött, zenére fog dolgozni. Társaival a kukásautóra hangfalakat szerelt, és azóta a szemeteszsákokat úgy szedi össze, mint egy musical színész.

Az alternatív munkamódszer nem csak őt motiválja és szórakoztatja: a járókelők pozitív visszajelzései után Insta-fiókot nyitott, hogy a világ minden pontjára eljuthasson az üzenete:

nem a munkád határoz meg téged, hanem az, ahogyan végzed.

A túlnyomó többségében brazil zenékre történő szemeteszacskó-zsonglőrködésekből a legfelkapottabbak persze azok lesznek, amiknek a zenei aláfestését a Dél-Amerikai kontinensen kívül is ismerik és nosztalgiával gondolnak rá.

Ez lehet Bonnie Tyler-től a Totall Eclipse of the Heart, amire Luís a kanyarba érő kukásautót követve önfeledt piruettel cifrázza a műsort, egy tökéletesen időzített cigánykerék a Backstreet Boys Drowning-jára vagy

az utolérhetetlen Whitney Huston I will always love you himnusza, amire a poledance elemeit Disney-hercegnők szökkenéseivel ötvözi.

Az ismert zenék és az önfeledt tánc egyvelegének látványa kutatók szerint azért tud ekkorát ütni, mert érdekes módon a tánc neuron-szintű átéléséhez elég annak látványa is.

Ez a tanulmány a tánc megtekintésének élményét vizsgálta a fenomenológia és a neurotudomány ötvözésével. A kutatók azt szerették volna megtudni, hogyan működik az úgynevezett kinesztetikus empátia, vagyis az a testi intelligenciának is nevezett képesség, mely segítségével a nézők azonosulnak a táncosok mozgásaival és érzelmeivel.

Azt tapasztalták, hogy táncmegtekintések során a nézők tükörneuron rendszere aktiválódik, amely segíti mások mozgásának észlelését és az azokhoz kapcsolódó érzelmi reakciók megértését. Ez a folyamat különösen hangsúlyos azoknál, akiknek van előzetes táncos tapasztalatuk, mivel az ő agyuk jobban képes utánozni és megérteni a látott mozdulatokat.

Bár a kutatás során megfigyelt izomspecifikus mozdulatok szabad szemmel nem láthatók, ráadásul kalóriát sem égetnek el, mások táncának látványa ráveheti az embereket a mozgásra, ha pedig a zenéhez is tud érzelmileg kötődni, még erősebb lehet a hatásuk.

És ha már az érzelmeknél tartunk: Luís videóinak hatására

egyre több hölgy készít válaszvideókat, amiben szemeteszsákba bújva várják, hogy az izmos hulladékkezelő esetleg őket is megtáncoltassa és elvigye őket egy vagy több körre.

Egyedül, párosával vagy akár kiskedvencestül is vállalják a kellemetlen öltözéket, csak hogy rájuk találjon a csupaszív Sanches, aki nőnap alkalmából például a környezete tisztaságára és védelmére érzékeny Ed Sheeran legtöbbet játszott számára, rózsával a szájában táncolta végig az utcákat.

Talán ideje lenne itthon is beruházni egy Luís-ra, hogy ne csak a kisfiúk várják epekedve a kukásautót, és különböző edukációs videók segítségével javítani szemétkezelési szokásainkon.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása