NO/MAKE/UP

    Rácz-Gyuricza Dóra: Ha Jenővel előbb találkozunk, valószínűleg már nem lennénk együtt

    Rácz Jenő feleségével nemcsak szerelemről és kapcsolatokról, hanem a negatív kommentekről, önelfogadásról és a várandósságáról is beszélgettünk.
    Sassy - sassy.hu
    2022. január 21.


    Megosztom
    Link másolása

    Rácz-Gyuricza Dórát 2019-ben ismerhettük meg az RTL Klubon, A Konyhafőnök versenyzőjeként. Az életét mégsem a főzés, hanem a szerelem miatt forgatta fel a műsor, ugyanis itt ismerkedtek meg és szerettek egymásba a sztárséffel, Rácz Jenővel. Azóta már össze is házasodtak, és első gyermeküket várják. Dórinak közel 140 ezer követője van az Instagramon, ahol legtöbbször személyes történeteket és motiváló posztokat oszt meg. A negatív kommentek, beszólások viszont őt sem kerülik el.

    - A posztjaid és a veled készült cikkek, riportok kapcsán nekem az a benyomásom rólad, hogy egy nagyon erős, magabiztos, pozitív személyiség vagy. Te hogy tekintesz magadra?

    - Magabiztosan állíthatom magamról, hogy magabiztos vagyok. Szerintem a nehezebb napokon is sok erőt ad, ha az ember ezt gondolja magáról. Sok helyen lehet ezt olvasni, de tényleg így van, hogy ha nem is érzed magabiztosnak magad, akkor játszd el, hogy az vagy! Ez nagyon sokat segít és dob az emberen kívülről.

    - Mindig ilyen magabiztos voltál, vagy emögött kemény meló van?

    - Igazából mindkettő. Azt nem állítom, hogy mindig ennyire magabiztos lettem volna, viszont alapvetően korábban is egy jókedvű ember voltam, aki törekedett arra, hogy jó legyen körülötte lenni, imádom szórakoztatni az embereket. És ahhoz, hogy az ember másokat jól tudjon szórakoztatni, kell, hogy legyen egy kiállása. Gyerekkorom óta sokszor voltak fellépéseim, táncoltam, énekeltem, és szerintem az önbizalmam is erősödött attól, hogy sokat voltam színpadon. De azért volt is dolgom ezzel bőven.

    - Évekkel ezelőtt szerepeltél A Konyhafőnök című műsorban, de igazán akkor ismertek meg az emberek, amikor összejöttetek Rácz Jenővel. Mesélsz egy kicsit arról a Dóriról, aki még mindezek előtt voltál?

    - Brazíliában születtem, a családom még most is ott él. Egyébként szerintem innen hozom az extra habitusom, hiszen ott mindenki nagyon vidám, teljesen más a hangulat. Már a szüleim is kint születtek, de mindketten magyarok, és sokat jártunk Magyarországra is. Így már azelőtt is sokat láttam a világból, mielőtt Jenővel találkoztam volna. A szüleim 30 év körüliek voltak, amikor ideköltöztünk Magyarországra.

    Tiniként, ahogy ismerkedtem a srácokkal, és ahogy vették el az önbizalmam a randikon, azt éreztem, hogy nem fogom megtalálni a szerelmet egy magyar srác mellett, mert nagyon más a hozzáállásuk a nőkhöz, mint amit én gondoltam. Jenő nagy ajándék volt az élettől, hiszen magyar, viszont tíz évig nem volt itthon, és hozza magával a külföldről összeszedett jókedvet, a szereplést, hogy ő is szeret szórakoztatni.

    Szóval benne megtaláltam azt a pikantériát, ami bennem is megvan.

    - Milyen tapasztalataid voltak Jenő előtt a szerelemben?

    - Nem volt sok párkapcsolatom, viszont az a néhány több évig tartott, és mind nagy szerelmek voltak. Az az igazság, hogy volt részem mindenben, amit egy párkereső lány átél. Én is választottam borzasztóan, és fogadtam el olyan szituációkat, amiket ma már biztosan nem, sőt, azt se fogadnám el, ha csak egy barátnőmmel történne, nemhogy velem. De utólag visszagondolva minden egyes ilyen melléfogás és negatív dolog kellett, mert ez vezetett ahhoz, hogy most meg tudjam becsülni mindazt a jót, ami Jenőben megvan.

    Sokat beszélgettünk vele arról, hogy mi lett volna, ha előbb találkozunk, és valószínűleg akkor már nem lennénk együtt. Vagy az is lehet, hogy nem is érdekeltük volna a másikat, ha mondjuk tíz éve találkozunk.

    Pontosan azért, mert rengeteget változtunk ezalatt, és mert nagyon kellettek az akkori tapasztalatok. Ezért annak, aki még keresi a szerelmet, azt tudom tanácsolni, hogy minden rossz tapasztalásuk egy baromi nagy tanítás, viszont addig, amíg nem tanulnak belőle, újra és újra meg fogják kapni!

    - Amikor már sokadszorra se jön össze, akkor azért nehéz pozitívnak maradni. Ilyenkor szerintem mindenkiben előjön az, hogy “jaj, én úgyse találom meg az igazit”, vagy “áhh, nekem tuti nem lesz ilyen jó kapcsolatom”. Te hogyan tudtad ezt átfordítani magadban?

    - Én mindig megpróbálom megérteni, hogy miért kaptam ezt, és megnézem a másik fél szempontjából, hogy ő miért volt velem ilyen vagy olyan. Ezt kapcsolatoknál és például a rosszindulatú kommenteknél is alkalmazni szoktam. Általában a vége az, hogy nem mérges leszek, hanem megsajnálom a másik embert. Mennyire rossz lehet már az élete annak, aki otthon ül magányosan, és nem bírja ki, hogy ne írjon egy rosszindulatú kommentet mondjuk egy bikinis képem alá, nem?

    - Ezekre a negatív kommentekre hogy szoktál reagálni?

    - Soha, senkit nem küldök el a fenébe, nem vagyok trágár, amikor válaszolok, de azért mindig megpróbálok rávilágítani arra, hogy ez most komoly?! A napokban például írt egy lány, hogy terhesen ne játsszak már a macskámmal, mert el fogom kapni a toxoplazmózist, és ő ennél sokkal felelősségteljesebbnek gondolt, veszélyeztetem a gyerekemet. Kedvesen visszaírtam neki, hogy kifaggattam az orvosomat arról, mit lehet és mit nem. Ő azt mondta, hogy arra figyeljek, hogy ne én cseréljem az almot, de egyébként ennyi. Erre jött a válasz, hogy de nem csak így kaphatom el stb. Aztán megkértem rá, hogy ha lehet, ne írogasson vadidegen anyukáknak, hogy szerinte felelőtlenek, mert ettől se az ő napja nem lesz jobb, se az enyém. Persze ezután leírta, hogy ő nem akarta, hogy rosszul érezzem magam emiatt.

    De például volt, hogy kiírtam, mennyit híztam eddig a terhesség alatt, majd valaki beszólt, hogy már ideje lenne visszavennem a kajálásból, mert a védőnő rám fog szólni. Persze sok mosolygós emojival.

    Ezeken csak röhögni szoktam.

    - A közösségi médiában egyébként sajnos már szinte mindenkit érintenek ezek a beszólogatások...

    - Felháborítónak tartom, hogy ha valaki például elbújik egy álprofil mögé, akkor azt mondhat, amit csak akar, és ennek semmi következménye nincs. Emlékeztetném őket a karmára, mert az egy létező dolog! Egyébként már jóval azelőtt is kaptam negatív kommenteket, hogy Jenőt ismertem volna. Ez nálam akkor kezdődött, amikor a tesómmal elindítottuk a YouTube-csatornánkat. Nyilván tabu témákról beszélünk, mint például a női nemiszerv, vagy, hogy szőrösek vagyunk, így számítottunk rá, hogy lesznek olyan emberek, akiknek ez nem tetszik. De rájöttünk, hogy sokszor a negatív kommentek mögött inkább a tudatlanság áll. Ráadásul a legtöbbször még a videót se nézik végig, azt se tudták, miről van szó, csak kommenteltek. Tehát nem a tartalmakra reagálnak, hanem egy gyűlölethullámot lovagolnak meg.

    Jenő nem kap annyi negatív kommentet, nekem jut több, hiszen személyesebb tartalmakat posztolok, Jenő inkább szakmai dolgokat. Egy szépen tálalt ételre nem igazán tudják azt írni, hogy "anyád"...vagy ha igen, az teljesen off. Én is többségében inkább pozitív dolgokat kapok egyébként, de mindig ott az a pár ember, aki csak odaírja, hogy egy ostoba liba vagyok, vagy felkapaszkodtam Jenő hátán, eltartott vagyok. De hát ezekre mit lehet reagálni? Ilyenkor elgondolkodom, hogy vannak emberek, akik néznek egy lányt, aki szerelmes és kedves dolgokat posztol, és azért, mert mondjuk az ő életük nem ilyen, az enyémet is kamunak gondolják...

    - Említetted a testvéreddel közös YouTube-csatornátokat, ahol főként tabu témákról készítetek videókat. Honnan jött az ötlet?

    - Mindketten szeretjük a YouTube-ot, a vloggereket, és sokszor, amikor néztük a videókat, azt gondoltuk, hogy tartalmatlanok, mégis nagyon sok emberhez eljutnak. Volt egy csomó téma, amire azt mondtuk, hogy szívesen néznénk róla videót magyarul is, mert csak külföldi csatornákon foglalkoztak vele. Aztán elindítottuk a csatornát, és egy idő után rájöttünk, hogy egy csomó fiú követ minket, mert érdekli őket, hogy mit gondolnak a lányok, hogyan működünk stb. Így ezekről is csináltunk tartalmat. De vannak szexuális felvilágosítással kapcsolatos videók is, ahol ennek a témának a lelki oldaláról is beszélünk, mert az teljesen off, ezekről senki sem beszél. Pedig nagyon fontos lenne. Szóval edukációs céllal készítünk tartalmakat, de poénosan. Most egy ideje ugyan nem volt friss videó, de mindenképp szeretnénk folytatni, csak most nagyon sok más is van.

    - Az Instádon sokat foglalkozol az önelfogadás témakörével is. Voltak ezzel problémáid korábban?

    - Persze! Pedig én olyan családban nőttem fel, ahol sokat dicsértük egymást, ami szerintem nagyon fontos dolog. De amikor az ember kiskamasz, és nagyon furán néz ki, fogalma sincs, mi a stílusa, akkor előjönnek ezek a problémák.

    Amikor nagykorú lettem, akkor kezdtem el azzal foglalkozni, hogy miért hasonlítgatom állandóan magam másokhoz, hogy mielőtt megveszek egy ruhát, miért azon agyalok, hogy vajon annak a csajnak tetszene-e, akire féltékeny vagyok. Ez egy nagyon hosszú út, nekem is egy építőkockás játék volt, sok-sok évbe telt, mire a külsőmmel kapcsolatban magabiztos lettem.

    Aztán bizony van, hogy mire felépíted magad, jön egy srác, aki kirúgja alólad a talajt, és kezdheted előlről. Ilyenkor jön az, hogy biztos nem voltam elég szép, vagy elég vékony, ezek nálam is mind megvoltak.

    Egyébként volt, hogy évekkel később például meg is kérdeztem az egyik exem, hogy azért nem működött ez, mert nem tetszettem eléggé? Azt mondta, hogy se előttem, se utánam nem volt ilyen jó csaja, és egyáltalán nem erről van szó. Ez egy elég nagy wow-élmény volt.

    - A várandósságod alatt vannak emiatt nehéz pillanatok? Hiszen ilyenkor az ember teste folyamatosan változik, sokan ezt nehezen tudják kezelni.

    - Kevés olyan nővel találkoztam, aki azt mondta, hogy neki ez zökkenőmentes volt, és az egész terhessége alatt úgy nézett magára, hogy mennyire gyönyörű, és ez az egész mennyire csodás. Elég nehéz is lenne egy olyan világban, ami arról szól, hogyan legyünk minél vékonyabbak. Egy életen át ezt nyomták neked, aztán ráállsz a mérlegre, és napról-napra egyre többet mutat. Ez nehéz, és ezt magamon is tapasztalom.

    Soha életben nem volt a testem még ilyen nehéz, vagy például most már kicsit rám az M-es sportcucc, pedig eddig S-es voltam, változik a bőröm is. Nagyon furcsa mindezt megtapasztalni. Pedig én nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, hogy mozogjak. De ezt sem szabad túlzásba vinni, igyekszem megtalálni az arany középutat. Ez most egy újabb tanulási folyamat.

    Nagyon sokat segít ebben az egészben a férjem, a családom és a barátaim is, mindenki dicsér, és nagyon kedvesek.

    - Már csak pár hét, és megszületik a kislányotok, Kamilla. Milyenek most a mindennapok?

    - Mindketten nagyon sokat dolgozunk. Most a hatodik hónapban már azért érzem, hogy nem bírom fizikailag úgy, mint eddig. Ez egy picit ijesztő, mert elég pörgős személyiség vagyok. Hétköznap dolgozunk, pénteken és szombaton suliba járok, így csak a vasárnapunk marad arra, hogy együtt legyünk, családozzunk. Elég kevés idő jut pihenésre, de most már igyekszem tényleg jobban visszakapcsolni. Ezért is mentünk el még egy utolsó nyaralásra kettesben nemrég. Nagyon meghajtottuk a tavalyi év végét, konkrétan alig láttuk egymást Jenővel. Szóval már nagyon szükségünk volt erre.

    Nagyon jól éreztük magunkat, sőt, még egy picit el is pityeredtem a végén, hogy milyen szép volt, és mennyire hálás vagyok, amiért ilyen csodálatos férjem van.

    Nemsokára lezárul egy fejezet az életünkben, mert már soha többet nem leszünk így ketten, hiszen ha elmegyünk majd később kettesben nyaralni, akkor is  mindig a kislányuk fog a fejünkben járni.


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    "Ön volt Mr. Depp bántalmazója" – Porrá zúzta Amber Heard-öt Johnny Depp női ügyvédje
    Camille Vasquez a net új királynője. Még csak az elején vagyunk, de úgy tűnik, Amber Heard-nek vége.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 17.


    Megosztom
    Link másolása

    Ahogy arról mi is beszámoltunk, az 58 éves hollywoodi világsztár, Johnny Depp 50 millió dollárra pereli 36 esztendős exfeleségét, Amber Heard-öt rágalmazásért. A színésznő 2017-es válásuk után írt egy cikket a Washington Postba, amelyben Depp nevének említése nélkül azt állította, házasságuk során ő bántalmazott nő volt.

    Deppet megbélyegezték, kirúgták A Karib-tenger kalózai következő részéből. A színész most egy virginiai bíróságon küzd az igazáért. A per egy hónapja kezdődött a Virginia állambeli Fairfax-ben, és a neten vagy millió helyen folyamatosan live streamelik. Szó szerint az egész világ látja.

    A házasság, amely összesen 15 hónapig tartott, az eddigi bizonyítékok alapján kicsit sem nevezhető hétköznapinak. Amber Heard majdnem három teljes napig tartó vallomásában elképesztő részletességgel, drámai összeomlásokkal kísérve számolt be arról, hogy Johnny Depp részegen és bedrogozva gyakorlatilag napi szinten ütötte-verte-erőszakolta őt, ám erre néhány mobillal készült fotón kívül, amelyeken az arcán van egy-két halvány folt, semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem mutatott.

    Ekkor lépett a színre Camille Vasquez, Depp jogi csapatának - mondhatjuk nyugodtan - titkos csodafegyvere. A keresztkérdéseket magyar idő szerint tegnap este tízkor kezdte meg. Azon a jogi csatornán, ahol én néztem az élő streaminget, 700 ezren követték, és a szám csak nőtt. Mivel vagy ezer helyen streamelik, ez világszerte több tízmillió aktív nézőt jelenthetett.

    A 37 éves, kaliforniai ügyvédnő nemcsak kifejezetten szép (kép lentebb), hanem nyugodt, összeszedett, lágy hangú - és mindezek mellett egy Avenger. A kérdések úgy záporoztak belőle, mint egy golyószóróból, Amber Heard minden erőfeszítése ellenére láthatóan kérdésről kérdésre omlott össze, és esett ki a szerepéből.

    Camille Vasquez először szembesítette azzal, hogy Heard hangfelvételekkel bizonyíthatóan bevallotta, hogy többször megütötte Deppet, mégis saját magát állítja be bántalmazottnak. Az ügyvédnő kerek-perec megkérdezte: "Tulajdonképpen Ön volt Mr. Depp bántalmazója, nem?" Heard erre csak annyit tudott mondani, hogy szerinte kölcsönös volt.

    Az ügyvédnő ezek után (pontokba szedtem, majdnem két órás kérdezz-felelek volt) a következőkkel szembesítette Heard-öt.

    1. Sokaknak feltűnt, hogy Johnny Depp a lassan egy hónapja zajló perben egyetlen egyszer sem nézett rá volt feleségére. Pedig Heard rengetegszer kereste vele a szemkontaktust. Vasquez lejátszott egy hangfelvételt, amely a szétválásuk után egy hónappal készült a házaspár beszélgetéséről, amelyben Amber zokogva könyörög "bántalmazó" férjének, hogy fogadja vissza, bocsásson meg mindenért, és ölelje meg őt. Depp akkor nyugodt hangon csak annyit mond, hogy elég volt ebből, többé nem akarja látni Heard-öt, sőt megígéri, hogy soha többé az életben nem néz rá. Ehhez Depp azóta is tartja magát.

    2. Camille Vasquez felidézett számtalan, konkrét dátumot, amelyeken Depp Amber Heard vallomása szerint agyba-főbe verte a feleségét, többször ököllel az arcába vágott, két alkalommal eltörte az orrát, fehasította a száját, véresre verte az állát, csomókban kitépte a haját. MINDEN egyes ilyen alkalom után az ügyvéd bejátszott egy-egy nyilvános megjelenést, vörös szőnyeges kivonulást vagy tévéinterjút, amelyen Heard teljesen érintetlen, porcelán arccal, egyetlen karcolás nélkül viccel, nevetgél. Az egyik ilyen a James Corden Show (lásd a videót alább), amely előtti nap Depp állítólag eltörte Heard orrát és kishíján az állkapcsát is.

    Amber azzal próbált védekezni, hogy sminkkel ügyesen eltakarta a sérüléseit, ám a felvételeket nézve - lássuk be - ez több, mint furcsa, főként, hogy Depp, amint az ügyvéd rámutatott, állandóan hatalmas, nehéz fémgyűrűket hord minden ujján. Egyetlen ökölcsapással krumplipürévé verte volna a felesége arcát, nemhogy annyi agyabugyálással, mint amit Heard állít.

    3. A rettenetes verésekről, szexuális erőszakról Heard egyetlen orvosi látleletet, és egyetlen valóban verésről árulkodó fotót nem tudott bemutatni. Amikor Depp állítása szerint egy törött(!) vodkásüveggel megerőszakolta Ausztráliában, Heard akkor sem szorult orvosi ellátásra, sőt, Johnny Depp szorult rá, mivel egy üveg, amit a felesége vágott hozzá, levágott egy darabot az egyik ujjából.

    4. Végül a legveszélyesebb, legalábbis jogi szempontból: a hangfelvételek szerint Depp békés válást akart, a keresetet Amber nyújthatta be, Johnny 7 millió dolláros bánatpénzt adott a feleségének, és megegyeztek, hogy a sajtó és a világ szemében barátként válnak el. Amber ezek után telehaknizta a világsajtót azzal (hivatalos közleményt is kiadott), valamint show-műsorokban, interjúkban, valamint eskü alatt tett vallomásában is hangsúlyozta, hogy a 7 millió dollárt azonnal, az utolsó fillérig jótékony célra adományozta (a Los Angeles-i Gyermekkórháznak és egy nőjogi szervezetnek), mert neki egy fillér sem kell Depp-től, "nem érdekli a pénz" (akkor kezdte vádolni exférjét bántalmazással is).

    Csakhogy a házaspár könyvelőcégének tanúvallomása szerint ez nem volt igaz. Kétszázezer dollárt maga Johnny utalt át a két szervezetnek, félmillió dollárt pedig Amber nevében a nő akkori pasija, a világ egyik leggazdagabb embere, Elon Musk. A többit Amber megtartotta magának. Heard egyébként ezt vallotta be a legnehezebben (érthetően, hiszen ez egyértelműen bizonyítja, hogy korábban eskü alatt hazudott a bíróságon, ami bűncselekmény), de Vasquez nem tágított.

    A két nő szócsatája volt a vallomás talán legdöbbenetesebb része, Vasquez olyan udvarias, de könyörtelen kérdés-záporral szorította sarokba az utolsó leheletéig tagadó Heard-öt, hogy az egy hollywoodi filmet is megszégyenített.

    A keresztkérdések ma folytatódnak (magyar idő szerint délután háromtól, hat óra az időeltolódás), de a kommentek, és a világsajtó mai cikkei alapján Heard-nek már most vége van. A világ szemében mindenképp. A bíróságon ugyanis aranyszabály, hogy aki eskü alatt egyszer hazudott, az hazudhatott bármiben, akár mindenben.

    Camille Vasquez pedig láthatóan egy nap alatt világsztár lett, és a java még csak most jön. Az ügyvédnő nagy valószínűséggel még több órás "roston sütésre" van felkészülve, annyi ellentmondással, kamuzással, és feltehetően színtiszta hazugsággal fogja szembesíteni Amber Heard-öt, hogy még nézni is rossz lesz. Vagy jó, kinek mi tetszik.

    Egy biztos: Johnny Depp korábbi vallomása szerint ezt az egészet azért csinálja, hogy visszaállítsa jó hírnevét, és kiderüljön az igazság borzalmas házasságáról, amit egyébként ő nem akart a nyilvánosság elé tárni. A célt Johnny véleményem szerint már elérte. Mellesleg most először láthattuk őt néhányszor igazán, megkönnyebbülten elmosolyodni. De Amber Heard-re valóban egyszer sem nézett rá.

    Law&Crime Network/Youtube


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    "Marlon Brando halott?" – Johnny Deppet teljesen kiakasztotta Amber Heard "őrült doki" tanúja
    A pszichiáter korábban leidiótázta Deppet. Eskü alatt.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 24.


    Megosztom
    Link másolása

    Bár a témája véresen komoly, a net népe lassan teljes egyetértésre kezd jutni abban, hogy Johnny Depp Amber Heard elleni rágalmazási pere kezd szórakoztatóbb lenni, mint A Karib-tenger kalózai.

    Mint tudjuk, ráfordult az utolsó hetére az 58 éves hollywoodi sztár volt felesége ellen indított perének virginiai tárgyalása. Depp 50 millió dollárra pereli az Aquaman női főszerepében híressé vált volt nejét, Amber Heardöt, aki válásuk után bántalmazással és szexuális erőszakkal vádolta meg őt.

    A pert vagy ezer helyen live streamelik, és mitagadás: bővelkedik bizarr, elborzasztó, ugyanakkor kínosan nevetséges, vagy éppen TÉNYLEG vicces pillanatokban. Világszerte több tízmillióan nézik, mint egy szappanoperát. Az eddigi Best Of-ba biztos bekerül, amikor Johnny egyik tanúját a színész péniszéről faggatták, és Depp a tárgyalóteremben röhögőgörcsöt kapott.

    Az sem volt semmi, ahogy Depp 37 éves ügyvédnője, az azóta világsztárként ünnepelt Camille Vasquez finom hangon, de afféle Avenger-golyószóró mutánsként belebombázta a földbe Amber Heardöt, szembesítve őt számos konkrét ellentmondással és hazugsággal, amelyet 3 napos, drámai összeomlásokkal kísért tanúvallomásában állított.

    A tegnapi nap azonban tartogatott még néhány vígjátéki fordulatot: Heard jogi csapata beidézett egy pszichiátert, Dr. David Spiegelt. A doktor évtizedes szakmai tapasztalatát és millió pedigréjét természetesen senki sem kérdőjelezi meg, maximum azt, hogy minek kellett beidézni valakit, aki bevallottan soha életében, egyetlen percet sem beszélt Deppel. Az orvos mégis szakértőként nyilvánult meg, több órás vallomásának lényege az volt, hogy Depp (bevallott, és saját pszichiátere által korábban már tanúvallomásban alátámasztott) alkohol- és drogproblémákkal küzdött, Amber Hearddel kötött, mindössze 15 hónapos házassága alatt különösen.

    A "doki" - akit kommentelők hada becézett így a közvetítés alatt, mert sokak szerint kísértetiesen hasonlít a Vissza a jövőbe című sikerfilm őrült dokiját alakító Christopher Lloydra - viszont ennél jóval több, bizarr pillanattal ajándékozta meg a tárgyalóterem közönségét és Depp ügyvédeit, akik egyébként leplezetlenül fel is röhögtek a poénosabb részeknél.

    Ilyen volt például, amikor Depp ügyvédje megkérdezte Dr. Spiegelt, hogy korábbi videóvallomásában miért idiótázta le Deppet? A válasz: "Hogy miért hívtam idiótának? Hát az nem szakmai vélemény volt." Erre az ügyvéd: "Pszichiáterként, a terápiás munkássága során gyakran szokta leidiótázni a pácienseit, nem szakmailag?" Mire a doki: "Azt? Dehogy, azt soha nem tenném."

    A doki arról is hosszasan beszélt, hogy szerinte Depp nárcisztikus, mert "rengeteg régi, hűséges barátja és munkatársa van, tehát egyértelmű, hogy csak olyan emberekkel veszi körül magát, akik leplezetlenül csodálják." Emellett szerinte elbizakodott is, mert gyakran késik a forgatásokról. És persze bántalmazó is, mert az alkoholisták és a drogosok között sok bántalmazó van. Itt már egyébként még a keresztkérdéseket feltevő, elég faarcú ügyvéd se tudta elfojtani a nevetését.

    A szakértő szerint Depp kognitív kihívásokkal is küzd (más szóval kissé demens), mert "azt hallotta", hogy Depp fülében sokszor van fülhallgató, ezen keresztül olvassák be neki a forgatókönyveket, így tanulja a szerepeit. Az ügyvéd hozzátette, hogy igen, néha igen, néha meg csak zenét hallgat, de a doki szerint ez a "beolvasósdi" nem normális dolog, "bár ő nem tud semmit a színészetről."

    Az ügyvéd ezek után megkérdezte: "Hallott arról, hogy Marlon Brando is fülhallgatóval memorizálta a szerepeit?"
    Mire a válasz: "Marlon Brando? Ő már halott, nem? Akkor már biztos nem memorizál."

    Na itt temette a kezébe az arcát Johnny Depp, hosszasan, ahogy a fenti képen is látható. (A lenti, hosszú videóban pedig 1 óra 50 percnél).

    A héten egyébként Johnny Depp végül a hírekkel ellentétben nem lép újra a tanúk padjára. Szerdán viszont többek között mellette fog tanúskodni egykori barátnője, Kate Moss topmodell. Az ügyvédek záróbeszédeit pénteken tartják, az esküdtek is akkor vonulnak vissza tanácskozni, de hogy mikor döntenek, az kizárólag rajtuk múlik. A virginiai törvények szerint teljesen egyhangú döntésre kell jutniuk.

     

    Forrás: Law&Crime Network/Youtube


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    "Ő tanított meg nőnek érezni magam, és arra is, hogy a csók nyálas" – Egy nyári szerelem története
    Hátrasimította a hajamat a fülem mögé, és az utolsó közös napunkon azt mondta: „Fura lesz nélküled.”
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 24.


    Megosztom
    Link másolása

    Tizenhat voltam, és a gimnáziumi irodalomversenyre készültem. A balatoni nyaralót anyám és a barátja bérelték ki, de én naphosszat a kertben heverésztem, és Ottlik Géza „Iskola a határon” című regényét olvastam. Kis, fehér bőrű, girnyó könyvmoly - legalábbis annak éreztem magam -, anyámtól örökölt piros csíkos bikiniben, orromon bosszantó piros pattanásokkal. Bőszen jegyzeteltem, mert a regényből őszre komoly versenydolgozatot kellett írni, és én nyerni akartam. Aztán egy árnyék vetült rám. Anyám állt fölöttem, egy tál cseresznyével. "Cicám, most azonnal lehúzol a partra, és strandolsz egy nagyot, különben seggbe rúglak." Leütötte a hamut a cigijéről, óriási szalmakalapja alól szúrós szemmel nézett rám. Tudtam, hogy nincs apelláta. Sértődötten betömtem a számba három cseresznyét, nyakamba csaptam a Lacoste hátizsákomat - benne a könyv -, és a poros nyári úton lelődörögtem a partra. Ténferegtem egy kicsit a térdig érő vízben, néztem a világoszöld hullámokat, távolról gyerekzsivaj meg sikítozás hallatszott - a szomszédos strandon vicces kedvű fiúk vagdosták bele a lányokat a tóba. Aztán meguntam.

    Nem szerettem a parton lenni, mert úgy éreztem, mindenki szebb, mint én. Vagy legalábbis nagyobb melle van.

    Előkaptam a könyvemet, és vállamon a vizes törölközőmmel, elmélyülten olvasva elindultam visszafelé. Elképesztően tűzött a nap, élesen visszaverődött a lapokról, hunyorogva felnéztem. A poros kis út két oldalán elegáns nyaralók álltak, gondosan nyírt pázsittal, rózsabokrokkal, fehér kovácsoltvas kapukkal. Az egyikben egy fiú állt. Tizennyolc körüli lehetett. Gyönyörű fiú volt. Napbarnított, izmos, tüsi világosbarna hajjal, mosolygós szemekkel. Engem nézett. Egy pillanatra hátrakaptam a fejemet, hátha mögöttem is jön valaki, és tévedés az egész, de nem. Engem nézett. "Szia!" - mondta. Akkor még nem tudtam, hogy vannak férfiak, akiknek ez az egy szó is bőven elég ahhoz, hogy nőket szedjenek fel. És ő határozottan ebbe a kasztba tartozott. Én egyszerűen csak nem hittem el, hogy megszólított.

    Álltam, kezemben a leengedett könyvvel, és bámultam rá. "Szereted Marilyn Monroe-t?" - kérdezte. Akkor kaptam észbe, hogy a vizes fürdőruhám fölé egy anyu által rám tukmált, viszonylag nőcis pólót vettem fel, egy piros, ejtett vállút, az elején egy jó nagy Marilyn-fejjel. "Nem" - mondtam morcosan. Valahogy azt gondoltam, jobb, ha morcos vagyok, úgyis csak átverés ez az egész. De ő folytatta: "És mi az ott a kezedben?" Ráhunyorogtam: "Ottlik Géza." Felnevetett, a foga is gyönyörű volt.

    "Senki nem mondta még neked, hogy első randin ne mondd ki egy másik férfi nevét?" Rámeredtem. "Ez egy első randi?" "Oké, nulladik. Az első ma este lesz, ha ráérsz. Nyolckor a parton?"

    Olyan gyorsan bólintottam, ahogy csak azok a lányok szoktak, akiket még soha nem hívtak randira. Aztán leszegtem a fejem - nem igaz, hogy ilyen béna vagyok, gondoltam - és eliszkoltam. Hátra se néztem. Eszem ágában sem volt elmenni a randira. Féltem. Attól is, hogy ott lesz, meg attól is, hogy nem. Este fagyizni indultam anyámékkal. Alig fordultunk ki a kapun, amikor az út végén megláttam a fiút. Felénk tartott, a kezében egy szál piros rózsával. Értem jött. Igen, közhelyes volt, de bátor és magabiztos. Soha nem láttam még embert, aki ilyen fiatalon ilyen ellenállhatatlan tudott lenni. Udvariasan bemutatkozott anyáméknak - anyu csodálkozó, de határozottan elismerő pillantást vetett rám -, aztán kézen fogott, és elvitt. A rózsát együtt markoltuk végig le a partig, az alatt a pár száz méter alatt pedig én is kinyíltam, mint egy virág. Nem zavart, hogy vékonyka vagyok, a piros pöttyök sem az orromon. Életemben először nyugtáztam, hogy a derékig érő sötétszőke hajam mégiscsak szép, és igen, a zöld szemem is, meg a „babaarcom”, amit úgy utáltam, ha a rokonok mondogatták, és ha mosolygok, a szám szélén gödröcske van, és az is szép.

    És nő vagyok, aki rózsát kapott, és most randizik, először, és nincs jobb dolog a világon a koraesti Balatonnál, meg annál az érzésnél, hogy kellesz valakinek.

    via GIPHY

    Egy hétig tartott ez a szerelem. Azért hívom annak, mert ő volt az első férfi az életemben, aki szerelmet vallott nekem. Persze tudom, hogy egy tizennyolc éves fiú és egy tizenhat éves lány között könnyen „elcsattan” ez a szó, ez az akkori tinietikett kötelező része volt, pláne nyáresti éjszakákon, de olyan jó volt hallani. A nyakában vitt be az éjsötét Balatonba, egy messzi mólóra. V-nyakú, puha, sárga pulóverét a kezembe gyűrte, hogy ne ázzon el, néha megingott és én sikítottam, aztán a mólóról néztük a csillagokat. Ő csókolt meg először, és én arra gondoltam, hogy ha a csók ilyen nyálas, akkor nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte (azóta már értem).

    Nem feküdt le velem, mert azt mondtam, nem akarom. Szűz voltam. Biztos vagyok benne, hogy rávehetett volna, de nem tette. Napközben csatangoltunk a parton, nem a kezemet fogta, hanem mindig a derekamat, mintha meg akart volna védeni valamitől. Végig úgy éreztem, hogy adni akar nekem - ha mást nem, szép emlékeket. Amikor egyedül napoztam a mólón, és egy csapat tizenéves srác körülvett, és fröcskölni kezdett (már a tinifiúk is megérzik, ha egy lány kivirul, jöttek rám, mint a legyek), odaúszott, és erélyesen elküldött mindenkit. "Mi tetszik neked bennem?" - kérdeztem egyszer. Vállat vont. "Az, hogy olyan kis nyuszi vagy."

    Talán igazat mondott. Talán akkor is, amikor azt mondta: „Szeretlek”. Bár azt bevallom, nem hittem el neki. A nők - még az egészen tapasztalatlanok is, mint én akkor - megérzik az ilyesmit.

    Említette, hogy székesfehérvári, és ősszel Németországban tanul tovább, és én biztos voltam benne, hogy otthon várja valaki. Nem beszéltünk a jövőről, de nem is érdekelt. Csak az érdekelt, hogy ő vette észre először, hogy a szemem zöld szivárványhártyája körül egy szürke csík fut körbe. Tizenhat évig naponta néztem tükörbe, és ezt én se szúrtam ki. De ő figyelt. Hátrasimította a hajamat a fülem mögé, és az utolsó közös napunkon azt mondta: „Fura lesz nélküled.”

    via GIPHY

    A puha, sárga pulóvert nekem adta. Évekig hordtam még, pedig a fehér bőrömhöz nem megy a sárga. Az irodalomversenyen nem indultam el, a Marilynes pólómat viszont azután mindig egy kis révedező mosollyal vettem fel. Tudtam, hogy soha többé nem látom - akkor még nem volt mobil meg cset, csak posta -, de meglepetésemre egy hónappal később kaptam tőle egy képeslapot Székesfehérvárról. Nem tudom már, mit írt, csak azt, hogy a végére megint odakanyarította: „Szeretlek.” Megmutattam a lapot apámnak, a nagy nőszakértőnek. Mosolygott. "Szóval megvolt az első szerelem." Megráztam a fejem: "Ááááá, nem. Nem volt szerelmes belém. De nem baj." Apám letette a képeslapot a kávéja mellé:

    "Azt te sose tudhatod. Annyiféle szerelem van. De egyvalamit biztos tudott: boldoggá tette a lányomat. Látom rajtad. És innentől nálam jó a srác."

    Hát, ez volt az én első, nyári szerelmem. Lassan harminc éve. A puha, V-nyakú pulóverekért mindenesetre azóta is odavagyok.

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    “Egy szép nő nem engedheti meg magának, hogy okos legyen, aranyom!”
    "Mi, férfiak, csak addig vágyunk okos nőre, amíg nem találkozunk eggyel. Mi istenek szeretünk lenni."
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 19.


    Megosztom
    Link másolása

    A fenti szavak váratlanul értek Dani bácsitól. Anyu volt kollégája, gyermekkorom bálványa, az igazi, veretes “tanár úr”, aranyozott zsebórával meg rosszul szabott, öreges öltönyben, aki egy ideig engem is korrepetált irodalomból. Máig vallom, hogy miatta vettek fel az egyetemre. Igazi reneszánsz ember volt, hatalmas tudású, és még hatalmasabb humorú. Ahogy most kövéren, kopaszon elterült anyám foteljében – vasárnapi baráti látogatás, ritka, értékes pillanat, így én is odamentem – el sem tudtam képzelni róla, hogy bármit is tud a nőkről. A három szál hajával, a dülledt, ravaszdi-zöld szemeivel, ugyan már! De aztán folytatta.

    – Olvastam a cikkedet arról a nőről. Aki szerint a pasik a Ferrarikba szeretnek bele, de az Opel Corsákat veszik feleségül. Ki a túró az a csaj?

    Morzsolgattam anyám hímzett vászonszalvétáját, hihetetlen kínban voltam.

    – Azt nem mondhatom meg, tanár úr, de nagyon sokan keresik rajtam. Egy csomó pasi rám írt, hogy hozzam őket össze vele.

    Döcögve röhögött, néhány süteménymorzsa lepotyogott a nyakkendőjére.

    – A hülyék. Azt hiszik, Ferrarit akarnak. Aki szép is, meg okos is. Mikor tanulod már meg, aranyom, hogy mi, férfiak csak addig akarunk okos nőt, amíg nem találkozunk eggyel?

    Felkaptam a fejem, vissza akartam szólni, de aztán győzött a tekintélytisztelet. Hallgattam. Dani bácsi sóhajtva lapogatta a tányérján lévő morzsákat a villájával.

    – Aranyom, én soha nem beszéltem úgy veled, mint egy nővel, mert amikor megismertelek, pattanásos, gebe kiskölyök voltál. Mostanra ez örvendetesen megváltozott, de ez már legyen a nálam sokkal fiatalabb férfiak baja. De te csak ne sulykold azt a cikkeidben, hogy a férfiaknak a szép meg okos nők kellenek. Mert ez nem igaz. Nekünk az a nő kell, aki elhiteti velünk, hogy istenek vagyunk.

    Összeharaptam a számat.

    – Ne röhögj – rivallt rám a régi, tanáros hangján. Éreztem, hogy tényleg fel van háborodva. Aztán lehalkult, mintha csak magának beszélne.

    – Ott volt a Gizus. Emlékszel, a feleségem. Matematika-biológia szakos. A legokosabb lány volt az egyetemen. Gyönyörű is volt. Igaz, kicsit deszka, de akkoriban az volt a divat. Az én időmben korán házasodtunk, egy év után elvettem. Imádtam nézni, amikor esténként az óráira készült, és telerajzolta a kockás kis füzetét mindenféle képletekkel. Elég olvasott is volt, konyított Dosztojevszkijhez meg Máraihoz, és istenem, milyen zöldbabfőzeléket tudott főzni! Jó asszony volt, na. Ferrari.

    Kuncogott egyet, én lélegzetvisszafojtva figyeltem, mint aki évtizedes titkokat hallgat ki éppen. Mert így is volt.

    – Nem tudom, mikor kezdett idegesíteni, hogy Gizus olyan tökéletes – Dani bácsi hangja most bűnbánóra váltott. – Emlékszem, egyszer kijavított valami regénnyel kapcsolatban. Jobban emlékezett az egyik szereplő nevére, mint én.

    Na, abban a pillanatban elkezdtem utálni. Észre se vettem, de utáltam. Itt ez a nő, szép is, mindent jobban is tud, mit a fenének kellek én ide? Hol van itt nekem a sikerélményem?

    – Ez mikor történt? – szóltam közbe halkan.

    – Úgy tíz éve lehettünk házasok. Persze ez csak úgy visszaemlékezve olyan tiszta. Hiszen Gizus nincs már. De akkoriban, amikor elkezdtem kevésnek érezni magam, már repedezett a házasságunk. Pedig semmi rosszat nem csinált. Aztán jött a Vica.

    Hátrahőköltem. – Vica néni? Az alsóvárosi gimnáziumból? A pedellus, aki takarítani járt Dani bácsiékhoz?

    Csend. Csend, és még egyszer csend. Leengedtem a vászonszalvétát az ölembe. Az öreg tovább mesélt.

    – Vica csak két dologban volt jobb, mint a feleségem. Nagyobb volt a melle – sokkal nagyobb –, és olyan rajongva tudott rám nézni, hogy leolvadt rólam a gatya. “Ne mondd, Danikám!” – ezt ismételgette folyton, és én úgy éreztem, én vagyok a világ közepe. Bármit mondhattam neki, mindenre helyeslően pillogott, mert hát ugye szinte semmit se tudott. De bársonyos volt a hangja, szelíd volt és olyan ősi, asszonyi módon buta. Beleestem, mint egyszeri Pista a szénakazalba.

    Kapkodtam a levegőt. – De hát legalább húsz évig járt Dani bácsiékhoz!

    Rám emelte vizenyős, szúrós, zöld szemét. A tekintetében benne volt egy gyenge férfi és két egymással versengő, kínlódó asszony évtizedes, tengermély tragédiája.

    – Igen, én húsz évig kettős életet éltem. Gizussal, és ha ő elutazott, vagy nem volt otthon késő délután, néhány lopott órára Vicával. Tudtak egymásról, egyszer szét is szedtem őket, tépték egymást szegények. Gizus párszor össze is pakolta a bőröndjeimet, hogy aztán le is út, fel is út. Aztán végül mégse történt semmi. Egyikőjükről se tudtam lemondani, és egyikőjük se mondott le rólam. Őrlődtem, mert Gizus mégis a feleségem volt, tiszteltem, becsültem őt, a tiszta gondolkodását, a humoros visszavágásait, azt a mély, őszinte tartást, amit csak a valódi intellektus tud megadni.

    De szerelmes Vica egyszerű asszonyiságába voltam, és abba, aminek ő látott engem. Nem tudtam Vica rajongó pillantása, alázatos odaadása nélkül élni, na! A világ összes könyvtára nem ért fel ahhoz a melegséghez, ahhoz az önbizalomhoz, ami elöntött, ha ő rám nézett.

    Megint csend, Dani bácsi villája csikorogva karcolgatta az üres porcelántányért. – Mindegy – most nagy levegőt vett, mint az órái végén, amikor lezárt egy hosszú, bonyolult irodalmi okfejtést. – Most már egyikük se él. Csak én. Na, gondoltad volna, hogy egy ilyen önző, ostoba, vén kandúr magyarázta neked annak idején Dosztojevszkijt?

    Dacosan ráztam a fejem. – Ez akkor se lehet általános, nem minden férfi ilyen...kandúr.

    Egy bálvány dőlt össze bennem, ő meg csak nézett rám, ahogy az emberek egy kedves, de butuska cicára szoktak. – Hát, lehet, hogy nem általános. De én még nem láttam férfit, aki egy túl szép, túl okos nőtől ne sokallt volna be előbb-utóbb. Mint a túl sok franciakrémestől, ahogy a cikkedben írod. Aztán ki így oldja meg, ki úgy. De nekem meggyőződésem, hogy egy minden szempontból “átlagos” asszony – ahogy én hívom magamban, egy “ösztön-nő” – sokkal jobban boldogul a pasasok világában, mint egy Ferrari.

    Pásztáztam a három szál haját, a még mindig kifogástalanul megkötött nyakkendőjét. Fájt a szívem, érte, Gizusért, Vicáért, az egész boldog-boldogtalan, szerelmi-háromszöges életükért. És fájt a gyomrom mélyén mocorgó, kényelmetlen kis érzés is: hogy talán igaza van.

    – Akkor egy jó nőnek csak akkor van esélye, ha buta? – gondoltam, most már mindegy, megkérdezem. Oldalra billentette a fejét, a falat bámulta mögöttem.

    – Neeeeeem. Nagyon sok esélye van. Rengeteg férfit megkaphat. De megtartani csak akkor tudja, ha elég okos ahhoz, hogy buta legyen.

    – De ez színjáték! Egy nő tettesse magát hülyének egy életen át, hogy a pasinak jó legyen?

    Elmosolyodott.

    – Megint sarkítasz, mint kölyökkorodban. De tulajdonképpen igen, így van. A lényeg, hogy a férfi azt érezze: felnéznek rá. Nincs ennél nagyobb megtartó erő. Hát ezt üzenem én a te Ferraridnak.

    Egy órával később, az ablakból néztem, ahogy esőkabátban, jellegzetes, billegő járásával, nagy pocakjával a ház előtt parkoló kocsijához sétált. Az egyik legokosabb férfi volt, akivel életemben találkoztam. Erre most, anyám félhomályos nappalijában kiderül, hogy amire a legjobban vágyott, azt végül egy buta – tényleg buta? – nő tudta megadni neki.

    Bevallom: én már nem ismerem ki magam ebben az egészben.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása