Egy meleg ausztrál apukát és egy nasi-tukmáló amerikai anyukát követek az Instán. De miért?
Aki fent van a neten, a nagy valószínűséggel követ valakit. Vagy valakiket. Ismerősöket, hírességeket, influenszereket, bárkit, akivel valamiért együtt tud rezonálni. Az anyukák anyukákat követnek, a kutyások kutyásokat, a tengerbiológusok tengerbiológusokat, és persze egy anyuka is követhet kutyást és egy tengerbiológus egy anyukát, hiszen sokféle módon tud kapcsolódni az ember a másik életéhez, világlátásához.
Viszont nagyon könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy egy-egy szimpatikus poszt után bekövet az ember valakit, aztán annak ellenére „ott ragad”, hogy egyre több bejegyzéstől kapja el rossz érzés: irigység, düh, vagy csak szimpla egyet nem értés.
Ilyenkor kell „kikonmarizni” a követéseinket, akár egy gardróbot, és feltenni a kérdést: Does it spark joy?
Követem, mert jól esik
Én például eljutottam arra a pontra, hogy három gyerek mellett már csak sorstársakat akarok látni, akik ugyanúgy küzdenek, mint malac a jégen. Akik a gyerek nyolcadik, nyitva hagyott „Anyaaa” -kezdetű mondata után a kezükben lévő műanyag doboztetőkkel verik az arcukat az idegtől, ha már lekaparni nem tudják vagy akarják.
Jelenleg nem akarok példaképeket követni. Nem akarom tudni, milyen időbeosztással, mentális és fizikai edzőtermi önsanyargatással lennék képes aktuális állapotomban egyszerre jó anya, szexi konyhatündér feleség és vérprofi cégvezető lenni, aki két PhD között bálnákat ment.
Nem akarok olyanokat követni, akiknél gyerek mellett rend van. Vagy aki sosem kiabál. Vagy aki egy évre előre tudja, milyen egészséges dolgokat fog főzni a százfős családjának. Csak azt követem, aki vagy akinek a témái, megfogalmazása, netes tálalási módja boldogságot nyújt. Örömet okoz nekem ennek az embernek a követése? Már nem? Már nyomom is a követés leállítása gombot.
Viszont azt nem fogom elemezni, mi okoz örömet. Ha az egy virág- és rovarlenyomatokat készítő Katalóniában élő nő munkássága, akkor azt fogom követni. Ha az egy kiégett háromgyerekes amerikai anya, aki folyton nasival traktálja a hallgatóságát, akkor őt.
Utóbbi, az Instán Bigtimeadulting néven futó Caitlin Murray, vagy ahogy én magamban hívom, a Sznekkes Nő például véletlenül került elém, és nem tudott még olyat posztolni, amitől rosszul éreztem volna magam.
Háromgyerekes anyaként hozzám hasonlóan az ő megküzdési startégiája is a humor, ráadásul a keresetlen, őszinte fajta, amitől csak még szerethetőbbek a videói. Rövid kis kirohanásaival, melyek rendszerint úgy végződnek, hogy „Get yourself a snack!” szerintem sok magyar szülő együtt tud érezni. Kertelés nélkül, mégis szerethetően mond ki olyan dolgokat, amiket a hazai instamamik nagyon nagy többsége egész biztosan nem tenne közzé. Elmondja például, hogy biztos mindenki szokta úgy érezni, itt az ideje felmondania, elhagyni azt a nyamvadt munkahelyet, és elmenni valahova, ahol megbecsülik őt…
(Én például ebből a videóból tudtam meg a „nyamvadt” angol megfelelőjét, szóval nyelvgyakorlásnak és szókincs bővítésnek sem utolsó dolog külföldi szülőket követni.)
A másik ember, akit a sok tökéletes vagy csinosan tökéletlenre csinált instamami között számomra végtelenül üdítő követni, az egy instapapi, a kétgyerekes ausztrál Sean Szeps. Tegye fel a kezét az a magyar anyuka vagy apuka, aki nem tud azonosulni a gyereknevelés olyan hétköznapi agyzsibbasztó részeivel, mint a nyilvános WC-k kisgyerekkel történő használatának nehézségei, a felnőtt beszélgetésbe negyed szekundumonként való belekérdezés vagy, hogy egy aktuálisabbat mondjak, a családi strandolás szabályainak estig való ismételgetése.
Sehol.
Töltődni, kikapcsolódni megyek fel az instára, nem irigykedni vagy önértékelést csökkenteni.
Lehet, hogy fél év múlva mindkettőt kikövetem, mert már nem lesznek számomra aktuálisak a tartalmaik, vagy ráunok a stílusukra. De amíg megkapom tőlük azt a szikrányi kis örömet, addig maradnak.
Ha pedig te is átnéznéd egy kicsit a követési szokásaidat, itt egy kis segítség hozzá!
Követési szokásaink „kikonmarizása”
Hogy vagyok?
Először is, figyeld meg magad, hogyan hat rád a mindennapokban a közösségi média. A legjobb, ha már a bekapcsolás előtt magadba nézel, és felteszed a kérdést: hogy érzem most magam? Nem kell semmi extrára gondolni, elég egy 1-től 10-ig tartó skálán belőni az aktuális hogyléted. Ezek után kezdheted a szokásos görgetést, ha pedig kiléptél, ismét értékeld a hangulatodat. A kezdő és a befejező érték viszonya árulkodó lesz: ha rosszabbul érzed magad a befejezés után, akkor jobban át kell nézned a követéseidet. Hasznos lehet bekapcsolás előtt feltenni azt a kérdést is, hogy miért is fordulok most a közösségi média felé? Segíthet-e a mostani állapotomon javítani az adott platform, vagy jobb, ha mondjuk felhívom egy barátomat vagy sétálok egyet?
Tudatos használat
Figyeld meg, hogy aktívan használod-e az adott felületet, például barátokkal tartod a kapcsolatot vagy szervezel egy eseményt, vagy csak unaloműzésképpen pörgeted a hírfolyamot? A saját igényeidre, eredményeidre koncentrálsz ilyenkor, vagy másokhoz méregeted magad?
Határhúzás
Szabj magadnak határokat! Ma már a telefonod segítségével is meg tudod adni, mikor és mennyi ideig szeretnél időt tölteni a digitális világban, de az is jó ötlet, ha mondjuk kimondod, hogy mától nem netezek az ágyban. Utóbbi egyébként nagyon egészséges döntés, ugyanis az esti fények negatív hatással vannak a vércukorszintünkre, a terhes kismamáknál például a késő estig netezők vagy tévézők közül többeknél fordul elő gesztációs diabétesz. A követett emberek és oldalak számának is érdemes néha határt szabni, megvizsgálni, hol töltesz el több aktív időt, ahol pedig hónapok óta nem kommenteltél, ott benyomni a kikövetés gombot.
Vele örülök
Ugyan tudjuk, hogy a legtöbb esetben a neten látott tökéletes képek mögött szürke és küzdelmes hétköznapok sora és számos filter áll, érdemes az igazi eredményeket irigykedés helyett a posztolóval együtt ünnepelni. Azon túl, hogy fordított esetben nekünk is mennyire jól tud esni, ha mások velünk örülnek egy diploma, jogosítvány megszerzése, egy kisbaba érkezése vagy a magunk által termesztett paradicsom leszüretelése kapcsán, a mások örömében való osztozás képessége hosszú távon automatizálódik, így nehezebb időszakokban azokból is ugyanúgy tudunk töltekezni.
Helyezd előtérbe az élő kapcsolattartást
Nagyon kényelmes és hasznos dolog az internet és a sokféle közösségi platform, de időről-időre szánjuk rá magunkat a valós idejű és terű találkozásokra is. Szükségünk van a szűrők nélküli, jelen időben történő kapcsolatokra, hogy helyén tudjuk aztán kezelni a százféle szűrőn át mutatott netes változatokat. Melós dolog ez az „élőzés”, időt, energiát igényel, de
Légy tisztában az értékeiddel
Mindig lesz olyan, akinek a tehetségét, megjelenését, élményeit szívesen a magunkévá tennénk. Akinek az életével rendre összehasonlítjuk a magunkét. És nincs is ezzel semmi baj, a társas összehasonlítás emberi dolog. Arra viszont figyeljünk, hogy ugyanannyira napirenden legyenek a saját külső és belső értékeink. Az érzelmeinket nem kell elnyomni, dolgozni velük viszont kötelező.
