ÉLETMÓD

A tanárok pokoljárása – három hónapot napköziztem, egy életre elég volt

Ezt a történetet három éve írtam meg. Ma is aktuális. Talán jobban, mint valaha.
Sassy - sassy.hu
2022. október 05.


Megosztom
Link másolása

/jh/

A gyerek felemelte a széket – acél alapzatú, iszonyú súlyú székek vannak a suliban –, és teljes erőből bevágta az osztálytársai közé. A gyerekek megdermedtek, én sokkos állapotban odarohantam. A szék kábé tíz centire landolt az egyik diáktól, ha eltalálja, szerintem ott marad. Tizenegy évesekről van szó.

Az volt az a pillanat, amikor elpattant bennem valami.

Igen, a pedagógiában zöldfülű voltam, a tanári diplomám ellenére húsz év "irodista" lét után úgy gondoltam, elvállalok egy napi négy órás napközit a belváros egyik elismert általános iskolájában. Emellett lesz időm plusz munkákra, meg húsz év gürizés után az életemre. Legalábbis azt hittem. Senki sem értette a döntésemet, még az igazgató se, aki felvett. "Te teljesen meghülyültél?" – kérdezték volt és jelenlegi tanár barátaim. A tantestületben kedves, intelligens, de meglehetősen agyongyötört, a lelkes mosolyomat gyanakvóan felhúzott szemöldökkel konstatáló kollégák fogadtak.

Ötödikeseket kaptam, tíz-tizenegy éveseket, többségében elég jól szituáltakat (jó mobiltelefonok, klassz táskák, sportcipők, tehát pénz láthatóan volt), összesen húszat. A különóráik miatt általában kevesebben maradtak, 13-15 gyerek volt állandóan a kezem alatt. A "mézeshetek" után (akkor sem voltak kisangyalok, de nem viselkedtek szélsőségesen, inkább puhatolóztak, aztán elkönyveltek "kedvesnek"), gyakorlatilag néhány nap alatt mutatták ki a foguk fehérjét. Nem mind. Öten-hatan voltak a keménymag.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy amikor belépek a terembe, elszabadul (vagyis már javában tombol) a pokol. Székcsapkodás – csak úgy, neki a földnek, többször, elképesztő robajjal –, verekedés, egymás ütögetése, a táskák, tolltartók, vizeskulacsok padhoz, székhez, vagy a másikhoz vagdosása, "miafaszomozás", a folyosón randalírozás.

MINDENT megpróbáltam, ami csak az eszembe jutott, vagy amit a kollégák tanácsoltak. Szép szóval, szeretettel közeledtem feléjük, egyenként húsz perceket beszélgettem velük, hogy megértsem őket, a családi hátterüket, és kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Gondoltam, nehéz nekik, túlterheltek, fáradtak, főleg délután, türelmesnek kell lenni velük. Segítettem nekik a leckében, vittem csokidrazsét, jutalmul, ha minden házit megcsináltak. Illatgyertyát gyújtottunk Advent előtt, filmet néztünk, cetliken megírhatták nekem a kis titkaikat, amelyeket aztán négyszemközt megbeszéltünk.

Amikor lehetett, kivittem őket a közeli játszótérre, tervezgettem, hogy elmegyünk majd karácsonyi vásárba. Mindez a normálisabb gyerekeknél működött (mert természetesen voltak, nem kevesen). A keménymagon viszont úgy futott át minden szeretet és jószándék, mint az őszi szél a tarlón. Ment tovább az üvöltözés, csapkodás, dulakodás, trágárkodás, és persze amikor felelősségre vontam őket, a felháborodott tagadás és hazudozás (akkor is közölték, hogy nincs jogom megbüntetni őket, mert semmit sem csináltak, ha a szemem előtt történt a dolog).

Azt egyébként, hogy mihez "nincs jogom", többet hallottam a szájukból, mint eddigi életemben bárkitől.

Akkor egy nap leültem velük, és nagyon komoly lelkifröccsöt kaptak. Elmondtam, hogy elég volt a díbolásból, a néhány főkolompos tökrevágja a többiek idegeit, nem tudnak leckét írni, sőt az osztályteremben létezni sem, nem beszélve az én idegeimről. Közöltem: vége a jó világnak, innentől nincs játszótér, tanári beírás viszont van, aki meg nagyon túllő a célon, megy az igazgatóhoz.

Másnapig tartott a lelkifröccs hatása. Akkor repült a vasszék. Az elkövető gyereket azonnal levittem az igazgatóhoz, a vezetőséggel meg közöltem, hogy mivel próbaidős vagyok, ha nem tesznek valamit, jövő héten már be se jövök. És ekkor jöttek a kollégák, akik most már ki merték nyitni a szájukat. Megtudtam (persze négyszemközti, suttyomban folytatott beszélgetésekből), hogy:

Az iskola egyik "nehéz" osztályát kaptam ki (több is van), akik miatt eddig négy tanár menekült el a suliból.

Minden szaktanárral meggyűlt a bajuk, sorra hívják be a szülőket, mert az órák állandó fegyelmezéssel telnek, gyakorlatilag képtelenség tanítani őket.

Az alsós délutános tanárukat "idegileg teljesen tönkrevágták, a tanév végén már többet sírt, mint nem" (ezt most szó szerint idéztem egy évtizedek óta a pályán lévő, egyébként a gyerekekért élő-haló tanárnőtől).

Az angoltanáruk akkor mondott fel, amikor az egyik gyerek szülei bejöttek, és megfenyegették.

Akkor taktikát váltottam. Húzd meg-ereszd meg játékra álltam át. Aki normálisan viselkedett, annak továbbra is járt a kedvesség, a segítség. Aki viszont vadállati stílusban nyomta, annak beírtam (nem számított semmit), kiküldtem a teremből egy időre, vagy egyszerűen csak úgy leüvöltöttem a fejét, hogy egy másodpercig legalább leblokkolt. A végeredmény: állítólag még mindig a "kedves" kategóriába soroltak, de tessék-lássék szót fogadtak, a leckét (többnyire csokiért) megcsinálták, szóval végülis kihoztam a dologból, amit lehetett.

A játszótérre egy idő után nem mertem őket kivinni, mert olyan vadul dulakodtak a mászóka-várban, meg lökték egymást a hintán, hogy nem voltam biztos benne, hogy életben tudom tartani őket. És persze bárkinek baja esik, engem vesznek elő. Egyszer az egyik legagresszívabb gyerek összeverekedett egy viszonylag normálisabbal. Másnap az agresszív gyerek még agresszívabb szülei megjelentek a játszótéren, és nekiestek "annak a kis mocsoknak, aki a fiunkat a fején megütötte". Én álltam a gyerek elé, hogy az apuka ne őt üsse le, hanem ha már muszáj, akkor engem.

Volt olyan, vadidegen kisgyerekes anyuka, aki odajött hozzám a játszótéren, és azt mondta: "Először is részvétem, tanárnő. Én még életemben ennyi erőszakos, mocskos szájú gyereket nem láttam. Másodszor: árulja már el, melyik iskola ez, hogy tudjam, hova NE írassam be a gyerekemet." Aztán amikor az osztállyal közöltem, hogy ezek után felejtsék el egy darabig a játszóteret, az egyik hetykén visszaszólt: "Akkor én meg elfelejtem a napközit. Magának lesz kevesebb a fizetése."

Amellett, hogy butaságot mondott, mégis mi vesz rá egy TIZENEGY éves gyereket arra, hogy ilyen mérhetetlen arroganciával, lenézéssel oltson le egy tanárt? Mert nem magától lett ilyen, ezt valahol tanulta.

És akkor még nem beszéltem a kedves édesanyáról, aki tajt részegen állított be a fiáért és annak alsós húgáért, és összefüggéstelenül hadovált nekem, miközben a kislánya kezét rángatta, és ordítozott vele. Az apukáról, aki fogadóórán nekiesett az egyik tanítónőnek, mert egy csomag A4-es fénymásolópapírt a másodikos kisfiával "fel mert cipeltetni" a másodikra. És az egyik diákom anyjáról, aki Messengeren nekem ugrott, hogy azért büntettem meg a fiát, mert roma (nem is tudtam, hogy az, egyébként csak félig az, világos bőrű, világosbarna hajú kisfiú).

Három hónap után azt vettem észre, hogy oktatás, nevelés helyett napi több órát üvöltéssel töltök (utálom felemelni a hangomat, egyszerűen nem természetem), mert folyamatosan próbálom túlordítani a kölköket.

A verbális és a fizikai erőszak állandó részévé vált a napjaimnak (engem fizikailag nem támadtak meg, csak szóban kaptam az ívet), a szülői panaszok, hisztik és a megfékezhetetlen gyerekek testi épségének féltése miatt minden nap gyomorgörccsel mentem be.

Gyakorlatilag semmilyen fegyelmező eszköz nem volt a kezemben, tehetetlen voltam. A rendes gyerekeket nem tudtam megvédeni, hiszen minden erőmet a többi kötötte le, így ők szintén rosszul érezték magukat, rettegtek az agresszív társaiktól, féltek bejárni, és mesélték, hogy kérték már a szüleiket, vigyék el őket ebből az – ismétlem, jó nevű – suliból. Teljesen egyértelmű a következtetés: pont a rendeseket teszi tönkre a rendszer a nevelhetetlen, és a törvény szerint gyakorlatilag kirúghatatlan gyerekek miatt (csak akkor lehet valakit tankötelezettségi kor alatt kirúgni, ha előbb találnak neki egy másik, befogadó iskolát. El lehet képzelni, ilyen előélettel mennyire kapkodnak a sulik ezek után a gyerekek után).

Néha hosszan belenéztem egy-egy kőkemény "játékosnak" a szemébe, és nem láttam mást, csak végtelen hidegséget, gúnyt és megvetést. Mintha nem is gyerekek lennének. Arra gondoltam: úristen, mitől lettetek ti ilyenek? És mi lesz belőletek?

Persze, voltak őszintén gyermeki, rajongó, csillogó tekintetek is. Voltak kicsik, sőt egész nagyok is, akik egymás után öleltek meg, vagy nevettek rám, ha végigmentem a folyosón, vagy délutáni ügyeletben velük maradtam az udvaron. Voltak szép pillanatok, amelyektől felderengett, mitől is (lehetett egykor) ilyen szép ez a pálya. De ez már édeskevés, és a kollégák egyöntetű véleménye szerint az arány az utóbbi 15-20 évben rohamosan romlik a szörny-kölkök javára. MINDEN iskolában, ezt több helyet is megjárt, évtizedes tapasztalattal bíró pedagógusok mondták.

És persze láttam az agyonfáradt, teljesen kiégett, és igen, megfélemlített tanárokat. "Nem merünk szólni, mert a végén úgyis mindenért mi vagyunk a hülyék" – mondták többen is.

Nem tudom, mi tartja őket a pályán. A legtöbbjét egyébként az, hogy már csak pár évük van a nyugdíjig. Fiatalok főként csak alsóban vannak, a többiek már rég elmenekültek. Akik maradtak, tucatszám csomagolták a mikulás-ajándékokat a diákjaiknak, dekorálták az iskolát, táborokat szerveztek, múzeumba, filmvetítésre vitték az osztályokat. Eszméletlen sok szabadidejüket áldozták fel, aminek sehol sincs nyoma. Csak azt tudom mondani: minden tiszteletem az övék. És sajnálom őket, mert ők is emberek. Hol vannak az ő jogaik?

És aki be akar szólni nekik a tanítási szünetek miatt, annak azt üzenem: csak EGY napig csinálják végig azt, amit egy bármilyen tanár ma Magyarországon. Sokan menekülnének vissza sikítva az íróasztal, de még a gyártósor mellé is, ebben biztos vagyok.

Szóval három hónap után, amikor esténként már csak altatóval tudtam elaludni, egész nap hullafáradtan vonszoltam magam, kétnaponta szívritmuszavarom volt, az álmaim pedig rosszabbak voltak, mint egy durva horrorfilm – döntöttem. Kaptam egy jobb ajánlatot (nem közoktatás), és leléptem. Sok-sok tanulsággal, mérhetetlen szomorúsággal, és nem kevés rossz előérzettel a lelkemben.

SZMO

Címkép: Pixabay

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Íme a sötét valóság: ez történik a pókokkal, amiket kiviszel a házból
Neked is azt mondták, hogy ne lépj rájuk, csak vidd ki őket a lakásból? Eléggé felkavaró tények következnek.

Megosztom
Link másolása

A szakértők szerint az összes kellemetlen lakótárs közül, akik betolakodhatnak az otthonodba, a pókok a kedvesebbek közé tartoznak, mivel elkapják és megölik a többieket - helyetted.

Nem sok embernek van molylepke-fóbiája, míg már a nyolc láb és a pókháló gondolata is sokakat kikészít. Emiatt az évek során jól el kellett sajátítanunk a pókok elpusztításának művészetét.

Míg egyesek egyszerűen lecsapják őket, mások úgy gondolják, hogy a nem kívánt nyolclábú betolakodóktól való megszabadulás humánusabb módja az, ha kidobják őket.

Tudod, a klasszikus módszerrel: egy poharat a pók fölé tenni, és alácsúsztatni egy kartont, hogy a rögtönzött börtönnel el tudd vinni a legközelebbi ajtóig, ahol aztán megajándékozod a szabadsággal.

De tényleg a szabadság édes érzése érkezik el számukra? Mi történik a pókkal, miután kitetted az otthonod meghitt környezetéből, és visszadobtad a hideg, barátságtalan világba?

Ez igazából attól függ, hogy milyen fajta pókoktól akartál megszabadulni.

Ha a pók kívülről jött be, vagyis a szabadban él egyébként is, akkor valószínűleg nem lesz semmi baja odakint, de ha egy házi pókról van szó, akkor konkrétan halálra ítélted szegényt.

Rod Crawford, az arachnidák szakembere a Live Science-nek elmondta, hogy a környékünkön őshonos pókoknak képesnek kell lenniük túlélni, ha kiteszik őket a szabadba, de a házi pókok sokkal kiszolgáltatottabbak.

Azt javasolta, hogy ahelyett, hogy kidobnád a pókot, inkább vidd el az otthonod egy másik részébe, ahol kevésbé zavarnak téged - már ha létezik ilyen hely a házon belül egyáltalán.

Crawford azt is elmondta, hogy ha meg akarnád akadályozni, hogy a pókok bejussanak az otthonodba, akkor szinte légmentesen le kellene tömítened az otthonodban lévő réseket, repedéseket, különben úgyis megérkeznek.

Nos, akarsz inkább a barátjuk lenni?


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
5 tárgy a lakásban, ami balszerencsét hozhat rád
Jobb, ha ezeket inkább elkerülöd.

Megosztom
Link másolása

Valószínűleg te is tapasztaltad már, hogy néha úgy érzed, mintha minden elromlana körülötted, és mintha egyfajta negatív energia lengene a levegőben. A balszerencse egy titokzatos és nehezen megmagyarázható jelenség, amely időről időre felbukkan mindennapi életünkben.

Amikor ilyen időszakokat élsz át, érdemes alaposan átnézned otthonodat, mert lehet, hogy az ott található tárgyak hozzák magukkal ezt a negatív hullámot.

Lehet egy rossz döntés, váratlan baleset vagy tragédia, amely váratlanul ér minket, és megrengeti lelki egyensúlyunkat. Bár néhányan úgy vélik, hogy bizonyos szimbólumok vagy cselekedetek hozhatják elő a balszerencsét, mások szerint ez pusztán véletlen sorozat. Mindenesetre, a balszerencse kihívások elé állít bennünket, de lehetőséget is ad a fejlődésre és az ellenállóbbá válásra.

1. Állóóra

Az állóóra ugyan szép és elegáns dísz lehet a lakásban, ám érdemes megfontolni, hogy megválj tőle. Az óra megállítja az időt, és gátolja a pozitív energiák áramlását, ezáltal akadályozva a sikeres tervek megvalósítását. De elég, ha csak eszünkbe jut a Stranger Things negyedik évada...

2. Szúrós növények

A kaktuszok, rózsák és más tüskés, szúrós növények izgalmasak ugyan, mégis, jobb kerülni őket az otthonunkban. Ezek a növények vonzzák a negatív energiákat, és megnehezíthetik az életünket. Inkább válassz valami cuki kis virágot!

3. Borostyán növény

Számos kultúrában a borostyán balszerencsét hozó jelképnek számít. A mélyzöld szín és a falakat befutó növények sötét hangulatot teremthetnek, és bent tartják a negatív energiákat az otthonunkban.

4. Nyitott esernyő

A nyitott esernyő a lakásban szintén balszerencsét hozhat. A babona szerint ugyanis ez egyszerűen felhergeli a védőszellemeket, akik azt hihetik, hogy nem érzed megfelelően védettnek magadat, és elhagyják az otthonodat.

5. Gyöngyös tárgyak, ruhák és ékszerek

A gyöngyös tárgyakat, ruhákat és ékszereket hagyományosan a könnyek szimbólumának tekintik, így ezek viselése vagy szimplán az otthonunkban való tartás szomorúsághoz és balszerencséhez vezethet. Ha pozitívabb energiákat szeretnél, érdemes lehet ezeket kerülnöd.

Érdekes, hogy a felsorolás nem említi sem a szárazvirágokat, sem a pávatollat...

Forrás: Femcafe


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
3 tuti módszer, hogy mindig rendezett legyen az otthonod
Ha úgy érzed, a te életteredet is elöntik a felesleges holmik, viszont azt sem tudod, hogy kezdj neki a válogatásnak, itt jó helyen jársz!

Megosztom
Link másolása

A magát csak rendszerezési szakértőként emlegető tiktokker most megosztotta, mi az a 3 egyszerű lépés, amit nap, mint nap követve, te is könnyen megszabadulhatsz a felesleges holmiktól és lakásod is fellélegezhet végre.

A közösségi médiában Home Reimagined néven futó felhasználó rengeteg tippet oszt meg rendszerezési és takarítási témában. A The Sun most összegyűjtötte a szakértő legalapvetőbb trükkjeit, amit te is beépíthetsz a napi rutinba.

Adománydoboz:

A szakértő szerint mindenkinek szüksége van egy kijelölt adománygyűjtő dobozra.

„Helyezz el egy üres dobozt a lakásban, például az előszobában – amikor meglátsz egy tárgyat, amit már nem szeretsz, vagy aminek megtartása feleslegesnek tűnik, dobd be oda!”

Mikor a doboz megtelik, vidd el a tartalmát a legközelebbi adománygyűjtő pontra. Ezzel a trükkel szépen fokozatosan tudod eltüntetni a felesleges holmit a házból.

Szemeteszsák a szekrényben:

Hasonló elméleten alapul a trükk, hogy mindig tarts egy szemeteszsákot a ruhásszekrényedben.

„Amikor felpróbálsz egy ruhadarabot, ami már nem jó rád, vagy nem tetszik, dobd be oda! Így lépést tudsz tartani a régi darabok folyamatos eltávolításával, ahelyett, hogy úgy éreznéd, hogy egyszerre kell átnézned az összeset, amikor tele van!”

A tartalomgyártó szerint ez a módszer segít, hogy a szekrényedben is több hely legyen, illetve mentálisan is jobban fogod érezni magad, ha csak olyan darabokat tartasz meg, amiket tényleg élvezel viselni.

Nap végi záró rutin:

Az egyik leghatásosabb trükk, amit ő is minden nap alkalmaz a tiszta és rendezett otthon fenntartása érdekében az a nap végi záró rutin.

„Minden nap végén hozz létre egy 20 perces lezárási rutint, amikor összerendezed az otthonod a következő napra.”

Ez magában foglalhatja a földön hagyott tárgyak összeszedését és helyretételét, a helyiségek rendbetételét, a mosogatógép betöltését vagy kiürítését és a felületek letörlését.

A TikTok-felhasználó állítása szerint, ha a nap végén rendezett állapotban hagyod az otthonodat, pozitív és felfrissült hangulatban kezdheted a következő napot.

@home_reimagined ✨3 simple Decluttering tasks you can do today for a clutter-free home! 🏡 If you want to declutter your house, do these 3 things! 1. Designated Donation Box 📦: Place an empty box in a common area like the hallway, whenever you see an item, you no longer love or, for me, feels overwhelming to maintain… drop it in there! 📦 As soon as its full, drop it off at your local donation center! 🚚 2. Closet Trash Bag 💼: Always keep a trash bag in your closet. 🗑️ Whenever you try on a piece of clothing that no longer fits, or you don’t like, drop it in there! 👚 This way you can keep up with constantly removing old items, instead of feeling like you have to go through them all at one time when its full! 👕👖👠 This gives you mental and physical space back for items you actually like! 👍 3. Having a close out routine 🚏: At the end of everyday create a 20-minute close out routine where you reset your home for the next day. ✅ This can include picking up all items and return them to their homes, tidying up your space, loading the dishwasher, wiping counters or anything else. 🧽 But returning your home to a state of peace at the end of the day will allow you to start the next day in a positive and refreshed mood! 😊 Remember that decluttering is a maintenance process. 👩🏼🔧 You cannot do it once and be done. ❌ Keeping up with it in these small steps will help you create a clutter free and serene home easily! ✨ Make sure you’re keeping up with our decluttering challenge for the month of January, on our story posts everyday to help you achieve the clutter-free home of your dreams!✨ Follow for more cleaning, organizing, decluttering and home tips! ❤️ Products linked in my Amazon shop in bio! #declutteringchallenge #declutter #organization #newyearnewstart #declutteringtips #organizingtips #declutteringhacks #organizinghacks #organizedlife ♬ original sound - Home Reimagined

Ha betartod ezeket az apró és egyszerű lépéseket, neked is könnyen megy majd fenntartani egy rendetlenségtől mentes és nyugodt otthont, anélkül, hogy havonta egyszer bele kéne szakadnod, hogy mindent egyszerre megcsinálj.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Álomfejtés: ezt jelenti, ha azt álmodod, hogy babát vársz
Fura álmai mindenkinek vannak, és legtöbbször a tudatalattink szeretne üzenni vele nekünk. Fejtsük meg az üzenetet!

Megosztom
Link másolása

Ha valaha is álmodtál terhességről, nem vagy egyedül. Élete során szinte minden nő álmodik ezzel, függetlenül attól, hogy mit gondol egyébként a gyerekvállalásról.

A gyakori terhességi álmok közé tartozik, hogy utolsó idős terhes vagy, hogy vajúdsz, és hogy csúnya babád születik.

De még mindig ott a kérdés: a terhességi álom mit jelent valójában?

Ha egy reggel úgy ébredsz, hogy a hasadat tapogatod, és azon morfondírozol, hogy vajon azt üzente-e a tudatalattid, hogy babát vársz - miközben egyáltalán nem állsz készen erre a változásra, nem kell azonnal a patikába rohannod terhességi tesztért.

Az álmoskönyv szerint egy ilyen álom azt üzeni, hogy egy változás vagy valami új dolog fog belépni az életedbe.

Egy új barát, partner vagy munka, amelyek mind olyan dolgok, amelyek miatt izgatottnak lehet lenni.

A növekedés jele lehet

Akárcsak egy kisbaba, te is napról napra változol, növekszel, legyen szó akár fizikai vagy lelki fejlődésről, ezért a terhességi álmok jelezhetik ezt a növekedési és változás.

Az ilyen álmok általában egy új növekedési szakaszhoz kapcsolódnak az életedben, így adva önbizalmat neked.

Jelezheti a stresszt

Néha stresszt vagy szorongást jelezhet, vagy ha valóban terhes vagy, akkor az állapotoddal kapcsolatos félelemről ad hírt. Érdemes megnézned, hogy tudnád ezeket a félelmeket csillapítani. Meditációval, vagy a nőgyógyászoddal, szülésznőddel lehet erről beszélgetni.

Lehet, hogy szeretnél teherbe esni

Álmodhatsz akkor is terhességről, ha éppen most próbálsz teherbe esni, vagy nagyon vágysz babára, de még nem találtad meg hozzá a megfelelő partnert.

Ha most végigvetted a listát, és egyik sem illik rád, akkor a biztonság kedvéért mégis lemehetsz a patikába egy terhességi tesztért.


Megosztom
Link másolása