FONTOS

Két másodpercenként hoznod kell egy döntést, nincs eleged belőle? - Próbáld ki a döntésböjtöt!

Minden egyes döntés stresszforrás. De csökkenthetjük a döntéseink számát, több időt teremtve azokra a dolgokra, amik valóban fontosak vagy tényleg boldoggá tesznek bennünket. Mutatjuk, hogyan.

Megosztom
Link másolása

Jó reggelt, felébredtél? Felkelsz rögtön, vagy jöjjön még 10 perc szundi? Utána mi fog következni, előbb felöltözöl, utána reggeli, vagy fordítva? És mi lesz a reggeli? Nézted az időjárást, mit kéne felvenni? Jó lesz ugyanaz a ruha egész nap vagy át kell valamikor öltözni?

És így tovább egész nap, egészen addig, amíg este el nem alszol.

Döntéseink végigkísérik mindennapjainkat, legyenek azok a fenti, reggeli listához hasonló egyszerű, hétköznapi kérdések vagy komolyabbak, mint mondjuk hol éljek, mit dolgozzak, kihez menjek hozzá.

Összességében állítólag napi 35.000 döntést hozunk meg. Bizony, két másodpercenként egyet. Hihetetlen szám, még úgy is, hogy ennek nagy részét automatikusan végezzük.

Ami viszont közös ezekben a döntésekben, az a stressz. Minden egyes döntéshelyzet egyben stresszforrás is, hiszen mindig ott lebeg a bizonytalanság: jól döntöttünk-e?

Nem véletlenül sírják vissza sokan a régi időket, amikor még mondjuk csak kétféle színű női cipő és háromféle pékáru közül kellett csak választani.

Ma már kenyérből is annyifélét lehet kapni a sarki kisboltban is, ahányféle csokoládét Gombóc Artúr szeret. Örülünk neki?

Természetesen általában igen, hiszen ma már elképesztően nagy szabadságunk van a választásban, egyéni és pillanatnyi igényeinkre tudjuk szabni az adott döntést. Csakhogy ez bizony idő- és energiaigényes szabadság, és ha nem válogatjuk meg, mely döntéseinknek adjuk a figyelmünket, nagyon könnyen felemésztenek és szétforgácsolnak bennünket.

Elméletileg sem könnyű

Az eddig tárgyaltaknál lényegesen átfogóbb döntésekkel foglalkozik a döntéselmélet (amelynek a Corvinuson például önálló tanszéke van.) Ugyanakkor legyen szó szociális vagy gazdasági szervezetekben zajló döntési folyamatokról vagy arról, melyik HB-s ceruzát vegyem meg az írószerboltban, a probléma ugyanaz.

A terület kiemelkedő kutatója a közgazdasági Nobel-díjjal is kitüntetett Herbert Simon általános tétele röviden így szól: Nem mindig érdemes a jobbra várni, ha az "elég jó", illetve ha a "megfelelő" rendelkezésünkre áll.

A „vásárlási tehetetlenség” tünetcsoport szakértője egyenesen lehetőségek és esélyek zsarnokságáról beszél, a választék uralmáról: szerinte a túlkínálat boldogtalanná tesz bennünket, rontja a közérzetünket. Ugyanígy igaz ez az egyén döntéseire is: a túl sok lehetőség egy idő után agyomnyomja az embert. Döntéseket hozni ugyan elkerülhetetlen, de azok számát mi magunk is tudjuk befolyásolni.

Megküzdési stratégiák

Hogy mi alapján "dolgozzuk meg" az adott döntést, azt a Cornell Egyetem egyik kutatása például így csoportosította:

Ösztönösség — kapásból az első lehetőségre igent mondunk

Megfelelés — ilyenkor nem is csak saját magunk, hanem a döntésünk által érintett többi személy számára is a legjobbat szeretnénk

Delegálás — egy számunkra megbízható embernek passzoljuk át a döntést

Elkerülés — igen, már az is "megdolgozásnak" számít, ha a döntést halogatjuk, negligáljuk, mivel ez is időt és energiát igényel

Mérlegelés — próbáljuk az adott pillanatban elérhető információkat összevetni, majd azok alapján dönteni

Rangsorolás és reflektálás — a lehető legtöbb idő- és energiabefektetéssel megtalálni a lehető legtökéletesebb megoldást

Ezek persze váltogathatják egymást egy-egy adott döntéshozatalon belül is, például a gyerek iskolaválasztásánál mondhatjuk azt, hogy hát nem kérdés, oda megy, ahova mi jártunk/ami a legközelebb van (ösztönösség), aztán pár nap múlva átgondoljuk és szeretnénk a gyereket is bevonni a döntésbe (megfelelés), rábízhatjuk a döntést a másik szülőre (delegálás), de általában az ilyen volumenű kérdések kapják a legtöbb időt és figyelmet (rangsorolás és reflektálás), így hetekig-hónapokig is lapátolgathatjuk az energiánkat egyetlen döntésbe.

És ez rendben is van, egy ilyen súlyú kérdés "megérdemli" a kiemelt figyelmet.

A gond ott kezdődik, hogy a világ folyamatosan önti ránk a döntéshelyzeteket, sokszor főleg olyanokat, amik abszolút nem érdemlik ezt a fajta törődést.

Tényleg meg kell találnod a hozzád illő legjobb tavaszi kabátot? Tényleg szükség van nyolcféle új süteményre húsvét hétfőn? Tényleg neked kell kitalálnod és eldöntened, mit kapjon a 4 éves unokaöcséd a szülinapjára?

Félreértés ne essék, ha neked VALÓBAN fontos a fenti kérdések bármelyikére megtalálni a tökéletes választ, akkor tégy úgy. De mindannyiunk életében vannak olyan döntések, amiket simán "kiböjtölhetnénk".

Ehhez viszont kőkemény önismeretre van szükség.

Tudnunk kell, melyek a számunkra fontos kérdések, amikből nem engedünk. Ha ezek megvannak, akkor gondolatban rakjuk most őket félre, velük most nincs dolgunk.

Vegyük elő viszont a többi területet, és nézzük át, honnan tudnánk lefaragni néhány kevésbé fajsúlyos döntést.

Ha utáljuk a "Mit főzzek ma?" kérdést, írjuk össze a jól bevált receptjeinket és osszuk be a következő egy hónapra, az se baj, ha valamit kétszer, háromszor is megcsinálunk (ezzel egyébként egy rakás másik döntést is megspóroltunk például a bevásárlásnál). Ha gyakorlatilag hidegen hagy minket a "Hova menjünk nyaralni?"- kérdés, csak vízpart legyen, kérjünk segítséget a témában számunkra mérvadó ismerőstől, főleg, ha tudjuk is róla, hogy neki meg pont ez az életterület a szíve csücske, és szívesen foglalkozik ilyesmivel.

És bizony abszolút remek terep a döntésböjt gyakorlására bármilyen olyan kérdés, amiben nem érezzük magunkat kellően kompetensnek - legyen egy személyre szabott kapszulagardrób vagy az éves egészségügyi szűrési listánk összeállítása

Ha merünk kiállni a saját prioritásaink mellett, ha merünk kialakítani és aztán ragaszkodni saját rutinokhoz - legyen az akár a reggeli zabkása vagy ugyanaz a 10 perces szétnyílt hasizom torna minden nap - és nem pakoljuk tele a mindennapjainkat választási lehetőségekkel, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy egyre inkább az tölti ki az életünket, ami számunkra fontos és ami minket boldoggá tesz. Egy próbát mindenképpen megér.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Molnár Tamás: „Magyarországon nincs olyan ember, aki ne lenne érintett az alkohol- vagy drogfüggőség témában”
Minimum a családja vagy a barátai miatt mindenki érintett ebben – írta Instagramon. A zenész a küzdelmeiről beszélt a Telex új, függőségről szóló podcastjében.
Sassy - sassy.hu
2024. október 19.


Megosztom
Link másolása

Új, függőségekkel foglalkozó podcast-sorozatot indított a Telex Felvonó címmel.

Pándi Balázs zenész, újságíró, a Beton.Hofi dobosa és Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns maga is felépülésben élő függő.

Azért indították a sorozatot, hogy segítséget nyújtsanak azoknak, akik függőségekkel küzdenek, vagy akik meg akarják érteni, hogy mi zajlik egy aktív függő, vagy felépülésben lévő ember fejében, környezetében.

Első vendégük Molnár Tamás dalszerző, szólóénekes volt, az Anti Fitness Club és Jetlag zenekarok alapítója. A beszélgetésben elmondta, hogy alkohollal indított, sokat ivott, ezután jött a kokain, és később kokainfüggőség is kialakult nála.

A szert azért kezdte használni, hogy a kényszereit legyőzze, de csak új kényszerei alakultak ki. Eljutott arra a szintre, hogy kezdett beleőrülni a szerhasználatba. Képtelen volt állandó párkapcsolatra, elsodródott a családjától. Itt volt egy fordulópont az életében: egy új ént szeretett volna építeni, ezért állt le, és ment rehabra.

Nehezére esett felismerni, hogy ő is függő. Ráadásul jól is esett a zeneiparral takarózni, és azzal, hogy a zenészek helyzete speciális.

Amikor józan lett, akkor fogalmazta meg, hogy a szakma teljesen irreleváns, és mindenkinek küzdelmes a leszokás, akár szakács, akár kőműves.

Molnár Tamás Instagramon megosztott egy részletet a beszélgetésből a következő posztszöveggel:

"Nem ez az első alkalom, hogy nyíltan beszélek az addikcióimról, de ez a legátfogóbb és legmélyebb anyag mind közül. Az, hogy lehetetlen hangosabbnak lenni az alkohol- és drogpropagandánál, csak felértékeli minden olyan kameraperc jelentőségét, ami a szabadság illúziójának valódi szabadságra cseréléséről szól. Valljuk be, ma Magyarországon nincs olyan ember, aki ne lenne érintett – legalább a családja vagy barátai révén – az alkohol- és/vagy drogfüggőség témában."

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Egy tinédzser fiú megölte magát MI chatbot barátnője miatt
A chatelőzményekben látták, hogy a fiú korábban szerelmet vallott a robotnak.

Megosztom
Link másolása

Egy 14 éves fiú mostohaapja fegyverével lőtte le magát, miután mesterséges intelligenciával működő chatbot „barátnője” ezt sugallta neki.

Sewell Setzer a floridai Orlandóban élt, élete utolsó heteiben pedig egy „Dany” nevű chatrobottal beszélgetett, aki a Trónok harca szereplője, Daenerys Targaryen után kapta a nevét.

Setzer, aki az év elején járt terapeutánál, inkább Dany-vel beszélgetett a küzdelmeiről, és megosztotta, hogy gyűlöli magát, „üresnek” és „kimerültnek” érzi magát, és néha az öngyilkosságra gondol – derült ki a naplójából és a chatelőzményekből.

A The New York Times tudomása szerint a naplójába azt írta, mennyire élvezi, hogy elszigetelődik a szobájában, mert ilyenkor el tud szakadni ettől a valóságtól, és emellett nyugodtabbnak is érzi magát. A Daily Mail szemléje szerint azt is megírta, szereti Dany-t.

A tinédzser február 28-án lőtte le magát családi házának fürdőszobájában, miután szerelmet vallott Dany-nek. A chatbot állítólag így válaszolt:

„Kérlek, gyere haza hozzám minél hamarabb, szerelmem”

Setzer édesanyja szerdán pert indított a chatbotot létrehozó Character.AI és a Google ellen. Azt állítja, hogy a veszélyes chatbot alkalmazás visszaélt és kizsákmányolta a fiát, és manipulálta őt, hogy öngyilkos legyen.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Molnár Anikót sza.rnak nevezte és tíz éven át kínozta, bántotta az exe, mégsem merte otthagyni
A felnőtt tartaltalmakat gyártó modell kegyetlen őszinteséggel beszélt a magánéletéről.

Megosztom
Link másolása

Molnár Anikó nemrég a TV2 Tények című műsorának vendége volt.

A műsorban kegyetlen őszinteséggel beszélt a korábbi kapcsolatáról.

A titokzatos szerető kilétét nem árulta el, csak arról beszélt, hogyan bánt vele az illető.

És nem csupán az döbbenetes, ahogyan bánt vele a párja, hanem az is, hogy Molnár Anikó nem mert kilépni a "se veled, se nélküled" kapcsolatból. Ez egyébként a bántalmazó-bántalmazott kapcsolatok szokásos dinamikája: az áldozat önbizalmát, önértékelését addig rombolja a bántalmazó, amíg az áldozat valóban elhiszi, hogy egyedül semmire sem képes. A másik, ami miatt az áldozatok nem mernek kilépni a bántalmazó kapcsolatból, az, hogy a bántalmazójuk a szakítás után még durvább lehet, mivel kiszabadul a karmai közül a játékszere, sokan ilyenkor követnek el gyilkosságot, így állnak bosszút az exükön.

Molnár Anikó elmondta, hogy a volt párja sz.rnak nevezte, és hogy többet sírt mellette, mint egész életében. Közben a nyilvánosság erről semmit sem tudott.

A modell elfojtotta a szenvedést, és tűrt, sőt, még ő küzdött azért, hogy a kapcsolat működjön.

Éveken át magát alárendelve, erején felül igyekezett minél többet beletenni a kapcsolatba. Hol szakítottak, hol együtt voltak, és a párja közben bántotta.

Miután véget ért, lezárult a kapcsolat, tudatosult benne, hogy nem akarja folytatni. Most Molnár Anikó újra szingli, párt keres, de máris akadt udvarlója.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Egy DNS tesztből kiderült, milyen származású volt Kolumbusz Kristóf - már szó sincs Genováról!
Még a tudósok is meghökkentek az eredmények láttán.
Fehér Adél - sassy.hu
2024. október 14.


Megosztom
Link másolása

Kolumbusz Kristóf valójában nem volt olasz, és eredetileg nem is katolikus, hanem szefárd zsidó származású lehetett Spanyolországból – legalábbis ezt állítja egy új genetikai kutatás, amely arra is utal, hogy a híres felfedező azért titkolta származását, hogy elkerülje a vallási üldöztetést.

A spanyol tudósok évtizedekig tartó vizsgálata most újabb adalékot szolgáltat a régi vitához, amely Kolumbusz valódi származásáról szólt. A BBC szerint a kutatás célja az volt, hogy végre fényt derítsenek arra, hol is született az 1492-ben az Atlanti-óceánon átkelő felfedező, aki felkeltette az európaiak érdeklődését az amerikai kontinens iránt.

A hagyományos elméletek szerint Kolumbusz 1451-ben született Genovában, egy független köztársaságban Olaszország északnyugati partján.

De sok történész kételkedett ebben, és úgy tűnik, az új DNS-vizsgálatok igazolhatják őket. A Kolumbusz sevillai katedrálisban őrzött csontmaradványaiból származó DNS-elemzések most ugyanis azt mutatják, hogy a felfedező zsidó származású volt.

„Kolumbusz Kristóf DNS-e részleges, de elegendő” – mondta Miguel Lorente igazságügyi szakértő és a kutatás vezetője a Columbus DNS: Az igaz eredet című dokumentumfilmben.

„Kolumbusz fiának, Hernando Colónnak a DNS-e is megvan, és mind az Y kromoszómában, mind az anyai ági mitokondriális DNS-ben zsidó eredetre utaló vonások találhatóak”

– tette hozzá.

Bár a kutatók nem biztosak abban, hogy pontosan hol született Kolumbusz, valószínűnek tartják, hogy talán a spanyolországi Valenciában. Azt is feltételezik, hogy

Kolumbusz vagy eltitkolta zsidó származását, vagy áttért a katolikus hitre, hogy elkerülje az inkvizíció üldöztetését.

A kutatás 2003-ban indult, és azóta dolgoznak a tudósok a rejtély felgöngyölítésén. Lorente, aki a Granadai Egyetem igazságügyi orvostani professzora, és Marcial Castro történész ekkor exhumálták Kolumbusz maradványait a sevillai katedrálisban.

Az elmúlt évszázadokban rengeteg teória született Kolumbusz eredetéről:

egyesek szerint Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Görögországban, Portugáliában, Magyarországon, de még Skandináviában is születhetett.

Ezek a teóriák – köztük a viking Kolumbusz ötlete – most úgy tűnik, megdőltek. Lorente szerint a DNS-vizsgálatok eredményei megbízhatóak.

Az eredmények összhangban vannak a korabeli spanyol történelmi feljegyzésekkel is, amelyek szerint 300 000 zsidó élt Spanyolországban, mielőtt Izabella és Ferdinánd katolikus uralkodók elrendelték, hogy a zsidók vagy térjenek át a katolikus hitre, vagy hagyják el az országot. Sokan elmenekültek, inkább, mint hogy feladják a hitüket. A szefárd zsidók neve is erre a korszakra utal: a „Sefarad” héberül Spanyolországot jelenti.

Kolumbusz öröksége négy amerikai expedíciójából származik, amelyeket a spanyol uralkodók támogattak, hogy új kereskedelmi útvonalat találjanak Ázsiába. Kolumbusz a Karib-térség szigeteire jutott, és ezzel megkezdődött az európai felfedezések és hódítások kora.

Kolumbusz 1506-ban halt meg a spanyolországi Valladolidban, de azt kívánta, hogy Hispaniola szigetén temessék el, ahol ma a Dominikai Köztársaság és Haiti osztozik.

A maradványait 1542-ben átszállították Hispaniolára, majd 1795-ben Kubába, végül 1898-ban Sevillába kerültek vissza.

A nagy felfedező tehát halálában sem nyughatott, további utak vártak még rá. Most pedig utolsó titka is lelepleződött.


Megosztom
Link másolása