INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Más érzelmek ezek. Egy idős ember másképp érez” – Vitray Tamás 90 évesen újra szerelmes!

Az idős tévés egy volt kolléganőjével jött össze. Megkapóan őszintén beszélt az érzelmeiről.

Megosztom
Link másolása

Nem bújt ki a magánéletét firtató kérdések alól Vitray Tamás, aki néhány évvel ezelőtt azzal került az újságok címoldalára, hogy 87 évesen elvált fiatalabb feleségétől. Most pedig megmutatta a világnak, hogy sosem szabad leírni magát az embernek Az ő szíve például egy éve már újra foglalt.

„Más érzelmek ezek. Egy idős ember másképp érez. Van, amiben mélyebben, és van, aminek kevesebb jelentősége van.

Nemcsak a testiségről beszélnék, hanem egyáltalán a jelentőségek megváltoznak. Az, aki párt választ, az tényleg úgy is gondolja, hogy legyen egy párom. Nem belőlem még egy, hanem egy fél, amelyik kiegészít.

Abban nem csak az van benne, hogy csókolózom-e, vagy simogatom-e, vagy kapok-e gyengédséget. Benne van, benne lehet, de nem ez teszi ki, csak a szerelem.

Nem tudom, lehet. Együttlét, összetartozás” – mondta Vitray Tamás a Bóta Café című műsorban.

A televíziós legenda egy hónappal ezelőtt YouTube csatornát is indított, ahogy mondta, Friderikusz Sándor meginvitálta a filmet, amit készített, a saját YouTube csatornájára úgy, hogy még is nem látta...

„Ez nagyon a javára írandó. Azt mondta, „hozza hozzám, ott sok a néző” – mesélte Vitray Tamás a Palikék Világa című műsorban. - Azonban a gyerekeimnek nem tetszett.

Nem Fridi miatt, hanem, hogy miért mész te albérletbe a műsoraiddal. Mondtam, hogy már igazán nem érdekes, mert nem lesz több. Innen indult ez a dolog. »Itt van a Tomi – a nagyfiam –, aki a National Geographic főszerkesztője, de ő egyetemet végzett operatőr és adásrendező, elvileg abszolút jogosultabb akármelyikünknél – mondta az öccse. Meg itt vagyok én, aki informatikus és a televíziónak is dolgozom a saját programjaimmal. És itt van a Jancsi« mondta. A Jancsi az öcsém, kardiológus nyugdíjban, de elfelejtettem, hogy neki is van egy Jancsija. Tényleg érdekes, hogy öröklődik ez át, ő mániásan trükkfilmeket meg ilyeneket csinál otthon. A kicsike már 17, ő a kisebbik fia Péternek. Egyszóval mi álljunk össze. Ez tetszett, nagyon. Ez eredeti is, nem hallottam még előzményét.”

Így indított tehát saját YouTube csatornát a szerelmes idős tévés.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
Felrobbantotta az internetet az amerikai fiú, aki magyarul próbál rendelni egy gyorsétteremben - videóval!
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézte a felvételt!

Megosztom
Link másolása

Aki próbált már külföldön valamelyik gyorsétterem autós részén rendelni, az tudja hogy elég embert próbáló feladat megérteni, mit is mond vagy kérdez éppen az éttermi dolgozó a furcsán minden eltorzító headsetben. Nem csoda, hogy csak azok vállalkoznak erre, akik tényleg jól beszélik az adott nyelvet. A többség inkább besétál és úgy veszi meg az ételt.

Nem így egy amerikai férfi, aki úgy döntött, magyarul fog rendelni egy magyar gyorsétterem drive részén.

A rendelés videója alig 24 óra alatt közel 100.000 megtekintésnél jár, és egyszerűen mindenki imádja!

@exotranq That was great practice! Let me know how I did thank you @Burger King for the meal! #fyp #xyzbca #hungary #american #language #viral #challenge #food ♬ original sound - exotranc

A több száz kommentelő dicséri a fiú bátorságát, hogy ezt a nyelvet tanulja:

„Elképesztő, hogy sokakban van ambíció egy ilyen kis ország ilyen nehéz nyelvét megtanulni . Gratulálok, nagyon jó volt! ” - írja egyikük.

„Nagyon szépen beszélsz viszont a legjobban a kedvességed és a tiszteleted ” - tette hozzá egy másik néző.

„Úriember vagy, rengeteg magyar nem képes ilyen illedelmesen rendelni! Csak így tovább!” - írta egy harmadikuk.

Volt, aki még ennél is tovább ment: „Jobban beszélsz, mint sok magyar, gratulálok”.

Szerinted is ügyesen rendelt vagy még lenne mit gyakorolnia?


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
A vidéki Anglia bája lenyűgöző, főleg, hogy végre becuccolhattunk a farmházba, ami félig üresen is rabul ejtett.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A szerződés és a marketplace

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.

Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor

postai úton megérkezett egy nagyon vaskos boríték, benne egy 20 oldalas szerződéssel, súlyos, merített papíron, kemény, fényes borításban. Ennek a második oldalát foglalta el félig a herceg neve és címeinek felsorolása

ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:

Így érkezett meg a szerződés, ez a fedőlapja

Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.

Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.

Nem tudnál olyat kérdezni, amire ne lenne benne egy passzus.

Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.

A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.

Az angol házakban megszokott beépített szekrények sem könnyítették meg az ember dolgát, pedig legalább a hálóban jól jöttek volna.

Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.

A csodálatos fával burkolt ablakfülke csak a nappaliban élte túl a XX. századot,

a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.

Az ajtók eredetiek, a zárszerkezetekbe bele lehet szeretni

Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.

Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de

meghagyták az eredeti kandallókat, azokat az óriásiakat, amikbe tényleg be lehet sétálni, és az egész mikulás-sztori a kéménnyel sokkal érthetőbbé válik:

Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.

De végül nem kellett a földön aludni, mert a szerencse megint ránk mosolygott:

pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.

Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.

A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.

Tovább böngészve a marketplace-t, felbukkant egy villanytűzhely. Kicsit használtas, de az eladó azt mondta, hogy fél éves. Negyedáron? Naná, hogy kell!

Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.

Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.

Láttam már egy teljes 1800-as évekbeli optikus szettet a hozzá tartozó gyönyörű eredeti fadobozban, antik traktort (ebbe konkrétan beleszerettem), ingyen elvihető zongorát és rengeteg szép viktoriánus bútort.

Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.

A csodálatos traktor, ami mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni

Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.

@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii

Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.

Körbenéztem, hogy állunk: a ruhák a bőröndben maradnak, a nappali totál üres, van még egy szobánk, ami teljesen üres, a hálókban egy-egy ágy.

Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.

A délután és az este az ágyak összeszerelésével telt. Még jó, hogy a nap csak fél tízkor ment le, így nem tűnt olyan későnek, amikor végeztünk. Épp csak besötétedett. Estére eléggé fáradtan, de nagyon elégedetten számoltuk meg a sarkokat a hálószobában, hogy amit álmodunk, az valóra váljon. De tökre nem emlékszem, mit álmodtam. Lehet, már valóra is vált?

Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - Egy szép reggel váratlanul megérkeztek a tehenek…
Kiderül, hogy a háznak lelke van, méghozzá elég kedves. És akkor jönnek a tehenek…

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A ház lelke

Az, hogy az emeletre vezető lépcsőtől kezdve felfelé mindent krémszínű, süppedős padlószőnyeg fed, nagy élmény. A fenti előtér tágas, kifejezetten nagyon szép a 200 éves faragott korláttal és annak oszlopaival, a plafonon a gerendával, és az észak-nyugatra néző feltolható ablak esténként csodás kilátást nyújt a félig érett gabonára a hullámzó mezőn, meg a naplementére, amiért eddig a tengerre jártunk.

A nap itt megy le nyáron - télen a másik ablakban látni

Ez a néhány négyzetméter egyszer csak a nappalink lett. Észre sem vettük, hogyan történt. Kiültem az ablakba nézni az esti fényeket, gyönyörködni a tájban. A lábamhoz ült a kutya, mert ő nem tágít tőlem, csak ha más eszik éppen (ahogy ebben a pillanatban is). Jött a lányom, hogy hol vagyok és mit csinálok, és már meg is történt.

Ott ültünk a szőnyegen az arany fényben, beszélgettünk, fél szemmel az ablakot néztük, kicsit később elővettük a kártyát is, mert a padlón jól le lehetett teríteni a lapokat.

Aztán már alig vártuk az estéket, hogy a kicsit hűvösebb konyhából feltelepedjünk a meleg és kényelmes padlóra az emeleten. Egy este beszöktek a legyek. Általában el tudjuk kapni őket, de most egy különösen gyors példány döntött úgy, hogy zümmögni fog a fülünkbe. Elkezdtük kergetni, kapkodtunk utána, persze mindig elszökött. Molli kutya egy darabig nézte, ahogy szerencsétlenkedünk, aztán egyszer csak felállt, és egy kaffantással elkapta. Utána elégedetten ült vissza, és fogadta a hálás gratulációinkat.

Szeretjük ezt a kis területet a házban. Valószínűleg az előző lakó is szerethette, mert a padlón egy nagyobb bútor (talán egy benti pad) lábának nyomai látszanak a padlószőnyegen. Érdekes, ahogy egyszer csak funkciót kapnak terek, melyek első ránézésre használhatatlan részei egy otthonnak.

Olyan, mintha maga az épület szólna, hogy állj már meg egy kicsit, ne siess. Mutatok valamit. És mutat.

Ennek a háznak lelke van. Ráadásul jó lelke. Úgy érezzük, hogy nem csak mi szeretjük őt, de ez az érzés kölcsönös. Nem fura, hogy a világ végén lakunk, körbevéve mezőkkel, és mégsem félünk? Recseg a padló? De kedves hang. Motoszkál valami a falban? Érdekes, talán egy rovar, vagy pocok lehet. Zaj van a tetőn? Biztos rászállt egy madár… Ha magától kinyílik egy ajtó vagy leesik valami, akkor is úgy gondolunk a váratlan változásra, mint egy kedves dologra.

Természetes érzés egyedül aludni egy szobában, és az, hogy az én hálómban nincs függöny az ablakon (oké, a többin római roló van, és olyan szépek, hogy nincs szívem egy olcsó függönnyel rontani az összhatáson), szóval hogy nincs függöny az ablakon, abban sincs semmi ijesztő.

Igen, bekukkant a bagoly éjjel. Meg a tenyérnyi molylepke bepróbálkozik. De isteni érzés az ágyból nézni a teliholdat és a fák körvonalát elalvás előtt.

És érezni azt, amit nagyon sok éve nem éreztem már sehol: itt biztonságban vagyok.

Egy reggel aztán megérkeztek a tehenek. Na nem a sajátjaink, arról szó sincs. De a tőlünk 15 méterre lévő lévő mezőn szomszédokat kaptunk. Molli vette őket észre először. Nyilván jó az orra, mert a csukott ablakon keresztül érezte meg az állatok szagát, ugyanis nem csaptak zajt, csak csendben elkezdték rágni a füvet a kocsibehajtónk mellett.

A kutya azonban észrevette a változást, felpattant, és őrült ugatással nekiugrott az ablaknak: ilyen állatokat még sosem látott, ráadásul egészen közel a házhoz, nyilván halálos veszély fenyegetett mindannyiunkat - szerinte. Szólt tehát, hogy legyen időm előkészíteni a puskámat. Mi mást gondolhatott volna egy vizsgázott vadászkutya, ha rémes és hatalmas állatokat lát felbukkanni hirtelen? Az ő ugatására vettük észre mi is, hogy micsoda kedves kis szomszédság költözött mellénk. Nagyjából 30 tehénlányka, kiskamaszok lehettek, és velük egy hatalmas és nagyon öreg bika, hogy vigyázzon rájuk.

Persze egyből kirohantunk ismerkedni, annyira édesek, tiszták és tejszagúak voltak, hogy csak simogattuk őket megállás nélkül.

Molli az első időszakban ezt nagyon zokon vette, próbált rájuk ijeszteni, de ezek a jószágok azt hitték, egy cuki kistehénnel van dolguk, nem ijedtek meg, nem rohantak el, csak szimatoltak a nagy orrlyukaikkal a kutya felé.

Molli és a tehenek

Azóta megszokták egymást, bár a szarvasmarhák részéről az erős érdeklődés fennmaradt, Molli már oda se bagózik rájuk.

És hogy hogyan kerültek ide a tehenek?

Mivel a teljes farm Vilmos herceg tulajdona, de ő maga nem igazán akar most a tehenekkel bajlódni, ezért kiadta bérbe a területet.

Az a gazda, aki a földeket bérli, a domb másik oldalán lévő elég szép házban él - de a mezeje, szántója itt van, a mi farmházunk körül mindenfelé. Évtizedeken keresztül élt ő is ebben a házban, amiben most mi, de aztán vett 10 éve magának egy sajátot. Onnan vidáman idekocsikázik minden nap leellenőrizni az állományt.

A szomszédlányok mindegyikének saját neve van (elolvastam a fülbevalójukon), és

esténként megjelennek itt a kocsibeállónknál, kicsikét bőgnek is, mint ha azt várnák, engedjük már be őket a farm üresen álló istállójába, végül is lement a nap. Hát, csajok, ebben nem tudok segíteni.

Ha van időm, csak ülök a kertben és nézem őket, ahogy esznek, kérődznek, aztán megint esznek, vagy ha esik meg fúj, akkor irány az ablakfülke, onnan lehet csodálni a tájat, az előkertet, a madarakat, meg a kőkerítéssel körbevett, külön kapuval ellátott másik kertünket is, amit funkciója szerint hátsó kertnek hívok, hiába van legelöl.

A ház mögött lévő igazi hátsó kertben, ami egy picike melléképületnek ad helyet (amiben a kazán lakik néhány millió húsos lábú pókkal társbérletben), állt egy nagyon érdekes, világos bézsre festett, már rozsdásodó és kishibás kovácsoltvas rózsa-futtató, amire ülni is lehet, mert egy pad is tulajdonképpen. Csak itt szomorkodott ebben a nem túl szép udvarban, a zúzottkövön, teljesen értelmetlenül, mert senki, de tényleg senki nem akart volna oda kiülni, hogy nézze az egy méterre tőle álló melléképületet. Ezt a lugas-padot aztán egy jó nagy kanyarral átvittük először a ház előkertjébe, mert elsőre úgy gondoltam, ott nagyon menő lesz, plusz mivel a kerti székek konyhaiak lettek, lesz hová ülni kint is. Csakhogy sehogy nem érezte jól magát ott ez a pad, billegett, bután mutatott, úgyhogy végül beköltözött a fallal körbekerített „hátsókertbe”. És ott meg is találta a helyét! Teljesen feldobta azt,

az egész egy mesebeli kis romantikus kertté vált tőle, egyenesen a XVIII. századból,

szinte látom benne a napernyős kisasszonyokat sétálni, és megpihenni néha, ha cseppet elfárad a lábuk.

@ourcornishfarmhouse Peaceful garden #fyp #cornwall #cottagecore #garden #nature #xyzbca #aesthetic #viral #england ♬ オリジナル楽曲 - ranpis

Az egyik nap szóba került a palacsinta. Boldog tűzhelytulajdonosként örömmel mondtam igent rá, okés, akkor bekeverek egy nagy adagot és sütök végre palacsintát. El is kezdtem. Az első darab 8 percig sült, és még mindig nagyon fakó volt. Kiderült, hogy a fél éves tűzhelynek azért van némi hibája, például, hogy nem igazán melegít.

Vagyis ha van elég időd, és csak úgy főzőcskézni akarsz, akkor egy idő után el fog készülni rajta valami, de a hirtelen nagy hőt igénylő ételeket nyugodtan el lehet felejteni.

Ez a mi palacsintánk két óra alatt készült el, a végén már extrém vastagokat sütöttem, mert kiönteni sem volt szívem a tésztát, de már tovább állni és nézni, ahogy inkább szárad, mint sül, hát azt se. Tojásrántottát is egy örökkévalóság sütni rajta. Írtunk az eladónak, hogy van ez a kis baki. Hogy ha ez fél éves, adja már oda a garanciapapírokat, mert azt véletlenül elfelejtette.

Nagyon vicces volt, amikor közölte, hogy hát úgy értette a fél évet, hogy ő vette használtan fél éve.

Szó nincs garanciáról, és vissza sem vásárolja, bocsi. Szóval a használt cuccoknál sokkal jobban résen kell lenni, mint gondoltuk.

Ma egy intarziás fiókos szekrényt tett fel valaki fillérekért a netre. Alapvetően nem a stílusom, de pont jó lenne a hálószobába. Most már óvatosabbak vagyunk, úgy terveztem, hogy először elmegyünk, és alaposan megnézzük. Aztán a helyszínen majd döntünk. Hát, erre már nem volt szükség. Megelőzött valaki, aki nem óvatoskodott. Így megy ez errefelé.

Folytatás jövő vasárnap, akkor a zombikról lesz szó.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Ezzel a zseniális kérdéssel ösztönzi a tanár a diákjait, hogy megmutassák, mit tudnak – A diákok pedig imádják érte
Ha a mi időnkben is ilyen dolgozatok lettek volna, most talán nem utálnánk ennyire az oktatási rendszert.

Megosztom
Link másolása

Valakinek már csak ködösen rémlik, másoknak élesen él az emlékezetében, de az biztos, hogy mind belefutottunk már abba, hogy iskolás éveink alatt hiába tanultuk át az éjszakát, másnap a dolgozatban csak azt kérdezte a tanár, amit pont nem tudtunk.

Ennek kiküszöbölésére állt elő egy külföldi tanár egy olyan megoldással, ami arra ösztönzi a diákokat, hogy megmutassák, mit tudnak, és nem azt kéri számon, hogy mit nem.

A közösségi médiában kezdett el terjedni az a kép, amin látható a zseniális kérdés, amit a tanár feltett a dolgozatban:

"Van olyan téma, amivel időt töltöttél, hogy megtanuld, de nem volt róla kérdés a dolgozatban? Mi az, és hogy működik? Írd le részletesen!"

Ezzel a pofonegyszerű nyitott kérdéssel a tanár megadta diákjainak a lehetőséget, hogy megmutassák tudásukat, és még ha a dolgozat többi kérdésénél nem is teljesítettek olyan jól, ezzel szerezhetnek egy pár plusz pontot.

A kommentelők imádják az okos tanári megoldást. Sokak egyenesen forradalmian új feladatnak nevezték, mások azt javasolják, minden iskolai dolgozatnak legyen része ez a kérdés, ami igazán motiválóan hat a tanulókra.

Vajon itthon is működnének az ilyen tanári újítások?


Megosztom
Link másolása