FONTOS

Jocó bácsi: „Nem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be”

Hogy lehet az, hogy Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem szakos lett, amikor ilyen élvezettel beszél az irodalomról? Erről is szó esik, de az is kiderül, hogyan születnek a könyvei, miért nem jó közben borozni és mire jó a mulatós zene.

Megosztom
Link másolása

Balatoni József tanár, és nem mellesleg megjelent már 8 könyve. Az oktatási rendszerünk is megkerülhetetlen téma lesz természetesen és feltettük a nagy kérdést is: „Hova vigyem iskolába a gyerekemet?” Rutai Gábor interjúja.

- Szerinted mitől lesz valaki karakteres tanár? És biztosan nem a szerethetőségen múlik.

- Szerintem ez személyiségtípus kérdése. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azzal dolgozik amilyen, ahogy beszél, ahogy tanít, amilyen módszerekkel tanít, amilyen közvetlen vagy nem közvetlen. Nem a szerethetőség a legfontosabb a pedagógiában. Valahogy nekem is azok az emberek ragadtak meg, akik kultikusak, vagy pozitív, vagy negatív érelemben, mert én azt gondolom, hogy a negatívat is fel tudjuk idézni, hogy ki volt az a szigorú néni, aki a pecsétgyűrűjét megfordítva ütött bennünket.

Azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb kulcs pedagógusként, hogy ki az, aki önazonos.

Mert hogyha látod, hogy valaki önazonos, és látod, hogy ő az életben is ilyen, akkor sokkal könnyebben elfogadod, mint azt, hogyha valaki eljátssza, hogy szigorú, vagy eljátssza azt, hogy jó fej. Nagyon sokan tanárszerepet vesznek magukra, ő kitalálja azt, hogy a fejében milyen a jó tanár, vagy milyen a megközelíthetetlen tanár, és azt játssza. De a diák észreveszi, hogy ez így nem stimmel.

- Nagyon-nagyon jó, amit mondtál. Eszembe sem jutott volna ez a megközelítés, vagyis hogy önazonosnak lenni. Annál nagyobb csend, mint a matektanárom, Terike néni. óráin volt, nem létezik. Rettegett tőle mindenki. Gondolkodás nélkül pofon vágott bárkit, aki nem megfelelően viselkedett. De annyira érthetően magyarázta a matekot, mindent ott tudtam összeszedni nála. És én is kaptam tőle pofont, de kitűnő tanuló voltam.

- Az alapokat megkaptátok, igen. Az egy más kérdés, hogy ilyenkor az ember félelemből tanul és koncentrál vagy a tanár tényleg nagyon jól tanít. De akkor ő régi típusú pedagógiát képviselt, maradjunk ennyiben.

- Te viszont történelemtanár vagy, de vajon miért választottad ezt? Nekem az a gyanúm, hogy jó mintát kaptál.

- Abszolút. A gimnáziumi történelemtanárom javasolta, hogy az egyetemen menjek történelem szakra, mert ő azt látja bennem, de mellette magyar fakultációra is jártam.
De be kell vallani, általános iskolában gyűlöltem olvasni. Amikor hatodik osztályban az Egy magyar nábobot kell elolvasni vagy inkább végigszenvedni egy gyereknek, az szerintem nem annyira jó, és nem igazán szeretteti meg az irodalmat. De képzeld el, hetedikes voltam, amikor Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című műve volt a feladat egy könyvtári versenyen. Én attól a könyvtől annyira megszerettem olvasni, hogy aztán elkezdtem falni a könyveket.

- Egy kis településen nőttél fel, faluszélen. Akik nagy vágyakkal képesek rendelkezni, azok általában az irodalom útján kezdik bejárni a világot. Nálad mégsem így volt.

- Apukám nagyon szeretett olvasni. A gyerekkorom úgy telt, hogy télen ment a kályha, apukám olvasott, anyukám meg kötögetett, és sült gesztenyét ettünk közben. Én meg vagy játszogattam, vagy valamit csináltam. Viszont valahogy nem tudtam megbarátkozni az apukám ízlésével, vagy a nagypapám ízlésével. Nekem ezek az indiános könyvek, vagy akár a Rejtő Jenő-féle könyvek egyszerűen valamiért nem ragadtak meg, és maradtak a kötelezők, amik meg nem voltak jók.

- És hogy vagy az írással? Most már több könyved is született.

- Már nyolc. 2015-ben jelent meg az első, és aztán 16, 17-ben kettő, 18-ban kettő, és aztán most.

- Ezt nagyon irigylem, mert sok történetem van, kettőt már el is kezdtem, de egyik sincs még befejezve. Meg kell kérdeznem, hogy te hogy csinálod?

- A kiadóm felé ötlettel állok elő, és leszerződök, tehát van határidő. Onnantól kezdve nagyon szabálykövető vagyok, a határidőket tartom az életem minden területén. Viszont előtte van, hogy évekig egy-egy könyvön dolgozom magamban, fejben gondolkodom, és utána, ha leülök és írok, akkor az már nagyon-nagyon gyorsan készen van. A Kamaszharc regényem, ami az első volt 2017-ben, ott augusztus végén álltam neki és szeptember második felére kész lett a regény. Egy 250 oldalas regény. Onnantól kezdve már, hogy valami gondolat van a fejemben, akkor nagyon gyorsan írok.

- Írsz előtte vázlatot, hogy körülbelül hogyan fogod beosztani a tempóját a könyvnek?

- A tempóját nem, azt fejben szoktam végig gondolni. „Oké, akkor még van harminc napom, hogyha kétnaponta egy fejezetet megírok, akkor baromi jó vagyok.” Aztán persze elcsúszom, és akkor az utolsó két hétben általában éjjel-nappal írok. 
Ilyen kicsi papírkákra írogatok dolgokat, ami útközben eszembe jut. Felkelek reggel, és megyek a kutyával, aztán „uh, ez az egy gondolat, de jó lenne valamilyen fejezetben”, és akkor azt leírom magamnak kézzel.

- Aztán leülsz írni, és azt mondod magadnak: 4-5 órát most föl se állok.

- Igen. Vagy éppen amennyit, vagy kitűzöm azt, hogy ha megvan az 50 ezer karakter, akkor kimehetek enni egy csokit, vagy elszívhatok egy cigit, vagy nem tudom. Átlagban azért napi 20-30 ezer karaktert írok és nekem mindig kell hozzá zene. Mindig van egy kifejezett stílus.

- Amire jól tudsz írni?

- Minden könyvemnél más volt. Elkezdek zenéket hallgatni írás közben és egyszer csak valamilyen stílus bekattan. Például mondjuk a Tanár vagyok én is könyvemnél két éve a latin zenék. Most mivel kamasz téma, ezért az Azariah és mindenféle ilyen, de például volt olyan könyvem, aminél a rockosabbakat, volt aminél a retrót, és volt aminél a mulatós zene szólt.

- Tehát csinálsz egy mesterséges atmoszférát.

- Igen, és nagyon sokszor ez éjszaka megy, ami azért egy házasságnak nem tesz túl jót, főleg hogyha egy térben vagytok, amikor írsz, és ott kalimpálsz. Bár most már megtanultam napközben is írni. De régen csak éjszaka és aztán

írókkal beszélgettem, és mondták, hogy ők úgy szokták, hogy megisznak egy pohár bort például, hogy megteremtődjön a hangulat.

Egyszer próbáltam ki, és aztán amikor a második üveget is kibontottam, és még nem írtam egy betűt sem, ellenben elkezdtem felöltözni és elindulni az éjszakába, akkor rájöttem, hogy nekem nem szabad innom írás közben.

- Igen, a vörösborra mondják, hogy nagy gondolatokat tud elindítani.

- Hát nem tudom. Most például Olaszországban voltam, és gondoltam, hogy én úgyis korábban kellek, mint a párom, akkor ott lesz a laptop, és reggel kiülök a szőlősbe, a kőháznál. De annyira elragadott a táj, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy milyen szép a napfelkelte meg a szőlő. Tehát nekem tényleg otthon kell egy magam által létrehozott mesterséges környezet, ahol dolgozom.

- Igen, én is arra szoktam gondolni, hogy ha egy hónapra el tudnék vonulni egy kis erdei faházikóba, akkor ott meg tudnám írni a regényem, de ezt soha nem próbáltam ki, és valószínűleg nem is nagyon lesz erre lehetőségem. Esetleg 65 évesen, majd akkor ki fog derülni.
De most felmerül bennem, hogy ha ilyen közel áll hozzád az irodalom, akkor miért nem ezt tanítod? Ehhez képest a történelem, az egy száraz tárgy.

- Dehogy is.

- Most csak sarkítok. De ott emberek, dátumok, események sora van, amit lehet nyilván izgalmasan tálalni, de kamaszokkal, versekről, könyvekről, irodalomról beszélgetni, az egy teljesen másfajta tevékenység, ami mintha közelebb állna a te személyiségedhez.

- Igen, mert nem hallottál még történelemről beszélgetni. Nekem azért volt szerencsém többször, hosszabb ideig magyart tanítani helyettesként és nagyon szerettem. Szerettem beszélgetni velük, eljátszani, továbbírni, kitalálni, és a többi, és a többi. Mert ez egy sokkal szubjektívebb történet. De igen, persze a töri az ugye évszámok és személyek és dolgok, de ugyanolyan érzéseket tud kiváltani egy történelmi téma, mint egy vers pl. Mert az ember érintett benne, mert az embernek van róla gondolata, mert az ember egyetért, vagy nem ért egyet az adott történelmi korszakkal, döntéssel, dolgokkal.

Én például nagyon sokszor csináltam egyveleget, amikor a történelembe becsempésztem az irodalmat, vagy fordítva, mert hogy ezt a kettőt együtt tökre jól lehet kezelni és tökre jól lehet tanítani.

Akkor pedig már az egészről lehet beszélgetni, hogy most a történelemkönyvben lévő nagyon harcos Petőfi és az irodalomkönyvben lévő nagyon szerelmes Petőfi az ugyanaz az ember volt.

- Ez nagyon jó, amit mondasz.

- …mindezt úgy, hogy Petőfit nem szeretem annyira.

- Sokan mondják, hogy nem szívesen lettek volna a barátai abban az időben. Valószínűleg egy nagyon idegesítő kis pojáca lehetett.

- Egy igazi influencer.

- Hogy lehet átjárás különböző tantárgyak között, az egy nagyon izgi kérdés. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, talán valamelyik skandináv országban tanulnak úgy, hogy nincsenek tantárgyak, hanem csak projektek vannak. Csoportban dolgoznak ugyanazokon a projekteken az osztályban, és ahogy ezt a projektet végigviszik valami cél felé, kénytelenek menet közben fölszedni azt az összes tudást történelemből, matematikából, fizikából, ami kell, hogy eljussanak a végcélig. És ez annyira izgalmas.

- Nagyon izgalmas, sőt, ennek hallottam Angliából az egyetemi verzióját is, amikor egy közös projekten dolgoztak, és összeraktak gazdaságit, művészt, bölcsészt, tehát 5-6 féle szakterületről embert, és nekik közösen kellett dolgozni. Mondjuk egy művész meg tudott világítani olyan dolgokat egy matematikusnak, ami annak magától soha nem jutott volna eszébe, vagy nem látta volna ezt át.
Tanítottam epochális rendszerben még ez előtt tíz évvel.

Az epocha rendszer az azt jelenti, hogy több tantárgy van egy blokkban, és ott például történelmet tanítottam egy-két hétig, utána a következő tantárgy a technika, illetve a rajz volt, azok erre épültek.

Tehát ugyanazt folytatták. Amikor az őskort tanítottam, akkor technikából például barlangot készítettek a gyerekek, és aztán meg kis baltát, majd rajzórán barlangrajzot festettek rá. Nagyon fárasztó, tehát szaktantárgyat művészeti tárggyal együtt oktatni, az nagyon-nagyon nehéz, mert hogy az egyik az egy sokkal szabadabb és sokkal kisebb követelmény-rendszerű történet, de én baromira hiszek abban, hogy akár a kémiát, a fizikát, matematikát lehet együtt tanítani a történelemmel, mert hogyha komplex világot akarunk vizsgálni, akkor komplexen kell nézni.
 Pont

az a baj az ennyire tantárgyas oktatással, hogy a gyerekek fejében dobozok alakulnak ki. Még azt sem rakja össze, hogy a 7. év végén töriből tanult Petőfi, meg a 4. év elején irodalomból tanult Petőfi az ugyanaz,

mert közte neki eltelt három-négy év az életéből, és az agyában azok ilyen különböző rekeszekbe ment. És ha mondjuk töri órán kérdezel más tantárgyból, akkor a diák azt fogja mondani, hogy ez nem az az óra, ezt nekem itt nem kell, hogy tudjam.
 Blokkok vannak az agyukban. Ezért tök jók ezek az oktatási típusok, ahol nem tantárgyak vannak, és hogy közben meg ugyanaz a történelmi adatmennyiség átmegy, azokat a képleteket megtanulják, amit meg kell tanulni, csak egy tök más rendszerben. Nekem ez egy nagy vágyam, hogy ilyen oktatási rendszer felé menjen a magyar oktatás.

- Igen. Nagyon szoros átjárás van akár a matematika, fizika, kémia között is, és hogyha ezeket külön tanárok, különféle időpontban, külön módszerekkel tanítják a gyereknek, lehet, hogy nem is áll össze, hogy az egyik készségemet tudom használni egy másik fajta tantárgynál is.
Nekem négy gyerekből három érintett per pillanat a magyar oktatási rendszerben, és nem csak az a probléma, hogy milyen az oktatási rendszerünk, hanem az, hogy milyen az oktatói állományunk.

- Hát az meg egy másik kérdés.

- Mert az valamilyen rémesen elkeserítő dolog, ami történik. A nagyszüleim korában a faluban a pap meg a tanár volt a két értelmiségi.

- Hát abszolút, és kiemelt személyek voltak a közösségi életében is. Ma már nem annyira.

- …és te ugye a státusztörvény kapcsán meg is lépted a magadét, ami teljesen indokolt. De van-e kiút? Mi a te víziód arra, hogy bármi is itt megváltozhat, és hogyan kéne ennek nekiállni szerinted?

- A kiút az egyértelműen az, hogy végre a pedagógustársadalom az nem megalkuvó és mindent végrehajtó, hanem a gyerekek és a szabad oktatás érdekeit néző emberek legyenek újra, és akkor van kiút. Addig nincs. Addig az van, hogy történik, ami történik.

Láthatjuk azért azt, hogy a státusztörvény miatt azért jó páran felmondtunk, viszont utána a csekély béremelésnek a hatására nagyon elcsendesedett mindenki, aki addig mondjuk lázadozott.

A tíz pontból egy, ami minimálisan megvalósult, és annyi elég volt nagyon sokaknak, hogy akkor újra visszaálljanak a rendszerbe.
Holott nem a pedagógusfizetés a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Én továbbra sem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be, ez teljesen egyéni döntésem volt.

Azóta is látom, hogy nagyon sokan büntetést kapnak, hogyha véleményt mernek alkotni,

és azt gondolom, hogy ez nem jó, mert ilyen emberek hogy fognak gondolkodásra és önmagukért kiállni képes emberekké nevelni?

- A legnagyobb probléma az, hogy nincs elég nagy szabadság a tanárok kezében?

- Nincs, egyáltalán nincsen szabadság. Jó, természetesen amíg becsukom az ajtót, addig továbbra is az történik, amit én akarok, és olyan módszerekkel lehet dolgozni, ahogy, de közben ott van egy teljesíthetetlen nemzeti alaptanterv, egy elvárás halmaz.

A teljesítményértékelési rendszer teljes őrület, és csak arra jó, hogy a pedagógusokat leminősítse és a fizetésüket lecsökkentve lehessen őket még inkább sakkban tartani vagy rendszerhűvé tenni.

Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben nincsen szabadság.
A szabadság az az lenne, hogy egyáltalán minden iskola összerakhatná magának, hogy milyen struktúrában tanít, és mi az a tényleg kötelező minimum amit megtanít, és azon felül pedig hadd válaszon, amit akar. Most mondjuk akár a magyar irodalmat nézzük, ha megnézed, akkor több kötelező mű van, mint ahány tanóra a középiskolában. És ennek mondjuk a 40 százaléka az regény, tehát egy óra van két regényre, és emellett ott van az, hogy vannak kötelezően szabadon választható elemek, amiből felsorolnak ötöt és akkor abból lehet választani. 
Tehát be vannak szorítva a tanárok, és annyi mindent kell megtanítani kötelező jelleggel, és annyiféle módon lehet ellenőrizni egy pedagógust, hogy egyszerűen agyrém, ami van. Erre mondom azt, hogy nincsen szabadság.

- Vannak még elhivatott tanárok?

- Rengetegen vannak. Nagyon sokan már magánintézményekben tanítanak, vagy egyéni utakon járnak, vagy pedagógusokat képeznek, ez is nagyon érdekes és izgalmas, vagy egyszerűen kicsinálja őket a rendszer.

De nagyon sok tantestületben én is tudok sok lelkes pedagógust, aki akkor is minőségi munkát végez, amikor már összedől az iskolai épülete,

mert olyan rossz állapotban van, de ő szívből tanít, mert vérbeli pedagógus. Ilyenből rengeteg van, és én iszonyatosan sajnálom azokat, akik nem kapnak elég eszközt, elég pénzt, elég szabadságot, mert hogyha így, ebben a formában ennyire ki tudnak teljesedni mellettük a diákok, akkor mit lehetne velük kezdeni, hogyha meg lehetne a szabadság, és meg lehetne az eszköz hozzá. Szóval ez egy nagyon messzemenő történet, én nagyon szomorú vagyok.

Nekem a legszebb dolog ebből az elmúlt két évből, ami a tiltakozások, a felmondásom és az én lelki utam volt az, ahogy a diákok kiálltak a pedagógusok mellett.

Az volt az egyetlen pozitív ebben az egészben, és ami megmutatta azt, hogy hátha a jövőben ez már másképp lesz.

- Ennek nagyon sokan drukkolunk szülők is. A nem iskolaérett gyermekek szüleinek, akik már most vakarják a fejüket, - és mondjuk nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek Dániába beiskoláztatnia a gyereket, - mit tudnál tanácsolni, javasolni? Mert szerintem sokan vagyunk bajban, hogy hol és hogyan taníttassuk a gyereket.

- Régen konzulensként azt mondtam, hogy ne iskolát válasszanak, hanem tanítót. De ma már nem tudom ezt mondani, mert lehet, hogy márciusban kiválasztja, és szeptembertől az illető felmond, elmegy, külföldre költözik, és a többi. Tehát ma már ezt nem lehet. Rengeteg alternatív lehetőség van, csak sajnos ezek már piaci alapon működnek, és bármennyi pénzt elkérhetnek, mert a szülő elő fogja teremteni, hogyha annyira akarja. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül megoldás.

Tegyük hozzá, hogy azért a most nyíló vagy nemrég nyílt alternatív iskolák egy része semmivel sem jobb, mint egy állami oktatási színvonal, csak szebb a pad, és több a laptop.

Tegyük hozzá, ez csak az én véleményem. Mert van egy piaci igény, amit nagyon sokan megláttak. Ők ezt üzleti alapon csinálták meg, és arra már nem futotta, hogy a tanárállományt összerakják. Én tudok olyan magániskolát is, ahol állami iskolában dolgozó pedagógusok tanítanak be. Tehát ugyanazok tanítanak itt is, meg ott is.

- Nyilván azt gondolják, hogy az államiból amikor átsétál egy másik órát megtartani a magániskolába kétszer annyiért, akkor majd kétszer olyan lelkes lesz.

- De nem. Ugyanazt fogja csinálni ugyanabban az intézményben is, mert megteheti. A szülő meg felhatalmazva érzi magát, hogy ő kifizette ezt az x millió forintot évente, akkor már pedig az legyen, amit ő mond, és a gyerek ne kapjon egyest. Abba már nem szól bele a szülő sok esetben, hogy milyen módszerekkel tanítsák a gyereket, csak abba, hogy ne kapjon intőt vagy egyest. Szóval óvatosan ezekkel a gombamód kinövő alternatív iskolákkal. Az a helyzet, hogy nagyon megnyugtató és nagyon elfogadható választ jelenleg nem tudok adni.
 Lesz majd egy választás két év múlva, amikor alaposan végig kell gondolni, hogy ki az, aki tényleg valós oktatási koncepciót fog letenni, mert még nem nagyon tudom, hogy ki az, aki egyáltalán bármilyen változást generálni tud vagy akar. Mert az, hogy ami eddig volt, azt megszüntetjük, az nagyon jól hangzik, de mi lesz utána? A választásokon nagyon jól meg kell gondolni az X-et, és addig is nyitott szemmel kell járni és tényleg pénzt gyűjteni. Sajnos ezt tudom mondani. Én nagyon bízom benne, hogy lesz változás. Csak az oktatási rendszer változásához az oktatási szereplőknek is kéne, hogy cserélődjenek és utánpótlás meg nem nagyon van.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


SZTÁR
Elértünk a bulvár egyik legmélyebb pöcegödrébe: amikor gyerekeken gúnyolódnak és röhögnek az emberek
Tényleg itt tartunk, emberek, hogy az a „vicc” tárgya, hogyan nézett ki valaki gyerekként, vagy mit mondott mondjuk tíz évesen?

Megosztom
Link másolása

Az ember néha reménykedik abban, hogy az emberiség fejlődik, és egyre intelligensebbé válik. És ezzel együtt az a fajta viccelődés, ami 50-60 éve még természetes volt, az ma már nem oké. Például hogy a nőkön "humorizálunk" bunkó módon.

Azt gondoltam, a gyerekeken való gúnyolódás és a gyerekek megalázó helyzetbe hozása ma már nem oké.

Súlyosat tévedtem. Ennek egyik kézzel fogható bizonyítéka az, hogy nemrég kiderült, bugyira vetkőztette büntetésből a gyerekeket a többiek előtt egy nyírmeggyesi tanár. A kisfiút felrúgó edző után újabb mélypont volt, a báka hátsó feléné lejjebb.

És most itt az újabb mélypont, ezúttal a bulvársajtóból.

Most ugyanis egy celeb gyerekkori videóján gúnyolódnak és röhögnek az emberek. Azon, hogy gyerekként hogy nézett ki (szerintük), mit mondott és hogyan beszélt.

Mint azt ti is tudjátok, Szépréthy Roland influenszer kommentátorként csatlakozott a 2024-es Sztárboxhoz. Megosztó személyiség, valaki szereti, valaki nem, és utóbbiak talán többen vannak, mivel elég csúnyán viselkedett Curtissel.

A kommentátorról nemrég valaki előásott róla egy régi felvételt, felrakta TikTokra, majd egyik-másik bulvárlap ezt azzal hozta le, hogy "rajta röhög az internet". Egy gyereken. Ez a minta, hogy gyereken röhögünk és gúnyolódunk, azután csodálkozunk, hogy ugyanezt csinálják egymással az iskolában a gyerekek.

Leértünk egy újabb pöcegödör aljára.

@___happyface___ #szeprethyroli #mobilfox #___happyface___ #nekedbelegyen #neked #bazdbeforyouba #bazdkiforyuba✨ #bazdkiforyuba #nekedbelegyen❤️ #haddlegyen ♬ eredeti hang - Happyface


Megosztom
Link másolása

FONTOS
„Miért nem tudnak az emberek elfogadni olyannak, amilyen vagyok?” - kérdezi a transz, aki háromszor váltott nemet
Egy egészen elképesztő történet arról az emberről, aki a világon egyedüliként háromszor is átesett a nemváltó műtéten.

Megosztom
Link másolása

Nem is olyan régen a skót Felföldön található Carbisdale kastély új úrnője, Samantha Kane felfedezte, hogy néhány helyi lakos írt egy nem túl hízelgő dalt róla. „Nem hallottam az egészet, de a szöveg valami olyasmi volt, mint 'Samantha és a birodalma, kemény szívvel uralkodik', ilyesmi” – emlékszik vissza.

Ez a dal még az enyhébb sértések közé tartozik azok közül, amelyeket Lady Carbisdale – ismertebb nevén Samantha Kane – kapott, mióta ő lett a tulajdonosa az 5 millió font értékű, történelmi, 4000 négyzetméteres, 24 hálószobás dombtetőn álló vidéki kastélynak, amely gyönyörű természeti környezetben fekszik.

„Furcsának”, „Lady Seggfejnek” és „rettenetes alaknak” is nevezték, sőt olyan fenyegetéseket is kapott, amelyek burkoltan arra utalnak, hogy az emberek „vasvillákat és égő fáklyákat” ragadnának ellene.

Elárulta azt is, hogy fizikailag is bántalmazta az egyik közösségi tag, aki ellenezte, hogy részt vegyen egy helyi sporteseményen.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Samantha Kane (@samanthakane35) által megosztott bejegyzés

A helyiek egyre növekvő ellenségeskedése miatt Samantha most arra kényszerül, hogy alig két évvel azután, hogy megvette az ingatlant, és milliókat költött rá a leromlott állapotú kastély felújítására, újra piacra dobja azt - írja a Daily Mail.

A 65 éves Samantha Kane azért döntött a Carbisdale kastély eladása mellett, mert a helyiek „nem tudják elfogadni őt olyannak, amilyen”.

„Azt hittem, hogy itt élem le az életem, de úgy érzem, ha maradok, egyesek inkább a kastélyt tennék tönkre, hogy bosszút álljanak rajtam” – mondja exkluzív interjújában. „Még a személyzetemet is zaklatták és fenyegették, amiért nekem dolgoznak. Ez nem folytatódhat.”

Samantha, aki korábban a londoni City-ben sikeres karriert futott be, elismeri, hogy „ritkán hagyta el Kensington és Chelsea területét”, mielőtt Skóciába költözött,

így igazi Outlanderként érkezett.

Úgy véli azonban, hogy az emberek ellenszenvének személyesebb oka is van:

Samantha nemcsak hogy transznemű, de ő az egyetlen olyan ember, aki háromszor is nemet váltott – először férfiból nővé, majd visszatért férfiként élni, végül 2017-ben ismét nővé operáltatta magát,

amit végleges átalakulásnak tekint.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Samantha Kane (@samanthakane35) által megosztott bejegyzés

Annak ellenére, hogy a legutóbbi műtét békét hozott számára, úgy érzi, néhány helyi egyszerűen nem tudja elfogadni őt – amit a helyi fórumokon megjelent számos közösségi média bejegyzés is mutat, ahol férfiként hivatkoznak rá.

„Ami igazán fáj, hogy az emberek személyes üggyé teszik, és belevonják a nemi identitásomat, ami olyan dolog, amire ritkán gondolok, mert nőként élem az életem, és úgy gondolom, hogy nő vagyok”

– mondja. „De úgy tűnik, egyesek ezt nem tudják elfogadni, vagy engem nem tudnak olyannak elfogadni, amilyen vagyok.”

Samantha Irakban született Sam Hashimiként, és a nyolcvanas évek elején érkezett az Egyesült Királyságba diákként. Később hatalmas vagyonra tett szert egy szaúdi tulajdonú cég befektetési vezetőjeként.

Férfiként házasságot kötött és két gyermeke született – akikkel mára elhidegültek egymástól –, majd 1997-ben egy magánklinikán átesett a nemi átalakító műtéten, és Samantha lett belőle.

Azonban 2004-re a dolgok megváltoztak.

A családi elszigeteltség és a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos csalódásai arra késztették, hogy 25 000 fontot költsön arra, hogy visszaváltoztassa magát férfivá, és Charles néven éljen tovább.

Tizenhárom év telt el, mire Samantha újra átesett a nemi átalakító műtéten, és most már végleg nőként él.

„Most, fizikailag és mentálisan is nőnek tartom magam.”

Bár határozottan beszél, nem kétséges, hogy az elmúlt két év eseményei nagy hatással voltak rá. Haját, amit korábban gondosan szőkített, most hagyta megőszülni, és elárulta, hogy szorongással és szívdobogással is küzd. „Néha nehezen alszom” – teszi hozzá.

Nyilvánvaló volt, hogy kihívásokkal kell szembenéznie, amikor 2022 elején „hirtelen elhatározásból” megvette a birtokot, amit egy magazinban látott meghirdetve. Akkor még Londonban dolgozott, de azonnal elbűvölte a kastély, annak ellenére, hogy borzalmas állapotban volt. „Mégis varázslatos helynek tűnt” – emlékszik vissza.

„Vicces, de valami szellemi kapcsolatot éreztem vele, mintha kötelességem lett volna valamit tenni érte.”

Akkoriban arról beszélt, hogy saját „mesebeli” kastélyt szeretne, és még aznap készpénzes ajánlatot tett az akkor 1,2 millió font értékű ingatlanra.

Az is segíthetett a döntésben, hogy az a nő, aki számára a kastély épült – Mary, a Sutherland hercegnéje – szintén színes életet élt. Sutherland harmadik hercegének szeretője volt, és 1892-ben botrányt keltett, amikor alig négy hónappal a herceg feleségének halála után hozzáment.

Most azonban újra eladóvá vált a csodálatos épület, és a színes, kalandos életet élő úrnője új helyen keresi majd a boldogságot.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
5+1 érdekesség, amit nem sejtettél a gombák világáról
A démoni gombától a csigarágtán át a hazai hallucinogénekig megnéztük, miről beszélünk a legritkábban, ha gombákról van szó.

Megosztom
Link másolása

Bedurrant az őszi gombaszezon, igazi csemegéket és furcsaságokat rejt ilyenkor az erdő - amelyeket, sírva kérünk, ne Facebook csoportokban határoztass meg! Mondjuk mindjárt azt is, hogy miért.

Hallucinogén gombák

Nem csak távoli világok és az internet rendelős bugyrai rejtenek pszichedelikumokat tartalmazó gomba- és növényfajokat, hazánk erdeiben is vannak ilyenek. Főleg trágya- és badargombafajokról van szó, de a légyölő galóca is hallucinogén. A gombaszakellenőr óva int attól, hogy ezeket leszedjük és megegyük, egyrészt a hazai fajok hatásukban nem tartalmaznak annyi ilyen anyagot, hogy számottevő „utazást” lehessen velük elérni, cserébe mérgezőek, és igen erős gyomorrontást okoznak.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Banyaerdő (@banyaerdo_) által megosztott bejegyzés

„Nagyon kevés hatóanyagot tartalmaznak, egy-egy termőtestben eltérő lehet ezek mennyisége.

Sokkal esélyesebb egy kiadós hányás, rosszullét a fogyasztásuk után, mint a bódulat.

A mi „varázsgombáink” közel sem annyira varázslatosak, mint a dél-amerikaiak, inkább más csodáikra érdemes figyelni” - összegezte a szakma intelmeit Nagy Krisztina gombaszakellenőr.

Tényleg nem éri meg mérgező gombákat fogyasztani, ráadásul legyengült immunrendszerűek, idősek vagy gyerekek sokkal rosszabb állapotba is kerülhetnek ezek elfogyasztásával, a halálos gyilkos galócáról nem is beszélve.

Nem legendás kőtáblákon találták meg az ehető gombák listáját, ezt hozzáértő szakemberek állították össze nekünk. Tartsuk be ezt a gasztrokulturális minimumot!

Megpendítjük még azt is, hogy a pszichedelikumok klinikumban való alkalmazásában ígéretes kísérletek állnak rendelkezésre, partydrogként vagy élményhajhászásra használva azonban nem ajánlott fogyasztásuk, mert nem megfelelő keretek közt alkalmazva veszélyesek lehetnek amellett, hogy illegálisak.

Határokon átívelő hatóanyag különbségek

Tájegységenként jellemzően nem tér el ugyanannak a gombafajnak a hatóanyag-koncentrációja, ám kontinensenként némely esetben igen.

Lehet, hogy ami itt mérgező, az más országban nem és fordítva, erre a vékony jégre pedig több turista is rákorcsolyázott már.

Tanulj a hibáikból, és mindig nézd meg más országok szabályozását, mielőtt ott gombát szedsz.

„Más-más kontinensen eltérő lehet ugyanannak a fajnak az étkezési értéke. Néhány éve Ázsiából érkezők jól belaktak Lengyelországban a gyilkos galócából, természetesen és sajnos csak egyszer. Azért ették meg, mert náluk van egy nagyon hasonló, étkezési célra használt gomba, itt viszont a vesztüket okozta.” - emlékezett vissza Nagy Krisztina. Hozzátette, hogy Finnországban még a közétkeztetésben is rendszeresen jelen van a nyírfa szőrgomba, ami nálunk a mérgező listán szerepel.

Bárhol gyűjthetem, amit itthon is

Országonként eltérőek a szedési szabályok a gombaszakellenőr szerint. Van, ahol minden gomba szedése tilos, kivéve, ha magánerdővel rendelkezünk. Van, ahol a csók mellett a szedés is szabad, de mennyiségi korlátozás van érvényben. Mint például nálunk, egy fő egy nap leforgása alatt csak 2 kilót gyűjthet maximum a gombákból. Nem a veszélyesség miatt van ez a szabályozás, sokkal inkább természetvédelmi okai vannak.

„Norvégiában például szabad gombát szedni, de olyan rövid a szezon, hogy nem érdekli a norvégokat ez a sport.”

Ezzel szemben mondjuk Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban, Romániában tömegek járják az erdőt a csemegékért.

„Ha a csiga megeszi, nekem sem lehet tőle bajom”

Ez az egyik legközkedveltebb tévhit. A csigák emésztése és lebontási képessége teljesen más, mint a miénk - hiszen korhadékevők, tehát imádják megenni a rohadt fát is, a mi gyomrunk azzal kevésbé birkózna meg. Ez a méreganyagokkal is így van.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Banyaerdő (@banyaerdo_) által megosztott bejegyzés

A gombaszakellenőr szerint minden olyan gombákkal kapcsolatos állítást, amely a határozóbélyegek általi beazonosítása nélkül nyilatkozik az ehetőségükről, kukázni kell a tudatunkból.

Nem adunk kóstolót kutyáknak, nem minden fán élő gomba ehető, és az ezüst kanál megfeketedik a mérgező gombától se legyen mérvadó állítás, meg a többi botorság sem.

Gombát nem határozunk a közösségi médiában

Nem a legjobb út, ha mindenféle gombász csoportokba kiteszünk egy fotót az általunk megtalált gombáról, és határozást kérünk. Nagy Krisztina gombaszakellenőr szerint összesen 2 olyan gombás csoport van, ami valódi tudással rendelkező szakembereket gyűjt, a többit tapasztalatból sem ajánlja, mert simán félreinformálják az embert.

Te sem szeretnéd, ha egyszer csak lekapcsolnák a villanyt a fejedben, és sosem térnél magadhoz azért, mert valaki rosszul határozta a tányérodba a mérgező ételt, ugye?

Ha mindenképpen lefotóznád a gombát, és egy gombaszakellenőrnek mutatnád meg,

a képen közelről és élesen látszódjon a gomba, lehetőleg az összes, határozás szempontjából fontos része, látszódjon a háttér

(vagy egy másik képen a színhely, ahol szedted). Ha az élőhelyén elkészült a gomba portfóliója, ki lehet emelni óvatosan a földből.

„Az így kiemelt gombáról készítsünk egy újabb fotót, amin látszódik a tönk, a termőréteg, tehát a lemezek, a szivacsos réteg vagy akár redők, tüskék, és a talaj alatti részek is. A határozáshoz pedig ezeket kell tudnunk:

Hol nőtt az adott gomba?

Egyedül volt, vagy több termőtest is volt a helyszínen?

Milyen a növényzet a gomba körül, milyen fák vannak a közelben, milyen bokor alatt nőtt?

Milyen illatot áraszt?

Amikor elvágtad, tapasztaltál színváltozást? A gombák ugyanis kékülhetnek, sárgulhatnak, vörösödhetnek és meg is feketedhetnek”

- adta a tippeket Nagy.

Azt is kiemelte, hogy az újhullámos „vidékizős”, növényhatározós és egyéb közösségi média csoportosulások nem alkalmasak a határozásra, bármilyen szomorúnak vagy barbárnak hangzik is ez az állítás.

Az ország legjei

A szakértő szerint mind közül a legfurább a tintahal gomba. Büdös egy fajról van szó, és ráadásul „nem csak úgy néz ki, mint egy nagyon távoli világból érkező idegen létforma, hanem valóban az is.

Fotó: Banyaerdő - Mihályi Edina

Persze nem űrlény, csak egy Új-Zélandról Európába került invazív faj. Pár évtizede jelent meg a kontinensen, és már Magyarországon is felbukkant, az Őrségből és a Zemplénből vannak eddig adatok az előfordulására.”

A legdrágább gombák természetesen a földalatti szarvasgombák.

Magyarország egyébként dúskál szarvasgombában, és aki talál, az több tízezer forintos kilogramm áron adhatja tovább.

Legnagyobb fajtánk is van a gyűrűs tuskógomba képében, ami a föld alatti részével vívta ki ezt a címet, a micélium hálózata ugyanis több kilométer hosszú is lehet.

Hamarosan pedig kultúrkörtől függően halottak napjához és halloweenhez is elérkezünk, amibe bizonyos gombák is bevonhatók. A legijesztőbb gombafaj ugyanis a bunkós agancsgomba, ami úgy nő, akár egy zombi kezén az ujjak. Dead man’s fingers néven illetik angolul, ami nem véletlen.

„Az épp föld alól kibújni készülő zombi kezére emlékeztető gomba

egyébként teljesen ártalmatlan, szívós, fás állagú, és hazánkban is igen gyakori. Akár egy erdei kiránduláson, túraútvonal mellett is belefuthatunk.”

Ha gombászni mész, néhány alapszabályt be kell tartanod. Erről korábban az Ehető erdő: ezek a csak tavasszal gyűjthető finomságok a vadonban című cikkben írtunk részletesen.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Katasztrófaturizmus – kimúlhat a szarvas, ha most a gemenci erdőbe mész
Az áradás az állatvilágot sem kíméli, és nagyon könnyen okozhatjuk a szarvasok vesztét, ha az elárasztott erdők-mezők közelében szelfizgetünk.

Megosztom
Link másolása

A híradások szerint a magyar lakosság egy része nem az árvízvédelemben való aktív, önkéntes részvételben és a homokzsákok pakolásában látta a lehetőséget, hanem inkább piknikeztek az áradó Duna partján. Ez még önmagában nem akkora probléma, mint amit az állatvilágban tudunk tenni ilyenkor.

Egy kis odafigyelés és önmegtartóztatás, és máris tettünk valamit a természet regenerálódásáért.

A gemenci Veránka-szigeten készült felvételekkel próbálja felhívni a lakosság figyelmét a gemenci Ökoturisztikai Központ arra, hogy a szarvasokat már a legkisebb emberi mozdulat is az áradó vízbe terelheti, ami könnyen a vadak pusztulásához vezethet.

Például az egy felelős, természetbarát döntés, ha az áradás mentén megpillantott vadat nem óhajtjuk lefotózni.

A vadak, különösen a gímszarvasok rettentően félénk állatok, így a legkisebb neszre is menekülni kezdenek.

"A gímszarvasok nagyon félénkek és óvatosak, ezért kell biztosítani a vad nyugalmát ahhoz, hogy sikeres legyen a menekülésük és védett, száraz területet találjanak, ahol egyben élelem is elérhető a számunkra.

Ha megijednek, visszaugorhatnak a vízbe, ahol kimerülnek és elpusztulnak. Ezért kérjük, hogy a szakembereken kívül most senki ne menjen be Európa egyik legnagyobb összefüggő ártéri erdejébe"

- írja az Ökoturisztikai Központ Facebook bejegyzésében, amiben egy videót is közzé tettek a vízből menekülő állatokról.

Azt is leírják, hogy a gemenci sziget belsejében egy 260 hektár száraz területet védő körtöltés van, amelyre a Gemenc Zrt. Hajósi Erdészetének szakszemélyzete hordott élelmet a szarvasok számára.

A takarmányozáshoz nagy körültekintés és szakértelem kell, éppen ezért kell ezt rájuk hagyni,

nem kell megpróbálni megetetni az állatokat.

A legtöbb, amit egy turista tehet, hogy egyszerűen békén hagyja őket.

Képünk illusztráció.


Megosztom
Link másolása