Lehet, hogy természethiány-zavarod van? Én így gyógyultam ki belőle

Csak lassan derült ki, hogy milyen kulcsfontosságú a természetben töltött idő, hogy megúszd a szorongást és kiegyensúlyozott élet élj

Hegedűs Noémi írása, Címlapkép (illusztráció): Freepik.com - sassy.hu
2023. augusztus 20.

Hosszú ideig olyan munkám volt, ami az egész napomat, minden napomat a négy fal közé szorította. Reggel felkeltem, beültem az autóba, a mélygarázsban kiszálltam, és felmentem az irodába dolgozni. Bármilyen modern és menő hely volt a munkahelyem, még ha fákat láthattam is az ablakból (ha épp volt öt percem erre a luxusra), akkor is izolálva voltam a természettől. Idővel észrevettem magamon, hogy szorongóbb lettem, nyugtalanabb, több időt vett igénybe egy-egy feladat megoldása, már nem élveztem annyira a munkával járó tennivalókat.

Így aztán még több időt töltöttem munkával, még több új projektet vettem magamra, hogy újra érezhessem a kezdeti lelkesedést, az alkotás örömét.

Két nyárral ezelőtt már egyetlen nap szabadságot sem vettem ki. Ősszel azt éreztem, hogy nem megy tovább, el kell bújnom mindenki elől. Ekkor leköltöztem egy magányos erdei faházba két hétre. Se 4G, se folyóvíz, se fürdőszoba, csak az erdő, a mező, a völgyek, a dombok, távolban a Duna vékony szalagja, közel meg a madarak, a szarvasok, őzek, ugató róka, üvöltő sakál, néma röptű bagoly és én.

Hogy mivel töltöttem az időmet? Semmivel. Ringatóztam a függőágyban és néztem a felhőket, nagyokat sétáltam, és közben szedtem az épp érő erdei bogyókat, átaludtam az éjszakákat, és egész kipihenten tértem vissza a hétköznapokba.

Aztán mindent ugyanúgy folytattam tovább, mint azelőtt, és a hatás néhány hét alatt semmivé foszlott.

Nem tudtam, hogy amit évek óta érzek, annak már neve is van. És gyógyszere is.

A természethiány-zavar akkor jelentkezik, ha megfosztjuk magunkat a szabadban töltött zavartalan időtől.

És ezzel rengeteg nemkívánatos mentális és fizikai problémát okozhatunk magunknak, többek között üdvözölhetjük körünkben a stresszt, a szorongást és feledékenységet is. A jó hír az, hogy a természethiány-zavar gyógyítható, már napi 20-30 perc elég lehet a tünetek fokozatos enyhítésére, egyszerűen azzal, hogy kimegyünk a szabadba, és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát.

A szabadban töltött idő csodákra képes, feldobja a hangulatunkat, lecsendesíti a gondolatainkat, és egy kicsit szebb hellyé teszi a világot. A tanulmányok szerint a természetben töltött zavartalan idő közvetlenül befolyásolja, hogy mennyire érezzük magunkat jól a bőrünkben.

Mostanában, ha egy keményebb munkanap van a hátam mögött, már veszem is a cipőmet, a kutyát, és indulok sétálni. Kint a szabadban a feszültség fokozatosan elszáll és helyreáll bennem a világ. Nem számít, milyen idő van, ha fúj a szél, ha vízszintesen esik az eső vagy ha véletlenül meleg van (ahol most élek, ott ez ritkaság), megyek. Néha emlékeztetem magam arra, hogy ha kibírtam egyedül két hetet egy vadonban (sőt még élveztem is), akkor képes vagyok bármire. Rengeteg dolgot meg tudok csinálni, amitől félek, vagy amitől korábban tartottam. Kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, boldogabb vagyok.

Hogyan tesz minket boldogabbá a természet?

Ez leginkább azoknak a boldogsághormonoknak köszönhető, amelyeket a szervezetünk kint a szabadban kezd el termelni. A természetben töltött idő egy csomó kellemes dolgot indít el bennünk: csökkenti a kortizol hormon (ő felel a stresszért) szintjét, növeli a szerotonin hormon (ő meg nagyvonalakban a boldogságért) szintjét, és még a szerelem/kötődés hormonjának, az oxitocinnak a termelődését is fokozhatja.

Az erdei vakáció után az erdők lettek a kedvenc helyeim. Sosem éreztem a fák közt egyedül magam, fura módon ott valahogy legyőzhetetlenné váltam. Jöhetett szembe még vaddisznó is, beleálltam a helyzetbe, ugyanúgy, mint utána az életem más területein. Ezekről a sétákról mindig úgy térek vissza, hogy lelkesnek és kipihentnek érzem magam, és sokkal jobban tudok koncentrálni utána a feladataimra.

Persze nem mindenkinek való az erdei séta, viszont a természet hiánya mindenkit beteggé tesz.

Ha a túrázásnak még a gondolatától is kiráz a hideg, semmi gond. Sokszor elég csak a szabadban tartózkodni, például reggelizni a teraszon, egy jót grillezni a kertben a haverokkal. És ha közben valami igazán szépet látsz, például egy gyönyörű naplementét, a szervezeted máris dopamint (egyfajta örömérzetért felelős jutalmazó hormont) szabadít fel, ami kellemes érzést nyújt - ehhez a fajta boldogsághoz nincs szükség túrafelszerelésre.

A zöld vagy kék felületek látványa, ilyenek például a dombok, mezők vagy folyók, tavak, esetleg a tenger közelében élni, pozitív hatással van a fizikai és mentális állapotunkra, sőt, még az életkilátásainkat is javítja. Amikor a tenger közelében lazulsz, vagy egyáltalán amikor sok a nedvesség a levegőben, negatív ionoknak vagy kitéve, ez pedig csökkentheti a depressziót, energikusabb leszel, és még abban is segíthet, hogy jobban aludj.

Sőt, a talajban élő baktériumokkal való érintkezés is szerotonint szabadít fel a szervezetben, állítólag ezért olyan derűsek a kertészek (gondolj csak Bálint gazdára vagy Kiszel Péterre).

A környezetünk elvárásai nagy nyomást helyeznek ránk, hiszen társadalmi szinten elvárják, hogy mindig a legjobbak legyünk, hasítsunk a karrierünkben, legyünk tökéletes szülők, engedelmes gyerekek, támogassuk a párunkat, maradjunk sportosak, ragyogjon a lakás, főzzünk úgy, mint egy Michelin csillagos séf és ápoljuk a barátságainkat is. Nem csoda, ha nyomasztani kezdenek ezek a valójában egyszerre megugorhatatlan feladatok.

A természet viszont megmutatja, hogy nem kell mindig ragyogni. A fákon a levelek tavasszal és nyáron nőnek, de aztán lehullanak, hogy a fa télen pihenni tudjon. Nekünk is jár a pihenés, és el kell engedni azt a vágyat, hogy majd mi jobban csináljuk.

Mit akarunk jobban csinálni? Kinek-minek mutatjuk meg? Bővel elég, ha a családunknak mi vagyunk a legjobb. És azt csak a kiegyensúlyozott, nyugodt önmagunkkal tudjuk nyújtani.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy a természettől boldogabb legyél?

A természetfóbiások számára jó hír: nem kell sok idő, hogy a szabadban tartózkodás csodát műveljen veled. Az Exeteri Egyetem kutatása szerint

heti két óra az a minimum, ami után már észrevehetően javul a közérzetünk.

Hogy ez túl hosszú idő? Szerencsére nem muszáj egyszerre letudni, napi 20-30 perces adagokban is érvényes, és nem számít, hogy hol vagy épp a szabadban - az erdőben, a folyóparton, a saját kertedben vagy a parkban. Én azt vettem észre, hogy minél több időt töltök kint, annál boldogabb vagyok. Néha elég a megerőltető túra helyett annyi is, hogy csak figyelem az állatokat. A legelésző lovakat, a fekete gólyát, ami a víztől az erdő felé repül, vagy a csendre előmerészkedő nyulakat.

Végül itt van néhány egyszerű módszer a természethiány-zavar enyhítésére - melyeket jó lett volna előbb tudni:

1. Vidd be magadhoz a természetet

Ezt a tippet akkor érdemes megfogadni, ha olyan helyen élsz, ahol nem tudod egyszerűen megoldani azt, hogy kijuss a természetbe. Vagy csak nagy erőfeszítéssel, mondjuk sokat kell hozzá utazni. Ilyenkor köztes megoldásként vidd be magadhoz, hogy a természet minden nap körülötted lehessen. Tegyél cserepes növényeket az asztalodra, tájképeket a faladra, madáretetőt az ablakodba. Ezek az apró változtatások a kezdő hiányt simán enyhítik, és átmeneti megoldást nyújtanak addig, míg a hétvégén végre el tudsz jutni oda, ahol enyhülést találsz.

2. Természet, mikrodózisokban

Ha munka közben pihenned kell, ahelyett, hogy a telódat olvasgatnád, menj ki a szabadba. Igen, az irodaházak között is van tér. Vagy ahol épp dolgozol. Bárhol találhatsz egy kis természetet, amivel kapcsolatba kerülhetsz, vagy legalább nézz fel az égre. A természetet mikrodózisokban megkapni jó dolog, és komoly segítség ahhoz, hogy az egész nap téged érő stresszt enyhítsd. A néhány perces séta fel fog tölteni, és újult erővel tudsz dolgozni tovább.

3. Barátkozz össze egy fával

Minden nap találkozunk fákkal, de ritkán kötünk velük ismeretséget. Pedig a fák csodálatos élőlények és tanulhatunk tőlük - az erő, a stabilitás, a rugalmasság, a másokkal való törődés mind olyan tulajdonságok, amelyeket elleshetünk tőlük. Ha összebarátkozol egy fával és kötődést alakítasz ki vele, az csökkentheti a magányt és a szorongást, hiszen tudod, hogy van egy élőlény a közeledben, amely mindig elfogad, és soha nem ítélkezik feletted.

Hogy hogyan kell ezt csinálni?

Egyszerűen hagyd, hogy a fa szólítson meg. Séta közben elmész mellette, és valamiért felfigyelsz rá. Másnap is. Harmadnap már finoman megérinted. Negyedik nap pedig már várod, hogy megint érzed-e a hívását. Aztán amikor végül megöleled, érezni fogod, hogy ő a te fád.

És hogy mindig ott van, amikor csak szükséged van rá.

4. Ne bújj el a zápor elől

Különösen, ha városi környezetben élsz, ritkán találkozol az időjárás áldásaival. És most nem a kánikuláról beszélek. Engedd, hogy a természet hasson az érzékeidre. Legközelebb, ha jön a zápor, ahelyett, hogy valami kapualjba vagy kávézóba futnál menedékért, próbáld ki, milyen érzés, ha az esőcseppek a kinyújtod a tenyeredre és a fejedre hullanak. Hagyd, hogy az esővíz csöpögjön a hajadról. A záport követő különös illat, melyet petrichornak is szoktak nevezni, tele van a föld és a benne lakó mikroorganizmusok szagával. És boldogsághormonokat aktiválnak benned. Élvezd a záport, és tudd, hogy nagyon jót tesz neked.

Kapcsolódó

Miért sétálnak szélben a hollandok, mi a flangálás értelme? – avagy mitől lesz egy szimpla gyaloglásból testet-lelket feltöltő séta?

A séta a lábunkban kezdődik és a szívünkben ér véget, a sétálás sokkal több lehet puszta helyváltoztatásnál. Mire jó a városi séta, és mire az erdőfürdő?