INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Hogyan öregedj jól? - Túlélési útmutató azoknak, akik nem akarnak berozsdásodni

Az öregedés elkerülhetetlen, de nem mindegy, hogyan éljük meg. Milyen döntések kellenek ahhoz, hogy ne csak túléljük, hanem élvezzük is ezt az időszakot? Erről beszélgettünk Miller Gertrúd önértékelési trénerrel és Pusztai Rozáliával, aki aktív nyugdíjasként pontosan tudja, mit jelent nem beleragadni a korba.

Megosztom
Link másolása

Ahhoz, hogy idős korban se csússzon ki a lábunk alól a talaj, három dologra érdemes figyelni: maradjon éles az agyunk, legyünk érzelmileg rugalmasak, és ne hagyjuk el a társas kapcsolatainkat. A hétköznapok nyugodt ritmusát a nyitottság, az alkalmazkodás és az új célok megtalálása adja – mert az öregedés nem feltétlenül leépülés, hanem egy olyan időszak is lehet, amikor végre igazán önmagunk lehetünk.

- Miért olyan fontos ez a téma?

- Sokszor hallom, hogy csak úgy elszaladtak az évek, nem is gondoltak bele, olyan gyorsan történt minden. Dolgoztak, gyereket neveltek, hamar eljött a nyugdíj ideje. Van olyan, aki retteg ettől a változástól és az öregedéstől. Félni semmiképpen nem kellene, inkább felvállalni, hiszen az öregebbek gyakran mosolyogva azt mondják, szerencsések, hogy megérhették a korukat. Manapság már lehet tudatosan élni, tervezni és olyan döntéseket hozni, amelyek majd segítenek a stabil aranykorban.

Fontos, hogy ne érjen ez teljesen felkészületlenül valakit, és keresse meg az új feladatokat, elképzeléseket,

hogy kitaláljuk miben lehetünk hasznosak, mert ez egy jó kiindulás, ami segít elkezdeni ezt az új fejezetet.

- Egyáltalán kit is nevezünk öregnek?

- Ma, amikor az emberek nyugdíjba vonulnak, a legtöbben tényleg új életet kezdenek - akár mennek az álmaik után, akár külföldre költöznek, új szakmákat tanulnak, sportokban edzik magukat - ők akkor öregek?

Gyerekkoromban a nagymamám már néninek számított a szememben, pedig csak ötven éves volt.

Ma ez a korosztály még farmerban jár szórakozni, modernek és nyitottak, eszük ágában sincs felvenni a néni-bácsi szerepet, tartják a fiatalokkal a tempót. A kor csak egy szám, de talán akkor lesz öreg valaki, amikor annak is érzi magát.

- Azért, mert más ez a mai hatvanas generáció?

- Az is, de főleg, mert minden megváltozott, vegyük csak az elmúlt 50 évet.

Az életstílus, a munkák, a kényelem, a környezet, a felfogásunk, a fogyasztásunk, a trendek jönnek mennek, ezek nagyban befolyásolnak minket, sok azt is sugallja, hogyan lehet helyes élni és minél tovább. Manapság választhatunk, hogy mit eszünk, hol akarunk élni, hogyan lazítsunk, és ha valóban követjük az saját elképzeléseinket, tovább lehetünk aktívak.

Régebben nem volt ennyi lehetőség, az emberek nehezebb életet éltek,

a világ nem volt ennyire nyitott a számukra.

- Számít az hogy hol élünk, az öregedés milyensége vajon függhet-e ettől?

- Valóban nagy lehet a különbség Magyarország és külföld között. Hangulatban nyilván nem mindegy, hogy valaki egy tengerparton él, vagy egy eldugott kis faluban az isten háta mögött.

Itt nem csak a minőségi tényezők megtapasztalásáról van szó, hanem a behatásokról, élményekről is. Azok akik külföldön kezdtek új életet, teljesen más kihívásokkal szembesültek az új hazájukban, emiatt a rugalmasságuk és a türelmük, valamint a nyitottságuk az új dolgokhoz jelentősen mást mutatnak, mint annak, aki röghöz kötött volt egész életében, és egy helyben élt.

Általában akik folyamatosan kilépnek a komfortzónájukból, azokat több élmény éri, nyitottabbak, edzettebbek a kudarcokra és a sikerekre is.

Nem ritka, hogy egy külföldi idős ember még 80 évesen is ugyanúgy tervez, mint 50 éves korában.

- Milyen szokások és életmódbeli döntések segíthetnek abban, hogy idős korban is aktív és boldog legyen valaki?

- Azok, akik az életükre egy teljesen egész rendszerként képesek gondolni, és holisztikus szemlélettel is rendelkeznek, azoknak már fiatalabb korban is fontos volt az egészségük, gondolok itt ételre, italra, mozgásra, de felteszem a határaik meghúzása is jobban szem előtt volt nekik, valamint az időtényező kihasználása és a szellemi táplálék gondos válogatása. Mert ugye az sem mindegy, hogy mit engedünk be a gondolatainkba, mit tanulunk.

Nem struccpolitikával kezelik a rossz dolgokat, hanem megpróbálják minimalizálni és felkészülnek, még időben hoznak önsegítő döntéseket. Nincs értelme halogatni, mindig változásban vagyunk: erre lehet, mind lelkileg, mind fizikailag edzeni. Nem szabad berozsdásodni,

aktívnak kell maradni és rácsodálkozni a mai világra, ami sok minden szépet tartogat, még idősebb korban is.

Természetesen egy szenior korú ember sok traumán ment már át életében, ez legtöbbször megedzette és derűlátásra is sarkallja, mert az élet megy a maga medrében, amiben felesleges a túl sok idegeskedés. Az öregebbek ezt már jól tudják, mert bölcsebbek és türelmesebbek is lettek.

- Az, hogy milyen egy generációnak az élete, összefügghet az öregkori gondolkodásukkal?

- Minden generációnak megvan a maga világnézete, a problematikája, és más-más értékrendben nőnek fel. Ma ez jól megtapasztalható, ahogyan két generáció tükröt tart egymásnak: az idősebbek sokszor a stabilitást, a kemény munkát és a hagyományokat tartják szem előtt, míg a fiatalabbak inkább a rugalmasságot, az belső egyensúlyt és az önmegvalósítást keresik.

A nagyszüleink még abban nőttek fel, hogy a munka az első, és ha van egy biztos állásod, akkor ne ugrálj. A szüleink már próbáltak egy kicsit lazítani ezen,

de még mindig fontos volt nekik a kiszámíthatóság, a stabilitás. A gyerekeink, a mostani fiatalok viszont már azt mondják: „Ha nem érzem jól magam egy helyen, továbblépek.” Nekik a munka nemcsak pénzkereseti lehetőség, hanem élmény is.

Ők abszolút a felső polcra helyezik magukat, míg az idősebb korosztály kevésbé van eleresztve önbizalommal.

Ez a szemlélet általánosságban minden 70 feletti idős emberre igaz véleményem szerint.

- Milyen hatással van a modern technológia és a digitalizáció az idősek életminőségére?

- Az idősebb generáció számos kihívással néz szembe, főleg a gyorsan változó világ miatt. A technológiai fejlődés és a digitális világ manapság nagyon jelen van, amihez mindenkinek értenie kell, hiszen a bankolás, ügyintézés, kapcsolattartás legtöbbje online zajlik. Aki lemarad, az kimarad, és

ez sok idős emberben bizonytalanságot kelt. Lépésről lépésre érdemes beépíteni az alapokat,

mert ez manapság elkerülhetetlen. Az aktív szeniorok, nem restek és beletanulgatnak, és akár segítséget kérnek a kamaszoktól is, akik kenik-vágják a modern kihívásokat. Ez szerintem egy jó irány, hogy a generációk kapcsolatai elmélyüljenek, hidat építsenek. Ez fiatalon tarthatja az öregebbeket, és tapasztalatot adhat a fiataloknak. Az idősebbek számára is természetes lesz az online tér használata, ami sok előnyt tartogat nekik is.

- Hogyan változik az élethez való hozzáállás az évek múlásával, és milyen pozitívumokat hozhat az időskor?

- A nyugdíjaskor sokak számára nem felszabadító, hanem egy olyan időszak, amikor elveszítik az addigi ritmusukat. Akik egész életükben dolgoztak, hirtelen azt is érezhetik, hogy már nincs rájuk szükség, nincs miért reggel felkelni. Ezért fontos új célokat kitalálni és tudatosan beleépíteni a mindennapokba, ez lehet önkénteskedés, tanulás vagy akár egy saját projekt.

A minőségi öregedés része, hogy pozitív tartalommal teljenek meg a mindennapok.

Az egész életre jellemző, hogy érdemes több lábon állni, így, amikor elkezdődik a nyugdíj, ne érjen majd váratlanul a ránk szakadt időszabadság, ne érezzük a céltalanságot. A hirtelen rengeteg szabadidővel kezdeni kell valamit, feladatokat találni a pihenés mellett.

Ha már fiatalabb korban tudatosan készülünk erre, kialakul a rendszeres érdeklődés, akkor kevésbé lesz lehangoló az öregkor, és valószínűleg alig várjuk majd, hogy végre magunknak élhessünk.

Idősebb korban a legtöbben türelmesebbek és kevésbé jön elő a megfelelési kényszer, az emberek bölcsebben szemlélik a dolgokat, ez mind segítheti az új helyzeteket .

Mit gondol erről az érintett korosztály:

Pusztai Rozália két és fél éve Spanyolországba költözött párjával, mind a ketten nyugdíjasok. Eldöntötték, hogy új életet kezdenek egy olyan helyen, ahol mindig süt a nap és teljes nyaralóüzemmódban élhetnek.

- A legfontosabb az, hogy az ember legyen egészséges. Itt, Spanyolországban lehetőségem van napérlelte, friss gyümölcsöt és zöldségeket enni, vagy akár a tengerből kifogott friss halak, ezek mind nagyon egészségesek. Ezzel hozzájárulok, hogy megtartsam az egészségemet és jó karban maradjak. Ehhez persze a rendszeres friss levegőn sétálás is hozzá tesz. A környezeti hatások is fontosak, itt mindenkinek jó a hangulata bármerre megyek, még a közértben is ezt tapasztalom, mert kedvesek és mosolyognak.

Véleményem szerint összefüggés van aközött, hogy az ember hol él.

Az én nyugdíjam átlagos, amivel nagyon odafigyelve otthon is megtudnék élni, nem halnék éhen, de figyelnem kéne arra, hogy mit csinálok, mit veszek. Itt ehhez képest ugyanabból a pénzből nem kell erre figyelnem, talán olcsóbbak az árak, emiatt jobban kijövök. Ez is megnyugtató, hogy nem kell ezen aggódnom.

A külföldi élet aktívabbá is tett, sokat mászkálok, ismerkedek a helyekkel. Itt legalábbis ez van, mert napi szinten új dolgok történnek, ami szintén frissen tart, a rugalmas probléma megoldás elengedhetetlen. Egy kellemes hangulatban élünk, de persze

itt is mindenkinek van problémája, amit nem mutatnak kifelé, mert az itt nem szokás.

Az időseket itt elfogadják, így én sem érzem magamat sutának, annak ellenére, hogy nem beszélek spanyolul, de már tanulom. Ez is egy jó dolog, hogy tanulhatok új dolgokat, és kell is, mert ezek is frissítik az agytekervényeket. Hatvan pluszosan az egészség, a biztonság, a komfortosságot és a finom tápláló ételek a legfontosabbak, nem egy új ruha vagy cipő megvétele.

Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és abban a közegben, ahol élünk. Itt az idősebbek között van aki mindennap 5 kilométer sétál, van aki jogázik, meditál, olvas a parton vagy esténként petangozik, a napi rutin számít, hogy gyakoroljunk valamit. Mi is teljes nyaraló üzemmódban élünk, kikapcsolódunk stersszmentesen. Idősen is el lehet kezdeni aktivitásokat, de szerintem jobb minél előbb, mielőtt még a testi bajok jelentkezhetnek.

Ebben a korban már tudunk kompromisszumokat kötni, inkább minőségi legyen valami, mint mennyiségi.

A legnagyobb pozitívuma az időskornak, hogy megnyugszunk, mert már nem az a cél, hogy munkahely legyen, nem kell ingatlanért hajtani,

és hogy magadon túl a családodnak is adj egy biztonságot. Amikor eljutsz ebbe a korba, az egy könnyebbség, hogy önmagadnak élhetsz. Ha pénzed van, akkor vásárolsz, ha nincs, akkor nem - nem kell másról gondoskodni és a magam életének a kovácsa lehetek mindenféleképpen. Semmi nem kötelező, semmi sem muszáj.

A nyugdíjas évek már csak az én kezemben vannak, mert amik a kötelességeink voltak azt megtettük és innentől kezdve nem érdekel, ki mit szól, kedvünk szerint élhetünk és megpihenhetünk.

Én nem készültem a nyugdíjas éveimre, éltem az életemet és szem előtt tartottam a fontos dolgokat.

Ahogy éli az ember a fiatalabb életét, az rányomja a bélyegét az idősebb évekre is.

Mindig pörgős voltam, ilyen vagyok ma is, nem álltam le semmiben. Önkéntesen adok segítséget másoknak, szinten tartanak dolgok, de nem kötelezem el magamat pénzért. Csak azt teszem amihez kedvem is van.

Nyilván lehetnek olyan dolgok amiket az ember koránál fogva nem tud megcsinálni, ha azt érzem, hogy meg kellene próbálnom, azt meg is teszem. A konditerembe is eljárok, nem nyomom keményen, a biciklim is elektromos, észre kell venni mit nem kell már erőltetni idősebb korban. Ez is minőségi és tudatos döntés, változtatni kell, mert az egész életben a rugalmas hozzáállás a legfontosabb!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása