Ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, bátorság-érdemérmet osztanának miatta egymásnak
Mint a legtöbb radikális ötlet, a menstruációs szabadság koncepciója is egészen egyszerű. Kínzó görcseid vannak, amelyek miatt alig tudsz felegyenesedni? Olyan erős a vérzésed, hogy rettegsz, hogy átvérzed a nadrágodat is? A PMS-től szorongsz, vagy éppen olyan alacsony az ingerküszöböd, hogy elsírod magad bármitől? A legjobb, amit tehetsz: kiveszel egy nap fizetett szabadságot. Ha fiatal vagy, akkor abból a huszonegy-kettőből, ami életkor szerint jár. Pedig a koncepció nem is annyira új: a világ bizonyos kultúráiban évezredek óta létezik a menstruációs kunyhó valamilyen formája - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Japánban pedig 1947 óta törvényben rögzített jog, hogy menstruáció idején hazamehetsz a munkahelyedről következmények nélkül.
És mégis,
Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pontosan abban a pillanatban ejted el a markodban rejtegetett tampont, amikor az IT-s Marci szembejön a folyosón, mint annak, hogy olyan vállalatnál dolgozhass, amelynek a HR kézikönyve kifejezetten kimondja, hogy a menstruációs tünetek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra.
Pedig a menzesz egy elég átlagos testi funkció. Tizenhét évig dolgoztam nagyvállalati környezetben, és a menstruációról való nyílt beszélgetés vagy a menstruációs tünetek miatti szabadság témájának még a felvetése sem fordult elő. A legtöbb nő fiatal korától tanult szégyenérzetet él meg a menstruációjával kapcsolatban. A téma nagyrészt még mindig tabu, annak ellenére, hogy a betétreklámokban a furcsa kék folyadékot mára vörös festék váltotta fel. Ez sajnos a munkahelyeken fokozottan így van,
Ami abszurdum, amikor egy olyan bolygón élünk, ahol 1,8 milliárd nő menstruál. Ez elég szép szám, mégis lenézik őket emiatt. Arról ne is beszéljünk, hogy
Nevetséges vagy sem, a menstruációról kínos beszélni a munkahelyen - pedig a menstruációs szabadság vállalati politikává tétele egy mindenki számára méltányosabb, befogadóbb munkahelyet eredményezhetne.
Különösen érdekes, hogy a menstruációs szabadságról szóló beszélgetés hogyan nyithatná meg az utat a menopauzáról szóló párbeszéd előtt, ami talán még tabusítottabb téma a munkavállalók között, mint a menzesz. Egy olyan világban, ahol a nő értéke úgy csökken, ahogy az évei száma gyarapodik, a menopauza-témája is kritikusnak számít.
Egy fecske nem csinál nyarat, de amikor Terézváros önkormányzata (majd nem sokkal később a budapesti VII. kerület is) bevezette a menstruációs szabadságot az általa fenntartott intézményekben, azt hihettük, megtört a jég. A polgármester akkor ezt írta ki a facebook oldalára:
Nem lehet hatékony munkavégzést várni attól, aki akár a katedra mögött állva, a számítógépnél ülve vagy a gyártósor mellett fájdalomtól szenved. Márpedig jelenleg a jogalkotás nem vesz tudomást ezekről a nőkről. Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. (…) Terézváros képviselő-testülete ma a javaslatomra elfogadta, hogy az önkormányzat tulajdonában álló cégekben havonta egy extra, fizetett szabadnapot biztosítsunk a dysmenorrheás nőknek. A szabadság nem alanyi jogon jár, a közelmúltban elfogadott spanyol szabályozáshoz hasonlóan orvosi igazolást kell beszerezni a nőknek arról, hogy a menstruáció időszaka alatt erős fájdalmakat élnek át, mely jogosultságot kétévente kell felülvizsgálni.”
Havi 1 nap, és orvosi igazolásra. Már ez is sokkal több, mint amit mások megtesznek. Csakhogy ha azt gondolod, mennyire menő lehet a budapesti belvárosban a polgármesteri hivatalban dolgozni, nagyot tévedsz. Ez a szabadság ugyanis csak az önkormányzat tulajdonában lévő cégek dolgozóira vonatkozik. A polgármester így folytatta:
„Nem véletlenül írtam, hogy a cégeinkben vezetjük be az intézkedést. Egyelőre ennyit tehetünk, hiszen erre a polgármesteri hivatalban a törvények miatt egyszerűen nincs lehetőségünk.
De a polgármester hiába ígérte meg, hogy majd törvényjavaslatot nyújtanak be, ami változtat a helyzeten, a helyzet azóta is változatlan.
A munkáltatók nem nagyon szeretnék elfogadni a munkatársaik biológiai szükségleteit. A menstruációs szabadság ennek egy része lenne, de mi a helyzet az összes többi hormonális témával, amin a nők keresztülmennek, mint például a menopauza, vagy a terhesség, a szülés utáni időszak?
A puszta elismerése annak, hogy az alkalmazottaknak fizikai testük is van, ami hatással lehet a munkavégzésükre, még mindig várat magára.
Ehhez szemléletváltásra van szükség, és a szemléletváltást az iskolában lehet kezdeni. Abban az iskolában, ahol még a tornaóra alól is vagy sikerül felmentést kapni a nehéz napokon, vagy nem. Akad ugyankkor egy iskola Magyarországon, ahol már áttörte a hallgatás falát a téma.
Az IBS tavaly tavasszal ezt tette ki az oldalára: „Az International Business School a menstruációs görcsöket és az ezzel járó nehézségeket mostantól olyan elháríthatatlan körülményként kezeli, amely a megengedett hiányzási kvóta feletti igazolt hiányzást indokolhatja. Az ilyen kéréseket a korábbi gyakorlattal ellentétben nem utasítjuk el úgy, mint a hiányzási keretbe „beleférő” kisebb betegségeket, és orvosi igazolásra sincs szükség.” - A továbbiakban felsorolják, hogy hány vállalat él ezzel az eszközzel a világon, a helyzet az, hogy a lista nem túl hosszú, belefért egy cikkbe. Meghökkentő módon ebben az üzleti iskolában azt tanítják a tanulóiknak, hogy mindez a termelékenységet javítja: „Itthon a Sigma Technologies Magyarország cégnél, és pár önkormányzatnál is elérhető a menstruációs szabadság. A termelékenység javulásán túl azt is kimutatták, hogy az effajta kezdeményezések csökkentik a stigmatizációt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jóléti és egészségügyi kérdések a szervezeti kultúra részévé váljanak.”
A gondolat alulról indult, a diákönkormányzat ötletét karolták fel, és joggal büszkék arra, hogy felsőoktatási intézményeket tekintve az elsők között vannak a világon, akik a menstruációt figyelembe veszik hiányzások esetén. Az innen kikerülő üzletemberek talán már más vállalati kultúrát fognak építeni.
Egyes aktivisták szerint a menstruációs szabadság elfogadottá tétel megkönnyítheti például azt is, hogy a férfiak kivehessék a cégük által kínált apasági szabadságot, amelynek igénybevétele körül sokszor egyfajta megbélyegzést érezni. És ha egy vállalat valóban méltányos akar lenni, akkor ezt a juttatást nemcsak az irodai dolgozóknak kell felajánlani, hanem a frontvonalban dolgozóknak is, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre.
A menstruációs szabadságnak azonban van egy másik oldala is. Negatív hatással lehet azokra, akik igénybe veszik, ha a cégnél nem foglalkoznak a mögöttes szexista hiedelmekkel és attitűdökkel, valamint a nemi alapú megkülönböztetés egyéb formáival. Könnyű ugyanis átcsúszni a másik térfélre, ahol úgy láthatják, hogy a menstruáció a nőiesség és a női törékenység jele, és ennek szabadságban kifejezése megerősítheti azt a sztereotípiát, hogy
a nők létének értelme csak a gyermekvállalás, helyük pedig otthon, a négy fal között van. Különösen Magyarországon nem mondhatjuk, hogy erre a férfiak egy jól körülhatárolható csoportja részéről ne lenne igény.
Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kellene menstruációs szabadságot biztosítani a dolgozóknak, sokkal inkább azt, hogy össze kellene kötni bizonyos diszkrimináció ellenes képzésekkel.
Felmerülhet még kérdésként a magánélet védelme. Felajánlják ezt a szabadságot, tehát akkor ezt fel kell tüntetni valakinek a naptárában, vagy titokban kell kivenni? A spanyolok már tudják erre is a választ. Spanyolország lett az első európai ország, amely törvényt fogadott el a fizetett menstruációs szabadságról. A törvény értelmében az állam betegszabadságot fizet a súlyos menstruációs fájdalomtól szenvedő nőknek, ha rendelkeznek erről orvosi igazolással. Persze a spanyolok még tovább mentek:
Hogy haladunk, azt mutatja egy brüsszeli pártcsalád nőnapra időzített bejelentése is: „A Baloldal az Európai Parlamentben képviselőcsoport az elmúlt hat hónapban lehetővé tette az alkalmazottaknak, hogy havi három nap szabadságot vegyenek ki a menstruációs szabadságra vonatkozó politika részeként. A sikeres eredmények miatt másokat is felszólít, hogy kövessék példájukat. ‘A munkatársaink nagyjából fele menstruál, és egyesek számára ez néha kihívást jelenthet - mondta Francisco Orozco Dopico főtitkár a The Brussels Timesnak. - A munkahelyi mentális és fizikai egészséget nagyon komolyan vesszük, és ahol vannak olyan területek, amelyeken javíthatunk, azon gondolkodunk, hogyan tehetnénk ezt meg.’"
Egyes ellenzők azzal érveltek, hogy a nőknek inkább a menstruációs fájdalmak okának feltárására kellene összpontosítaniuk, és orvoshoz fordulniuk. Akadnak ellenzők, akik úgy érzik, hogy a menstruációs szabadság növelné a munkahelyi egyenlőtlenséget vagy a női alkalmazottak diszkriminációját, míg mások tartanak a rendszerrel való visszaéléstől. Ez utóbbira megfelelő választ adhatott márciusban a brüsszeli képviselőcsoport főtitkára:
Ez azt mutatja, hogy a nők szükség szerint használják.”
Ismételjük el: 6 hónap alatt a 92 fős kollektíva összesen 13 napot vett igénybe. Vagyis attól, hogy valami elérhető a számunkra, még nem feltétlenül fogjuk használni is. Csak ha baj van. Ha szükségünk lenne rá.
