ÉLETMÓD

Az AI tücsköt-bogarat összehord… és én ezért nagyon hálás vagyok!

Hogyan használhatjuk a mesterséges intelligenciát természetvédelemre, hasznos volt-e Comlogo-t tanulni és mit (vagy kit) köszönhetünk a hollandoknak?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. május 31.


Megosztom
Link másolása

A mesterséges intelligencia nélkül talán sose tudom meg, milyen mesébe illő bogár lárvájával találkoztam fényes nappal a teraszunkon. Rovar- és növényfelismerő appok, a Búvár Zsebkönyvek amazonja és Weöres Sándor elmélete a trágya helyéről: ezekről is szól ez a pro-AI cikk!

Okos nagyítóval a célirányos biodiverzitásért

A minap a kertünkbe futó terasz egyik kövén egy furcsa, narancssárga oldalpettyes fekete hernyóra lettem figyelmes, ami valamiért hátrafelé megy. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy három pár hosszabb lába is van, és azokkal célirányosan előre megy, úgyhogy vagy nem hernyóval van dolgom, vagy még homályos a kép így reggel negyed kilenckor, háromból két gyerek intézménybe juttatása után. Így jobbnak láttam megkérdezni a Google-t, pontosabban a Google Lens-t , mi lehet a fent, illetve lent nevezett egyén. Gyorsan lőttem róla egy képet kövön araszolás közben, és pár másodperc múlva már fülig érő szájjal motyogtam magam elé: Ezt nem hiszem el! Ez egy szentjánosbogár lárvája!

Épp előző nap beszélgettünk a férjemmel arról, milyen jó lenne idén megnézni valahol a szentjánosbogár rajzást a gyerekekkel.

Legutoljára vagy tíz éve, a Normafánál láttuk ezt a természeti tüneményt, ahogy az esti sötétségben a lankák között lassan hömpölyög, ereszkedik a völgy felé a millió kis fénypont. A Tolkien-regénybe illő látványra a mai napig tisztán emlékszem.

És most tessék, valami nagy algoritmus meghallotta a beszélgetésünket, és a szentjánosbogár házhoz jött. (Azt mondjuk nem hinném, hogy ezek után a Normafánál tapasztalt nagyságrendű rajzást prognosztizálhatunk a falu sűrűn lakott környékén lévő kertünkbe. Ráadásul valószínűleg egy nőstény lárvához volt szerencsém, a lámpás társaság meg a hím egyedekből áll - bár világítani a hölgyek is tudnak, csak ők szemérmesen, a fű között teszik ezt. Mindenesetre reménykedünk.)

Minden beleképzelt-vagy magyarázott eredménynél fényesebben ragyogja be ez az apró- bár nappal nem feltétlenül megkapó látványt nyújtó- rovar a három éves kerti munkánkat, mely során igyekeztünk az évtizedekig kukoricatermesztésre használt, kizsigerelt telket nem csak a magunk, de a többi élőlény számára is élhetőbbé varázsolni. És hogy miért nem csak vizuális öröm egy ilyen különleges rovart is a házunk táján tudni? Hát mert ezek a lárvák főként csigákkal táplálkoznak, ami egy vegyszermentesen működtetett kertben bizony nagy segítség.

Sok hasznosságának tudatában belegondolni is fáj, mi lett volna, ha nem derül ki számomra ennek a narancspettyes-fekete szende szűznek a kiléte.

Ez volt az első olyan eset, amikor hasznosnak éreztem a mesterséges intelligenciát. Úgyhogy ezt megünneplendő, gondoltam, írok is végre a témáról, ami eddig többnyire teljesen hidegen hagyott.

Weöres Sándor, a Comlogo, meg a trágya helye a világban

A mesterséges intelligencia (meg úgy en bloc az egész informatika) engem kizárólag a napi szintű használatig érdekel, az összes többi részétől valami megmagyarázhatatlan hidegrázást kapok. (Mondjuk az biztos nem volt jó kezdése a kapcsolatunknak, hogy a számítástechnika órák Comlogo rajzai nekem minden erőfeszítésem ellenére rendre őskáoszba fulladtak.)

Az alábbi Weöres-idézet mindenesetre sokszor eszembe jut, ha olyan dologgal találom szembe magam, ami belőlem valamiért masszív ellenállást vált ki, miközben a társadalom nagy részének láthatóan fontos és hasznos.

„A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé.

(...) Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.”

A szentjánosbogár-incidensig az AI is kicsit ilyen volt nekem: egy számomra mélységeiben nem megfogható, ismeretlen, ezért ellenszenves valami, aminek, mivel még nem láttam konkrét hasznát (vagy nem tudatosult bennem, hogy épp használom), nem láttam értelmét a saját életemben.

Miután végül mint képdiagnosztizáló és rendszerező eszköz, helyére került a világomban ez a „trágya”, rákerestem egy másik képfelismerő rendszer, a Plantnet hátterére is, és nem meglepő módon az is használ AI-t. Ezt a honlapot amúgy már három éve használom, és nélküle simán kigyomláltam volna a kertünkből egy csomó hasznos gyógynövényt, vagy biztos nem mondanám olyan nagy mellénnyel egy-egy útszéli gazra, hogy ó, az nem gyom, hanem bürök gémorr, és nekünk tök jó vérzéscsillapító, a beporzóknak meg hosszan nyíló, igénytelen és szép nektárforrás.

Szóval én régóta alkalmazom az AI, még ha nem is tudtam róla. És hasznosnak találom. És minden humán beállítottságom mellett még a sokak által a mesterséges intelligencia egyik lehetséges veszélyeként emlegetett munkahely-elbitorlás lehetőségét se látom benne. Mert korábban hogyan is működtek ezek a rendszerek? Néhány mindenre elszánt, szó szerint elhivatott ember által, akiknek a munkájára ma már csak kevesen vállalkoznának.

Illusztrátor wonderwoman, multikulti orvosbotanikus

Dr. Csapody Vera például a fent említett kevesek közé tartozott. A fizikus hölgy neve három éve kapott újra nagyobb visszhangot, amikor is a Búvár zsebkönyv sorozat botanikai kiadványainak illusztrátora hat évtizedes munkájának Józsefváros emléket állított a Baross utcában. 95 dolgos éve alatt amellett, hogy ő volt az első, aki nőként a Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomát szerzett, 12 ezer akvarellt, 3 ezer táblarajzot készített, és több mint 20 könyv társszerzője volt.

Az internet és a mobil applikációk előtti generációk az ő művészi igényű, tudományos pontossággal megalkotott növényrajzaiból tudhatták meg, hogy a lábuk előtt a szélben ringatózó virág fehér-sárga virág kamilla-e vagy ebszékfű.

Az első világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozó Csapody előtti növénybarátok pedig egy külföldi botanikus állhatatos munkájának köszönhették, hogy élő szavas segítség nélkül is meg tudtak határozni egy-egy hazai virágot. A mohácsi vész évében született Charles de L’Écluse, vagy ahogy abban az időben Európa-szerte ismerték, Carolus Clusius korának egyik legkiválóbb orvosbotanikusa volt, akinek a hazai herbalisták is sokat köszönhetnek. Abban az időben, amikor Clusius nálunk járt (1574–1587), Vas megye a tudományos fellendülés nagy korát élte. Sárvárott Nádasdy Ferenc (akinek feleségével történő névnapi levelezéséből nemrég idéztünk), Németújvárott Batthyány Boldizsár udvara adott platformot az akkori idők irodalmi és tudományos krémjének.

A hasznos úri huncutság jegyében Bejczy Gergely, Vas vármegye alispánja, aki híres volt botanika iránti rajongásáról, egyszer két füveskönyvet küldött Batthyánynak, tréfásan hozzátéve: "úgy adtam Nagyságodnak, hogyha elvész, Rohonczot foglalom el érte"

Clusiusra visszatérve, az eredetileg jogásznak készülő holland botanikus élete megérne egy egész estét filmet, de minimum egy Erasmus-programot népszerűsítő animációt. A kor szokásának megfelelően ugyanis Clusius is európai peregrinációval töltötte a huszas éveit. Egy barátja közvetítése nyomán kapcsolatba került a gazdag augsburgi Fugger családdal (Igen, "A" Fuggerekkel!), náluk ismerkedett meg Leonhard Rauwolf augsburgi orvossal, akinek préselt növénygyűjteményének gazdagsága ámulatba ejtette. A történészek innen datálják Clusius botanikai érdeklődését.

Az augsburgi tartózkodás végül anyagi szempontból is ebbe az irányba terelte: a tehetős apa, Anton Fugger Clusiust bízta meg két fia utazásainak felügyeletével. Az eredeti terv szerint Olaszországba utaztak volna, de végül már csak az egyik Fugger fiúval, Johann Jacobbal 1564 tavaszán inkább az Ibériai-félszigetre utazott. Nyolc hónap alatt bejárták Spanyolország és Portugália nagy részét, a sok járkálás közben pedig Clusius több mint 200, addig ismeretlen növényt írt és rajzolt le, valamit elkészítette a félsziget térképét is. A sok fáradsággal és balesetekkel is járó utazás botanikai eredményeit összegző mű – az első ilyen témájú spanyol-portugál könyv – 1576-ban jelent meg. Nem vitatva ezen munka fontosságát, két másik tette talán nagyobb ismertséggel büszkélkedhet.

Egyik, hogy tőle származik a kelet-afrikai Mauritius szigetén akkoriban még élt, majd a XVII–XVIII. században kiirtott nagy csőrű, röpképtelen galambféle, a dodó (Didus ineptus) első ábrázolása.

A másik, hogy a bécsi udvar (I. Ferdinánd) flandriai származású konstantinápolyi nagykövetétől kapott tulipánhagymákkal állítólag ő robbantotta be a máig tartó tulipánmániát. Akárhogy is, Csapodyhoz hasonlóan neki is hosszú életet adott a növényekkel való szelíd foglalatoskodás: 84 éves korában, a legenda szerint egyetemi előadása közben hunyt el.

E két növénybarát munkája nélkül sokkal kevesebbet tudna ma a mesterséges intelligencia. Az ő gyűjtésük, megfigyelésük és rendszerezésük nyomtatott átörökítése nélkül csak egy érdekes képtár lenne a sok feltöltött fotó. A ma használt alkalmazások tartalmát ők és a hozzájuk hasonló szorgalmas úttörők alapozták meg.

Ezt is elviszem magammal

Mindig is azokat a ruhákat részesíttettem előnyben, melyeket számos és kényelmes méretű zsebbel láttak el. Amikbe belefér az állandó menetfelszerelés mellé az út közben talált szép kavics, apró csigaház, vetésre alkalmas vadvirágmag is. Mióta gyerekeim vannak, ez kiegészült a csemeték hasonló kincseivel, így lassan bérleti díjat kéne szednem a zsebeimben tanyát vert kisautók, kukoricaszemek, diók, gesztenyék és fontos kavicsok lakhatásának biztosításáért.

Korábban sem fért volna el nálam egy Búvár zsebkönyv (vagy rögtön több is, ha nem csak alkalmi herbalista, de entomológus is szeretnék lenni), és akciófigurából se csináltak még olyat, ami szuper mágikus dzsinnként egyik-másik Gyuri bácsi - Bálint gazda vagy bükki füvesember - összes tudásával válaszol a felmerülő kérdéseimre.

Ezekkel az appokkal viszont csak egy telefonnyi helyre van szükségem ahhoz, hogy bárhol és bármikor utánanézhessek fűnek-fának-szentjánosbogárnak.

Abban meg továbbra is hiszek, hogy az AI belőlünk, miattunk és értünk van, csak meg kell találnunk a valóban hasznos helyét a saját kis privát és a nagy közös életünkben is.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Itt a megoldás a darazsak ellen! Szinte minden háztartásban megtalálható és rendkívül hatékony
Itt a darázs‑apokalipszis – így füstöld ki a fullánkos lakótársat, mielőtt elszaporodna.

Megosztom
Link másolása

A tavasz pont annyira idilli, mint amennyire veszélyes: a madarak csicseregnek, a kerti székek előkerülnek, a darazsak pedig már most scout‑üzemmódban pásztázzák a padlásteret, kazánházat és minden apró repedést, hogy hol húzzák fel legújabb panelrengetegüket. Hiába hisszük, hogy az igazi csatározás csak a grillszezonban jön, a korai védelem a kulcs, mert ilyenkor még gond nélkül kitehetjük a „nincs szoba kiadó” táblát.

Készül a tavaszi rovarbingó

- Hol építkeznek szívesen? Padlás, fal­üregek, bojler melletti zug, vendégszoba, sőt a légkondi mögötti Bermuda‑sarok is sláger.

- Miért most? Mert mi még csukott ablaknál, bezárkózós üzemmódban élünk, ők viszont már felébredtek.

- Miért baj, ha befejezik a fészküket? Mert onnantól darázsirtóval, védőruhával és kicsinált idegekkel feszült mini‑háború jön.

Na de lehet-e vérontás nélkül megállítani a sárga‑fekete helyfoglalást? A válasz: abszolút, és nem kell hozzá sem levendulaolaj, sem poszt‑covidos DIY‑szupervegyület.

A kávézacc, az olcsóbb szuperfegyver

Az ötletgazda Chris Hutton raktár‑guru és az Adam’s SelfStore tulaj‑szakértője, aki nem kertel:

„A darazsaknak meglepően kifinomult szaglásuk van. Szinte mindent szag alapján mérnek fel, és bizonyos illatokra extrán érzékenyek – ilyen például a kávé.”

És most jön a csavar: nem frissen főtt kávé illatáról beszélünk, hanem szárított, majd izzó zaccfüstről. Hutton szerint ez szó szerint „elnyomja a rovar‑Waze‑t”, vagyis a bűz olyan mértékben megzavarja a fullánkos GPS‑t, hogy el sem tudják képzelni, hogy jó ötlet volna oda fészkelni.

Mi kell hozzá?

1. Reggeli kávéd zacca – ne dobd ki, szárítsd ki teljesen!

2. Tűzálló edény – régi fémtál, kerámia ramekin, hamutartó egy retro készletből.

3. Egy gyufa vagy öngyújtó.

Hogyan csináld?

- Szórd a száraz zaccot a hőálló tálkába.

- Óvatosan gyújtsd meg – ne lángoljon, inkább csak parázsló füstölés legyen, mint egy szerény kávé‑füstölő.

- Hagyd, hogy lassan, incensz‑tempóban égjen, és szabadítsa fel a fanyar, sűrű aromát.

Hová rakd?

- Minden bejutási ponthoz: padláslépcső, ablakpárkány, mennyezeti akna, szellőzőnyílás, rejtett sarok.

- Kinti verzió: ha családi grillezésre készülsz, tedd ki a kerti asztalra, vagy több ponton kerítsd be a területet minifüstölőkkel.

Pluszpontok:

- 100 % vegyszermentes, a macska is maximum fintorog egyet.

- A zacc újrahasznosul, tehát ingyen van, klímaszorongós ismerősök is pacsit adnak.

- A módszer alapból működik más „illat‑érzékeny” rovarokra is (de szúnyogfronton azért érdemes rásegíteni).

Miért jobb ez, mint a darázsirtó spray?

- Nem fújsz vegyszert a lakásba, ami a saját tüdődet is kicsinálja.

- Nem csak elűzi őket, de meg is előzi a fészekrakást.

- Bónuszillat a hardcore kávéfanoknak:

a veranda úgy fog szaglani, mintha egy hipster pörkölőben járnál.

Kávé ki, darázs ki – ennyire egyszerű.

Via Express


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Neve is van annak az állapotnak, amikor nem tudsz wc-re menni idegen helyen - de szerencsére gyógymódja is
Jöjjenek a tudományosan megalapozott tippek, amikkel végre elengedheted a „kakifóbiát”.

Megosztom
Link másolása

Irodai vécé? Inkább meghalsz. Nyilvános klotyó? A pokol tornáca. De ha hazaérsz, lehuppansz a trónra, és akkor végre, hosszú órák kínlódása után… de miért szenvedünk ennyit, és hogyan lehet ebből kimászni?

A „kakifóbia” nagyon is valós dolog - rengetegen szenvednek tőle

A szaknyelv szerint ez nem más, mint parcopresis, vagyis a „szégyenlős bél” szindróma, amikor valaki egyszerűen képtelen elvégezni a nagydolgát, ha nem a saját otthona nyugalmában van. A The Gut Stuff alapítói, Lisa és Alana Macfarlane szerint gyakran ez a két dolog szokta kiváltani:

1. Akinek már volt kellemetlen élménye sürgető vécére rohanással, az emiatt stresszel.

2. Mások valamilyen gyerekkori megszégyenítő élmény miatt nem tudnak ellazulni egy irodai vagy nyilvános vécében

– és a Covid óta ez csak durvult.

Egy felmérés szerint a dolgozók 54 százaléka érzi kényelmetlennek a munkahelyi kakilást. Ennek eredménye: napközbeni puffadás, gázképződés, sőt, egy idő után krónikus székrekedés. Szóval igen, a visszatartás káros.

Na de akkor mit lehet tenni?

Próbáld ki az alábbi, tudományosan alátámasztott módszereket, hogy ne csak minden harmadnap tudd elengedni, amit el kell.

1. Tedd fel a lábad!

Nem csak az számít, mikor mész el intézni a dolgod, hanem az is, hogyan. Dr. Megan Rossi szerint a megemelt lábtartás segíthet: egy 20-30 cm magas emelvény, például a gyerekek wc elő helyezett kis lépcsője, ellazítja a puborectalis izmot, amit a nyugati vécék éppenséggel befeszítenek.

Ez a testtartás ugyanis megkönnyíti a bélmozgást, és csökkenti a kényszeres erőlködés kockázatát – ami egyébként hosszú távon a medencefenék izmait is tönkreteszi.

2. Zenével a félelem ellen

Furán hangzik, de a zene hatással van a bélflórára is. Egy kutatás szerint a Marconi Union - Weightless című szám 65 százalékkal csökkentette a résztvevők szorongását.

Az agy és a bél közötti idegi kapcsolat működése szerint, ha megnyugszol, a bélrendszered is könnyebben enged.

YouTube-on keress rá a „poo music” kifejezésre. Igen, tényleg ez a neve. És tényleg működik.

3. Lélegezz

Egy légzéstechnika a paraszimpatikus idegrendszert (pihenés és emésztés) aktiválja, szemben a „menekülj vagy harcolj” stresszreakcióval. A módszer:

- Belégzés 4-ig számolva

- Légzésvisszatartás 4-ig

- Kilégzés 4-ig

- Szünet 4-ig

- Ismétlés, amíg kell

Segít abban, hogy a vécén ne pörögjön hülyeségeken az agyad, ezzel megszakítva az ideális hangulatot. Szó szerint.

4. Hasi légzés

A rekeszizommal való légzés segíti az ellazulást, és hatékony lehet irritábilis bél szindróma (IBS), puffadás és görcsök ellen is. Ez nem az a fajta légzés, amit automatikusan csinálsz – meg kell tanulni.

Dr. Rossi szerint így érdemes gyakorolni:

- Orron keresztül belégzés 4 másodpercig, a has emelkedik

- 2 másodperc szünet

- Lassan kifújás szájon át 6 másodpercig

- Ismételd 5-15 percig

Ülve, a vécén is lehet csinálni, nem kell hozzá jógastúdió.

5. Hasmasszázs – saját kezűleg

Egy 8 hetes klinikai vizsgálat szerint a rendszeres hasmasszázs fokozta a bélmozgást és csökkentette a tüneteket. Lisa Macfarlane szerint így csináld:

- Simítsd végig a hasad aljától felfelé a bordáidig

- Jobb alsó résztől körkörösen menj fel, balra, majd le

- Fokozatosan növeld a nyomást, hogy serkentsd a bélműködést

- A végén csinálj körkörös mozdulatokat az egész hasadon

Nem lesz belőled thai masszőr, de a pocakod hálás lesz.

6. Borsmenta, a vécék királynője

A borsmentateát sokan isszák a jó emésztés miatt, de a borsmentaolaj az igazi ász: kutatások szerint görcsoldó hatású, segíti a gázok távozását, és ellazítja a bélrendszert. IBS, puffadás, görcsök? Adja magát.

Dr. Rossi ugyan megjegyzi, hogy a koffeint nem helyettesíti, de gyorsítja a gyomorürülést, és ez már fél siker.

A lényeg

Kakilni kell. Mindenkinek. És ha a tested már jelzett, ne szorongd végig a napot. A modern tudomány melletted áll – legyen szó lábtartóról, YouTube-vécézenéről, vagy hasmasszázsról. Engedd el. Szó szerint.

Via The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Ezzel a zseniális módszerrel kétszer olyan gyorsan száradnak a ruháid, és szárítógépre sincs hozzá szükség
Nem kell többé napokig kerülgetni a vizes ruhát a lakásban – így száríthatod a mosást kétszer gyorsabban, szárítógép nélkül is.

Megosztom
Link másolása

A szárítógép drága, a tavaszi időjárás meg kiszámíthatatlan – így ha nincs szerencséd (és szárítógéped), akkor is van megoldás arra, hogy ne napokig kelljen kerülgetni a friss mosást. A Which? fogyasztóvédelmi szervezet most előállt egy módszerrel, ami feleannyi idő alatt szárítja meg a ruhát, mintha csak simán kiteregetnéd a lakás közepén. És ami a legjobb: olcsóbb is, mint a szárítógép.

A szárítógépmentes élet nem mindig kényelmes

Ha nincs szárítógéped, ismered az érzést: a ruha napokig nedves marad, a levegő fülledt, és nem lehet elférni a szárítóállvány mellett.

Kültéren szárítani persze csodás lenne, ha nem változna ilyen dinamikusan az időjárás.

Viszont most kiderült: a páramentesítő lehet a kulcs, amivel felgyorsíthatod a folyamatot, méghozzá brutálisan.

Így csináld jól: páramentesítő + állvány = fele idő

A Which? csapata fogott két azonos mennyiségű mosást, két szárítóállványt, és egyetlen különbséggel teregetett: az egyik mellé (vagy alá) odatettek egy páramentesítőt, a másik mellé meg nem.

Az eredmény egyértelmű volt:

„A páramentesítő használata közel felére csökkentette a száradási időt, és kb. két liter vizet szívott ki a levegőből – ami a penészedés megelőzésében is rengeteget számít.”

A trükk lényege, hogy a gépet közvetlenül a ruhák alá vagy mellé kell helyezni, nem eldugva a szoba másik sarkába.

És mi van az árammal?

Sokan rögtön azt kérdezik: na jó, de mennyibe kerül ez nekem? A válasz elég egyértelmű,

a szárítógép fogyasztásához képest a páramentesítő áramfelvétele a töredéke,

és közben még a lakás levegője is frissebb marad. Úgyhogy ez a módszer nemcsak hatékony, de gazdaságos is. A páramentesítő nem új találmány, de ha jól helyezed el, konkrétan megfelezi a száradási időt – és közben megóvja az otthonodat penésztől is.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Enni kell a sárgarépát, de túl is lehet tolni - a sárgabarackkal is vigyázz!
Ha a bőröd olyan színűvé válik, mint egy dialízisre váró emoji, akkor karotinózisra is gyanakodhatsz - és ezt a legegészségesebb ételektől kaphatod.

Megosztom
Link másolása

Érdekes jelenség a karotinózis, vagyis amikor a túlzásba vitt béta-karotin bevitel olyan mértékű, hogy a bőr sötétsárgává válik. Tényleg besárgul az ember, szerencsére más, kellemetlen tünet nem kíséri a jelenséget.

Különben is, a karotinózis hosszú időn át történő túladagolás után jelenik meg

- ezért is olyan ritka. Béta-karotin található a sárgarépában, a sárgabarackban de még a körömvirágban is. Mit tesz isten, mindegyikük a sárga valamely sötét árnyalatában pompázik.

A béta-karotin az A-vitamin previtaminja,

vagyis fogyasztását követően A-vitaminná alakul a szervezetben. Ugyanakkor nem összetévesztendő a béta-karotin túladagolás az A-vitaminéval - utóbbinak sokkal súlyosabb következményei vannak, éppen ezért kell belőle a napi ajánlott mennyiséget bevinni.

A béta-karotint túlzásba vitte egy Redditező nő is, aki most közzétette, mi történt vele, miután minden nap sárgarépát evett.

A bőre fokozatosan vált egyre narancssárgábbá.

A nő egy decemberi fotót és egy frisset is megosztott magáról, ezeken látszik a különbség igazán. A korábbi képen olyan, mintha önbarnítót kent volna magára, a friss fotón viszont kicsit egészségesebben néz ki.

Sokan viccelődtek is a kommentelők közül, hogy ha ezt korábban tudják, a feleségüknek nem veszik meg a barnító krémet,

csak sárgarépát adnak nekik. Többen üdvözölték, hogy a nő "kigyógyult" a sárgarépa-betegségéből.

A Cleveland Clinic a Uniladnak megerősítette, hogy

a túl sok béta-karotint tartalmazó ételek fogyasztása narancssárgává változtathatja a bőrt.

Szerencsére ez a jelenség ritka, és van, hogy egy fél tál sárgabarack elnassolása után is jelentkezik a tünet, ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy nem múlik el - viszonylag hamar visszaáll a bőr az eredeti színére.

A megkérdezett szakértő szerint

körülbelül 20-50 milligramm béta-karotint kellene naponta enni jópár hétig ahhoz, hogy megjelenjen a bőrelszíneződés.

Egy közepes sárgarépa cirka 4 milligramm béta-karotint tartalmaz, szóval a sárguláshoz 1-2 hónapig naponta 10 répát kellene elrágcsálni.


Megosztom
Link másolása