GASZTRO

Szenes, újhagymás, pálinkás - Az avokádó latte csak pontszerző a fura habos kávék olimpiáján

Milyen habos kávét főznek a távol-keleti sötét konyhákban, milyen növénytől lesz Barbie-színű egy latte, és mi a közös a Guiness-ben és a nitro kávéban? Latte-körkép!

Megosztom
Link másolása

Az őszi időszak ikonikus social media sztárja, a pumpkin spice latte (a barátainak csak PSL), minden basic girl szezonális BFF-je már augusztus közepe óta folyik a netes csapokból.

Az idén az Államokban is hivatalosan nagykorúvá vált Starbucks-költemény 2003 óta fűszerezi meg az utolsó nyári napsugaraktól Halloween másnapjáig tartó kávészüneteket. Mindent elsöprő és tartósnak látszó sikere még az ilyenkor tavaszi időszakát élő déli féltekére is hatással van, a különbség talán csak annyi, hogy az egyre melegedő időjárás miatt arrafelé többen választják a kávé jeges változatát.

Hazánkban az elmúlt hetekben inkább az avokádó latte került előtérbe, és

ki tudja, ki lesz a következő latte-celeb: a koreai sajtos, a kínai snidlinges, esetleg a hasfogó szenes változat?

Egy rövid latte-körképben összeszedtük a lehetséges versenyzőket, hogy a pulthoz érve már ne kelljen rákérdeznünk mondjuk arra, mitől pink a szomszéd asztalnál ülő lány kávéja.

Legyen egészségesebb, ami kávé

A kávéiparból élők természetesen folyamatosan a trendi dolgok ütőerén tartják a kezüket, ezért sem meglepő az utóbbi években a  sokféle egészséges (vagy annak kikiáltott), alternatív latte megjelenése.

Ebbe a csoportba tartozik az avokádó latte is, hiszen az avokádó segíthet a rossz koleszterinnek is nevezett LDL csökkentésében és remek antioxidáns forrás, bár ma már a legtöbben tudjuk,

ha nem élünk avokádó termelő környéken, jobban tesszük, ha a környezet védelme érdekében másfajta, helyben elérhető superfood-ot választunk.

Egy másik egészséges változat, a Pink Latte például remek hazai alternatívája lehet az avokádósnak, hiszen ebben a kávéban a mi éghajlatunkon termesztett cékla a főszereplő. A forró italba porított formában kerülő cékla jótékonyan hat a vérkeringésre, déli társához hasonlóan tele van antioxidánsokkal. Hasonló Barbie-színben tündöklő egyébként a pitaya latte, melynek a trópusi sárkánygyümölcs adja különleges árnyalatát, és céklás rokonához hasonlóan erősíti az immunrendszert és a mikrobiomot.

A zöld és rózsaszín lattekkal szemben azonban

a Goth Latte néven futó, tökéletes kontrasztos latte art-ok alapjául szolgáló aktív szénnel gazdagított ital csak első olvasatra egészséges.

A fekete italban lévő szénről ugyan azt állítják, segíti a test méregtelenítését, az aktív szén magas adszorpciójának köszönhetően sajnos nem csak a káros dolgokat, hanem többek között a sima fejfájáscsillapítótól kezdve az antidepresszánsokon át a fogamzásgátlók hatóanyagáig válogatás nélkül mindent magába szív, ezért nem árt vigyázni a fekete szépséggel.

A sötét világú Insta-selfie kiegészítő mellett a régi motorosnak számító, nyugtató hatású L-teanin nevű aminosav tartalmú matcha latte, az anyagcsere pörgető fűszeres chai latte biztonságos és ízletes habos finomság, melyek a kurkumás arany latte-val egyetemben a hideg, betegségekkel tűzdelt őszi-téli szezonban jó szolgálatot tehetnek a vírusok elleni küzdelemben.

A gombás latte, mely elkészítéséhez különféle egészségtámogató gombát (reishi, chaga, hernyógomba, ganoderma) használnak, már

inkább gyógyászati segédeszköz vagy táplálékkiegészítő, mintsem élvezeti cikk,

bár sokan próbálják különféle ízesítőkkel kellemesebbé tenni, vagy nagy arányú arabica kávéval keverni. A gombás kávéval készülő latte is egyfajta Mary Poppins-i megoldás: Egy kis kanál cukor kell, és  lemegy az orvosság.

Sötét keleti humor: snidlinges és sajtos latte

Míg a britek a fekete humor nagymesterei, a távol-keleti népek mostanában – többek között - a latte-jukba rejtik sötét poénjaikat. A hei an liao li kifejezés, melyre a dark kitchen névvel is szoktak hivatkozni (nem összekeverendő a kizárólag házhozszállítással foglalkozó éttermekre használt dark/ghost kitchen-nel! ),

olyan ételeket takar, melyek megjelenésükben és összeállításukban szokatlan, vagy egyenesen bizarr hatást keltenek.

Az egyik ilyen különlegesség a 2010-es években Kínában és Taivanon nagy sikerrel futott sajtos tea (cheese tea vagy naigai cha) kistestvérének kikiáltott sajtos latte. A sajtos tea egy hidegen fogyasztott ital, melynél a hűvös fekete vagy zöld tea tetejére az eredeti, taivani recept szerint sajtporból, tejből és tejszínből készült hab kerül. Ez a kínai, majd a nemzetközi változatoknál sajtkrémre lett cserélve. Az édes-sós-földes ízvilágú ital sikerén felbuzdulva kávéval is kipróbálták a fura házasítást.

A kísérlet olyan jól sikerült, hogy ma már a távol-keleti Starbucks-ok termékpalettáján is ott találjuk a sajtos latte-t.

Egyébként a hozzánk földrajzilag közelebbi skandináv népek Kaffeost-ja is hasonló ízkombinációval bír,

csak náluk a leipäjuusto típusú finn sajt nem hab, hanem szilárd, kocka formában kerül a kávéba.

A hidegen készített sajtos latte-hoz egyébként nem környezetvédelmi okokból nem szoktak szívószálat adni: a kávé és a hab ízének és állagának keveredését ugyanis csak a közvetlenül a pohárból történő fogyasztás teszi lehetővé.

Egy másik, talán még morbidabbra sikerült dark cuisine poén a újhagymás latte. Az ital alapja egy klasszikus jeges tejeskávé, amely jégből, állati vagy növényi tejből és egy adag eszpresszóból készül. Ezt a keveréket öntik egy maréknyi újhagymára (csak a zöld részét használják!), majd a tetejét is bőven megszórják a markáns ízű és illatú, csípős zöldfűszerrel.

A nyugati kávéfogyasztók közül nem meglepő módon keveseket ejtett rabul a hagymás ízvilág, és

van egy olyan érzésünk, hogy keleti barátainkat sem szokták a törzshelyükön „Akkor a szokásos hagymás latte, ugye?” kérdéssel fogadni,

hanem udvariasan a markukba röhögnek a jól sikerült viccen.

Alkoholos latte, és ami csak annak látszik

Mit csinál egy italgyártó vállalat, amikor az évszázadokig jól működő bizniszt valami egészen új fajta generáció és a gazdasági környezet elkezdi kicsinálni? Cselhez folyamodik!

Így tett a kínai Moutai pálinkát is gyártó cég is, mikor előállt forradalmi ötletével, a Moutai Latte-val. A covid járvány alatt elképesztő gazdasági ugrást produkáló cég

a kávét az alkoholnál fontosabbnak tartó Y és a Z-generációt próbálta saját piacának hosszútávú biztosítása érdekében „jobb belátásra téríteni”.

Az eredetileg 53%-os, tehát igen erős pálinkából a latte-ban már csak 0,5% alkoholtartalom mutatható ki, ez viszont hosszú távon pont elég a most még csak kávézgató fiatalok vagy régebb óta fiatalok alkoholra szoktatásához.

A kávék ilyenfajta alkoholos befolyásolása persze nem korlátozódik a világnak ezen keleti felére. A kávés vagy kávélikőrös koktélok (pl. White Russian, Espresso Martini) és az alkoholos kávék (nációtól függően a cseresznyelikőrtől kezdve a calvadoson át a konyakig kb. bármi) ott leselkednek szinte minden kávézó és bár itallapján, hogy 2:1 megoldást nyújtsanak a kétféle élvezeti cikk bevitelére. Alkoholos Latte-ból persze egyelőre nem túl sokat találni, inkább csak a hobbi baristák osztanak meg a vörösboros latte-hoz hasonló recepteket.

Azonban van egy másik, alkoholmentes latte, ami

kinézetre sok hasonlóságot mutat egy nyugaton is híres alkohollal, a Guinness-szel: ez a nitro latte.

Függetlenül attól, hogy ki készítette az első nitro latte-t, az inspirációt Michael Ashnek, a Guinness Beers munkatársának köszönheti. Az ő ötlete volt ugyanis, hogy az 1959-ig csak a szén-dioxid bubisságára támaszkodó sört inkább nitrogénnel dúsítsák. Az eljárásnak köszönhető a rubinfekete sör különleges édeskés, krémes és szuper tartós habja és a pohárban fentről lefelé haladó buborékok tüneménye is.

A fenti megoldást vették át a baristák, akik a kávé szén-dioxiddal történő keverésénél rendre gasztronómiai kudarcot vallottak, a nitrogénnel azonban ugyanazt az eredményt érték el, mint a Guinness (és azóta sok más sörfőzde) szakemberei.

Kávézz úgy, mintha lenne holnap

Hidegen vagy melegen, alkohollal vagy anélkül, pink, zöld vagy a szivárvány bármely árnyalatába fogyasztjuk is a latte-nkat, mindig figyeljük meg az adott változat ránk, a testünkre és az érzékeinkre gyakorolt hatását is.

Mindenkire másképp hatnak a különféle koffeintartalmú italok, és fontos ezekkel a hatásokkal tisztában lenni.

Személyes finomhangolással mindenki meg tudja találni az adott egészségügyi állapotához passzoló kávét, ami támogatja, de legalábbis nem rombolja a szervezet megfelelő működését, legyen az alvási ciklus, a mellrák kockázatának csökkentése vagy hogy egy koffeinmentes változattal rövid távon mit veszítünk, hosszú távon mit nyerhetünk.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
9 élelmiszer, amit neked is a hűtőben kellene tárolnod, de valószínűleg nem teszed
A hűtő a háztartási logisztika egyik kulcsfontosságú csatatere. És aki ügyesen pakol benne, az nemcsak élelmiszert spórol, de pénzt is.

Megosztom
Link másolása

Van, aki mindent a hűtőbe pakol, más meg még a megkezdett tejfölt is visszateszi a pultra. A vita arról, hogy bizonyos élelmiszereknek a hűtőben vagy a konyhapulton van-e a helyük, évek óta tart. De van kilenc étel, amit a háztartások nagy része rossz helyen tárol – és a hűtő lenne az igazi otthonuk.

Ezeknek az élelmiszereknek a hűtése nemcsak megnöveli az eltarthatóságukat, hanem hosszú távon több tízezer forintot is megspórolhatunk évente az élelmiszer-pazarlás csökkentésével.

Íme a lista a hűtő mélyéről:

1. Ketchup, mustár, majonéz – a hűtő alulértékelt hármasa

A nagy kérdés: ezeket hova tesszük? A magyar háztartásokban még mindig sokan tartják a mustárt és a ketchupot a konyhaszekrényben. Pedig ha egy üveget több mint egy hónap alatt fogyasztunk el, élelmiszer-biztonsági szempontból mindenképpen hűtőbe való, főleg a majonéz, ami nyers tojást is tartalmazhat.

2. Citrom, narancs, lime – nem csak a pult díszei

A citrusfélék akár négyszer tovább elállnak a hűtőben, mint a konyhapulton. Hidegben lassabban párolog a víztartalmuk, így nem száradnak ki olyan gyorsan.

3. Felbontott vörösbor – nem csak az ínyencek hűtik

Igen, a vörösbort szobahőmérsékleten szokás inni, de ha már felbontottad, akkor bizony a hűtőben a helye. Ez lelassítja az oxidációs folyamatot, vagyis később ecetesedik meg. Hűtve 4-5 napig még teljesen finom marad.

4. Tojás – nem véletlenül van külön helye a hűtőben

Bár az Európai Unióban a tojásokat mosatlanul forgalmazzák, és ezért a boltokban nem kell hűteni őket, otthon érdemes betenni a hűtőbe, mert így tovább frissek maradnak, és csökken a szalmonella kockázata is.

5. Vaj – kenhető marad, ha csak annyit hagysz kint, amennyi kell

Sokan tartják a vajat a pulton, hogy ne legyen kőkemény reggelire. Ez nem baj, de egyszerre csak kis mennyiséget érdemes kint tartani, a többit vissza kell tenni a hűtőbe, különben megavasodhat.

6. Alma – lehet, hogy hideg lesz, de jót teszel vele

Az almák hűtés nélkül is elállnak, mégis érdemes mégis betenni őket a hűtőbe. Ugyanis etilén gázt termelnek, ami meggyorsítja a környezetükben lévő más gyümölcsök érését – és romlását. A hűtőben ez a folyamat sokkal lassabb.

7. Lekvár, dzsem – a címke nem hazudik

Sokan elfelejtik, hogy a felbontott lekvár címkéjén ott van: hűtve tárolandó. Melegben könnyebben penészedik, különösen, ha már kanalaztunk belőle párszor. Szóval, ha nem akarod a vajas kenyeret szürke, bolyhos dzsemmel enni, irány a hűtő.

8. Krémlikőr – nemcsak az ünnepekkor kell figyelni

A tejtartalmú italok, mint a Baileys vagy az ír krémlikőrök, felbontás után érzékenyek lesznek a hőre, így hűtőben kell őket tartani. Igaz, a Baileys gyártója szerint ez az ital két évig eláll hűtés nélkül is – de más krémlikőrökkel ez nem feltétlenül igaz.

9. Juharszirup – nem olyan, mint a méz

Kevesen tudják, de a juharszirup meg tud penészedni, ha szobahőmérsékleten tároljuk. Felbontás után érdemes hűteni, különben kis fehér penésztalpak lephetik el a tetejét, és onnantól csak a kukának öröm.

+1 tanács: olvasd el a címkét

Bármilyen élelmiszerről is van szó, mindig nézd meg a csomagoláson az ajánlott tárolási módot. És ha valaminek furcsa a szaga, állaga, íze – ne kockáztass, inkább dobd ki. Egy falat romlott étel több kárt csinál, mint amennyit egy doboz dzsem megér.

Via Express


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
Páratlan Puglia - 4 dél-olasz recept, és egy meghívó Itáliába Steiner Kristóftól és Nimitől
Megérkeztünk Budapestre - de lélekben már el is szöktünk az olasz csizma sarkába, a napos, illatos, mesés Pugliába: egy teltházas közösségi főzőesttel, 55 vendégünkkel, a Klauzál téri vásárcsarnok gasztro-templomában, a Borganikában.

Megosztom
Link másolása

A kulináris kalandozás során elmeséltük, miért térünk vissza évről-évre Itália lankáira (ahová te is velünk tarthatsz), közben pedig

elkészítettük az apuli konyha kedvenc „véletlenül vegán” fogásait, majd olaszos hangulatban ölelkeztünk, beszélgettünk, és fotózkodtunk.

Az elmúlt évtized során így többezer új és régi baráttal, ismerőssel, kollégával főzhettünk együtt itt, és többszáz különféle ételt készítettünk el együtt. Minden fogás egy-egy konyha-szigeten készül, mi pedig járunk körbe, és mesélünk:

melyiket mi inspirálta, mi a következő lépés a sütés-főzés során, csekkoljuk a sült hagyma textúráját, kukucskálunk, elég selymes -e a krém a Thermomixben, belesünk a sütőbe, szépen pirul-e, ami odabent készülődik, és mindig elmondom: semmi sem kötelező!

Aki bedobná magát, mindig kap munkát, aki traccsolna a barátnőjével, és csak az evéshez csatlakozna, megteheti.

Közben pedig folyik a bor, szól a zene, nevetünk, sztorizgatunk, fotózunk, és eleinte úgy fest, ebből a szépséges káoszból sosem lesz lakoma.

De úgy másfél óra elteltével hirtelenjében majd’ mindennel megvagyunk, aztán egyszer csak nagy hümmögések közepette kanalazzuk a csodálatos, közösen készített, vegán fogásokat. Vannak, akik a kurzusainkon ismerkedtek meg, lettek barátok.

És olyanok is vannak, akik együtt jönnek velünk nyaralni. Van, aki így szerette meg a főzést - megértve, hogy nem grammra kimért, fix alapanyagokról szól, hanem intuícióról, és kreativitásról.

És van, aki minden egyes eseményünkön ott van.

Ha megszólít a közösségünk, szükséged van egy kis inspirációra, támogatásra - nem feltétlenül csak a főztöd kapcsán, várunk május 18-23, és 23-28 között a következő itáliai gasztrokalandtúránkra, Bencze „Vikitália” Viki barátnőnkkel közös szervezésben. Addig is,

az örömfőzésünk receptjei, melyeket hagyományos ízek inspiráltak, de a magunk kedvére-ízlésére hangoltuk őket

- azoknak, akik velünk tartottak, és azoknak is, akikkel még csak érlelődik a közös főzés, mint a mézédes San Marzano paradicsomok a napsütésben…

Polenta di ceci - krémes csicseriborsó és kukorica polenta

Hozzávalók:

50% főtt kukorica

20% főtt csicseriborsó

10% pörkölt, sós földimogyoró

10% olívaolaj, kurkumával, fokhagymával, sóval, borssal ízesítve

10% növényi tej

Elkészítés:

Mindezt krémesre összeturmixoljuk - mi 55 fokra állítottuk a Thermomixet, de természetesen készülhet sima botmixerrel is, utólag alacsonyhőfokon felmelegítve - és még langyosan tálaljuk.

Acquasale - paradicsom és kenyérsaláta

Hozzávalók, személyenként:

3 szem paradicsom, szeletekre vágva - legjobb, ha többfélét vegyítünk

1 marék bébi spenót

1 marék friss bazsalikom

1 szelet szikkadt kenyér, falatnyi darabokra törve

¼ lila hagyma vékony szeletekben

1 szál angolzeller apróra vágva

Elkészítés:

Opcionálisan - olívaolajban és oregánóban pácolt tofu, kézzel morzsolva

Mindezt összeforgatjuk, és gálánsan meglocsoljuk jó minőségű olívaolajjal, rápréselünk friss citromlevet, esetleg megkínálhatjuk egy kis természetes sziruppal - hogy még édesebb legyen -, sózzuk, és borsozzunk, és tálaljuk is.

Melanzane ripiene - töltött padlizsán hajócskák

Hozzávalók, 4 személyre (mert 1 padlizsán annyira elegendő)

1 padlizsán, hosszában vágva

1 vöröshagyma apróra vágva

1 bármilyen paprika, apróra vágva

8 gerezd fokhagyma apróra vágva

2 nagy sárgarépa, fehér répa, cékla - hámozva, apróra vágva

Néhány szem szárított paradicsom

1 konzerv paradicsompüré

1 dl száraz vörösbor

Zöldfűszerek tetszés szerint (mi kakukkfüvet, zsályát, és rozmaringot használtunk)

8-12 szem újkrumpli, felezve, köretnek

A páchoz:

60% olívaolaj, 30% balzsamecet, 10% természetes szirup, és fűszerek - só, bors, füstölt paprika - ezt alaposan összekeverjük.

Elkészítés:

A padlizsán negyedek belét kikaparjuk, hogy olyan legyen, mint egy szelet sárgadinnye, a kikapott részt apróra vágjuk, és az apróra vágott hagymához és fokhagymához adjuk.

A padlizsán hajókat és a krumplikat Megkenjük a páccal, és 180 fokos sütőbe dugjuk 25 percre.

Olívaolajon, magas hőn pirítani kezdjük a hagymát, fokhagymát, padlizsánt, majd ha már kapott egy kis színt adunk hozzá pár csepp szirupot, és balzsamecetet - így kellemesen karamellizálódik. Hozzáadjuk a paprikát, majd ha az is megpirult, a gyökérzöldeket.

Ha már minden majdhogynem odakapott, felöntjük a borral, majd ha kezd elpárologni, a paradicsompürével, és megkínáljuk a fűszerekkel is - jól áll neki is egy kis füstölt paprika. Eztán mérsékeljük a hőt, és néha megkeverve 20-25 percig főzzük - míg megpuhul, de azért van még azért kellemesen rá lehet harapni.

Kikapjuk a padlikat, megpakoljuk a töltelékkel, és még 10 percre visszatoljuk, felső sütéssel, vagy grill funkcióval megpörkölve őket. Mi szeretjük csili olajjal tálalni… mint szinte mindent.

Fichi di cioccolato - mandulás füge csokoládéba mártva

Hozzávalók, személyenként:

4 szem füge

1 dl fehérbor, vagy szőlőlé

4 szem sós mandula

20 gramm étcsokoládé

1 dl növényi tej

Néhány csipet őrölt mandula

Elkészítés:

A fügét a borban, vagy szőlőlében felforraljuk, majd 20 percig hagyjuk, hogy megszívja magát. Egyesével kiszedjük őket, egy késsel hasadékot vágunk beléjük, és behelyezzük a sós mandulát. A csokit és tejet összeolvasztjuk, megmártjuk benne a fügéket, majd megszórjuk mandulával - és a hűtőben megdermesztjük őket.

Mindez nem csak vegán, de 100% gluténmentes is!

Ha kedvet kaptál velünk tartani Pugliába, jelentkezz - további recepteket pedig szakácskönyveinkben, a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán, és az Insta oldalainkon találsz: @kristofsteiner és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Ez az újfajta csoki a rajongók szerint sokkal finomabb, mint a híres dubaji, te megkóstolnád?
Angyalhajjal töltött csoki tarol a neten – ez lett a TikTok új kedvence.

Megosztom
Link másolása

A TikTok új kedvence egy belga csokitábla, ami úgy néz ki, mintha egy fantasy filmből szabadult volna. A neve Angel Hair (ez a mi vattacukrunk angol elnevezése), pisztáciás, vattacukros, rózsaszín, és most épp leverte a trónról a dubaji csokisztárt is.

A csokoládé immár nem csak édesség, hanem koncepció, dizájnelem, tartalomgyártási alapanyag és identitás.

Legalábbis, ha az ember a TikTokon mozog. Most éppen a Tucho nevű belga kézműves csokiműhely új kreációját, az Angel Hair (Angyalhaj) nevű tábláját kapta fel a net – és egyesek szerint még a legendás dubaji „Can't Get Knafeh of It” nevű desszertnél is jobb.

Pisztácia, málnás vattacukor és rózsaszín pánik

Aki nem tudná: a dubaji édesség, amit a Fix Dessert Chocolatier dobott piacra, ropogós knafeh-rétegeivel, tahinijével és pisztáciájával egy ideje már nagy népszerűségnek örvend. De most jött a belga kihívó.

Carmie Sellitto, egy Londonban élő gasztroinfluenszer tette ki, amint megkóstolta az Angel Hair táblát – és 10-es pontszámot adott neki.

@touchdalight this actually really surprised me #london #chocolate #foodreview ♬ Crystal Waters Gypsy Woman (Live) - Dj djacky mix

„Egy Tucho nevű helyről szereztem be a csokit. Általában olyan 21 euró körül megy, de én ajándékba kaptam, mert az Egyesült Királyságban nem lehet hozzájutni – csak Belgiumban készítik és árulják.”

Átszámítva kb. 8500 forintba kerül ez az elég szürreális édesség, amit Sellitto szerint már ránézésre is muszáj volt megkóstolnia.

„Egyszerűen annyira jól nézett ki, olyan furán, máshogy, mint bármelyik csoki, amit valaha láttam – ezért akartam annyira megszerezni.”

Csoki, amitől kész leszel

A csokoládéba „angyalhaj” van töltve – ez tulajdonképpen a vattacukor. Emellé jön a pisztáciakrém, némi vanília, gránátalma és málna, mindez egy rózsaszín ruby csokiburok alá rejtve.

A kombináció elsőre abszurdnak tűnik, de Sellitto szerint:

„Olyan fura volt az egész – az íze is, meg ahogy kinézett –, de idegesítően finom volt.”

Ami igazán megkülönbözteti a dubaji desszerttől, az az állag és a meglepetésfaktor. Míg a knafeh-csoki ropog és selymes, az Angel Hair játékosabb, kívül-belül meghökkentő:

„Ez nem csak pisztácia meg csoki. Van benne valami random vattacukorszerű töltelék is, amitől az egész sokkal szórakoztatóbb lesz evés közben.

Annyi íz kavargott benne egyszerre, hogy teljesen összeolvadt minden – és hát nagyon fura érzés volt, hogy haj van a csokiban.”

Luxuscsokik a TikTok generációnak

A Tucho Angel Hair nemcsak hogy látványos és különleges, de pont azt tudja, amit ma egy prémium édességtől elvárunk: újraírja a fogalmat, hogy mi is az élvezet.

Miközben a világ csokirajongói már rég túlléptek a tejcsokis szeleteken, és Instagramra optimalizált bonbonokat akarnak, a Tucho és a dubaji Fix Dessert Chocolatier is pontosan azt szállítja, amire igény van: valami furcsát, de zseniálisan jóízűt.

Hol lehet Angel Hair csokit kóstolni Magyarországon?

Szerencsére nem kell Belgiumig rohanni:

- Budapesten a Nour cukrászdában,

- Pásztón a Csibe cukrászdában,

- Gödöllőn a Solierben,

- Komáromban a T&G-ben,

- vagy online a Candyland.hu és Megaczukorka.hu oldalakon is elérhető egy ehhez elég hasonló édesség.

Árban 6500–10 000 Ft között mozognak a táblák, attól függően, hol és milyen kiszerelésben szerzed be.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
Vége az étolaj nagy menetelésének? Újra fellángolt a zsír-olaj vita: a McDonald's már lépett is
Étolaj vagy marhafaggyú? Kennedy beszállt a nagy zsírháborúba!

Megosztom
Link másolása

Újabb front nyílt az élelmiszeripar egyik legforróbb vitájában: Robert F. Kennedy Jr., az Egyesült Államok frissen kinevezett egészségügyi minisztere keményen nekiment az étolajoknak, és azt állítja, hogy a lakosságot tudtukon kívül mérgezik az iparilag előállított növényi zsírokkal.

A politikus szerint itt az idő visszatérni a természetesebb, hagyományosabb állati eredetű zsiradékokhoz,

például a marhafaggyúhoz, amit szerinte évtizedeken át alaptalanul démonizáltak.

Kennedy nyilatkozata nem maradt visszhang nélkül: több nagy élelmiszeripari szereplő, köztük a McDonald's is bejelentette, hogy hamarosan visszatér a marhafaggyú használatához a sült krumplinál – ami egyébként nem is olyan régen még a cég egyik titkos összetevője volt.

Kennedy szerint az étolajak ártalmasak

A vita alapja egy évek óta zajló tudományos és társadalmi párbeszéd az egészséges zsírok szerepéről az étrendben. Kennedy és támogatói szerint az ipari étolajok – például a szója-, repce-, napraforgó- és kukoricaolaj – felelősek az elhízás, a gyulladásos betegségek és egy sor egyéb egészségügyi probléma terjedéséért.

A miniszter a közelmúltban a „gyűlöletes nyolcas” kifejezéssel illette a legelterjedtebb étolajokat, míg az olívaolajat és az avokádó olajat „ártalmatlannak” nevezte.

Ezzel egy eddig inkább alternatív táplálkozási körökben terjedő nézetet emelt be a mainstream diskurzusba, ami könnyen új irányba fordíthatja az amerikai élelmiszeripar működését.

McDonald’s: vissza a gyökerekhez?

Több nagy cég meghökkentően gyorsan reagált a témára. A McDonald's megerősítette, hogy teszteli a marhafaggyú használatát a sült krumplik esetében, ami nem is annyira új ötlet: a legendás ízvilág évtizedeken át ennek az alapanyagnak volt köszönhető.

A cég az 1990-es években tért át a növényi olajokra az állatvédő szervezetek és az egészségügyi ajánlások nyomására.

Ezen kívül a marhafaggyú adja a legendásan finom angol fish and chips különleges ízét is, ami miatt itthon hiába is próbáljuk előállítani ezt az egyébként nagyon egyszerű ételt, úgysem sikerül a megfelelő ízt produkálni, ha olajban sütjük ki ugyanazt a halat és krumplit. Mondjuk Angliában nem is hagyták abba a marhafaggyú használatát, bármit is mondtak a táplálkozási szakemberek.

Eddig is marhafaggyúban sütötték, eztán is abban fogják

De nem a McDonald's az egyetlen, aki lépett. A Steak 'n Shake is bejelentette, hogy az új hamburgereket és sült krumplikat már marhafaggyúban fogják sütni, és egyes független gyorséttermek is hasonló irányba mozdultak el.

A piac azonban megosztott, és könnyen lehet, hogy a nagy élelmiszerláncok óvatosabban fognak lépni.

Mit mondanak a szakértők?

Az ügy persze nem csupán egy divathullám vagy politikai húzás. A The Atlantic és a The Guardian elemzői megtámadták Kennedy kijelentéseit, mondván, hogy azok szembemennek a jelenlegi táplálkozástudományi állásponttal.

De ahogy az élelmiszeripar és az egészségügyi ajánlások változnak,

egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a kérdés nem fekete-fehér.

Míg a telített zsírokat sokáig a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő okozójának tartották, az elmúlt években egyre több szakértő árnyalta ezt a képet, és felmerült, hogy a valódi probléma inkább az erősen feldolgozott élelmiszerek és a mesterséges adalékanyagok lehetnek.

Egyes kutatások például a étolajokban található többszörösen telítetlen zsírsavakat is összefüggésbe hozták gyulladásos folyamatokkal, ami tovább bonyolítja a képet. Más tanulmányok a marhafaggyút, sertészsírt és más állati zsiradékokat természetesebb alternatívaként említik, amelyek kevesebb feldolgozást igényelnek, mint az ipari olajok.

Fordulat jöhet az olaj/zsír háborúban

A 20. század második felében szinte alaptétel volt: hogy ha jót akarsz magadnak és a szívednek, akkor menekülj a telített zsíroktól, mint a pestistől. A hivatalos irányelvek, közegészségügyi kampányok és diétaguruk mind azt harsogták, hogy

a vaj, a szalonna, a libazsír, a marhafaggyú és bármilyen állati zsiradék egyenes út a koleszterinnel kikövezett szívinfarktus felé.

Mivel a telített zsír lett a főellenség, a legtöbben gyorsan átálltak margarinra, finomított növényi olajokra, hisz az volt a mondás, hogy ezek „szuper-egészséges” alternatívák.

Az 1950–60-as években néhány kutatás arra jutott, hogy az állati zsír-fogyasztás és a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakorisága között közvetlen összefüggés mutatható ki. A leggyakrabban idézett példa Ancel Keys munkássága, aki

hét országos tanulmányában, leegyszerűsítve, a telített zsírokra „kente” a kardiovaszkuláris katasztrófákat.

Bár idővel kiderült, hogy a kép ennél jóval összetettebb, a közvéleménybe már beégett: a telített zsír rossz, a növényi olaj jó.

A 20. század második felében így vált a margarinos kenyér a „szívbarát reggeli” szimbólumává. A boltok polcait elárasztották a növényi olajok: repce, napraforgó, kukorica – és persze ezek különböző, több lépésben finomított, szagtalanított, „javított” verziói.

Amelyik újság fel merte vetni, hogy a vaj valamiben is jobb lehet, mint a margarin, azt hamarosan különféle eszközökkel helyreigazításra kényszerítette a növényiolaj-lobbi.

Egy darabig úgy tűnt, hogy a disznózsír és a kacsa-liba zsíros ételek is végleg a múlt homályába vesznek.

De miért kezdték el megkérdőjelezni az iparilag előállított étolajokat?

Ahogy egyre több és több embernél jelent meg mégis a szívbetegség, a túlsúly, a metabolikus szindróma, miközben a sokszorosan feldolgozott növényi étolajokat öntöttük mindenre, felmerült a kérdés: tényleg annyira jók ezek az olajok? Tényleg minden bajunkat a telített zsír okozza? A kutatások finomodtak, a táplálkozástudomány fejlődött, és egy sor érdekes szempont került elő.

A margarinra sokáig úgy tekintettünk, mint az egészségesebb vajpótlóra. Aztán kiderült, hogy a hagyományos, részlegesen hidrogénezett növényi olajak transzzsírokat tartalmaznak, amelyekről bebizonyosodott, hogy még károsabbak a szív- és érrendszerre, mint a telített zsírok.

Évek kellettek, mire a transzzsírokat hivatalosan is veszélyesnek ismerték el,

és elkezdték kiszorítani a piacról (vagy legalábbis csökkenteni a mennyiségüket). De a baj már megtörtént: a transzzsírok széles körben hozzájárultak a szívbetegségekhez.

Sokan azt hiszik, hogy minden növényi étolaj egyformán egészséges. A valóságban viszont a legtöbb tömeggyártott étolaj (szója, kukorica, napraforgó) rendkívül magas omega-6 zsírsavtartalmú, miközben alig tartalmaz omega-3-at. A modern nyugati étrendben eleve rengeteg omega-6-ot fogyasztunk (gyorsételek, feldolgozott élelmiszerek, stb.), és túl keveset az omega-3-ból (például hal, lenmag, stb.).

Az így kialakuló helyzetet sok szakértő a krónikus gyulladások egyik fő forrásának tartja,

ami hosszú távon hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, sőt egyes daganatok kockázatához is.

Rákkeltő mellékesek

A többszörösen telítetlen zsírsavak (például a linolsav vagy a linolénsav) hő hatására könnyen oxidálódnak. Ha valaki magas hőfokon, sokáig süt növényi olajban, akkor könnyen keletkezhetnek oxidált zsírsavak, aldehidek, egyéb rákkeltő vegyületek. Minél többször és tovább használjuk ugyanazt az olajat (például fritőzben), annál nagyobb a baj.

Az ipari előállítású étolajokat ráadásul sokszor kémiai oldószerekkel (például hexán) vonják ki a magból, majd fehérítik és szagtalanítják,

amely folyamat során szintén maradhatnak vissza nemkívánatos melléktermékek.

Hogyan tért vissza a marhafaggyú és a disznózsír a konyhába?

Ahogy egyre több kritika érte a növényi olajaka, úgy kezdtek az emberek újra rácsodálkozni a marhafaggyúra, a disznózsírra, sőt a kacsa- és libazsírra is. A „nagyi-féle” zsírok mintha reneszánszukat élnék. De miért?

1. Stabilabbak hő hatására

Az állati zsiradékok (marha-, disznó-, liba- vagy kacsazsír) több telített és egyszeresen telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Ezek a zsírok kevésbé hajlamosak az oxidációra magas hőfokon, vagyis kevesebb káros anyag képződik belőlük sütés-főzés közben.

2. Vitaminok, tápanyagok

A legeltetett marhából készült faggyú például A-, D-, E- és K-vitamint is tartalmazhat, plusz konjugált linolsavat (CLA), ami gyulladáscsökkentő és anyagcsere-serkentő hatású lehet. A disznózsírban is van A- és D-vitamin, nem beszélve arról, hogy a megfelelően tartott, szabadon nevelt állatok zsírjában kedvezőbb lehet az omega-3–6 arány.

3. Nem kell iparilag finomítani

A marhafaggyúhoz vagy a disznózsírhoz nem szükséges oldószeres kivonás, hidrogénezés vagy más kémiai marhaság.

Egyszerűen kisütöd/felolvasztod, átszűröd, és már mehet is a zsírosbödönbe.

Vagyis: kevesebb feldolgozási lépés → kevesebb potenciálisan káros vegyi maradvány → természetesebb végeredmény.

4. Teltségérzet és stabilabb vércukor

A zsírok lassabban bomlanak le, mint a szénhidrátok, ezért tovább érzed jóllakottnak magad. Nem hagyják az inzulinszintet hullámvasútra ülni, ami segíthet a vércukor stabilizálásában. A ketogén étrendet követők például kifejezetten szeretik az állati zsiradékokat, mert könnyű belőlük energiát nyerni.

Mi a helyzet a kacsa- és libazsírral?

Aki magyar konyhán nőtt fel, annak nem ismeretlen a liba- vagy kacsazsíros kenyér fogalma. Ezeknek a zsíroknak nagyon gazdag, jellegzetes íze van, és régen kifejezetten luxus alapanyagoknak számítottak. Ma is rengeteg étterem használja a kacsa- és libazsírt különféle fogásokhoz.

A kacsa- és libazsírban is magas az egyszeresen telítetlen zsírsavak aránya (pl. olajsav), ezért jobb hőstabilitással rendelkeznek, mint a többszörösen telítetlen növényi olajok. Az ízük pedig sokkal karakteresebb, mélyebb, ami rengeteg ételnél előnyös lehet (például a libazsírban sült krumpli maga a mennyország).

A liba- és kacsazsírban is megtalálható számos zsírban oldódó vitamin (A, D, E, K), és általában kevesebb telített zsírsavat tartalmaznak,

mint mondjuk a marhafaggyú. Egyes források szerint a kacsa- és libazsír 70%-a is lehet egyszeresen telítetlen zsírsav. Ezzel sokan már-már az olívaolajhoz hasonlítják, persze azzal a kiegészítéssel, hogy ez mégiscsak állati zsiradék, teljesen más konyhai és kulturális hagyományokkal.

De mi a helyzet a koleszterinnel?

Itt jön az, amiért évtizedekig démonizálták az állati zsírokat: a koleszterin. Tény, hogy a telített zsírok és a koleszterin bevitele meg tudja emelni a vérben lévő LDL (rossz) koleszterinszintet egyes embereknél. Más kutatások szerint viszont

az LDL nem egy homogén massza, vannak „nagy, pufi” LDL-részecskék, amelyek kevésbé ártalmasak, és vannak „kis, sűrű” LDL-részecskék, amelyek nagyobb rizikót jelentenek.

A képlet tehát sokkal bonyolultabb annál, mint hogy „minden telített zsír = biztos infarktus”.

Arról nem is beszélve, hogy a koleszterin fontos a szervezet számára: sejtmembránok, hormonok (például tesztoszteron, ösztrogén, kortizol) előállításához is szükség van rá. A legújabb álláspont szerint sok múlik az egyéni genetikán, az egyéb étrendi tényezőkön (például finomított cukrok, transzzsírok, rostbevitel), valamint az életmódon (mozgás, stressz, alvás).

Mint szinte minden táplálkozási témában, a zsírháborúban is a mérték és a minőség a kulcs.

A marhafaggyú, a disznózsír, a liba- vagy a kacsazsír nem univerzális varázsszerek, de tény, hogy sokan újra felfedezték őket, és bizonyos helyzetekben (pl. magas hőfokon történő sütéshez, paleo vagy ketogén étrendben) kifejezetten jó szolgálatot tehetnek.

Tippek a zsír biztonságos használatához

- Minőség: Ha megteheted, olyan forrásokból szerezd be a zsiradékot, ahol az állatok szabadon mozoghattak, jó minőségű takarmányt kaptak (legelő marha, szabadtartású sertés vagy szárnyas). Ezzel csökken a bennük lévő káros anyagok és maradványok mennyisége, és gyakran jobb az omega-3–6 arány is.

- Mennyiség: Ha napi fél kiló zsírt tolsz be, az nem lesz egészséges. De mérsékelt mennyiségben ezek a zsírok simán beleférhetnek egy kiegyensúlyozott étrendbe.

- Változatosság: Ne feledkezz meg az olívaolajról, a hidegen sajtolt magolajokról, és az omega-3-ban gazdag halakról sem. A szervezetednek többféle zsírsavra van szüksége, nem csak egy típusra.

- Sütési technika: Ha bő zsiradékban sütsz, törekedj arra, hogy ne égesd meg a zsírt. Bármilyen zsiradék is legyen a serpenyőben, ha túlhevíted (füstöl, megég), abból nem sül ki semmi jó.

Egy korszak vége?

A növényi olajok sokáig érinthetetlennek tűntek, míg az állati zsiradékok a táplálkozási pokolban égtek. Mostanra viszont kiderült, hogy a kép jóval árnyaltabb:

Az ipari étolajok (szója-, kukorica-, napraforgó-, repceolaj stb.) finomítása során keletkező transzzsírok, vegyi maradványok, illetve a túlzott omega-6-bevitel mind hozzájárulhatnak a krónikus gyulladáshoz és a civilizációs betegségek kockázatához.

A marhafaggyú, a disznózsír, a kacsazsír és a libazsír ezzel szemben hőstabilabbak, tartalmaznak zsírban oldódó vitaminokat, nem igényelnek kémiai hókuszpókuszt az előállításukhoz, és sokkal közelebb állnak a hagyományos konyhai kultúrákhoz.

A koleszterin és a telített zsír kérdése ennél rafináltabb: az étrend egészét, a többi makrotápanyagot, az egyéni genetikát, a testmozgást és sok más tényezőt is figyelembe kell venni.

A telített zsír nem a patás ördög, a növényi olaj pedig nem mindig a mennyország.

Minden zsírt lehet értelmesen, mértékkel használni – a lényeg, hogy tudjuk, honnan jön és hogyan készül. A kacsazsíros pirítóstól nem halunk meg azonnal, sőt, lehet, hogy sokkal jobban járunk, mintha egy többszörösen feldolgozott, agyonfinomított étolajba fullasztott gyorskaját ennénk.

A XX. század második feléig is állati zsírokkal főztek, aztán jött egy korszak, amikor mindezeket sutba vágtuk a szívbarátként reklámozott növényi olajokért. Most megint úgy tűnik, hogy a valóság középen van:

az ultrafeldolgozott étolajok tényleg gyanúsak, a tradicionális állati zsiradékok viszont meglepően hasznos dolgokat kínálnak.

Végső soron mindenki maga döntheti el, mit ken a kenyérre, de legalább már senkinek nem kell lelkiismeret furdalást éreznie, ha megkívánja a zsírt. Sokkal inkább az számít: milyen zsírt eszel, honnan vetted, és hogyan illeszkedik a teljes étrendedbe?


Megosztom
Link másolása