ÉLETMÓD
A Rovatból

Ismerős? 11 téveszme, amit a nárcisztikus főnökök magukról és az alkalmazottaikról hisznek

A felvételin még ő a cég megmentője, pár hónap múlva viszont már menekülnél tőle. Egy pszichológus szerint a belső bizonytalanságukat kompenzálják ezzel a viselkedéssel.

Megosztom
Link másolása

A nárcisztikus vonás sokszor még a tényleg jó főnökben is fel-felbukkanhat időnként. A valóban nárcisztikus munkaadók viszont nem csak néha viselkednek elviselhetetlenül, hanem komplett téveszméket hurcolnak magukról és az alkalmazottaikról, és ebből aztán nagyon komoly bajok tudnak lenni.

A legnagyobb probléma általában ott kezdődik, hogy a nárcisztikus főnökök nem látják, mennyire rombolóak tudnak lenni. És ezt a vakságot gyakran vissza is igazolja az a közeg, amelyik felveszi és előlépteti őket. Mert elsőre sokszor elbűvölőnek tűnnek.

Kedvesek, magabiztosak, karizmatikusak, csak aztán amikor az ember jobban megismeri őket, kiderül, hogy valójában nem varázslatos vezetők,

hanem két lábon járó céges katasztrófák. A kutatások szerint ez egyáltalán nem ritka a nárcisztikus embereknél: először levesznek a lábadról, aztán lassan lerohad körülöttük minden. Hogy ezt a nárcisztikus bűvészmutatványt könnyebb legyen átlátni, nézzük meg, milyen hiedelmekből rakják össze a saját kis belső vallásukat.

A nárcisztikus munkaadók általában 11 teljesen elborult dolgot hisznek magukról és azokról, akik nekik dolgoznak:

1. „Rám nem vonatkoznak a szabályok”

A nárcisztikus főnök alapbeállítása az, hogy ő több a többieknél. Ebből pedig egészen logikusan következik a fejében, hogy a szabályok valójában másokra vonatkoznak. Az eljárásrend, a protokoll, a belső policy, a céges normák – ezek mind hasznos korlátok lehetnek a plebsnek, de rá természetesen nem vonatkoznak.

A nárcisztikus emberek különösebben még csak nem is szégyellik ezt bevallani. Sőt, kifejezetten természetesnek tartják.

Nyugodtan meg lehet őket kérdezni, mert nem gondolják, hogy a nárcizmus negatív tulajdonság lenne – ők úgy hiszik, felsőbbrendűek másoknál, és ezzel nyilvánosan sincs problémájuk. Összességében a nárcizmus problémás az egyén és a társadalom számára is. Akik azt gondolják, hogy már most is nagyszerűek, nem is próbálnak fejlődni.

És itt jön a kellemetlen rész: amikor egy nárcisztikus főnök simán átlép a protokollokon, leszarja a céges standardokat, vagy úgy kezeli a szabályokat, mint valami opcionális ajánlást, azzal nagyon konkrétan veszélybe sodorhatja az alkalmazottait, miközben a munkakörnyezet minőségét is szépen leépíti. És még büszke is rá. Ismerős?

2. „Én soha nem hibázom”

A másik klasszikus téveszme, hogy ő soha, semmiben, semmikor nem hibás. Hibázni a dolgozók hibáznak. A körülmények hibáznak. A rendszer hibázik. A Merkúr retrográd. De ő? Ugyan már.

A gigantikus egójuk miatt úgy gondolják, hogy ők valahogy a bukás fölött lebegnek, mint valami sérthetetlen vállalati félistenek.

Ha mégis történik valami rossz, akkor villámgyorsan megindul a felelősség-áthárítás: jönnek a külső körülmények, a félreértések, az inkompetens kollégák, a „nem ezt kértem” kezdetű mondatok.

Egyenesen torzítások világában élnek. Észlelésük szerint soha nem hibáznak, a motivációik mindig tiszták. Semmilyen felelősséget nem vállalnak a viselkedésükért.

És ha valaki az alkalmazottak közül mégis veszi a bátorságot, és megkérdőjelezi őket, arra általában düh a válasz. Ilyenkor bármit felhasználnak arra, hogy igazolják a haragjukat, miközben azt sugallják, hogy valójában te vagy a hibás. Csak bizonyos ‘tényeket’ látnak meg, és minden más hasznos vagy méltányos információt kiszórnak.

Magyarán: nemcsak hibázni nem hibáznak, de ha szólsz, hogy de, akkor még te leszel a problémás.

3. „Nekem külön bánásmód jár”

A nárcisztikus főnök egyik alapmeggyőződése, hogy neki olyan különleges elbánás jár, amilyet a cégnél más nem is remélhet. Miközben az alkalmazottait sokszor teljesíthetetlen elvárásokkal nyomja agyon, magára ezeket valahogy mégsem szereti alkalmazni. Ha ő csúszik le egy határidőről, az nem probléma, mert ő kivétel. Ő mindig kivétel.

Úgy érzik, nekik olyan privilégiumok járnak, amelyekhez másnak nincs hozzáférése, mert folyamatosan a saját státuszuk emelésén dolgoznak.

És ami ennél is nyomasztóbb: a dolgozóikról alkotott téveszméik azt is lehetővé teszik számukra, hogy teljes meggyőződéssel higgyék, mások kevesebbet érdemelnek.

A Perspectives in Psychological Science egyik cikke a grandiózus nárcizmust úgy írta le, mint „olyan személyiségvonást, amelyet a személyes felsőbbrendűségbe vetett hit és a különleges bánásmódra való jogosultságérzés jellemez.” A tanulmány szerint

„ha valaki önmagát felsőbbrendűnek látja, abból az következik, hogy másokat alsóbbrendűnek lát; ha pedig úgy gondolja, hogy különleges kiváltságokra jogosult, abból az következik, hogy mások nem azok.”

Vagyis a nárcisztikus főnök nemcsak azt gondolja, hogy neki több jár, hanem azt is, hogy neked kevesebb.

4. „Örüljenek, hogy egyáltalán nekem dolgozhatnak”

A velük született empátiahiány miatt a nárcisztikus munkaadók őszintén nem értik, mi a baj azzal, ahogy másokkal bánnak. Tényleg azt gondolják, hogy a dolgozóiknak már azért is hálásnak kellene lenniük, hogy van munkájuk, pláne ilyen kivételes vezetés mellett.

A nárcizmushoz az empátiahiány, a grandiozitás és a jogosultságérzés mellett rendszerint társul egy krónikus külső megerősítés iránti igény és mások csodálatának kóros szükséglete is.

Ezek a vonások adják ennek a zavarnak a magját, és ehhez kapcsolódik az önértékelés szabályozásának képtelensége. A nárcizmust akár úgy is lehet értelmezni, mint az önértékelés zavarát. A nárcisztikus emberek gyakran a legbizonytalanabbak a szobában, csak közben kialakítottak egy olyan működést, amivel ennek az ellenkezőjét mutatják. Gyakran ők tűnnek a legmagabiztosabbnak, de van bennük egy üresség.

Mivel a nárcisztikus főnökök masszív felsőbbrendűségi komplexussal működnek, úgy vezetik a csapatukat, hogy közben azt várják: az alkalmazottak már-már talpnyaló szintű hálát tanúsítsanak pusztán azért, mert abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy velük dolgozhatnak.

5. „Ez a munka mindennél fontosabb”

A nárcisztikus munkaadók görcsösen ragaszkodnak ahhoz a téveszméhez, hogy olyan nincs, hogy munka-magánélet egyensúly. Azt gondolják, hogy a dolgozóknak a munkát kell az életük középpontjába helyezniük, mert a család, a személyes élet, a pihenés, az egészség vagy a mentális jóllét nyilván kevésbé fontos, mint a cég sikere.

Ez a hit többféleképpen is megjelenhet. Folyamatosan átlépik azokat a határokat, amelyeket a dolgozók próbálnak kijelölni.

Semmi problémát nem látnak abban, hogy valaki este, hétvégén vagy szabadság alatt is vegye fel a telefont,

válaszoljon az e-mailekre, legyen elérhető, legyen készséges, legyen szolgálatban, legyen mindig egy kicsit bent fejben a munkában. A szabadságot sem érzik szükségletnek. Nem hiszik, hogy az embereknek pihenni kell. Inkább tolják őket egyenesen a teljes kiégés szélére.

Mivel az alapvető empátiájuk is hiányzik, gyakorlatilag semmilyen viszonyuk nincs ahhoz, mások érzelmileg mit élnek át. Nekik a dolgozó fáradtsága, gyásza, családi problémája vagy idegrendszeri túlterheltsége csak zavaró háttérzaj.

6. „A dolgozóim lojalitással tartoznak nekem”

A nárcisztikus főnökök szentül hisznek benne, hogy a dolgozóik osztatlan lojalitással tartoznak nekik. Természetesen ezt a lojalitást ők egyáltalán nem fogják viszonozni. Gyakran előadják a klasszikus vállalati közhelyet, hogy mi itt egy család vagyunk, ami már önmagában is minimum gyanús mondat, de közben nem adnak sem olyan tiszteletet, sem olyan biztonságot, ami egy valódi családi közeghez tartozna.

Azt gondolják, hogy az alkalmazottaknak feltétel nélkül bízniuk kell bennük, miközben ők semmit nem tesznek azért, hogy ezt a bizalmat kiérdemeljék.

És bár a fejükben nekik lojalitás jár, a dolgozóknak cserébe nem adnak semmiféle biztonságot.

Simán kirúgnak embereket valódi indok nélkül is, mert valójában nem tekintenek rájuk emberként.

Eszközöknek látják őket, akik arra valók, hogy segítsenek elérni a célt. Amikor ez megvan, vagy egyszerűen csak útban vannak, gond nélkül megszabadulnak tőlük.

7. „Nem kell semmit megmagyaráznom”

A nárcisztikus főnök szemében semmi szükség nincs arra, hogy elszámoljon a döntéseivel. Ő dönt, és ennyi. Nem ad indoklást, nem ad kontextust, nem ad átláthatóságot, még akkor sem, ha a választásai közvetlenül érintik azoknak az embereknek az életét, akik neki dolgoznak. Cserébe persze elvárja a kérdés nélküli engedelmességet.

A The Role of Personality in Human Resource Management című kutatási cikk kitért azokra a személyiségjegyekre, amelyeket általában a munkahely klasszikus nárcisztikusához társítanak.

Leírásuk szerint

a munkahelyi nárcisztikus „túlzottan magabiztos, domináns, figyelemkereső, interperszonálisan ügyes és sármos, de közben nem viseli a kritikát, agresszív, erős pszichológiai jogosultságérzéssel bír,

hiányzik belőle a valódi empátia, kihasznál másokat a kapcsolataiban, grandiózus vagy akár gőgös.”

A nárcisztikus főnök jogosultságérzete, összekapcsolva azzal a képtelenséggel, hogy bármiféle visszajelzést érdemben befogadjon, rendszerint olyan munkahelyi környezetet hoz létre, ahol az őszinte és egyenes kommunikáció gyakorlatilag megszűnik létezni.

8. „Nélkülem ezek semmire sem mennének”

A nárcisztikus főnökök meg vannak győződve arról, hogy ők nélkülözhetetlenek a cég számára. Ebből pedig az következik, hogy szerintük a munkahely van értük, nem pedig ők a cégért és az alkalmazottakért. Az egójuk és a grandiózus énképük azt súgja nekik, hogy pótolhatatlanok, és a vállalat meg a dolgozók egyszerűen elvesznének nélkülük.

A nárcisztikus főnök nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi státusznak. A vezetői szerepét minden más pozíciónál fontosabbnak tartja, ebből pedig elég egyenesen következik, hogy lenézi az alkalmazottait.

Miközben alábecsüli a munkatársai képességeit, egy pillanatig sem habozik learatni a babérokat olyan munkáért, amit valójában a csapata végzett el.

Ennek ellenére a torzult önjelentősége miatt tényleg azt gondolja, hogy a dolgozói nélküle összeomlanának.

9. „Csak irigyek a sikeremre”

A nárcisztikus munkaadó egyik kedvenc önvédelmi fantáziája, hogy a cégnél mindenki az ő sikerére irigy. Ez szorosan összefügg azzal, hogy képtelenek elfogadni az építő kritikát. Ha egy alkalmazott javaslatot tesz, vagy megpróbál visszajelzést adni, a nárcisztikus főnök nem a mondandó tartalmára reagál, hanem rögtön bedobja, hogy ja, persze, csak irigykedsz.

Görcsösen ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy mindenki más arra vágyik, amit ők elértek. Mivel az érzelmi intelligenciájuk is alacsony, gyakorlatilag képtelenek a valódi önreflexióra.

Nem gondolják végig, hogy a saját viselkedésük hogyan hat azokra, akikkel együtt dolgoznak.

Ha kihívással szembesülnek, azonnal átváltanak áldozatszerepbe,

mintha a kollégák összeesküdtek volna ellenük, kizárólag azért, mert annyira irigyek rájuk.

A dolgozók számára ezek az irigységi rohamok hosszú távú következményekkel járhatnak. Az International Journal of Environmental Research and Public Health egyik kutatása szerint a toxikus munkahely pszichológiai megterhelést okoz, növeli a kiégés és a stressz szintjét, a dolgozók eltávolodásához vezet, csökkenti a produktivitást, és magas fluktuációt eredményez. De egy nárcisztikus főnököt ez jellemzően hidegen hagy.

10. „Az összes ötletem zseniális”

A nárcisztikus főnök meg van győződve arról, hogy minden egyes ötlete korszakalkotó. Hogy amit ő kitalál, az minimum forradalmasítja a cég működését, de inkább az egész iparágat. Képtelen elismerni, hogy tévedhet, vagy akár csak azt, hogy valamiben középszerű. Emiatt aztán azt sem veszi észre, amikor az ötletei teljesen életszerűtlenek, használhatatlanok vagy egyszerűen csak nem olyan nagy számok, mint amilyennek ő hiszi őket.

A nárcisztikusok nagyobb valószínűséggel agresszívek és megfélemlítőek, mint azok, akik nem nárcisztikusak.

Mivel a hatalom, a státusz és a vagyon hajtja őket, jó eséllyel keresztül is verik az ötleteiket, még akkor is, ha ezek potenciálisan árthatnak a cégnek.

A nárcisztikusok nagyobb valószínűséggel túlozzák el a kompetenciáikat, vagy hazudnak az előrejutás érdekében, és nagyobb eséllyel hoznak magas kockázatú befektetési döntéseket. Az önvizsgálatra való képtelenségük és a felfújt énképük gyakran teljesen rossz irányba viszi őket, de annyira ragaszkodnak a saját téveszméikhez, hogy a világért sem ismernék el, hogy rossz úton járnak.

11. „Ez a hely nélkülem nem működik”

Csábító lehet bármelyik főnök számára elhinni, hogy nélküle nem menne a bolt, hogy az egész hely szétesne és elbukna. Csakhogy ez a legtöbb esetben egyszerűen nem igaz.

A jó vezetők tudják, hogy értékesek, de nem ők az egyetlen fontos alkatrészei a gépezetnek.

Amint őszintén szembenéznek azzal, mit tesznek hozzá a rendszerhez, és mivel nem ők járulnak hozzá, rögtön látni kezdik azt is, kik azok, akik valójában tartják a hátukon az egészet. Sokszor van egy-két ember alattuk a szervezetben, akik többet tesznek, mint azt bárki sejtené.

A legjobb vezetők nemcsak felismerik, kik azok, akik ténylegesen összetartják a céget, hanem rendesen meg is jutalmazzák őket ezért, és ahol kell, megerősítést meg elismerést is adnak nekik. Megnézik, milyen rendszerek teszik ezeket az embereket ennyire hatékonnyá, és megpróbálják ezt mások számára is reprodukálni.

A nárcisztikus főnökök ezzel szemben abban hisz, hogy ők a ragasztó, amely összetart mindent, és ha ez a hit megbillen, akkor az egész önképük kerül veszélybe. És el lehet képzelni, mennyire nem ideális ebből a pszichés szükségletből működtetni egy munkahelyet.

Mert abból nagyon ritkán lesz produktív, megbecsülő, normálisan működő munkahely, ha a főnök nem vezetni akar, hanem naponta újra és újra bebizonyítani saját magának, hogy ő egy pótolhatatlan zseni.

Via Yourtango


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Mikor vagy már néni? Itt a hat jel, ami megmutatja, ha egy nő már elhanyagolja magát
Egy friss cikk hat pontban sorolja fel azokat a viselkedési és külső jeleket, amelyek az öngondoskodás hiányára utalnak. A lista a múltban ragadt stílustól a negatív viselkedésen át a saját érzések elnyomásáig terjed.

Megosztom
Link másolása

Nem a korod látszik rajtad, hanem az, hogy mióta te vagy az utolsó a saját listádon. Az a pont, amikor a tükörben a fáradtságot, a szekrényben a „jó lesz ez” darabokat, a napirendedben pedig kizárólag a másoknak szánt feladatokat találod, egyáltalán nem az életkor függvénye.

A „néni” ugyanis nem egy szám a személyiben, hanem egy mentális állapot, egy szokásrendszer, ami alatt lassan elpárolog az, aki egykor voltál. Íme 6 jelzés, ami figyelmeztet arra a Liked.hu által közölt listában, hogy kezded elveszíteni önmagadat.

Ezek a pontok segítenek abban, hogy őszintén szembenézz a valósággal, és észrevedd, ha a saját életedben az utolsó helyre kerültél.

1. Teljes önfeláldozás a család és a környezet oltárán

Természetes, hogy egy nő támaszt nyújt a szeretteinek, de ha a feladatok (főzés, takarítás, logisztika) teljesen felemésztik a mindennapokat, az belső kiégéshez vezet. Ha a környezeted kiszolgálása fontosabbá válik a saját jóllétednél, a folyamatos kimerültség a tekintetedre és a kisugárzásodra is rányomja a bélyegét.

Új irány: A magadra szánt idő nem önzés, hanem léletszükséglet. Napi néhány percnyi csendes magány csodákra képes.

2. A fizikai állapot és a test jelzéseinek figyelmen kívül hagyása

A test változása az évek múlásával természetes, de nem foghatunk mindent a genetikára vagy a hormonokra. A mozgásszegény életmód, a rendszertelen, rossz minőségű étkezések és az orvosi ellenőrzések halogatása megbosszulják magukat. A fittség megőrzése nem a drasztikus diétákról, hanem az önbecsülésről szól.

Új irány: Kezdj el apróbb egészségügyi rutinokat beépíteni a mindennapokba: tegyél nagy sétákat, és járj el a szükséges szűrővizsgálatokra.

3. Keserűség, tüskés modor és állandó elégedetlenség

Amikor egy nőből kiveszik a kedvesség és a lágyság, és helyette a cinizmus, a morgás vagy a szurkálódás veszi át az irányítást, az szinte mindig a belső feszültség jele. A fel nem dolgozott stressz és a frusztráció megkeményíti az arcvonásokat, és rontja a testtartást is.

Új irány: A lelki béke és a mentális higiénia épp olyan fontos, mint a külső ápoltság.

4. Megrekedés egy régi, idejétmúlt stílusban

A slamposság (az alaktalan, „jó lesz az otthonra” ruhák) éppúgy öregít, mint az, ha valaki görcsösen kapaszkodik a fiatalságába, és évtizedekkel ezelőtti trendeket vagy túl kihívó darabokat erőltet. A stílusos megjelenés titka a modernitás, az önazonosság és a kényelem egyensúlya.

Új irány: Olyan gardróbot építs fel, ami a jelenlegi korodhoz, alakodhoz illik, és kiemeli a valódi értékeidet.

5. Az egyéni vágyak és az örömforrások elvesztése

Ha egy nő élete kizárólag a feladatok teljesítéséből áll, elfelejti, hogyan kell spontán boldognak lenni. Azok a hobbik, tevékenységek vagy kreatív elfoglaltságok, amiket pusztán a magad szórakoztatására végzel, tartják életben a belső ragyogást és a nyitottságot.

Új irány: Keresd meg újra azt a tevékenységet, ami régen feltöltött, és merj időt szánni rá bűntudat nélkül.

6. A saját belső hang és érzelmek elfojtása

A „nekem már mindegy” vagy a „mások miatt tűrök” típusú mártírszerepek belülről emésztik fel a lelket. Az elnyomott álmok és vágyak idővel passzív agresszióvá alakulnak, ami gyakran ártatlan kívülállókon (pénztárosokon, pincéreken) csapódik le.

Új irány: Merj szembenézni a saját szükségleteiddel, és tedd fel magadnak a kérdést: „Mi tenne most igazán boldoggá?”

A lényeg: Ha magadra ismertél valamelyik pontban, ne érezz bűntudatot. Tekints erre úgy, mint egy ébresztőre: most van itt az ideális pillanat arra, hogy visszatalálj önmagadhoz és elkezdj törődni a saját életeddel.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
10 dolog, amiről intelligens ember nem beszél a munkahelyén
Például mert nem tartozik másra...

Megosztom
Link másolása

Biztosan a te életedben is akadnak olyan dolgok, amiről soha nem akarsz beszélni a munkahelyeden. Vagy olyan, amit a kollégádtól nem szeretnél hallani. Ezek egy része teljesen magán jellegű információ, más része pedig vagy sértő lehet a többiek számára, vagy pedig úgynevezett önmagát beteljesítő jóslat.

Arra is érdemes ügyelni a munkahelyeden a jó kapcsolat érdekében, hogy miként fogalmazod meg a mondanivalódat.

Több olyan téma is van, amit nem tanácsos feszegetni. Összegyűjtöttünk egy sor olyan kijelentést, amitől inkább tartózkodnod kell a főnököd, a beosztottaid vagy a munkatársaid jelenlétében.

1. A családi szennyes kiteregetése

Nem tartozik a kollégáidra az összes családi problémád, az, hogy ki mikor kinek mit mondott, ki mit csinált, hogyan bánt el veled valaki, te hogyan álltál bosszút, kivel nem vagy beszélőviszonyban, megcsaltad-e a párodat és a többi. A magán jellegű információkkal vagy kiszolgáltatod magad, és ezzel visszaélhetnek, vagy terhet raksz a kollégáid vállára, hiszen nekik is megvan a maguk baja, akkor is, ha nem beszélnek róla.

2. A nemi életed a pároddal

Még akkor sem kell belemenned, ha mindenki más beszél a saját szexuális életéről és úgy érzed, szinte belekényszerítenek abba, hogy te is ossz meg a sajátodról mindenfélét. Nem kötelező, egy udvarias mondattal kivághatod magad.

3. Mások testének, külsejének hossza taglalása

Tényleg annyira érdekes, hogy kinek mekkora a feneket,a hasa, hogy miért vesz fel miniszoknyát, hogy miért pólót hord és nem inget, hogy mikor kellene - szerinted - fodrászhoz mennie? Tényleg ennyire ráérsz a munkahelyeden, hogy ezzel foglalkozol a meló helyett? Akkor téged túlfizetnek.

Semmi közünk hozzá, ki hogyan öltözködik, milyen a testalkata, ki van-e gyúrva, sovány-e vagy kövér-e (mások szerint).

4. Mit NEM tudsz megcsinálni

Van, aki állandóan panaszkodik arra, hogy mi NEM fér az idejébe, mit nem tud megcsinálni, mit nem akar megtenni, hogy ez sem fog menni, az sem fog menni st., majd csodálkozik, ha elküldik azzal, hogy alkalmatlan a feladatára.

5. Meleg viccek

Nem tudhatod, a munkahelyeden ki milyen irányultságú, és felesleges, valamint durva másokon gúnyolódni.

6. A nőkön való élcelődés

Tartsd meg magadnak a szőke nős vicceket, az anyósvicceket, a feleségekről szóló anekdotákat, a szegény férfisorsról szóló tréfákat. Ne tegyél olyan kijelentéseket, hogy ezt vagy azt egy nő nem értheti, hogy "te csak nő vagy" "férfiember", "ti nők ilyenek meg olyanok vagytok", és attól, hogy valaki jó szakember, kemény főnök, nagy teherbírású és magas színvonalat megkövetelő kolléga, még nem kell megkérdőjelezned a nőiségét, vagy azt, hogy jó feleség/anya-e.

7. Istenkáromlás, mások hitének becsmérlése

Egyáltalán nem menő hívő vagy vallásos embereken való gúnyolódás. Az Istennel való tréfálkozás és a vele kapcsolatos káromkodás is olyan, amit jobb, ha ki nem ejtesz a szádon.

8. A kollégáid anyagi helyzete

A magánügye, ne turkálj más pénztárcájában, nagyon visszatetsző.

9. Ki miért hülye - szerinted

Ezt nem is kell magyarázni. Olyan nincsen, hogy MINDENKI MINDENT rosszul csinál, és senki nem ért semmihez, csak te vagy tökéletes.

10. Mit csinálsz munka helyett a munkahelyeden

Például részletezed a semmittevést, a lógást, hogy milyen trükkökkel éred el, hogy úgy tűnjön, dolgozol, pedig valójában semmit nem csinálsz. Vagy csak épp a minimumot. Magadról festesz ezzel nem túl hízelgő képet, és még a kirúgást is kockáztatod.

Te mit tennél a listára?


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Hamarosan elfelejthetjük az Ozempicet? Itt az új csodaszer fogyni vágyóknak és cukorbetegeknek
Egy retatrutide nevű, hármas hatású gyógyszer komoly kihívója lehet a jelenlegi népszerű diabétesz-készítményeknek. Egy 537 fős vizsgálatban a résztvevők látványos eredményeket értek el.

Megosztom
Link másolása

Aki azt hitte, hogy az Ozempic-őrület a csúcs, és a heti egy szuri a fogyás és a diabéteszkezelés szent grálja, az most kapaszkodjon meg.

A laborokban már régen a következő, még hatékonyabb verziók készülnek.

Úgy tűnik, meg is érkezett a trónkövetelő: egy retatrutide nevű szer, amihez képest a korábbi csodaszerek lassan  elavultnak tűnnek.

A készítmény ugyanis nem elégszik meg egyetlen bélhormon utánzásával, hanem kapásból hármat klónoz, ami teljesen új szint a cukorbetegség elleni harcban.

A retatrutide egyszerre veszi célba a GLP-1, a GIP és a glukagon receptorokat is.

Vagyis nemcsak az agyadnak üzeni, hogy tele vagy, és hagyd abba az evést, hanem a szervezeted energiafelhasználását is felturbózhatja.

A szer elhízásban mutatott hatásairól már 2023-ban közölt egy tanulmányt a rangos The New England Journal of Medicine, de a legfrissebb, 40 hetes, fázis 3-as vizsgálatban már a 2-es típusú cukorbetegségre fókuszáltak. A vizsgálatban 537-en vettek részt (a szűrésre eredetileg 930 embert vontak be), és az eredmények magukért beszélnek.

A retatrutide-ot használó 2-es típusú cukorbetegek egyrészt a vércukorszintjükben tapasztaltak javulást a placebót szedőkhöz képest, másrészt a testsúlyukból is jelentősen veszítettek.

És ha ez nem lenne elég,

a vérnyomásuk és a koleszterinszintjük is jobb lett.

A mellékhatások többnyire enyhe, kezelhető kategóriába estek, és inkább a dózis emelésekor jelentkeztek.

Persze, mielőtt mindenki elkezdené a Google-t bombázni, hogy hol lehet hozzájutni, lassan a testtel. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez még csak a történet eleje. A vizsgálatban a retatrutide-ot nem mérték össze közvetlenül a már piacon lévő nagyágyúkkal, így egyelőre csak annyi biztos, hogy a semminél sokkal jobb. Az is nyitott kérdés, hogy mi történik hosszú távon. A mostani eredmények tehát inkább egy nagyon erős ígéretet jelentenek, nem egy kész megoldást.

Az Eli Lilly gyógyszergyár vezetője, Kenneth Custer sem fogta vissza magát, amikor az eredményeket értékelte.

„Ezek az eredmények alátámasztják ennek az újszerű molekulának a figyelemre méltó potenciálját a 2-es típusú cukorbetegséggel élők számára” – mondta.

A következő évek a még nagyobb, még hosszabb klinikai vizsgálatokról szólnak majd, amelyek eldöntik, hogy a retatrutide valóban beváltja-e a hozzá fűzött, nem csekély reményeket.

A diabétesz kutatása az utóbbi időben olyan sebességre kapcsolt, mintha a saját jövőjét próbálná utolérni. Kínában például egy forradalmi őssejtterápia segítségével érték el, hogy egy páciens teste újra képes legyen az inzulintermelésre, ezzel kiváltva a napi injekciókat. Ezzel párhuzamosan a tudósok azt is felismerték, hogy a diabétesz sokkal összetettebb, mint hittük: a Nemzetközi Diabétesz Szövetség nemrég hivatalosan is elismerte a „5-ös típusú cukorbetegséget”, ami az alultápláltsághoz köthető.

A kép akkor lesz teljes, ha a high-tech megoldások mellett a hétköznapi kockázatokra is figyelünk. Megfigyeléses vizsgálatokból kiderült, hogy egy régi, olcsó diabéteszgyógyszer meglepő módon segíthet megelőzni a vakság egyik legfőbb okát. Ugyanakkor egyre több bizonyíték van arra is, hogy a modern élelmiszeripar termékei is komoly veszélyt jelentenek: egy friss kutatás szerint egy tucatnyi, eddig ártalmatlannak hitt tartósítószer is növelheti a cukorbetegség kockázatát a bélflóra károsításán keresztül. Úgy tűnik tehát, a jövő harca a diabétesz ellen egyszerre zajlik majd a génsebészet legmodernebb laborjaiban és a szupermarketek polcainál.

Via HáziPatika.com


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ez a 10 rejtett pénznyelő szívja el a fizetésed nagy részét a hónap végére
Viselkedéskutatók összefoglalták azokat a tudattalan költési szokásokat, amelyek a legtöbb ember pénzügyi gondjait okozzák.
Sassy - sassy.hu
2026. június 10.


Megosztom
Link másolása

Nem csak a lakbér vagy a nagybevásárlás viszi el a pénzed, hanem a láthatatlan ellenség, a napi pár száz forintos mikroszivárgás, ami lassan, de biztosan kivérezteti a pénztárcádat.

Hiába hiszed, hogy a józan eszed dönt, amikor a kosárba teszel valamit egy villogó „akció” felirat alatt, a valóság sokkal kiábrándítóbb. Egy pszichológiai kutatónak van egy rossz híre a racionálisnak hitt énednek. Dr. Hannah Bergström szerint ugyanis a vásárlásaink mozgatórugói sokszor mélyebben gyökereznek.

„A pénzügyi döntéseink nagy részét nem racionális számítás, hanem érzelmek és gondolkodási torzítások irányítják.”

Ilyen agyi rövidzár az úgynevezett horgonyhatás, ami miatt egy látszólagos leárazás is kihagyhatatlan üzletnek tűnik, csak mert az eredetinek hazudott ár magas volt. Az az új telefon, amiért egy hete még a vesédet is eladtad volna? Két hét múlva már csak egy darab üveg és fém, amit megszoktál. Ezt hívják hedonikus adaptációnak:

a tárgyak által nyújtott boldogság-dózis brutálisan gyorsan elillan, te meg ott maradsz ugyanazzal a belső űrrel, csak mínusz kétszázezerrel.

A legkönnyebben megfogható pénzt mégis a tiszta figyelmetlenség viszi el. Az elfelejtett próbaidőszak után megújuló előfizetések, a késve befizetett számlák utáni büntetések, a hitelkártya-kezelési díjak mind olyan tételek, amikért cserébe a nagy semmit kapod. Erre a viselkedési csapdára több pénzügyi-pszichológiai forrás is figyelmeztet.

Aztán ott van a társadalmi nyomás, a FOMO, vagyis a félelem, hogy lemaradsz valami olyanról, amije „mindenkinek van”. Amikor szorongsz a pénz miatt, az agyad vészüzemmódba kapcsol, és pont ilyenkor hozod a legrosszabb döntéseket, például megveszed a drága táskát, hogy jobban érezd magad. Wendy De La Rosa, a Pennsylvaniai Egyetem Wharton School marketing tanszékének adjunktusa szerint a pénzügyi stressz beszűkíti a gondolkodást.

„Amikor valaki pénzügyileg bizonytalannak érzi magát, az nemcsak az anyagi helyzetére hat, hanem a gondolkodását is beszűkíti és nehezebbé válik jó döntéseket hozni.”

És persze ott a kényelem ára: a házhoz szállítás, a méregdrága ételrendelés. A tudatos emberek ezeknél megállnak, és felteszik a kérdést: ez tényleg időt spórol, vagy csak lusta vagyok megcsinálni valamit, ami hosszú távon pénzt és önbizalmat adna?

A spórolás ugyanis nem a lemondásról szól, hanem a fókusz áthelyezéséről: a pillanatnyi, impulzív örömökről a valódi, hosszú távú célokra.

A takarékoskodásnak persze nem kell a fukarsággal egyet jelentenie, sőt. A tudatos vásárló nem az árcédulát nézi, hanem a minőség mögötti értéket, mert tudja, hogy egy drágább, de tartós termék teljes élettartam-költsége alacsonyabb, mint az olcsó, gyorsan kopó bóvlié.

Ez a szemlélet a rövid távú kiadások helyett a hosszú távú megtérülésre koncentrál, legyen szó egy cipőről vagy egy bútorról.

Erre tökéletes gyakorlati modell a divat világából a kapszulagardrób koncepciója is. Egy gondosan összeválogatott, kevés, de jól kombinálható darabból álló ruhatár nemcsak a reggeli döntési stresszt csökkenti, de véget vet az impulzív, szezonális vásárlásoknak is. A kevesebb ruha itt nem unalmat, hanem nagyobb kreativitást és kézzelfogható megtakarítást jelent, a fókusz pedig az időtálló darabokon van, nem a gyorsan változó trendeken.

 


Megosztom
Link másolása