„Pinokkióval együtt elkezdtem érezni az éhséget” – Dino Benjamint, a Vígszínház színészét átformálta a különleges darab
Dino Benjamin még csak 27 éves, de már negyedik éve a Vígszínház tagja. Királyhelmecen született, 2020-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában. Gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, azóta társulati tag. Számos szereppel a háta mögött ebben az évadban egy különleges darabban, a Pinokkióban állt nemrég színpadra. A világ leghíresebb fabábujáról szóló mesét mindenki ismeri. Carlo Collodi 1883-ban megjelent regényét viszont csak kevesen olvasták,
Ez az új, vígszínházi változat arra törekszik, hogy minél többet megmutasson az eredeti történet csapongó fantáziájából, játékosságából és humorából. Dino Benjamin a próbák során átélt élményiről is mesél nekünk:
- A premier időszakában vagyunk, alig néhány hete mutattuk be a Pinokkiót, még nem teljesen állt össze a darab. Szerintem egyetlen előadás sem áll össze a premierre, de ez egyáltalán nem baj. Persze teljesen alkalmas volt már arra, hogy bemutassuk, és ilyenkor mindenki lelke ünneplőbe öltözik, mindenki ünnepel, viszont mi, alkotók tudjuk, hogy majd a tizedik előadás után lesz olyan jó valójában, amilyennek lennie kell. De erre szerencsére már nem kell sokat várni, a beszélgetésünk után lesz a tizedik előadás.
Borbiczki Ferenc kapta a második nagy szerepet Dzsepettó figurájában, fotó: Dömölky Dániel- A premier óta hónapokkal előre minden jegy elkelt. Várható volt, hogy a Pinokkió lesz a Vígszínház következő nagy dobása. Mit éreztél, amikor megkaptad a szerepet? Vagy amikor megláttad az óriásplakáton a saját képedet, ahogy grimaszolsz a fából készült orroddal?
- Hú, először is ez óriási felelősség, és nem csak azért, mert nagy szerep, mert főszerep, amit a lehető legjobban kell eljátszani, hanem azért is, mert minden egyes gyerekelőadást nagy felelősségnek érzek. Ugyanis sok kisgyereknek gyakran ez az első színházi élménye. Vagyis többek közt rajtam is múlik, hogy ezek a gyerekek később színházba járó felnőttekké válnak-e, vagy örökre elmegy a kedvük az ilyesmitől. Ráadásul a Pinokkió nem egyszerűen gyerekdarab, felnőtteknek is szól, akiknek egészen mást mond ez a történet, ahogy nekem is.
Hatalmas kincs! Engem ez a szerep megváltoztatott. Képes lettem újra rácsodálkozni dolgokra, ahogy egy kisgyerek is mindenre rá tud csodálkozni, ami a világban történik. Nagyszerű élmény felnőtt fejjel átélni ezt a gyermeki naivitást színészként, és civilként is.
Illetve Pinokkió abszolút őszinte, és ez rólunk, felnőttekről nem mondható el. Ha megkérdezik, hogy vagyunk, akkor csak annyit mondunk, hogy „köszönöm, megvagyok”, még akkor is, ha valójában pocsékul érezzük magunkat. De erről inkább nem beszélünk. Ezzel szemben Pinokkió bátran ad őszinte választ, minden helyzetben igazat mond. Az egyik jelenetben találkozik a Kékhajú tündérrel, akinek van egy erdeje, ezért megkérdezi tőle: neked van egy erdőd? Erre a Kékhajú tündér válaszol: néha van, néha nincs, mert kivágják, és ez így megy már sok száz éve. Ekkor Pinokkió neki szegezi: te ilyen öreg vagy! Miközben ezt mondja, teljesen őszinte, fel sem merül benne, hogy a kijelentése bántó lehet, viszont egy felnőtt nem meri megkérdezni egy másik felnőttől, hogy mennyi idős valójában, nehogy megsértse. Ez a gyermeki lélek szépsége, hogy játszmák nélkül képes tiszta, valódi kapcsolatot teremteni.
Majsai-Nyilas Tünde Tücsökként tűnik fel Dino Benjaminnal a színpadon, fotó: Dömölky Dániel- A ti Pinokkiótok sokban más, mint akit a rajzfilmből megismertünk.
- Ez egy egyszerűbb és szegényebb Pinokkió, de ő is szerethető, akárcsak a híres rajzfilmbéli figura. A Vígszínház Pinokkiója
Hiszen ő sosem lesz olyan, mint a többi gyerek, és biztosan kilóg a társai közül, de ettől ő nem rosszabb. Az üzenete az számomra, hogy lehet valaki más, de ettől még nem lesz kevesebb. Örülök, hogy az eredeti, 140 éves Carlo Collodi-féle verziót játszuk, és nem azt, amit a közönség megszokhatott a Disney feldolgozás után. Tudatosan lett ez egy egészen más Pinokkió, akiben ott van minden szép gyermeki vonás, ami, mire felnövünk, elveszik. Mindenkinek ajánlom, hogy vonatkoztasson el a darab idejére a rajzfilmtől, vagy olvassa el újra a Pinokkió kalandjait, garantált, hogy sok mindent máshogy fog látni. Az előadásra készülve több más klasszikus mesét is újra olvastam, és mindegyik új értelmet kapott.
- Milyen volt együtt dolgozni olyan művészekkel, mint például a darab zeneszerzője, Presser Gábor?
- Sokat tanultam tőlük. Külön megtiszteltetés volt, hogy Presser Gábor az én hangomra írt dalt, és egy éven keresztül együtt dolgozhattam vele. Számos hasznos instrukciót adott, rengeteget segített.
Mégis itt vagyok többek között a Pinokkió, a Padlás és a Pál utcai fiúk című előadásokban, amelyek kifejezetten zenés produkciók, közben pedig csodálkozom. Ezt is Pinokkiótól tanultam: képes vagyok egy gyermek lelkesedésével örülni. Ez a figura nagyon sokat adott nekem, neki köszönhetően egyszerűen megszerettem a világot, de legalábbis azt az univerzumot, amit Keresztes Tamás rendező megalkotott.
- Tudod, hogy mi alapján választottak ki téged erre a szerepre?
- Hogy a rendező vagy Rudolf Péter színházigazgató döntött-e így, azt nem tudom. Az is lehet, hogy ketten együtt választottak ki. Bárhogyan is történt, ez egy óriási dolog, egy olyan visszaigazolás, amiből a pályám elején tudhatom, hogy jó irányba tartok. És van még egy nagyon különleges dolog, amit el kell mondanom: idén második alkalommal rendezhetek a Vígszínházban. Tehát ez most egy sűrű időszak az életemben, amire, ahogy Pinokkió tenné, megint jó lesz rácsodálkozni.
