INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Góg Anikó: „Nem az emberekkel van baj, hanem a kudarcélménnyel”

Jó lenne tudni, mi a tartós fogyás receptje? Hogy hol rontjuk el újra és újra? Hogy miért fogy el a motivációink? Góg Anikó, vagy ahogy a közösségi médiában ismerik: BISA, illetve Krézi tudja a választ, és a sikeres életmódváltásról mesélt nekünk.

Megosztom
Link másolása

Góg Anikó egykori triatlon versenyző, két kislány anyukája, személyi edző és az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanára, a BISA (Back In Shape Again) módszer megalkotója. Online edzős videói tették ismertté, naponta több százan tornáznak vele együtt. Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megtalálja az emberek számára a legmegfelelőbb mozgásformát és annak optimális módját, intenzitását és stílusát. Mint mondja, az ő szerepe, hogy összekapcsolja a sportolókat a megfelelő edzésformával, és ezáltal javítsa az életüket és egészségüket. 2024 óta élő motivációs előadásokat tart az ország több területén.

- Ritka, amikor egy jól menő online vállalkozás kilép a valóságba. Rengetegen tornáznak veled online, erre előadásokat kezdesz tartani. Szeretsz kockáztatni?

- Egyszer csak kaptam egy felkérést arra, hogy egy háromszáz fős közönség előtt tartsak előadást, de a szervezés nagyon akadozott, ezért saját kézbe vettem az irányítást. Ez az esemény végül nem lett megtartva. A tavalyi Székelyudvarhelyi TedxUdvarhely adott bátorságot, megszerveztem egy önálló eseményt, és innen már nem volt visszaút.

Közben arra is kíváncsi voltam, hogy az online térből kilépve is érdekes vagyok-e az emberek számára.

Eleinte maximum száz fős helyszíneket kerestem a saját előadásoknak, mostanra kétszáznál is többen jelentkeznek. A naptáram pedig tavasztól őszig tele van. Tehát választ kaptam a kérdésemre, az emberek személyesen is szívesen követik a tevékenységemet.

- Ez azt jelenti, hogy a jövőben kevesebb online edzős videó és több élő előadás lesz?

- Az előadások jellemzően péntekenként vannak, a videókat a többi napon forgatom. Nem lesz kevesebb online tartalom, hiszen erre is szükség van, de való igaz, hogy több előadásom lesz elérhető személyesen az ország különböző pontjain. Nem mondom, hogy könnyű volt megtalálni az egyensúlyt, de mostanra megtanultam, hogyan forgassak, hogyan tartsak előadást, és közben hogyan teljesítsem a vizsgákat két felvétel megvágása között.

Góg Anikó torna közben (fotó: Góg Anikó)

- Negyvenhárom évesen kezdtél újra tanulni. Az ember azt gondolná, hogy már mindent tudsz a sportról és az egészségről.

- A mozgással kapcsolatban valóban nagy tudást szereztem eddig, de azért a táplálkozás terén még szükségem van egy mélyebb ismeretre. Úgy gondolom, hogy akkor leszek igazán hiteles előadó, ha hiteles véleményt tudok megfogalmazni. Ezért kezdtem el a Semmelweis Egyetem Táplálkozástudományi mesterképzését. Most is két vizsga között vagyok, de délután már megyek előadást tartani. Fontosnak gondolom, hogy ha a kiegyensúlyozott életmódról fogalmazok meg ajánlásokat, akkor a sport mellett annak másik nagy pilléréről, a táplálkozásról is hitelesen szólalhassak meg.

- Sokan keresnek fel téged életmódváltással, mozgással, táplálkozással kapcsolatban?

- Sok megkeresés érkezik, de a legtöbben a videós tartalmaim alapján dolgoznak önállóan. Hogy az előfizetők valóban tornáznak-e otthon? Nagyon bízom benne! Ezt nem tudom leellenőrizni, ugyanis senkinek sem látok be az otthonába. Ugyanakkor az előadások után is egyre többen mondják, hogy „most elkezdek mozogni”, vagy „holnaptól sportolok”, és én bízom benne, hogy egyre többen lesznek, akik tényleg rendszeresen mozognak.

- Mit reagálsz akkor, ha valaki azt mondja, hogy már mindent kipróbált, de nem tud lefogyni?

- A többség így kezdi, amikor megkeres. Majd kiderül, hogy kipróbáltak három-négy módszert, legyen szó diétákról vagy valamilyen online edzésről, de valahogy egyik sem járt sikerrel. Megértem, hogy ezek után elfogy a motiváció, mert azt érzik, hogy nekik aztán semmi sem segít.

Nem az emberekkel van baj, és nem is a fogyókúrás módszerekkel, hanem a kudarcélménnyel.

Mi vezet kudarchoz? Az irreális célok, vagy az annak érdekében választott, de nem megfelelő stratégia. Vagyis sokan rosszul határozzák meg a céljukat, és hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy képtelenek lefogyni. Ezért azt javaslom azoknak, akik többszöri próbálkozás után sem tudták leadni a felesleget, hogy nézzék meg, hol buktak el és változtassanak rajta! Lehet, hogy rosszul ettek? De hogyan rontották el az étkezést? Vizsgáljuk meg a kérdést, és nézzük meg, hogyan lehet elengedni a rossz szokásokat anélkül, hogy az óriási kompromisszumot jelentene.

- Milyen a jó célmeghatározás?

- Fokozatosságra épül. A legnagyobb gond, hogy mindenki gyorsan akarja leadni a plusz kilókat, de ez egy lassú folyamat. Nem lehet egyik napról a másikra lefogyni, ez nem így megy. Gondoljunk bele, hogy a hízás sem egyik napról a másikra történt, a plusz kilókhoz is idő kellett. Talán így érthetőbbé válik, hogy az alakformáláshoz időre van szükség. Kezdetnek tűzzünk ki reális célokat, mondjuk azt, hogy hetente kétszer tornázunk. Vagy azt, hogy csoki helyett előre csomagolt gyümölcsöt vagy zöldséget eszünk, amikor napközben megéhezünk. Amikor ezeket a célokat teljesítjük, akkor emeljünk a téten, legyen heti három torna és több zöldség, és így tovább. Rendszeres mozgással és minőségi élelmiszerekkel sikerülni fog!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása