INSPIRÁLÓ
A Rovatból

A szamár olyan, mint a parfé: mindenki szereti

Szamárral túrázni nem csak menő, hanem egészséges és jellemformáló is- állítja a szamárrezervátumot alapító Patrik, a német színésznő Lotta és a Kincses sziget skót írója, Stevenson.

Megosztom
Link másolása

A világ szeme az elmúlt hetekben többnyire az olimpia felé fordult. A nemzetek közti békés versengés azonban az idén rekord mértékű nézeteltérést és ellenségeskedést váltott ki a nézőkből és a szereplőkből egyaránt. Ennek okán sokan döntöttek úgy, a negatív élmények helyett másfelé fordítják a fókuszt.

Így találta meg több, mint 21 ezer magyar Koszonits Patrikban és Füles nevű szamarában a maga lelki békéjét és hitét abban: az emberek alapvetően jók.

A szamarak meg pláne.

Patrik története a maga egyediségében mégsem egyedülálló - a szamárral való túrázás, zarándoklás ugyanazokra az egyetemes értékekre nyitja rá a szemünket, legyünk akár német színésznők, skót írók vagy magyar filozófia tanárok.

Patrik, Füles és Fanni

Patrik „Ott vagyunk már?” című szamaras reality-jét egy emberként izgulta és drukkolta végig unoka és nagyszülő, városi és vidéki, kanapéhuszár és csikóstanonc.

A két útitárs elképesztő emberi erőket mozgatott meg pusztán azzal, hogy egymásra utalva, egymásra hangolva tették, amit jónak láttak.

Az ásotthalmi fiú Füles nevű szamarával indult útnak még június végén, hogy a Kék-túra vonalát követve keresztben átszelje az országot. A Mosonmagyaróvárig tartó kirándulást azonban nem passzióból tette meg: a 19 éves fiatalember álma egy szamárrezervátum, az utazás során pedig ehhez szeretett volna minél több támogatót találni.

„A szamárfarm jelenleg az A, B és C tervem is” – nyilatkozta egy interjúban útja során.

 

A hosszú séta augusztus 9-én véget ért, a mese hősei pedig hazatértek Ásotthalomra, ahol az adományokból befolyt 700 000 forintért élelmet vettek az időközben tovább bővült csacsicsapat számára.

A népmesei fordulatokban bővelkedő túra azonban távolról sem csak a mentésre váró szamaraknak adott reményt: Patrik maga is sokat változott hosszú fülű barátjának és a kettejük holdudvarába kerülő embereknek köszönhetően.

„Szinte el sem hiszem, hogy velem történik, mert akkora szeretetet kapok az emberektől, hogy nehéz szavakba önteni.” 

„Korábban hirtelen haragú voltam, de mióta elindultam, sokkal nyugodtabbnak érzem magam, Füles miatt is higgadtabban kezelem a nehezebb helyzeteket”.

Patrik személyes fejlődése mellett nem elhanyagolható Füles többi emberre gyakorolt hatása sem. Sok gyerek nekik köszönhetően találkozott először szamárral, Patrik pedig abban bízik,

ezek a pozitív élmények nagyban hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a gyerekek később fontosnak tartsák az állatvédelmet, tisztelettel és szeretettel bánjanak minden négy-vagy kétlábú élőlénnyel.

A felnőtteket is rendre lenyűgözte a páros kedvessége, minden állomáson akadt szálláshelyük és sorra kapták az ebéd-és vacsorameghívásokat is. Ugyanakkor sok kommentelő aggódott Füles egészségéért, sokan bármilyen hozzáértés nélkül állatkínzónak nevezték Patrikot. Ő akkor így reagált a vádakra: a szamár Afrikából származik, és jól tűri a magas hőmérsékletet, a kánikula őt emberként jobban megviseli, és pont emiatt utaztak hajnalban, 10 és 15 óra között pedig mindig pihentek. Az utat azért sem szerette volna későbbre, mondjuk az őszi időszakra halasztani, mert így kevesebb embert ért volna el, nyáron ugyanis a szünidő miatt a szülők közül is többen vannak otthon.

A fiatal gazda tervei jelenleg a legjobb úton haladnak, Füles és Fanni mellett már Manci és egy, korábban szintén Füles névre hallgató szamár élvezi a biztonságot az ásotthalmi rezervátumban. Patrik azt mondja, az út igazából csak most kezdődik, amiről továbbra is szeretettel fog tudósítani a lelkes rajongótábornak.

Lotta és Johnny

Adott egy csodaszép fiatal színésznő, aki az Insta oldalán a szakmai sikerek és magánéleti szösszenetek mellett egyszer csak elkezd szamaras kontentet gyártani. Lotta Lubkoll rákbeteg édesapja halála után döntött úgy, nem hagyja, hogy az élet elmenjen az álmai mellett a szokásos „Majd ha lesz rá időm” mondattal.

Így történt, hogy a szamárral történő túrázás vágyát nem hagyta a nyugdíjas éveire, hanem megelőlegezte azt magának, és számos szakkönyv elfogyasztása után vett magának egy szamarat.

Johnny-val hamar összeszoktak, ezt követően pedig 80 nap alatt, ha nem is utazták körbe a Földet, de körülbelül 600 kilométert megtéve eltúráztak a München közeli Starnbergből az olasz tengerparton fekvő Chioggia-ba.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Lotta Lubkoll (@_lottalangstrumpf_) által megosztott bejegyzés

A kérdésre, hogy miért ment egyedül, emberi társ nélkül, Lotta így válaszol honlapján:

Ha mindig van mellettem valaki, akkor fejben nem vagyok szabad. Kompromisszumokat kell kötnöm, és a másik ember igényeit a sajátom elé helyeznem. De azt akartam, hogy tudjak hallgatni az érzéseimre és a belső hangomra. (…) Számomra ajándék, ha egyedül lehetek. Élvezem ezt. Élvezem, hogy énekelhetek, táncolhatok, nevethetek és sírhatok anélkül, hogy más észrevenné és ítélkezne felettem. Ez az igazi szabadság.

Az egyfajta belső zarándokút során Lotta újra rátalált önmagára és a természetre. A szamár türelmes, lassú tempója rákényszerítette, hogy lelassítson és igazán megélje a pillanatokat. Az élet apró örömei – a napfény, a friss levegő, a természet közelsége – új értelmet nyertek számára.

Lotta a túra után sem mondott le a szamaras életről: két könyvet töltött meg Johnny-val közös élményeivel, emellett egyfajta Harisnyás Pippiként különféle természetközeli programokat, workshopokat szervez gyerekeknek.

Stevenson és Modestine

„Ha az orvos nem jósol neked egy évet, és habozik adni egy teljes hónapot, tégy egy bátor lépést, és nézd meg, mit érhetsz el egy hét alatt.”

Robert Louis Stevenson skót író, akit legtöbben a Kincses sziget vagy a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete szerzőjeként ismernek, sokkal több volt, mint kalandregények írója. Gyerekkori tuberkulózisa miatt hamar megtanulta kihasználni az idejét, és amikor csak egészsége engedte, a természetet járta. Az egyik ilyen út eredményeként született meg 1879-ben az Utazások egy szamárral a Cévennekben című könyve, amely nemcsak egy különleges utazási napló, hanem egyfajta spirituális utazás is.

Az író későbbi feleségével, az akkor még Fanny Van de Grift Osbourne nevű, kétgyerekes amerikai írónővel ezidőtájt ismerkedett meg, szerelmük azonban még nem teljesedhetett ki a skót író családjának erkölcsi fenntartása miatt.

A kétségek közt gyötrődő Fanny végül hazautazott az Államokba, Stevenson pedig 12 napos önkéntes zarándoklatra indult a Cévennekbe egy Modestine nevű szamár társaságában.

A természetbe való visszatérés, a majd 200 km hosszú út és a négylábú útitárs szilárd, nyugodt jelleme ugyanazt a hatást gyakorolta az íróra, mint Patrikra vagy Lotta-ra saját útjuk és szamaruk: más, igazibb perspektívába helyezte saját életét, ezáltal megkönnyítette az érzelmi munka elvégzését. A túra élménye egész életében meghatározó maradt, több másik művében is merít a tapasztalataiból, és szerencsére a magánéletére is pozitív hatással volt, hiszen ezek után döntött úgy, hogy családja véleményétől függetlenül Fanny után megy, és feleségül veszi őt.

Az írónő előző férjétől született gyerekeit sajátjaiként nevelve, szeretetben éltek Stevenson 44 éves korában Szamoán bekövetkezett haláláig.

Mi és a szamarak

Aki kedvet kapott a szamarakkal való túrázáshoz, annak sajnos még külföldre kell mennie az élményért.

Spanyolországban a Burrotrek kínál csacsi-asszisztált túrákat, ahol Paloma, Burna, Pepino és hosszú fülű társaik kísérnek minket a Pireneusok lábánál vagy katalán borvidék dombjai között.

A Happydonkeytours egyaránt szervez szamaras túrákat többek között Ecuador, Portugália, Olaszország vagy akár Jordánia festői tájaira a pár órás, családi programnak is kitűnő, piknikkel egybekötött kirándulásoktól a több napos alpesi utakig.

Magyarorszégról talán a legegyszerűbben az osztrák Pömling-ben található Eselabenteuer néven futó csacsi-centrum érthető el.

Itt Bonifaz, Herkules, Fridolin és társaik várják, hogy a hozzájuk látogatók elmerüljenek a szamaras élet különféle szegmeseiben. Megszerezhetjük szamárvezetői jogosítványunkat, szezontól és hóhelyzettől függően kipróbálhatjuk a csacsifogatot vagy a csacsi húzta szánkózást, ha pedig ez nem elnne elég: a Holisztikus szamarak programban pontosan azt kapjuk, amit Patrik és társai a maguk túrái során: teljeskörű életszemlélet váltást, lelassulást, kapcsolódást, a szamár-ember világ párhuzamjaira való rálátást.

Az osztrák szervezet mottója pedig tökéletesen összefoglalja a csacsikhoz való megfelelő hozzáállást:

A szamarak nem makacsabbak a lovaknál.

Csak több időt adnak arra, hogy átgondold, mit rontottál el.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása