INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Nincs olyan, hogy valaki túl öreg a zenetanuláshoz, te is bármikor elkezdheted, mert a demencia ellen is véd

A felnőttek alig tizenegy százaléka játszik hangszeren, pedig a zenélés a stressz és a szorongás ellen is hatásos eszköz.

Megosztom
Link másolása

Elfelejtett titkot őriz a gyerekek kezébe nyomott, sokszor csak visító furulya: valaha ez volt a királyok és királynők hangszere. VIII. Henrik angol uralkodó több mint hetven darabot tartott a gyűjteményében, Shakespeare pedig a Hamletben emlegette szeretettel.

Egy 17. századi tengerésztiszt egyenesen azt írta a naplójába, hogy a furulya szól a legszebben, amit valaha hallott. Mára a legtöbbünknek mégis csak a borzalmas, gyerekkori nyekergés jut eszébe róla, pedig óriási lehetőségről mondunk le, ha csak ennyivel intézzük el.

A felnőttek egészségére ugyanis kifejezetten jótékony hatással van a zenélés, és bizonyítottan védi az agyat a kutatások szerint.

„A zenélés segít nagyobb agyi hálózatokat és új pályákat kiépíteni” – mondta Daniel Levitin, a zene gyógyító hatásáról szóló könyv szerzője. A szakértő szerint

nemcsak a zenehallgatás, hanem a hangszeren való játék is kulcsfontosságú, mert az a motoros pályákat is erősíti.

„Ezzel rengeteg agyi kapacitást épít fel az ember” – tette hozzá Levitin.

A zenészeknek általában jobb a koncentrációs képességük. A dobolás vagy egy kürt megfújása pedig oldja a stresszt, véd a kiégés beszélyétől, és enyhíti a szorongás és a depresszió tüneteit. Idősebb korban pedig a zenetanulás a demencia kockázatát is csökkentheti.

Ennek ellenére ma már alig játszanak hangszeren a felnőttek. A The Atlantic decemberi cikke szerint egy felmérés kimutatta, hogy az amerikai felnőtteknek csupán 11 százaléka zenél. Sokan kiesnek a gyakorlatból a gyerekkori zeneoktatás után, és

azt gondolják, a zenéléshez valamilyen különleges tehetség kell, és nem olyasmi, amit bárki megtanulhat. Persze ott vannak a gyakorlati akadályok is.

„Az emberek elfoglaltak; egyszerűen nem rendelkeznek azzal a luxussal, hogy hetente egyszer leüljenek Bach műveket tanulni, nem is beszélve arról, hogy van-e pénzük hangszerre vagy magánórákra” – írja a cikk szerzője, Caroline Mimbs Nyce.

Míg egy alkalmi kosármeccsre bárki össze tud rántani egy csapatot, arra felnőttként kevesebb az esély, hogy valaki egy garázsban jammelgessen hasonló tudású zenésztársakkal.

Pedig a közös zenélésnek további előnyei is vannak: hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megbízzanak egymásban és erősebben kapcsolódjanak a világhoz.

Maga az újságíró, Nyce is nemrégiben kezdett újra furulyázni, és nem bánta meg. „Folytatni tervezem a tanulást, nem azért, mert ez önmagában erősíti az idegpályáimat – bár ez ellen bizony nem tiltakozom –, hanem mert zenélni, még ha bolondos is, sőt talán épp akkor, egyszerűen nagyon jó móka.”

Via The Atlantic


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Kiderült, mennyi mindent örökölhetsz az anyai nagymamádtól!
Ismerős a mosoly a régi fotón? Ugyanaz a kézmozdulat, ugyanaz az ismerős tekintet? Nem véletlen.

Megosztom
Link másolása

A nagymamák, különösen az anyai nagyik hatása sokkal mélyebben él bennünk, mint gondolnánk, a génektől a lelki mintákig.

Bár genetikailag mind a négy nagyszülőnktől nagyjából ugyanannyit, az örökítőanyagunk nem pontosan, hanem körülbelül 25 százalékát kapjuk,

az anyai nagymamák szerepe mégis kiemelkedő.

Egy genetikus azt mondja:

„Bár a teljes genomot nézve az arányok kiegyenlítettek, az X-kromoszóma és a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS olyan egyedi mintázatokat hoz létre, amelyek biológiai szempontból is különlegessé teszik ezt a kapcsolatot.”

Ez a genetikai ajándékcsomag felelős lehet

 

a bőr- és hajtípusunkért, bizonyos testi arányokért, sőt női vonalon akár hormonális működéshez kapcsolódó sajátosságokért is.

Ezek az apró egyezések gyakran csak régi fotókat nézegetve válnak igazán feltűnővé.

De nemcsak a testünk, a lelkünk is őrzi a nagymama életének lenyomatát.

Hogyan reagálunk krízishelyzetben? Befeszülünk, túlgondoljuk, vagy higgadtan megoldást keresünk? A stresszkezelési stratégiák nagy része tanult, és gyakran az anyai családi mintákból ered. Ha a nagymama egész életében csendben cipelte a terheket, az a következő generációkban is megjelenhet.

Párkapcsolatainkban is visszaköszönhet, amit a női szerepről, hűségről, tűrésről vagy éppen az önfeláldozásról láttunk.

Sok nő az anyai nagymamájától „tanulja meg”, hogy mindig erősnek kell lenni, másokat kell előtérbe helyezni, miközben a saját szükségletek háttérbe szorulnak.

„Ezek a gondoskodási minták egyszerre adhatnak stabilitást, de hosszú távon belső kimerüléshez vezethetnek. A felismerés az első lépés ahhoz, hogy újraértelmezzük a ránk hagyott örökséget” – figyelmeztet egy családterapeuta.

A feldolgozatlan traumák, elfojtott gyász és kimondatlan családi titkok sem tűnnek el nyomtalanul.

A transzgenerációs pszichológia szerint ezek hatása akár több generáción át is továbböröklődhet szorongás, bűntudat vagy megmagyarázhatatlan félelmek formájában.

Kutatások már biológiai jeleket is találtak: a háborús éhezést vagy súlyos stresszt átélt nagyszülők utódainál kimutathatók olyan apró, géneket szabályozó változások, amelyek befolyásolhatják a stresszre adott reakciókat.

És mi a helyzet azzal a bizonyos „megérzéssel”? Az érzelmek finom érzékelése vagy a mély empátia szintén gyakran ezen a női ágon öröklődik tovább, részben tanult viselkedésként, részben pedig veleszületett hajlamként.

Örökségünk tehát kettős: a génjeink térképet adnak, de a tanult családi történetek és minták határozzák meg, hogyan járjuk be az utat. A tudatosság viszont segít abban, hogy eldöntsük, mit őrzünk meg ebből a gazdag, de néha terhes csomagból, és mit írunk át a saját és a következő generációk érdekében.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása