INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Nem akarta egyedül tölteni a 30. születésnapját a mentális betegségekkel küzdő lány, ezért nyilvános meghívót tett közzé

Végül különleges élményben lehetett része, mert sokan több órát is utaztak, hogy részt vehessenek az ünneplésen.

Megosztom
Link másolása

Lauren Clements egy TikTok-videóban tette közzé, hogy hogy gyerekkora óta súlyos mentális problémáktól szenved, hamarosan azonban itt a 30. születésnapja, amit sosem gondolt, hogy megér. Hogy végre különleges születésnapja legyen, úgy döntött, hogy bulit rendez magának, és mindenkit meghívott, aki csak akar el akar jönni.

Lauren tehát egy nappal a nagy nap előtt kitett egy nyilvános meghívót TikTokra, amiben elárulta a pontos időpontot és a címet, valamint odaírta, hogy nagyon örülne, ha az emberek csatlakoznának hozzá az ünneplésnél.

„A mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmek miatt ez egy olyan születésnap, amiről sosem gondoltam volna, hogy eljutok idáig”

- vallotta be.

Lauren elmondta, hogy a Tennessee állambeli Nashville-ben él, és nincs sok ember az életében, aki hajlandó lenne vele együtt ünnepelni a napját.

„Szeretném, ha részt vennétek a születésnapi ünnepségemen. A világot jelentené, ha eljönnének az emberek. Életem nagy részét elszigetelten és magányosan töltöttem, és annyira jó lenne találkozni és kapcsolatot teremteni veletek!”
@thelightholder I’m excited but also nervous for tomorrow!! #mentalhealthmatters #birthday #nashville ♬ proud of you all - lj

Szerencsére a kívánsága teljesült, és a születésnapi ünneplése olyan lett, amilyennek remélte.

Miután látták a meghívóját, sok kedves idegen megjelent a lány születésnapján, hogy együtt ünnepeljenek vele, amiről egy újabb videó is készült.

„A mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmek miatt soha nem gondoltam volna, hogy itt leszek és megélek egy újabb születésnapot... És az emberek tényleg MEGJELENTEK!!!”

A Lauren születésnapjáról készült TikTokban azt is leírta a lány, hogy néhányan órákat autóztak azért, hogy ott lehessenek a partiján és éreztessék vele, hogy szeretik és értékelik.

Az asztal körül ülve mindenki részt vett különböző kézműves foglalkozásokon és játékokban, beszélgettek egymással, ettek, és összességében jól érezték magukat.

„Az emberek még kártyákat és ajándékokat is hoztak”

- áradozott Lauren.

@thelightholder What an incredible day. Thank you so, so much 💕 #mentalhealthmatters #nashville #birthday #mentalhealth ♬ original sound - Noah Kahan

Majd szívből megköszönte a különleges napot, amit végül idegenek adtak neki. Lauren rengeteg szeretetet kapott olyan emberektől, akiket nem is ismert, akik időt szakítottak a napjukból arra, hogy egy másik idegen irányába kimutassák a szeretetüket és a törődésüket.

Az ilyen pillanatok adják vissza az emberiségbe vetett hitet, és mutatnak rá arra, hogy milyen fontos, hogy egyszerűen csak ott legyünk az emberek számára, amikor szükségük van ránk. Soha nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik ember, és hogy mennyit jelenthet valaki számára, hogy egyszerűen csak érezhesse, hogy szeretik.

Lauren elmesélte, hogy 7 éves kora óta küzd mentális problémákkal. Súlyos gyermekkori traumát élt át, amikor Floridában nőtt fel, majd 7 éves korában extrém depressziót és szorongást diagnosztizáltak nála, miután először gondolt arra, hogy elveszi a saját életét.

15 éves korára mentális egészsége fokozatosan romlott, és egyre többször kezdte magát bántalmazni, és még több öngyilkossági gondolata támadt.

„20 éves voltam az első öngyilkossági kísérletem idején”

- osztotta meg őszintén.

Lauren a húszas évei alatt többször is kórházba került, és még háromszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni.

Érzelmi hullámvasútja ellenére Lauren reménykedik a jövőjében, de tudja, hogy még nagyon hosszú út áll előtte:

„A belső gyermekemért harcolok, a kislányért, akinek senki sem hitt. Rendkívül szenvedélyesen szeretném megosztani a történetemet, hogy segítsek másoknak, akik küzdenek, és másoknak, akiket cserbenhagy a mentális egészségügyi rendszer”.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A tudósoknak van egy elméletük arról, hogy mi történik a lelkeddel, miután meghalsz
Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy mi van a halál után, nem vagy egyedül. A tudósok is megtették.

Megosztom
Link másolása

Kevés olyan kérdéssel találkozunk az életünk során, amelyre tudjuk, hogy nem kapunk választ soha - vagy legalábbis addig, amíg ezen az árnyékvilágon sétálgatunk. Amikor meg már tudnánk a feleletet, nem fogjuk tudni elmondani azoknak, akik itt vannak kétségek közt. Ez a halál utáni téma. Létezik túlvilág? Vagy „csak” ennyi az élet?

Elképzelésünk persze lehet arról, hogy mi történik, ha valaki meghal, néhány tudósnak saját elmélete is van a halál utáni életről, és ez igazán lenyűgöző.

Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem munkatársa Roger Penrose matematikussal keten dolgozták ki elméletüket, mely a kvantummechanika és az emberi tudatosság összekapcsolódását vizsgálja. Az orchestrated objective reduction

elméletük szerint a tudatosság nem csak egy passzív állapot, hanem aktívan tükrözi az egyén helyét és szerepét az univerzumban.

Az elméletük kulcsfontosságú eleme, hogy az agy mikrotubulusai - apró, fehérjealapú csövecskék, amelyek segítenek a sejtváz felépítésében és az anyagok szállításában a sejten belül - kvantumenergiát tartalmaznak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy egyfajta proto-tudatosság alapján érzékeljük a valóságot. Ez a tudatosság nem másodlagos jelenség, amely az agyi hálózatok bonyolult interakcióiból ered, hanem egy lényegibb, az anyag alapvető tulajdonságaival összefüggő jelenség. A proto-tudatosság tehát egyfajta építőköve a teljes tudatosságnak, amely kvantummechanikai kölcsönhatásokon keresztül nyilvánul meg.

Ez az elmélet úgy véli tehát, hogy a tudatosságunk mélyen összefügg a világegyetem működésével, és hogy a kvantummechanikai jelenségek, mint például az, hogy a részecskék viselkedése megváltozik attól függően, hogy megfigyelik-e őket vagy sem, tükröződhetnek tudatosságunk működésében. Végül,

az elmélet azt sugallja, hogy amikor valaki meghal, az illető tudata képes létrehozni egy saját, egyedi valóságot, amely a fizikai test elhagyása után is fennmarad. Ez az ötlet arra utal, hogy a tudatosság talán nem szűnik meg teljesen a halállal, hanem átalakul egy másik formába vagy állapotba.

Dr. Sam Parnia brit tudós megjelent a National Geographic The Story of God című műsorában, amelynek házigazdája Morgan Freeman volt, és elárulta, hogy szerinte az emberi tudat a halálunk után is tovább él.

Dr. Parnia több mint 100, klinikai halált átélt emberrel beszélt és sokan közülük meghökkentő élményeket tudtak megosztani vele a halál küszöbén töltött időszakról.

Az orvos így nyilatkozott: „Tudjuk, hogy évezredek óta azok az emberek, akik bármilyen okból közel kerültek a halálhoz, nagyon mély és bizonyos értelemben misztikus élményekben részesültek. Az emberek hatalmas békét, vigaszt és örömöt éreznek, amikor átmennek a halál folyamatán. Olyan érzésről számolhatnak be, mintha ténylegesen találkoznának elhunyt rokonokkal, barátokkal vagy másokkal, akiket valójában nem is ismernek. Úgy gondolom, hogy azt kezdjük megérteni, hogy a halállal kapcsolatos tapasztalataink nagyon is univerzálisak.”

Az orvos, aki a Southamptoni Egyetemen a Human Consciousness projektet vezeti, azt állítja: „Tehát valójában van ez az időablak, amikor az embereket vissza tudjuk hozni az életbe, és az általuk átélt tapasztalatok jelzik, hogy milyen érzés átmenni a halálon. Ma a tudományban a lelket tudatosságnak nevezzük, így tudományosan is tesztelhetjük az elméletet.

Úgy véljük, hogy amikor egy ember meghal, az a rész, ami azzá tesz minket, akik vagyunk - a lélek vagy tudatosság, vagy akárhogy is hívjuk - nem semmisül meg.”

Mivel azonban keveset tudunk az emberi elméről, sajnos nincs még végleges válasz a kérdésre - de érdekes a gondolat.

Via LadBible.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
Steiner Kristóf: Így lett a magyar Prosecco Princess görög parasztlány 
Ismerjétek meg az új szomszédlányt - aki fél lábbal már vagy másfél éve jön-megy Methana, Athén, és Budapest között. Minél több időt töltött itt, annál jobban beleszeretett a szigetbe. 

Megosztom
Link másolása

A falunktól pár percre lévő Kounoupitsában lakik tavaly december eleje óta, most egészen tavaszig egyes-egyedül, de sosem magányosan éldegél egy gyakorlatilag lakatlan településen, egy több, mint 150 éves kőházban, amely Sophie barátnőnké - ő Franciaországba utazott, hogy ott lehessen unokája születésekor, és mikor kutyaszittert keresett ebe, Iris mellé, azonnal eszünkbe jutott… ő.

Niki. Vagy Nikkkoleta, vagy Ganshan. Vagy ahogy Budapesten a legtöbben ismerték, Mandala Niki - becses nevén Gáncsos Nikolett, akivel 2009-ben találkoztam először, mikor Tel Avivból hazalátogatva az akkori munkehelyét (és kicsit otthonát is), a Mandala Day Spa-t választottam interjú helyszínnek, mert hát már akkor is tudtam élni!

Niki nyitás óta volt Budapest legszebb és sokáig legikonikusabb spajának lelke, és mindenese - ahogy ő szokta mondani: „Ott nőttem fel”, de sok-sok év elteltével kinőtte Mandalát, és saját bizniszbe kezdett: The Planner néven szervez-tervez-megvalósít, virtuális asszisztensként, menedzserként, minden műfajban, ahol csak szükség van rá.

És bár a szíve egy darabja bizonyosan mindig megmarad Prosecco Princessnek, szépen lassan

elkezdett eltávolodni a csillogó-villogó budapesti parti szcénától, és egyre közelebb került ahhoz a lányhoz, nőhöz, aki nem mások visszaigazolásai és elvárásai alapján határozza meg magát, és értékeit.

Nikivel nem lettünk azonnal barátok, viszont tizenöt év alatt minden egyes találkozásunk során közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, ez pedig - számomra - fontosabb, és értékesebb, mint az instant barátságok. És mivel én amúgy is nagyon rossz vagyok a rendszeres online kapcsolattartásban (ezt minden barátom, sőt, családtagom igazolhatja), Nimivel konzultált mindenről, míg ők is egészen összenőttek.

Niki és Nimi is jó barátok lettek

Niki itt töltötte a karácsonyt, és a szilvesztert is - ráadásul pont úgy jött ki, hogy

mi sem voltunk Methanán - Mexikóban süttettük a hasunkat, sőt, az egész itteni bandánk (úgy hívjuk magunkat, hogy Methana Misfits) külföldön ünnepelt.

Ez a Budapest legnyüzsgőbb forgatagából ideszakadt lány pedig nem esett kétségbe.

Helyi barátokat szerzett. Új online projekteken dolgozott (amennyire a csiga lassúságú internet megengedte). Amikor cica-szitterünk, Adrienn lebetegedett, és gyógyszerre volt szüksége, a segítségére sietett. Sétált. Meditált. Jógázott. „Ha feltűnt, hogy már harmadik napja csak állatokkal beszélgettem, bevezettem Methana városba egy kávéra” - mesélte.

Mert hogy Iris kutyus nem csak ember-lakótársat kapott, Niki magával hozta saját ebét, Albit is, aki mostanra igazi véd és dacszövetséget alkot francia barátnőnk kutyájával, és a szintén a házban lakó macsekkal, Penelopéval.

Mondhatjuk, hogy micsoda mázlista. Mondhatjuk, hogy milyen idilli életet él. Mondhatjuk, hogy „de jó neki”, „irigy-irigy”, s így tova.

De hányan képesek rá, hogy felálljanak egy tuti fix fizut hozó munkahelyről azért, hogy beleugorjanak a totális ismeretlenbe, mindezt családi támogatás nélkül - Niki még egész kicsi volt, mikor édesanyja egy másik dimenzióba költözött.

Niki kutyájával, Albival érkezett Görögországba

És hányan vállalnák be: ha nem lesznek ott saját maguknak, ha nem fogják önmaguk kezét, felemésztheti őket a magány. Lássuk be, nem sokan. Azok, akiknek nem kell sok - azon kívül, ami van, mert olyan életszakaszba léptek, ahol a prioritáslista élére az önmagukkal, és a világgal való viszony került. Egyáltalán nem könnyű út. És mégis gyönyörű.

Időközben szomszédaink, és legrégebbi helyi barátaink - akikről már olvashattatok, és akikkel elvonulásaink vendégei már biztosan találkoztak - Wendy, és Ian Davies megérkeztek Angliából, és mi arra értünk haza Mexikóból: Niki minden szerdán masszírozni jár Wendy-hez, ám a fizikai terápia mellett mindketten spirituális élményként beszélnek erről.

Wendy több, mint kétszer annyi idős, mint Niki - ám ahogy köztünk és a Davies házaspár közt, közöttük sincs generációs szakadék. Csak híd - ember és ember, lélek, és lélek között. Mint a telihold fénye a tengeren.

Így találkoztunk múlthéten, Niki kis konyhájában, egy nagy lakomára - most először főzött ránk, de bizonyosan nem utoljára.

Volt padlizsán schnitzel, gombapörkölt, cézár saláta, tepsis krumpli, grillezett zöldségek, meg még sok-sok mesés finomság, amikor pedig valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte, nem esett pánikba: „Nem állt össze a nokedli, úgyhogy főztem tésztát a pörkölthöz” - mosolygott. Megérkezésünkkor már ott várakozott az asztalon a welcome-falat: egy elegáns kispohárban tálalt falat uborkával, rizzsel, csicseriborsó töltelékkel - mintha csak egy fine dining étterem fogása volna. „Nos az igazság az, hogy ez sushi lett volna - de szétesett, úgyhogy gondoltam felespohárban szervírozom” - ecsetelte nevetve. Ez a kacaj pedig megadta az alaphangot az egész közös esténkhez.

Mert erről szól(na) az élet. Kihozni a legjobbat, legtöbbet, legszebbet abból, ami rossznak tűnik, abból, ami nem tűnik elégnek, abból, amit elsőre nem tudunk szépnek látni,

de nem elveszve a toxikus pozitivitásban, hanem objektíven és őszintén látni azt, amin javítani, változtatni szeretnénk… és tudunk!

„ Mondhatjuk, hogy micsoda mázlista. Mondhatjuk, hogy milyen idilli életet él.”

Köszönöm, Niki, hogy itt vagy. Methanán, meg a szívünkben. Kívánom, hogy sokan legyenek elég bátrak tanulni tőled - és abból a fajta boldogságból, amibe igenis beleférnek a nehéz pillanatok is. Mert az az igazi. Aki ezt képes elfogadni, ahelyett, hogy a nemlétező perfekcionizmusra hajtana, igaz barátra lel. Benned, és önmagában.

További történetek Methanáról, és a nagyvilágból, a Nagybetűs Életről - Nikitől és tőlem Instagram oldalunkon: @gancsy, és @kristofsteiner.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Nyáry Krisztián: „Már nem húzhatom túl sokáig, Ferenc József nem hagyná”
Mi történt a Balatonnal? Hogy segítenek a történetek a matektanulásban? Többek között ezekről mesélt nekünk Nyáry Krisztián.

Megosztom
Link másolása

Nyáry Krisztián népszerűsége egyedi írói stílusának köszönhető, hiszen érthető és izgalmas módon közvetít olyan történelmi érdekességeket és eseményeket, amelyek bizonyos tekintetben mindannyiunkat érintenek. Fáradhatatlanul dolgozik, nemrég jelent meg az Így ettek ők - magyar írók és ételeik című könyve.

- Senki sem gondolta volna, hogy ennyi bőrt le lehet húzni a magyar írók történeteiről…

- Ezek kultúrtörténeti tények, amelyek láthatóan foglalkoztatják az embereket. Végtelen módon lehet róluk beszélni, és szerintem érdemes is, mert sokakat érdekel.

- Úgy érti, hogy szeretünk a múltban kutakodni?

- Igen, és ennek több oka is lehet. A szerelmi történetekre például azért vagyunk kíváncsiak, mert tudjuk, hogy kikről van szó. A köteteimben megjelenő írókat többnyire ismerjük, tanultunk róluk az iskolában, olvastuk a műveiket, tehát van velük egy sajátos kapcsolatunk, és kíváncsiak vagyunk rájuk, az életükre, sikereikre, hibáikra es persze a szerelmeikre is. Majd kiderül, hogy van bennünk valami közös, például ezeknek a nagy íróknak is voltak szerelmi csalódásaik, ők is hoztak rossz döntéseket. Tehát ezek a történetek sokak számára egyfajta önigazolásként is működnek.

Persze többnyire ez sem úgy működik, hogy tanulunk mások hibáiból, és akkor mi már nem követjük el ugyanazt. Inkább csak felmentjük magunkat,

hogy ha egy nagy író is elkövette ugyanazt a hibát, amit mi, akkor nem is vagyunk annyira felelősek.

- A múlt írói mellett a jövő szerzőivel is foglalkozik, írói mesterakadémiát vezet. Miért akar másokat is megtanítani írni?

- Nem magamtól, felkérésre csatlakoztam a MesterAkadémiához, ez egy amerikai mintára készült online csatorna, amelyen különböző emberek mesélnek a szakmájukról, és így tanítanak másokat. Én is betekintést engedek a munkamódszerembe, vagy abba, hogyan készül egy könyv. Nem célom, hogy mindenki, aki megnézi a mesterkurzus anyagát, író legyen, viszont jó érzés lenne, ha segíthetnék az embereknek, hogy könnyebben írjanak. Gondoljunk bele, hogy ma a legtöbb szakma megköveteli, hogy írásban is képesek legyünk kifejezni magunkat. Fontos, hogy el tudjuk mondani azt, amit üzenni akarunk, hogy felkeltsük mások érdeklődését, és ennek vannak tanulható technikai fogásai, én pedig erre koncentrálok a mesterkurzus alatt.

- Bárkiből lehet sikeres író?

- Nem. De aki ír, az nagy valószínűséggel olvas is, és az olvasásnak óriási szerepe van a civilizációban. Az már más kérdés, hogy nem minden írás hoz sikert a szerzőnek, de nem is ez a cél. Sok jó példát ismerek, amelyek arról tanúskodnak, hogy hétköznapi emberek számára is gyümölcsöt hozhat az írás, gondolok itt arra a nagypapára, aki az unokáinak leírja az élettörténetét. De ne tagadjuk, hogy sokan vágynak széles olvasóközönségre, és sokan csalódnak, mert nem elég jó írók vagy nem elég izgalmas a témaválasztás.

Sok magánkiadásra ösztönző tanfolyam indul, amely mindenkit írásra biztat, pedig nem mindenkinek kellene könyvet írnia.

És nem érdemes összekeverni a profi írókat a hobbi szerzőkkel. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik értékesebb, mint a másik, hanem azt, hogy egyik egy szakma, a másik pedig egy út lehet önmagunk megértéshez.

- Mi legyen akkor a hobbi szerzők a történeteivel?

- A nyugati civilizáció történeteken keresztül adja át a tudását évezredek óta. Ha mi leírjuk a magunk történetét, ehhez a hagyományhoz csatlakozunk. A digitális forradalom korában éppen kezdjük elfelejteni, milyen fontos ez. Például, hogy a szülők olvassanak történeteket a gyerekeknek!

Tény, hogy azok a gyerekek, akiknek mesélnek otthon, jobban teljesítenek az iskolában matematikából is.

Mert az, hogy egy gyerek irodalomból jó, ha olvasnak neki, nem nagy meglepetés. Viszont az, hogy a mesék hallgatása által könnyebben kialakul a logikus gondolkodás, ez már érdekesebb! Tehát minden történetnek megvan a maga célja, néha csak az, hogy a családban olvassák a szülők.

- Mit tesz akkor, ha egy olvasója elküld önnek egy kéziratot, és kikéri a véleményét? Őszinte választ ad?

- Amennyiben úgy értékelem, szívesen továbbküldöm az írást egy olyan kiadói kollégámnak, aki az adott zsánerrel foglalkozik, én szerencsére nem döntök. Persze az is előfordul, hogy elsőre látszik, hogy a szöveg rosszul sikerült. Ilyenkor nem egyszerű feladat megmondani a szerzőnek, hogy bizony a mű, amibe beletette a szívét-lelkét, nem lett túl jó. De ezt is meg kell mondani, nem áltathatom az embereket, ebben nem hiszek.

- Hogy fogadja, azt ha az ön művét kritizálják?

- Sok megjelenés és biztató szó után is rosszul eshet egy igazságtalan a kritika, de nekem azért nem okoz traumát. Ráadásul elég jól viselem az objektív kritikát, és ha valami tényszerű dologban javítanak ki, annak még örülök is. Néhány éve egy közösségi gyűjtés keretében például megfogadtam, hogy minden bejött 100 ezer forint után közzéteszek egy rossz kritikát magamról, és ahogy gyűlt az összeg, én betartottam az ígéretem. Jónéhány kritika összejött a végére. Nagyon jól látszott, hogy melyik volt hasznos, amiből tanultam, és melyik személyeskedés, ami indulatból támadott. Azokon utólag már nevetni is tudtam.

- A beszélgetés előtti napokban jelent meg legújabb könyve. Még ne is kérdezzem, hogy mikor kezdi az újabbat?

- Igazság szerint szinte a megjelenés másnapján, már tervezem is az újabb könyvet, szükségem van rá, hogy rögtön meglegyen a következő feladat.

Egyelőre jegyzeteket készítek, és próbálom kitalálni a könyv szerkezetét, de nem húzhatom túl sokáig, ugyanis Ferenc József nem hagyná.

Én ugyanis tényalapú könyveket írok, és ezekhez sok információra van szükségem, amelyek könyvtárakban és levéltárakban kutatok. Mivel Ferenc József idején valaki úgy határozott, hogy a magyar könyvtárak nyáron bezárnak, nekem legkésőbb június 15-ig minden információt össze kell gyűjtenem, majd nyáron kezdődhet az írói munka. Tehát már tudom, hogy miről fog szólni a következő kötetem, ez is egy kultúrtörténeti könyv lesz, viszont nem feltétlenül emberekről fogok írni, hanem arról, hogy hogyan alakult ki az, amit ma magyar identitásnak nevezünk. A legtöbb identitásképző elem, amit ma nagyon ősinek gondolunk, a 19. században született: a mai magyar konyha, a magyar irodalmi nyelv, a magyaros zene, a magyar történelem közkeletű elbeszélése, de még a jellegzetes magyar állat- és növényvilág is. Vagy ott van a Balaton és az Alföld, amik nélkül el sem tudjuk képzelni Magyarországot. Kétszáz éve kis túlzással észre sem vették, hogy ott vannak, azt meg főleg nem, hogy szépek is. A Balaton például épp hogy megúszta, hogy lecsapolják és bevessék búzával.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
Az influenszer kutyák élete – akiknek pitizniük kell az online népszerűségért
A kutyás tartalmak elárasztják a közösségi médiát, hiszen sok állattartó megállás nélkül posztol kedvencéről. De vajon milyen hatással van gazdára és kutyára a népszerűség?

Megosztom
Link másolása

Ocztos Panka kutyakiképző közel tíz éve foglalkozik professzionális szinten kutyákkal. Az egyetemmel párhuzamosan végezte el a habilitációs kutyakiképző iskolát, majd a kisállatgyógyászati asszisztens képzést. Szakterülete a félelemből adódóan agresszív kutyák kezelése, kiképzése, a félelmük oldása erőszak nélkül. Munkáját több ezren követik nap mint nap a közösségi médián keresztül. Hiszi, hogy az információ érték, amit nem magunknak kell tartogatni, hanem mindenkivel meg kell osztani.

 - Egyre gyakoribb, hogy a gazdik saját közösségi média profil helyett a kutyájuknak készítenek személyes oldalt. Mi érzékelnek ebből a kis kedvencek?

- Vitathatatlan, hogy a gazdák számára sok előny származik egy jól futó profilból, ami a kutyáról szól. A szponzori együttműködéseknek köszönhetően így lehet nem kell tápszerre és egyéb kellékekre költeni, sőt a magasszámú követőtábor még plusz bevételt is hozhat a konyhára. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a gazdának származik előnye a jól menő kutyás oldalból.

Egy kutya semmit sem észlel az üzleti érdekből, számára az influenszer munka rossz időtöltés,

aminek hatására kiegyensúlyozatlanná, félőssé vagy rosszabb esetben agresszívvá is válhat. Arról nem beszélve, hogy sokan a könnyebb pénzszerzés reményében hajlandóak bármit eladni a kutyával, még olyan dolgokat is, amelyek károsak lehetnek a kis kedvenc egészségére. A felelősség tehát a gazda kezében van.

 - Milyen előnye származhat egy kutyának az online népszerűségből?

- A jól menő profil az állat számára is sok előnyt tartogathat. Például a reklámokért cserébe a kutya jobb minőségű eledelt és kiegészítőket kap a gyártótól, vagyis javulhatnak a körülményei. Ezen kívül segítséget jelent, ha egy kutya elkóborol. Éppen az interjú előtt történt velem egy ilyen eset. Egy gazdi, akivel már meg volt beszélve időpontunk, megkeresett, hogy elveszett egy kis kedvence, és a hírt azonnal megosztottam a saját profilomon. A posztot több ezren osztották meg, egészen elképesztő volt.

Terjedni kezdett az elkóborolt kutya képe és hamarosan megtalálták őt, a poszt alapján ismerték fel, így még épségben visszakerült a gazdájához.

A poszt azért is fontos, mert így, ha valaki felismeri a kutyát, birtokában fontos információknak a kutyáról: egészséges, barátságos idegenekkel, nyugodtan meg lehet fogni, pórázhoz van szoktatva stb. Ez a történet arról tanúskodik, hogy igenis lehet nemes célokat szolgálni a kutyás oldalakkal.

 - Az influenszereket nem kerülik el a negatív kommentárok. De mi a helyzet a kutyás posztokkal? A kis kedvencek kimaradnak a kommentár háborúkból?

- A kutyák bizonyos értelemben kimaradnak belőle, hiszen a gazdi olvassa és értelmezi az ilyen jellegű bántásokat. Sajnos én is rendszeresen kapok rosszindulatú megjegyzéseket, bántó, kritizáló kommentárokat, sőt zaklató üzeneteket is férfiaktól és feltételezem ez így van mindenkivel, aki vállalja, hogy a közösségi médiában rendszeresen posztol kedvencéről. Nem az egyszeri képekre gondolok, hanem a marketing tartalmakra, amelyek a kutya életét vagy gazdájának a tevékenységét hirdetik.

A profik már sokszor tudják, hogyan kell reagálni a gyűlölködő hozzászólásokra, de teljes mértékben nem lehet kizárni a mindennapokból szerintem.

A kutyával szembeni túlzott rajongásnak sok oldala van, nem csupán a negatív kommentárok. Számomra például kellemetlen tud lenni, amikor Lutri kutyámmal együtt felismernek az utcán, a vendéglátóhelyeken és szórakozóhelyeken és azonnal kutyaképzési tanácsokat kérnek tőlem, kérdésekkel bombáznak, én pedig egyszerűen nem tudok kikapcsolódni. Sokszor találkozom persze kedves emberekkel, akik tapintatosak és pozitív visszajelzéseket adnak, hogy szeretik olvasni a cikkeim vagy a poscastunk sokat segített neki.

 - Jó, hogy említetted a kutyakiképzést. Az interneten rengeteg videó terjed különböző nevelési tanácsokról és trükkökről.

- Véleményem szerint ennek két oldala van. Ott vannak a hiteles tartalmak, a jó tanácsok, amelyeket a szakértők adnak, viszont ott vannak azok a felhasználók is, akik szakismeretek nélkül gyártják az oktatóvideókat. Kevés veszélyesebb dolog van ennél. Nem értek egyet azzal, hogy sokan a népszerűség érdekében a saját kutyájukkal kísérletezve akarják megragadni az állattartók figyelmét. Ennek érdekében különböző tanácsokat és trükköket osztanak meg a kutyaneveléssel kapcsolatban, de tudás nélkül ebből semmi jó nem származik.

„Kellemetlen tud lenni, amikor Lutri kutyámmal az utcán felismernek és tanácsot kérnek

 - Ezek egyszerű trükkök. Milyen hátránya származhat belőle a kutyának?

- Egy kezdő kutyás számára ezek valóban nem többek egyszerű trükköknél, de szakmai szemmel én egészen mást látok. Mondjuk egy viccesnek tűnő, több ezer embert elérő videóban egy jól képzett szakember azonnal észreveszi, hogy a kutya stresszes, negatív érzelmi állapotban van. Ezt persze a laikusoknak nehéz kiszúrni, akik rosszabb esetben nemcsak végignézik ezeket a videókat, hanem kipróbálják saját kutyájukkal, majd csodálkoznak, hogy a kedvencük nem hallgat rájuk, és közben agresszív lesz.

 - Hogyan tudjuk kiszűrni a hiteles tartalmakat, amelyekből valóban jót tanulhatunk?

- Ellenőrizzük a feltöltőt. Amennyiben referenciákkal rendelkező szakképzett személyről van szó és látjuk, hogy a videóban szereplő kutya boldog, akkor jó helyen járunk. Én magam is készítek olyan tartalmakat, amelyekből tanulhatnak az állattartók. Hasznos nevelési tanácsokkal szolgálok a követőim számára, amelyekben bemutatom, hogy erőszak nélkül is képezhetők a kutyák, még az agresszívabb fajták is. Egy bizonyos követőszám mellett felelősségünk, hogy hasznos tartalmakat gyártsunk, amelyekkel segíthetünk az állattartóknak.


Megosztom
Link másolása