INSPIRÁLÓ
A Rovatból

A gyerek az gyerek, Darth Vader meg Darth Vader - akkor is, ha a kórházban találkoznak

Mit csinál egy cosplay-es talpig jelmezben a gyerekosztályon? Negyedóra normális gyerekkort a betegnek, megfizethetetlen pszichés segítséget az ápolóknak, valódi szuperhős-érzést önmagának.

Megosztom
Link másolása

 A CosHelp jelmezes önkéntesei maszkos jótevőkként járják a kórházak gyerekosztályait, hogy egy kis fényt és változatosságot vigyenek a kis betegek lázméréssel, bezártsággal és szabályokkal teli életébe. De miből és hogyan született az egyesület, mit tartanak a legfontosabbnak a munkájukban, és hogyan lehet hozzájuk csatlakozni akár jelmezben, akár jelmez nélkül?

Ha nem vagy tisztában a cosplay jelentésével, görgess a cikk aljára! Ha pedig képben vagy, ismerd meg a jelmezbe bújásnak egy igazán szívet melengető változatát!

Hófehérke és a 7 rohamosztagos

Honfi Juli, a CosHelp alapítója már régóta bejárt gyerekosztályokra, mint önkéntes segítő, amikor 2013-ban megismerkedett a pesti klinika egyik osztályán egy 18 éves sráccal, aki betegsége miatt kénytelen volt a születésnapját is a kórházban tölteni. A srác nagy Star Wars rajongó volt, Juli pedig ekkor szervezte be először két cosplay-es csoport, a 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének és a Lázadó Légió hazai csapatának néhány tagját, hogy lepjék meg az ünnepeltet.

A meglepetés természetesen hatalmas örömet okozott, a pozitív visszajelzések hatására pedig Juli egyre többször szervezett hasonló látogatásokat. Ahogy egyre többen csatlakoztak a cosplay-es világon kívülről is, és bővült a csapat, Juli 2016-ban végül megalapította a Coshelp-et.

Az alapító sokáig jelmez nélkül vezényelte ezeket a látogatásokat, de egy idő után ő is úgy érezte, a sok jelmezes között nem maradhat „civilben”, a gyerekek könnyebben oldódnak, ha mindenki része a mesének.

Mivel akkoriban nagyrészt férfi jelmezesek voltak a csapat tagjai, akiknek ráadásul sokszor maszk takarta az arcát, Juli – fekete haja miatt is - végül Hófehérke szerepe mellett döntött, hogy erősítse a női vonalat.

Azóta időről-időre csatlakozik hozzá Elza a Jégvarázsból, Leia hercegnő és Wednesday Addams (és Izé is!) és még sokan mások, Juli pedig a ruhásszekrénybe nyúlva Hófehérke outfit-je helyett néha a Gonosz Királynő ruháját veszi ki.

Mellettük továbbra is rendszeres kórház látogatók a rohamosztagosok és a Star Wars univerzum többi régi és új alakja, de szívesen csatlakozik hozzájuk Pókember, Batman és Batgirl, Deadpool, a Fekete Özvegy vagy Szörnyella is.

A maguk készítette ruhákat az esetek többségében természetesen mindannyian ki kell, hogy egészítsék szájmaszkkal és kesztyűvel, esetleg lábzsákkal is, de a gyerekeket ez nem zavarja abban, hogy félénk érdeklődéssel vagy kitörő örömmel, de szinte mindig nyitottsággal fogadják őket.

Nekik ugyanis nem a tökéletes összképre, hanem a mesére és a varázslatra, a gyerekkoruk megélésére van szükségük.

Jog a gyerekkorhoz

A CosHelp legfontosabb üzenete is az, hogy egy gyerek a kórházban is gyerek, és ezen minőségében minden lehetséges módon meg kell erősíteni.

Munkájukat lényegét és célját így foglalják össze honlapjukon:

„A kórházi lét nem szólhat csak a szigorú szabályok betartásáról, a fizikai test gyógyulásáról, teret kell engedni a lelki egészségvédelemhez, fontos, hogy a kórházi szabályok betartása mellett is gyerekek tudjanak maradni, meg tudják élni gyermeki létüket, tudjanak önfeledten játszani.

A CosHelp azon dolgozik, hogy olyan élményt nyújtson ezeknek a gyerekeknek, amit a gyerekek teljes szívvel át tudnak élni és felszabadultan tudnak jelen lenni ezekben a pillanatokban.”

Az ENSZ gyermekjogi egyezménye alapján ugyanis minden gyereknek joga van a szabadidőhöz, a játékhoz és a kultúrához, ez a jog pedig a kórházban is megilleti őket.

A kórházi kezelések sajnos a gyerekeknél is van, hogy hónapokig húzódnak, ilyenkor pedig az idegen környezet okozta alapvető szorongás, a fájdalmas vizsgálatok és kezelések mellett az izoláltság (gyakran egyszemélyes kórtermek) és a rutin nyomasztja a legjobban a kicsiket.

Emellett a szakemberek azt látják, amit minden gyakorló szülő is tapasztal, amikor otthon kell ápolnia a gyerekét: hogy az ágyhoz kötöttségtől felgyülemlik bennük a mozgás igénye, ez pedig érthető módon frusztrációt okoz.

„Ebbe a bezártságba csöppenünk mi bele, és nyújtunk nekik egy olyan élményt, amit ők maguk tudnak átélni, – és ami még nagyon fontos, ők tudnak elmesélni az otthon maradt családtagoknak, barátoknak, osztálytársaknak, vagy akár csak a kórházi dolgozókkal közösen emlegethetik fel még hetekig ezt az élményt.”

- mondja Juli.

Ezek a látogatások nem csak önmagukban segítik a kis betegeket, hanem sokszor lesznek beszélgetésindítók is a gyerekek között, válnak közös pozitív élménnyé a szomorú sorsközösségben.

A szakemberek szerint pedig úgy kell ez a kis plusz a gyerekeknek (és bizony sokszor a felnőtteknek: orvosoknak, nővéreknek és szülőknek is), mint egy falat kenyér.

Minden maszk mögött ott az ember

A külső szemlélő ösztönösen a gyereket érintő testi-lelki megterhelés oldásának fontosságát látja a CosHelp és a hozzá hasonló segítő szervezetek (bohócdoktorok, terápiás állatokkal foglalkozó szakemberek) munkájában, azonban, ha szélesebbre vesszük a látószöget, kiderül, hogy a felnőtteknek legalább annyit adnak, mint a kicsiknek.

Az alábbi, hazai vizsgálat szerint az ápolók például kiemelten fontosnak tartják az ilyen jellegű pszichés segítséget, mert

nekik a fizikai gondozáson túl már nem sok energiájuk marad a lelki ápolásra is, amiről viszont pontosan tudják, milyen fontos eleme a gyógyulásnak.
  • A vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az ápolók fontosnak tartják a gyermek támogatását és a beavatkozásokra való pszichés felkészítését, mert az befolyásolja a velük való ápolói munkát is.
  • A kutatás eredményei szerint a gyermekápolók lelkileg megterhelőnek tartják munkájukat, és kerültek már olyan szituációba, melyben nem tudtak reagálni a gyermek érzelmi reakciójára.
  • Kiderült, hogy az ápolói pszichés megterheltséget csökkentené, ha helyettük egy szakember foglalkozna a gyermekek és a szülők érzelmi támogatásával.

Ugyanakkor ez a mókás bohóckodásnak látszó tevékenység is tud megterhelő lenni, és nem csak a sokszor nehéz és izzasztó jelmezek miatt.

„Vannak olyan coshelperek, akik éjszakai műszak után jönnek el, hullafáradtan, ők is azt mondják utána, hogy feltöltődtek.

Egyszer egy külön kérésre az intenzív osztályra is bementünk egy égési sérült kisgyerekhez. Utólag éreztem csak azt, hogy nem biztos, hogy erre a szituációra fel voltam készülve. Olyan viszont volt, hogy egy rohamosztagos srác megjegyezte, hogy jól jött a sisak a fején: eltakarta a könnybe lábadt szemét.” – mesélte Juli a Magyar Narancsnak-nek ebben a cikkben.

Az önkénteseknek azonban szerencséjük van, Juli ugyanis civilben is mások lelkével és érzelmi gyógyításával foglalkozik, az utóbbi években például munkaerőpiaci tanácsadóként segített tartós munkanélkülieket és megváltozott munkaképességű álláskeresőket, jelenlegi főállása mellett pedig mentálhigiénés tanácsadást tart és gyászfeldolgozó csoportokat vezet.

A segítséghez jelmez sem kell

A Coshelp önkéntesei közül van, aki a hobbija oldaláról került a csapatba, míg másnak csak később vált a jelmez a segítő munka részévé.

Az idejüket és a szeretetüket azonban mindannyian egyként, ingyen és örömmel adják.

Bárki jelentkezhet a csapatba, aki úgy érzi, tud bánni a gyerekekkel, azonban, ha erre nem érzünk magunkban kellő erőt, nem csak szuperhősök vagy Disney-hercegnők bőrébe bújva tudjuk segíteni az egyesület munkáját.

Vidéki látogatásaikhoz nagy örömmel fogadnak el fuvarozási felajánlásokat, a minőségi fotós-videós segítség, vágás vagy szerkesztés is mindig jól jön, és a jelmezek elkészítésében is örömmel fogadnak el segítséget.

Nem lehet mindenki orvos, de mindenki hozzá tud járulni mások gyógyulásához.

De mi az a cosplay?

Nem farsangi beöltözés, nem Halloween-i extrém smink parókával megfejelve, hanem egész éves hobbi, közösség, életérzés.

Egyeseknek pedig hivatás és pénzkereseti lehetőség is.

A cosplay (costume+ play) szókapcsolatot egy japán producernek, Takahasi Nobujuki-nak köszönhetjük, aki 1984-ben először használta a kifejezést a Science Fiction Worldcon rendezvényen. Ázsiai eredetétől függetlenül a cosplay hamar meghódította az Egyesült Államokat is, ma pedig már a világ minden szegletében találhatunk olyan csoportokat és eseményeket, melyek a képregények, filmek, sorozatok vagy akár valós történelmi korszakok által elvarázsolt rajongóknak adnak átváltozási és önkifejezési lehetőséget.

A cosplay-t Magyarországon sokan az Agymenők (The Big Bang Theory) sorozatból ismerik, ahol a főszereplő kockák csapata minden lehetőséget megragad, hogy valamilyen szuperhős (vagy hobbit, Star Trek-szereplő vagy a Doppler -effektus) bőrébe bújhasson.

Mások különféle anime-figurákként sétáló japán fiatalok fotói láttán találkoztak először a cosplay kifejezésével.

Akárhogy is, azt fontos tudni, hogy a kívülről csak egyszerű jelmezbe bújásnak tűnő tevékenység nagyon komoly, szinte már sportnak is beillő hobbi.

Magyar cosplayesek, például Rédei Anna (Enji Night) vagy Jobbágy Ildikó Melinda (Okkido) beszámolóiból is kiderült, hogy az egynapos eseményeket, ahol a jelmezek bemutatásra kerülnek, sokszor hónapok kemény munkája előzi meg.

A legrövidebb idő alatt elkészült jelmezem munkálatai is öt hónapot vettek igénybe, de az eddigi csúcstartó a legújabb projektem, melyen már kilencedik hónapja dolgozom szünet nélkül. -írta például Okkido.

Egy cosplay-es nem csak alkalmi színész, hanem tervező, varrónő/férfi, kellékes, sminkes és fodrász is egy személyben, aki egy szerepet kizárólag leírásokból és képi/filmes anyagokból épít fel.

Mindez a kutató-és alkotómunka, és persze nem utolsó sorban a saját testük karban tartása idő-és pénzigényes tevékenység, ám ma már tart ott a cosplay-ipar, hogy az igazán profik 100-200 ezer dollárt is megkeresnek vele egy évben.

A CosHelp természetesen önkéntes egyesületként a jelmezekkel kapcsolatos minden költséget maga áll.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása