Médiaajánlatunk

Elsősorban nőknek szóló, őszinte, kíváncsi, stílusos magazin, ahol a sztárhírek mellett szó van a fiatalokat és a nők életét mélyebben is érintő témákról, a fenntartható életről, környezetvédelemről.

Csapatunk tagjai változatos utakon jutottak el hozzánk, modell, ügyvéd, formatervező, vegán gasztroblogger, rádiós, reklámszakember, újságíró, versenysportoló, természetgyógyász területen szerzett hátterünk van. Ami összeköt bennünket, az az elköteleződés a minőségi tartalomgyártás iránt.

Nem véletlen, hogy a szerzőink által feldolgozott témák közt hangsúlyos helyen van a kisgyerekes anyák helyzete, a fiatalokat érintő kapunyitási pánik, a 40 pluszos nők problémái és a fenntarthatóság. Természetesen mindez nem megy a szórakoztató tartalmak rovására, a szépségápolás legfrissebb trendjei, a divat nagy kérdései, receptek és DiY praktikák ugyanúgy megtalálhatók az oldalon, mint a legfrissebb hazai és külföldi sztárhírek, egyéni hangú, karakteres feldolgozásban. De inspiráló interjúk, komoly történetek is helyet kapnak nálunk.

Főszerkesztő: Hegedűs Noémi / [email protected]

Szerkesztők:  Földesi Zsóka, Görföl Szilvia, Kálmán Orsolya, Mácsadi Anni, Szegedi Éva

Szerzők: Laura Sugár Kerekes, Maitz Dobó Petra, Rónyai Júlia, Rutai Gábor, Sárkány Saci, Solomayer Anna, Steiner Kristóf, Szajki-Vörös Adél, Szepesi Boglárka, Vass Adrienn, Vermes Nikolett

Fotók: Nagy Boglárka

Kiadó: Szeretlek Magyarország Médiacsoport Kft.

Székhely: 1012, Budapest, Várfok u. 12.

Adószám: 23092822-2-43

Cégjegyzékszám: 01-09-952566

Felelős kiadó: Kruzslicz Dávid

Él egy magyar orvos, aki Afrikában épít kórházat. Dr. Fodor Réka, vagy ahogy sokan emlegetik, Afréka egyszerre két országban áll helyt, Magyarországon háziorvosként, egyetemi oktatóként és családanyaként, és Nigériában missziós orvosként. Megszámlálhatatlan afrikai beteget mentett meg, de nemcsak a malária elleni küzdelemeben segíti a helyieket, egy szegény afrikai faluban kórházat épít, és a közreműködésével nővéreket képeznek a mélyszegénység közepén, miközben gyerekek ezreinek biztosít oktatási és étkezési lehetőséget. Az is kiderül beszélgetésünkből, hogy sokszor az alapítvány által nyújtott napi egy étkezés jelenti szó szerint az életet azok közt a körülmények közt.

- Miért és mikor döntöttél úgy, hogy Afrikába mész gyógyítani?

- 12 évesen olvastam Albert Schweitzerről, aki európai orvosként Afrikába ment, hogy kórházat alapítson és segítsen a helyi embereknek. Több sem kellett, elhatároztam, hogy ha felnövök, akkor én is missziós orvos leszek, ezért jelentkeztem az orvosi egyetemre, ezért tanultam annyit. Majd megismerkedtem a férjemmel, Greguss Sándorral, született két lányunk, Anna és Kinga, de a gyerekkori álom ott lebegett a szemem előtt, egész addig, míg megláttam egy felhívást, amelyben missziós orvosokat kerestek Afrikába. Azonnal jelentkeztem, és hamarosan elindultam az első utamra, hazatérve pedig elmeséltem a férjemnek, hogy mit láttam, hogy mennyi szenvedő, beteg, szegény ember él ezen a területen. Nem volt kérdés, hogy segíteni fogunk nekik, végül 2017-ben megalapítottuk az Afréka Alapítványt a férjemmel, akit tavaly augusztusban veszítettünk el.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- A férjem az ALS nevű gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, hónapok alatt teljesen lebénult. Nagyon nehéz időszak volt ez mindannyiunk számára.

Innen folytattam az alapítvány munkáját, közben rá kellett jönnöm, hogy Sándor munkája mostantól az én feladatom lesz. A férjem fogta össze az Afréka kommunikációját, oktatási programját és az adománygyűjtést. Most, hogy ő a mennyben van, minden reggel hajnali 3-5 óra között e-maileket írok, kapcsolatot tartok a támogatókkal és promóciós anyagokat készítek. Ez nagyon fontos része a munkánknak, hiszen az adományok nélkül nem tudnánk fenntartani az iskolákat és a kórházat.

- Miből áll pontosan az afrikai misszió?

- A kórház építése mellett jelenleg öt iskolát működtetünk Nigériában. Az iskolákban több ezer diák tanul, ebből 181 Afréka ösztöndíjas, akiknek az oktatás mellett napi egy étkezést is biztosítunk. Az oktatási programoknak köszönhetően sok gyerek először kap lehetőséget arra, hogy iskolába járjon. Emellett évek óta segítjük a helyi nővérképző diákjait, akik egészségügyi szakmát tanulhatnak, így még nagyobb eséllyel tudnak majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon. De ez nem volt mindig így, kilenc évvel ezelőtt még nem beszélhettem volna iskolákról, kórházról. Eleinte valóban csak gyógyítottam, főleg maláriás betegeknek segítettem. Ahogy egyre több missziós útra vállalkoztam, egyre többet akartam tenni az emberekért. Az afrikaiak mindig nagyon hálásak voltak, amikor meggyógyítottam egy beteget, megtapsoltak engem, de én úgy éreztem, hogy ez kevés, ezért úgy döntöttem, hogy az oktatást is segíteni fogom. Ez mostanra sikerült, de mindent a támogatóinknak köszönhetek. Az alapítványnak köszönhetően

A malária nagyon súlyos probléma Afrikában, és fontos, hogy minél többen hozzáférjenek a megfelelő orvosi ellátáshoz, de tudom, hogy ez nem elég a mélyszegénység felszámolására. Ha csak a betegeket kezeljük, azzal nem oldjuk meg a probléma gyökerét. Az évek során felismertem, hogy az oktatás ugyanolyan fontos, mint az orvoslás, ha nem fontosabb, hiszen hosszú távon ez ad lehetőséget az embereknek, hogy kitörjenek a szegénységből, ezért kezdtünk iskolákat építeni, és ezért hoztuk létre az ösztöndíjprogramot is, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekeknek legyen jövőjük. Tehát már nem csak a jelen problémáit orvosoljuk, hanem a jövőért is dolgozunk. Ennek érdekében évente körülbelül több missziós utat vezetek, amelyek átlagosan három hétig tartanak.

- Hol vannak közben a lányaid?

- Ameddig élt a férjem, ő volt a lányokkal, de most, hogy Anna felnőtt, elképesztő felelősséggel segít a kisebbik testvérének, így Kinga sincs egyedül. De a legutóbbi missziós utamról azért kellett előbb hazajönnöm, hogy Anna elinduljon az El Caminón.

- Mesélnél erről a misszióról?

- Nyár elején volt, és ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre távol voltam a családomtól a férjem halála óta. A misszió során mind a 181 ösztöndíjas diákunkat megtudtam látogatni, fontos számomra, hogy személyesen is találkozzak velük, és lássam, hogyan haladnak a tanulmányaikban.

Mint kiderült, az iskolák zárva voltak a húsvéti szünet alatt, ami ott több, mint két hétig tart, és a családja nem tudott naponta egyszer sem enni adni neki. Nagyon megrázott az eset, úgy éreztem, hogy kudarcot vallottunk. De nem adom fel, épp elég borzasztó helyzetet láttam az elmúlt kilenc évben ahhoz, hogy most még nagyobb erővel dolgozzak az afrikai szegényekért.

- Sokan már rég feladták volna.

- Ez egy folyamatos küzdelem, de hiszem, hogy a segítség valódi változást hoz az emberek életébe. Amikor látom a gyerekek arcán a reményt és a hálát, új erőre kapok. De nem titok, hogy rengeteg nehézséggel találkoztunk, a finanszírozási problémáktól kezdve a logisztikai kihívásokig. Az egyik legnagyobb próbatétel mindig az, hogy elegendő forrást biztosítsunk az iskolák és a kórház működéséhez, miközben

Afrikában mostanra sok barátot szereztem, köztük vannak papok és apácák, nélkülük nem menne. Ők segítenek az elejétől fogva, ha kell, akkor ételt készítenek, hogy bírjam a tizenkét órás munkát, vagy egyszerűen segítenek megérteni a helyi viszonyokat, amelyek egy európai ember számára felfoghatatlanok. Nem tudjuk elképzelni, hogyan élnek itt az emberek, és ez mellett nem mehetünk el tétlenül!

A hosszú távú célunk, hogy önfenntartó rendszereket hozzunk létre. Szeretnénk, ha az iskolák és a kórházak hosszú távon is működőképesek lennének, még akkor is, ha mi éppen nem tudunk jelen lenni, ehhez pedig elengedhetetlen az oktatás és a helyi szakemberek képzése. Büszke vagyok rá, hogy már húsz fő felett van azoknak a fiataloknak a száma, akik ma diplomás ápolók a mi támogatásunkkal.

E-mail: [email protected]

Telefonszám: 06-1-793-93-56, 06-30-278-75-38

Cím: 1012, Budapest, Várfok u. 12.

Meglepően sok kihívással néznek szembe a gyerekzenekarok, kezdve a végeláthatatlan munkától az anyagi megbecsülésig. Három frontembert kérdeztünk arról, milyen valójában egy gyerekzenekar élén dolgozni. Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere és Matkó Zsuzsanna, a Pitypang Zenekar frontembere mesél.

Ez nagy felelősséggel járó feladat

A gyerekprodukciók helyzete gyakran nehéz, még akkor is, ha szinte minden napra jut egy koncert. „Egész évben vannak koncertjeink, gyakran több koncertünk van egy évben, mint ahány napból áll egy év” – kezdi a beszélgetést Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, majd a gyerekprodukciók fontosságát hangsúlyozza. Mint mondja, valójában sokkal nagyobb felelősség van rajtuk, mint például a felnőtteket célzó együtteseken, hiszen ők a gyerekekhez szólnak, és ezzel formálják a kicsiket. „Önmagában érték, hogy felhőtlen szórakoztatást nyújtunk, de ezt illik minőségbe csomagolni. Mi, akik gyerekprodukciókat készítünk, nagy felelősséggel tartozunk a hallgatóságnak. Éppen ezért írtunk már dalt Down-szindrómás gyerekekről, vízvédelemről vagy éppen az állatok szeretetéről, hogy ezzel is tanítsuk a legfiatalabb közönséget, és ezzel egy kicsit szebbé tegyük a világot” – mondja Gábor.

Honnan tudjuk, mi a jó?

Mind tudjuk, hogy a népszerűség és a minőség nem mindig járnak kéz a kézben.

– mondja Buda Gábor. Hangsúlyozza, hogy a közönség hajlamos a közösségi média alapján megítélni a zenekarokat, mondván, kinek van több követője, de ez nem tükrözi a valós tudást. Onnan tudjuk, hogy a gyerekünk számára valóban értékes zenét találunk, ha látszik a kicsin, hogy élvezi, és aktívabb lesz a zene hallatán. A tömeggyártásban készülő gyerekzenéket is élvezhetik a kicsik, de hamar megunják, míg a gyerekzenekarok egyfajta közösséget biztosítanak számukra. Az Alma együttes számára fontos, hogy ne csak a gyerekeknek, hanem a családoknak, a szülőknek is adjanak valamit, amit a szívükbe zárhatnak. Ezt a célt szolgálja közelgő táboruk is.

„Lesz egy háromnapos táborunk, ahol a családok velünk együtt pihenhetnek, este pedig együtt ülünk a tábortűz köré, hogy zenéljünk. Ezen kívül egy jelentős megújulással készülünk a közönség számára, hiszen tudjuk, fontos, hogy időről időre felfrissítsük a produkciókat” – magyarázza Gábor, majd a Tintanyúl együttessel készülő projektről mesél nekünk.

– zárja a beszélgetést a frontember. A gyerekzenekarok jelentősége tehát nemcsak a szórakoztatásban rejlik, hanem abban is, hogy értéket közvetítenek, és fontos üzeneteket adnak a gyerekeknek.

Elsődleges cél: tanítsuk a gyerekeket!

Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere is megosztott néhány részletet az új dalról. „Az együttműködés ténye önmagában különleges, mert gyerekzenekarokra nem jellemző az ilyen közös munka. A közös dal sok új ötletet hozott, és a közös munka során olyan zenei és vizuális elemeket is beépítettünk, amelyeket korábban sosem. A célunk az volt, hogy a közönség minden tagja, kicsik és nagyok egyaránt, élvezzék a produkciót” – mondja Réka, majd rögtön megjegyzi, hogy az ilyen együttműködések segítenek megmutatni a közönségnek és a szakmának, hogy a gyerekzenekarok munkája sem különbözik attól, amit a popelőadók csinálnak, sőt, olykor még nehezebb is. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló dalok megírása kihívás, de Réka szerint ez fontos része a munkájuknak. „Azt szeretnénk, hogy a családok együtt szórakozzanak és táncoljanak. Az üzenetünk egyszerű: a zene mindenkié, és minden korosztály számára lehet örömforrás. Szeretnénk, ha a közönségünk élvezné a zenét, szórakozna, és közben talán tanulna is valamit. A zene egyesít, összekapcsol minket, és ezt az érzést szeretnénk továbbadni minden fellépésünkkel” – mondja az idén 18 éves zenekar frontembere.

emellett a gyerekeknek minőségi szórakozást nyújt, szemben a silány minőségű gyerekprodukciókkal, amelyekből sajnos manapság egyre több van. „Igyekszünk olyan zenét készíteni, ami nemcsak szórakoztat, hanem tanít is, és pozitív üzeneteket közvetít. Ez egy gyerekzenekar legfőbb feladata, ahol nem ez az első, azt talán nem érdemes meghallgatni.”

Irodalmi fűszer

A Pitypang Zenekar különleges története egy családdal kezdődik. Közel egy évtizede Matkó Zsuzsanna és férje, Csaba, gyerekeknek szóló verseket kezdtek megzenésíteni barátjukkal, Lohonyai Zolival. Első gyermekük születése után vált egyértelművé számukra, hogy gyerekzenekar formájában szeretnék kiélni tehetségüket, majd a zenekar hivatalosan kislányuk első születésnapján debütált, és azóta is elkötelezetten dolgoznak a gyerekekért. „A Pitypang Zenekar minden dala élő zenekari háttérrel készül, hogy a gyerekek megismerhessék az élő zene varázsát és a hangszereket.

– mondja Matkó Zsuzsanna frontember. Mint mondja, a gyerekeknek szánt zenék megalkotása kihívást jelent minden zenész számára. A dalszerzés során arra törekszenek, hogy a dalok interaktívak és könnyen énekelhetők legyenek.

„Csaba a dalszerző és a szövegíró, és néha egyszerűsítenie kell a zenei gondolatait, hogy mindenki számára érthető legyen. De sosem szeretnénk feláldozni a minőséget az egyszerűség oltárán. Mi akkor teljesítjük jól a munkánkat, ha a gyerekek gazdagabbak lesznek a koncertek után. Nem primitív zenét akarunk, hanem olyat, amiből a gyerekek tanulnak is.”

Mindig szezon van

Ahogy a Pitypang zenekarnak, úgy az Alma együttesnek és a Tintanyúl zenekarnak is előre tele a koncertnaptár. Bár számukra a május, azon belül is a gyereknap a legzsúfoltabb időszak az évben, nyáron, illetve ősszel és tavasszal sem pihennek. A gyerekprodukciókat sok helyre hívják, és mivel a műfaj anyagi megbecsültsége alulmarad a popszakmához képest, a megélhetési gyerekzenekarok szinte mindennap koncerteznek. Ebben a körben senki sem számít hosszú nyaralásra, de mint kiderül, nem is ezekért az élvezetekért dolgoznak, hanem azért, hogy értéket csempésszenek a legkisebbek életébe.