GYEREK

Cukormentes kismamák – túlélési tippek a terhességi diabéteszhez egy háromszorosan érintett anyukától

Mi kell ahhoz, hogy átvészeld és hosszú távon akár az előnyödre fordítsd a terhességi diabétesszel járó nehézségeket? Ugyanaz, ami az anyasághoz: kitartás, fegyelem és önismeret.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. április 25.


Megosztom
Link másolása

Édesem, van egy kis gond

Sok várandós anyuka rettegett vizsgálata az OGTT, a terhesség 24-28. hetében elvégzett terheléses vércukor teszt, melynek során reggel, éhgyomorra vesznek vért, utána kell meginni a 75 gramm gyógyszertári glükózt egy pohár vízben elkeverve, majd 60 és 120 perc múlva is vesznek vért.

Akit időben informáltak (vagy utánaolvasott), az biztos, hogy visz magával a gejl löttyhöz citromot - jó esetben otthonról frissen facsartat, vagy a kevésbé felkészültek (amilyen én is voltam az első terhességnél) egészben viszik a gyümölcsöt, hogy aztán rohangálhassanak a felbosszantott nővérkék egy késért. Amúgy a citrommal megsegített ital is förtelmes, ez a glükóz mennyiség több mint 3 púpozott evőkanál cukornak felel meg, csak még van hozzá egy kis rossz értelembe vett szőlőcukros mellékíze is. (Kedves apukák, egyszer próbáljátok ki ti is, csak úgy, szolidaritásból. Nektek sem árt, ha időben kiderül, hogy valami nincs rendben a cukrotokkal.)

Gyengébb gyomrú anyukáknak nem is mindig sikerül elsőre a vizsgálat, van, hogy kapásból visszajön a limonádé, van, hogy csak egy óra múlva, de akárhogy is, ha így alakul, a tesztet meg kell ismételni.

Ha a vizsgálat során az éhomi vércukor 5,6 mmol/l vagy e feletti és/vagy a 120 perces érték 7,8 mmol/l vagy magasabb, akkor fennáll a terhességi cukorbetegség és a kismama beutalót kap a diabetológiára.

A cukorbetegség a terhességhez társuló egyik leggyakoribb kóros állapot, mely kezelés nélkül anyára és magzatra egyaránt veszélyes.

A kismamánál előfordulhat magas vérnyomás, kialakulhat méhlepény elégtelenség, megnőhet a koraszülés kockázata.

A baba nagyobb születési súllyal jöhet a világra, felléphet máj-, lép-, valamint szívmegnagyobbodás, a születést követően jelentősen lecsökken a csecsemő vércukor szintje (hipoglikémia), mivel a vércukor utánpótlás megszűnik, de az újszülött inzulintermelése továbbra is magas marad. Ennek következtében agyi és légzési elégtelenség is előfordulhat.

A terhességi diabétesz tehát nem játék, ha diagnosztizálták nálunk, saját magunk és a gyermekünk érdekében is be kell tartanunk a kezeléshez szükséges szabályokat, melynek első lépcsője az életmódváltás: a megfelelő diéta és testmozgás.

Amennyiben ez nem biztosítja a kívánt vércukor értékeket, gyors hatású inzulin adása szükséges a főétkezések előtt napi 1-3 alkalommal. Nálam például mindhárom terhességben szükség volt egy idő után inzulinra is, így egy idő után

az egész napom az adott időben történő mérés, szúrás, szénhidrát-tartalom számolás, ez alapján ételkészítés, evés, mérés, testmozgás körkörös ismétlésében telt,

a második és harmadik terhességem alatt ráadásul már egy vagy két „kintlévő” gyerekre is figyelnem és vigyáznom kellett.

(Sajnos) nem csak rajtad múlik

Családi legenda nálunk, hogy anyukám hogyan tömte magába egymás után a Mikulás-csokikat, amikor terhes volt velem. Nála még nem állapítottak meg GDM-et, nem volt se cukorbeteg, se túlsúlyos, a TF-re járt, úgyhogy feltehetően eleget mozgott, a 21 évével még idősnek se mondhatjuk, tehát nála

a klasszikus rizikófaktorok közül egyik sem állt fenn.

Én viszont két nagyapától is örököltem a kettes típusú cukorbetegségre való hajlamot, így hiába voltam én is az első terhességemkor csak 56 kilós és 26 éves, hiába sokat mozogtam sokat, étkeztem egészségesen előtte is, mégis magas értékeket produkáltam még azután is, hogy nagyon szigorú, dietetikus és diabetológus által összeállított étrendet követtem és a testmozgást is ehhez igazítottam. Egyes kutatók ma már úgy látják, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a helyes diéta és a megfelelő testmozgás mindenki számára egyformán jó és kielégítő ebben a betegségben. Sajnos nagyon sokat számít a genetika, így vannak, akiknek a hasnyálmirigy, vannak, akiknek pedig az izmaik és a májuk okozza az inzulinérzékenységet, és ezáltal a terhességi diabéteszt. Ettől függetlenül minden érintettnek az étkezés átalakítása a legelső lépés.

Kedves étkezési naplóm!

A frissen diagnosztizált diabéteszes kismamának ma Magyarországon két dolgot szoktak a kezébe nyomni az orvosok: egy vércukormérőt és egy étkezési naplót vagy mintaétrendet.

Ha kicsit modernebbek, akkor honlapokat ajánlanak, vagy konkrét dietetikust.

De ha ez az első ilyen terhessége a kedves anyukának, akkor bizony ezek után még hosszú hetek, de lehet, hogy hónapok fognak úgy eltelni, hogy az ajánlott ételt szépen kiméri, elkészíti, időben megeszi, ehhez képest időben mozog, és az értékei mégsem javulnak.

Ugyanis nem vagyunk egyformák, így ami az egyik anyukának megfelelő, az a másiknak már nem biztos, hogy működő diéta lesz. Azért nagyon fontos az étkezések és a vércukor pontos naplózása, hogy lássuk ezeket az egyéni mintákat.

Nekem például a minden dietetikus által ajánlott natúr zabkása az első alkalomtól kezdve az egekbe repítette a vércukromat (mondjuk a második terhességem végén már a fejes saláta is), viszont a magas kakaótartalmú, nem édesítős étcsokoládé egész sokáig jó volt.

A harmadik terhességnél már ismertem annyira a rendszert és magamat, hogy sokkal hamarabb elkezdtem magamnak mérni a vércukromat, és figyelni, épp mi viszi fel, és mi az, ami még nem tiltólistás. Szerencsére 2020-ban már számtalan alternatív alapanyagból volt lehetőségem válogatni akár neten, akár a helyi boltban, így nem kellett egysíkúan étkeznem akkor se, amikor már csak inzulinnal sikerült kordában tartani a cukromat.

Ekkor került a látóterembe

az almarost, melynek nem csak a szénhidrát, de a kalóriatartalma is alacsony és megfelelő arányban keverve mondjuk őrült diófélékkel remekül helyettesíthetjük vele a palacsinták, sütemények tésztájához szükséges lisztet.

Emellett nagyon jó a terhesség alatt sokszor előforduló székrekedés ellen is, hiszen elősegíti a normál bélműködést, annak megfelelő ritmusát (persze csak megfelelő folyadékbevitel mellett!). Ezen kívül jótékonyan hat a zsír- és szénhidrát-anyagcsere folyamataira is, és hamar jóllakottság-érzést. Ráadásul meglepően olcsó.

Hasonlóan hasznos alapanyagnak bizonyult a földimandula liszt, ami kicsit drágábba az almarostnál, de ugyanolyan jól használható sütemények, pékáruk tésztájába keverve. A kókuszreszelék, a mák, a nyers vagy pörkölt kakaóbab töret is sokszor kerül nálam energiagolyó vagy pitealap formájában a tányérra. Egyébként ez az élethelyzet arra is jó volt, hogy rájöjjek,

mennyire nem a cukortól van íze egy-egy süteménynek. Hogy egy jól megválasztott fűszerkombináció, egy zamatos gyümölcs, de akár csak egy kezeletlen citrom reszelt héja is felül tudja írni a megszokott édes ízt, ezáltal új távlatokat tud nyitni az ember gasztonómiai palettáján.

Ezek mellett az alacsony szénhidráttartalmú szezonális zöldségek- karalábé, sörretek, kígyó-és betevő uborka, salátacukkini, zöldbab- voltak a legjobb barátaim. Ahogy azt egy korábbi cikkben írtuk, a zöldségek már azzal is segítenek alacsonyan tartani a vércukorszintet, ha előre vesszük őket az adott étkezésen belül, mivel a rostok bevonják a beleket, ezzel pedig lassítják a további ételek felszívódását.

Ha pedig nem vagyunk konyhatündérek- vagy épp nincs időnk hosszasan főzőcskézni- ma már számtalan alacsony glikémiás indexű tésztát vehetünk a boltokban. Lencse, csicseriborsó, zöldborsó, köles…és még a színük is üdítő. Ezekhez pedig csak egy kis szósz vagy egy gyors pesto kell, és kész is a GDM-kompatilis ebéd vagy vacsora.

Egyik kedvencem a keresztségben az
Arábiai Barbie” nevet kapó tésztasaláta volt.

Csicseriborsó kocka tésztát főztem, felkockáztam hozzá egy nyers céklát (meg is lehet főzni vagy sütni, csak akkor máshogy kell számolni a szénhidráttartalmát!), összekevertem egy púpos kanál mascarpone-t egy kis őrölt római és sima köménnyel, facsartam rá citromlevet, sóztam és megdobtam az egészet indokolatlan mennyiségű friss petrezselyem. A végeredmény egy arabos beütésű, élénk Barbie-rózsaszín étel lett, ami egyszerre izgalmas, finom és egészséges és GDM-barát.

Mindenki nyugodjon le a...és kapcsolja le időben a lámpát

Utólag egyébként úgy látom, hogy nálam sokkal jobban felvitte a vércukrot egy stresszesen elfogyasztott GDM-kompatibilis étel, mint egy nyugodt körülmények között megevett sima kocka csoki. Nemrég voltam kontrollon, amihez éhgyomorra kellett bevezetnem (utálom és rettegek a vezetéstől, de három gyerek mellett vidéken nem kérdés, hogy néha kocsiba kell ülnöm), a reggeli csúcsban (a nemlétező vezetői önbizalmamból minden egyes másik autós látványa gyököt von), a laborhoz (mondjuk legalább magától a vérvételtől sose féltem, csak az undorító glükózlimonádé túlságosan jól ismert íze okozott előre is stresszes perceket). A tesztet végül nem sikerült elvégezni, mert majdnem 10-es éhgyomri cukrot produkáltam (az egészséges felső határérték 6,1), viszont a sima laborhoz levették a vért meg vizeletet, és azok alapján a három havi cukorátlagom rendben volt. Ha a terhességeim alatt is szólt volna valaki, hogy a sima hétköznapi stressz ennyire megdobja a vércukromat, talán többet meditálok és kevesebbet parázok adott értékeken.

Ezt az összefüggést egyébként más cukorbetegeknél is megfigyelték már, úgyhogy innen is üzenem a kismamákat kezelő diabetológusoknak, hogy ugyanolyan hévvel hívják fel a figyelmet a stressz káros hatására, mint a finomított szénhidrátokéra.

A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulinrezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet.

Ezért (is) érdemes az érintett kismamáknak a személyiségükhöz és életmódjukhoz passzoló stresszoldó technikákat alkalmazni, legyen az jóga, meditáció, vagy az étkezésin kívül egy érzelmi napló vezetése is.

Egy másik, nem csak terhes nőknek ajánlott vércukorszint csökkentő lehetőség az esti fények szabályozása.

Egy kutatás szerint azok a terhes nők, akik az elalvás előtti órákban nagyobb fényerőnek voltak kitéve (értsd túl sok és túl erős fényű lámpa égett, vagy elalvásig nézték a TV-t, a számítógépet vagy a telefonjukat), azoknál nagyobb valószínűséggel fordult elő gesztációs diabétesz.

Ezért (is) érdemes az esti órákban időben kikapcsolni a gépeket, és időt adni a szemünknek a szervezetünknek arra, hogy lecsendesedhessen és a pihentető alváshoz szükséges hormonokat elő tudja állítani.

Hátrányból előny

Végtelenül nagy szívás ez az egész, főleg, ha nem csak egyszer, hanem többször is át kell küzdened magad rajta.

Viszont annyi mindent tanul belőle az ember a szénhidrát számítástól a megfelelő pulzusszámon végzett testmozgáson át az egészséges konyhatechnológiai eljárásokig, hogy hosszú távon tulajdonképpen még jól is járunk vele.

Mi nem csak akkor kezdünk bele egy személyre szabott és fenntartható egészséges életmód kialakításába, amikor már érezhető panaszaink vannak. Ezt a tudást mások talán egy élet alatt se szerzik meg, vagy háziorvostól specialistáig, természetgyógyásztól személyi edzőig járják a szakembereket, hogy valaki végre megmondja nekik a pontos megoldást.

A GDM egy kőkemény önismereti tanfolyam, ami egyébként jól megágyaz a szülőséghez, hiszen rendszert, fegyelmezettséget és folyamatos odafigyelést igényel.

Nem utolsó sorban hamar kiderül a környezetünkben lévőkről, hogy kire mennyire lehet (majd később is) számítani. Ki jegyzi és érti meg, hogy tényleg egy egészen kicsi cukrot, mézet vagy juharszirupot se ehetsz és ki az, akinek ha százszor is elmondtad már, ő akkor is a legnagyobb jószándékkal tolja eléd a maga készítette sütit azzal a szöveggel, hogy „De a Te kedvedért nem raktam rá porcukrot, és a tésztában is csak barna cukor van!”.

A figyelmes emberek pedig megkérdezik, mit hozhatnak neked a piacról vagy közös programot úgy alakítják, hogy te a megszabott időben, nyugodt körülmények között tudd elfogyasztani a 25 grammos uzsonnádat.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Felbukkantak a gyerekek, akik szökésben lévő apjukkal együtt tűntek el három éve
Terepmintás ruhában túrázva szúrták ki őket helyi farmerek.

Megosztom
Link másolása

A 37 éves Tom Phillips 2021 szeptemberében szökött meg Új-Zélandon két lányával és fiával együtt, a 11 éves Jaydaval, a 9 éves Maverick-kel és a 8 éves Emberrel, miután állítólag kirabolt egy bankot.

Az eltűnt gyerekeket azóta nem látták, de szerdán a rendőrség közölte, hogy „hiteles észlelést” kapott Tomról és a gyerekekről, akiket az ország északi részén láttak.

A négytagú csapatot, akik egy magánterületen kóboroltak terepmintás felszerelésben, egy csapat sertéstenyésztő vette észre, akik képeket is készítettek róluk – írta meg a The Sun.

Az egyik farmer a Stuff.co.nz-nek elmondta, milyen beszélgetés folytatott az egyik lánnyal:

„Mondtam, hogy ’Ez magánterület’, mire ő csak annyit mondott: ’Ja... és?!’ Aztán megkérdeztem: 'Tudja valaki, hogy itt vagytok', mire ő azt mondta: 'Nem, csak ti'”.

A gyerekek édesanyja, Cat teljesen összetört a történtek kapcsán. Szerinte lánya üzenni akart az elmondottakkal.

„Ez egy segélykiáltás. Ez a 'Tudja valaki, hogy itt vagyunk? Jön értünk valaki?'. Nem halljuk a hangszínét, de számomra ezt jelenti. Olyan, mintha megpróbálna mondani valamit anélkül, hogy ténylegesen mondana valamit, mert az apja ott van, és aggódik, hogy rosszat mond, és rosszul fogalmaz. Aggódik a későbbi következmények miatt.”

– mondta a kétségbeesett anya.

Az összetört nő azt mondta, úgy érzi, a rendőrség nem tett eleget azért, hogy hazahozza a gyermekeit. Ő bármit megtenne, hogy ártatlan gyermekei újra hazatérjenek. Ennyi idő után már azt sem tudja, hogy néznek ki a gyermekei, de legalább a tény, hogy még életben vannak reményt ad neki.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„Hisztis tinédzser” - szepszisben halt meg a kislány, akit alig akartak ellátni a kórházban
"Anya, meg fogok halni? - ezt kérdezte a northamptonshire-i tinilány óriási fájdalmai közepette. A kórházban szinte ignorálták, és a vérmérgezésbe belehalt, amire nem kapta meg időben a megfelelő kezelést.

Megosztom
Link másolása

Egészen elképesztő eset borzolja a kedélyeket, egy 13 éves brit kislány esetét tárgyalják, aki még 2022-ben halt meg, pedig élete megmenthető lett volna, ha a kórház dolgozói megfelelően járnak el. Ehelyett inkább becsmérlő szavakkal illették, és egyszerűen nem hitték el, hogy rosszul van - írja a Daily Mail. Amikor megkapta a diagnózist, már késő volt.

A 13 éves Chloe Longster egészséges tinédzser volt, aki egy angliai gyermekgyógyászati ​​sürgősségi osztályra került be súlyos bordafájdalmakkal és megfázáshoz hasonló tünetekkel.

Anyja szerint az intézményben tartózkodásuk során végig megvetéssel bántak velük, könyörögni kellett az ellátásért,

amit végül jóval később kapott meg a kelleténél, pedig épp lett volna ideje a dolgozóknak. Csak épp nem hitték el, hogy a kislány tényleg beteg.

Chloe 2022-ben veszítette el életét, miután a northamptonshire-i Kettering Általános Kórházban végül tüdőgyulladással diagnosztizálták.

Pár órával ez után vesztette életét gyors állapotromlást követően, a halál okának vérmérgezést állapítottak meg. A szükséges kezelést már nem élhette meg a lány.

Az édesanya szerint a haláltusája során a lánynak elviselhetetlen fájdalmai voltak, és többször megkérdezte őt, meg fog-e halni.

Mindezt immár hatósági vizsgálati eredmény is alátámasztja.

Az édesanya, Louise a vizsgálat során elmondta, hogy többször is kérte az orvosok segítségét, de azok úgy kezelték, mint egy inkompetens, állandóan a Google-n keresgélő anyát, a lányát pedig dívának és hisztisnek bélyegezték egészségügyi dolgozóként.

Az anya azt állította, hogy nem értesítették szepszisszűrésről, és a lánya fájdalomcsillapítása késett, mivel még az utolsó óráiban is megvetéssel kezelték őt ahelyett, hogy időben megadták volna neki, amire szepszis esetén szükség van.

A 40 éves nő hozzátette, hogy lánya soha nem kapott a kórházban protokollszerűen a vizsgálatokon átesetteknek adott azonosító karkötőt sem.

Az egyhetes nyomozás első napján az anya azt mondta, hogy Chloe halála megsemmisítőleg hatott rá, és családjával együtt úgy gondolja, megelőzhető lett volna a tragédia.

A nyomozás során ismertették az eset egyéb előzményeit is, miszerint a lány november 28-án lett rosszul, ezért otthon maradt a 17 éves bátyjával. Még a délelőtt folyamán hívta az édesanyját, hogy rosszabbodott az állapota, és fájnak a bordái.

A szülők hazaérkezve ellenőrizték a lányuk állapotát, az anya szerint Chloe pánikba esett attól, amilyen rosszul lett hirtelen. Mentőt hívtak hozzá, de a mentésirányító szerint csak 2 órával később ért volna ki a kocsi, ezért az anyja maga vitte be a lányt a Kettering Általános Kórházba.

A lánynak akkora fájdalmai voltak, hogy alig bírt járni, ezért a bátyja kerekesszékben tolta be a kórházba.

Kivizsgálták, és egy félreeső helyiségbe helyezték, mielőtt Oramorphot adtak volna a fájdalmára.

A tinédzsernek kanült helyeztek be, de az kiesett, a röntgenre pedig a szülők tolták el a lányt. Az anya látta a röntgenfelvételt, és szerinte Chloe tüdejének alján egy massza volt. Amikor visszatért az osztályra, az anyának azt mondták, hogy Chloénak mellkasi fertőzése van.

Egy orvos antibiotikumot írt fel, az első adagot helyben megkapta, majd egy másik osztályra szállították. Az anyuka, látva a lánya szenvedéseit, többször kért fájdalomcsillapítót,

mire azt a megjegyzést kapta, hogy biztos a fájdalomcsillapításért vannak itt, nem betegség miatt. Elmondása szerint a személyzetet végig szinte gyózködnie kellett a lánya rosszullétéről.

Egy ügyeletes orvos aztán közölte az anyával, hogy Chloénak tüdőgyulladása van, és intravénásan kell antibiotikumokat és folyadékot bevinni a szervezetébe.

Egy nővér végig ellenőrizte ugyan az állapotát, de semmit nem csináltak a lánnyal. Az egyik alkalommal, amikor megfigyelte Chloét, a gépek azt jelezték, hogy a lány oxigénszintje leesett, de először azt gondolták, a gép csak elromlott.

Ezután egy külön helyiségbe vitték Chloét, mert az influenza-A tesztje pozitív lett.

Egészen addig nem is vették őt komolyan az anyja szerint.

Dr. Marwan Gamaleldin a vizsgálat során elmondta, egy nővér 14 óra 20 perc körül megkereste őt Chloe szepszis szűrésével kapcsolatban. A kislány pontszáma nem volt elég magas ahhoz, hogy további vizsgálatot indítson el. Állítólag a vérnyomását a nagykönyv szerint mérte meg, de a jegyzeteiben ezeknek nem volt nyoma.

Megkérdezték tőle, hányszor látta Chloét az alatt a két óra alatt, amikor ott volt. Azt mondta, három vagy négy alkalommal, a feljegyzéseit pedig utólag készítette el.

Azt mondta, hogy Chloe nem tűnt olyannak, mint aki nehezen kap levegőt. A fájdalommal járó légzés szerinte más kategória, mint a légzésért való küzdelem.

Azt mondta, hogy a fájdalom szintje és a magas pulzusszám miatt kezdett el gondolkodni a differenciál diagnózison, a szepszisen.

Azt mondta, hogy ő is látott egy árnyékot a tüdejének bal oldalán a röntgenfelvételen. Ebben az összefüggésben a fertőzést valószínűsítette. Mivel nem volt láza, és a fájdalom nem volt arányos azzal, mint amit ilyen fertőzéseknél tapasztalnak, ezért gondoltak először másra.

A nyomozás péntekig tart a northamptoni The Guildhallban.

A súlyos szepsis kezelése intenzív osztályon zajlik,

és ilyenkor az antibiotikumot és a fogyadékot intravénásan adják a betegnek. Emellett különösen kell figyelni a vérnyomás fenntartására, sokszor katétert is kap a beteg, esetleg dialízist. Számos más intézkedést szükséges végrehajtani ilyenkor a páciensen, amit Chloe sajnos nem kapott meg időben.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása