ÉLETMÓD

No Mow May: ezért ne nyírd a füvet májusban!

Hozzánk is megérkezett a Vágatlan Május kihívás! Megy ki a divatból a fenntarthatatlan pázsit, helyette otthon is jön a tudatosan művelt, vadvirágos gyep.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. május 03.


Megosztom
Link másolása

Világ fűnyírói, pihenjetek!

Korábbi cikkünkben már említettük, hogy egy ökológiai szempontokat szem előtt tartó kertész májusban szabadságra küldi a fűnyíróját. A No Mow May, vagyis a Vágatlan/Fűnyírásmentes Május kezdeményezést az Egyesült Királyságban működő Plantlife nevű szervezet indította még 2019-ben.

A projekt célja, hogy felhívja a figyelmet a beporzók egyre szűkülő életterének problémájára, a klímaváltozásra és levegőminőség romlására.

Fentiek enyhítése céljából arra kéri a kerttulajdonosokat, hogy egy hónapig ne nyírják le a füvüket, vagy csak a szükséges, sokat használt részeket kurtítsák meg, a kevésbé forgalmas helyeket hagyják békén. Ezzel ugyanis több szén-dioxid kötődik meg, a fű környezetében lévő levegő hűvösebb, párásabb lesz, ami kedvező a benne lakó élőlények számára, bolygatás nélkül pedig sokkal több élelmet szolgáltató növény tud virágot bontani, magot érlelni.  Az internetnek köszönhetően ma már számtalan magán- és köztulajdonú fűnyírót pihentetnek ebben az időszakban, nem csak a smaragdzöld kertjeiről híres Albionban, hanem a világ más kertjeiben is. De mielőtt bárki pázsitnácinak nevezné a kezdeményezés elkövetőit, nézzük meg, miért érdemes letenni (vagy rá se állni) a kert ilyenfajta leszőnyegezéséről.

Lady Pázsit, a trendszetter

A híres angol gyep első magvait valamikor a XVII. század második felében vetették el ugyanazzal a nem titkolt szándékkal, amivel a mai gazdagok a Louis Vuitton táskájukat veszik- státuszmutogatásból.

Ugyanis kizárólag a korabeli pénzemberek engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy a tulajdonukban lévő területek közül ilyen, konkrét hasznot nem hajtó, viszont költségesen fenntartható részeket különítsenek el.

A rongyrázás eme módja természetesen más gazdagoknak is megtetszett, így hamar meghódította a kontinens, majd az Újvilág alkalmazottakkal jól ellátott kertjeit is. Utóbbiak, mármint az amerikai gazdagok piaci igényét állítólag a kertész-zseni shaker közösségek elégítették ki oly módon, hogy nemesítették az első, ipari termesztésben is használható fűmagokat.

Idővel a kevésbé tehetős rétegek számára is életcéllá vált a saját pázsit, hiszen megtestesítette mindazt a high-life érzést, kockás plédeken elköltött pazar piknikeket, jól szabott öltönyökben való tollaslabdázásokat, amik együtt jártak egy ilyen zöld pénztemető fenntartásához szükséges anyagi biztonság érzésével.

Gyakorlatilag a fél világ beleszerelmesedett ebbe a zöld ruhás kirakatfeleségbe, csak senki se gondolt bele, mivel jár a fenntartása.

Ez a dekorszőnyeg ugyanis nem csak a telepítéskor, hanem egész élete során irreálisan sok gondozást, tápanyagot, öntözést és szakszerű fűnyírást igényel, amit fizetett kertész híján, egyszerű földi halandóként gyakorlatilag nem lehet kivitelezni, főleg nem egyetlen emberöltő alatt.

A közismert viccnek ugyanis sajnos igaza van: a tökéletes pázsit titka az évszázadokig tartó rendszeres nyírás és locsolás. Ezért aztán akinek még nincs, az jobb, ha bele se kezd, főleg nem a mi éghajlatunkon, ahol ráadásul az elmúlt évek aszályai miatt rendre víztakarékosságra kérik (vagy kényszerítik) a lakosságot.

Az a szép ősgyep

Azon túl, hogy a filmekben és fejekben élő pázsit megteremtéséhez és fenntartásához angol lordnak kell lenni, egy ilyen zöldfelület az élővilág szempontjából is jóval kevésbé hasznosítható: gyakorlatilag egy „dísz-monokultúra”. Ezzel szemben

a gyep jobb tűrőképességű, kevesebb ápolást igényel, és az azt alkotó növényfajok gazdagsága révén lényegesen nagyobb biodiverzitással büszkélkedhet, főleg, ha ősgyepről beszélünk.

Az ősgyep olyan, jellemzően pázsitfűfélékből és pillangósvirágúakból álló természetes növénytársulás, mely az adott terület földrajzi és biológiai tulajdonságaihoz egy hosszabb időszak után a legjobban alkalmazkodott. Egy ilyen élőhely azáltal, hogy a természetes szelekció révén minden évszakban tartalmaz nektárt és virágport adó növényeket, táplálékot és menedéket nyújt számtalan élőlénynek a gombáktól a gerincesekig.

Egy ember alkotta vagy használta kertben azonban rendszerint nincs már meg ez az ősgyep, hiszen minden egyes kapavágás vagy ásónyom évtizedek munkáját teszi tönkre, hogy aztán átvegye a helyét a gyomok és kultúrnövények közti állóháború.

Apropó, gyomok. A gyom az agrárium kifejezése, mely alatt a termesztett haszonnövény mellett felbukkanó, azt elnyomni képes planta non grata-t érti.

Így lehet az, hogy a pipacs, a búzavirág vagy a veronika számos faja a mezőgazdaságban gyomnövény, a mi kertünkben meg a vadvirágos rét megbecsült lakója, a pillangóbarát virágágyásunk oszlopos tagja vagy egyenesen talajtakaró növény.

Ősgyepet készíteni sajnos majdnem olyan hosszú és fáradtságos munka, mint pázsitot telepíteni.

Ezért is fontos telek vagy házvásárlás esetén jól megfigyelni a területet, hiszen lehet, hogy az első látásra összevissza, hol sárga, hol zöld füves felület valójában a legkönnyebben gondozható, ökológiai rezervátumként működő része a kertünknek, amit kár lenne felásni.

Ha viszont nincs ilyen szerencsénk, de boldog gyeptulajdonosok szeretnénk lenni, akkor érdemes először körbejárni a környék érintetlenebb helyeit és megfigyelni az ott előforduló növényeket - ezek a fajok ugyanis az ember gondozása nélkül is jól elboldogulnak, így nemesített változataik jól fogják érezni magukat a mi kertünkben is. Előfordulhat persze, hogy nincs időnk vagy kedvünk magunk bíbelődni a fajtaválasztással, ebben az esetben célszerű felkeresnünk egy olyan kertészetet, ahol segítenek egy, a mi kertünk lehetőségeinek és igényeinek megfelelően összeállított magkeveréket találni. Ha pedig megvan a mag, kész a vetési terv, és a család minden tagja katonás rendben várja, mikor kell locsolnia, már csak türelemre van szükségünk. Ugyanis sajnos sokan elfelejtik belekalkulálni egy füvesítés/gyepesítés munkálataiba a „békénhagyás idejét”.

Mert hiába a leggondosabban előkészített morzsalékos föld, a megfelelő időben vetett helyes összeállítású magkeverék, ha kikelés után nem hagyunk neki kellő időt a megerősődésre, és túl hamar vesszük használatba, a munkánk kárba fog menni. Ezért érdemes nem egyszerre, hanem  helyes stratégiát felállítva, módszeresen foglalni el a terepet. Ha pedig beállt a rendszer, ugyanígy járni el a gondozás, fűnyírás kérdésében is.

Kíméletes népirtás

Képzeljük el, hogy ostrom alá veszik a házunkat. Még nem látjuk a tankokat, de érezzük: a föld dübörög, a levegő melegszik, és ahogy telik az idő, egyre több menekült érkezik hozzánk. Egyenletes, áthatolhatatlan gyűrűben közeledik felénk az ellenség, nincs esélyünk elmenekülni.

Ha szerencsénk van, a támadók megállnak a házunk előtt, kegyelmet gyakorolnak, el is vonulnak - maguk mögött hagyva a romba döntött városokat, letarolt földeket. Mi pedig ott maradunk a több ezer menekülttel élelem és lakhely nélkül.

Hát valahogy így kell elképzelni egy rosszul kivitelezett fűnyírást vagy kaszálást.

Akár egy kiskert, akár egy városi park fűnyírásáról beszélünk, fontos ismernünk az ott honos élőlények mobilitását. Ha fontos nekünk a füvünkben lakó élőlények élete, egyáltalán nem mindegy, hogyan nyírjuk a füvet.

A Kiskunsági Nemzeti Park oldalán így írnak a kaszálás irányának kérdéséről:

„Ha egy területet kívülről befelé haladva kaszálnak le (középre tartó spirálvágás), akkor a végén megmaradt területre koncentrálódnak a menekülni képes hüllők, emlősök, madárfiókák, földön szívesen mozgó madarak (fogoly) jelentős része, és ha azt is lekaszálják, akkor ezek sorsa is megpecsételődött, ezért kötelező védett természeti területen a sávos vagy a spirálisan kifelé tartó kaszálás."

Egy kiskertben persze kevésbé számít az ember „földön szívesen mozgó madarakra”, de a hüllők, rovarok számára is fontos, hogy humanitárius folyosót biztosítsunk nekik, ha fűnyírásra kerül a sor.

A legjobb persze, ha a kertünk ember által ritkábban használt részein egyáltalán nem bolygatjuk a dolgokat, vagy mozaikszerűen végezzük a fűnyírást. A fűnyíró feltalálása előtt ez nem volt kérdés, hiszen a kézi kaszálás idejében ergonómiai okai voltak annak, hogy egy réten vagy kertben mindig akadt elegendő menedék az élőlények számára: egy nap alatt még fél hektárt is alig tudott lekaszálni az ember, mert a füvet csak harmatosan lehetett jól vágni. Még nagyobb területeken is, ahol csapatban dolgoztak, ez a kis lépésekben haladó kézi betakarítás sokszor akár egy hónapig is eltarthatott.

Így mindig voltak frissen kaszált, le nem kaszált, illetve különböző korú újrasarjadt területek is. Ennek köszönhetően minden állat megtalálhatta a maga számára legoptimálisabb élőhelyet, illetve a növények is - ha nem is a teljes területen - magot érlelhettek.

Ehhez képest a manapság közterületeken végzett gépi kaszálás igazi atombomba: a dobkaszák szinte a föld felszínén vágják el a növényeket, ezáltal gyakorlatilag ledarálják a gyepek mikrodomborzatát, a benne található hangyafészkekkel együtt. A dobkaszáknak ráadásul van még egy nagyon rossz tulajdonsága: szívóhatásuk miatt a talaj felszínén mozgó, gyors helyváltoztatásra képtelen élőlények jelentős része a késeik között leli halálát. Egy ilyen terület regenerálódása évekbe telik.

Jusson eszünkbe ez a mészárlás, ha frissen kialakított városi méhlegelőt látunk, hiszen a hosszú évek módszeres pusztítása után senki se várhatja el, hogy hipp-hopp egész évben dúsan virágzó paradicsom legyen a letarolt gyep helyén.

Tippek kertes és kerttelen gyepbarátoknak

Akinek van kertje, az azért, akinek nincs, az azért csatlakozzon a kihíváshoz. Saját lehetőségeinket mi ismerjük a legjobbat, ezért például lehet, hogy a mi kertünkben egy Vágatlan Április vagy egy Vágatlan Június kivitelezése több haszonnal jár, mint az elterjedt májusi nyírásszünet.

Gondoljunk magunkra méhpásztorként, aki egész évben élelmet és szállást biztosít a nyájnak - ha kell, részleges munkabeszüntetéssel. Azon túl, hogy olyan növényekkel gazdagítjuk a kertet, melyek egymást váltva egész szezonban táplálékot nyújtanak a beporzóknak, biztosítsunk nekik vizet is, és ha nincs természetes búvóhelyük, csináljunk nekik bogárhotelt.

Akinek pedig nincs saját kertje, az nevezze ki magát a lakóhelye vagy egy általa sokat látogatott zöld terület önkéntes gyepmesterének. Ha még nincs rajtuk méhlegelő, rovarhotel kialakítva, kezdeményezhetjük a fenntartónál vagy egy környékbeli zöld szervezetnél a létesítésüket, és ha már ott vagyunk, csatlakozhatunk is hozzájuk (mármint a zöld szervezethez, nem a fenntartóhoz).

Amit pedig bárki meg tud tenni, az az edukálás, szóban és írásban is. Nyugodtan hívjuk fel a kerttulajdonos ismerősök figyelmét a téma fontosságára, osszuk meg ezt vagy más, a témával foglalkozó cikket a közösségi médiában.

Végül pedig: vegyünk virágot helyi őstermelőtől! Minél többen vásárolunk hazai szezonális vágott virágot, a virágtermelők annál több élelmet biztosítanak a beporzók számára.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Itt a megoldás a darazsak ellen! Szinte minden háztartásban megtalálható és rendkívül hatékony
Itt a darázs‑apokalipszis – így füstöld ki a fullánkos lakótársat, mielőtt elszaporodna.

Megosztom
Link másolása

A tavasz pont annyira idilli, mint amennyire veszélyes: a madarak csicseregnek, a kerti székek előkerülnek, a darazsak pedig már most scout‑üzemmódban pásztázzák a padlásteret, kazánházat és minden apró repedést, hogy hol húzzák fel legújabb panelrengetegüket. Hiába hisszük, hogy az igazi csatározás csak a grillszezonban jön, a korai védelem a kulcs, mert ilyenkor még gond nélkül kitehetjük a „nincs szoba kiadó” táblát.

Készül a tavaszi rovarbingó

- Hol építkeznek szívesen? Padlás, fal­üregek, bojler melletti zug, vendégszoba, sőt a légkondi mögötti Bermuda‑sarok is sláger.

- Miért most? Mert mi még csukott ablaknál, bezárkózós üzemmódban élünk, ők viszont már felébredtek.

- Miért baj, ha befejezik a fészküket? Mert onnantól darázsirtóval, védőruhával és kicsinált idegekkel feszült mini‑háború jön.

Na de lehet-e vérontás nélkül megállítani a sárga‑fekete helyfoglalást? A válasz: abszolút, és nem kell hozzá sem levendulaolaj, sem poszt‑covidos DIY‑szupervegyület.

A kávézacc, az olcsóbb szuperfegyver

Az ötletgazda Chris Hutton raktár‑guru és az Adam’s SelfStore tulaj‑szakértője, aki nem kertel:

„A darazsaknak meglepően kifinomult szaglásuk van. Szinte mindent szag alapján mérnek fel, és bizonyos illatokra extrán érzékenyek – ilyen például a kávé.”

És most jön a csavar: nem frissen főtt kávé illatáról beszélünk, hanem szárított, majd izzó zaccfüstről. Hutton szerint ez szó szerint „elnyomja a rovar‑Waze‑t”, vagyis a bűz olyan mértékben megzavarja a fullánkos GPS‑t, hogy el sem tudják képzelni, hogy jó ötlet volna oda fészkelni.

Mi kell hozzá?

1. Reggeli kávéd zacca – ne dobd ki, szárítsd ki teljesen!

2. Tűzálló edény – régi fémtál, kerámia ramekin, hamutartó egy retro készletből.

3. Egy gyufa vagy öngyújtó.

Hogyan csináld?

- Szórd a száraz zaccot a hőálló tálkába.

- Óvatosan gyújtsd meg – ne lángoljon, inkább csak parázsló füstölés legyen, mint egy szerény kávé‑füstölő.

- Hagyd, hogy lassan, incensz‑tempóban égjen, és szabadítsa fel a fanyar, sűrű aromát.

Hová rakd?

- Minden bejutási ponthoz: padláslépcső, ablakpárkány, mennyezeti akna, szellőzőnyílás, rejtett sarok.

- Kinti verzió: ha családi grillezésre készülsz, tedd ki a kerti asztalra, vagy több ponton kerítsd be a területet minifüstölőkkel.

Pluszpontok:

- 100 % vegyszermentes, a macska is maximum fintorog egyet.

- A zacc újrahasznosul, tehát ingyen van, klímaszorongós ismerősök is pacsit adnak.

- A módszer alapból működik más „illat‑érzékeny” rovarokra is (de szúnyogfronton azért érdemes rásegíteni).

Miért jobb ez, mint a darázsirtó spray?

- Nem fújsz vegyszert a lakásba, ami a saját tüdődet is kicsinálja.

- Nem csak elűzi őket, de meg is előzi a fészekrakást.

- Bónuszillat a hardcore kávéfanoknak:

a veranda úgy fog szaglani, mintha egy hipster pörkölőben járnál.

Kávé ki, darázs ki – ennyire egyszerű.

Via Express


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Neve is van annak az állapotnak, amikor nem tudsz wc-re menni idegen helyen - de szerencsére gyógymódja is
Jöjjenek a tudományosan megalapozott tippek, amikkel végre elengedheted a „kakifóbiát”.

Megosztom
Link másolása

Irodai vécé? Inkább meghalsz. Nyilvános klotyó? A pokol tornáca. De ha hazaérsz, lehuppansz a trónra, és akkor végre, hosszú órák kínlódása után… de miért szenvedünk ennyit, és hogyan lehet ebből kimászni?

A „kakifóbia” nagyon is valós dolog - rengetegen szenvednek tőle

A szaknyelv szerint ez nem más, mint parcopresis, vagyis a „szégyenlős bél” szindróma, amikor valaki egyszerűen képtelen elvégezni a nagydolgát, ha nem a saját otthona nyugalmában van. A The Gut Stuff alapítói, Lisa és Alana Macfarlane szerint gyakran ez a két dolog szokta kiváltani:

1. Akinek már volt kellemetlen élménye sürgető vécére rohanással, az emiatt stresszel.

2. Mások valamilyen gyerekkori megszégyenítő élmény miatt nem tudnak ellazulni egy irodai vagy nyilvános vécében

– és a Covid óta ez csak durvult.

Egy felmérés szerint a dolgozók 54 százaléka érzi kényelmetlennek a munkahelyi kakilást. Ennek eredménye: napközbeni puffadás, gázképződés, sőt, egy idő után krónikus székrekedés. Szóval igen, a visszatartás káros.

Na de akkor mit lehet tenni?

Próbáld ki az alábbi, tudományosan alátámasztott módszereket, hogy ne csak minden harmadnap tudd elengedni, amit el kell.

1. Tedd fel a lábad!

Nem csak az számít, mikor mész el intézni a dolgod, hanem az is, hogyan. Dr. Megan Rossi szerint a megemelt lábtartás segíthet: egy 20-30 cm magas emelvény, például a gyerekek wc elő helyezett kis lépcsője, ellazítja a puborectalis izmot, amit a nyugati vécék éppenséggel befeszítenek.

Ez a testtartás ugyanis megkönnyíti a bélmozgást, és csökkenti a kényszeres erőlködés kockázatát – ami egyébként hosszú távon a medencefenék izmait is tönkreteszi.

2. Zenével a félelem ellen

Furán hangzik, de a zene hatással van a bélflórára is. Egy kutatás szerint a Marconi Union - Weightless című szám 65 százalékkal csökkentette a résztvevők szorongását.

Az agy és a bél közötti idegi kapcsolat működése szerint, ha megnyugszol, a bélrendszered is könnyebben enged.

YouTube-on keress rá a „poo music” kifejezésre. Igen, tényleg ez a neve. És tényleg működik.

3. Lélegezz

Egy légzéstechnika a paraszimpatikus idegrendszert (pihenés és emésztés) aktiválja, szemben a „menekülj vagy harcolj” stresszreakcióval. A módszer:

- Belégzés 4-ig számolva

- Légzésvisszatartás 4-ig

- Kilégzés 4-ig

- Szünet 4-ig

- Ismétlés, amíg kell

Segít abban, hogy a vécén ne pörögjön hülyeségeken az agyad, ezzel megszakítva az ideális hangulatot. Szó szerint.

4. Hasi légzés

A rekeszizommal való légzés segíti az ellazulást, és hatékony lehet irritábilis bél szindróma (IBS), puffadás és görcsök ellen is. Ez nem az a fajta légzés, amit automatikusan csinálsz – meg kell tanulni.

Dr. Rossi szerint így érdemes gyakorolni:

- Orron keresztül belégzés 4 másodpercig, a has emelkedik

- 2 másodperc szünet

- Lassan kifújás szájon át 6 másodpercig

- Ismételd 5-15 percig

Ülve, a vécén is lehet csinálni, nem kell hozzá jógastúdió.

5. Hasmasszázs – saját kezűleg

Egy 8 hetes klinikai vizsgálat szerint a rendszeres hasmasszázs fokozta a bélmozgást és csökkentette a tüneteket. Lisa Macfarlane szerint így csináld:

- Simítsd végig a hasad aljától felfelé a bordáidig

- Jobb alsó résztől körkörösen menj fel, balra, majd le

- Fokozatosan növeld a nyomást, hogy serkentsd a bélműködést

- A végén csinálj körkörös mozdulatokat az egész hasadon

Nem lesz belőled thai masszőr, de a pocakod hálás lesz.

6. Borsmenta, a vécék királynője

A borsmentateát sokan isszák a jó emésztés miatt, de a borsmentaolaj az igazi ász: kutatások szerint görcsoldó hatású, segíti a gázok távozását, és ellazítja a bélrendszert. IBS, puffadás, görcsök? Adja magát.

Dr. Rossi ugyan megjegyzi, hogy a koffeint nem helyettesíti, de gyorsítja a gyomorürülést, és ez már fél siker.

A lényeg

Kakilni kell. Mindenkinek. És ha a tested már jelzett, ne szorongd végig a napot. A modern tudomány melletted áll – legyen szó lábtartóról, YouTube-vécézenéről, vagy hasmasszázsról. Engedd el. Szó szerint.

Via The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Ezzel a zseniális módszerrel kétszer olyan gyorsan száradnak a ruháid, és szárítógépre sincs hozzá szükség
Nem kell többé napokig kerülgetni a vizes ruhát a lakásban – így száríthatod a mosást kétszer gyorsabban, szárítógép nélkül is.

Megosztom
Link másolása

A szárítógép drága, a tavaszi időjárás meg kiszámíthatatlan – így ha nincs szerencséd (és szárítógéped), akkor is van megoldás arra, hogy ne napokig kelljen kerülgetni a friss mosást. A Which? fogyasztóvédelmi szervezet most előállt egy módszerrel, ami feleannyi idő alatt szárítja meg a ruhát, mintha csak simán kiteregetnéd a lakás közepén. És ami a legjobb: olcsóbb is, mint a szárítógép.

A szárítógépmentes élet nem mindig kényelmes

Ha nincs szárítógéped, ismered az érzést: a ruha napokig nedves marad, a levegő fülledt, és nem lehet elférni a szárítóállvány mellett.

Kültéren szárítani persze csodás lenne, ha nem változna ilyen dinamikusan az időjárás.

Viszont most kiderült: a páramentesítő lehet a kulcs, amivel felgyorsíthatod a folyamatot, méghozzá brutálisan.

Így csináld jól: páramentesítő + állvány = fele idő

A Which? csapata fogott két azonos mennyiségű mosást, két szárítóállványt, és egyetlen különbséggel teregetett: az egyik mellé (vagy alá) odatettek egy páramentesítőt, a másik mellé meg nem.

Az eredmény egyértelmű volt:

„A páramentesítő használata közel felére csökkentette a száradási időt, és kb. két liter vizet szívott ki a levegőből – ami a penészedés megelőzésében is rengeteget számít.”

A trükk lényege, hogy a gépet közvetlenül a ruhák alá vagy mellé kell helyezni, nem eldugva a szoba másik sarkába.

És mi van az árammal?

Sokan rögtön azt kérdezik: na jó, de mennyibe kerül ez nekem? A válasz elég egyértelmű,

a szárítógép fogyasztásához képest a páramentesítő áramfelvétele a töredéke,

és közben még a lakás levegője is frissebb marad. Úgyhogy ez a módszer nemcsak hatékony, de gazdaságos is. A páramentesítő nem új találmány, de ha jól helyezed el, konkrétan megfelezi a száradási időt – és közben megóvja az otthonodat penésztől is.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezért nem szabad nyitva tartanod a mosógép ajtaját akkor sem, ha bebüdösödik tőle a dob
A szakértők szerint sürgősen szokj le róla, mert a nyitva hagyott ajtó többet árt, mint használ. Azt is elmagyarázták, miért.

Megosztom
Link másolása

Első ránézésre logikusnak tűnhet nyitva hagyni a mosógép ajtaját – hiszen így kiszellőzik, és nem lesz dohos. Valójában azonban ez a módszer többet árt, mint használ - írja a Startlap az Ireceptar portálra hivatkozva.

A cikk azt írja, problémákat okozhat hosszú távon a nyitva hagyott mosógép-ajtó.

A szakértők szerint egyébként nem garancia a penészképződés megakadályozására az, ha nyitva hagyjuk az ajtót. Viszont árthatunk vele.

Folyamatosan terheli ugyanis a zsanérokat a nyitott ajtó súlya. Emiatt az elöltöltős mosógépek ajtajánál a zsanérok később meglazulhatnak. "Ez akár milliméternyi elmozdulás is lehet, ami problémákat okozhat a nyitásnál, zárásnál, a tömítésnél, sőt, még az ajtózár működésénél vagy a mosási ciklus során is"

- írja a lap.

A nyitott hagyott ajtó ráadásul a mosógép mechanikájára is hatással lehet, főleg a modernebb, szenzorokkal ellátott típusoknál. Ha pedig a gép nem pontosan érzékel, a mosást és a szárítást is befolyásolhatja, és előfordulhat, hogy több áramot fogyaszt majd a gép.

Ezért a szakértők a következőt javasolják.

Mosás után hagyd nyitva az ajtót, amíg lehűl és kiszárad a dob, azután csukd be a mosógéped ajtaját. Rendszeresen futtass tisztító programot, időnként pedig ecetes vízzel vagy speciális tisztító folyadékkal mosd át a dobot. Fontos, hogy ne használj tömény ecetet a mosógép tisztításához, mert azzal tönkre teheted.


Megosztom
Link másolása