FONTOS

5+1 környezetbarát mítosz a szójaviasztól a földlabdás karácsonyfáig

Tudatosság nélkül könnyen bele lehet süketülni a fenntarthatósági zajba. Mivel egy vállalkozásnak a versenyelőnye múlik azon, valamilyen módon zöld terméket ad-e vagy sem, divat lett rámondani bármire, hogy az. Pedig ez a kérdés nem fekete-fehér, és sokszor nem is zöld.

Szerző: Mácsadi Anni, Fotók: Pexels - sassy.hu
2024. november 25.

A zöld szemlélet nagyon helyesen már a legtöbb háztartás alapvető része, de sok ponton össze lehet zavarodni abban, mi számít környezetbarátnak és mi nem. Lehet, hogy felhasználóként megvan a jobbító szándék, de ez valahol félúton környezetszennyezésbe csúszik. Néha a termékek, amelyeket fenntarthatónak hiszünk, valójában rejtenek magukban természetkárosító kockázatot, sőt.

Álljon itt 5+1 környezetbarát termék árnyoldala, valamint egy-két fokkal fenntarthatóbb alternatíváik:

1. Szójaviasz gyertya

A paraffin gyertyáknál egészségügyi szempontból minden jobb, az alapanyagát ugyanis kőolajból desztillálják, és nagyon nehezen bomlik le a természetben. Fő égésterméke a benzol és a toluol, amelyek asztmatikus megbetegedésekkel és allergiával is összefüggésbe hozhatók. Emellett a paraffintermelés CO2 kibocsátása éves szinten 2 millió tonna, de például vízhasználata és éves növekedési rátája alacsony.

Alternatívaként a piac ontja magából a színes-szagos „természetes” gyertya alapanyagokat, egyre kelendőbb például a szójaviasz.

A szójaviasz valóban lehet természetes, ugyanakkor a szójatermesztés elsődleges rákfenéje az, hogy esőerdők négyzetkilométereit gyújtják fel azért, hogy megfelelő mennyiségű takarmány, tofu és gyertyaalapanyag keletkezzék.

Évente 1 millió hektáron termesztik világszerte, és csak Brazíliában 500 négyzetkilométer erdőirtás köthető a növényhez, ugyanígy 365 nap leforgása alatt.

Azt pedig ne gondolja senki, hogy ugyanennyi fát telepítenek helyette máshol.

Innen nézve a szójaviasz semmiféleképpen nem barátja a környezetnek, emellett növekedési rátája 11% körül mozog, borzalmasan vízigényes a termesztése, noha CO2 kibocsátása valóban csak közepes a viaszrangsorban, 500 ezer tonna évente.

A repceviasz alternatívaként szintén kérdéses, mert peszticidek és gyomirtó szerek kerülhetnek a termesztés során a vizekbe, de még mindig kisebb a környezeti terhelése a szójáénál.

Állati viaszként alternatíva lehet a méhviasz,

ami például feleannyi földhasználatot igényel, mint a szójaviasz.

CO2 kibocsátása messze elmarad a többi alternatívától (100 ezer tonna évente, az összes viaszhoz képest a legkisebb), kevés hulladéktermeléssel és vízhasználattal jár kinyerése, bár a méhpopulációra gyakorolt hatása aggályos. A méhviasz a paraffinhoz képest

fényesebben és hosszabb ideig ég,

és negatív ionok kibocsátásával tisztítja a levegőt.

2. Turkálóban vásárolt ruha

Hogy a turkálós ruhák környezetbarátak vagy sem, nem egyszerű kérdés. Ha például sikerül kifogni egy természetben lebomló szövetet, amit többször viselve adtak be second hand értékesítésre, akkor még jó is lehet. A legtöbb turkálós ruha azonban poliészter vagy viszkózkeverék, vagy hasonló, mosás során mikroműanyagokat a vízbe juttató szövet.

Sőt mi több, ha megfigyeled,

nagyon sok olyan darabot találni a fogasokon, amelyek nem second hand ruhák, hanem csak az ultra fast fashion cégek soha el nem adott, de már divatjamúlt szortimentje.

A fast fashion és annak bármilyen vetülete pedig az egyik legkörnyezetkárosítóbb dolog, ami a divatiparral történhet, mert a rövid életciklust és a felhalmozást hirdeti.

„Az, hogy melyik termék a fenntarthatóbb, a second-hand vagy az eleve természetes vagy fenntartható alapanyagból készült és gyártott termék, összetett kérdés.

Eleve a gyártásnál kellene redukálni azokat az anyagokat, amelyek lebomlása lassú, ugyanakkor fontos, hogy a termék életciklusa is hosszabb legyen”

- nyilatkozta Mányiné Dr. Walek Gabriella, a Nemzeti Divat Liga elnöke, utalva arra, hogy a körforgásos divat iránt lenne jó elköteleződni a jövőben.

Ez ellenben nagyon nehéz, a divatipar ugyanis addig nem tud jottányit sem zöldülni, amíg a természetbarátság tételmondatát nem érvényesítjük:

muszáj kevesebbet fogyasztani.

Teljesen mindegy, milyen ruháról van szó, redukálni kell, mert a folyamatos gardróbbővítés, még csak lenvászon vásárlása esetén is óriási ökolábnyommal jár.

A divatipar nagyságrendileg 93 milliárd köbméter vizet szippant fel egyetlen egy év alatt, ami a világ teljes édesvíz-kitermelésének 4%-a,

a világ teljes CO2-kibocsátásának pedig 2-4%-áért a ruhaipar a felelős. Ezek brutálisan magas arányok.

2017-ben nagyot ment az a megállapítás, hogy ha a divatipar egy ország lenne, az lenne az üvegházhatású gázok hatodik legnagyobb kibocsátója a világon. Emellett a leginkább vegyszerigényes iparágról van szó, megúszhatatlan a méreganyagok használata - még természetes anyagok választása esetén is.

Csak a pamuttermelés az összes növénytermesztés során felhasznált rovarölő szer 10%-át használja el.

Mindez úgy is lélegzetelállító szám, hogy a divatipar leginkább a nem megújuló forrásokra támaszkodik: szintetikus anyagok, kőolaj, vegyipar, ami az erőforrások kimerülésének elsődleges katalizátora. Minden évben, egyre korábbi hónapban olvashatók a hírek arról, aktuálisan mikor használtuk el az egy évre elegendő erőforrásainkat. A divatipar nagy volumenű, állandó növekedésének is köszönhető, hogy

ez az úgynevezett globális túlfogyasztási nap 2024-ben augusztus elsejére esett. Onnantól idén az egész Föld, köszönhetően az embernek, hitelből él.

A turkáló vs. természetes anyagú ruhák világában nincs alternatíva. Egyszerűen kevesebb hangsúlyt kell fektetni az öltözködésre, eltolni a szükségleteket a kapszulagardróbok, a jól variálható alapdarabok irányába. Ez nem mellesleg az önismereti fejlődést, az énkép pozitívabb alakulását is magával húzza.

3. Gabonatejek

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a gabonaitalok karbonlábnyoma összességében jóval kisebb, mint az állati eredetű tejé, a húsfogyasztásé, satöbbi. De azt is vegyük számításba, hogy amikor literszám isszuk, az nem teljesen természetbarát.

Egyrészt a bolti gabonatejek csomagolása hulladék, legyen bármennyire újrahasznosítható - a legjobb hulladék az, amit meg sem termelünk.

Ha otthon készítjük, az alapanyag akkor is bír energiaforrás igénnyel, és vannak negatív környezeti hatásaik is. Itt inkább azt érdemes megnézni, melyik növényi italnak a legkisebb ez a hatása.

Egy összehasonlítás során a földhasználatot, az üvegházhatású gázkibocsátást, a vízhasználatot és az eutrofizációt - nagyjából az elalgásodást, vagyis az ökoszisztéma tápanyaggal való túltelítettsége miatti szennyezést vizsgálták annak érdekében, hogy megtalálják a legkörnyezetbarátabb növényi tejet.

Egyértelmű győztest nem hoztak ki, a helyes válasz a legfenntarthatóbb gabonatej kérdésben az, hogy attól függ.

A mandulatej például alacsonyabb üvegházhatású gázkibocsátást tudhat magáénak a szójához képest, de több vizet igényel, és magasabb eutrofizációt eredményez a termesztése.

A rizs a földterület használatban jól teljesít, de minden további mérésszámban a legkevésbé környezetbarát növényi ital címért versenyez. A zabital konszolidáltan hozza minden vizsgált szegmensnél a középszernél kicsit jobb eredményeket. Ha ehhez hozzáadjuk például, ha sikerül magyar kistermelőtől bio zabot szereznünk, és otthon készíteni belőle zabitalt, egy kicsit talán elhúzhat irányába a szív.

Tökéletesen természetbarát megoldás ebben az esetben sincs, talán a mértékletességre érdemes törekedni. Mondjuk nem a napi öt tejeskávéban pótolni a tejet zöldborsóitallal, hanem csökkenteni (nota bene teljesen elhagyni) a kávéfogyasztást.

4. Kókuszzsír-olívaolaj tengely

Az étolajok környezetre gyakorolt hatása jelentős, legyen szó bármelyik fajtáról. A kókuszolaj és az olíva marketingje kiváló, ezért nem is gondolnánk, hol szerepelnek a fenntarthatatlansági skálán. Az már köztudott, hogy a pálmazsír fogyasztás okozza az orángutánok tömeges pusztulását, és sodorta őket a kihalás szélére. Márpedig pálmazsír az édesipar legtöbb termékében, de még a rúzsban is benne van.

A kókuszolaj negatív hatása leginkább a fajgazdagság gyérítésében rejlik, ami nagyobb horderejű még a sátán könnyének számító pálmaolajénál is.

Az Exeteri Egyetem egy átfogó tanulmánya szerint a kókuszolaj-termelésből eredő erdőirtás egymillió liter olajra vetítve 20 veszélyeztetett növény- és állatfajt érint, míg a pálmazsír is csak 3,8 fajt, az olíva pedig 4,1-et millió literenként.

Ha már itt tartunk, Toszkána csodálatos és illatos növénye, az olíva fája rettentő vízigényes, hogy bő termést és minőségi olajat adjon.

Élelmiszer-kilogrammonként egy kutatás szerint lényegesen több víz kell neki, mint a marhahús, a disznóhús, a tej vagy akár a tojás előállításához.

Ez teszi extrém módon fenntarthatatlanná. Földhasználat tekintetében egyébként nem teljesít rosszul, és erdőket se irtanak érte, szemben a pálmával és kókusszal.

Az olajoknál a lényeg a mérték és a váltakozás, illetve próbáljunk törekedni a helyi zsiradékok használatára.

Ha mindenképp külföldi olajat vásárolunk, a károsanyag-kibocsátást a termelés és elosztás minden pontján csökkentő verziókat válasszuk, ezeket különböző plecsnik jelzik a csomagoláson.

5. Újrahasznosítható zacskó-étkészlet-szívószál

Itt érik be a gyümölcs azoknak, akiket a ható igékkel ki lehet kergetni a világból. Az ugyanis, hogy valami újrahasznosítható, sokszor egy fogyasztóra tolt felelősséghárítás a gyártó részéről. Hogy milyen körülmények közt újrahasznosítható az árult termék, már kevésbé egyértelmű, és sokszor a fogyasztó által meg sem teremthetők a feltételek.

Noha a komposztálható csomagolás még mindig jobb megoldás, mint a vég nélkül fogyasztott egyszer használatos, soha le nem bomló műanyagok, azért nem 100%-ban környezetbarátak.

Az elviteles kávés poharakat sokszor vízálló polietilénnel vonják be, így bár tartalmaznak papírt, nem újrahasznosíthatóak. A papírcsomagolást amúgy is összefüggésbe hozták már erdőirtással ázsiai és európai országokban is, ráadásul az előállításhoz a legtöbb esetben új alapanyagot használnak, nem újrahasznosítottat.

Ha a teljes előállítási láncot nézzük, a kukoricából készült zacsik első hátránya, hogy a kukoricához óriási földterület kell, ráadásul monokultúráról van szó, befigyelhet a nem megfelelő talajhasználat és a vegyszerezés is. Amikor eljutunk a zacskóig, szembesülhetünk azzal, hogy

bár szerves anyaggá bontható, ehhez ipari komposztáló kell, ami nem mondható alap háztartási kelléknek.

Az sem mindegy, hogy biológiailag lebomló vagy komposztálható kifejezést aggatnak a csomagolásra, de igazából az a lényeg: kerüljük el a műanyag alternatíváiként felkínált, „környezetbarátnak” mondott termékeket is. Nem kell papírszívószál, nem kell kicsi zacskó, és nem kell papírtányér se. Józan paraszti ésszel megoldható ezek pótlása tartós eszközök használatával.

+1 - Földlabdás vs. műfenyő

Karácsony közeledtével a természetbarát szív dilemmázik, hogy az ünnepi dekorációtól való teljes elzárkózás és a csiricsáré közt hol helyezze el magát. Örök kérdés, hogy a többször használható, ám mégis műanyagból legyártott dekorfenyő, az ezért termesztett, de mégis csak vágott fenyő, vagy a földlabdás, később kiültethető fa legyen a karácsony legszebb éke.

Mindegyik mellett és ellene is szólnak érvek, Ürge-Vorsatz Diana klímakutató még egy 2022-es posztjában döbbentett meg a modern kor fősodrával teljesen ellentétes megállapítását, miszerint

minél nagyobb vágott fenyőt vegyünk, az lesz a tuti.

„Minél több karácsonyfát vásárolunk, annál nagyobb földterületből annál többen élnek meg Magyarországon olyan tevékenységből, ami alapvetően a természetet támogatja, és élőhelyet biztosít, a lokális klímát szabályozza, a tárolt szén-dioxiddal a kibocsátásainkat mérsékli, a biodiverzitást elősegíti, az aszályt csökkenti, a talajvizet tárolja, és élőhelyet biztosít” - írta akkor, utalva a mesterséges erdőkre, mert a karácsonyfát nem az érintetlen vadonból varázsolják tündérek a nappaliba.

Szerinte attól is jobb a vágott fenyő, hogy nem veszünk fát, vagy low budget dekorral pótoljuk.

„Ha nem erre költjük a pénzünk, valamire el fogjuk – és gyakorlatilag bármi más költés, tehát fogyasztás, sokkal nagyobb környezeti kárt fog okozni, míg ez (a vágott fenyő vásárlása - a szerk.) környezeti hasznot hoz.”

Szemben ezzel a földlabdás opciót úgy tépik ki a földből,

hogy a talaj szerkezetét károsítja, ami nem csak talajerózióhoz, hanem a flóra-fauna felborulásához vezethet az adott területen, miközben a kertbe mi is invazív fajokat telepíthetünk, eltolhatjuk a fenyővel a talaj pH-ját.

A műfenyő 100% vagy ahhoz közeli tartalmú műanyag, ennek környezeti ártalmait csak érintjük. Dr. Chris Weston ökoszisztéma-ökológus szerint a Melbourne-i Egyetem egyik kutatása is azt hozta ki, hogy az élő fák jobbak a műanyagnál. Lebomlók, felhasználhatók akár komposztként vagy a szén megkötésére. Típustól függően 6-20 év a műanyag fák élettartama, aztán a szeméttelepen végzik, és szépen lassan mikroműanyaggá válnak. Addig és ezután is pedig végig életellenes a jelenlétük.

Konklúzió - mi a megoldás?

Akkor is lesz ökológiai lábnyomunk, és szennyezés forrásai leszünk, ha valóban a természettel összhangban szeretnénk élni, hiszen fogyasztunk.

A lényeg egyöntetűen az, hogy fogjuk vissza ezt a fogyasztást.

Bármennyire használunk is környezetbarát (vagy annak mondott) terméket, azok túlfogyasztása is természetkárosító. Nem kell minden nap gyertyát égetni, nincs szükség papír- vagy kukoricaszívószálra, extra ruhákra meg aztán pláne nem. Ha tudatosak vagyunk a vásárlásaink során, az pedig sosem árt.

Kapcsolódó

Greenwashing a zöld zajban: nem minden fenntartható, ami annak nevezi magát

Bármikor megvehetsz egy környezetbarátnak beállított terméket, ami nem az, vannak viszont nemzetközi jelzések, amelyeket figyelve könnyebb az eligazodás a “Zöld Zajban”.

Népszerű

Ajánljuk

SZÍNES

Itt a Lidl nagy újítása: ezekben a boltokban már nem kell sorban állnod

A Lidl június 4-től három üzletében vezette be a „Scan & Go” funkciót, amellyel a vásárlók maguk szkennelhetik a termékeket. Az újítás a Lidl Plus applikáción keresztül érhető el, az első használatért 5% kedvezmény jár.

Címlapról ajánljuk

FONTOS

Itt a döntés a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatásról, de egy fontos feltétel sokakat kizárhat

Megjelent a Magyar Közlönyben a kormányhatározat a támogatásról. A juttatás nem alanyi jogon jár majd, hanem az esélyegyenlőség elve alapján, így a jövedelmi határ lesz a kulcs.

Szabó Anikó, Fotó: Pexels - sassy.hu
2026. június 06.

Ha minden jól megy, sokaknál augusztusban százezer forint landolhat a családi kasszában iskolakezdésre.

A kormány ugyanis rábólintott a Tisza Párt egyik legfontosabb kampányígéretére. A dolog most lett annyira hivatalos, hogy megjelent a Magyar Közlönyben is.

A pénzügyminiszternek és a csatolt minisztériumoknak június 15-ig kell kitalálniuk, pontosan kik és hogyan kaphatják meg az iskolakezdési támogatást.

Az idő tehát sürget, a nyomás pedig Kármán András pénzügyminiszteren van, aki az oktatási és a szociális tárcával karöltve dolgozik a nagy terven.

És itt jön a csavar, ami miatt nem érdemes még fejben elkölteni az összeget.

A kormányhatározat ugyanis egyértelművé teszi, hogy a támogatás nem jár alanyi jogon mindenkinek, akinek iskolás korú a gyereke.

A kulcsszó az „esélyegyenlőség”.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy rászorultsági alapon döntik el, ki kaphat a pénzből. A cél az, hogy azoknak segítsenek, akiknek tényleg gondot okoz a tanszerek, a tornacipő és az új iskolatáska megvásárlása.

Vagyis a kormány most azt a kényes feladatot kapta, hogy húzzon egy vonalat, ami elválasztja a „rászorulókat” a „nem rászorulóktól”.

De hogy pontosan ki számít majd rászorulónak, az a nagy kérdés, amire június 15-ig kell választ adni. A minisztériumok most azon dolgoznak, milyen feltételek alapján dőljön el a jogosultság. A jövedelmi küszöb meghúzása mellett számos más szempontot is figyelembe vehetnek, a végleges szabályokat azonban csak a kormány döntése után ismerhetjük meg. A támogatás igénylésének módja és a kifizetés technikája szintén ekkor derül ki.

Az egész persze nem a semmiből pottyant az ölünkbe, Magyar Péter már az első miniszterelnöki interjújában bedobta az augusztusi kifizetést, sőt, őszre a kisnyugdíjasoknak is ígért egy SZÉP-kártyás támogatási kört.

A Tisza Párt eredeti kampányterve mintegy 700 ezer családdal és nagyjából 70 milliárd forintos kerettel számolt.

Hogy ebből a végén mi valósul meg, az a most készülő minisztériumi javaslattól függ.

Kapcsolódó

Sorsdöntő dátum közeleg: eldől, ki kaphat 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást

A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint a pénzügyminiszter felel a 100 ezer forintos támogatás részleteiért. A kulcskérdés a jövedelmi határ, ami eldönti, a rászoruló családok közül ki kaphatja meg a pénzt.

Ajánljuk

FONTOS

Visszahoznák a KATA adózást a cégeknek, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet?

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara több modellt is kidolgozott a KATA adónem B2B-s visszaállítására. A javaslatok egy különadóval és egy új NAV-ellenőrzési módszerrel szűrnék ki a bújtatott foglalkoztatást.

Sassy - sassy.hu
2026. június 07.

A KATA nevű adózási forma szelleme ismét kiszabadult a palackból, miután felröppent a hír, hogy visszahoznák.

De még ne örülj előre.

Ha vissza is tér, új szabályokkal, plusz adókkal és egy olyan ellenőrző mechanizmussal, ami a bújtatott foglalkoztatást hivatott kiiktatni.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete vitaanyagot publikált a témáról.

A lényeg, hogy több forgatókönyvet is elképzeltek, de egyik sem hozná vissza a KATÁ-t az eredeti formájában.

Az egyik, óvatosabb verzió szerint a mostani, teljesen lakosságra szabott KATA maradna, de az éves 18 milliós keret egy részéig, mondjuk 10-20 százalékáig, mégis lehetne cégeknek számlázni.

Egy bátrabb javaslat viszont visszahozná a régi, jól ismert KATA-t, csak épp az inflációval felturbózva: havi 100 ezer forintos adóért cserébe újra lehetne B2B és B2C irányba is dolgozni 12 milliós éves plafonig.

A kamara és a könyvelők javaslatait részletesen a Portfolio.hu mutatta be.

A nagy kérdés persze az, hogyan akadályoznák meg, hogy a cégek a munkavállalóikat katás „partnereknek” álcázva foglalkoztassák. A korábbi, cégenkénti 3 milliós limit ugyanis szerintük nem volt megfelelő.

Az új csodafegyver a „koncentrációs vizsgálat” lenne, ami azt jelenti, hogy ha a bevételed több mint a fele vagy háromnegyede egyetlen ügyféltől jön, a NAV rendszerében felvillan egy vészjelző lámpa.

Ilyenkor két dolog történhet: vagy automatikusan kapsz a nyakadba egy többletadót, vagy a NAV indít egy célzott vizsgálatot, hogy megnézze, nem egy munkaviszonyt maszkírozó szerződésről van-e szó.

Emellett a cégeknek kiállított számlákra egy különadót is kivetnének, amivel a költségvetés szempontjából semlegessé tennék az ügyletet.

Itt is két út van: a könyvelők szerint ezt a 15%-os pluszterhet a katásnak kellene befizetnie, ahogy javaslatukban írják: „A kisadózó 15%-os többletadóteher vállalásával számlázhasson cégek felé.” A kamara verziója viszont a vállalkozó adminisztrációját kímélné: szerintük a megrendelő cég fizesse be a nagyjából 18%-os adót, hiszen végső soron ő spórol azzal, hogy nem munkavállalót alkalmaz.

Az egész javaslatcsomag mögött ott lebeg a nagy dilemma, hogy a 2022-es szigorítás indokaként felhozott tömeges visszaélések valóban léteztek-e abban a mértékben, ahogy a kormányzat kommunikálta.

A kamara óvatosan fogalmaz, jelezve, hogy nincsenek a birtokában a teljes képhez szükséges adatok, de a vállalkozói hangulat egyértelműen a „nem volt itt semmi látnivaló” irányába mutat, amit az mfor.hu által kikért NAV-adatok is alátámasztani látszanak.

A kamara ezzel finoman a kormányzat térfelére pattintja a labdát, ahogy közleményükben írják: „A kamarának nem állnak rendelkezésére olyan eszközök és adatok melyek lehetővé tennék, hogy adat alapon meg tudja határozni a KATA rendszerhez köthető visszaélések számszerű mértékét.”

2022 nyarán a kormány egy villámgyors törvénymódosítással gyakorlatilag kivégezte a régi KATA-t, ami után a NAV adatai szerint 2023 elejére mindössze 144 729 katás maradt a rendszerben. A többiek egy része átalányadóra vagy más adónemre váltott, mások megszüntették a vállalkozásukat. A lépés óriási felháborodást váltott ki.

A mostani javaslatok erre a korábbi sokkra adott szakmai reakciók. A különböző érdekképviseletek láthatóan arra törekednek, hogy egyensúlyt teremtsenek: tegyék újra lehetővé a rugalmas vállalkozói működést, de olyan fékekkel, mint a koncentrációs vizsgálat vagy a B2B különadó, amelyek megnehezítik a rendszerrel való trükközést. Felmerült az is, hogy a havi fix tételt és a keretösszeget évente automatikusan a forint értékvesztéséhez igazítsák, hogy a rendszer ne értéktelenedjen el pár év alatt.

Kapcsolódó

Évi 200 ezer forintos plusz pénz jöhet a nyugdíjasoknak, de nem mindenkinek jár automatikusan

A tervek szerint a 250 ezer forintnál kevesebb ellátásból élők kapnák a legmagasabb, 200 ezres összeget. Az özvegyi nyugdíjasok és a több jogcímen ellátottak helyzete azonban még tisztázatlan.

Ajánljuk

FONTOS

Évi 200 ezer forintos plusz pénz jöhet a nyugdíjasoknak, de nem mindenkinek jár automatikusan

Szabó Anikó, Fotó: Pexels - sassy.hu
2026. június 07.

Évi akár 200 ezer forint is érkezhet a nyugdíjasok SZÉP-kártyájára, amiért még csak sorban állni sem kell majd.

Legalábbis ez a nagy ígéret, ami most a levegőben lóg.

Bár a legfontosabb részletek még nem láttak napvilágot, a terv körvonalai alapján sejthető, kinek járhat, és kinek nem.

A rendszer sávos lenne, a támogatás mértéke pedig a havi ellátás összegétől függene. Ahogy azt a Pénzcentrum is megírta,

aki 250 ezer forint alatti nyugdíjat kap, évi 200 ezer forintra számíthat. Akinek 250 és 500 ezer forint között van az ellátása, annak évi 100 ezer forint járna. Aki viszont 500 ezer forint feletti összegből él, az ebből a körből kimaradna.

Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a pénz mikor kerülne a számlákra.

A terv szerint még nem dőlt el, hogy havonta vagy negyedévente érkezik-e a feltöltés.

Ha havonta jönne, akkor a 200 ezres éves keret havi 16 667 forintot, a 100 ezres pedig 8 333 forintot jelentene. A Portfolio szerint ugyanakkor simán lehet, hogy a negyedéves, nagyobb összegű, például 50 ezer forintos utalások mellett döntenek, ami a nagyobb vásárlásoknál nyilván jobban jönne.

A terv szerint az egész ügyintézés automatikus lenne, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a saját adatai alapján dolgozna.

Fontos tudni, hogy a SZÉP-kártya nem egy hagyományos bankkártya, hanem egy elektronikus utalványkeret, tehát készpénzt felvenni nem lehet róla.

És persze, ahogy az lenni szokott, az ördög a részletekben lakik, amikből egyelőre elég sok hiányzik.

Nagy kérdés például, mi lesz azokkal, akik csak özvegyi nyugdíjat kapnak. A pletykák szerint a 65 év felettiek valószínűleg megkaphatják, de ezt még senki ne vegye készpénznek.

Ugyanilyen homály fedi azt is, hogy aki a saját nyugdíja mellett özvegyit is kap, annál összeadják-e a két összeget a jogosultsági sáv kiszámításakor. A megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások sorsa szintén a nagy, misztikus végrehajtási rendelet megjelenése után dől majd el.

A legtöbb nyitott kérdést, az özvegyi nyugdíjasok helyzetétől a több ellátás összevonásáig, egy még hiányzó kormányrendeletnek kellene tisztáznia.

A nyugdíjas SZÉP-kártya ötlete 2024 tavaszán, a kampány hevében bukkant fel, mint egy sávos, rászorultsági alapon működő, nem készpénzes támogatási forma. A koncepció lényege a legalacsonyabb ellátásból élők helyzetének javítása volt, amit az erős inflációs környezet és a nyugdíjak vásárlóereje körüli folyamatos vita tett különösen aktuálissá.

Kapcsolódó

Belenyúlhatnak a Nők40-be: a helyére egy sokkal kevésbé barátságos rendszer jöhet

Azt gondoltad, már csak 2-3 évet kell valahogy kibírnod, és a Nők40-nel el tudsz menni nyugdíjba? Lehet, hogy ez a 2-3 év még évekig hiányozni fog a nyugdíjadhoz.

Ajánljuk

FONTOS

Havi 5000 eurós átlagjövedelem, feleannyi munka és kevesebb vörös hús – radikális tervet mutattak be kutatók a klímaválság kezelésére

A kutatóintézet szerint a globális felmelegedést nem lehet pusztán technológiai megoldásokkal vagy zöld beruházásokkal megállítani, ha közben a világban tovább nő a vagyoni és hatalmi különbség a leggazdagabbak és mindenki más között.

Kép és szöveg Fehér Adél) - sassy.hu
2026. június 04.

Radikális társadalmi és gazdasági átalakítással kezelné a klímaválságot és a növekvő egyenlőtlenségeket a World Inequality Lab új jelentése. A jelentés egyik legfontosabb állítása az, hogy a klímavédelem és az egyenlőtlenségek csökkentése nem két külön ügy, hanem ugyanannak a problémának a része. A szerzők szerint a fosszilis energiahordozókról való leválás, valamint

a fogyasztás visszafogása sem lesz finanszírozható és politikailag fenntartható, ha közben nem csökken drasztikusan a vagyon és a hatalom koncentrációja.

A World Inequality Lab, amelynek egyik társigazgatója Thomas Piketty francia közgazdász, kifejezetten radikális tervet vázolt fel. A kutatók szerint a világ egy olyan jövő felé halad, amelyben egyszerre fenyeget a klímaösszeomlás, a gazdasági bizonytalanság és a társadalmi feszültségek erősödése.

Ezt szerintük csak akkor lehet elkerülni, ha a világ másképp gondolkodik a munkáról, a jövedelmekről, a fogyasztásról és a közszolgáltatásokról.

A jelentés többek között jelentős vagyonadót javasol a milliárdosokra, a munkaidő csökkentését, a fogyasztási szokások átalakítását, például a vörös hús fogyasztásának visszafogását, valamint azt, hogy az oktatás és az egészségügy sokkal nagyobb szerepet kapjon a gazdaságban.

A kutatók számításai szerint, ha ezeket az intézkedéseket megvalósítanák, a világ népességének többsége a század végére havi átlagosan 5000 eurós jövedelemhez juthatna. Ez mai árfolyamon nagyjából 2 millió forint körüli összegnek felel meg, bár a jelentés eredetileg euróban számol, és hosszú távú, 2100-ig tartó forgatókönyvet vázol fel.

A terv szerint a népesség 89 százalékának jövedelme 2100-ra megduplázódhatna. Közben a globális felmelegedést 2 Celsius-fok alatt lehetne tartani az iparosodás előtti átlaghoz képest.

Ez azért fontos, mert a nemzetközi klímapolitikában a 2 fokos határ régóta kulcsfontosságú küszöbnek számít: ennél nagyobb melegedés esetén sokkal súlyosabb környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel kellene számolni.

A jelentés szerzői szerint a jelenlegi politikai és gazdasági irány nem alkalmas arra, hogy megoldja a klímaválságot.

Úgy látják, hogy a világban erősödő nacionalista, jobboldali-populista politika és a milliárdosok növekvő befolyása inkább mélyíti a problémákat, mintsem megoldaná őket.

Thomas Piketty, a World Inequality Lab társigazgatója és a Paris School of Economics professzora élesen fogalmazott erről. Szerinte „az az ideológia, amelyet Trumpnál és a világban, Európában is megjelenő kis Trumpoknál látunk, egyszerűen nem fog eredményt hozni”.

Piketty szerint a világ előbb-utóbb kénytelen lesz eljutni az erőforrások és a hatalom együttműködésen alapuló újraelosztásához. Úgy fogalmazott, hogy ennek alternatívája környezeti, klímavédelmi és társadalmi szempontból is katasztrofális következményekhez vezethet.

A közgazdász szerint hatalmas kulturális, szellemi és politikai küzdelem zajlik arról, milyen irányba menjen tovább a világ. Piketty úgy látja, ebben mindenkinek szerepe van, mert a klímaválság nemcsak tudományos vagy technológiai kérdés, hanem társadalmi döntések sorozata is.

Thomas Piketty neve sokaknak A tőke a 21. században című könyvből lehet ismerős. Ebben részletesen írt arról, hogyan növeli a modern kapitalizmus a vagyoni egyenlőtlenségeket, és miért lenne szükség progresszív vagyonadókra. Piketty régóta azt állítja, hogy ha a kapitalizmust nem reformálják meg, az nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai instabilitáshoz is vezethet.

Az új jelentés több ponton is erre a gondolatra épít.

A szerzők szerint a klímaválságot nem lehet úgy kezelni, hogy közben érintetlenül hagyjuk a leggazdagabbak vagyonát, fogyasztását és politikai befolyását.

A terv egyik leglátványosabb eleme a munkaidő radikális csökkentése. A kutatók azt javasolják, hogy az éves munkaidő 2100 óráról 1000 órára csökkenjen. Ez körülbelül heti két és fél munkanapnak felelne meg.

Ez nem egyszerűen azt jelentené, hogy az emberek kevesebbet dolgoznak, hanem azt is, hogy a társadalom máshogy osztja el a munkát. A szerzők szerint a fizetett munka, az otthoni munka és a gondoskodási feladatok elosztását is igazságosabbá kellene tenni.

A jelentés szerint a nőknek és a férfiaknak azonos bért kellene kapniuk, és a háztartási, családi feladatokat is egyenlőbben kellene megosztaniuk.

A kutatók szerint a munkaidő csökkentése nemcsak életminőségi kérdés, hanem klímavédelmi szempontból is fontos lehet.

Ha a gazdaság nem kizárólag a folyamatos termelésre és fogyasztásra épül, akkor kisebb lehet az anyag- és energiafelhasználás is.

A jelentés tehát nem egyszerűen több szabadidőt javasol, hanem egy olyan társadalmi modellt, amelyben a jólét nem feltétlenül a folyamatos gazdasági növekedéstől függ.

A fogyasztási szokások átalakításának részeként a kutatók azt is javasolják, hogy az emberek egyenek kevesebb vörös húst. A jelentés szerint erre azért lenne szükség, mert a vörös hús, különösen a marhahús előállítása jelentős környezeti terheléssel jár, és világszerte az erdőirtás egyik fontos hajtóereje.

Ez nem azt jelenti, hogy a kutatók mindenkitől azonnali és teljes húsmentességet várnának el, hanem azt, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások hosszú távon nem fenntarthatóak. A jelentés logikája szerint a klímaválság kezeléséhez nemcsak az energiatermelést kell átalakítani, hanem azt is, hogyan élünk, mit fogyasztunk, és milyen gazdasági tevékenységeket tartunk értékesnek.

A leggazdagabbak sokkal erősebb adóztatása a terv központi eleme.

A kutatók szerint a szupergazdagok aránytalanul nagy felelősséget viselnek a klímaválságért, részben a fogyasztásuk, részben a befektetéseik, részben pedig a gazdasági és politikai befolyásuk miatt.

A jelentés szerint a jelenlegi rendszerben a profit gyakran fontosabb szempont, mint a fenntarthatóság.

A terv alapján a milliárdosok globális vagyonrészesedése a jelenlegi 6 százalékról 0,05 százalékra csökkenne. Ezzel párhuzamosan a világ legszegényebb 50 százalékának vagyoni részesedése 2 százalékról 30 százalékra nőne.

Ez hatalmas átrendeződést jelentene a világgazdaságban. A kutatók szerint azonban éppen ilyen mértékű változásra lenne szükség ahhoz, hogy a klímavédelmi átállás ne csak a tehetősebb országok és társadalmi csoportok számára legyen kezelhető, hanem a szegényebbek számára is igazságos és elfogadható maradjon.

A jelentés az oktatás és az egészségügy szerepét is jelentősen megnövelné.

A kutatók azt javasolják, hogy az oktatási kiadásokat fejenként 8400 euróra, az egészségügyi kiadásokat pedig fejenként 14 400 euróra emeljék.

Piketty szerint ennek nemcsak szociális, hanem környezetvédelmi oka is van. Úgy fogalmazott, hogy egy plusz eurónyi GDP az oktatásban és az egészségügyben három-négyszer kisebb anyag- és energiafelhasználással jár, mint egy plusz eurónyi GDP a feldolgozóiparban. Vagyis

ha a gazdaság nagyobb része az oktatásra, egészségügyre és gondoskodásra épülne, az kisebb környezeti terheléssel járna, mint ha ugyanazt a gazdasági növekedést ipari termeléssel érnék el.

A szerzők szerint ezért kulcskérdés, hogy milyen ágazatokra épül a jövő gazdasága. Nem mindegy, hogy a növekedés még több árutermelést, energiafelhasználást és fogyasztást jelent, vagy inkább jobb oktatást, jobb egészségügyi ellátást, több gondoskodást és nagyobb társadalmi biztonságot.

A jelentést összesen 45 kutató készítette. A fő szerzők között Thomas Piketty mellett Lucas Chancel, Cornelia Mohren, Rowaida Moshrif és Moritz Ordesky szerepel. A szerzők közgazdászok és társadalomkutatók, akik régóta foglalkoznak a vagyoni egyenlőtlenségek, a klímaválság és a gazdagabb, illetve szegényebb országok közötti különbségek kapcsolatával.

A kutatók szerint a javasolt változások útjában nem elsősorban technikai vagy pénzügyi akadályok állnak. Szerintük

a legnagyobb probléma az, hogy nincs elég erős közös politikai vízió arról, milyen lenne egy igazságosabb és fenntarthatóbb világ.

A jelentés tehát nem egyszerűen néhány klímavédelmi intézkedést sorol fel, hanem egy teljesen más társadalmi modellt vázol fel. Ebben a modellben a leggazdagabbak sokkal kevesebb vagyonnal és befolyással rendelkeznének, a többség viszont magasabb jövedelemhez, jobb közszolgáltatásokhoz és több szabadidőhöz jutna. A munkaidő csökkenne, a fogyasztás visszafogottabbá válna, az oktatás és az egészségügy pedig nagyobb szerepet kapna.

A World Inequality Lab szerint ez nem utópia, hanem politikai döntés kérdése. A kutatók úgy látják, hogy a világ jelenlegi pályája a klímaválság és az egyenlőtlenségek további mélyüléséhez vezet. A kérdés szerintük az, hogy a társadalmak képesek-e időben elfogadni egy olyan újraelosztáson alapuló modellt, amely egyszerre kezeli a környezeti és a társadalmi válságot.

A javaslat biztosan heves vitákat vált majd ki, hiszen nagyon mélyen nyúlna bele a jelenlegi gazdasági rendszerbe.

A milliárdosok erőteljes megadóztatása, a munkaidő megfelezése, a húsfogyasztás visszafogása és a közszolgáltatások radikális bővítése olyan lépések, amelyek sok országban politikailag rendkívül nagy ellenérzéssel találkozik.

A kutatók azonban éppen azt állítják, hogy a klímaválság súlyossága miatt már nem elegendőek a kisebb korrekciók. Szerintük a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a világ továbbra is a jelenlegi, egyenlőtlenségeket növelő gazdasági modellben próbálja-e kezelni a felmelegedést, vagy képes lesz összekapcsolni a klímavédelmet a társadalmi igazságossággal.

Via DailyMail

Kapcsolódó

Billie Eilish jól kiosztotta a milliárdosokat amiért ülnek a pénzükön, Elon Musk pedig visszaszólt

A Grammy-díjas sztár egy díjátadón esett neki a szupergazdagoknak, majd bejelentette, hogy milliókat adományoz. A Tesla-vezérnek ez már sok volt, és sértő megjegyzést tett az énekesnőre.

Ajánljuk