Wolf Kati üzent Nagy Ferónak a Szőlő-utcai ügyben: „Futtatott felnőttek lettek, kegyetlen élettel. Ezen nem röhögünk, hogy nekik is jó.”
Tovább dagad a botrány Nagy Feró és Wolf Kati között – és most már nem csak egy félreértett mondatról van szó, hanem arról, hogy mit gondolunk felelősségről, hatalomról és arról, meddig lehet viccelni azzal, ami másnak trauma.
Az egész azzal indult, hogy Feró egy műsorban a Szőlő utcai gyermekotthon egykori lakóira tett megjegyzéseket. A kijelentései sokaknál kiverték a biztosítékot, főleg mert olyan közegből szólt, ahol a hatalommal való visszaélés nem elméleti kérdés, hanem életre szóló seb.
A nemzet csótánya persze nem hagyta annyiban a dolgot.
Wolf Kati viszont nem az a típus, aki elnéz egy „csak vicceltem”-féle magyarázkodást. Hétfő hajnalban kipakolta a Facebookra a választ, és úgy odatette, hogy annak minden sora egy-egy pontosan célzott találat volt Feró elé.
A posztban Wolf nemcsak visszautasította Feró magyarázkodását, de rátapintott arra is, ami a vita valódi lényege: az ismert emberek felelőssége.
„Egy ismert ember még nagyobb felelősséggel tartozik a szavaiért. Lehet marhaságot mondani. És aztán bocsánatot kérni az érintettektől. Hibázni lehet. Nem bocsánatot kérni nem lehet!”
Wolf Kati emlékeztette rá – és rajta keresztül mindenkit –, hogy ezek a gyerekek, fiatalok nem „felnőttek, akik maguk választottak”, hanem kiszolgáltatott, állami gondozott emberek, akiket pont azok taszítottak mélyebbre, akiknek segíteniük kellett volna.
A poszt végére pedig odatette a legfontosabb mondatokat, amik nemcsak Ferónak, hanem mindenkinek szólnak, aki elfelejti, milyen ára van a közönség előtti szereplésnek:
„Úgyhogy tisztelet minden valódi mentornak, annak a sok-sok gyermekvédelemben dolgozó odaadó szakembernek, szociális munkásnak, pedagógusnak, akik küzdenek ezekért az elhagyott lelkekért, bár ők nem kapnak Kossuth-díjat, viszont szívesen és tisztelettel köszönnek nekik az emberek.”
A vita tehát messze nem arról szól, hogy ki köszön kinek a folyosón. Inkább arról, hogy van-e még határa annak, ami után valaki azt mondhatja: „félreértettetek”.
