Mit is akartam? – A momnesia nem egy betegség, hanem egy szupererő árnyoldala

Kilenc hónapig várták a kisbabájukat, az anyuka megszülte, majd a szülés végén a kezébe adtak egy csecsemőt, aki már bőrszíne miatt sem lehetett a sajátjuk, pedig félrelépésről szó sem lehetett, hiszen egy termékenységi klinika páciensei voltak. A floridai Tiffany Score és Steven Mills számára ez nem egy rossz film forgatókönyve, hanem a valóság. A termékenységi klinika elképesztő hibát követett el és összecserélt két embriót, emiatt egy másik pár gyermekét hordta ki és szülte meg.

A biológiai szülők ügyvédje, Rob Marcereau szerint a pár tudta, hogy egy pereskedés „hihetetlenül nehéz jogi küzdelem lett volna”, de nem is ez volt a fő szempont. Inkább az, hogy a harc nem szolgálná a kislány érdekét, aki születése óta a másik családdal él.

A megegyezést több, érzelmileg megterhelő találkozó előzte meg, ahol az ügyvéd szerint „sok könny és ölelés” volt.

Miközben a két család a közös jövőt próbálja építeni, a felelősségre vonás sem marad el. A genetikai szülők beperlik a Fertility Center of Orlando nevű klinikát és annak vezetőjét, Dr. Milton McNicholt, amiért ebbe a helyzetbe kényszerítették őket – írta az ABC7NY. A születési szülők ügyvédje, Jack Scarola szerint a két pár egy bizalmi viszony kialakításán dolgozik.

Mivel a kislány biológiai szülei még nem éltek az embrióbeültetéssel, ezért Score és Mills a saját, megmaradt embriójukat átszállíttatták egy másik intézménybe, ahol egy származásvizsgálat után döntenek a további lépésekről. A botrányt okozó klinika időközben, május 20-án végleg bezárt.

A rémálom tavaly tavasszal kezdődött, amikor a fehér párnak tévedésből egy dél-ázsiai pár embrióját ültették be. A végzetes embriócsere a szülőszobán derült ki decemberben, amikor a „nem kaukázusi” Shea világra jött. A DNS-teszt később igazolta, hogy a kislány 100 százalékban dél-ázsiai származású.

Egy korábbi amerikai botrány során két család hónapokig a másik gyermekét nevelte, mígnem egy otthoni DNS-teszt fényt derített a cserére.

Az egyik anya akkori mondata tökéletesen leírja a helyzet drámáját: „A hiba végzetes, de mi örökké a szülei leszünk.” Az az eset is a klinika bezárásával végződött, és széles vitát indított a protokollok hiányosságairól.

Négy hónap alatt 23 036 órányi, azaz több mint két és fél évnyi munkaidőt toltak bele a magyar tanárok egy adminisztrációs rendszerbe.

Amiről most hirtelen kiderült, hogy igazából mehet a kukába.  Az Országgyűlésben a Tisza-frakció javaslatát vitatták, ami a tanárok teljesítményértékelési rendszeréről szólt.

Vagyis a tanév hátralévő részében már nem kell azzal gyötörniük magukat, hogy minden mozdulatukat dokumentálják az online felületen. A pénzüket, amit ez alapján már megkaptak, szerencsére nem veszik el, a miniszter szerint a megszerzett illetményrészek megmaradnak.

Aztán majd nyáron jöhet a nagy, széles körű szakmai egyeztetés egy teljesen új modellről.

- mondta Lannert Judit.

Nem is finomkodott, amikor arról beszélt, miért jutottak idáig.

Hogy mennyire nem korszerű, és mennyi időt rabol el a tanároktól, azt egy egészen elképesztő adattal támasztotta alá a miniszter.

Ez azt jelenti, hogy

Mindezt persze kompenzáció nélkül, amiért a miniszter egy elég kemény kritikát is megfogalmazott. „Semmilyen plusz bért nem nem tettek hozzá, de hagyták volna őket ezt a adminisztrációt végigvinni. Ez nagyon cinikus hozzáállás” – fogalmazott, majd egy odaszúrással a korábbi kormánynak is kiosztott egy verbális kokit: „Azt gondolom, kitörési pont az oktatás, de valahogy önöknek az elmúlt 16 évben nem sikerült megtalálni ezt a kitörési pontot”.

A mostani ügy előzménye a 2023-as státusztörvény, ami megszüntette a tanárok közalkalmazotti státuszát. A kormány akkor azzal érvelt, hogy a teljesítményalapú bérezés majd mindent megold, és vonzóbbá teszi a pályát. A kritikusok szerint viszont a törvény csak a pedagógusok megbüntetéséről és a pályáról való elüldözéséről szólt.

Ennek a törvénynek lett a gyermeke a teljesítményértékelés, aminek a részleteit egy tavaszi rendeletben hozták nyilvánosságra, és ami a tervek szerint szeptembertől indult volna élesben. A rendszer bevezetése előtt a szakszervezetek adminisztrációs rémálomról beszéltek, és a mostani beismerés azt mutatja, hogy igazuk volt.

Március végén kihirdették azokat a számokat, amikkel a hatóság a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években szerzett, mára már viccesen hangzó fizetéseidet nagyjából a mai értékükre hozza. Ezt hívják úgy, hogy valorizáció. Idén ezek a szorzók átlagosan 9 százalékkal lettek magasabbak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki 2026-ban kéri a nyugdíját, annak a 2024-ig bezárólag szerzett összes jövedelmét már a 2025-ös, magasabb országos átlagbérhez igazítják. Magyarul: a rendszer több pénzt lát a neved mellett, amiből aztán egy magasabb induló nyugdíjat számol ki.

És itt jön a csapda, amibe rengetegen belesétálnak. Farkas András nyugdíjszakértő szerint sokan bizonytalanok, pedig a tét óriási, mert

- írta a 168 óra.

A dilemmát az okozza, hogy

A döntés minden öregségi nyugdíjtípusra érvényes, beleértve a nők kedvezményes nyugdíját is.

Aki már januárban beadta a kérelmét, az az első hónapokban csak előleget kapott. A rendszer ugyanis kivárja a márciusi rendeletet, és csak utána számolja ki a végleges, megemelt összeget, a különbözetet pedig szépen, egy összegben, visszamenőleg utalja. Kicsit idegőrlő, de megéri.

A legfontosabb lecke az, amit sokan félreértenek: ez a visszautalt összeg nem újraszámítás.

Ezért aztán a kezdőnyugdíj okos kimaxolása nemcsak egy lehetőség, hanem gyakorlatilag az egyetlen komoly fegyver a nyugdíj előtt állók kezében. Most kell észnél lenni, ha a következő években nyugdíjba szeretnél vonulni, mert amit most lépsz, az évtizedekre meghatározza, mennyi pénzből élsz. Utána már csak az éves inflációs emelések maradnak.

Budapest bedobta az ötletet, ami egyszerre hangzik zseniálisan logikusnak és politikailag szinte kivitelezhetetlennek: jön a sávos vízdíj. A koncepció lényege, hogy aki csak a reggeli kávéját főzi és néha lezuhanyozik, kap egy alapmennyiséget ingyen, aki viszont a kertjében a lubickolós medencéjét töltögeti a közösből, az fizessen, mint a katonatiszt.

Karácsony Gergely főpolgármester pénteken jelentette be, hogy nem egy sima áremelést, hanem progresszív tarifarendszert javasolnak – írta a 24.hu. A terv szerint tehát lenne egy ingyenes alapkvóta, ami felett a fogyasztás egyre többe kerülne, és hogy a leginkább rászorulók se járjanak rosszul, a már meglévő rezsitámogatási rendszert nemcsak megtartanák, hanem ki is bővítenék.

Hogy ez mit jelentene a pénztárcánknak? A főpolgármester szerint egy átlagos budapesti háztartás minimális emelkedésre számíthatna. A valódi teher azokra hárulna, akik eddig a mesterségesen alacsonyan tartott áron pazarolták a vizet.

A víziközmű-hálózat országszerte katasztrofális állapotban van. A tíz éve befagyasztott díjak mellett esély sincs kigazdálkodni a felújításokat, a rendszer pedig lassan, de biztosan szétrohad alattunk.

A jelenlegi budapesti ár, 219 forint köbméterenként, európai összehasonlításban vicc kategória: Varsóban a dupláját, Pozsonyban a háromszorosát, Bécsben a négyszeresét, Prágában pedig az ötszörösét fizetik.

A javaslatnak van egy erős hatalmi vetülete is: a főváros azt akarja, hogy a kormány adja vissza a díjmegállapítás jogát az önkormányzatoknak.

A rendszer már jó ideje vörösen villog. A víziközmű-hálózatok országszerte az elöregedés és a forráshiány miatt az összeomlás szélén állnak, a mindennapos csőtörések és a hatalmas vízveszteség miatt a szakma évek óta kongatja a vészharangot. A befagyasztott díjak körüli politikai vita tavaly odáig jutott, hogy a kormány a víziközmű-törvény módosításával teremtett lehetőséget arra, hogy a nem lakossági fogyasztókra eltérő díjakat állapítsanak meg, de a lakossági árakhoz nem nyúltak.