FONTOS
A Rovatból

“Megláttam a szemében a kéjes örömöt” – párkapcsolatban egy csendes szadistával

Azt mondják, egy nagy csalódásra rá kell pihenni, nem szabad fejest ugrani egy másik pasiba. Én mégis megtettem. Hiba volt.
Sassy - sassy.hu
2022. január 25.


Megosztom
Link másolása

Furcsa érzés volt ennyire lecsupaszítottan szembenézni egy szadistával. De kijózanító érzés volt.

Lefeküdtem az egyik márványpadra, a fejem alá tettem a hátizsákomat, és fokozatosan, mint akit detoxikálnak, és kezd kiürülni a véréből az alkohol, elkezdtem kipöfékelni magamból ezt a kapcsolatot. Hogy is kezdődött? A válóperes tárgyalásom után alig egy hónappal, igen, a múlt nyáron. Internetes ismeretség, persze hogy belevetettem magam a netrandikba. Csetelgettem, flörtölgettem, kapkodtam, rémülten csapkodtam a szárnyaimmal. Aztán ez a pali “befogott”.

Gyönyörű leveleket írt. Még verseket is. Akkor még nem tudtam, hogy aki néhány nap után, személyes találkozás nélkül ilyen mélyre megy, az nem társat keres, hanem többnyire áldozatot.

Ittam minden szavát. Azzal sem törődtem, hogy amikor végre találkoztunk, hatalmasat csalódtam. Mert szürkének, fantáziátlannak láttam őt. Soha, egy pillanatra sem vonzódtam hozzá, de a csendessége, a visszafogottsága, a megnyugtató átlagossága miatt mégis meghoztam egy döntést, amiről a nagykönyvben is megírták, hogy soha nem szabad meghozni: nem vonzalomból, hanem biztonsági játékból választottam. “Ez egy igazi jófiú, nem fog elhagyni” – ez volt az egyetlen érvem mellette. És egy frissen elhagyott nőnek ez nagyon komoly érv. Hát belementem.

Ha korábban valaki azt mondja nekem, hogy én egy éven át végigcsinálok egy ilyen kapcsolatot, kiröhögöm, és megkérem, hogy keresse meg a gyógyszerét. Ott, a márványpadon nem is tudtam választ adni magamnak, hogy miért tartottam ki, miért maradtam fogcsikorgatva ebben a befülledt börtönben. Mert az első vészvillogók nagyon hamar megjelentek. A kezdeti őrült, szerelmes rajongás után Tibor szépen, lassan elcsendesedett.

Szemrehányó csend volt ez, és mivel nem tudtam, miért haragszik, megijedtem. Elkezdtem teperni. És az életem szépen, lassan beledarálódott az ő elvárás- és szabályrendszerébe. Soha nem sminkeltem magam erősen, de azt is teljesen elhagytam, mert szerinte “természetesen vagyok a legszebb”. Nem főztem rosszul, de minden ételt megtanultam úgy elkészíteni, ahogy az anyja (az anyjával egyébként betegesen erős volt a kapcsolata, naponta legalább három telefon, 10-20 üzenet, és mint később megtudtam, még a szexuális életünkről is a legapróbb részletekig beszámolt neki).

Munka után rohantam bevásárolni. Ő ugyan egy multicég területi képviselője volt, és többnyire otthonról dolgozott, mégsem jutott soha az eszembe, hogy esetleg ő is leugorhatna a boltba. Vacsorát főztem, mostam, teregettem, Scrabble-t játszottam vele, és utána hajnali háromig szeretkeztünk. Mindig ugyanúgy, minden áldott és átkozott napon, hullafáradtan is, betegen is.

Sokszor csak behunytam a szemem a sötétben, és vártam, hogy vége legyen.

És miközben egyre inkább olyanná váltam, mint egy stepfordi feleség, ő egyre szemetebb lett. Csendes szemét volt, de az talán rosszabb, mintha őrjöngött volna. “Mi van, te borsólevesen kívül mást nem tudsz főzni?” – jegyezte meg lassan, tagoltan, ha egymás után két vasárnap azt főztem ebédre. “Már megint ezt a nyanyás cipődet veszed fel?” “Én lefekszem. Most akkor jössz, vagy egyedül kuksolsz itt a sötétben, és azt a szar Columbót nézed?” “A fürdőszobát minden héten ki kell ám takarítani, most is tiszta por volt az üvegpolc a púderedtől, különben is, nem úgy volt, hogy nem sminkeled magad? Miért akarsz mindenáron kurvásan kinézni?”

Szépen, szisztematikusan döngölt bele a földbe. És én hagytam. Nem, nem tudom, miért. Talán mert még mindig volt néhány jó pillanat, akár fél-fél napok is, amikor viszonylag ki lehetett jönni vele. Talán mert ez a langymeleg terror is adott valami biztonságot, amire mindennél jobban éheztem. És talán mert rettegtem, hogy “ha rossz leszek”, ő is elhagy, mint a férjem. És talán mert akkor már azt sem tudtam, ki vagyok. Ő rajzolta meg a személyiségemet, és ha a gondosan kontúrozott vonalakból kilógtam, kegyetlenül megbüntetett.

Egyszer az “engedélye nélkül” elmentem a kertészetbe, vettem egy cserepes virágot anyám születésnapjára (Tibor anyjához minden vasárnap el kellett menni ebédre, az enyémről tudomást se vett), aztán meglátogattam anyut, és vele töltöttem a délutánt. Anya akkor már gyanakodott: “Kicsim, elfúj a szél, hány kilót fogytál te? Mi van veled?” Hazudtam valamit, sok a munka, minden oké. És Tibor azt az egy, anyámmal töltött délutánt is megtorolta. Napokig nem szólt hozzám. De a szexről akkor sem mondott le. Olyan volt, mintha megerőszakolt volna.

A testem akkor már minden lehetséges módon jelzett. Sőt, kiabált. A nyakam és a vállam beállt, olyan fájdalmaim voltak, hogy egy sima padlófelmosást is csak fájdalomcsillapítóval meg izomlazító krémekkel tudtam végigcsinálni. Folyamatosan köhögtem, fájt a torkom, állandó hőemelkedésem volt. Nem magas, 37,5 körül, de az is épp elég. Így ment ez hónapokon át. A háziorvosom fejcsóválva vizsgálgatott: “Nézze, nem látok semmi komolyat. Szerintem az immunrendszerével van gond. Valamitől legyengült, és egy enyhe vírust sem képes legyőzni. Erősödnie kellene. Meg ennie, sovány lett.”

Egy munkatársnőm, akivel jóban voltunk, egy nap végén, amikor nyúzottam felkaroltam a bevásárlószatyrot, finoman odaszólt: “Nem akarok beleszólni, de minden nap úgy mész haza, mint egy halálraítélt. Hová lett a csivitelős kis kolleginám?”

De ezeket meg se hallottam. Intéztem a karácsonyi bevásárlásokat, éjszakákon át ragasztgattam és festegettem a karácsonyi ajándék bonbonos-dobozokat, mert Tibornak nagy családja volt, le kellett gyártanom vagy húszat az általa kitalált zseniális, kézműves ajándékból. A barátaimmal már rég nem jártam sehova, nem kockáztattam az utána következő, több napos jeges csöndet. Tibornak persze voltak “jó barátnői”, akikkel időnként órákon át telefonált, jókedvűen csacsogva, hogy én is halljam, olyan szeretetteljes hangon, amit velem szemben akkor már rég nem használt.

Érdekes az utolsó cseppek természete. Nálam épp akkor telt be a pohár, amikor látszólag nem történt semmi különös. Olaszországi álomnyaraláson voltunk – ahol egyébként még a benzint és az autópályamatricák felét is kifizettette velem, pedig kb. háromszor annyit keresett, mint én. A szálloda gyönyörű volt, a kis falucska igéző, a tó varázslatos. Csak aztán a Funicolarénál megcsillant Tibor szemében az a kéjes kis fény. A kínom fölött érzett öröm. És mire a túráról lejött – közel négy óra múlva – én ott, a márványpadon már kitaláltam, hogyan szabadulhatok.

A nyaka köré fontam a karom, rajongva a szemébe néztem, és odabúgtam: “Te, Tibor, ne haragudj, hogy nem mentem fel veled, de én most sokat gondolkodtam. Azt szeretném, ha feleségül vennél.”

A többit már csak röviden írom le. Ledöbbent, aztán kiröhögött, le akart pöccinteni a válláról, mint egy legyet. Aztán amikor látta, hogy nem tágítok, fenyegetőre váltott. Őneki én nem fogok ultimátumot adni, mit képzelek, majd egy év után rögtön elvesz, még csak az kéne, előbb bizonyítsak! Szégyellem bevallani, de diadalittasan kuncogtam magamban, míg ő vergődött, mert valahol érezte, hogy ez már nem vicc.

Látta, hogy kicsúszom a kezei közül, mint a halacska, elveszíti a játékát, és nem értette, mikor szűnt meg fölöttem az akkor már biztosnak hitt hatalma. Mikor két nap múlva hazaértünk, és én elköltöztem tőle, még akkor sem hitte el. Hónapokig nem hitte el. Őrjöngött, aztán könyörgőre fogta, telefonokkal meg e-mailekkel bombázta a barátaimat, hogy térítsenek észhez. Virágokat küldött a munkahelyemre, sokszor hazáig követett kocsival, és akkor persze már naponta megkérte a kezemet. De hiába. Akkorra már detoxikálódtam. Hogy bánom-e, hogy mindez megtörtént? Igen is, meg nem is. Talán inkább nem.

Mert már tudom, hogy egy magát értelmesnek, viszonylag józan ítélőképességűnek érző nő – és férfi! – is lehet olykor annyira sérült, olyan sebezhető, hogy oldalba kapja egy ilyen szörnyeteg. Igen, ez bárkivel megeshet bizonyos életszakaszokban, nem kell szégyellni.

De a lényeg, hogy kijöttem belőle, és most már messziről kiszúrom a jeleket. Nagy ára volt, de elképesztően felvérteződtem a manipulációkkal, az alantas játszmákkal, a – mondjuk ki nyíltan – bántalmazó kapcsolatokkal szemben.

A magasvasúttól egyébként azóta sem félek. Még az Etnára is feldöcögtem egy üvegkalitkában a barátaimmal. Nem tudom, van-e ennek az egésznek tanulsága, de egy dolog biztos: sok mindenből kigyógyultam én ott, a hortenziaillatú, selyemvízű Lago Maggiore partján.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Reagált a szülni készülő nőket vasalásra, főzésre buzdító írásra az államtitkár, aki maga is „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit"
Kijelentése nem csillapította a közhangulatot.

Megosztom
Link másolása

Ahogy mi is megírtuk, felháborító üzenetet közvetítő prospektus terjed a kismamák körében. Egy újdonsült anyuka a védőnői szolgálattól kapott kismamapakkjában fedezte fel a kiadványt, ami az alábbi kijelentést tartalmazza:

„Gondokodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány kivasalt inggel.”

Ezt a nőket lekicsinylő és férfiakat is megalázó prospektust a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon osztotta meg egy felháborodott olvasó.

A hír futótűzként terjed azóta a neten. Nem rég pedig Takács Péter egészségügyi államtitkár is reagált a leírtakra.

Kommentjében kiemelte, ő, mint „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit" szintén felháborítónak tartja, hogy ez a kijelentés nyomtatásba került, és több kismamához eljuthatott.

Állítása szerint ez egy magáncég kiadványa, az abban leírtak „semmilyen formában nem tükrözik az egészségügyi kormányzat álláspontját” – szemlézte a 444.hu.

Hozzátette, ő maga is mindent megtesz, hogy „csak szakmailag korrekt, üzleti érdektől mentes, családbarát szempontoknak megfelelő kiadványokat” kapjanak a védőnők.

Halász Noémi, a Momentum szegedi alelnöke nyílt levélben reagált Takács Péter hangzatos ígéreteire:

„Ahogy Ön is írja, ez egy tájékoztató anyag, mely egyelőre nem tiszta milyen úton, hány nőhöz jutott el. […] Felmerül ugyanakkor az, hogy hogyan juthat egyáltalán el a kismamákig egy ellenőrizetlen anyag! Önök, mindent központosítottak, a védőnői hálózatot sorra rombolták az elmúlt évek során. Nem elvárható, hogy a túlterhelt védőnők ellenőrizgessenek minden továbbadásra kapott anyagot! Az Önök feladata lenne, hogy szabályozott keretek között tartsák a kiadványokat, és csak szakmailag megalapozott, minden hasonlóan soviniszta megjegyzéstől mentes anyagokat juttassanak el a kismamákhoz! Mi lett volna, ha kifejezetten káros, veszélyes tanács van az anyagban?”

A képviselőnő kifejtette továbbá, hogy ha a kormánynak arra van kapacitása, hogy a gyerekvédelem jegyében könyvek tucatjait fóliázza be, akkor, hogy történhet meg, hogy a kismamáknak átadott anyagokat nem ellenőrzik?!

Halász továbbment az ügyben, egyenesen a prospektust kiadó cég ügyvezetőjét kereste fel. Ők készségesen vállalták, hogy a kiadványból az ominózus mondatot eltávolítják, sőt az egész kiadványt újraszerkesztik - derül ki a politikus legutóbbi Facebook-posztjából.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Undorító! Egy ismeretlen férfi TikTok-oldalt szentel annak, hogy egy lányt követ Budapesten és titokban videózza, mivel „szerelmes” belé
Az üggyel kapcsolatban Url Izabell emberi jogi aktivista és tartalomgyártó is felszólalt.

Megosztom
Link másolása

Tegnap töltötte fel TikTok-oldalára Url Izabell azt a videót, amiben beszámol a felháborító TikTok-profilról.

„Ezeket a videófelvételeket egy magyar férfi töltötte fel TikTok-ra, aki rendszeresen egy idegen lányt figyel és követ, miközben fényképeket és videókat készít róla.”

– kezdi a videót Izabell, miután figyelmeztet, hogy a képsorok egyesek számára felkavaróak lehetnek.

Utólag beleírta a videóba, a gyanús férfi valószínűleg nem magyar, mivel a felvételeken angolul beszél, de a videók alapján felismerhető, hogy budapesti helyszíneken járhat.

„Megtudtam, hol lakik és szerintem most épp munkába tart”

– hallható a férfi által feltöltött egyik videó alatt.

A megrögzött követő egész TikTok-csatornáját a lányról szóló videóknak szentelte, eddig három videót töltött fel. A leírásokban olyanokat írt, mint „szerintem szerelmes vagyok” és „az én gyönyörű csajom”.

Url Izabell TikTok-oldala segítségével hívja fel a figyelmet az ilyen és hasonló esetekre, korábban például a Motherless-botrányról is lerántotta a leplet.

Most arra kér mindenkit, ha ismerik a videókon szereplő lányt, értesítsék az esetről.

A videók kommentjeiben sokan megjelölték a Magyar Rendőrséget, hogy az ő figyelmüket is felhívják az esetre. Egyelőre sajnos nem tudhatjuk biztosra, hogy valóban egy megszállott őrült áll a videók mögött, vagy csak megrendezték, de mindenesetre ez már viccnek is rossz.

Izabell pár hasznos tanácsot is adott azoknak, akik észreveszik, hogy követik és videózzák őket a nyílt utcán:

„Ne lépjünk oda az elkövetőhöz, ez nagyon fontos, semmiképpen se, és ne szólítsuk fel, hogy törölje a felvételeket, vagy hagyja abba, amit csinál. Ezek az emberek kiszámíthatatlanok. Amit viszont megtehetünk a saját védelmünk és nyugalmunk érdekében, az az, hogy visszafotózunk. Készítsünk mi is képet a „fotósunkról”, lehetőleg olyat, amin jól azonosítható.”

Szerinte ez a legjobb opciónk, mivel így a követőnek nagy valószínűséggel elmegy majd a kedve, hogy további képeket csináljon vagy valahova feltöltse azokat.

@izabell.url Ti mit tanácsolnátok annak, aki hasonló helyzetbe kerül? #nekedbelegyen #degyorsan #emberijogok #fontos #nők #nőknek #hír #vigyázzunkegymásra #nőkjoga ♬ eredeti hang - Izabell Url


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Te, aki röhögő fejet teszel mások halálhíre vagy tragédiák híre alá, áruld már el, mi ilyen „vicces”
Nem érzed, hogy gáz, amit művelsz? Nem tudod, hol a határ? Akkor én most elmondom.

Megosztom
Link másolása

Gyakran futok bele a közösségi oldalakon egy érthetetlen és ijesztő jelenségbe.

Nem csak nekem tűnt fel, és nem csak engem háborít fel.

Vannak, akik Facebookon mások halálhíre, tragédiákról, katasztrófákról, balesetekről szóló hírek alá röhögő fejet tesznek. akkor is, ha gyerekek haláláról van szó.

Sőt.

Akad, aki e hírek alatt poénkodni szokott.

Most ezekhez az emberekhez szólok.

Nem szégyellitek magatokat? Nem tanultatok illemet? Egy csepp emberség, tisztesség, empátia sem szorult belétek? Amúgy is, áruljátok már el, mégis mi ilyen "vicces" a tragédiákban?

Ha ne adj' Isten a ti családotokkal történne baj, nektek hogy esne, ha azon röhögnének mások? Ha azon poénkodnának? Ha kommentekben osztanák rólatok az észt és az idióta mémeket?

Felfogjátok egyáltalán, mennyire gáz, amit műveltek? És senki sincsen a környezetetekben aki rátok szólna, hogy mennyire bunkók vagytok?

Ha eddig senki nem szólt, akkor én most megteszem. Ti pedig kérlek, tegyétek már meg, hogy inkább nem reagáltok semmilyen módon ezekre a hírekre, ha képtelenek vagytok az empátiára.

És kérlek, tartsátok be az egyik közösségi aranyszabályt: ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts.


Megosztom
Link másolása