FONTOS
A Rovatból

Két másodpercenként hoznod kell egy döntést, nincs eleged belőle? - Próbáld ki a döntésböjtöt!

Minden egyes döntés stresszforrás. De csökkenthetjük a döntéseink számát, több időt teremtve azokra a dolgokra, amik valóban fontosak vagy tényleg boldoggá tesznek bennünket. Mutatjuk, hogyan.

Megosztom
Link másolása

Jó reggelt, felébredtél? Felkelsz rögtön, vagy jöjjön még 10 perc szundi? Utána mi fog következni, előbb felöltözöl, utána reggeli, vagy fordítva? És mi lesz a reggeli? Nézted az időjárást, mit kéne felvenni? Jó lesz ugyanaz a ruha egész nap vagy át kell valamikor öltözni?

És így tovább egész nap, egészen addig, amíg este el nem alszol.

Döntéseink végigkísérik mindennapjainkat, legyenek azok a fenti, reggeli listához hasonló egyszerű, hétköznapi kérdések vagy komolyabbak, mint mondjuk hol éljek, mit dolgozzak, kihez menjek hozzá.

Összességében állítólag napi 35.000 döntést hozunk meg. Bizony, két másodpercenként egyet. Hihetetlen szám, még úgy is, hogy ennek nagy részét automatikusan végezzük.

Ami viszont közös ezekben a döntésekben, az a stressz. Minden egyes döntéshelyzet egyben stresszforrás is, hiszen mindig ott lebeg a bizonytalanság: jól döntöttünk-e?

Nem véletlenül sírják vissza sokan a régi időket, amikor még mondjuk csak kétféle színű női cipő és háromféle pékáru közül kellett csak választani.

Ma már kenyérből is annyifélét lehet kapni a sarki kisboltban is, ahányféle csokoládét Gombóc Artúr szeret. Örülünk neki?

Természetesen általában igen, hiszen ma már elképesztően nagy szabadságunk van a választásban, egyéni és pillanatnyi igényeinkre tudjuk szabni az adott döntést. Csakhogy ez bizony idő- és energiaigényes szabadság, és ha nem válogatjuk meg, mely döntéseinknek adjuk a figyelmünket, nagyon könnyen felemésztenek és szétforgácsolnak bennünket.

Elméletileg sem könnyű

Az eddig tárgyaltaknál lényegesen átfogóbb döntésekkel foglalkozik a döntéselmélet (amelynek a Corvinuson például önálló tanszéke van.) Ugyanakkor legyen szó szociális vagy gazdasági szervezetekben zajló döntési folyamatokról vagy arról, melyik HB-s ceruzát vegyem meg az írószerboltban, a probléma ugyanaz.

A terület kiemelkedő kutatója a közgazdasági Nobel-díjjal is kitüntetett Herbert Simon általános tétele röviden így szól: Nem mindig érdemes a jobbra várni, ha az "elég jó", illetve ha a "megfelelő" rendelkezésünkre áll.

A „vásárlási tehetetlenség” tünetcsoport szakértője egyenesen lehetőségek és esélyek zsarnokságáról beszél, a választék uralmáról: szerinte a túlkínálat boldogtalanná tesz bennünket, rontja a közérzetünket. Ugyanígy igaz ez az egyén döntéseire is: a túl sok lehetőség egy idő után agyomnyomja az embert. Döntéseket hozni ugyan elkerülhetetlen, de azok számát mi magunk is tudjuk befolyásolni.

Megküzdési stratégiák

Hogy mi alapján "dolgozzuk meg" az adott döntést, azt a Cornell Egyetem egyik kutatása például így csoportosította:

Ösztönösség — kapásból az első lehetőségre igent mondunk

Megfelelés — ilyenkor nem is csak saját magunk, hanem a döntésünk által érintett többi személy számára is a legjobbat szeretnénk

Delegálás — egy számunkra megbízható embernek passzoljuk át a döntést

Elkerülés — igen, már az is "megdolgozásnak" számít, ha a döntést halogatjuk, negligáljuk, mivel ez is időt és energiát igényel

Mérlegelés — próbáljuk az adott pillanatban elérhető információkat összevetni, majd azok alapján dönteni

Rangsorolás és reflektálás — a lehető legtöbb idő- és energiabefektetéssel megtalálni a lehető legtökéletesebb megoldást

Ezek persze váltogathatják egymást egy-egy adott döntéshozatalon belül is, például a gyerek iskolaválasztásánál mondhatjuk azt, hogy hát nem kérdés, oda megy, ahova mi jártunk/ami a legközelebb van (ösztönösség), aztán pár nap múlva átgondoljuk és szeretnénk a gyereket is bevonni a döntésbe (megfelelés), rábízhatjuk a döntést a másik szülőre (delegálás), de általában az ilyen volumenű kérdések kapják a legtöbb időt és figyelmet (rangsorolás és reflektálás), így hetekig-hónapokig is lapátolgathatjuk az energiánkat egyetlen döntésbe.

És ez rendben is van, egy ilyen súlyú kérdés "megérdemli" a kiemelt figyelmet.

A gond ott kezdődik, hogy a világ folyamatosan önti ránk a döntéshelyzeteket, sokszor főleg olyanokat, amik abszolút nem érdemlik ezt a fajta törődést.

Tényleg meg kell találnod a hozzád illő legjobb tavaszi kabátot? Tényleg szükség van nyolcféle új süteményre húsvét hétfőn? Tényleg neked kell kitalálnod és eldöntened, mit kapjon a 4 éves unokaöcséd a szülinapjára?

Félreértés ne essék, ha neked VALÓBAN fontos a fenti kérdések bármelyikére megtalálni a tökéletes választ, akkor tégy úgy. De mindannyiunk életében vannak olyan döntések, amiket simán "kiböjtölhetnénk".

Ehhez viszont kőkemény önismeretre van szükség.

Tudnunk kell, melyek a számunkra fontos kérdések, amikből nem engedünk. Ha ezek megvannak, akkor gondolatban rakjuk most őket félre, velük most nincs dolgunk.

Vegyük elő viszont a többi területet, és nézzük át, honnan tudnánk lefaragni néhány kevésbé fajsúlyos döntést.

Ha utáljuk a "Mit főzzek ma?" kérdést, írjuk össze a jól bevált receptjeinket és osszuk be a következő egy hónapra, az se baj, ha valamit kétszer, háromszor is megcsinálunk (ezzel egyébként egy rakás másik döntést is megspóroltunk például a bevásárlásnál). Ha gyakorlatilag hidegen hagy minket a "Hova menjünk nyaralni?"- kérdés, csak vízpart legyen, kérjünk segítséget a témában számunkra mérvadó ismerőstől, főleg, ha tudjuk is róla, hogy neki meg pont ez az életterület a szíve csücske, és szívesen foglalkozik ilyesmivel.

És bizony abszolút remek terep a döntésböjt gyakorlására bármilyen olyan kérdés, amiben nem érezzük magunkat kellően kompetensnek - legyen egy személyre szabott kapszulagardrób vagy az éves egészségügyi szűrési listánk összeállítása

Ha merünk kiállni a saját prioritásaink mellett, ha merünk kialakítani és aztán ragaszkodni saját rutinokhoz - legyen az akár a reggeli zabkása vagy ugyanaz a 10 perces szétnyílt hasizom torna minden nap - és nem pakoljuk tele a mindennapjainkat választási lehetőségekkel, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy egyre inkább az tölti ki az életünket, ami számunkra fontos és ami minket boldoggá tesz. Egy próbát mindenképpen megér.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Az Ozempic használata megváltoztatja a személyiséget - a szakértők talán már tudják, miért
A divatos fogyókúrás gyógyszer nem csak a testet formálja át, amit a személyiséggel tesz, az sokkal durvább és sokkal váratlanabb.

Megosztom
Link másolása

Ijesztő és ígéretes hatásokkal is lehet számolni, de az orvosok maguk is óvatosságra intenek. Egyre több használó állítja, hogy a gyógyszer szorongást, depressziót és öngyilkossági gondolatokat okozott, még akkor is, amikor egyébként olvadtak lefelé a kilók.

Az életet megváltoztató injekciót vizsgálva a szakértők rájöttek, hogy az eredetileg cukorbetegség kezelésére szánt gyógyszerek miért változtatják meg az emberek személyiségét és viselkedését. Az Ozempic és más népszerű kezelések, mint például a Wegovy, hatással vannak a dopaminszintre, amely számos funkcióért felelős.

Amellett, hogy befolyásolja az érzelmi és fizikai étvágyunkat, hatással van az olyan dolgok érzékelésére, mint jutalom, az öröm, a motiváció és a mozgás. Ez segíthet megmagyarázni, hogy egyes felhasználók miért állítják, hogy a szer csökkentette a drogok, az alkohol és a szex iránti vágyukat is.

Dr. Kent Berridge, a Michigani Egyetem pszichológia és idegtudományok professzora a Daily Mailnek kifejtette, hogy mind a függőséget okozó szerek, mind az ételek ugyanazokat a dopaminjeleket és jutalomszerző régiókat aktiválják az agyban.

Azt is megjegyezte, hogy:

„A függőséget okozó drogok iránti vágyat az éhség is felerősíti. Az éhség elsősorban az ételre vonatkozik, de ennél általánosabban, sok minden másra is aktiválja a sóvárgást. Ha éhesek vagyunk, megnő a motivációs értéke a dolgoknak, még azoknak is, amelyek nem ételek”.

Mivel ezek a gyógyszerek segítenek a betegeknek abban, hogy hosszabb ideig jóllakottnak érezzék magukat, a szakértők úgy vélik, hogy az ételeken kívül más dolgok, például a kábítószer és az alkohol iránti sóvárgást is csökkentik.

„A jóllakottság nemcsak az étel iránti vágyat csökkentheti, hanem más dolgok iránti vágyat is” - mondta Dr. Berridge.

Úgy tűnik, hogy ezek a gyógyszerek megváltoztatják a motivációs dopaminrendszereket, tompítják a vágyakat. A betegek azt tapasztalták, hogy nem veszítik el az étvágyukat, de kevesebbet esznek, amíg ezeket a gyógyszereket szedik, ami a szakértők szerint más szenvedélyekre is hathat.

„Ez egy jó lehetőség - csökkenteni a sóvárgások erejét, amelyek problémát okoznak, ha valaki fogyni próbál, vagy ha valaki megpróbál leszokni a drogokról” - mondta Dr. Berridge.

Azt is elmondta, hogy a gyógyszerek szedése alatt a libidó csökkenése sem ritka.

Dr. Berridge kifejtette, hogy a jutalmazási útvonal elnyomása csökkent szexuális vágyhoz vezethet.

Kutatások kimutatták, hogy a gyomorszűkítő műtéten átesett embereknél megnő az öngyilkosság és az önkárosító viselkedés kockázata. A tanulmány vezető szerzője, Dr. Alexis Conason, egy New York-i pszichológus, megjegyezte, hogy ez azoknál is előfordul, akik más fogyókúrás kezeléseken, például az Ozempic-en mennek keresztül.

„Az emberek annyi érzelmet és reményt fűznek a fogyáshoz, és eladják nekik ezt a mesét, hogy ha lefogynak, akkor minden rendben lesz az életükben, és minden jó lesz.”

Dr. Gregory Dodell, a Central Park Endokrinológia munkatársa azt is megjegyezte, hogy az étvágyat elnyomó gyógyszereket szedő betegek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, ami viszont megzavarja a mentális stabilitásukat.

„A testünk egyensúlyának nagy része arról szól, hogy mit eszünk és mit iszunk” - mondta.

A mentális egészség felborulása egy komoly veszély, amire figyelmet kell fordítani a kezelések alatt - állítják a szakemberek. Azonban a gyógyszerek megnyithatnak egy új utat is, amellyel a szenvedélybetegeket lehetne kezelni, amennyiben ők maguk is úgy gondolják, hogy szeretnének lejönni az alkoholról, a drogról vagy épp a szexuális függőségről.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Az is lehet nárcisztikus, akiről nem is gondolnád – ezek a rejtett nárcizmus jellemzői
A nárcizmus napjaink egyik buzzwordje, a szó hallatán sokaknak ismerősen cseng a túlzott önimádat és az arrogáns magatartás. Azt már kevesebben tudják, hogy létezik egy nehezebben felismerhető, rejtett formája is. Sas Eszter Krisztina pszichológus írása.

Megosztom
Link másolása

Az utóbbi években elöntötte a magazinokat és pszichológiai oldalakat a téma, nincs olyan ember, aki ne találkozott volna már a nárcizmus fogalmával.

Olyan is kevés akad, aki ne ismert volna akár magára, akár valamely hozzátartozójára vagy éppen a partnerére ezeket a tartalmakat olvasva.

Olyan lett a nárcizmus az elmúlt években, mint egy vírus, amely megállíthatatlanul terjed.

És ahogyan egy betegség esetében is általában az a legjobb, ha felkészülünk és igyekszünk megelőzni, a nárcizmus kapcsán is kívülről fújja a legtöbb ember a már-már unásig ismert jellemzőket, hogy minél hamarabb kiszűrhesse az életéből ezeket a személyeket. Arrogáns önteltség és önimádat, felsőbbrendűségi érzés, alacsony empátia és brilliáns manipuláció az elsőre lehengerlő személyiségüknek köszönhetően. Ez csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyekre általában egy nárcisztikus személy kapcsán a legtöbben gondolunk. Ugyanakkor létezik a nárcizmusnak a köztudatban egy kevésbé ismert formája is: a rejtett nárcizmus.

Mi is pontosan a nárcizmus és miért alakul ki?

Ki számít egyáltalán nárcisztikusnak? A kifejezést a pszichológia egyik legnagyobb alakja, Sigmund Freud alkotta meg a hiú és önmagába menthetetlenül szerelmes görög mitológiai alakból, Narkisszosz nevéből eredeztetve. A nárcisztikusok önmagukat mindenkinél jobbnak, szebbnek, kiválóbbnak és különlegesebbnek tartják. Felmerülhet a kérdés, hogy mi állhat annak hátterében, hogy valaki a saját értékét mindenki más fölé helyezi, vagyis mi vezet a túlzott mértékű nárcizmushoz?

Sok más lelki problémához hasonlóan, a nárcizmus gyökerei is gyermekkori hiányokban és sérülésekben keresendők. A nárcisztikus felnőttben egy sérült és bizonytalan kisgyerek lakozik, akinek sorozatosan mellőznie kellett a megfelelő szülői gondoskodást. Többségük magányos és elhanyagolt gyerekként nőtt fel, nem kaptak elég szeretetet, szüleik képtelenek voltak érzelmi biztonságot nyújtani nekik. Hiányzott az őszinte szeretet és az érzelmi kötődés, amelyek az egészséges önértékelés, énkép és a többi emberrel való kapcsolódás fontos pilléreit jelenthették volna.

Gyakran tapasztalhatták azt is, a szüleik csak és kizárólag akkor fogadják el és szeretik őket, ha meg tudnak felelni a velük szemben támasztott elvárásoknak. Ha ez sikerült, végre különlegesnek érezhették magukat, ha viszont nem, gyakran szembesülhettek erős kritikával, szeretetmegvonással, az értéktelenségük hangsúlyozásával, sőt akár bántalmazással is. A folytonos leértékelésből és kritikából fakadó elviselhetetlen szégyen ellen védekezésképp a gyerekben kialakult egy, az átlagnál kiválóbb és nagyszerűbb énkép, amely a későbbiekben a nárcisztikus felnőtt egyik legfőbb jellemzője lesz.

Amikor az önimádat már kóros mértéket ölt

A korábban bemutatott koragyerekkori sérülések tehát túlzott mértékű nárcizmushoz vezethetnek. Ugyanakkor súlyosabb esetben kóros állapothoz, a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához is hozzájárulnak.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő jellemzően:

- saját fontosságával kapcsolatban nagyzoló elképzelésekkel rendelkezik,

- gyakran fantáziál határtalan sikerről, hatalomról, szépségről,

- különlegesnek és egyedinek tartja magát, akit csak a hozzá hasonló emberek érthetnek meg,

túlzott csodálatot vár el,

- feljogosultság és feljogosítottság érzése jellemzi, tehát neki mindent lehet és mindent szabad,

- elvárja, hogy különlegesen bánjanak vele,

- kapcsolataiban másokat kihasznál,

- hiányzik belőle az empátia képessége: nem ismeri el és nem is képes megérteni mások érzéseit és szükségleteit,

- gyakran érez irigységet másokkal szemben,

- arrogáns és gőgös magatartás jellemzi.

A nárcizmus kevésbé felismerhető formája

A nyíltan öntelt és arrogáns nárcisztikus mellett azonban létezik ennek a működésnek egy nehezebben azonosítható formája is, amelynek a felismerésébe néha még a szakemberek bicskája is beletörhet. Ez pedig a rejtett (vagy más szóval sérülékeny) nárcizmus.

Miközben a grandiózus nárcisztikus feljogosítva érzi magát, arrogáns, kizsákmányoló és irigy, addig

a sérülékeny kifejezetten szerénynek és gátlásos személynek mutatkozik. A háttérben viszont ugyanúgy meghúzódnak a nagyzoló elvárások önmaga és mások felé.

Fontosságának és különlegességének megélése ugyanolyan jelentőséggel bír számára, mint a nyíltan önimádó nárcisztikus számára. Azonban, ha ez nem teljesül, extrém mértékben jelentkezhet nála az alkalmatlanság érzése és a harag önmaga felé.

A rejtett nárcisztikusban első pillantásra tehát a sokak által jól ismert nárcisztikus személyiség tökéletes ellentétét fedezhetjük fel.

Sokszor szorongónak tűnnek, komoly önbizalomhiánnyal küzdhetnek, sőt gyakran nyíltan és erőteljesen kritizálják is magukat.

Éppen ezért viszonylag sokáig tudnak e mögé az „álca” mögé bújni anélkül, hogy a külvilág észrevenné rajtuk a nárcisztikus működést.

Azáltal, hogy önmagukról kifejezetten negatívan és kritikusan nyilatkoznak, elérik, hogy a környezetük pozitív megerősítésekben részesítse őket. Hiszen, ha valaki azt mondja nekünk, hogy „mennyire hülye vagyok”, gyakran reagálunk arra úgy, hogy „dehogyis!” Ily módon sokszor tudattalanul is szerezhetnek maguknak elismerést és pozitív megerősítést. A rejtett nárcizmus legfőbb veszélye tehát az, hogy egy szerény, esendő és sérülékeny ember álruhájába bújva, az együttérzésünkre játszva rejtőzhetnek hosszú időn át.

Létezik-e olyan, hogy egészséges nárcizmus?

A nárcizmus többdimenziós jelenség és többféle viselkedésben is megnyilvánulhat. Vajon létezik-e olyan együttállás, amikor a nárcizmus egészséges működést takar?

A nárcizmus jelentheti azt is, hogy tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, képesek vagyunk szeretetteljesen és harmonikusan viszonyulni önmagunkhoz. Rendelkezünk önbizalommal, amely a valós tulajdonságainkon alapul. Ily módon a nárcizmus a pozitív énképünk és az egészséges önértékelésünk egyik záloga.

Kutatások alapján a mérsékelt nárcisztikus tulajdonsággal rendelkezők sikeresebbek a munka világában, emberi kapcsolataikban is megfelelő módon tudnak jelen lenni, könnyebben hoznak meg nehéz döntéseket és mernek kockázatot vállalni.

Az, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, képesek vagyunk önmagunkról pozitív hangnemben beszélni és kiemelni azokat a tulajdonságainkat, amelyeket értékesnek és szerethetőnek tartunk, egyáltalán nem önzés vagy beképzeltség. Egészséges mértékű nárcizmus mindenkiben kell, hogy legyen! Túlzott vagy rejtett formája viszont komoly szenvedést okoz mind az érintetteknek, mind a környezetüknek.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Felejtsd el az elavult szeretetnyelv-dumát, sokkal hatékonyabb, ha ismered a párod stressznyelvét
Az igazi mérgező emberek ebben úgyis profik, ideje tanulni tőlük, és jóra használni a tudást.

Megosztom
Link másolása

Mindannyian ismerjük a szeretetnyelveket - tudod, ahogyan az emberek szeretik és tudják fogadni meg kifejezni a szeretetüket egy kapcsolatban. Ez évtizedek óta uralja a randizás és a párkapcsolatok világát, segít megérteni a másik párkapcsolati igényeit.

Most azonban egy másik fontos nyelvet is meg kell tanulnunk: a stressznyelvet.

Chantal Donnelly wellness-szakértő által kitalált stressznyelv kifejezés arra utal, hogy hogyan reagálunk és hogyan fejezzük ki azt, amikor stresszesek vagyunk. Azt állítja, hogy ez a tudás a párkapcsolatokat megváltoztathatja, ezért kiderítettünk mindent, amit az új kifejezésről tudni lehet, és utánajártunk annak is, hogy mit jelenthet a kapcsolataink szempontjából, ha megtanuljuk a másik stressznyelvét.

Következzen minden, amit a stressznyelvekről tudni kell, a definíciótól kezdve az egyes nyelvek meghatározásán át egészen addig, hogy mit tegyünk, ha nem ugyanaz a párunké, mint a miénk.

A stressz hatása a kapcsolatokra

Mindannyian tudjuk, hogy a stressz durva rombolást végezhet a személyiségünkön és általános jólétünkön, így nem meglepő, hogy a kapcsolatainkra is elég rossz hatással van.

Nem számít, mennyire jól kezeled, a stressz kimerítő. Kimeríti azokat az energiáidat és erőforrásaidat, amelyeket egyébként a partnered és a kapcsolatod felé fordítanál,

felemészti a türelmedet, csökkenti a libidódat, összességében is ingerlékenyebbé és zárkózottabbá tesz. És amikor mindez megtörténik, hajlamosabbá válsz arra, hogy összevessz a pároddal, elidegenítsd magadtól, és a frusztrációdat okkal-ok nélkül rajta töltsd ki.

Akárhogy is nézed, a stressz katasztrófális hatással van a kapcsolatokra.

Nemcsak az intimitás megszűnéséhez és az érzelmi támogatás eltűnéséhez vezethet, hanem végső soron a kommunikáció megszakadásához is.

Mindezek a dolgok komoly szakadékot teremthetnek kettőtök között, ezért elég fontos megérteni, hogyan lehet kezelni a saját és a partnered stresszét. Ahogy a szeretet-nyelvek is különbözőek, a stressznyelvek is azok.

Íme az 5 stressznyelv, amelyek valamelyikében magadra és a párodra ismerhetsz:

A Megoldó

Ismered azokat az embereket, akik mindenre azonnal akcióba lendülnek? Na ők azok. Donnelly egy TikTok-videóban elmagyarázta, hogy az ilyen stressznyelvvel rendelkező emberek megpróbálják megoldani a helyzeteket, akár kérés nélkül is, akár akkor is, ha nem hívják őket, vagy nem is kellene azokat a helyzeteket megoldani.

@chantaldonnellypt“Stress languages” may be just as eye opening for our relationships as love languages. Becoming aware of your partner’s go-to stress response is invaluable. It can bring empathy, respect, and, deeper engagement. It is not that we want to fix or judge another’s stress language. The 5 stress languages as I see them are: The Fixer: These are the doers who go into immediate action. Whether in Tend or Befriend or Fight mode, it will be difficult for a Fixer to slow down - even when it is time to sleep. The Denier: This can look like a type of extreme optimist who is blind to reality, a stoic who shuns all emotions, or toxic positivity. The Numb-er: These folks use distractions, drugs, alcohol, T.V., or sex. Numbing can also look like long hours at the office; workaholism is a common numb-er strategy. The Exploder: This can look like catastrophizing (feeling that everything is a catastrophe), reactive rage, paranoia, searching for a blame target, or a strong urge to escape from the stressful environment. The Imploder: This is a typical freeze response and can look like self-blame, paralysis, helplessness, depression, ignoring or “ghosting” people, or the inability to make eye contact or express emotions. What is your stress language? Is it a blend of 2 languages? Do you express different languages during different aspects of your life (work vs. family vs. intimacy)? #fyp #bodyinsight #stressinformed #stressinsight #stresslanguage #settled #physicaltherapist #physicaltherapy♬ original sound - Chantal Donnelly,PT

Lehet, hogy a felszínen segítőkésznek és rátermettnek tűnnek, de buzgóságukkal sokszor többet ártanak, mint használnak. Lehet, hogy átlépik az egészséges határokat, ingerlékennyé vagy leuralóvá válnak, esetleg megpróbálják átnevelni a partnerüket. A Megoldó például ragaszkodhat ahhoz, hogy ő válassza ki a társa ruháit, amikor az stresszes, mert nem bízik benne, hogy az majd jól választ.

A Tagadó

Ez a stressznyelv pontosan az, aminek hallatszik. A Tagadók olyan emberek, akik mérgező pozitivitással reagálnak minden stresszes helyzetre, simán saját magukkal kapcsolatban is. Úgy döntenek, hogy a pohár mindig félig teli van, még akkor is, amikor komoly küzdelmeken mennek keresztül, és az érzéseikkel kellene törődniük.

Gyakran elfojtják és lekicsinylik a fájdalmas érzelmeket.

Az se ritka, hogy az ‘oda se neki’, a ‘katona dolog, majd elmúlik” mentalitással állnak mindenhez, és úgy tesznek, mintha a probléma nem is létezne.

A Zsibbasztó

Mindenki szeretne egyszer-egyszer elmenekülni a problémák elől, de a Zsibbasztók lényegében figyelemeltereléssel zsibbasztják el a stressz okozta érzelmeiket.

Mert ha nem gondolsz rá, akkor nem tud fájni vagy elhatalmasodni rajtad, ugye?

Sajnos ez tévedés. Donnelly szerint az ilyen stressznyelvvel rendelkező emberek hajlamosak az olyan megküzdési stratégiákra, mint az alkohol vagy más drogok használata, képernyő-függőség (például a telefon, a számítógép vagy a tévé), toxikus mennyiségű testedzés vagy akár a munkalkoholizmus.

A Robbanó

A Robbanók tökéletesen beazonosíthatók arról, hogy állandóan harcolj-vagy-menekülj állapotban vannak. Ők így kezelik a stresszt. Az agyuk azt mondja a testüknek, hogy közvetlen veszély fenyeget, és ennek megfelelően cselekszenek, amikor "felrobbannak" és te csak állsz értetlenül, hogy most akkor mi van? Donnelly elmagyarázta, hogy

az ilyen stressznyelvvel rendelkező emberek nagyon könnyen agresszívvá és dühössé válnak, és gyakran kritizálnak vagy hibáztatnak másokat,

még akár tárgyakat is, róluk szól a mondás, hogy még az élő fába is képesek belekötni. Az ilyen stressznyelvvel rendelkező személy gyakran reagál dühösen, hajlamos a paranoiára, a beszélgetés közepén nagy jelenetet rendez, esetleg elviharzik, vagy a partnerét hibáztatja a benne lévő stresszért.

Az Eltemető

A Robbanókkal szemben az Eltemetők elnyelik a stresszt. Donnelly szerint

úgy tekintenek a stresszre, mintha ők lennének annak kiváltó okai, és ez sok önkritikában és gyakori szégyenérzetben jelenik meg.

Például valaki, aki ilyen stressznyelvvel rendelkezik, gyakran beszél magáról lekicsinylően: „Soha semmit nem tudok jól csinálni", ”Olyan hülye vagyok" vagy „Mindig minden az én hibám”.

Miért jó neked, ha ismered a társad stressznyelvét?

A stresszre adott válaszunk biológiai eredetű, és egész életünkben védelmi mechanizmusként működik. Ez az oka annak, hogy egyesek elbújnak a csigaházukba, ha stresszesek, míg mások kitörnek, és bűnbaknak használják a partnerüket, megint mások munkával vagy bulival terelik el a figyelmüket, mérgező pozitivitással fedik el az érzéseiket, vagy állandóan keresik a megoldásokat. Mindannyian másképp reagálunk a stresszhatásokra és másképp kezeljük azokat.

Ha ismered partnered stressznyelvét, az segíthet abban, hogy jobban megértsétek egymást és jobban össze tudjatok kapcsolódni.

Tudjuk, hogy milyen nehéz lehet nem magadra venni a dolgokat, vagy nem védekezni, ha a partnered rajtad tölti ki a stresszt, ami felgyűlik benne, vagy mennyire fájdalmas az az időszak, amíg a stressz miatt távolságtartó.

De ha megérted, honnan ered a viselkedése, nem fogod hibásnak érezni magad. Képes leszel felismerni, mire van szüksége abban a pillanatban, legyen az bűnbak vagy több magában töltött idő vagy tér. Mindez növelni tudja a köztetek lévő empátiát, és erősebb köteléket hoz létre, amelyet a stressz nem lesz képes szétszakítani.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a partnered most visszaélhet ezzel a tudással, vagy hogy neked mindent el kell tűrnöd mostantól kezdve, mondván hogy ő szegény így kezeli a stresszt

- ez egyáltalán nincs így. Inkább arra kell használni ezt a tudást, hogy felismerhesd a viselkedésében és ő is tiedben, majd észlelve a jeleket szóvá tudjátok tenni egymásnak, és közösen dolgozzatok rajta, így egyénileg és párként is fejlődhettek. Ha ezt meg tudjátok tenni, a kapcsolatotok sokkal jobb lesz.

 

Hogyan azonosíthatod a saját és a partnered stressznyelvét?

A jó hír az, hogy nincs szükséged hozzá doktori címre. Kezdd azzal, hogy odafigyelsz arra, hogyan reagál a másik nagy stressz idején; ebből megtudhatod, hogy eltereli-e a figyelmét, robbanékony lesz, elzárja az érzelmeit, akcióba lendül, vagy magát okolja mindenért. Figyelj oda a viselkedésére is, és ne félj kikérni a véleményét. Lehet, hogy rá tud mutatni olyan megküzdési mechanizmusokra vagy viselkedési formákra, amelyekre nem is gondoltál, vagy amelyeket nem vettél észre.

Miután azonosítottad, ülj le, és beszélgessetek nyíltan az egyes stressznyelvekről. Ne feledd, hogy

az emberek stressznyelve ugyanúgy keveredhet, ahogyan a szeretetnyelvek is; bizonyos helyzetek az egyik stresszreakciót hozhatják elő, míg más helyzetek egy másikat.

Mindezek mellett Donnelly azt mondja, hogy a stressznyelvek nem arra valók, hogy felcímkézzük vele egymást. Inkább kulcsként szolgálnak, hogy jobban megismerd a másikat. Érdemes közös erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy tudatosabbá váljatok a stresszre adott reakcióitokkal kapcsolatban. Ez segít mindkettőtöknek felismerni a figyelmeztető jeleket.

A stresszelő személynek azt, hogy mikor álljon le, lépjen egyet hátra, mielőtt ellepik őt az érzelmek, a társának pedig azt, hogyan kezelje mindezt és ne vegye magára a történéseket.

Mi a teendő, ha különböző a stressznyeletek?

Ha más a stressznyelved, mint a partnerednek, ne stresszelj :) de komolyan. Ez még nem ítéli halálra a kapcsolatotokat. Azonban egymás stressznyelvének megértése segíthet abban, hogy tudjátok, honnan jön a másik.

Ha különböző a stressznyelvetek, kezdjétek azzal, hogy nyíltan és őszintén megbeszélitek egymással. Nem mindig könnyű a másik helyébe képzelni magunkat, ezért járjátok körbe együtt, hogy mi zajlik le a testetekben és a fejetekben, amikor stressz ér benneteket, és mire van szükségetek a stressz leküzdéséhez. Ez jelentheti azt is, hogy van egy kis hely az elvonulásra, ahol levezetheted és megélheted az érzelmeidet, vagy hogy elmehettek együtt valahová, hogy megbeszéljétek a dolgokat.

A stressznyelvek ismerete elősegítheti az egészséges megküzdési mechanizmusok kialakítását, a javuló kommunikációt és az empátiát köztetek.

Lényegében ez a kulcsa annak, hogy párként kezelni tudjátok az élet hullámvölgyeit. És ez olyasvalami, amire mindenkinek szüksége van.

Mikor menekülj?

Hiába bizserget már egy érintése is, ha olyan valakivel vagy együtt, aki megfojt, aki miatt úgy érzed, hogy cenzúráznod kell magad, vagy aki miatt túlságosan át kell gondolnod a szavaidat és a tetteidet, az nem társ.

Még ha működik is köztetek a kémia, az a másik és a te cenzúrázott változatod között bizsereg; miért is akarnál egyáltalán egy ilyen kapcsolatban maradni?

Ha az együttélés azon múlik, hogy te mennyire ügyesen jársz tojáshéjon, akkor erre a személyre nem érdemes az idődet pazarolni.

A másik eset, hogy túl jól ismeri a stressznyelvedet, és ő nyomogatja a bekapcsoló-gombot rajtad - ideje menekülőre fogni. Vannak olyan bántalmazó kapcsolatok, ahol az egyik fél örömét leli abban, hogy a másikat kicsinálja.

Az ilyen társ sokkal előbb tudja, hogy mi a te stressznyelved, mint te, és előszeretettel él vissza ezzel a tudással.

Az Eltemetőkben erősíti az önhibáztatás vagy az értéktelenség érzését. A Megoldókat állandó nyomás alatt tartja a saját valós vagy kitalált problémái vázolásával. A Tagadók belebetegszenek egy ilyen kapcsolatba, a Zsibbasztók életenergiáit vég nélkül csapolja ez a partner. És ő maga gátlástalanul és bármikor robban, hiszen következmények nélkül megteheti.

El kell gondolkodni a szakításon akkor is, ha a kapcsolatotok nem épül a vitákból.

A párkapcsolati siker nem azon múlik, hogy van-e nézeteltérés köztetek, hanem azon, hogy hogyan heveritek ki a nézeteltéréseket.

Nem számít, ki a párod, mindketten hibázni fogtok, jönnek majd rossz napok, és előfordulnak majd viták. Figyelj arra, hogyan reagál a másik fél ezekre az alkalmakra.

Figyel rád, hatékonyan kommunikál, és soha nem követi el kétszer ugyanazt a hibát? Mindketten többet törődtök a kapcsolattal, mint azzal, hogy megnyerjétek a vitát? Vagy küszködtök a kommunikációval, a másik haragot tart, te pedig úgy érzed, hogy minden veszekedés a kapcsolat végét jelentheti? Ha a viták után nem áll helyre a kapcsolatotok, lehet, hogy csak erőltetitek az egészet.

Nem kell mindig ugyanazokkal az értékekkel, meggyőződésekkel és hozzáállással rendelkeznetek, de legalább meg kell értenetek, tisztelnetek és értékelnetek kell a másikban a másságot. Nem kell megváltoztatnod őt ahhoz, hogy szeresd. Ha már a témánál vagyunk,

ha azon kapod magad, hogy az érzelmeid hiányát az elfuserált frizurájára vagy a csúnya kabátjára fogod, tudd, hogy valószínűleg akkor sem fogod izgalmasabbak találni, ha új frizurát vágat vagy menő kabátot vesz fel.

A fizikai vonzalom arról szól, hogy a testetek hogyan kapcsolódik egymáshoz, neked pedig mágneses vonzerőt kell érezned, olyan vonzalmat, amely nem függ a külsőségektől.

Nem kell, hogy mindig ugyanazt gondoljátok a dolgokról, nem kell egyformán reagálnotok a stresszre, azonos értékeket vallani, egy meggyőződésen lenni, de az kell, hogy meg tudjátok érteni, tisztelni és értékelni egymást és egymásban a különbözőségeket.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
A nők többsége inkább medvével futna össze az erdőben, mint férfival - szerinted miért?
Több pár szakított már világszerte a medve-férfi dilemma miatt - van aki megsértődik rajta, van, aki nem is érti, mi a baja a nőknek az erőszakos férfiakkal.

Megosztom
Link másolása

A medve-férfi dilemma vírusként terjed a közösségi médiában. Alapja egy kérdés, hogy egy nő mitől ijedne meg jobban egy erdőben: egy medvétől vagy egy idegen férfitól.

„Az emberek elhinnék, ha azt mondanám, hogy megtámadott egy medve. Nem kérdeznék meg, hogy mit viseltem, hogy hány másik medve támadt meg életemben, és nem sejtetnék, hogy én akartam, hogy megtámadjon"

- ez az egyik legszemléletesebb válasz, ami egy TikTok videóban hangzik el, talált rá az RTL. Ráviágít arra is, mennyire félrekezelt ma a társadalomban a szexuális zaklatás vagy egy támadásig fajuló erőszak.

A Screenshot videóra vette, amint véletlenszerűen kérdezik meg a nőket az utcán, ők egyedül sétálva  egy medvével vagy egy ismeretlen férfivel találkoznának szívesebben. Zömük kapásból a medvét választotta volna.

@screenshothq The question of being stuck in a forest with a man or a bear is circulating on TikTok right now and sparking some interesting conversation.... we know what our answer would be #manvsbear #tiktok #tiktoktrend #trending #challenge #streetinterview #voxpop ♬ Terror Music (Scary Song) - IMPERIUM RECORDS

Az óriási médiavisszhanggal pörgő kérdés az RTL szerint több párkapcsolatnak is véget vetett már,

mert egyik vagy másik fél nem fogadta el a másik problematikáról fenntartott véleményét. A párkapcsolati és/vagy nemi erőszak kérdése ugyanis máig megosztó.

A magyar kommentszekciókban is gyakran előkerül a "minek ment oda" áldozathibáztató életérzés prezentálása, amikor nőket ért támadásról számol be a média. Jelen helyzetben sincs ez másképp a nemzetközi közvélekedésben, rengeteg férfi hozzászóló értetlenkedik a TikTok videók alatt.

Egyesek szerint a nemi erőszak egyenesen gyönyörforrás, hiszen az csak szex.

„Miért jobb, ha étel vagy, és széttépnek, mintha egy másféle gyönyör forrásaként használnának, ami nem károsítja a testet?” - idézi az RTL egyiküket. Az is felmerült a férfiakban, hogy AI generálja azokat a válaszokat, amiben a nők medvével találkoznának inkább, mert nem lehet valós, hogy nők ennyire féljenek férfiaktól.

Egy nyugalmazott önvédelmi tréner is megpróbált magyarázattal szolgálni. Elmondása szerint nagyon örült volna, ha nem kellett volna húsz éven át önvédelmet oktatnia azért, mert a nők féltek az erőszaktevő férfiaktól.

„Nem arról szól a dolog, hogy inkább egy medvetámadást vagy egy férfitámadást élnél-e túl, hanem az, hogy melyikkel találkoznál szívesebben”

- próbálta elmagyarázni a helyzetet néhány adattal kiegészítve.

Az USA területén, a fekete-, a barna- és a grizlimedvék hazájában 2020-ban hét nő halt meg egy év alatt a ragadozók támadásának köszönhetően. Szemben ezzel

havonta 70 nő hal meg otthon, a háztartásban elkövetett családi erőszak áldozataként.

Ebbe nem számolta bele az idegenek által a parkokban, erdőkben, plázákban, gyakorlatilag bárhol elkövetett erőszakot.

Kijelentette azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden férfi veszélyes lenne a nőkre.

„De a statisztikák szerint a férfiak nagyobb veszélyt jelentenek rájuk, mint a medvék."


Megosztom
Link másolása